Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-11 / 69. szám

1991. március 11., hétfő uj Dunántúli napló s Hírek, infformaeiők, események Magyarországon nincs közvetlen veszély Világméretű kolerajárvány várható Már Törökországban is regisztráltak megbetegedéseket Ha a kolera és a pestis szóba kerül, legtöbbünk álta­lában a középkor nagy járvá­nyaira gondol, holott a kolera például napjainkban talán nagyobb veszélyt jelent, mit jelentett bármikor. Az ENSZ egészségügyi szervezete szerint 1991-ben világméretű kolera- járvány kialakulása várható, s az utóbbi hetekben a Pe­ruban, Indiában, Indonéziá­ban, Irakban, Mozambikban és Törökországban (!) regiszt­rált megbetegedések alátá­masztani látszanak a 'WHO prognózisát. A napjainkban kialakulóban lévő járvány Peruból indult, okát azonban a szakemberek sokféleképpen magyarázzák. A betegség ősidőktől fogva a szennyezett ivóvízzel és éle­lemmel áll szoros kapcsolat­ban, előbbi pedig az inkák leszármazottainál igencsak gyakori: a fekália az ország­ban szinte ellenőrizetlenül ke­rül azokba a folyókba, melyek a lakosság ivóvizét adják. A perui baktérium —, ellentétben az eddig leggyakrabban elő­forduló, vékonybelet támadó kolera vibrióval —, a vastag­bél működésében okoz zava­rokat, s ha az egy hét alatt lezajló betegség idején nincs mód infúzióra, a gyakori (na­ponta akár negyvenszeri) szé­kelés okozta kiszáradás halál­lal is végződhet, sőt, nem is végződik másként. Az Andok lábainál az el­múlt hétig 23 ezren bete­gedtek meg, a WHO előrejel­zései szerint azonban március­ig 300 000 fertőzésre és mint­egy 8000 halottra lehet siá- mítani. A járvány minden bi­zonnyal terjedni fog, így a világ országainak egy része már most megtette a szüksé­ges óvintézkedéseket, minek következtében a perui élelmi­szer-importot nyugaton szinte teljesen leállították. Hogy Ma­gyarország miként reagál a járványveszélyre, arra a Föld­művelésügyi és Kereskedelmi Minisztérium szakértőitől kér­tünk választ. Szilágyi András, a Kereske­delmi Minisztérium perui re­ferense: — Évente mintegy 30 millió dollár értékben importálunk Peruból élelmiszert, főként ta­karmányozásra szolgáló hal- liszt-koncentrátumot és fa­gyasztott halat. Tudomásom szerint az elmúlt hónapokban sem előbbit, sem utóbbit nem szállítottak hazánkba a Dél- Amerikaiak, bár a perui nagykövet nemrég jegyzéket adott át a földművelésügyi mi­niszternek, melyben a WHO-ra hivatkozva arra kérte, hogy a perui importot ne állítsuk le. Dr. Bea József, Földműve­lésügyi Minisztérium: — A halliszt-koncentrátum importja valójában csak akkor jelentene veszélyt, ha például a perui berakodásnál a mun­kások a papírzsákok érintése révén közvetítenék a kolera­baktériumot a csomagolásra. A hosszú szállítási idő azon­ban ez esetben is védelmet nyújt. - A másfél hónapos hajóút során ugyanis a bak­tériumok 100 százalékos arány­ban elpusztulnak. Fagyasztott halárura egyébként immár fél éve nem adtunk ki import en­gedélyt. Hazánkban tehát — ezek szerint —, nincs közvetlen ko­leraveszély. A Török- és Gö­rögországba látogató turisták­nak azonban mindenképpen érdemes odafigyelniük arra, hogy csak hatóságilag ellen­őrzött ételeket fogyasszanak, s a kétes tisztaságú tavernákat a következő néhány hónapban szintén tanácsos lesz elkerül­niük. — pauska ­Múzeumi fehér hollók Lehet, hogy nem általános az a tapasztalat, melyet teg­nap délelőtt szereztünk fotós kollégámmal Pécsett, amikor az után nyomoztunk, vajon járnak-e az emberek múzeum- bo, vajon felhasználja-e egy- egy család a hétvégéjét ar­ra, hogy a séta egyéb prog­ramjai közé beillessze vala­melyik gyűjtemény rövid meg­tekintését. Tény, hogv a Káp­talan utca múzeumsorában kongó termekre találtunk, ér­deklődő olyan ritka volt, mint a fehér holló. A teremőr né­nik boldogan siettek felénk, amikor beléptünk, azt képzel­vén, 'látogatók vagyunk. A Modern Magyar Képtár­ban Sárkány József művészet- történész tárlatvezetésére in­dultunk eredetileg, aki beve­tésre készen várakozott, de fél óra után sem jött érdek­lődő. Ez egyébként nem ál­talános, Sárkány József el­mondta, hogy a Múzeumi hét­végék sorozat hasonló prog­ramjain többnyire van látoga­tó. Ö a kisebb csoportokat egyébként is jobban szereti, olyankor a kívánságok is in­kább teljesülnek, ki-ki arról hallhat többet, ami a legin­kább érdekli a gyűjtemény­ben. Talán kevesen tudják, hogy a múzeumi szakembe­rek ilyen „szolgáltatással" is várják a vendégeket. Az egyetlen kitartó csapat nem is helybéli, hanem duna­újvárosi volt, a Dunaferr SE tömegsport csoportjának aerobicozó lányai, asszonnyai jöttek a környékre, hogy meg­ejtsék rendes évi gyalogtúrá­jukat. Vezetőjük, Jeszenöi Endréné elmondta, a tizenhá­rom éve együtt dolgozó tár­saság minden ilyen alkalmat arra is felhasznál, hogy elsé­táljon egy-egy múzeumba, igy a Misinatető előtt a Zsolnay- gyűjteményt csodálták meg együtt. Látogatóvadászatunk szo­morú tapasztalatai közt csak Fotó: Horváth Norbert az a vigaszunk lehet, amiben a múzeumok dolgozói is bíz­nak: hogy lesz még jobb idő is. No, és kedv. Esetleg talán ebéd után. Hodnik I. 11 közgazdász Hetente egyszer pályát módosít Németet tanít óvodásoknak Játékos nyelvi foglalkozások a Lenau-házban Szombatonként Pécsett, a Lenau-ház földszinti és eme­leti termeit óvodások veszik birtokba. A város különböző pontjairól hozzák őket a szü­leik, immár második éve. Az érdeklődés nagy, csak kevés a hely. Az olvasóteremben az össze­tolt astzalaknál a tavaszról rajzolnak a 3—6 éves gyere­kek. Az óvónéni németül be­szél hozzájuk. Mindannyian hetente csak egyszer találkoz­nak. Németül tanulnak. Is­merkednek o nyelvvel, ját­szanak, énekelnek, mondókát, kiszámolót mondanak. A magas, fiatal óvónő tü­relmes és kedves. Figyeli min­den mozdulatukat, ha elfárad­nak, mesét mond nekik, vagy diafilmet vetít. Kifogyhatatlan a játékokból, ötletekből, nyu­godt, derűs. Hendinger Ildikó már má­sodik éve tanít német nyelvet az óvodásoknak. Októbertől júniusig szombatonként dél­előtt 'két órára óvónéni lesz. — Ez is egy lehetőség ar­ra, högy használjam a nyelvet, amelyet születésem óta ta­nulok. A nagyszüleímmel csak németül beszéltem gyerekko­romban. Falun éltünk, néhány éve költöztünk be Pécsre. Az­zal, hogy elvállaltam az óvo­dások nyelvtanfolyamának ve­zetését, be akartam bizonyíta­ni, hogy van türelmem a gye­rekekhez. Én magamról tu­dom, hogy mennyire sokat je­lent, ha valaki egészen fia­talon megtanul egy nyelvet. Mi mind a ketlten, a húgom­mal, egész piici korunk óta beszélünk németül, szinte két anyanyelvűnk van. Kicsi korban nagyon fogé­konyak a gyerekek. Nem szé- gyelik még, ha beszélniük kell, bátran kimondják a szavakat, és nem érzik kudarcnak, ho kijavítják őket. Ügy sajátítják el a nyelvet, mint ahogy be­szélni tanultaik, játékosan, szinte észrevétlenül. Ildikó édesanyja gondozó­nő, a húga a soproni óvónő­képző főiskolára jár. Amikor itthon van, bejön, és segít a foglalkozásokat megtartani, de nagyon sak jó ötletet is kap tőlük. Szinte nincs olyan foglalkozás, amire Ildikó „óvó­néni" ne hozna valami újat. — A legjobban a diavetítést szeretik — folytatja Hendinger Ildikó. — A meséket magya­rul mondom, de a már ismert szavakat • németül is. Igyek­szem megszerettetni velük a nyelvet, ezért nem kötelező a foglalkozáson mindenben részt venni. A gyerekek maguk dönthetik el: mikor játszanak körfátékot, miikor mondanak mondókát, és mikor szólalnak meg először németül, hiszen ők érzik, mikor biztosak a tu­dásukban. Nem akartam pe­dagógus lenni, mert a politi­ka és a gazdasági dolgok jobban érdekeltek. De nagyon szeretem ezeket o szombati napokat, a gyerekek sok örö­met adnak. Boldogság látni, amikor a hároméves. nagy igyekezettél formálja az első német szavakat. Sz. K. Segítség a rászorulóknak Jótékonysági ruhavá­sárt rendezett Pécsett, a kertvárosi Templomi Segí­tő Szolgálat a hét végén. A bevételből élelmiszert vásárolnak a rászorulók­nak. A Felajánlom gmk vezetője is megkereste a karitatív szervezetet, és felajánlott a bolti árnál 10-20 százalékos áren­gedménnyel élelmiszere­ket, valamint húsvétra sportcipőket, játékokat és egyéb áruféleségeket. Ezenkívül lényegesen ol­csóbban vásárolható krumpli, zöldség, tojás a Zsuzsanna utca 17. szá­mú ház alagsorában hét­főtől péntekig 14-19 óra között, és szombaton 9— 12 óráig. Borverseny Pécs-Somogyban Szőlősgazdák egymásközt Német vendég versenyzője is volt ónnak a borverseny­nek, amit még február 28-án tartottak, de amelynék ered­ményhirdetésére csak szombat este került sor a pécs-somo- gyi Kodály Művelődési Ház­ban. A Kossuth Művelődési Ház ugyanis, ahol a szőlész­kedést kedvelő pécsi és pécs- somogyi gazdáik rendszeresen összejönnek, ilyen rendezvény­re már nem alkalmas, ki kel­lett várniuk, amíg másutt he­lyet tudnak nékik adni. Ez - a két dolog, no és az a tény, hogy a Kertbarát Klutb tagjain kívül más gaz­dák is neveztek a borverseny­re, jól érzékelteti, hogy itt nem csak a verseny számít. Különben aligha maradtak volna együtt tizenhárom éven át. A Pannónia Áfész szőlé­szeti szakcsoportjaként szület- ték. Aztán c szálak megsza­kadtak az áfésszel, de a gaz­dák kapcsolata megmaradt. Előadásokkal, bemutatókkal, s immár hatodik éve borverse­nyekkel is erősítik. Része van ebben Kiss Sándornak, a Kos­suth Művelődési Ház vezető­jének és Havrán Istvánnak, a Szőlészeti Kutató Intézet pin­cemesterének, aki tegnap, A borversenyt családi vacsora és bál követte, ahol szakmai kérdésekről cseréltek véleményt a szőlősgazdák. Fotó: Szundi György mint a zsűri elnöke értékelés köziben szakmai tanácsokat is adott a gazdáknak. Az 51 ne­vezett minta közül 42 volt fe­hér, 9 vörösbor. Nagydíjas tett Kelemen József kékfran­kos vörös- és Dömse Dénes olaszrizling fehérbora. T. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom