Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-09 / 67. szám

© aj Dunántúli napiö 1991. március 9., szombat Jegyzet Törzsügyfélkor Hessen egyik kisközségé­ben, a Frankfurter Hof foga­dóban töltött harmadik nap után a tulaj a törzsasztalhoz ültetett. Kedves gesztus. Eleinte nem tudtam mire vélni, de később, amikor 10 százalékot levont a cehhből és nem fogadott el borrava­lót, tudatosult bennem; ö nemcsak a külföldről jött cso­dabogarat látja bennem, hant ,i tudja, belőlem - be­lőlünk - él, s számít arra, hogy ha még egyszer oda­vetődöm a sors kiszámítha­tatlan akaratából, biztosan nem a szomszéd konkuren­ciához megyek. S még azt sem mondhatom, hogy fel­dobtam üzletmenetét, hiszen szűkre szabott napidíjamból csak annyit költöttem, ameny- nyit nem tudtam megspó­rolni . . . A törzsvendég—törzsügyfél fogalma nálunk ha nem is ismeretlen, de negligálódott. Mór egy jó szónak, megkü­lönböztetett figyelemnek vagy éppen jóakaratú figyelmez­tetésnek örül az ember. Im- mel-ámmal jön a szerelő, ha jön. Kedvenc vendéglőinkről az árak leszoktattak. A szol­gáltató cégek szaporodnak, de ki tudja miért, az az em­ber érzése, hogy „átverésem­re" szerveződtek, inflálódó hiszékenységem forintban mérhető lecsapolására. So­hasem kötöttem háztartási kisgépeim — televízió és hű­tőgép - életben tartására átalánydíjas javítási szerző­dést, mert véltem, az átalánydíj mellett éppen a személyes kontaktus porlad el . . . Barátom évek óta ka- pacitál, kössek átutalási be­tétszámlát, de én óhatatlan előnyeivel nem óhajtok élni. Jobban esik, ha a számla­szedő időről-időre becsönget, néhány szót válthatok vele, mondjuk, ha másról nem, hát az időjárásról. Emeleti panellakó vagyok; az utca postását sem ismerem, a földszinti levélszekrények megóvnak attól, hogy kö­szönnöm kellene nekis . . El- idegenülök. Meg más is ezt teszi; komputerszámlákról és hivatkozási értesítőkről ön­életrajz irható. S erre, mit ad Isten, a mi­nap a Pécsi Gépjárműjavító Kisvállalattól invitáló levelet kanok. A Bacsó Béla úti művelődési házban törzsügy­félkört alakítanak, s kérik, hogy tiszteljem meg jelenlé­temmel e „baráti" beszélge­tést. Nem tolakodó szándék vezeti őket. Szeretnék az autójavító szakma gondjait és .örömeit megosztani velem -, s velünk, akik lassan év­tizede kuncsaftok vagyunk -, s eav szerény gesztussal ho­norálni azt. Néhány szót váltottam idő­közben a kisvállalat igazga­tójával is, aki elárulta, hat, hasoncipőben járó cég (a debreceni, a győri, a szege­di, a váci, a veszprémi és a pécsi) gz „Interservice Kft.” keretében úgy döntött, hogy vissza-visszatérő ügyfeleinek igazolványt adnak. mellyel kedvezmény jár. Az alao- munkadíiból 10 százalék. Évente gépkocsim állapot­vizsgálatát kétszer inqyen el­végzik, és így tovább ...Se kedvezmény meqiár maid Debrecenben, Gvőrben, Vá­cott. Szegeden és Veszprém­ben is. Kalaoolni való aondolat és kivitelezés, már a forintok­ban mérhető előnyök miatt Is. De talán többet ér a gesztus, hoav measzólítottak, hogv észrevették: Hogy a céq munkatársai időt nem kímél­ve kikeresték közel száz — vagv talán több - réqi és ál­landó kuncsaft nevét, címét, azt mondva nekik: önök megérdemlik figyelmünket, és soron kivül foqadiuk önöket, ha a sors úgy hozza. Mert mi — önökből élünk. Kozma Ferenc Narancs a kacsának A Pesten járó ember — ha gyorsan tájékozódni kíván —, jól testi, ha látogatást tesz valamelyik aluljáróban. Mióta a főpolgármester - no meg a csőtörés - kiűzte a kufárokat, a terepet az élni és túlélni akarók foglalták el. Az oszlopok, falak tövében kéregetők a a legfantasztikusabb ötletekkel próbálják megindítani az arra járók szivét, és megnyitni - többnyire lapos - pénztárcáját. Egyikük mellett tábla: három napja nem etteml A másik arra számit, hogyha öt nem is - éhező kutyáját csak-csak megszánják az állatba­rátok. A legmeghökkentöbb mégis az a bácsi, aki egy élő kacsával üldögél az oszlop mellett, s még énekelget is neki. Csakhogy az ötlet oly bizarr, hogy sokan inkább fotózzák, mintsem pénzzel segítenék. Ottjártamkor valaki egy narancsot dobott oda — a kacsának. Élni és túlélni muszáj. Ki igy (próbálja, ki úgy. Azért az tenne a legjobb, ha nemcsak a kacsák menekülnének meg az éhhaláltól . . . S. G. Népszerűek a félkarú rablók Játékszenvedély A játékszenvedély nagy úr. Legalább oly régi lehet, mint a munka', amely, ugye köztu­dottan kiemelte az embert an­nak idején valahonnan. Min­denki játszik és mindenkivel játszanak. Közülük néhányon a nyerő vagy más más automa­ták rabjaivá válhatnak. Kezdjük Z. bácsival. Már, amikor belép, látszik rajtq, régóta idekészült. Többször el­gondolta, mi lenne a legjobb a három pályán egymás mel­lett száguldó figurák összes gében. Belép és szabadkozik, ma nem játszom. Percek múl­va a géphez lép, kezében a húszforintos, amely ez esetben nem egy tejföl ára, nem majd' egy kiló kenyérért fize­tendő összeg, nem tíz deka vizes parizer ellenértéke, csak egy fémdarab. Z. bácsi meg­gondolja magát és bedobja a pénzt a nyílásba. És . . . Es meghúzza a kart ... Es . . . És . . . Látia, hoqy nem nyert. „Aszta ...” - kiált fel, de kezében melegszik már az újabb fémdarab. Na még ezt, de nem kellene. Vagy mégis?! És nyert. Három narancs áll egy­más mellett. Hússzoros a nye­remény, okádja is a gép a húszasokat. Z. bácsi nyugdíjas és örül. Ö már soha nem pró­bálja meg. Magát megnyug­tatva odalép a váltóhoz, pa­pírpénzt kér, nehogy játsszon újra. Aztán húsz perc múlva, szokott mozdulataival újra ké­ri a fémdarabokat és dobálja.. Bár tudja, ez egy félkarú rabló. Neki viszont egyetlen szórakozása a színes figurák egymásutánja és egymásmel- lettisége. Néha veszt. A já­tékszenvedély marad. Folytassuk a figurákkal és a flipperekkel. Sokat nyerni nem lehet, az igaziak kaszinókba járnak, nem ilyen pitiáner he­lyekre, ahol legfeljebb néhány ezer a nyerési esély. Ahol a többiek is látják, hogy én játszom. Ahol vannak flippe­rek is. E sorok írójának gyen­géi. A két kar, amely a ro­bogó golyót odalöki, ahova kívánom. Vagy nem odalöki. Önmegvalósító pillanatok. Há­rom golyó, húsz forint. A sza­ladgáló számok, hogy lesz-e szabadjáték. A fogadások, hogy én értem el többet, mert, persze mert a gép is lehet szemét, kiteszi oldalra a go­lyót, azt, hogyha löködöd, le­tilt. Nem enged tovább ját­szani, és mérges lehetsz saját vehemenciádra és a gépre, amely talán csak annyit tud magáról, hogy egy konnektor­ban végződik. Folytassuk a félkarúval. Van közöttük ravaszabb is. Sok pénzért sok nyerési esélyt nyújtó, látszólag az észt is próbáló, összerakás. Húszasért tíz másodperc élvezetet vagy káromkodást nyújtó. Egyre több van belőlük szerte az országban és még több lesz. A gépek tulajdonosai, bérlői, szerződéses közvetítői nem örülnek az újságíró kérdései­nek. Szabad is meg nem is a félkarú rablók működtetése. De inkább szabad. Népszerű­ek, szükség van rájuk. Keve­sen értik, miért nem véglege­sített a szerepük. És amíg moralizálunk per­cenként ezrek, tízezrek kerül­nek a játékautomatákba. A já­tékautomatákba, amelyek ugyanúgy hozzátartoznak éle­tünkhöz ma már, mint kenyér­hez a liszt, mint liszthez a zacskó, mint zacskóhoz a haj­togató. Persze csak azok szá­mára, akik szeretik a kenyeret. A játékszenvedély sokaknak többet jelent, mint egy szelet kenyér. És egyik sem nélkülöz­hető. Bozsik László Országjárás üres zsebbel Olcsó faházakat, hét eleji túrákat és volt KISZ iskolák szállásait kínálja az Express a diákoknak Nehéz helyzetben vannak az országjárásra készülő diákok és pedagógusaik. Az ország gazdasági problémái a szülők pénztárcáját is érintik; így a mostani hetedikesek, nyolca­dikosok és a gimnazisták leg­többje önhibáján kívül elesik az egyik legnagyobb iskolai élménytől: az utolsó nagy kö­zös táborozástól: az utazási irodák árajánlatai már-már elérhetetlenek. Talán valamennyire kivételt jelentenek ebben a sokáig if­júsági és diák utazási iroda­ként működő Express kiren­deltségek, amelyek továbbra is meghatározó szerepet ját­szanak a diákturizmusban. A baranyai lehetőségekről G. Ko­vács Andrási, a megyei kiren­deltség vezetőjét kérdeztük. — Én is gyakorló szülő va­gyok, a fiam éppen nyolca­dikos, ezért tudom, mennyire megterhelő a szülőknek az or­szágjárás finanszírozása. Iro­dánk megpróbálja az olcsóbb lehetőségeket felkutatni, en­nek köszönhetően a mi áraink még elérhetőek a diókzsebek számára. Ezt bizonyítja talán, hogy jelenleg 15-20 osztály kirándulását szervezzük. Az egyik lehetőség a csillagtúra- szerű országjárás, amikor egy szálláshelyről járják be a diá­kok a környéket. Ilyen túrák­hoz a Balaton mindkét part­ján és a Dunakanyarban, Ve­rőcemaroson tudunk nagyon olcsó, faházas szállásokat biz­tosítani. Ezek elég lelakott állapotban vannak, de a jól használhatókat nem bontjuk le, éppen az országjárók ne­hézségeire gondolva. Szintén pénzmegtakarítást és szervezési könnyebbséget je­lentene a pedagógusoknak, ha nem hét végére, hanem a hét elejére terveznék a több na­pos utakat. Ekkor olcsóbbak a szállások, és több a lehe­tőség. Kicsit drágábban Kő­szegen tudunk szálloda.i szo­bát adni a diákoknak, és ter­mészetesen kérésre mindenhol idegenvezetőt. Nagy hang­súlyt fektetünk a tematikus túrákra. Ilyen például már­cius 15. táján a 48-as szabad­ságharc történelmi emlékhe­lyeinek végigjárása, vagy iro­dalmi túra keretében Petőfi ismertebb lakóhelyeinek be­barangolása. Ezzel a lehető­séggel azonban, sajnos, nem nagyon élnek a pedagógusok. Ennek egyik oka valószínű­leg az, hogy a tavalyihoz ké­pest az Ezpressnél is 30 szá­zalékkal felmentek az árak, amit a közlekedés drágulása indokol. Újabb lehetőség azonban a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány által kí­nált segítség, miszerint a volt KISZ-iskolák is felhasználhatók diákszállásként. Az országjárást szervező osz­tályfőnökök mindegyike anyagi gondokkal küzd. Van, ahol nem tudnak elmenni nagyobb túrára, ezért az egynapos ki­ruccanást vagy a kulcsosháza­kat választják. Akik viszont eltökélték, hoqy igazi ország­járásra viszik a gyerekeket, igen kis létszámmal tudnak csak útnak indulni. A pécsi, Berek Utcai Általá­nos Iskola 7. A. osztálya pél­dául nyugat-dunántúli túrára készül májusban - már szep­tember óta. Havonta 300 fo­rintokat fizetnek be a gyere­kek, hogy év végére össze­gyűljön a pénz. Az útjukat szervező utazási iroda árai azonban az októberi megbe­szélés óta 1000 forinttal fel­mentek, ebben a spórolás miatt igy is csak egyszeri ét­kezés, két szállás és az uta­zási költség van benne. A 25 tagú osztályból csak 18 gye­rek szülei tudták vállalni a költségeket, ezért az osztály­főnök évfolyamkirándulás szer­vezésén kezdett gondolkodni. A 90 fős évfolyamról azonban nem sikerült még egy busznyi kirándulót sem összegyűjteni. A 7. A. így továbbra is 18 diákkal indul útnak májusban - egyelőre legalábbis még így tervezik. Pataki V. Forgalomcsillapítás Pécs belvárosában Megtorpant a pécsi törté­nelmi belváros forgalomcsilla- pitási .tervének végrehajtása? Vagy végleg elvetették a foly­tatást? Mint ismeretes, a megye- székhely városfallal körülvett részének forgalomcsillapításá­ra terv készült, mely négy szektorra „osztotta” o belvá­rost. Az első, az északnyugati, mely tulajdonképpen a Szent István teret és környékét je­lenti, mór harmadik éve csillapított a forgalomtól. Meg­állapítható, hogy a rendszer, nevezetesen a területre tör­ténő engedélyhez kötött be­hajtás,' mély időben korlátozott és pénzbe . kerül, bevált. Ami hiányzik, az a mostaninál szi­gorúbb ellenőrzés ... A második szektorban a tervek szerint 1991 első ne­gyedétől fogták volna „vissza" a forgalmat - ez a történelmi belváros északkeleti része -, míg a két déli szektorban ez év végéig. — Még decemberben megtár­gyalta Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének közlekedési és kommunális bizottsága a tör­ténelmi belváros forgalomcsil­lapításának folytatását - mondta Kovács Nándor, a Polgármesteri Hivatal építési és közlekedési osztályának csoportvezetője. — E témával kapcsolatban lakossági fóru­mot is tartottunk: az észak­keleti szektorban élők egyet­értettek a csillapítással, az üz­lettulajdonosokat meg kellett győznünk arról, hogy az áru­szállítást csupán időben kor­látozzuk. Ha jól tudom, a bizottság javaslata szerint a második szektorban január 31-töl be­vezették volna a lorgalomcsil- lapitást. Most március közepe van ...- A II. szektor csillapítását az elsőhöz hasonló módon ja­vasoltuk - vélekedett Balogh ■JótSél, a 'bizottság 'elnöke- -,. de úgy, hogy ebbe tartozzék a Hunyadi út alsó szakasza, a Széchenyi tér és a Kossuth Lajos utca. Ez utóbbinál a mostani behajtási időt csök­kentenénk és éjszakai szállí­tást szorgalmaznánk. Egyéb­ként személy szerint nem értek egyet azzal, hogy a Kossuth Lajos utcát „kiemelték" e kér­déskörből, mint ahogy azzal sem, hogy fizikai korlátozáso­kat léptettek életbe. Igaz azonban, hogy a rendőrségtől nagyobb segítséget várunk a következetesebb ellenőrzések­ben. — Végül is miért nem került eddig a közgyűlés elé a lor- galomcsillapitással kapcsola­tos anyag? — Elsősorban azért, mert még költségvetése sincs a vá­rosnak. De azért sem, mert jól előkészített javaslatot szeret­nénk a közgyűlés elé vinni: úgy gondoltuk, bevonjuk a környezetvédelmi és városépí­tészeti bizottságot, ám tőlük még nem kaptunk észrevétele­ket. A Balogh József vezette bi­zottság szerint az idegenfor­galmi szezonra mindenképpen meg kell oldani a forgalom­csillapítást. — Van erre esély? — Azt- hiszem, nincs— vála­szol De Bla^io Antonio, a kör­nyezetvédelmi és városépíté­szeti bizottság elnöke. — Az elvekkel egyetértünk, de ehhez a feltételrendszert biztosítani kell.- Mire gondolnak?- Például arra, hogy a bel­városon keresztülhaladó autó­buszforgalmat visszaszorítsuk. Ehhez pedig meg kell épülnie az északi és a keleti érintő utak összekötésének az Ágos­ton téren. De szükség lenne a jelenleginél több parkolóra, hatékony ellenőrzésre ... De Blasio Antonio szerint a közlekedési bizottság — na­gyon helyesen - szakmai kér­désekre összpontosított, ők pe­dig azt szeretnék, ha a kör­nyezetvédelmi szempontok prio­ritást kapnának.- Lesz erre pénz?- Kell, hogy legyen. Az Ágoston téri összeköttetés megteremtéséhez mindenkép­pen szeretnénk pénzt kérni a város idei költségvetéséből, de a Phare pályázatunk eredmé­nyességében is bízunk, az egészséges városok mozgal­mon belül a dán kormányra is számíthatunk. Az a vélemé­nyünk, hogy felesleges kap­kodni, inkább folytassuk a forgalomcsillapítást jövőre, de á megfelelő feltételekkel. R. N. Folytatás — mikor? Ütakadályok a Kossuth Lajos utca torkolatában Fotó: Läufer László A játékautomaták egyik veszélytelen fajtája a flipper, szinte minden szórakozóhelyen megtalálható Fotó: Läufer László

Next

/
Oldalképek
Tartalom