Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-15 / 73. szám

1991. március 15., péntek aj Dunántúli napló 3 Interjú a jelenlegi és a volt megyei főkapitánnyal A lakosság rendőrsége vagyunk Dr. Ernyes Mihály Dr. Ernyes Mihályt (40 éves) nevezte ki a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezető­jének március 16-i hatállyal dr. Szabó Győző, az Országos Rendőrkapitány. Interjút kér­tünk és kaptunk az új főka­pitánytól. A rövid írásban ter­mészetesen csupán néhány, a rendőrség mai tevékenységét érintő dolgokra térhetünk ki.- Vágjunk a közepébe rög­tön az elején! Korábban azt tartották, hogy a rendőrök, ha kell, ha nem, beavatkoznak. Mostanság viszont mintha egy­re többen nyámnyilának tar­tanák a rendőröket, az intéz­kedő közegeket... — Szerintem itt arról van szó, hogy a korábbi időszak­ban kevés információ jutott az emberekhez a rendőrség lehetőségeiről. Most pedig, ép­pen a növekvő bűnözés és a rendszerváltás időszakában egyre többet tudnak meg ró­lunk. Magyarán, sokan fel sem készülhettek arra, hogy ilyen mértékben növekszik a bűnö­zés majd az országban.- Igen .,. — Nyugaton teljesen termé­szetes, hogy, ha egy rendőr­ségi intézkedésre sor kerül, akkor az feltétlenül törvény- szerű, nálunk pedig, ha az in­tézkedő rendőr ellen feljelen­tés érkezik, akár jogtalan fel­jelentés is, akkor az intézkedő rendőrt több hátrány érheti. Például a vizsgálat befejezé­séig nem mehet külföldre, nem kaphat jutalmat és fizetéseme­lést ...- Tehát akkor... — Közbevágok, hiszen úgy vélem egyre gondolunk. Mi­előbb szükség lenne egy rend­őrségről szóló törvényre, ame­lyet hamarosan el is fogad­nak majd. Akkor el tudnánk érni, hogy a lakosság és az állomány kellő informáltságá­val intézkedhessék a rendőr, hiszen meglesz erre a szabá­lyozottság törvényes garan­ciája is.- ön lett a megyei főkapi­tány. Sokak szerint, az állam- igazgatási részek zöméhez ha­sonlóan az új törvény tartal­mazza majd azt is, hogy meg­szűnik ezen a területen is, a megyei irányitó és másodfokú szerepe. — Nem hiszem. Úgy gondo­lom továbbra is szükség van a rendőrségnél centrális irá­nyításra, ugyanakkor szeretnék teljes önállóságot adni a maj­dani kinevezendő városi kapi­tánynak.- Ha már itt tartunk, hadd említsem meg, ön egy éve még mohácsi rendőrkapitány volt, aztán tavaly áprilistól lett a megyei közrendvédelmi helyettes, most pedig főkapi­tány. Mi a különbség a há­rom leiadat között.- Erre a kérdésre egy ha­sonlattal válaszolnék. Minde­nekelőtt meg szeretném talál­ni a megfelelő módszert, a ^helyes attitűdöt a munkakö­römhöz. Tehát azt vallom: egy főzési folyamatban van a kony­halány, aki megtisztítja a ré­pát, vdn a szakács, aki már csak a tisztított, az odakészí­tett répából főz valamit és van a séf, a vendég, aki mindezt elfogadja, és megeszi, esetleg reklamál. Ha rekla­mál, akkor következhet a fe­lelősségre vonás minden szin­ten.- ön ebben a hasonlatban hol loglal helyet?- Én séf és vendég is va­gyok, csakúgy mint a lakos­ság, csak a végeredmény ér­dekel, aztán, ha az nem jó, akkor azt vallom, olyan sza­kácsokkal szeretek dolgozni, akik nem azt nézik, milyen nyersanyag nincs, hanem, hogy a rendelkezésre álló kellékek­kel mit lehet a legjobban el­készíteni, és végrehajtani.- Hallottam, hogy komoly technikai fejlesztések várhatók a megyei rendőr-lőkapitány- ságnál is...? — Igen, még ebben az év­ben kapunk harminc nyugati gyártmányú, zömében VW-tí- pusú autót. Ez a dolog látvá­nyosabb része. Emellett folya­matosan fejlesztjük számító- gépparkunkat. Mindig azt val­lottam, hogy a legjobb lenne a jelenlegi űrtechnika szintjén dolgozni a rendőrségnél is. Tu­domásul kell azonban venni, hogy erre nincs lehetőség. Ha így áll a helyzet, akkor viszont mindent meg kell tenni egy átlagosan elérhető szintért, amely hosszú távon bárhova fejleszthető. — Ügy érzem tehát, hogy a technika adott lesz. Akkor szaknyelven szólva, a rendőri állományról is ejtsünk szót...- A megyében 870 rendőr van, velem együtt. Ez azt je­lenti, hogy összességében a megye minden 670. állampol­gárára jut egy rendőr. Csak megjegyzem, hogy a két há­ború között hazánkban ez az arány 250 volt. Szeretném, ha növekedne ez a szám is, de pillanatnyilag Pécsen kívül amúgy is létszámgondokkal küzdünk. — Mivel lenne rövid távon is elégedett?- Ha békés, nyugodt körül­mények között tevékenykedhet­nénk, és az emberek megérte­nék, az orvos sem tud minden beteget meggyógyítani, bár­mennyire is szeretné. Ha egy­re több helyről hallanám, a la­kosság rendőrsége vagyunk.- Ehhez kívánunk sok sikert, megfelelő jogszabályokat. Az országos élvonalba körüliünk Dr. Lusztig Péter (44 éves), volt megyei főkapitányt az új vezető kinevezésével egy idő­ben nyugállományba helyezte a belügyminiszter, 26 évi szol­gálat után. Rövid interjút kér­tünk és kaptunk tőle is.- A következő mondattal fejezte be a belügyminiszter­hez intézett, március 8-i kel­tezésű levelét: „Remélem és kívánom, hogy a minisztérium élén ön képes lesz egy olyan rendőrséget létrehozni, amely­nek megszervezéséhez én al­kalmatlannak találtattam ... „Ezekután kezdjük azzal, mit tett ön az elmúlt egy évben megyei főkapitányként, mit örököl öntől utódja?- Egy ember életét nehéz megítélni egy bizonyos sza­kasz alapján. 1983-tál dolgoz­tam a megyei főkapitány köz- biztonsági helyettesként, ’90 áprilisától főkapitányként. Ez idő alatt részint saját ötleteim alapján, kialakítottunk egy or­szágosan is egyedülálló nagy­váradi, szerkezeti modellt, a rendőrállomások szisztémáját, amely nem tökéletes ugyan, de a tapasztalatok alapján állíthatom, jól működik. Úgy érzem, sókat tettünk azért a szemléletért, amely szerint azon gondolkozzunk, hogyan lehet egy feladatot megoldani és ne azzal foglalkozzunk, mi­lyen, esetleg tényleges nehéz­ségék gátolhatják a munkán­kat. Ezenkívül kialakult egy gondolkodó vezetői csapat, akikkel bármit meg lehet ol- da ni.- Közben pedig tovább nö­vekedett a bűnözés az ország­ban és Baranyában is . . .- Sajnálom, hogy közbekér- dezett, mert azt még hozzátet­tem volna, hogy az eltelt öt évben a közbiztonsággal ösz- szefünoő eredményességi mu­tató, tehát a feltárt bűncse­lekmények nyomozati eredmé­nyéi tékintetében az ország élvonalába kerültünk, a leg­utolsó helyek egyikéről . . . Dr. Lusztig Péter- Tehát végül is azt kívánja mondani, ahogy orvos sem te­het arról, hogy nő a betegek száma, úgy a rendőrök sem felelősek a bűnözés növeke­déséért?- Ez egy pontos hasonlat. Megítélésem szerint nincs köz­vetlen összefüggés a bűnözés növekedése és a rendőrök fel- készültsége között. Úgy gon­dolom, a körülmények alaku­lása miatt továbbra is, hosszú évekig nőni fog a bűnözés or­szágszerte, így Baranyában is. Jelentősen megerősödik a szer­vezett bűnözés, és ennek nem­zetközivé válása. Hozzáteszem, hogy a világ leggazdagabb országainak rendőrsége sem működik optimálisan, legfel­jebb megközelíti azt, mint a miénk, csak esetleg másként.- Szavaiból mintha azt erez­ném, hogy ebben a helyzet­ben végül is örül, hogy nem ön maradt a megyei kapi­tány . . .- Nézze, én, pályázni sem igazán akartam, aztán néhány munkatársam rábeszélt és „közbeszált szakmái hiúsá­gom”. Ebből a választásból ón erkölcsileg egész emberként, bölcsöbben kerültem fcj.- Úgy hallottam, felajánlot­tak önnek egy állást.- Nem is egyet. Minden­esetre az országos rendőr-főka­pitányság felajánlott osztály- vezetői posztját nem fogad­tam el. Most nyugdíjas va­gyok, néhány hét pihenőre van szükségem, aztán termé­szetesen dolgozni szeretnék tovább. Vannak még olyan dolgok, amikben íbiszek. Min­denesetre eddig, hogy nagy szavakkal éljek, mindig közös­ségi céfok érdekében tevé­kenykedtem . . .- Egyre keserűbbek a sza­vai .,- Nézze, én ilyen körülmé­nyek között, amikor kifürkész­hetetlenül hoznak esetleg na­HM ponta változó határozatokat, eldöntöttem magamban, hogy közszereplést inem vállalok. Erében kapcsolataim továbbra is gazdagok, fogok magam­nak találni olyan tevékenysé­get, amelyben egyformán ka­matoztathatom gondolati és végrehajtói tevékenységemet és képességemet. Bozsik László Huszonöt eves a komlói szakköz Fennállásának 25. évforduló­ját ünnepelte tegnap a komlói Kazinczy Ferenc Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépis­kola, Szakiskola és Kollégium. A meghívott vendégek fiatal éveik apró emlékeit keresték a talak között, és a „de meg­változtál!" örömével csodál­koztak egymásra. Kinek mit je­lentették az itt töltött évek? Szertartásos megemlékezés he­lyett Inkább őket hallgassuk meg! Antal Zsuzsi, egy régi diák: .jMessze kerültem, de nem tu­dok ellenállni, ha ebből az is­kolából hívnak. Szerettem ide­járni. Nemcsak értelmi, érzel­mi indíttatást is kaptam, jó közösség volt.” Rendeki Ágostonná, tanár: „Amire legszívesebben emlék­szem, a kirándulások, az osz­tályfőnöki órák, és néhány matekóra, amikor SzasZa örült, hogy. jaj, de jó, hogy ezt is tanultuk!" Czukorné Panta Mária: „Is­kolatitkár voltam 11 évig, a nagyobbik lányom is itt vég­zett. Nagyon jó volt. Megvál­tozott ugyan az iskola neve, de nekem mindig Steinmetz marad." Kovács Teodóra, volt diók: épískola „Orvos lettem. Ami ide vonz, a régi összetartó osztály em­léke." Rendeki Ágoston, igazgató: „Kilenc éve vagyok itt, két és fél éve igazgató. Ma éreztem ímeg, milyen felelősség terhel abban, hogy 25 évfolyam le­rakott munkáját folytassam. Eddig közel 2500 diák végzett falaink között, örülök a név­változásnak. Volt névadónk kiürült eszmerendszert képvi­selt. Sikeres reformert akar­tunk, akinek beváltak az el­képzelései. A közeljövő tervei? Fennmaradni.” Sz. L. I. Köszöntő a magyar sajtó napján A szabadság felelőssége A magyar sajtó napja alkalmából szerdán este Pécsett, a Művészetek Házában dr. Flerkó Béla professzor, az MTA Pé­csi Akadémiai Bizottságának elnöke köszöntötte a nyomtatott sajtó, a televízió és a rádió dolgozóit, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tagjait. Kedves ünnepeltek! Meg­tisztelő számomra, hogy kö­szönthetem az 1991. évi saj­tónapi ünnepség résztvevőit. Közhely, de újfent kimondom-: a sajtó, a hírközlő szervek rendszere nagyhatalom, senki sem vitatja óriási jelentősé­gét a társadalom informálá­sában, a társadalom alakítá­sában, formálásában. A mé­diák dolgozói az értelmiség legfelső szintjéhez tartoznak: lényegében írók, írástudók, bi­zonyos értelemben művészek, sőt tudósok és ebből adódóan óriási a felelősségük. Különö­sen most, a politikai átala­kulás idején, amikor polgári társadalom kialakítására tö­rekszünk. Madách-csal szól­va: „A nagyra vágy. A rab­szolgában alszik, / Vagy szűk körében bűnné aljasul. / De vérében táplálván szabadság, / Naggyá növeszti, mint pol­gárerényt. / Ez költ életre min­den szép s nagyot.” Mármost mi a polgárerény? Márai Sándor szerint a pol­gárt igazából az teszi polgár­rá, hogy tartása van, és az adott társadalomban létező szélsőségekhez képest mérté­ket ismer. Alakuló polgári tár­sadalmunkban néha szomo­rúan látom, hogy — szeren­csére ritkán -, de a média dolgozói között is akadnak, akik nem tartják mindig szem előtt a madáchi polgárerényt vagy a Márai által említett tartást, főleg mértéktartást. Tu­dom, az árut nem elég meg­termelni, azt el is kell adni, s nyilvánvaló, hogy ez köny- nyebb a szenzáció-hajhász új­ságírónak, akár politikáról, akár tudományról vagy művé­szetről van szó — mint a mértéktartónak. De szerencsé­re az ilyen aránytévesztés rit­ka, és tudom, hogy mindegyi­kükben el a lelkiismeret sza­va. Irwing Stone, a híres Michelangelo-életrajz szerző­je a Van Gogh élete című regényében írja le, hogy hőse - az öngyilkosság gondolatá­val foglalkozva - panaszkodik egy rabbinak. A rabbi vigasz­taló szavai akár az életfilozó­fiának is .felfoghatók: ,,Soha­sem lehetünk biztosak semmi­ben, de vehetjük a bátorsá­got, hogy aszerint cseleked­jünk, amit lelkiismeretünk alap­ján a legmegfelelőbbnek tar­tunk. Mindnyájunknak a leg­jobb belátásunk szerint kell dolgoznunk, s cselekedeteink megitélését, elbírálását bizzuk az Istenre." Én azt hiszem, ez nagyon megszívlelendő gondolat. Igen, az egyedüli, amit tehetünk, hogy a lelkiismeretünk szavá­ra hallgatunk, aszerint cse­lekszünk, és aztán ki az Is­tenre, ki a Sorsra bízza an­nak a végső megítélését. Bizonyos vagyok abban, hogy a sajtó, a rádió, a tele-, vízió dolgozóinak is mindig a lelkiismeret szava kell, hogy irányadó legyen, amikor tu­dósítanak, informálnak, ami­kor kritizálnak vagy esztétizál- nak, vagy beszélgetést közve­títenek, kommentálnak. Érez­niük kell a szabadság felelős­ségét. A gondolatszabadság, a közlésszabadság, az alkotói szabadság felelősségét. Ezek­kel a gondolatokkal üdvözlöm önöket ezen a kis ünnepsé­gen. Kívánom, hogy továbbra is eredményesen töltsék be ki­emelkedően fontos szerepüket a társadalom alakításában és abban a nehéz munkában, amellyel kivezetni próbáljuk hazánkat jelenlegi nehéz hely­zetéből a közeli, a boldogabb jövő felé. Országos rendezvény egy mecseki vadászházban Agrárprogramot hirdetett a Zöld Párt Agrárprogrammal állt elő a Magyarországi Zöld Párt a tegnapi országos rendezvé­nyén, a Pécs közeli kozári va­dászházban. A Zöld Párt ja­nuári kongresszusán döntöttek arról a párt tagjai, hogy ezen­túl konkrét javaslatokkal be­avatkoznak a magyar gazda­ság életébe, mégpedig ott, ahol kritikus helyzet alakult ki. A ipárt megítélése szerint a mezőgazdaság elérte ezt a pontot: tragikus állapotú a szarvasmarhatartás, hason­lóan alakul a sertéstartás, vár­ható a gabonakrízis; a ma­gángazdaságok tömeges létre­jöttének és működésének nin­csenek meg a feltételei; ve­szélybe került a falvak jövője; ugyanakkor rengeteg érték megy veszendőbe, mert a mel­léktermékeket nem hasznosít­ják sem nagyüzemi, sem kis­üzemi szinten. A Magyarországi Zöld Párt parlamenti képviselőket kér fel arra, hogy álljanak prog­ramjuk mellé, terjesszék elő az Országgyűlésen javaslatai­kat. Eszerint szülessen döntés a tehénkivágások szorgalma­zásának felfüggesztéséről (a tejtermelés ugyanis másként is csökkenthető), az induló mezőgazdasági magánvállal­kozások hátrányát a kormány kompenzálja, azaz teremtse meg az esélyegyenlőséget a termelésben. Tisztázódjon az önkormányzatok szerepe, pél­dául jussanak bevételhez a falvak a rét-legelők hasznosí­tásából! A relatív túltermelés­ből adódó árufelesleget a bel­ső piac növelésével — iskola­tejakcióval, tejjegy bevezeté­sével — szüntesse meg a kor­mány, Va'lomiirrt a fogyasztás mértékének emelését segítse elő az olcsóbban termelés támogatásával. A termelők szerepe ne kor­látozódjon az élelmiszer- afaipanyag előállítására, ha­nem vegyék kézbe a feldol­gozást és a kereskedelmet, csakis így lesz belátható a piac! A Magyarországi Zöld Párt agrárprogramjának célja a pa­rasztság talpra állításának tá­mogatása. L. Cs. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom