Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-07 / 37. szám
3 aj Dunántúlt napló 1991. február 7., csütörtök Tízezer forint Valamikor a 70-es évek elején történt, hogy egy megyei mezőgazdasági értekezleten arra 'buzdították a gazdaságokat: szabaduljanak meg csonthéjas gyümölcseiktől. Az idő tájt ugyanis a külhoni piacokon nagyon visz- szaesett a csonthéjasaink iránti kereslet, s az időleges bajt úgy vélték orvosolhatni, ha az alkalmatlan gyümölcs- fajtákat kiirtják, s helyette ■ az éppen keresett -alma, főleg a jonatán felé fordul a mezőgazdaság. Arról nem (volt szó, m'i ‘lesz ama néhány esztendőben, ami a most kivágott csonthéjasok és a helyükbe lépő almák termőre fordulása között telik el. Amint arról sem: mi lesz, ha a várható termőre fordulás idején ismét a csonthéjasokat keresik, és az alma lesz eladhatatlan. Szerencsére nem tűztek ki „vérdíjat” a fák kivágására, így a gazdaságok sem igen buz- gólkodtaik a tanács megfo- gadását illetően. Ez jutott eszembe minap, amikor hallottam, hogy a kormányzat 10 000 forint prémiumot ajánl állatonként azoknak, akik hajlandók vágóhídra küldeni. fölöslegesen tejelő teheneiket. A mostani „vérdíj" oka az én. tejtúltermelési válság, és az európai, a világpiachoz kezdett igazodásunk. Az előbbit illetően szakemberek (kifejtették már — természetesen eredménytelenül, sőt haszontalanul -, hogy sokkal inkább a fogyasztás drasztikus és táplálkozási szempontból semmiképpen sem kívánatos csökkenéséről van szó. Miközben azt magyaráz- gatják nekünk, hogy odaát, vagyis , „Európában” eladatlan vajhegyek tornyosulnak (a raktárakban, nálunk a lakosság tekintélyes része azon mesterkedik, hogyan lehet a (kenyeret oly kevés vajjal megkenni, hogy azért még vajaskenyérnek mondhassa, a :sajt fogyasztása egyenest dőzsölésnek számít, az ára (révén a tej is egyre távolodik a gazdag tápanyagforrást jelentő népélelmezési cikk fogalmától. S ki tudja; közelít-e ismét? Lehet ugyanis, hogy mire kezdene jobbra fordulni a sorsunk, és tej, vaj, sajt, stb. fogyasztásában felzárkózhatnánk Európához, azért .nem lesz elegendő és olcsó tej, tejtermék, mert egyszerűen nem lesz elegendő tejterme- íő tehén. Ez a várható tehénirtás az emlékezetembe idézi, hányszor hallottuk, hogy az amerikai kormányzat milyen dotációkkal támogatta azokat a farmereket, akik hajlandók voltak bizonyos termékek termelését csökkenteni, vagy aikár meg is szüntetni. Igen ám, de ettől még nem rendült meg az USA lakosságának az illető termék iránti fogyasztókészsége, ihiszen arról soha .nem hallottunk, hogy ilyen, vagy olyan mezőgazdasági termék élelmiszerként hiánycikk lenne az USÁ-ban. Mert ha így lett volna, bizonnyal bőségesen traktáltak volna bennünket ezzel. Szóval: hogyan is leszjünk T. FM, ha az Ígért „rövid” egyikét—három év elteltével kezdünk felfelé haladni a lejtőn, s magunk mögött hagyva a szűk esztendőket, szeretnénk bőven fogyasztani tejet, vastagon kenni a ke- myeret a vajjal, és a sajtot is saittal ennénk? Lesz-e vajon? Mert ez a 10 000 Ft — havi bérként bármennyire !is közelít már a minimálbérhez — csábító lehet annak a gazdálkodónak, akinek ma a nyakán marad a tej, vagy hogy szabadulni tudjon tőle, veszteséggel kénytelen túladni rajta. Ma! És jövőre? És azután? Hány év múlva lesz ismét tejelő tehene? Ha egyáltalán lesz! M§rt nem megy ej esqtleq egy életre a kedve a tehéntartástól . . . De hát kit érdekel ez ma? Ha koooqtatunk maid annak ideién a Közös Piac kapuién, a bebocsáttatás eqyik feltétele az lesz, hogyan, s mennyire tudjuk visszafogni a mezőgazdasági termelést, hiszen a nyugati kormányoknak úgyis elén haiuk van a rfiaauk oarasztiaival, túltermelésükkel, miért is biztatnának hát azzal, hogv a mi feleslegünket azért átveszik. Persze, ha magas színvonalon feldolaozott késztermékekei kínálnánk!... Csakhogy erről azonban végképp nincs szó, hacsak néha jámbor óhaiként nem, egyszersmind Ibelenyuaodva abba, hogy mi — eqv-két világszínvonalú termékünkön kívül — úavsem tudunk olyasmit előállítani, ami kiállia az ottani kemény próbákat. Egyszerűbb levágni a tehenet, mint pl. kitalálni egy olyan új saitot, ami után még a franciák is két kézzel kapnának. Amint annak idején, a fakivágásra biztatáskor sem jutott eszükbe az ajánlattevőknek, hogy ha pl. nem kell odakinn a sárgabarack gyümölcs formájában, hát adjuk el igazi baracklekvárként. Mondom: igazi barack- lekvárként, s nem valami gyanús barackízü zseléként. Hársfai István lUli lesz a tiuzo agazat...? Ormánság az idegenforgalomra épít? Mindig elmaradott térség volt vá Hálátokká I. A ik özség I eg na - gyofab foglalkoztatói az Agrokémia Szövetkezet, a Vizgoz- dálkodásii Társulat, o termelőszövetkezet, a Villgép és a Kesztyűgyár részlege, az áfész, a Ruhaipari Szövetkezet. A kis lépéseik sora már megkezdődött. Az elmúlt öt évben :sdk minden történt. Sellyén 89 építési engedélyt adtak ki, több fiatal család részesült vissza nem térítendő támogatásban, kamatmentes kölcsönben. Több értelmiségi család kapott letelepedési támogatást. Gyönyörű tornacsarnok épült. Elkezdték az egészségügyi kéfzpont építését. Tavaly átadták a drávasztára- zalátai összekötő utat, mely előreláthatólag Révfalu felé folytatódik. Megalakult Sely- lyén a kábeltévé-társaság, iminden második házból kilátnak így a nagyvilágba . . . — A kérdés kézenfekvő: mi lehet itt a húzó ágazűt? — Egyértelműen az idegenforgalom. ön most joggal megkérdezheti, miért bízunk ebben? Itt a Dráva, csodálatos vidékkel, s mint tudja, az elmúlt évben minden akadály, mely a megközelítést lehetetlenné tette — megszűnt. A határsáv a múlté. iMaga Ormánság is vonzó tehet, ha azzá tesszük. Csodálatos arborétumunk van, adott a termálvíz feltárásának lehetősége —kész kiviteli terveink vannak. Most készül a komplex tanulmányterv, amely az általános idegenforgalmi lehetőségeketA sellyei arborétum Fotó: Läufer László elképzeléseket vázolja, benne vadászati lehetőségek, szabad-, időcentrum . , . — Felrázni az embereket - sikerülhet ez? — Ha van cél, feltétlenül. Úgy gondolom, hogy azért, mert periférián éíürík, az a társadalmi változás, ami a,z országban bekövetkezett, minket sem került el. Megalakult a sellyei ifjúsági kör tettre- kész fiatalokkal. Van k özség - szépítő egyesületünk. Úgy látom, ha beszélgetünk az emberekkel, ha megpróbáljuk bevonni őket a közös teendőkbe, örömmel jönnek. Van községi lapunk - a Sellye és környéke —, s -a kábeltévé 'heti vagy helyi adását, alkalom- adtán egy-egy órát, szintén a párbeszéd édekébe kamatoztathatjuk. — ön optimistának látszik?... — Különben nem lennék itt. Én itt születtem, s tanulmányaim elvégzése után visszajöttem, mert úgy érzem, nem mehetek el. S bízom a fejlődésben is. A község ha vila piának első számában, a beköszöntőben Nóráintné, dr. Hajós Klára polgármesterasszony ezt írta többek között: „Mi adhatja számunkra a bizakodást? Ügy gondolom, semmi más, • mint azoknak az alapemberi értékeknek a felszínre hozása, amely mindannyiunkban benne van: a tisztességes munka, a becsületes élet, a másokon való segíteni akarás, az emberi tartás . . ." Kozma Ferenc Mondják: Ormánság történetének írott anyaga Is arról regél, hogy sose volt valamilyen nagyon gazdag ez a vidék. Szerényen, de megéltek azért ,itt is az emberek, átkínlódva éveket, emberöltőket, abban reménykedve mindig, hogy egyszer csak jobb lesz. A híres „egykézés" ma már fogalom —, kitalálták mindig, hogyan kell védekezni az elnyomorodás, a kis vagyonka (elaprózódása elten ... Sellye a térség fővárosa. Fölállt az önkormányzat — s bár még sok !a kérdőjel — a helyi képviselők szeretnék megmutatni, mire képesek, miire képes a nagyközség. A tét nagy: siker eseten magukkal búghatnák a Dráva menti térség apróbb településeit . . . Erről beszélgettünk Nóránt- né dr. Hajós Klárával, aki egy periódus tanácselnöksége után a helybéliek bizalmából polgármesterré avanzsált. — A múlt n'smert. A határ- mentiség, •a térség elsorvadása - aminek egyik oka a vállalkozószellem hiánya is volt — perifériára sodorta Sellyét, ön hogy látja ezt? — Valóban, a Imáit megannyi összetevője hozta a jelent. Az ötvenes—'hatvanas évek ' nagy elvándorlásának okait szociológusok kutathatnák, s elgondolkoztatóak leniniének a válaszok: váljon miiért hagyták el sokain szülőfalujukat? A válasz: keresték a jobb megélhetést. A tehetősebb gazdák, az értelmiség kezdte, akiknek volt lehetőségük másutt újrakezdeni. Innen a ímegikéSettség. — Fiég szétnézni: Baranya más vidékeihez képest megkettőződ erőre volna szükség ahhoz, hogy e vidék kitörjön nyomorúságából. — Tudjuk ezt. És ehhez jön az a keserű folyamat, ami a munka n élik üli s ég n öveke d é s ét jelenti. (Néhány hónapon belül kritikus lesz a helyzet, hiszen Ilegelóbb az ingázókat építik le a vállalatok — köztük pécsi nagyvállalatok —, s helyben sincs felvevőpiac.- Kiút? ' — Egyértelműen a magánszféra ösztönzése kedvezményekkel, adómentességgel. Akár a termelő, akár a szolgáltató szférában. Itt olcsó a munkaerő, s talán ezt 'másutt is tudják. 'Bízunk abban, hogy központi pénzeszközök is tesznek, 'bár illúzióikat nem kergetünk, e forintokat :is munkahely-teremtésre használjuk föl.- A kis lépések taktikája? — Valahogy úgy. Amire- futja, az tu környezet 'rendbetétele, a házak, utcák, tejepüíé- sek 'képeinek megszépítése. A térség 'ivóvízhálózata jó, az 'úthálózat olyan amilyen, s két korábban felszámolásra ítélt vasútvonalat is sikerült megmentenünk. Sellye azért fejlődik : együtt lélegzőnk a helyi Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság Két széktől télire Mi minek a része? Szövetkezeti törvénytervezet Az Igazságügyi Minisztériumban — mint ismeretes - elkészült a szövetkezetekről szóló törvény tervezete, amelyet az utcai árusításban megjelenő sajtótermékek közül elsőként az Új Szövetkezet című hetilap szerdán megjelent száma közöl teljes terjedelmében. A szövetkezeti érdekvédelmi fórumok és szövetkezeti testületek várhatóan február közepéig véleményezik a törvény- tervezetet. A szövetkezeti törvénytervezet - a jelenlegi gyakorlattól eltérően — szűkíti az állam szabályozási-beavatkozási jogkörét, miközben jelentősen bővülnek a szövetkezeti önkormányzati szabályozás tehetőségei. A jövő szövetkezeti modelljét szabályozó törvényen kívül egy másik felső szintű jogszabály is megjelenik, ez az átmenetet szabályozza majd. Az „egyszerűsítés" eredményeként hovatovább már-már követhetetlenné válik a természet- és környezetvédelem szervezete, — remélhetőleg azonban csak ez, s nem az ügye. Aki a most január 1 -jén életbe lépett átszervezést megelőző legutóbbit véqre átlátta — amikoris a vízügyhöz „csapták” -, most kezdheti élőiről. E körben a legújabb változás: a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban január közegén megalakították az Országos Természetvédelmi Hivatalt. Csakúgy, mint a Környezetvédelmi Főfelügyelőség, ez is a miniszter alá rendelt. Egy következtetésre máris mód kínálkozik: amíg korábban természet- és környezetvédelemről beszéltünk, most már inkább természet-, illetve környezetvédelemről kell szólnunk. Hogy ez jó-e, majd elválik .. . Az előjelek nem biztatóak. Ezekben a hetekben uqyanis a szakemberek azon vitatkoznak, hogy vajon a természetnek része-e a környezet, avagy éppen fordítva: a környezeté a természet? Épületes eszmecsere, az ember aligha tud attól elszakadni - ha állítani nem is lehet —, hogy túlburjánzott szakmai vetélkedésnek kell minősíteni, jó, ha nem az egyéni érdekek vezérelte helyezkedési lehetőségnek, amit éppen ezek az átszervezések kínálnak . . . Ez azonban legfeljebb annak gondja, aki „alulnézetből" aggódik a természet és a környezet épséaeért. Tudni illik azért, hogv a gyorsan ismétlődő szervezeti változások útvesztőiben nem halványul-e el vészesen az alapfeladat. Mondjunk is mindjárt erre egy példát: az általános tájvédelmet. Ez az a terület, amelyen csakis együtt tud dolgozni a most felállított két új szervezet, regionális szinten a Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, illetve a Déldunántúli Természetvédelmi Igazgatóság. Csakhogy - hallottuk vezetőiktől, Szathmáry Magdolnától és Böjté Tibortól — az általános tájvédelemnek pillanatnyilag nincsen jogszabályi alapja. A remélt és szükséges együttműködés így csak fölöttébb ingatag alapon képzelhető el. A két szakember véleménye nagyjából összecseng. Szathmáry Magdolna határozottan állítja: nem volt szerencsés elszakítani a környezetvédelemtől a természetvédelmet. Böjté Tibor óvatosabban fogalmaz, csak a szétválás következményeként mindkét szervezetet feleslegesen terhelő többletadminisztrációról beszél. Egyébként az új környezet- védelmi törvény koncepcióján is most vitatkoznak a szakemberek. Ezzel együtt a sorrendben utoljára „tisztába tett" természetvédelemnek — mint ismert, elsőként a környezetvédelem vált te a vízügyről, majd utóbb az előbbiről a természetvédelem — nagyjából tisztázottak az alapfeladatai: erdővagyon-, ásványvagyon-védelem, az élővilág védelme (állatok, növények), úgynevezett vízformációk, barlangok megóvása. Munkája tehát bőven tesz a regionális szinten - Baranyában, Somogybán és Tolnában - működő Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóságnak (Pécs, Tettye tér 9.), hol első fokú hatóságként hoz határozatokat, más területeken szakhatóságként működik. A természetvédelmi bírságok is a környezetvédelmi alapba kerülnek, ennek 30 százaléka az önkormányzaté. A jelenlegi helyzet képlé- kenységét érezve, a „két szék között. . ." képlettől félve egyelőre abban bízhatunk: a kellő szakmai ismeretekkel vértezett működés megfelelően „karakán" tesz, azaz az új igazgatóság munkáját távolról sem legyintí meg a gyanú: kompromisszumok címén —' mert ilyen szükségképpen előfordulhat — a lágy megalkuvás is szerephez juthat a hatósági, szakhatósági tevékenységében. Mészáros Attila a Dráva-parti táj
