Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-07 / 37. szám

1991. február 7., csütörtök aj Dunántúli napló 11 Évtizedes vagyoni sérelmek végleges orvoslására szánják A működő piacgazdaság megteremtésének feltételei kö­zött alapvető a tulajdonviszonyok biztonsága. A reprivatizá­ciós-privatizációs vita elhúzódása bizonytalanságot szül a befektetni szándékozók körében és beláthatatlan károkat ákoZhat a piac működéséiben. A tulajdonviszonyok 'rende­zésekor a kormány elégtételt szándékozik nyújtani mind­azoknak, akiket az elmúlt rendszerben igazságtalanság ért. Ugyanakkor az állam által 1949. június 8. után az állam­polgárok tulajdonában okozott károk részleges kárpótlásá­ról szóló törvényjavaslat a privatizáció mellett teszi le a vo'ksát, de egyben a volt tulajdonosok tekintetében az állaim kárpótlási kötelezettségének a vállalását is javasolta a iparlaimentaek. Az Országgyűlésben hétfőn kezdődött meg a vita a kiemelkedő jelentőségű törvényjavaslatról. Az egykori búzaföldek jövőjéről is dönt a Parlament? Általánosságokkal nem lehet nyerni ahogyan Brüsszelben látják A TEMPUS-program első fordulója Elfogadott dél-dunántúli pályázatok A törvénytervezet korlátozza a kárpótlás mértékét és a kárpótlásra jogosultak körét is. A szabályozási megoldások megértéséhez feltétlenül szük­séges kitérőt tenni a korláto­zás indokaihoz. A korlátozás legsúlyosabb gyakorlati indo­ka: az ország gazdasági hely­zete nem teszi lehetővé a 100 százalékos kárpótlást sem készpénzben, sem részvényben, sem tulaidoni táravakban. Sőt, a készpénzzel való kárDÓtlás- ra eaváltalán nincs költségve­tési fedezet. Ugyancsak nem lehetséges 40 év múltán az elvett vaavant ere^ti formá­lóban visszaadni, hiszen an­nak nagy része már nincs meg, vagy alapvető változta­tásokat hajtottak végre rajta. Az sem elhanvaaolható szem­pont, hogy sok egykori tulo;- donos már nem él, illetve már nem tudna élni vagyonához fűződő jogaival és kötelezett­ségeivel. Meddiq vissza az időben? A törvénytervezet az idő­pont meghatározásával is kor­látozza a kárpótlásra jogosul­tak körét és a választott idő­pont szimbolikus: 1949. jú­nius 8., az eavaártrendszer választási szisztémáia szerin* összeült első parlament első ülésének naoia. Hoav mi lesz az 1949. június 8. előtt állami intézkedésekkel okozott vagyo­ni sérelmek orvoslásával, erről az igazsógüav-miniszter a kor­mány már korábban kifejtett álláspontjának megismétlésé­vel válaszolt. Ez a javaslat a több lépcsőben megvalósuló kárrendezés első lépcsője, amellyel a kormány nem ki­várna kizárni az állami intéz­kedésekkel korábban okozott tulajdoni sérelmek kárpótlá­sát, a sérelmeknek a mostani törvényjavaslattal hasonló elvű rendezését, sőt ezt kötelezett­ségei között tartja számon. Az ország teherbíró-képességétől és a kárpótlási törvény meg­valósulásának tapasztalataitól függ, hogy mikor lehet még messzebb visszalépni az idő­ben a vagyoni sérelmek ren­dezésében. Azt is hozzátette, hogy ennek a leendő törvény- tervezetnek a kidolgozását még nem kezdték meg. Ki és miért jogosult? Tehát a iavaslot azokat a tulajdoni sérelmeket kívánia most orvosolni, amelyeket az 1949. június 8-át követően jog­szabályi formában hozott álla­mi intézkedésekkel okoztak. Kárpótlásra jogosult csak ter­mészetes személy lehet, kár­pótlásra azonban bármilyen tulajdoni tárgy - ingó, ingat­lan, értékpapír stb. — elvétele, valóságos értékének töredék­része ellenében történt meg­váltása alapul szolgálhat. Kárpótlásra jogosult minde­nekelőtt a volt tulajdonos, ha magyar állampolgár, vagy legalább a sérelem elszenve­désekor az volt, vagy ha a sérelem az állampolgárságtól való megfosztással összefüg­gésben érte. A volt tulajdonos halála esetén kárpótlásra jogo­sult leszármazója, leszármazó hiányában az a túlélő házas­társ, aki a volt tulajdonossal mind a sérelem idején, mind a tulajdonos halála időpont­jában vele együtt élt. A kár­pótlási jogosultság nem ké­pezheti a hagyaték tárgyát, tehát nem is az öröklési jog szabályai vonatkoznak rá. Á kár és a kár­pótlás mértéke A kárpótlás alapjául szol­gáló tulajdoni sérelem mérté­két a tulajdoni tárgy elvétel­kori értékének inflációs szorzó­kulccsal felszorzott összege adja. A szorzókulcs a fogyasz­tói árindexnek felel meg. így például egy 1949-ben elvett vagyontárgy akkori forgalmi értékét 7,5-del kell megszoroz­ni. Termőföld esetén a kár mértéke az elvételkori kasz- teri tiszta jövedelem, vagyis az aranykorona-érték 1000- szerese. (Egy másik változat szerint 750-szerese.) A kárpótlás mértéke a kár mértékének alapulvételével sá vos degresszív kulcsokat - meghatározott értékhatáron­ként csökkenő értékhányadokat - tartalmazó táblázat szerint számított összeg, amely tulaj­doni tárgyként és volt tulaj­donosonként maximálisan 5 millió forint lehet. Az első 100 000 forintig a kár 90 szá­zaléka a kárpótlás mértéke, a második 100 000-nél már csak 70, 500 000 forint felett pedig csak 10 százalék. A vagyon­tárgy elvételekor kapott eset­leges részleges kártérítés, vagy megváltás összegét azonban le kell vonni a kár mértéké­nek megállapításakor. Nem számit azonban kártérítésnek az elvett lakás ellenében ki­utalt tanácsi bérlakás. Orvoslás - értékpapírral A kárpótlás minden esetben kárpótlási jeggyel történik, amely forgatható értékpapír és az állammal fennálló követe­lést testesít meg. A sorozatjel­lel, 1000, 5000 és 10 000 fo­rintos címletekben kibocsátott kárpótlási jegv ^az államadós­ság mindenkori kamatával — ebben az évben 9 százalék­kal - a törvény hatályba lé­pésétől kezdődően, de csak a kibocsátáskori naptári negyed­év első napjától számított három évig kamatozik. A ka­matösszeg havonta jóváírható, tehát tőkésíthető. A kárpótlási jegy a birtokosát nem kész­pénzre, hanem az állami va- avon meavásárlására jogosítia fel az Állami Vagyonügynök­ség által a vagyonérték 5—20 százaléka között meghatáro­zott százalékos érték erejéig. Heg­különböztetett a termőföld A törvényjavaslatban a ter­mőföld pozitív megkülönbözte­tést kapott: bizonyos érték­határon belül általában több térül meg a termőföld eseté­ben a kárból, mint más va­gyontárgy esetében. Ugyanak­kor a kárpótlásra iogosult ter­mészetben igényelhet földet kárpótlási jegyéért akkor, ha az adott közigazgatási terüle­ten állandó lakhelye van és kötelezettséget vállal a termő­föld hasznosítására. Ez eset­ben a kárrendezési hivatal határozatában feltüntetett aranykorona-érték erejéig vé­teli jog illeti meg, tehát egy­oldalú nyilatkozattal jön létre az ügylet: földet kap, s en­nek ellenében kárpótlási je­gyet ad a termelőszövetkezet­nek, vagy állami gazdaságnak. Ez a részleges kárpótlásról szóló törvénytervezet lényege. Azok, akik kárpótlásra jogo­sultnak tartják magukat, nem árt, ha már most kezdik gyűj­teni az okirati bizonyítékokat: az igénynek a felállítandó kórrendezési hivataloknál tör­ténő bejelentésére és a bizo­nyítási eljárás megkezdésére a törvénytervezet rövid, mind­össze 30 napos jogvesztő ha­táridőt javasol. Dunai Imre Az Európai Közösség or­szágainak egyik kezdeménye­zése az átfogó PHARE-prog- ramhoz tartozó TEMPUS-pályá- zat. A TEMPUS a kelet-közép- európai egyetemek, főiskolák oktatási szintjének fejlesztését tűzte ki célul. Egyetemek, vál­lalatok, halltKitók készíthetnek pályázatot. Először Lengyelor­szágra és Magyarországra gondoltak a meghirdetők, de azóta bővítették a ielentkezők lehetséges körét Csehszlová­kiával, Bu'aáriával ét- a volt NDIC^I. Románia belépésiről még nem hozták meg a dön­tést. A p«»qram érdekében létre­hoztak Brüsszelben egy TEM- PUS-irodát és a résztvevő or­szágokban is létesült egv-egy iroda tevékenységek összehan­golására. Meaielentek a rész­letes feltételek és azok a té­makörök, melyek elsőbbséget élveznek az elbíráláskor. Az első forduló értékelése megtörtént. A brüsszeli iroda két munkatársa Jósé Pugpelat és a magyar származású Sáf­rány Judit, valamint a buda­pesti iroda vezetője, Szűcs András vállalták, hogy megbe­széléseket tartanak a pályá­zókkal, szóban is elmondják, milyen tapasztalatokat szerez­tek, és miért nem fogadtak el pályázatokat. A legfontosabb tudnivaló, hogy a pályázatokban általá­ban több konkrétumot várnak a feltüntetett témák, a hall­gatói és oktatói cserék, kon­ferenciák megrendezése, nyel­vi és szakmai célok leírásakor. Mivel a cél az is, hogy kö­zelítsék egymáshoz az európai egyetemek és főiskolák képzé­si színvonalát, és minél többen részesüljenek a program adta lehetőségekből, különböző or­szágbeli egyetemnek, főiskolá­nak kell egymáshoz csatlakoz­niuk a pályázat megvalósítá­sához. A mostani értékelésre 1338 közös európai pályázat érkezett, 590-ben volt magyar résztvevő is. A pályázatok kö­zül 153-at fogad-tak el, s 63-ban szerepel magyar intéz­mény.. A 63 közül Dél-dunántúlról a Janus Pannonius Tudomány- egyetem, a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem, a Bajai Eöt­vös József Tanítóképző Főisko­la, az MTA Regionális Kutatá­sok Központja és egy hallga­tói pályázat lévén a Pollack Mihály Műszaki Főiskola pá­lyázatai közül fogadtak el né­hányat. A bajaiak egy angol és egy német főiskolával tár­sultak a nyelvi és a szakmai képzés, a környezetvédelem, az oktatói és hallaatói cserék fellendítése érdekében. A PO- TE egy angol egyetemmel, míg másik pályázatukban a többi magyar orvosi egyetem­mel és 17, az Európai Közös­séghez tartozó országok orvo­si egyetemeivel közösen céloz­ták meg a hallgatói cseréket. A JPTE négy elfogadott pályá­zatban is szerepel, és ezek­ben pl. francia, görög, angol és német egyetemekkel dol­goznak együtt. Sáfrány Judit nem tartja rossznak a magyar pályázók arányait. Hiányolta viszont, hogy kevés vállalat látott fan­táziát a lehetőségben, hogy a felsőoktatás színvonalának fej­lesztésében közreműködjenek. És akad javítanivaló a pályá­zatok formai elkészítésében is. A következő beadási határidő március közepe, majd novem­ber 15. A pályázatok elfoga­dása általában 3 évre szól, a nem kis fejlesztési, működte­tési összegeket évenként kap­ják a nyertesek. Tanulmánykötet ax 1944—1948-as be- és kitelepítésekről Füzes Miklós: Forgószél Értelmiségi ' összefogás Az orvosi és a műszaki, ter­mészettudományi, agrár, gaz­dasági értelmiségi szakembe­rek szakmai szövetségeinek vezetői találkozójukon megvi­tatták együttműködésük és a szakemberek érdekei képvise­lete fejlesztésének módozata­it. Az MTESZ és a MOTESZ vezetői találkozójukon tájékoz­tatták egymást szervezeteik megújulásának tapasztalatai­ról. A két szövetség azonos módon, alulról építkezve ol­dotta meg szervezetei meg­újulását. Az egyesületek és azok tagságának szakmai szolgálata került e szövetsé­gek figyelmének középpontjá­ba. Mindkét szövetség fontos­nak tartja, hogy szerepet kap­jon az Érdekegyeztető Tanács munkájában a reálértelmiség szakmai érdekeinek érvényesí­tése érdekében. Minden népnek, népcsoport­nak joga van ahhoz, hogy az őt ért súlyos méltánytalansá­gokat a világ tudomására hozza, megnevezze azt a tör­ténelmi-politikai szituációt, amely ezt okozta, rámutatva azokra, akiknek ezt köszönhet­te. A történelmi megmérette­tésnél pedig nincs különbség e tekintetben, akármelyik nép­ről, népcsoportról, nemze­tiségről vagy vallásfelekezetről van szó! Az elkövetett bűn akkor is bűn marad! E gondolatok is eszébe ju­tottak a recenzensnek, amikor elolvasta a Baranya Megyei Levéltár kiadásában megjelent legújabb, az intézmény tudo­mányos főmunkatársa, dr. Fü­zes Miklós által irt tanulmány- és interjúkötetet, amely az 1944 és 1948 közötti időszak délkelet-dunántúli be- és kite­lepítéseinek történetét dolgoz­ta föl. Most, amikor szabad lehe­tőség van arra, hogy történet­írásunk fehér foltjait eltűntes­sük, nagy örömünkre szolgál egy újabb hézagpótló munka megjelenése. Számos könyv, tanulmány tárgyalta országo­san is és helyben is ezt a kérdést, de egy majdani teljes értékű összegzéshez elenged­hetetlen az ilyen módszerekkel megírt művek megjelenése is, mert - mint azt a szerző a bevezetőben le is szögezi - az „egyes témák elkülönült tárgyalása ugyanis elfedi az ok-okozati összefüggéseket, és nem utolsósorban a felelősség kérdését ..." A történettudo­mány segítséget kapott ebben a szépirodalomtól is, és a most megjelent történeti-szoci­ológiai megközelítéssel megírt munka, az érintettek széles köréből merített, de mégis ti­pikus életsorsökat visszaadó emlékezéseivel együtt előreve­títi a majdani, minden igényt kielégítő összegzést. Csak üdvözölni lehet tehát az ilyen összefoglaló szemléle­tű művét, amelynek első ré­szében sorra veszi a jelzett évek népességmozgásait, szé­les körű forrásanyagra támasz­kodva ír a második világhá­ború alatti deportálásokról, a front változásai következté­ben beállott mozgásokról, a menekülőkről és az elűzöttek- ről, a háború utáni földre­form során végrehajtott telepí­tésekről, a székelyek és csán­gók letelepítéséről, a csopor­tos telepítésekről, a szlovákiai magyarok betelepítéséről. Ezt követően summázza a térség német lakosságát ért vagyon­jogi és politikai korlátozások hatásait és kitelepítésüket. A második szerkezeti egy­ségben az eseményeket haj­dan átéltekkel készített inter­júk találhatók. Az interjúk elején röviden összegzi a szerző interjúalanya adatait, a felvétel időpontját. Külön öröm számunkra, hogy - ellentétben a Modern rabszolgaság című kötettel —, itt mindenki a tel­jes nevén szerepel. Külön gon­dot fordított a szerző arra, hogy beszélgetőtársai a tele­pítések minden ^típusából ke­rüljenek ki, és sorsuk, életút­juk is tipikus legyen. Biztosak vagyunk abban, hogy ezen életutak fölvillantásával új módszer honosodik meg a visszaemlékezők vallomásaival még rögzíthető korszakok tör­ténetének vizsgálatában, és ez a módszer új fogódzókkal szolgál a történeti összegzé­seknek is. Dr. Füzes Miklósnak gyors egymásutánban ez a második hasonló módszerrel elkészített műve — az első a magyar ál­lampolgárok sorsait kutatta a Szovjetunió munkatáborai­ban —, s az elsőhöz hasonló­an itt is csak egyet kívánha­tunk: olvassák minél többen e könyveket. Az idősebb korosztály föl­elevenítheti egyszer már meg­élt éveit, a fiatalabbak pediq sokat tanulhatnak az előlük idáiq elhallgatott események fölidézéséből. Dr. Vargha Dezső Egy újabb voks a privatizáció mellett A részleges kárpótlásról szóló törvény tervezetéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom