Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-23 / 80. szám
1991. március 23., szombat uj Dunántúli napló 3 A legfőbb alapél, a .értelmi Jelleg ________________________________________________________________ / Munkatársunk telelonjelentése) Nem múlt el nyomtalanul o Magyar Honvédség négy évtizedes varsói szerződésbeli tagsága, nem egy imái torzulás erre az időszakra vezethető vissza. A honvédség sürgető feladatának nevezte Für Lajos honvédelmi miniszter tegnapi sajtóértekezletén ezen torzulások felszámolását, a hadsereg követelmény rendszerének és 'felépítésének megváltoztatását. A Varsói Szerződéstől örökölt torzulások között említette a miniszter a túlméretezett vezetői létszámot és a biztosító, ellátó alakulatok (anyagi, technikai, egészségügyi részlegek) magas számát. Ezeken a területeken csökkentésre van szükség. A Magyar Honvédség a VSZ-en belül elvileg az ország határain kívül végezte volna .harci tevékenységét, ez indokolta korábban. a felduzzasztott ellátói létszámot. A jövőben a védelmi feladatok ellátásához erre nem lesz szükség. Korábban a nyugati országok voltak az ellenségkép megtestesítői, ennek megfelelően a ÜunántúVáltozások előtt a Magyar Honvédség Für Lajos honvédelmi miniszter sajtótájékoztatója Ion hoztak létre nagyobb laktanyákat. Ezt is meg kell szüntetni, és egységesen elosztani az alakulatokat az országon belül. Míg korábban a támadó fegyverek domináltak o Magyar Honvédségnél is, addig most elsősorban a védelmi fegyverekre kerül a hangsúly. Ennek megfelelően kerül kidolgozásra A Magyar Köztársaság Honvédsége alapelvei és követelményrendszere. A legfőbb honvédelmi alapelvek a védelmi .jelleg, nincs és nem is lehet Magyarország területén tömegpusztító fegyver, illetve olyan elégséges védelmet kell biztosítania o honvédségnek, hogy egyetlen magyar állampolgár se érezze magát védtelennek. Alapvető követelmény, hogy a hadsereg költségvetése igazodjon az ország teherbíró képességéhez, ami azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem 3 százalékát fordítsak a honvédségre. Az optimális békelétszám az ország népességének 0,6—0,8 százaléka (80—90 ezer fő), illetve háborúban a népesség 3-4 százaléka (3—400 ezer fő). Jelenleg a Magyar Honvédség összfétszáma 121 ezer fő. Változik a honvédség irányítása, leépítésre kerül a vezérkar és a hozzákapcsolódó vezetői testületek, amelyek létszámát közel felére csökkentenék. Terverik a katonai köz- igazgatás átalakítását is, a jövőben három nagyobb igazgatási kerületre osztanák a szárazföldi haderőket. A kerületparancsnokságok Tatán, Kaposváron és Cegléden lennének. Módosul a csapatok tagozódása is: a dandárok békeidőben is olyan feltöltött- ségü egységek lennének, ame, lyek bármikor hadra foghatók. Egy másik alakulat típus lenne, amelyek békeidőben csak kiképzéssel foglalkoznának, illetve a harmadik a lekerete- sített (zárolt) egységeket jelentenék. Ezzel párhuzamosan kialakítanák a területvédő alakulatokat is. Szólt a miniszter a honvédség anyagi és erkölcsi megbecsülésének mélypont járói is. Idén 5 milliárd forinttal nőtt a honvédelem támogatása — ez 10 százalékos emelkedést jelent -, azonban az infláció jelenleg 30 százalékos. Minden pénz karbantartásra, fenntartásra megy el, ájabb eszközök vásárlására nincs lehetőség. Nem egy területen 20-25 éves harci technika van üzemben, illetve a légierő gépeinek száma nem éri el a legutóbbi bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon megállapított felső határ felét. Az elkövetkezendő két- három év feladata ezen rendszerek működőképességének megtartása és az úijabfo technikák beszerzési forrásainak vizsgálata. 'Kérdésekre válaszolva, a miniszter elmondta, hogy a szovjet csapatkivonások menetrendszerűen háládnak, azonban a közel 50 milliárdos követelésről még nincs megállapodás. H. Zs. Ruhát gyűjt a Vöröskereszt Nálunk még újszerű gyűjtésbe kezdett a magyar Vörös- kereszt. Budapesten kívül négy — Baranyában, Szolnokban, Tolnában és Vas megyében tízezerszámra tették ki a ruhagyűjtő zsákokat a felnőtt, a gyermek és üzemorvosi rendelőkben, amelyekbe a tavaszi háztartási nagytakarítások után feleslegessé vált holmit várják. Baranyában egyelőre Pécsett tették ki a zsákokat, de később a többi településen is folytatják az akciót. Az összegyűlt holmiból még húsvét előtt, a jövő héten »szerdán rendeznek igen olcsó ruhavásárt Pécsett, a Tüzér utcai Mozgalmi Házban délelőtt 10-től este 6 óráig. Elmaradt a munkabeszüntetés (Folytatás az 1. oldalról) forint körül visz haza, de hasonlóan keresnek az igen nehéz tevékenységet végző kézi lánchegesztők és a többiek Ss. A negyven fős üzemben a fizikaiak bruttó átlagbére hét- ezerbétszáz forint. A tavaly - központi akaratból — bevezetett osoportbérerés. megakadályozza, hogy a minőségi és mennyiségi teljesítmény közötti különbség a fizetési borítékokiban is megmutatkozzon. Követelik a csoportbérezés megszüntetését, a .bérnormák rendezését, a bérek legalább húsz százalékos emelését. — .Elkeseredett itt mindenki - közölte . Nagy Sándor. •— Másfél éve napirenden van az 'önállósulásunk, a szövetkezeti központ azonban mindent elkövet a kiválás megakadályozására. Már több hónapja a Legfelsőbb Bíróságon van az ügyünk. Reméljük, hogy a javunkra döntenék. A bérekről annyit, hogy fogalmunk sincs, mennyit keresnek a budapestiek vagy a mecseknódasdS telepen dolgozók. Kérésünk ellenére minden adatot eltitkoljak előlünk. Annyit azért sejtünk, hogy jóval elmarad a bérünk a pestiekétől. 1988-as béradatokat ismerünk: ezekből kiszámoltuk, hogy ők három évvel ezelőtt többet kaptak kézhez, mint mi most! L. Cs. K. Gyarmathy Tihamér és a sokdimenziös tér Gyarmathy Tihamér a pécsi születésű, világhírű festőművész 1985-ben egy szerződés keretében 125 művét ajándékozta szülővárosának. Pénteken délután a Nemes Endre Múzeumban megnyílt, az életművet áttekintő kiállítással Gyarmathy Tihamér egy újabb szép élménnyel ajándékozta meg a várost. A kiállítást Tüskés Tibor nyitotta meg. Az ünnepségen jelen volt a 76 éves művész és felesége, akiket szeretettel köszöntött az egybegyűlt vendégsereg, s az első alkotások születésénél jelen levő, egykori pécsi iskolatársak is. A modern képzőművészet minden progresszív vívmányát lelkesen üdvözlő művész elmondta, hogy pályája igazi kezdetét attól datálja, hogy a Képzőművészeti Főiskola utolsó évét otthagyva Olaszországba utazott, ahol a reneszánsz festészet tanulmányozásakor rájött, hogy a reneszánsz értelmező fontossága térbelileg mennyire meghaladott a mai gondolkodó ember által. „A sokdimenziós tér foglalkoztat a mai napig. Mert a szin nem a tubusból jön létre, hanem a fényforrás viszonylatában. A fények különböző érzetekét adnak, a legkülönbözőbb rezgésszámokon keresztül hozzák létre a vizuGyarmathy Tihamér a kiállítás megnyitóján ális élményt, ugyanúgy, mint a zenében is. A művészet nem az értelem által felfogható dolog, a kotta önmagában még nem zene. Műalkotássá a befogadó értelmezése által válik. Azzal, hogy egy asszociatív láncon keresztül bekapcsolódik a mű folyamaFotó: Läufer László tába az érzelem. És ha az ember leül egy szobába, képes a csukott falakon kimenni az utcára, bárhova el tud jutni, ha a térbeli léten túl megteremti a maga sokdimenziós gondolati terét. Any- nyi dimenzió, ahány viszonyítás.” Z. M. • „Ma szinte pirul az ember, hogy úgy élte ezt a korszakot. »» Tatay Sándor Kossuth-díjas Tatay Sándor nemrégen vehette át bz egyik legnagyobb elismerést, a Kossuth- díjöt.- Azt szoikták mondani nelkeim a fiatalok — ifjúsági regényt Ss írtaim —, hogy biztos olyan könnyen írok, mert könnyen olvasható. Nem tudják azt, hogy meg 'kell szenvedni azért, hogy „olyan könnyűnek” tessék. Sokat gondolkodom, mielőtt írtaik. Előre tudom, hogy mi o zsákutca.- Az irodalomtörténészek nagyon sokszor megpróbálták besorolni valamilyen irányzatba oz ön irásművé- szetét.- Voltaiképpen nem határozza meg az embert, mert egy népi író Erdélyi Józseftől, Sin'ka Istvántól Illyés Gyufáig vagy Csoóri Sándorig, Nagy Lászlóig tarthat. Mi is az a „népi-íróság" és „urbánus-íróság” Magyarországon? Nagyon sokszor ezek fedőnevek. Mondhatjuk, a „Nyugat" harmadik írónemzedékéhez tartoznék, hogyha a „Nyugatnak” szorgos írója Settern volna. Több ízben volt úgy. hogy évekig nem írtam. At-átmentem hatásokon és sorra elvetettem az olyan lehetőségeket, kifejezési formákat, amelyék most például divatba hoznak, mert tudtam, hogy valahol zsákutca lesz. Nagyon sokat szenvedtem a számomra megfelelő novel- laforma kialakításán, úgy éreztem, ez a kritériuma annak, hogy maradandó legyen.- Mi volt a legkényesebb, legfájóbb, de ki nem mondott gondolata az előző politikai rendszerben?- Egyik-másik úgynevezett szocialista országban sem voft úgy, mint Magyarországon, mert én nem tudok a szegénység miatt sírni, mikor látom, hogy mennyi a módos ember. Nagyon jól ismerem azt a harcot, amit a tsz-elnök vívott a szabályozókkal, amelyék felülről jöttek. Az energiája nagy része arra .ment el, hogy hogyan csapja be a fölötte levő hatóságot. Nem mondhatom, hogy az asztalfiókomban maradt, de a fejemben, ott biztos maradt elég sok, amit megírtam volna másképp, ha egyáltalán meg lehetett volna írni. Nem mondhatom azt sem, hogy kegyeltje voltam annak a rendszernek. Se lelkesülni nem tudtam, se olyan bűnöm nem volt, hogy börtönbe kellett volna zárni engem. Ma .szinte pirul az ember, hogy úgy élte ezt a korszakot. — Nemrégiben volt alkalmam olvasni a „Nyugtalan szárnyasok" című novellát. Az ember azt gondolná közben, hogy ez a csendes, nyugodt leírás csupán a badacsonyi táj egy részlete. Aztán hirtelen rádöbben, hogy szinte minden lapról lüktet a politika. — Minden korszaknak megvolt az irodalmi csoportja, amelyet ajnároztak. A következő években akár lapok, akár kiadók körül, de kialakulnak ellentétes irányzatok az irodaiamban, és ez az egészséges. Most van egy hivatásos kritikusi gárda, akik megadják a „hangot", de én biztos vágyóik benne, hogy ez nem így lesz. A Kádár-rendszer vége felé az Aczél György azokat a műveket és azt az irodalmi törekvést pártolta, amelyiknek se körme, se szárnyai nem voltak. Jánosi Zoltán A búvár hencser esete Robert Bresson egyik filmjében a szereplők betérnek egy moziba, mikor azonban azt látják, hogy a vásznon egy halálosan sebesült férfi színpadias vo- naglásokkal búcsúzik ez árnyékvilágtól, Bresson egyik hőse megjegyzi: „Csapdába estünk, menjünk el.” Képtelen ugyanis egy olyan filmet megnézni, mely még a szenvedés és a halál fényéből is lélek nélküli látványosságot és üzletet csinál. Nos, a mai mozinéző hétről hétre csapdába esik. Mint a fanyar humoráról ismert, jeles író. Nagy Lajos Képtelen természetrajz-ónak búvár hencsere (ez a háromlábú állat, melynek a bal szárnya hiányzik), ami vagy aki tizenöt éven keresztül nap mint nap beleesett egy gödörbe, mig aztán a tizenhatodik évben elkezdte kikerülni, igaz, hogy a gödröt épp abban az esztendőben betemették. Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunk, hogy a mi vermeink néha nem túl mélyék, s előfordul, hogy egyik-másik kényelmesén bélelt, így zuhanásunk nem is mindig kellemetlen. Mint ahogy most, Ivan Reitman Ovizsaru című filmje esetében sem, mivel akad benne néhány egészen épkézláb ötlet. Mindenekelőtt az, hogy a kemény öklű, s inkább széles vállai- ról, mint pedagógiai vénájáról ismert Arnold Schwarzenegger óvóbácsit játszik, ami majdnem olyan mulatságos, mintha Bud Spencer beállna az üdvhadseregbe, vagy ha Donald kacsa felcsapna táncosnőnek. Egyébként az a jelenség, hogy egy ilyen robusztus fickó a gyermekek és a család védelmezőjeként lép fel, jól tükrözi a hagyományos értékek tekintélynövekedését az amerikai kultúrában. Bizonyára mosolyra fakaszt bennünket a torkos rendőrlány, a megijesztett szakács és a kerti törpére emlékeztető tanító néni figurája is, ez utóbbi különösen akkor, ha a daliás osztrákokkal mutatkozik, akiknek a derekáig sem ér. A cselekményszövés, persze, nem túlságosan bonyolult: erőteljes expozíció, hosszas késleltetés (kedves gyermekszereplőkkel, akiknek természetesen megvan a véleményük a felnőttekről), majd feszült hangulatú kifejlet következik, miután nyilván eszébe jutott a rendezőnek, hogy voltak itt még az elején rossz emberek is, akik állítólag akartak valamit. Azt pedig nem szabad megkérdezni, hogy miért történik, és hasonlóképpen nem érdemes firtatni, hogy a színészek miért játszanak olyan harsány gesztusokkal, mint a korai némafilmekben. De azért természetes előadásmódra is felfigyelhetünk: szerepel ugyanis a filmben egy kedves menyét, akinek kulcsszerep jut a végső összecsapásban. A semminél ez is több. Igazán nem várhattuk, hogy a forgatókönyv szerzője felfedezze a vér szerinti, ám méltatlan, s az áldozatkész, választott szülő konfliktusában rejlő drámát, a Kaukázusi krétakör-t pedig Brecht már úgyis megírta. Egyszóval, nagyon nem panaszkodhatunk ugyan, de azért csapdába estünk. Már megint. Ám úgy látszik, nincs mit tenni. S mint a búvár hencser, hétről hétre újra elindulhatunk a gödör felé. Talán egyszer ezt is betemetik. Reméljük, hogy nem kell tizenöt évig várni. Nagy Imre © •“
