Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-25 / 82. szám
8 aj Dunántúli napló 1991. március 25., hétfő Vállalkozó szakmunkásképző Érdekeltségi rendszer, tanárnak, diáknak Tanműhely épül saját erőből Saját erőből épít tanműhelyt diákjai számára a komlói szakmunkásképző intézet. A munka nagy részét — tanáraik, szakoktatóik irányításával — maguk a tanulók végzik. A fejlesztés, számítások szerint, mintegy 20 millió forintba kerülne, ám a szakipari munka kiváltásával a költség lényegesen csökkenthető. Az egyedülálló kezdeményezés mégsem csak ezért figyelemre méltó, hanem mert része egy olyan koncepciónak, amely mások számára is példaértékű lehet. Az 501-es Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Komlón kívül 28—30 településről fogad diákokat, vájártanulók pedig az ország egész területéről érkeznek. A közel 900 diák 12 különféle szakmával ismerkedhet meg a hároméves szakképzés, illetve a négyéves szakközépiskolai képzés során. Ez a jelenlegi helyzet, ami máris átalakuló- félben van, hiszen ennek az iskolának is alkalmazkodnia kell a társadalmi, gazdasági változásokhoz. Olyan szakembereket kell képeznie, akik ■nemcsak a szalag mellett, de egyéni vállalkozóként is megállják helyüket. A képzés tartalmi átalakítása tulajdonképpen már az elmúlt években megkezdődött, azzal, hogy felülvizsgálták a korábbi tanterveket, beindították a szakközépiskolai oktatást. A cél az volt, hogy aki négy év után kikerül az iskolából, az legyen képes önállóan is tevékenykedni. Ezért például a női ruha készítők helyett női szabókat képeznek. A tartalmi változásokon kívül' az oktatás rendszere is átalakul. Tervek szerint az általános iskola befejezése után kétéves általános képzés következik, amelynek során a gyerekek megismerkedhetnek a számítástechnikával, idegen nyelvet tanulhatnak, vállalkozói alapismereteket szerezhetnek. Csak ezután következne a 3-tól 24 hónapig tartó szakmai oktatás, gimnáziumi vagy szakközépiskolai képzés. A program része a felnőttek képzése, átképzése is. A ■kamlóiqk az elképzelések ■megvalósításához szeretnék igénybe venni a Világbank és a Munkaügyi Minisztérium segítségét, már el is küldték pályázatukat" a kiírásra. Emellett természetesen saját erőből is próbálnak a feltételeken javítani. Emeletráépítéssel, illetve egy 9x11 méteres toldaléképület léire hozásával próbálnak jó körülményeket teremteni a gyakorlati oktatáshoz. A ruhaipari tanműhely felépítését az is szükségessé tette, hogy a Carbon Rt. és a Május 1. Ruhagyár a jövő tanévtől már nem vállalja a diákok fogadását. Az iskolának tehát önmagának kell megoldania a gyakorlati képzést is. Ezt a pénzigényes teendőt szeretnék vállalkozói alapon elindítani úgy, hogy a tanárok, a szakoktatók, sőt a tanulók is anyagilag érdekeltek legyenek. Az iskola sásdi tanműhelyében már folynak ilyen kísérletek. Tavaly például ágyneműk, munkaköpenyek, műtősruhák varrásából 270 000 Ft jött össze. A tanműhely építéséhez korábban 6 millió forintot kértek oz Ipari Minisztériumtól, amely az iskola pályázatát elutasította. Szerencsére a körA szakipari munka nagy részét az iskola diákjai végzik nyékbeli, a szakmai képzésben érdekelt üzemek, vállalatok, tsz-ek segítettek és összeadták az induláshoz szükséges 7,5 milliót. Az új tanév kezdetére felépülő tanműhelyben 48 gépet helyeznek el, és a szakmai ismeretek elsajátítása mellett egyfajta termelőmunka is folyik majd. Különféle ■munka- és gyermekruhákat fognak varrni, mert annak van piaca. A tanműhely egy ■része egyébként bolt lesz, az iskola diákjai által termelt fa-, vas- és ruhaipari termékeken kívül mások olcsó áruféleségeit is forgalmazzák. * A komlói szakmunkásképző és szakközépiskola vállalkozói szemlélete mások számára is példa lehet. Nemcsak azért, mert nem kilincselnek folyton az önkormányzatnál, vagy a vállalatoknál pénzért, támogatásért, de mert a gyakorlatban, az oktatás rendszerében próbálják megvalósítani, elsajátíttatni azt az elgondolást, hogy cselekedni, tenni kell. A diákoknak aligha válik kárára, hogy miközben elsajátítják egy-egy szakma fogásait, értékteremtő munkát is végeznek, pénzt is keresnek. F. D. Az új tanév kezdetére a tanműhely is készen lesz (A szerző felvételei) Padlóra küldött vállalkozás ...avagy ragaszkodás a régi rendelkezésekhez A törvény, az törvény, a szabály, az szabály — be kell tartani, tartatni. Mert ha nem, kitör az őskáosz. Persze betartani (betartatni) csak abban az esetben lehet egy adott törvényt, szabályt stb., amennyiben az odott hatóság tudomást szerez annak megszegéséről. Vértesi Józséfné pécsi vállalkozó, száraztészta-készítő kisiparosként jogi értelemben már nem is létezik. Le kell adnia a vállalkozói igazolványát, mivel a törvények értelmében nincs meg az a telephelye, ami ■megvan. -Tehát már nem telephely oz, ahol majd egy éve - a hatósági előírásoknak megfelelően — alakította ki. a szigorú követélményeknek eleget tevő, egyszemélyes száraztésztagyártó üzemecskéjét. Az ok, mely immáf megfellebbezhetetlen, azaz még birósáqi úton netán megtámadható, a következő: ,.Az 1990. június 25-i bejáráson megjelent szakhatóságok képviselői a műhely üzemeléséhez a szakhatósági előírásokról táiékoztat- ták a kérelmezőt. Előírták, ■hogy a ~ helyiség használati mód változásának engedélyezését kell kérni a Hivatal Műszaki Osztályától . . S mivel Vértesi Józséfné a helyiség használati mód változásáról engedélyt azóta sem kapott, többször is fellebbezett, ám valahányszor hiába. A végén, 1991. február 7-i határozótával a Köztársa sáai Meabizott Hivatala is helybenhagyta az előző tanácsi, majd önkormányzati döntést, Így a vállalkozó telephelye jogilag emgszűnt, tehát már nem is vállalkozó. Az indok? „Az 1964. évi III. törvény az épitésüayről 33. szakaszának (2) bekezdése alapján; az építményt csak az építési és használatbavételi engedélyben meghatározott célra szabad használni. Az engedélyezett, céltól eltérő használathoz az épitésüavi hatóság engedélye szükséges." Magyarán: lakást csak lakás céljára szabad hasznosítani. Ezt a már említett 1964-es, Sövényen felül megerősíti a többször módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 2. szakasza, sőt az 1981. évi I. tv. 62— 67. szakasza is. Az úisóqiró véleménye, illetőleg a póruljárt vállalkozót „felmentő" indokai: Vértesi Józséfné GABI márkanevű száraztésztái -a megkért hivatalos szakvélemények szerint megfelelő minősítésűek. A 10 tojásos száraztészták piacot nyertek, azaz mind keresettebbek az Elkér Rt. boltjaiban, tehát sikeres és befutott termék. Az üzem kialakítására az előzetes szakhatósági előírásoknak megfelelően, a vállalkozó több mint 150 ezer forintot költött. Az említett pécsi, Rippl-Rónai u. 2. szám alatti magónház- ban 5 évre bérelték ki az alagsori és a földszinti lakásrészt, melyben kialakították a műhelyt. ■Most nincs telephelyük, téhát ugrott a vállalkozás, oda a végre bejáratott piac, a háziasszonyok is hiába keresik a GABI száraztésztákat. A vállalkozó kénytelen leadni a vállalkozói ■igazolványt, s ezzel számára megpecsételtetett a dolog. Elkeseredetten számol: ■mire talál új telephelyet, azt a szakhatósági engedélyeztetési eljárásokon számára tanácsoltak szerint kialakítja, az újabb bő hónapokat igényel, és újabb tíz- és százezer forintos ráfordítást. S ha mindez ismét összejön, kezdheti elölről a piac ■megdolgozását. A szabály, az szabály - elismerem. Csak azt nem értem, hogy miért nem vonatkozik egyaránt mindenkire? Ezt csak azért kérdem, mert magam is nap mint nap találkozók lakóházban és lakásban kialakított üzlettel, cégirodával, mini műhely- lyel. Az sovány vigasz, bár a jövőt illetően némileg biztató jel, hogy .......a Belü gyminisztérium Hatósági Főosztály Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztálya tájékoztatása alapján a közeljövőben várható," hogy a magántulájdon'ban lévő lakások nem lakáscélú használata, illetőleg hasznosító' sónak jelenlegi szabályi akadálya megszűnik." És addig? Szép dolog a vállalkozásbarát politika, de mit segít, amíg annak meghirde- ■ tése csak pusztába kiáltott, üres szó. Még '64-ből, '71- ből, ’81-ből? Pedig azóta de nagyot változott nálunk ■is a világ. Murányi László Szálkák Stílus Nem tudom, mit kezdjek ezzel a határozattal, melyben tudatják velem, hogy ,, . az 1991. évre vonatkozóan 1000 Ft, azaz egyezer forint üdülőhelyi díjátalány fizetésére k ö- 4 e I e z e m". Hát még itt tart az X-i polgármesteri hivatal? A rendszerváltáson bizonyára már túlvannak, de a vele járó stílusváltás szele még nem érte el őket?! Jól tudom, az említett egyezer forint befizetése kötelességem, sőt kötelezettségem, de azt ugye joggal elvárhatnám, hogy erre kérjenek, ezt kérjék tőlem, hogy erre felhívják a figyelmemet stb. De milyen alapon köteleznek? Nem lehetne másként fogalmazni?'Sose voltam «adósa az x-i tanácsnak sem az üdülőhelyi díjjal, sem az adóval, sem az egyéb fizetnivalómmal, így aztán joggal érzem sértőnek ezt a „kötelezem" stílust. Most mit tegyek? A határozat utolso mondata szerint: ,, a kéz» besités napját követő 15 napon belül a köztársasági megbízott Y-i területi hivatalához címzett, de hivatalomhoz benyújtandó - 600 forintos illetékbélyeggel ellátott — fellebbezéssel élhet". Még sincs kedvem az egészhez. Nem a pénzt sajnálom rá, nem is az időt. Kérem, nem lehetne udvariasabban fogalmazni? Árharc Cukrász ismerősöm nevetve meséli: majdhogynem lehü- lyézték, mert ő most nem (vagy sem) emelte a fagyi árát, megmaradt gombóconként a 7 forintnál, hiába is győzködte a konkurencia. „Nézd — mondja nékem régi ismeretségünk alapján, bizalmasan —, valóban drágább a cukor, a tej, az energia és minden, tehát nyugodtan emelhetném, akár még két forinttal is a fagyigombócaim árát. De azért ki veszi meg?!” Igaza vájj. Ismerem, ő nem egy év alatt akar meggazdagodni, ő hosszú távon szeretne a szakmájában maradni, tisztes megélhetéssel és elégedett kuncsaftokkal. Csak össze ne fogjanak ellene a másként gondolkodók. Szelektív Olvasom a _ lapokban és hollom a rádióban, hogy Fonyódon és Kaposváron megpróbálkoznak a háztartási hulladék szelektív gyűjtésével. Az elképzelésük előtt le a kalappal. Csakhát egy jó ötletet meg is kell tudni valósítani, és félek, ez nem fog menni. Még akkor sem, ha a lakosság megértőén fogadja a kezdeményezést. Hiába is adnak ki három mini szemetesedényt, egyet-egyet a háztartási növényi stb. hulladéknak, a papírnak és a mű- arnyagaknak. Ha a háziasz- szony eszerint is dobálja be a mini gyűjtőbe és a ház előtti kukákba a szétválogatott anyagot (már ez is csoda!), mi legyen az egyéb szeméttel? Hová kerül a kiürült Technocol, avagy fogkré- mes tubus, a kiégett villany- körte. a kiolvadt biztosíték és o többi, egyik kategóriába se sorolható „műszaki" szemét, mely se nem papír, se nem műanyag, se nem krumplihéj? így aztán félő, még a lelkiismeretes háziasszony is hamar feladja ezt a szelektív gyűjtést. És akkor van, lesz ok hivatkozni arra, hogy a lakosság még nem érett a szelektív hulladékgyűjtésre,. Bringázás A múltkor mozivezető barátom mesélte el, hogy új életet kezd: kölcsönbringával kerékpározik eztán a lakása és a munkahelye között, így nem foglalkozik a "tömegközlekedési gondokkal, a méregdrága jegyekkel és a bérlettel. Természetesen, ameddig az idő alkalmas a kerékpáros munkába járásra. A minap egy kedves, volt igazgató barátom, immár nyugdíjasként vágott neki kerékpárostól a városnak . . . Új jelenség? Divat? Vagy csak egyszerű számolás után jutottak eme elhatározásra? Az a tény., a bringázás olcsó (bár maga egy új kerékpár méregdrága), nem szennyezi a környezetet, megvéd a busztömeg nyomor kellemetlenségeitől, és lényegében kerékpárral is el lehet jutni mindenhová a városban. Ja, és parkolási gond és méregdrága parkolási díj sem nyomasztja a kerékpárost. Nosza, nékem is kell vennem valami rozoga, de használható kerékpárt. Elvégre taposni a pedálokat még egészséges testmozgással is jár. Söprés Néha figyelem, milyen gonddal seprik a buszmegálló-öblöket a vállalkozó takarítók. Nyomukban nem marad eldobált buszjegy, egyéb papír, nejlon, még csak eldobott cigaretta sem. Alig hagyják abba a takarítást, fél óra múlva kezdhetnék is elölről • az egészet. Ismét mindent szemét borít . . . Sajnos, ilyenek vagyunk. Murányi László
