Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-24 / 54. szám
Gabor Gabor legnagyobb Üzlete Milyenek is vagyunk? Sószomszédi viszonyban a Szomszédokkal Nemcsak örökébe lép, de népszerűségével valószínű, hogy le is körözi a Szabó családot a két éve indult sorozat, a Szomszédok — Cefő Bernét László valamikori elképzelése nyomán. Az ötletért ezúttal lehetett volna menni akár a szomszédba is, hiszen másutt is kedveltek a hasonló sorozatok, például a most már hozzánk is beköszönő Dallast évekkel ezelőtt a jugoszláv televízióban is sugározták. Azért mégiscsak a hazai Szomszédok az igazi. Már majdnem azt mondtam, hogy így százévesen is. Holott jubileumot csak a legutóbbi 100. adás jelent. Horváth Ádám főrendező nem is győzi fogadni a gratulációkat, hiszen több évtizedes alkotói tevékenységéért a közelmúltban kapta meg a tv-kritikusok díját, és üldözik a telefonok is, hiszen éppen mi, a tv-jegyzetek írói sietünk köszönteni, akik nemegyszer a Szomszédokon is jóízű sznobériával fanyalgunk. Pedig a Szomszédok kikezdhetetlenül sikeres. Hiszen ma már 85—87 százalékos a tetszési indexe, mondja Horváth Ádám, és ugyan ő a családtörténet fő kormányosa — írója és rendezője is -, azonban az ötletadók sem érzik afféle rétestésztának a történetet: hiszen ki he lenne kíváncsi hétköznapi önmagára kívülről? így válnak hétköznapi, aktuális mese szerzőivé nemcsak az írók, de legalább ilyen igyekezettel maguk a színészek és a leveleit szorgalommal megíró nagyközönség is. Meggyőződésem, ennek a hétről hétre lankadatlan szorgalommal továbbírt történetnek, a történet kivételes népszerűségének ez a hétköznapiság — „a velünk is megtörténhet"-effektus, a lehető legszélesebb értelemben vett azonosulási lehetőség a titka. Az élmény, hogy napi gondjainkban, örömeinkben, bosszúságainkban és győzelmeinkben másokkal osztozunk. Mert talán ez az egyetlen olyan, csaknem mindenkinek szóló műsortípus, amely a kép- ernyő, a négy fal rabságába zárva is azt mondja a nézőnek - látod, nem vagy egyedül. Ilyen vagy kívülről. És kérdéseket hagy: hasonló helyzetben te mit választanál? Ezért törekszünk jószomszédi viszonyra a Szomszédokkal. Szurkolunk Böhm bácsinak, őrizze meg kedélyét borúsabb napokra is, súlyosabb lelki kataklizmák nélkül érjen nővé a kamaszlány, békében nevelődjék a Nemcsák-bébi és így tovább. Konstatálhatjuk, hogy a doktor úr hivatása hölgykoszorúval ölelve is strapás, és sok ezer honfival közös szuflát fújva bosszankodhatunk is - mikor üt már be egy jó üzlet szegény Gábor Gábornak? így talán a vállalkozó Magyarország - a haza sorsa is fényre derül. A történetet mindenesetre közösen írjuk tovább. A képernyőn és a valóságban is. B. R. Kéthetente, csütörtökönként szinte minden család a televízió előtt ül, várja a Szomszédok szignáljának felcsendülését Fotó: Läufer László Az új régiók se az élethez igazodnak Nagykanizsa esetleg gazdát cserélne Nem lesz luxus-kupi a Villa Babylon Hatalmas bárpult uralja az átalakítás után az épület szalonját Fotó: Läufer László A jómódú külföldieket- akarják a Mecsekre csábít-ani volt pártvendégház Relax Center Fölálltak a köztársasági megbízotti hivatalok: funkcióikat, hatásköreiket már korábban jogszabály megadta. Az egykori megyetanácsok néhány átörökített feladata mellett azért merőben új intézmény, s így igazán még nem működhet olajozott gépezetként. A központok több megyét fognak össze: a helyhatóságok fölött törvényességi ellenőrzést végezve, hatósági ügyekben másodfokon eljárva - bizonyos ügyekben elsőfokon - , s a címzetes állam- titkári rangban lévő köztársasági megbízottak feladata lépni katasztrófa-ügyekben, polgári védelmi kérdésekben, területi katonai igazgatás frontján. Amúgy a mindenkori kormány kinyújtott kezei. Az a hír járja, hogy a beosztásokkal, az „új régiók" kialakításával többen elégedetlenek, más tájhoz-vidékhez kerültek, mint korábban, az élet természetes kötése révén. Köztük Nagykanizsa is ilyen cipőben jár, bár dr. Kereskai István polgármester úr arra a kérdésre, hogy esetleg régiót váltanának, nem válaszolt határozott igennel. Az önkormányzat konkrétan e kérdéssel még nem foglalkozott, de sokakban fölmerült, mi haszna van Kanizsának Veszprémből - ugyanis Veszprémben az új régióközpont —, amikor sok mindenben a dél-dunántúli tájegységhez tartoznak. Baranya, Tolna és Somogy hármasához viszi őket a gazdasági környezet, s oktatási, kulturális vonalon Pécs vonzása vitathatatlan. Sokan állítják: e régió felé még a közlekedés is jobb — ami nem utolsó dolog. Kanizsa polgármestere szerint azonban meg lehet az új helyzettel is barátkozni. Az önkormányzati testületnek millió dolga van, de ha a vonzáskörzet témája felmerül - azaz átlépni egy másik régióba -, joga van a döntésre és megnyerheti a „válópert". Igaz. ezzel Zala kettészakadna, ami korántsem kívánatos. A dolgok végén egy megjegyzés. A köztársasági megbízotti intézmény a pártok kemény vitájában majd konszenzusában született, a tanácsrendszer fölötti pálcatörés és a régi főispóni poszt rein- karnálása ellenében. Utóbbi - sokak szerint - rosszízű intézménye volt egykor a magyar közigazgatásnak. De - mégis csak a megyeszékhelyről koordinálta a teendőket. . . K. F. Egy idő óta izgatja az emberek fantáziáját és megy a találgatás, mi lesz a Mecseken az egykori szigorúan őrzött luxus pártvendégház helyén? Voltak, akik tudni vélték, kaszinó nyílik itt. mások cinkos szemhunyorítással arról beszéltek, luxus-kupi lesz, nem más. Mégpedig csak pénzes külföldiek részére. Azt is beszélték, rövidesen már nyitja is a kapuit. Nos, úgy tűnik, a mendemondákból - legalábbis egyelőre - annyi igaz, hogy valóban luxus kategóriába tartozó épületbelsőt alakítottak ki, s valóban főként külföldi vendégekre számítanak. Villa Babylon - Relax Center néven hirdetik majd meg. A régi pártvendégházra nem ismernének rá az egykori nagyságok, akik itt jártak. Csak a külső falak maradtak eredeti formában, belül minden megváltozott. A mórványlap burkolat, tükrös mennyezet, a tereket megosztó - utólag felhúzott - oszlopok a belsőépítész jó ízlését dicsérik, s az antik bútorokkal együtt valóban megnyerő hangulatú. A kétszemélyes szobák és hozzá a fürdőszobák is kellemes tartózkodást biztosítanak. Hogy mi is lesz ez, és kié, azt Merckle Pétertől tudtam meg. A pécsi szármozású. jelenleg Németországban (a nyugati felében) élő fiatalember ötlete volt az egész. Három szórakoztató elektronikával és komputerekkel foglalkozó nyugatnémet nagykereskedelmi cég résztulajdonosaként már voltak üzleti próbálkozásai Magyarországon. Volt, amelyik sikeresnek bizonyult, volt, amelyik nem. Ilyen pihenő-vendégház építésének gondolatával már előbb is foglalkozott. Először Budapesten próbálkozott, ám az ottani tárgyalások igencsak vontatottan haladtak. Eközben járt itthon, Pécsett, és az egyik régi ismerőse említette ezt a mecseki vendégházat. (Ami ekkor mór a Mecseki Szénbányák és a Városi Tanács tulajdonában, illetve kezelésében volt.) Megnézte, megtetszett, s az üzlet gyorsan nyélbe üttetett. Tavaly augusztusban kezdte a belső átépítést, s mostanro készültek el. — Azt tervezem, hogy cégünk szervezésében üzletembereknek ajánljuk ezt a mecseki pihenőházat - mondjo Merckle Péter. - Olyanoknak, akik különböző üzleti tárgyalások és a budapesti lárma, zaj után egy kis nyugalomra, ki- kapcsolódásra vágynak. Természetes, hogy bennünket az üzlet érdekel, de talán Pécsnek is hasznot hozhat, ha jómódú üzletembereket sikerül idecsábítani, hátha fantáziát látnak a városban, a régióban. — Milyen szolgáltatások lesznek? — A kényelmes apartmanok, a bár, a szauna, és persze a csönd és jó levegő. — Semmi szexszolgáltotás? Lányok, masszázs stb.? — Nem. Határozottan állítom, semmi ilyen nem lesz. (A tulajdonos mondta. Higy- gyünk neki.) S. Zs. Hallgatom az MDF parlamenti sajtótájékoztatóját, az elmúlt rendszer titkosított „kivételes nyugdíjasok, nyugdíjkiegészítések" rendjéről, amelyet annak idején Rákosiék bevezettek, majd később az MSZMP pedig kibővítette a kivételezettek körét. Mosolyoghatnék azon a két—háromezer forinton, amely esetenként megnövelte az érintettek — vagyis a kivételezettek — nyugdíját, ha nem tudnám, hogy ez az összeg az ötvenes, hatvanas, hetvenes években milyen sokat ért. Pártközponti javaslatra - utasításra! — a társadalmi biztosító fizetett, a nagyiközösségi kasszából . . . De a kivételezettek hasonló protekcióval jutottak lakásokhoz, vagy nyertek azonnali felvételt gyermekeik az egyetemekre, vagy főiskolákra. Pedig a korabeli szónokok- néha kampányszerűen - ostorozták a protekciós szellemet, hogy lássa a nép, a kivételezésnek a közéletben sincs helye. Közben a legfelsőbb vezetők pirulás nélkül látogatták Pesten az egy vagy több olyan boltot-üzletet, ahol csak ők vásárolhatták meg a- többnyire nyugatról behozott - portékát, hihetetlen olcsón és forintért, s ez lehetett élelmiszer, ital vagy divatáru is. így ilyen „kivételezett" ajándékbolt még a nyolcvanas évek első felében is működött Ba la tonal igám, az úgynevezett pártüdülő területén, ahol hivatalból töltöttem el két napot februárban, és ahol a kerítésen belül is még egy kerítéssel övezett, rárt terület kapujában toundás rendőr teljesített őrszolgálatot Elképzelhető, kik üdülhettek a kapun túl . . . Nem is a legmagasabb pártvezetők, hanem „csak” egy pártközponti osztályvezető Mercedesét is kordonnal vették körül, ha utasa egy tanácskozásra érkezett a főváros valamelyik kerületébe vagy vidékre. Gőg és nagyzási hóbort. ötvenöt telén — kirúgott újságíróként - a körúti Sörszanatórium nevű népbüfében kanalazzuk a főzeléket Csák Gyulával, sorstársammal, amikor az épület előtt egy öregembert elüt a lefüggönyözött Pobeda. Utasai nem szálltak ki, csak a sofőr, megnézte az úttesten fekvő férfit, majd visszaült és elhajtott, ötvenhat decemberében - vissza emlékezésként — ezt megírtam már itt, Pécsett, s a megjelenés napján a párt elé citáltak, mondván, ez a tárca olaj volt a tűzre. Mindezek felvillannak előttem, ahogy hallgatom a parlamenti sajtótájékoztatót. Ahol - természetesen az is kiderült —, hogy annak idején felsőbb engedéllyel (pártengedéllyel) nyugdíj korkedvezményt is élvezhettek egyesek. A bányász — tessék csak megérdeklődni a pécsi bányavidéken —, akinek a fél tüdeje már alig működött, a lábát lejárta, mire korkedvezményt vagy rokkantságit kapott, amelyet még néhány évig, ha „élvezhetett" . . . A sajtótájékoztató után döbbent csendben ültem a tévé előtt. Ezen a napon már másodszor. Mert elképesztő volt számomra a parlamenti „vita" is, a délelőtti órákban. Némely képviselő — mert tudja, hogy a tévében szerepel — szinte észtvesztő harsogással ostorozza képviselőtársát, vagy az egész ellenzéket. kiknek véleménye nem egyezik az övével. Fejtegetik, kik felelősek a taxis-blokádért, kik a bűnösök, s mindjárt sorolja is, hogy akik tapsoltak valóságban vagy képletesen is akár a taxisoknak, és a bűnösök ■közé sorolta természetesen a televíziót és az egész magyar sajtót is. Sőt kijelenti, hogy a taxis megmozdulás terrorista minősítést is kaphatna A közelmúltban egyik kormánypárti képviselő azt kérte az újságíróktól, hogy írjanak pozitív jelenségekről is, hiszen manapság úgyis az a vélemény járja, hogy hazánkban az emberek gondterhelten, rosszkedvűen járnak-kelnek az utcán. Megnyugtatom a képviselő urat, nekem jókedvem van. Az Országgyűlés keddi napján is az volt, még aznap este is, amikor találtam egy papirt a lakásom postaládájában, s amely értesített: februártól szárnyolcvanvalahány forint helyett már hatszáznyolcvanvalahány forintot kell fizetnem a csatorna- és vizdíj fejében. Jókedvem határtalan, hiszen ebben az évben röhögve fizetem a megemelt tévé, villany, fűtés, lakbér, közlekedés költségeit, az élelmiszerekről nem is beszélve. S ha már elfogyott a nyugdíjam, bekapcsolom a tévét, és nézem az Országgyűlést . . . Jbjókedvem van... 4 vasárnapi Radio mellet«...
