Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-30 / 87. szám

1991. március 30., szombat aj Dunántúlt napló 3 lfélemények — párilKilcörben II rendszerváltás első esztendeje — i i.™... i ■■ • A ■ P gy esztendeje, hogy hazánkban a békés ^ rendszerváltás tulajdonképpen meg­történt. A megyénkben működő pártok veze­tőit arra kértük, értékeljék a megtett utat, szóljanak arról, miként látják ők az átmenet első esztendejét. Beszélgessünk... TÉRJÉK TIBOR, AZ MDF BARANYA MEGYEI ELNÖKE Kétfelé bontom a témát an­nak tudatában, hogy szorosan összefügg: politikai és gazda­ságii rendszerváltásra. Az előbbi egy Olyan folyamat, amit előttünk még nem haj­tottak végre - hasonló körül­mények híján — más államok, tehát nincs forgatókönyve. Ha­talmas eredménynek tartom, ihogy a forradalom megtartotta békés jellegét, nem folyt vér és nem börtömöztek be senkit csak azért, mert másként gon­dolkodott. Ezzel megszűnik a politikai adok-kapok, lévén, a demokráciát kívánó és azért tenni akaró erők az erőseb­bek. Hátránya a folyamatnak, hogy azért akadnak korábbi áldozatok — lásd 301-es par­cella, Mosonmagyaróvár stb. — s nincs bűnös, akiket vélemé­nyem szerint nem megbüntet­ni, hanem csak megnevezni kell. A gazdaságii rendszerváltás folyamata rengeteg gondot Okoz. Nyilvánvaló, hogy a me- zőagzdaságiban például meg kell hagyni a nagyüzemi ter­melést is egy átalakított, de­mokratikus szövetkezeti for­máiban. Ma az ország kenyér­gabonáját, főbb élelmiszereit lilyen keretek között kell meg­termelni, ugyanakkor tág te­ret kell biztosítani a magán­gazdálkodás részére is. Aki akar, oz dolgozhasson. Az ipar területén a tulajdonosi kérdé­sen áll és bukik minden. Véleményem szerint mind a politikai, mind a gazdasági átalakulás azért megy vonta­tottan, mert a demokrácia adta lehetőségekkel visszaélve egy nagyon erős réteg szándé­kosan árt az átalakulási folya­matnak. Azt kellene meghatá­rozni egyértelműen: a demok­ráciával csak élni szabad, de visszaélni nem. Dr. MENCZER GÁBOR, AZ MSZP BARANYA MEGYEI ELNÖKE A legáltalánosabban azt mondhatom: ma már világos­sá vált, hogy a 80-as évékre jellemző „kis lépések taktiká­ja", a Németh-kormány szoci- óllíberófe politikája vitathatat- llamul pozitívan készítette élő azt a társadalmi forradalmat, amely magán viseli a múlt anyajegyeit is és egyelőre békésen zajlik. A válságjelek azonban nem csökkentek, in­kább növekedtek. És nemcsak a hatalom csúcsain, a par­lament, a kormány, a pártok házatáján, hanem lenn, a civil társadalom szféráiban is. Miiért? Leegyszerűsítve úgy (mondhatnám: átug róttuk a szakadékot, de nem előre, hanem hátrafelé. A kormány­pártok nyilvánvaló „múltbafor- dulása", rossz konzervativiz­musa, a populizmus felerősö­dése, a hatalomkoncentráló törekvések mind ezt mutatják. Persze vannak biztató jelek. Végre a kormány gazdasági programja ismert, megindultak a társadalom spontán önszer­veződési folyamatai, differen­ciálódnak a kis- és nagykö­zösségek viszonyai egymáshoz és önmagukhoz. Válság és stabilitás - széteső de újjá­szerveződő társadalom — cent­ralizáció és ellene ható egyre erőfeljesébb törekvésék — múlt és jövő harca együtt jellemez­ték az eltelt évet. A Szocialista Párt is válsá­gokkal tűzdelt öntisztulási fo­lyamaton megy át, modern, szociáldemokrata párt kíván lenni egy modern, szociális piacgazdaság feltételei kö­zött. A két folyamat feltételezi és erősíti egymást. Én opti­mista vagyok. URSPRUNG JÁNOS, A KDNP MEGYEI ELNÖKE Hazánkban megtörtént a politikai rendszerváltás, a meg­kezdett privatizáció befejezése után pedig teljes lesz a vál­tozás. A Kereszténydemokrata 'Néppárt (KDNP) az 1989-ben lefektetett alapelvek és ke­resztény világnézete szerint politizál. Ennek megfelelően tettünk javaslatot, hogy a kár­pótlási jegyeket az állami la­kásaik megvételére is fel le­hessen használni, az idősek válthassák át életjáradékká, a privatizációhoz 20 százalék jegyre legyen szükség. A jog­talanul elrabolt tulajdonok kártalanítását nem tartjuk be­fejezettnek a kárpótlási tör­vénnyel. Ezt feltétlenül követ­nie keli egy újabb törvénynek, amely az 1949 előtt eltulaj­donított javakat kell, hogy lkártalanítsa. A vállalatok, üze­mek privatizációjára a KDNP olyan tervet dolgoz ki, mely szerint a dolgozók és nyugdí­jasok egy bizonyos százalék­ban ingyen, egy bizonyos szá­zalékban kedvezményesen jus­sanak a vállalat és üzem tu­lajdonába. Ezen felül piaci áron elsőbbséget élvezzenek még a tulajdon vásárlásánál. (Hála Istennek, a KDNP tagsá­ga igen szépen nő. Egy évvel ezelőtt Baranyáiban 90, orszá­gosan pedig 3000, most pedig Baranyában 250, országosan 15 000 tagunk van. Tovább is várjuk a jelentkezőket. Dr. BÖDŐ LÁSZLÓ, AZ MSZMP MEGYEI ELNÖKE A rendszerváltás egyéves tapasztalatait nagyon . nehéz röviden értékelni, de abból rndulurik ki, amit a vezető politikusok sokszor hangoztat­nak, hogy a szocialista rend­szerben az ország a szakadék szélére került, akkor az is igaz, hogy azóta egyet léptünk előre! Mit hozott eddig a rend­szerváltás? Gondolom, a la­kosság nagy része nem erre gondolt. Ami kialakult, az a bériből és fizetésiből élő embe­rék számára elkeserítő. Létbi­zonytalanság, munkanélküliség, állandó áremelések, jelentős infláció. Jelenleg a lakosság körében nagy az elkeseredett­ség, mert olyan bizonytalan­ság alakult ki a városokban és a falvakban egyaránt, amit meg kellene akadályozni, de a kormány erre mégcsak kísér­letet sem tett. A jelenleg folyó vita a kárpótlási törvényről és a külkereskedelmi gondok a Szovjetunióval még tovább ne­hezítik dolgainkat. Ügy érzem, a helyi rend­szerváltás keveséb-b zökkenő­vel ment végbe, de az önkor­mányzatok pénztelensége, az önkormányzati törvények hiá­nya, az adott helységek mű­ködtetése óriási erőfeszítést kíván minden településen. Pé­csett még nehezíti a dolgokat az IMS-sel kapcsolatos súlyos hélyzet is. A Munkáspárt jelenleg azt tartja fő felada­tának, hogy segítse az önkor­mányzatok munkáját, talpon maradását. JUHÁSZ PÁL, AZ SZDSZ ORSZÁGOS TANACSANAK ELNÖKE Az „első szalbad választáís" óta folytattuk a rendszervál­tást, de azért mindnyájan tudjuk, hogy az új piacgaz­daságon, érdekegyeztetésen és demokratikus hatalomgya­korláson alapuló rendszer ki­alakulása még messze van. Működik a népképviselők par­lamentje és képviselőink át is érzik fölhatalmazásuk súlyát. Ám azt is látjuk, hogy de­mokratikus Parlamentünk nem az érdekek szövevényében tá­jékozott, megfontolt honatyák gyülekezete, hanem egy rep­rezentatív népgyűlés: épp úgy feszülnék benne az egymást nem értő indulatok és előíté­letek, mint társad a lmuirtkban. Van választói többséggel hi­telesített és hárompárti szö­vetség általi állított felelős kormányunk. Ám zavartan lát­juk, hogy az új rendszer első kormánya csak azt tudja biz­tosan, milyen szimbólumokkal jelölje ezt az új rendszert. Arra azonban nem készült föl, hogy hogyan lelhet — a gazdaságot is működésben tartva — fölépíteni ezt az újat. Legfőképp pedig: a kormány is és a lakosság nagy része is azt hitte, hogy gazdasági bajaink abból fakadnak, hogy nem megfélelő emlberek veze­tik az országot. Nem fogták föl, hogy a régi hatalmi elit épp azért vált meg hatalmá­tól, mert az ország rohan a gazdasági válságba. A kor­mány most kapkodva tanul, a választók meg kifejezik csaló­dottságukat. Csalódták a kor­mányban, a pártokban, a po­litizálásban. Ám legfőképp önmagunkban csalódtunk. Mert azt kell megértenünk, hogy a séreliml politika édes kevés, ha nincs már egy sa­ját mindenhatóságát elhívó és elhitető diktatúra: hogy a vágyak kinyilatkoztatásával, a bűnök és a bűnösök kuta­tásával nem lehet megoldani életünk gondjait; hogy a jö­vőt kínlódva, alkudva, legfő­képp pedig egymásra figyelve tudjuk csak felépíteni, és hogy olyan kormányunk van, ami­lyet választottunk magunknak. A döntést és következményeit akkor sem tudjuk megúszni, ha homokba dugjúk a fejün­ket. CSIRKE ERNŐ FÜGGETLEN KISGAZDA, FÖLDMUNKÁS ÉS POLGÁRI IPART Az eltelt egy év vegyesen ad okot örömre és bosszú­ságra. öröm, hogy elkezdő­dött a felszabadulás, kivonu­lóban van a megszálló (had­sereg. Hogy demokratikusan választott hatalmi szervek alakultaik ki az irányítás leg­főbb szintjén. Hogy az új Par­lament meghozott egy sor jó törvényt is. Hogy elindult a gazdaság strukturális és tar­talmi átszerveződése, benne a késleltetett kárpótlási törvény Parlament elé kerülése. Hogy elindult egy még mindig küz­delemmel járó szellemi felsza­badulás. Bosszúság, hogy a beígért el számoltató s -.nag ytaka r ítás el­maradása miatt a hatalmi struktúra felső szintjeim a kom- munizmuslbam szerzett privi­légiumokat még mindig őriz­hetik a bukott eszme képvi­selői, akik már nem az ideo­lógiát védik, hanem a priva­tizáció ködgyertyájának taka­rásálban vagyanként mentik át hatalmuk nagyabbik ré­szét. Hogy nem alakult ki a társadalomiban a demokrati­kus mozgásirányok aluliról felfelé tartó útja. NYITRAY BÉLA MAGYARORSZAGI SZOCIÁLDEMOKRATA PART Először: egy rendszerváltás­tól mindenki jobbat vár. Má­sodszor: természetes, hogy ez nem következhet be azonnal. Harmadszor: az viszont nem fogadható el, hogy a helyzet romoljon. Mindezek tükrében a véleményem: az elmúlt év­tizedekben megszokhattuk, hogy féljünk, gondolatainkat ne mondjuk k:i. Ha már nem félünk, csak akkor beszélhe­tünk rendszerváltásról. Már­pedig én azt tapasztalom, hogy az emiberék félnek, ta­lán jobban, mint korábban, s ennek a félelemnek a sajátos új eleme a szociális biztonság hiánya, a munkahely féltése. Az elmondható, hogy meg­szűnt az egypártrendszer, re­mélhetőleg ez a gyakorlatban is 'meggyőzően érvényesülni fog. A rendszerváltásnak azon­ban nemcsak a politikainak, hanem gazdaságinak is kell lennie, mégpedig úgy, hogy ennek ne csak negatívumait érezze a társadalom több­sége. A FIDESZ BARANYA MEGYEI SZÓVIVŐI TESTÜLETÉ: A tavalyi márciusi választá­sok után az elmúlt egy év alatt a többpárti, polgári de­mokratikus politikai intéz­ményrendszer alapjai megszü­lettek. Ez önmagában véve jogsza'bályalkotási kérdés, és a magyar Országgyűlés ezt más pairlaimentekhez képest példátlanul gyors tempóban vitte végig, olyannyira, hogy az már nagymértékben a mi­nőség rovására ment. Nehezebb változtatni a tár- isadalimi reflexeken, magatar­tásmintáikon, túlélési stratégiá­kon. Sokan intézkedéseket, konkrét parancsokat várnak, nóha a FIDESZ a maga libe­rális elveivel csak keretek megadását tarthatja helyes­nek, mely kereteket az előző rendszerben nem begyakorolt módon kellene tartalommal kitölteni, mindenkinek saját sorsáért és mimdömnyiunk ja­váért történő felelősségválla­lásával. A politikai élet leképezi a társadalmat, annak minden betegségiével együtt. Ma Ma­gyarország nem a pártoktól, bonem saját magától öklen- derilk. B. L.-K. F.-M. A. P. Zs. A Hit-ről szeretnék írni, de akikről írok, már alig-alig hisznek: az Isten, a vallás nem ad elég nyugalmat számukra. A világi életben pedig már nem lelhet­nek hitük szerint kiérdemelt boldogulásra, vagy már nem tarthatnak igényt hitük szerinti korábban alaposan kiérdemelt boldogulásra. Nem is tudom hirtelenjében, hogy melyik történettel kezd­jem, íbiszen mindkettőben, mint valaha átélt látomás jöt­tek elő a régmúlt világ sze­replői, szótlanul, vagy suttog­va mesélve történeteiket, ame­lyeket mindannyian hurcoltak magukkal, mint a szendvics­emberek hirdetéseiket mellü­kön, hátukon. Franz Kafka Kastély című regényéből lép­tek elő: a földmérő, a csapos, a söntéspult alatt megerősza­kolt cselédlány, a Kastélyból az intéző, a bérlő, és a béres, a katona s a többiek, akikre a regényből sem emlékezem. Hamuszürkére őszülve és le­fogyva, megkopaszodva és meghízva, köhécselve. és meg­tört derékkal, összeverve és ki­tüntetve itt vannak körülöttem a félhomályos, füstös, bűzös falusi kocsmában, a Kastélyról álmodva, a Kastélyból kiűzet­ve. A vasasi temetőben pedig kristálytiszta a fagyos levegő, a dombok felett elbújni készü­lő, de még vörösen izzó nap szinte vakítóan világítja meg a havas sírokat, az egyetlen nyitott kolumbáriumot, amely­be majd a nagy-kicsi ember hamvai kerülnek. A bányász­zenekar a bányászindulót játsz- sza . .. Szerencse fel, szeren­cse le (!), ilyen a bányász élete. . . Megyünk a sorban, ki hajadonfőt,, ki kalapban, ki usankában. Bólintunk egy­másnak, s csak sejtjük egy­másról, hogy kik rejtőznek a „tökfödők", a zsírpárnák, a múmiaarcok alatt, mögött. . . Az urnában tudom, ki van. A szocialista temetési szertartás szónoka az életrajzát mondja, nekem előjön a nagy-kicsi em­ber. Az apa bányász, a fiú az aknán kezd, aztán az ifjúsági mozgalom, a párt, azon belül az ideológiai munka. A vágy azonban: magasnak, erősnek lenni, egyenruhában járni, a népek barátságát megvalósí­tani.. . Nehéz lecke! Az egyenruha megvalósul: bá­nyásznapon, május elsején sok-sok Kiváló dolgozó-, KISZ-, MSZB-kitüntetéssel a bányász­egyenruha! Az 1937-es csend- őr-sortűz áldozatainak emlé­kére rendezett túra alkalmával az ifjú gárdista egyenruha. Ilyen alkalmakkor behemót, de vajszívű katonatisztek tet­tek jelentést a harcitúra ese­ményeiről, lavornyi tenyérsap­kában szovjet főtisztek éltették a két nép barátságát, tiszte­legve a hős és ,a harcra érett hős bányászfiatalok előtt. A csapatokban magyar és szov­jet katonák, bányászok, értel­miségiek (?), voltak (néhány­szor a DN csapata is végig­futotta a tízkilométeres távot), a nagy—kicsi ember, akiben ugyancsak vajszívénél, csak egyetlen volt erősebb benne: a hite. A fényes szelek vilá­gában .. . S miért ne hitt vol­na. Nézem a temetőben a sírokat, sok azonos vezeték­nevűt találok, mint a nagy- kicsi ember. A férfi holtteste­ket rejtő sírok fejfáján hihe­tetlenül sok az élt: ....20, .... 30, ... 40 évet. A nagy­kicsi ember abban nőtt fel, hogy többé nem lesz csendőr­sortűz, a nagyapák, az apák tovább élnek, mindenki tanul­hat, és képességei szerint mindenki NAGY Ember lehet. A lélekharang megszólal, az urnát elhelyezik egy doboz­nyi jéghideg rekeszbe, amely­re egy kicsiny koszorú kerül... Talán megbocsájtják a Ma­gyar Politikai Foglyok Szövet­ségének Baranyai Szervezeté­ben (bár ők nem felejtenek, nem ismernek bocsánatot, és félelősségrevonást követelnek), hogy az egykori pártgörázis pihenőjéből kialakított, szű­kös irodájukban eltöltött né­hány óra alatt elkalandoztak gondolatain. Körülöttem ten­gernyi keserűség, kisiklott éle­tek, valós és homályos hőstet­tek. A vasasi temető fantom­menete emberekké alakul: a földmérő, a söntéspult alatt megerőszakolt cselédlány, a bérlő, a kastélyból az inté­ző .. ., az 1951-es munka­szolgálatos katona, a vagon­ban megerőszakolt sváblány (huszonketten mentek végig rajtam — mondja —, mikor kaphatom a kártérítést — kér­di — az elveszett évekért), jön az 56-os egyetemista, a mecseki srác, a bányász . . . Elnézést: összemosódott a kaf- kai látomás, a temetői menet, a „jóvátételre" várók hosszú sora. Kinézek az ablakon: bal­ra a munkásőrség volt közpon­ti épülete (most Statisztikai Hivatl), jobbra az MPFSZ ál­tal még most is munkásőr- erőditménynek titulált kisebb épület (állítólag a munkásőr­ség még nem értékesített, zá­rolt bútorait őrzik itt), szem­ben a Hullámfürdő, gyermek­zsivajt vélek hallani. S amit nem látni: közvetlen közelben az Idegklinika. Onnan, né­hány betegszobából, most is bizonyára réveteg tekintetek néznek erre. Ránk. Infúziókkal luykasztott karú betegek ka­paszkodnak az ablakokon lévő rácsokba: szabad világba vágyva. A szomszéd szobában Irénke próbál rendet teremteni a néhány emberre zúduló tengernyi ad­minisztrációban. A HON-ban (az MPFSZ folyóirata) megje­lent novelláját olvasom, címe: Apa lesz a fiam. A pécsi bör­tön egyik szobájában Tibor ismerős hangot hall: ...nagy­papi, nagypapi, menjünk mo­ziba! Fernandel játszik — Apa lesz a fiam a film címe. Tibor felesége hangjára ismer... Nagypapi már a felhők közül néz ránk . . . Tibor is nagypa­pa már, a szomszéd szobában a reménykedő sváb asszonyt (biztatja: ami ra'tunk múlik... -Maga talán 1100 forintot is kaphat... Talán György is nagypapi, két ügy között (könnyeik, elveszett évek, meg­bomlott egészség, kenyérre sem elég nyugdíj), a számonlkérést, az igürságtevést követeli. Me- oséki villák, nevek... Az ő sorsúkról is értők, érzek, tudok annyit, mint az emléktúra so- incm végigfutott tíz kilométer fáradtságából éreztem. Egy esztendő elmúlt a sza­bad választások óta, hitünk csak abból állna, hogy régi kor árnyai felé tekintünk? Ma este a Feltámadáskor ismét megkérdem magamtól . . .---------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom