Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-11 / 69. szám
B uj Dunántúli napio 1991. március 11., hétfő Állampolgári kezdeményezés a Hírháttérért A Magyar Televízió február 21-i „Hinháttér" című műsora végén döbbenten és csalódottan vettük tudomásul, hogy a televízió, vezetőségének döntésére az utolsó adást hallották, láttuk és a műsor megszűnt. Magam és családom, valamint barátainlk ezt a műsort fennállása óta érdeklődéssel teli várakozással néztük, mert színvonalas, em'beriközpointú, pro'blémaérzékeny és aktuális témákat közérthetően tárgyaló program volt. Bízunk abban, hogy a tv vezetősége döntését - a nézők (előfizetők) véleményét is figyelemibevéve — visszavonja és a műsort valamelyik csatornánkon továbbra is biztosítja. A közvélemény segítségét kénjük. írjanak, támogassák kérésünket és a Magyar Televízió elnökének postázzák a jól ismert címre: Budapest, Pl: 1810. Addig is, amíg a közvélemény kialakul, köszönjük a Magyar Televíziónak, a műsor készítőinek és szerkesztőinek a tartalmas és élményekben gazdag 9 évet. 1056 Budapest, Szerb u. 21. Kné Tamássi Emma pártortkivüli, magyar állampolgár Baj van a kézbesítéssel! Köztudott, hogy a hazai németségnek van egy hetilapja, a Neue Zeitung. Mivel a falusi ember általában a vasárnapot szánja olvasónop- nak, igen helyes, hogy az újságot mindig szombaton adják ki. Az elmúlt évben nem is volt semmi fennakadás, mert az olvasók minden szombaton kézhez kapták a lapot. Az idén pedig olyan rendszertelenség alakult ki, ami már arra is engedett következtetni, hogy az újság kiadáso megszűnt. Két hónap alatt egyszer kaptuk meg időben az olvasnivalót. Különben mindig 5-6 napi késéssel érkezett az újság, sőt, januárban két számot egyáltalában nem kézbesítettek, de a mai napig sem kaptuk meg a február 28-i számot, a legutolsóra (március 2.) is várunk még. Kétszer írtam az NZ szerkesztőségének, az egyik tiltakozásomat nyilvánosságra is hozták, sőt, ha jól tudom, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának német nyelvű adása is megemlítette, de eddig semmiféle változás nem történt. Megértjük, hogy felmerülhetnek szállítási, kézbesítési nehézségek, de a hónapokig tartó mulasztásokat nem. Nem beszélve arról, hogy az ilyen eljárás igen kedvezőtlen hangulatot, rémhíreket idézhet elő. - Az olvasók fele mór lemondott az előfizetésről. H. K. Somberek A cserkészet tartalmáról Lassan elönt bennünket a szemét. Ebben élen jár Kertváros. Vajon kinek a dolga lenne rendet rakni itt, a Németh László utcai „szeméttelepen”, a Köztisztaságinak, a DÉDASZ-nak rogy a PÉTAV-nak? *>*<>: Proksza László Pécsett, a kertvárosi Lőtér utcában az egyik családi házhoz új, fedett bejárati rész készül. Az útba került fácskát nem vágják ki, hanem „beépítik", s igy megóvják. A Volán nem válaszolt... A közelmúltban, a Pécsi Extra, majd az Új Dunántúli Napló február 20-án kifogásolta három olvasói levélben a helyi közlekedés lassan-las- san tarthatatlan helyzetét. Január 19-én sok-sok keserű tapasztalat után, én is megkerestem levélben a Volánt. Részleteztem az uránvárosi autóbusz-állomáson tapasztalható visszásságokat. (Másolat a birtokomban.) A Volán nem hazudtolta meg önmagát: panaszomat válaszra sem méltatta. Egy hónap és 5 nap sem volt elég arra, hogy a jogos panaszt megvizsgálják. Felmerül a gyanú, hogy nem is tettek semmi intézkedést. A menetrendben, a módo- sitásban, még a fémlemezekre festett közlekedési rend szerinti járatok indítását sem tartja be a vállalat. Február 24-én, 17 órakor kellett (volna) munkába jönnöm a 20-as autóbusszal. A BZ 11-56 forgalmi rendszámú gépkocsi 4 perc 50 másodperces késéssel indult, pedig ott állt a végállomáson. Lépni kellene a Volánnak is, ha már 8 forintról 16-ra emelte a jegy árót. Az utaz( tat)ás kétoldalú szerződés, ahol az utasnak és az utaztatónak is vannak kötelességei. E panaszomnál meg sem említem az autóbuszok koszos állapotát. Sántha Endre, Pécs, Szamuely Tibor u. 7/B A lap február 27-i számában a panaszos a cserkészet tartalmára vonatkozóan keres választ. Írása első bekezdésében meg is marad az általános szintjén, azt követően azonban konkrét, egyedi, keserű tapasztalataival igyekszik tévesen általánosítani (az arisztoteleszi logikában ezt ficta universalitas-nak hívják!), lejáratni, diszkrimi- nálni a cserkészetet, mint ifjúsági mozgalmat (példamutatás hiánya, szakképzetlen vezetők, úgymond „liliomos nagycserkészek” stb.). Az előítéletes attitűdök ilyen rá- akasztása a közvéleményre nem ismeretlen a cserkészet történetében (lásd a fasizmus vagy a szocializmus éveit). Mégis most, 1991-ben tiltakozunk az ilyen hamis, szülőket és fiatalokat félrevezető, propagandisztikus „reklámszatyrok" ellen. Nem vonjuk kétségbe a leírt tényeket, bár nem ismerjük a másik fél véleményét. Azt sem értjük, miért nem fordulnak- a lakók közvetlen a Cserkészszövetség VI. kerületi vezetőihez az ügyben (Pécs, Janus Pannonius u. 4.), ahelyett, hogy energiáikat a cserkészet általános lejáratására koncentrálják? A panaszlevél utolsó bekezdése újra felveti a címben megfogalmazott kérdést, mi a tartalma a cserkészetnek? Nos, a jól bevált tíz cserkésztörvény, melynek tudása még nem jelent életformát. Erre neveljük fiataljainkat, keressük a lehetőségeket megvalósításukra, ami évtizedek hallgatása után nem megy könnyen. Hangsúlyozzuk, nem a levélben említett cserkészcsapatban dolgozunk. Mégis úgy érezzük, segítenünk kell azért talán még a nem „tévútra tért" cserkésztestvéreinken is. Azt azonban valljuk és tapasztaljuk nap, mint nap: ez a mozgalom nemcsak „valaha" volt szép — ahogy a levél megállapítja —, most is az. Tartást, erőt, jellemalakítást kínáló életforma. „A cserkész vidám és meggondolt” — hangzik egyik törvényünk. Esetenként talán az utóbbiról megfeledkeznek gyerekeink, mi felnőttek pedig gyakran nem értjük meg az előbbit. A pedagógia türelmével talán egyensúlyban tarthatjuk a mérleg két oldalát. Várszegi Csaba, Várnagy Péter, a pécsi 217. számú Keresztény Munkás Ifjak cserkészcsapatának vezetői Messiemcnően tisztelem o cserkészmozgalmat, mert biztos vagyok abban, hogy sok gyermek és felnőtt gyarapodását szolgálja. Vártam a cserkészvezetők válaszát a munkájukkal kapcsolatos panaszra. Talán az említett tiszteletem volt az oka, hogy nagyon sajnálatos módon, megfogalmaztam magamnak azt is, milyen válaszra számitok. Beismerem, az ilyen előzetes koncepció, még ha pozitív előítélet a mozgatója is, helytelen. E szép ifjúsági mozgalom iránti megbecsülésem azt a hitet keltette bennem, hogy megértőén, a megnyugtató megoldást keresve fordulnak o panasztevőkhöz, hiszen ez szolgálja a cserkészmozgalmat barátsággal - ugyanakkor a gondokat is feltárva - figyelők érdekét. Gáldonyi Magdolna A kisiparos a pécsi belváros takarításáról A február 28-i Jj DN-ben megjelent Hársfai István írására, szeretnék reagálni. Azt írja, hogy az idei havas télen a Kossuth Lajos utcában, délelőtt 10 óra tájban a város lakossága térdig járt a hóban, lucsokban. Ennek a hátterét próbálnám ecsetelni: A munkát a Városgondnokság rendeli. Nekem, mint iparosnak, ehhez kell alkalmazVéges a brikettermelő kapacitás Az Tjj DN február 27-i számában mohácsi munkatársuk interjút közölt a helyi TüZÉP vezetőjével. Az általa elmondottakkal nincs különösebb vitánk, néhány dolgot azonban pontosítani kell, hogy az olvasó és egyben vásárlóközönség is jobban lássa a jelenlegi helyzetet. Mohács, illetve a térség tüzelőellátósáról. A Déldunántúli TÜZÉP Vállalat mindig is legfontosabb partnerünk volt a lakossági tüzelőanyagforgalmazásban. A brikettet nézve a kritikus I. negyedévben a következők szerint alakult a forgalom: 1988-ban a 67 100 tonna szerződött mennyiséggel szemben 69 900 tonnát kapott. 1989-ben ezek a számok 61 000 és 67 000 tonna. 1990- ben a szerződött 50 000 tonnából viszont csak * * 44 000 tonnát vitt el. Erre az évre is 50 000 tonnára van szerződés és ezt mindenképpen teljesítjük, sőt, többletet kívá-* nunk termelni, február végéig 35 300 tonnát szállítottunk. Ennek érdekében a Nagymányo- ki Brikettüzem január közepe óta minden szombaton és vasárnap is termel. Teszi ezt csupán a szakmai felelősségérzetétől vezérelve, a gazdasági érdekei ellen, mert oz anyagi és energiaköltségek drasztikus emelkedése miatt január 1-jétől minden tonna brikettre, mintegy 1200 forintot fizetett rá, összesen 60 millió forintot. Ez a helyzet február 11-ig állt fent, amikor a kormány egy egyszeri intézkedéssel felemelte a brikett termelői órát, ezzel ezt az ellentmondást megszüntette. Tehát szó sincs semmiféle „spájzo- lásról”, csak valóban tüzelőanyaghiány van -. minden ellenkező híreszteléssel szemben —, a termelői kapacitások pedig végesek. A hiányba persze belejátszik az is, hogy a magyar brikettgyárak -, köztük a nagymányoki is -, az elmúlt nyáron hónapokat álltak rendeléshiány miatt. A termelőkapacitások véges volta okozza a mohácsi hiányérzetet is. Az adott hónapra elfogadott diszpozíciók teljesítését az egész hónapra tudjuk vállalni, s így mindig van, aki csak a hónap végén kapja • meg a szenet, vagy annak egy részét. Mohácsra a januári brikett diszpozíciókat gyakorlatilag leszállítottuk és februárra is megkapják a szerződésben vállalt mennyiségnek megfelelő brikettet. A darabos szenekről nem kívánunk szólni, hiszen a lap hasábjain is folyó vitából mindenki ismerheti a termelési gondokat. Pillér Tibor, megbízott üzemvezető, Nagymányoki Brikettüzem kodnom. Tehát, ha a hómentesítést reggel 6 órakor rendelik el, én 7 órakor már mentesítem. Mire a város emberei elkezdik napi tevékenységüket, már közel tiszta felületen közlekedhetnek. Mivel az emberek nem mértani egyenességgel közlekednek, a mentesített területre 10 órára már kitapossák a havat, de nem térdmagasságban. Ha józan paraszti ésszel gondolkodom, napi 5-10-szer nem rendelhető el a hó és síkosság mentesítése. Mivel a Városgondnokság is meghatározott pénzügyi keretek között mozog, nekem pedig ehhez kell alkalmazkodnom. Megjegyzem, volt olyan eset is, amikor reggel 4 órakor kezdtem el a Kossuth Lajos utca mentesítését és nem tudom, hogy 10 órakor — 6 óra távlatában -, hogy lehet ilyen véleményt kialakítani: „A havat nem takarítja el senki, majd az időjárás-felmelegedésére bízzuk." A rendszerváltozás ezen a területen is megtörtént: a belváros egy kézben van, és egy ember vezetésével precízebb munkát lehet végezni, mint áttételes vállalati vezetés keretein belül. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbban végzem. Ez a városnak is megtakarítást jelent, ami nem utolsó szempont. Kása Imre, takarító kisiparos, (aki vezeti a belváros takarítását)
