Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-02 / 60. szám
1991. mórcius 2., szombat aj Dunántúlt napló „Nem kellett volna belépnem a négyes pártvezetésbe" Németh Miklós lapunknak nyilatkozik Valószínűleg lemond a képviselőségről Ha valakit a nép szeret, annak oka ketl legyen, márpedig Németh Miklóstól nem lehet eltagadni, hogy szeretik az emberek. A közvéleménykutatások szerint az ex-minisz- terelnök a mai mezőnyben is dobogós, s az, hogy ezt lassan egy évnyi hallgatás után is el lehet mondani róla, mutatja: népszerűsége valószínűleg hosszú távon is megmarad. Csütörtökön este, az Értelmiségi Klub történetének egyik legsikeresebb rendezvényén Németh Miklós sok mindenről beszélt, a fórumon elhangzottak idézésétől azonban — a képviselő kérésének megfelelően - ezúttal kénytelenek vagyunk eltekinteni. Közzétesszük viszont azt az exkluzív interjút, melyet az ex-miniszterelnök lapunknak adott, előrebocsátva, hogy Németh Miklós - fogadalmának megfelelően, mely május 24-ig él - a jelenlegi kormány munkájának értékeléséré nem vállalkozott.- Képviselő úr, ön rövidesen egy külföldi bank alelnö- ke lesz, de mint nemrég kijelentette, a politikai életnek sem kíván hátat fordítani. A két dolgot - térben és időben - hogyan tudja majd összeegyeztetni? — Biztos vagyok benne, hogy sikerül, hiszen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kifejezetten politikai szándéktól vezéreltetve jön létre — valószínűleg március közepén. A pénzintézet célja pontosan térségünk szerkezetátalakítása és a piacgazdaság felé vezető úton való segédkezés. Persze, értem én a célzását... Nos, nem dőlt még el, leendő munkahelyem szabályzata engedi-e, hogy a magyar parlamentben is tevékenykedhessek. Ez ügyben még tárgyalunk, de valószínűnek tartom, hogy képviselőként csak maximum ez év végéig dolgozhatok.- Ennek kapcsán nem volt, aki azt mondta volna önnek, hogy menekül a felelősség elől? Külföldön vállal munkát, miközben itthon is szükség lenne tapasztalataira, arról, nem is beszélve, hogy a baloldal jelenleg romjaiban hever. — Hallottam ilyenfajta véleményt is. Azt, hogy mi elől menekülök és mi elől menekültem, nem kívánom senkinek magyarázni. Én eddig nem menekültem el egyetlen olyan feladat elől sem, mellyel az országot szolgálni, vagy segíteni tudtam — s nem menekülök el a jövőben sem. A bank, ahová hívnak, mint már említettem, Magyarország felzárkóztatását is feladatának tartja, tehát, ha megválasztanak alelnöknek — mert jelenleg még csak a jelölésemről van szó -, eredményesen segíthetem Magyarországot is. Egyébként, mivel induló bankról van szó, a dolgot óriási kihívásnak tartom. — A kijelentéssel, hogy a baloldal romjaiban hever, egyetért? — Én már régóta nem szeretem azt a két kategóriát, hogy a bal-, meg a jobboldal. Nagyon vallásháborús íze van ... Elismerem, vannak kifejezetten baloldali és jobboldali értékek, de nem biztos, hogy ez határozza meg valakinek, vagy valakiknek a helyét, szerepét egy társadalomban. Sokféle metszéspont, törésvonal létezik és ezek kombinációja az, ami egyre inkább meghatározó. Máskülönben az, ami Magyarországon történt, bizonyos fokig előre látható volt, hiszen a pártállam körülményei között a baloldal, mint olyan, igazából nem is létezhetett. — Mint nemrég kijelentette, a munkanélküliséget tartja a legfőbb veszélynek ma Magyarországon. Mi a véleménye, ha többszörösére nő a munkanélküliek száma, az politikai robbanáshoz vezet? — Nehéz megjósolni, hiszen számos tényező együttállására lenne szükség ehhez. Egy olyan prszágban, ahol újdonság, hogy egy szakma birtokában ma még állásban van valaki, de holnap ' már nem biztos, hogy ott kapja a fizetését, nos, egy ilyen országban nagy feszültségek keletkezhetnek. De egy robbanást ezzel együtt sem tartok valószínűnek. Érettnek érzem annyira a társadalmat, hogy ilyesmi nem következik be. — Előrehozott választásokra lát esélyt? — Ezt a politikai pártoknak a társadalommal való párbeszéd során kell eldönteniük. Én ma úgy látom, nem ilyen típusú megoldásokkal kellene foglalkoznunk — más dolog persze az, ha a helyzet azt mutatja, hogy nincs más kiút. Ezzel szemben inkább azzal kellene törődni, hogy a parlament és a kormány a gazdasági alkotmányozással foglalkozzon addig, míg nem megy el végleg az a bizonyos hajó ...- De ki lógja ezt megcsinálni? Kupa Mihály elég lesz hozzá? — Egy ember soha nem lesz képes kihúzni egy országot a bajból. Egy jó program és egy jó csapat elengedhetetlen, de még ez sem elégséges. Meg kell tanulni másképp termelni és ez kínkeserves folyamat lesz. Nem egy-két év kérdése.- Ha most kormányt kellene alakítania, mivel kezdené a munkát?- Nekem nem kell kormányt alakítanom ... Ezzel per pillanat tehát nem foglalkozom. Amikor mi voltunk kormányon, igyekeztünk az adott időszak feladatait programba formálni. Más kérdés, hogy nekünk nem adatott meg, hogy végig is vigyük, amit elterveztünk ...- Mivel magyarázza népszerűségét?- Ügy gondolom, a legfontosabb, hogy az ember elvégezze a rá kiosztott feladatokat, melyeket részben a történelem, részben az adott helyzet szab ki rá. Gondolom, az őszinte szó, a tisztességes beszéd a legfontosabb feltétel ahhoz, hogy az ember nyugodtan aludhasson.- Biztos van olyan dolog, amit ma már másként csinálna.- Hajajl... Rengeteg! Volt időm az elmúlt egy évben végiggondolni, milyen eredményeket mutathatunk fel, de azon is, hogy milyen hibákat követtem el. Ha most ‘88-at írnánk, biztos, hogy „ab start” új kormánnyal kezdenék. Ma már úgy gondolom, a rábeszélések ellenére sem kellett volna belépnem a négyes pártvezetésbe, és tudom, hogy a katonaság átszervezése mellett a belügy átalakítását is azzal egy időben kellett volna megoldanom.- Meddig akar a bankvilágban dolgozni?- Ezt ma még nem tudom megmondani. A szerződésem három, négy, esetleg öt évre is szólhat, ez ügyben még nincs döntés, de mint mondtam, ez idő alatt sem kívánok hátat fordítani a politikának. Pauska Zsolt Macskanadrág, pepita Futnak a képek Willy Bogner Tűz, jég és dinamit című filmjében megkérdezik az egylilk szereplőt, Ihogy tud-e sietni, miire az illető azt válaszolja, hogy amit ő nagyon akar, azt tud is. Ennyit a jellemábrázolásról. Egyébként a cím arra a régi bölcsességre utal, hogy ha egy nehéz feladattal sikeresen meg alkarunk birkózni, egyszerire legyen bennünk tűz és jég, azaz elszánt hév és megfontoltság, számítás. Ez a film filozófiája. A írendező azonban nem elmélkedni akart (még szerencse!), hanem kalandos bohózatot kívánt a piacra Viinrti, ami nemzeti hovatartozástól függetlenül képes a nézőik rekeszizmait megdolgoztatni. Ezért kellett neki a d mamit. Mert ha felrobban, az kaland, ám Iho o kétíba Ikezes robbantó 'önmaga a'lá tüzel, az kész kabaré. A filmben tehát döntő szerepe von a ipiirotedhai- kusnalk, annak, hogy hova helyezi o dlnam'itot (kézigránátot, ágyút, detonátort stb.). iNom csoda, ihogy az egyik ihős így foglalja össze a ta-« nulságókat: Nagyon pusltoiporos itt a levegő. A film készítői bizonyára úgy okoskodtak, mint a szorgos szakácsok, akik nagyon ki atomnak tenni magukért. Végyúrik tehát — gondolták — egy közönségcsalogató si- kersztoitit, amolyan „flúgos fu- tam”-szerű csacska ságot, keverjük hozzá, mondjuk, a gyalogkakukkot, fűszerezzük meg az egészet a téli sportjátékok különféle erőpróbáival, de csak úgy, mintha a müncheni „októberifest”-re tévedtünk volno, majd habarjuk bele ízesítő gyanánt Roger iMoore-t, keverjük mindezt jól össze, s imaljd csők lesz valami. Ha pedig netán dramaturg vagy ipsZiChológus akadna o közelben, még időjében csapjuk agyon óikét. 'Mi tagadás, ha tervszerű cselekményépítésről nem is nagyon beszélhetünk, de akció akciót követ, s ahány látványos ugrás, esés, rohanás, zuhanás, sítalpon és nadrágféken történő lesiklás csak létezik, az mind előfordul e másfél órányi eseményforgatagban. Még repülőgépből is kiugrónak, ipersze, ejtőernyő nélkül, az lillető — a hajdani Vicc szereplőjétől eltérően — egy hitvány poroltót sem visz magával a biztonság kedvéért. Egyszóval : mindent elkövetnek, hogy elszórakoztassanak bennünket. (Ha pedig valakinek túl fennikölt a humora, az imagára vessem. Ismerjük el, hogy néhány ötlet egészen jópofa: a hegymászó Iáiba alá helyezett banánhéj, az oldalvást haladó autó, a sZikla- szoroSban fennakadt sífutó, vagy a sportemlbernek nem éppen nevezhető ifjú balettre emlékeztető futása a bobpá- lyón. De ezzel elégedjünk is meg. S ha valaki mégis kíváncsi lenne arra, hogy hát valójában mit is főztek ki a film alkotói, annak azt válaszolnám, amit egykor nagyanyám szokott volt mondani nekem, ■hü gyermeki olktondisággal firtattam egy szokatlan étel vagy fura tárgy mibenlétéi, ö ugyanis kérdésemet gyakorta ezzel intézte el: Ugyan, mi lenne? Macslkanadrág, pepita! Maradjunk most is ennyiben. Nagy Imre És fordítva? A fél ország azon háborog, hogy egy magát jogállamnak nevező országban hogy szabad egyoldalúan megváltoztatni egy érvényes szerződést. Igen, a lakáshitelek kamataira gondolok. Ám miután alaposan kidühöngtem magam, a papírokat rakosgatva kezembe került a telefon- kötvény, és támadt egy kérdésem. Mi lenne, ha én — és számtalan sorstársam — a Magyar Postával kötött szerződésemet változtatnám meg? Az 1988-ban — korántsem önszántamból — megvásárolt telefonkötvény már akkor sem tartozott a világ üzletei közé: 5 százalékponttal ígért kisebb kamatot, mint a „szabadon választott" kötvények. Ámde ez még hagyján, merthogy a szerződés szerint a kötvény lejártáig - 1996-ig - is csupán ennyit kamatozik, és ez ma már meg se közelíti a piaci kamatot. Nem elég, hogy egy monopolszervezet rámkényszerített egy rossz üzletet, de a haszon tartósan nála csapódik le. Mi lenne, ha mi, egyszerű telefonkötvénytulajdonosok is követelnénk a Postától a piaci kamatok megfizetését, de legalább plusz havi 1500 forintot? Tudom, ez elképzelhetetlen. De hát éppen ez zavar... S. G. Ki itt a kisemmizett? Az idős, még Erdélyből áttelepült komlói parasztember, lassam már túljut a hetvenen, de most egyszereseit földhivatalokba szaladgál. Kutat a szemleivek közt. Az ötvenes évek Végén elrekwfíróit öt soványka holdját követelné vissza. Valahol Himesiháza környékén. Legalább a földet A lovait mór nem támasztja föl úgyse senki. Ö még dolgozni akar. A sajátján. Ö nem akar kisemmizett mara dini I Szappant főző, lilbapelyhet gyűjtő anyai nagyanyám valamikor apró vegyesboltot nyitott. De mivel a Jóisten ■nevében vá lógató s nélkül hitelezett mindenkinek, gyorsan tönkre is mert. Dobra került az üzlet még jóval az államosítás előtt. Maradt menedékül a Jóisten kegyelme a nazarénus imaház életidegen falai közt, amelynek nagyszülőim hívő gondnokai voltak. Maradt nagyapám szorgalma, a cipész- műhely bagorollal fényezett nyomorúsága. Majd rövidesen, 1945 utón elérkeztek az új idők is. Vele a „különös” házat fojtogató, hivatalos gyanakvás, hogy a sokgyerékes szegénységre, a csendes bérmunka s íétre rátelepüljön. Az uralomra jutott proletariátust azonban meg kellett védeni a vallás ópiumától, és a védnökök nem vették tudomásul, hogy ebben a házban a védencük lakik. Az udvarra beengedett koldustól azonban - legalábbis mi gyerekek, unokák — mór kevésbé féltünk. Nagyanyáim istene szavait erősítendő, néha még forintot is nyomtunk előrenyújtott tenyerébe. Ez volt a mi kárpótlási törvényünk. De hogy a család — amit így önnön „bűnös” rezervátumába zártak — később testben és lélekben is szétszóratott, megkísértve a szuicidum, az alkoholizmus egynémely vállfájával, azt már nem kárpótolhatja senki. Apói ágon meg, ha nagyon utána néznék, talán ott vethetném az asztalt a ■Parlamentben, Tárgyán úr mellett én is - o kutya- 'bőrt egyenesen a mellemre szögezve. Csak hót a gondolat is képtelen! Ingóságiban és ingatlanokban — házban, földben, gyárban, üzletben — újra személyekre szólóan kimérni, újraosztani a jövőt! Illúzióban ringani, amlilkor a magyar agrárnépességre — amely fölös létszámú — munkanélküliség vár! És most azt hallom-olvasam, létrejött a kisemmizettek szövetsége Baranyában is! Hiszen melyikünk emlegethet több joggá! ősi jussot? Aki most belekapó szkod na egy darabka föld szélébe örökölt jogon, vagy aki dolgozni is alkar ezen a földön, és ezt szakértelmével is igazolja? Ki kárpótolhatja azokat a valamikor zsellér sóiból szabó d u lókat, akik később az újabb gazdák — a bankhitelekkel és adókkal kiuzsorázott termelőszövetkezetek sírig hű szolgái lettek? Ki a leendő agrár- murtka nélkülieket? És ki vesztett többet? A betelepülők vagy a kitelepülök? Az erkölcsi veszteség volt-e a nagyobb vagy a lelki? Azok, akik a felparcellázott feudumo'kat a szélrózsa minden irányából érkezve elfoglalták — birtokosok vagy csak birtoklók? Ki emlegethet ősi jussot egy olyan földrengésszerű átalakulás után, mint az ötvenes évektől zajló urbanizáció, amely a szétesett családok, kiürülő falvaik sajátos magyar szubkultúráját teremtette meg? Ki kárpótolja a „fekte-vonat” utazóit? Ki kárpótolhatja csak a főváros több százezer ágy- és albérlőjét? Vagy azokat, akik már nem is tudják kifizetni lakásaik bérét? Ki kárpótolja azoknak a falvaknak a lakóit, ahová nem érkezik időben posta, ahol nincs munkahely és még most sincs Iható víz? Hány pályaelhagyó diplomás tudását dörqöllk ragyogóbbra az erkölcsi szépségta- paszként szolgáló húszezer forintos vagyonjegyek? És Iki kárpótolja mindazokat, ■akiknek nem lehet semmit visszaadni, mert sóba nem :is volt semmijük? Van-e olyan kisebbség — a társadalom jelentős többségén ■belül! —, akiinek előjoga van megkülönböztetett kárpótlást kérni fél évszázad történelméért? Ha vannak ilyen kisebbségek, melyék azok, és milyen — hány századra visszanyúló — előjogon? Kilőnék nyögünk ki újabb 70 miilliárdot — mii, bérből és fizetésből élő többség — közösen? És milyen absztrakt fogalomról vitatkoznak egyáltalán a parlamentben, ha egy képviselő által idézett levél szerint .már „politikai döntés született arról, hogy reprivatizálásra ■nem kerül sor, a volt tulajdonosok a közeljövőben hatályba lépő kártalanítási törvény szerint kárpótlásiban fognak részesülni”? És mielőtt egymást tépnénk a közös nincs fölött, nem kel- Jene-e először a saját területüket Ismerni, köteles önkormányzatok tulajdonáról határozni? Az önkormányzótok tulajdon feletti rendelkezési jogkörének, vagyoni kereteinek meghatározásával, út nyílhatna egy decentralizált, a valóság logikájának megfelelőbb, helyi döntési mechanizmus számára. Vagy inkább sorba állunk valamennyien a kártalanítási hivatalók előtt? Bóka Róbert
