Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-31 / 88. szám

liker rí^S-^kr, ■■■■■■ Az eldobható iskolalcö- penyt egy fővárosi óvoda - ban kipróbálták. Nem volt az más, mint egy nyaiklban, lkadban kivágott nejlon­zsák, amiben nyugodtan gyurmázhattak, festhettek a gyerekek. Az egészben az az érdekes, hogy egy álta­lános iskolás találta ki szá­mukra. A gyerekek fantáziája szárnyalhat. Nem kötik gúzs­ba sem kételyeik, sem a többé-kevéslbé alapos isme­retek. Es amit produkálnak, az melfbevágóan meghök­kentő. Az ő nyelvükön szól­va „leesett állal" nézeget­te rajzaikat, modelljeiket több őszülő halá’ntékú szak­ember, alkllk azt a feladatot kapták, hogy válasszák ki közülük azokat, amelyeket ju talma znának. A Magyar Televízió, a Gazdasági Kamata és az Találékony pécsi gyerekek Rács a benzintankban és virágszirom-szippantó Iparfejlesztési Bank által meghirdetett Tervezzünk tár­gyakat pályázat díjazottjai között öt pécsit köszönthet- tdk: Amrikné Pálfay Éva rajztanárt. Hámori Zita né­met-rajz szakos, negyedéves egyetemi hallgatót. Kékesi Szilvia 3. a, Amrrk Orsolya 5. a és Muity György 8. a osztályos tanulót. Mindany- nyiian az 1-es Számú Gya­korló Általános Iskola szí­nedben neveztek. A pécsi iskola évek óta •részt vesz ezen o pályáza­ton. Tőlük eredt az eldob­ható iskolaköpeny ötlete is. Sosem tértek haza üres kéz­zel. A legutóbbi azonban •kiemelkedő sikert hozott. Ügy tűnik, hogy szépen be­érett az a munka, amit Amrikné Pálfay Éva rajzta­nár irányításával az iskola tonórali, főiskolai hallgatók és gyerekek együtt kezdtek. Mert valahol benne van eb­iben o sikerben a nyárt tá­borok hatalmas homokvá­rainak építése, meg az is, hogy hulladékgyűjtéskor mindent tüzetesen megnéz­tek: mi az, ami hasznos, szép és menthető. így ke­rültek hozzájuk Singer var­rógépek, tűzhelyrácsok, ki­lincsek, kancsók. így formá­lódott a látás- és gondol­kodásmódjuk. Több gyerek eljutott odáig, hogy saját •rrtago próbáljon valami újat vagy jobbat ki ötle ni. Kékesi Szilviát, oki kor­csoportjában efső lett, a •hulló virágszirmok ihlették. •Ezeket szerette volna gyor­san, sérülés nélkül össze­gyűjteni, ezért találta lei a virágszirom-szippantó ször- gőt, amivel kerti virágok apró magvait is össze lehet •szedni. ArnTik Orsolya azt unta meg, hogy kézzel, vi­gyázva igazítgasso a tész- tavágábál kígyózó csikókat. Kitalálta az asztalra erősít­hető, tekerhető tésztaszalag tartót. Muity György pedig az autókból benzint lopok munkáját szeretné megnehe­zíteni o benzinleszívásgátló- val. Ez nem más, mint a tankcsőbe süllyeszthető 15 centiméteres cső, amelynek a vége rácsos. Hámori Zita, a forma és a funkció összefüggéseit be­mutató tanítási órájának •részletes lé írásával vett részt a pályázaton. Amrikné Pálfay Éva tanári díjat és Memelt jutalmat kapott. Mindamnyiukat láthatjuk Húsvét hétfőjén, a Tv 1-es csatornáján délelőtt 10.40- ikor. T. É. ■■KHMnM Á népszerűség oka Judit ~ esetleg Edit Cseh Tamás koncertje Pécsett Cseh Tamás Fotó: Löffler Gábor I; Parajelenségek Ili* A szuggesztió és a telepátia Alapítvány a francia nyelvért Okos és szép kaland előtt áll a pécsi Nevelési Központ egyik, fakultative francia nyel­vet tanuló osztálya. Kapcso­latba kerültek tanárnőjükön keresztül egy normandiai isko­lával, amely szívesen látná őket vendégül a tanév utolsó •hétére: tanulják ott a nyelvet. A pécsi diákok szülei a cél érdekében alapítványt hoztak létre. Tizenketten utaznának két tanár kíséretében — ha sikerülne megfelelő nagyságú és aránylag olcsó buszhoz jut­niuk. Természetesen kérték a francia—magyar baráti társa­ság segítségét is, ám onnan •különös módon még csak nem is válaszoltak. A kezdeménye­zés már csak azért is érde­mes lenne a tómogbitásra, mert a francia diákok is szí­vesen iönnének Pécsre, ismer­kedni Baranyával, a várossal. Húsvéti koncert Bonyhádon A bonyhádi művelődési köz­pont hangversenyt rendez va­sárnap este hat órai kezdettel a bonyhádi evangélikus temp­lomban. Fellép a Vörösmarty Általános Iskola kórusa, a Városi Énekkor, a Kakasdi Gi­tárzenéikor. Közreműködik El- bauer József, és Króm! Judit orgortán, mindketten a zeneis­kola tanárai. A koncert ingye­nes, de önkéntes adományo­kat gyűjtenek a leukémiás és tumoros betegségékben szen­vedő gyerekek gyógyítására. — igen, szívbői jött ez a mai este, talán túlságosan is. Nem akartam érzelgőssé ten­ni... — nem fejezi be a mondatat Cseh Tamás Új da­lók című nagysikerű koncertje után. Csak megmozdul a feje, úgy, ahogy csak az övé tud, úgy, hogy abból mindenki értse. Ennyi. A Pécsi Orvostu­dományi Egyetem aulájában 600 jelenlévő osztatlan elisme­rését vívta ki kedd este. — Fáradt vagyok. Szeretnék úgy élni, mint a többi em­ber, boldogan — kezdi a vá­laszt arra a kérdésre, hogy a jövő . . . „Mosolya kézfogás”, hogy egy korábbi dalának idézetével írjuk le a helyzetet. A válasz viszont rövid. — Ab­bahagyom a vidéki utakat, még egy fellépésem lesz Ba­ján, aztán maradnak a pesti színházi szereplések. Épp eléq. Nem hisszük, Tamás! öt éve hallhattuk, hogy belo- vagtónqk mész, néqylábúakra pocsékolva a kétlábúak által is kivívott sikert. Aztán, tes­sék, itt az új műsor. Az Úi dalok többséqe kicsit furcsa volt a régi rajongók­nak, hiszen d'irékt politizálást is tartalmazott sókszor az in­tellektuális szövegsor. Beremé- nyi Géza szöveaei, melyeknek „csupán" előadója Cseh Ta­más. Csupán előadó. Hát persze. Eov oltár és eqy ember. Eav ember, akinek eavetlen moz­dulatára 600 résztvevő mozdu­latlan és pisszenés nélküli marad. Mert jó a mondat, mert jó a mozdulat. mert pesszimistán ironikus, joviáli­sán rosszindulatú a mondandó. Nem mond pedig semmi különöset Cseh Tamás Bere- ményi szövegeivel, ám amit hallunk, csendet parancsol, szélcsendet ébben a széldús időszakban. Szélcsendet, mikor a Bereményi-szövegék visszaté­rő motívuma is a szél, a jó és rossz jelző nélküli szél, mely elsöpörhet, de meg is védhet attól, amit elsöpörhet. „Talán az elmúlt év, és abból is az ősz. Az őszből egy út, egy út aztán Pécs félé. Talán arra az útra mond­ható, hogy igen, az volt a jó . . — iNem! A város neve még a hasonló hangzású Béccsel sem helyettesíthető be. Szere­tem .Pécset és Szegedet, — mondta a koncert után Cseh Tamás, akit egyszer meg kell hallgatni, hogy elgondolkod­hassunk, ugyanazt a szót hónyféléképpen lehet hangsú­lyozni a mondanivaló, a tar­talom érdekében. Hogy meg­tudhassuk, mikre képes az emberi hang, hogy egyértel­műbb legyen, egy újságcikk­ben mindezt kifejezni lehe­tetlen. És kinek tetszett legjobban ez a pécsi előadás? Nem tud­juk, inkább □ hangulatnak megfelelően egy dalszöveg részletével válaszolhatunk erre is. Akinék a leaiobban tet­szett: „Judit, esetleg Edit..." Bozsik L. Míg a gondolatok átadása és átvétele viszonylag szelíd dolognak tűrtük, jóval fur­csább helyzetet teremthet az, |ta az egyik ember rá tudja erőltetni saját gondolatait, akaratát egy másikra. Ez a hatás ugyanolyan régen is­mert, mint a telepátia, de gyakorlati felhasználása sok­kal fontosabb. A 30-as, 40-es évek sztárja volt Európában Woll Messing, s róla maradt •meg az a történet, hogy mi­után Hitler elől a Szovjetunió­ba menékült, Sztálin is érdek­lődni kezdett különleges ké­pességéi iránt. Egyik alkalom­má! azt a feladatot adta ne­ki, hogy jöjjön be hozzá, de belépési engedély nélkül. Ek­kor Messing úgy haladt át az őrök között, hogy azt szug- gerálta be nekik, hogy ő Béri ja, Sztálin nagyhatalmú bizalmasa. Egy másik esetben az vált a feladata, hogy az Állami Bankban adjon át egy irkáiból kitépett üres, kockás lapot a pénztárosnak, és ve­gyen fel érte százezer rubelt. Messing a megbízást ponto­san végrehajtotta, beszugge- rálta a pénztárosba, hogy ez most egy szokványos bizony­lat. A feladat befejezése után Messinq visszatért a pénztár­ba, visszafizette a pénzt. A /pénztáros csak elekor vette észre, hogy üres papírért szá­molt le százezer rubelt. Ijed­tében falfebér lett, és enyhe infarktust is kapott. .. Valószínű, hogy a hétköz­napi életben mindannyian élünk többé -kevésbé ezzel a képességünkkel, de rendkívül nagy éltérésék vannak egyes emberek között a szuggesztibi- litás mértékében. Az emberék 5—10 százaléka egyáltalán •nem, 5—10 százaléka megle­hetősen könnyen szuggerálha- tó, s köztük a többség csak néha, és nem is mindenki által. Nemcsak különböző cse­lekedetekre lehet rávenni egy másik embert, hanem egyes •belső részel, szervei működé- sénék megváltoztatására is. összehangolható például két errtber szívritmusa, agyi elékt- romos tevékenysége, anélkül is, hogy eqy helyiségben tar­tózkodnának. Ezt a jelenséget főként pszichés eredetű zava­rok, beteaségek gyóayítására lehet kitűnő mádon felhasznál­ni. Ignatyenlko ilyen módom tud ayomorfekélyt. dadoqóslt, •szívszúrást, feifaiást, esetleg kopaszságot is qyóqyítani. Itt kell keresni az egész je­lenségcsoport lényegét, hasz­nát és értelmét is, ugyanis ha megismerhetnénk pontosan ezéket a hatásókat, akkor a ma már népbetegségnek szá­mító pszichés zavarokat nem •kellene mellékhatásokat okozó szeréklkel gyógyítani. Hadid mellett. Nagypénteken reggel éppen hazulról eljövőre készülődök, amikor csengetnek, az ajtó előtt áll egy hétéves forma angyalian szép kisfiú, igazi kölnisüvegből szórja rám a ta­vaszi illatot s közben kántálja a köszöntést ................kellemes hú svéti ünnepeket kívánok a bácsinak meg a néninek...!" — „Néninek?!” - bökkenek meg, vissza is pillantok a la­kásba...........Mi az? Van itt m ég valaki?" Aztán amíg a kellő honoráriumért kotorászok a zsebemben, a fiú fölhívja a liftet és előzékenyen az aj­taját is kitárja előttem. Mon­danám neki, húsvéthétfő a lo­csolás napja, s nem a nagy­péntek, de aztán mégsem til­takozom, ha egyszer ő így lát­ja helyénvalónak a dolgot. Az is lehet, tapasztalatból tud­ja, húsvéthétfőn sok ajtónál hiába csöngetnek, éppen a lo­csoló gyermekek elöl bújnak meg a lakók, ami fölöttébb ronda cselekedet. A gyerme­kek elöl nem szabad elzárkóz­nunk. Sem most, sem máskor. Sohasem. A rádióból hallom reggel, hogy egyházi szervek kérnék a kormányt (?), nyilvánítsanak két egyházi ünnepet - pél­dául a pünkösdhétfőt is — munkaszüneti napnak. Senki nem vádolhat azzal, hogy „hazabeszélek" - mert katoli­kusnak születtem, gyóntam is, áldoztam is annak idején, Me­resztettek és bérmáltak is, ahogy az illő —, de most még­is azt mondom, folyamodjanak hasonló kéréssel mondjuk az izraeliták is, aztán a reformá­tusok és evangélikusok szintén — hiszen hitüknek megfelelően ők Is rendelkezhetnek kiemel­kedő vallási ünneppel. Már csak az egyensúly végett is. Hogy ne érje szó a ház ele­jét. Zaklatott világot élünk — azt tükrözi nap-mint-nap a hazai média —, de a napi gondok, marakodások mégsem tudják elnyomni a felerősödő emberi hangot, reményt keltő emberi sorsot. A héten — már több­szöri ismétlés után — végig­hallgattam Trebits Péter fe­lejthetetlenül szép riportját. Az volt a címe, hogy „Nem adom fel!" A történet tavaly kezdődött, legalábbis a ripor­ter részéről, amikoris egyik fővárosi pályaudvaron megis­merkedett a Tisza-menti vidék­ről fölutazott Grézsi László 83 esztendős férfivel. Valami­kor elvették a horgászengedé­lyét és hogy visszaszerezze, járta a hivatalokat, a minisz­tériumot, hadakozott a „nagy­fejekkel”, akik csak ígérgettek és a megoldásra egymásra mutogattak. Grézsi László ta­valy megmondta, legközelebb Pestre jön, de már szatyrában hozza a kisboltét is ... Most újra találkoztak: ismét végig­hallhattuk a tavalyi riportot és a mait csatolva hozzá. A ked­ves öregember oly gyönyö­rűen, olyan szép tiszta ma­gyarsággal beszélt, mint talán Tiborc, a nagy művész, Bihari József ajkán. A riporternek — akit mellesleg őszinte szere­tettel és tisztelettel kisfiamnak szólított — örömmel újságolta, hogy megvan az engedély. Végre. Azt is mondta, nem azért kilincselt éveken keresz­tül, mert most majd halak tö­megét akarja kifogni a folyó­ból, lehet, talán néha majd lemegy a vízpartra s bedobja a csalit. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy igazságot szolgáltatott magának. El­mondta azt is, hogy a télen a felesége - mert roppant ki­csi a nyugdíja — kapott ezer forintot az önkormányzattól. Nem engedte átvenni, nagyon köszöni, de nem szorulnak ők segélyre. „Hogy is kéne ne­künk segély, amikor mármind- ketőnknek * megvásároltuk a koporsót. Le van takarva, hátul a kamrában. Meg van spórolt pénzük is a temetésre. Ök nem szorulnak másra, senkire. Haláluk gondot ne okozzon.” „Most már elvagyunk, kisfiam! Csak az a fontos, hogy az em­ber soha nem adja fel, míg csak él ..." Eltelt hát a nagyhét, ám a rádió és a lapok hírül adnak — egy már ismert — esemény­ről. Megszüntették a nyomo­zást a múlt év decemberében történt fegyverrablás ügyében. Székesfehérváron lévő hadi­anyag-raktárból elloptak 92 darab támadó kézigránátot, 2741 darab géppisztolyt, 880 darab fényjelzős géppuska­lőszert és 2100 darab kispus­kalőszert. A fegyverrel — egy­szerű közhely — ölni lehet. A fegyverrablók szándéka vi­lágos. A nyomozást beszüntet­ték. 1991 húsvétjának nagyhetén. Nagyheti történetek... ü vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom