Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-16 / 46. szám

1991. február 16., szombat aj Dunántúli napló 11 „Mintha azt kérdeznéd, milyen Amerika...’' Szakemberek - munka- könyvivel a kézben A lét és nemlét határán kétezren A munkanélküliség nem szé­gyen, csak kellemetlen. Kissé fanyarul fogalmazott ismerő­söm, A. L., aki nem is olyan régen még a cserkúti MEZŐ­GÉP jóembere volt, s ma át­meneti munkanélküliség után vállalkozó lett. Régi ismeretsé­günk jogán „kifaggattam", ami nem volt különösképpen ne­héz, hiszen ömlött belőle a szó. Laci az a típus, aki mindig valamin törte a fejét, sohase törődött bele a dolgokba, nem kiszolgáltatottként fogadta az eseményeket. Elébe ment. Dol­gozott energetikusként, szere­lőként, átmenetileg vezetőskö- dött is, s időről időre cserélte munkahelyét, a jobb utón vágyva.- Mégis fejbekólintott a hír - jegyezte meg —, amikor kö­zölték velem, hogy január 1- jétől leépítések lesznek, s én is mehetek. . . Forgott velem a föld, s hirtelen föl se fogtam a lényeget. Mondja, hogy napokig nem találta a helyét, s a legrosz- szabb az volt, hogy otthon is állandóan ez volt a téma: ho- ayan tovább? Éjjelente forgo­lódott az ágyon, sehogy sem jött ólom a szemére. Nem volt választása. ínyére való állást hetekig nem ta­lált, véqül bejegyeztette ma­gát magánvállalkozóként, ké­szíttetett egy pecsétet, nyitott bankszámlát. s meghirdette ,,maqát1', minden különösebb remény nélkül. Szerelési-építé­si koordinátorként, vállalkozó­ként. amibe az anyagbeszer­zéstől a kulcsátadásig minden belefér. . .- öreqem, ez vicc: néhány nao múlva már csengett is a lakásomon a telefon. Az or­szág másik végéből hívtak, s mentem . .. A szerencse rómosolygott.- Most elégedett vagy?- Bánom, hogy nem előbb kezdtem. A m'aaam ura va­gyok, azt csinálom, amihez kedvem van. Mi kell több? .. . S mindehhez az indítórugó: kezébe adták a munkakönyvét. * Sz. I. mérnök: néhány évig tanároskodott, aztán a 'bányá­hoz ment. Nyilván a jobb jö­vedelem reményében. Akadt néhány kitérő - tervező, be­ruházó iroda -, de véqül úgy látszott, az új állás kitart a nyugdíjiq. István ötven fölött van, mindenre számított, csak arra nem, hogy fölmondanak majd egyszer neki. A munkahelyén kerestem te­lefonon, de kollégái udvaria­san közölték, Sz. I. már nem dolgozik itt.- Jobbal találtál.. .? - kér­deztem tőle másnap, mire fa­nyarul elmosolyodott.- Kirúgtok. Ennyi. Kicsit meditáltunk még a dolgon, s furcsa volt a szájá­ból hallani: az ember számára a legelkeserítőbb dolog fölös­legessé válni. Mit sem ér a mérnöki dip­loma - adott esetben.- Mennyi a munkanélküli segély?- Még nem tudom, az első havit még csak eztán fogom megkapni. De úgy a maximum körül lesz, ahogy számítgat- tam. Ügy tizenötezer, amiből lejön némi adó.- Hogyan tovább?- Futok az állás után. Van ugyan néhány laza hónapom, de nem szeretném, ha köldök­nézéssel, plafonbámulással tel­ne el. Erre két hét, az első kettő elég volt. El lehet kese­redni, de abból megélni nem . . . Két állásra is jelentkezett: az egyik egy külföldi ajánlat. Valamelyik vegyes kft. vasszer­kezetekhez értő mérnököt ke­res, német nyelvtudással, kül­földi munkára. Másrészt - ha ez nem jön be — talán szep­tembertől sikerülne mérnök­tanárként elhelyezkednie a ré­gi iskolában, ahol annak ide­jén a munkáséveit megkezd­te...- Milyen munkanélkülinek lenni?- Ez a kérdés olyan, mint ha azt kérdeznéd, milyen Amerika? Meg kell élni, ben­ne kell lenni. Bármit is mond, aki ott járt, csak akkor tudod meg igazán, ha te is végig­mész az úton. Különben kutya kemény do­log. Nem szoktunk hozzá - de nem is lehet.. . * F. Zoltán számára már le- pörgött a munkanélküliség el­ső etapja, lassan már csak alamizsnát kap. Cége nem mondott föl neki, már úgy di- rektfoe, hanem szanálták. Ahogy van, mindenestől. így aztán nem személyes sértés­nek vette a fölmondólevelet és a munkakönyvét; együtt „sírt" a többiekkel.- Átmenetileg jól is jött - meséi a közel egy éve történ­tekről. — Éppen házat vettünk, s a felújításon, átépítésen kellett dolgoznom. S ilyen le­hetőség is csak egyszer' adó­dik az ember életében: fize­tett „munkanélküliként" irá­nyíthattam a tennivalókat, s falaztam, festettem, lambé- riáztam, tapétáztam . . .- Készen vagy?- Én is, a ház is. Az utób­bi nem annyira.- Hogy érted ezt?- Még most sincs állásom, s bizony közben a ház átépí­tésére, felújítására fölvett köl­csönt is törlesztgetem. De las­san nincs miből. Tudniillik, hogy egy év mun­kanélküli segély után még egy évig „jár" amolyan munka­nélküli ióradék. De azt köve­tően? Csak egy lyuk a szo­ciális hálón: semmi. A statisz­tika szerint jelenleg közel 2000-en élnek az országban munkanélküli járadékon, köz­tük nem egynek éppen a na­pokban pörög le a második év is. S maradnak a nemlét hatá­rán. F. Zoltán gépésztechnikus, több szakmához ért, jó szin­ten. Neqyven fölötti, abba a korba ért, amikor általában az ember már jól „bedolgozta magát", amikor legjobban tudná tudását kamatoztatni.- A jövő? ... összertézünk, s ketten sem tudunk épkézláb választ adni rá. Kozma Ferenc Álláshirdetésben gazdagok a napilapok hirdetési oldalai Fotó: Läufer László Ki a keresztény? A Keresztény Értelmiségi Műhely Pécsett a közelmúltban - jeles tudósok, lelkészek, újságírók, közéleti emberek közreműködésé­vel - kétnapos tanácskozást tartott a Mű­vészetek Házában. A résztvevők a közéleti és magánéleti kereszténység mai problémáit elemezték.- Mind gyakrabban hallani ma azt a fogalmat mind a rá­dióban, mind a televízióban és olvasni az újságokban, hogy „ keresztény szemlélet". Ki is tulajdonképpen a keresztény?- Kereszténynek azt lehet nevezni, aki az evangélium ér­tékrendje szerint él és ezéket az értékeket igyekszik leg­alább saját környezetében közvetíteni. Az embert rá keil ébreszteni arra, hogy nemcsak a körülötte levő dolgok és életének problémái befolyásol­hatják a sorsát, hanem min­den embernek örök sorsa is van, ami egyszerűen fogal­mazva : élete végén az Isten­nel való találkozásban csúcso­sodik ki. Nem immanens ér­tékekből áll pusztán a Világ, hanem ezeknek az immanens értékeknek az igazi mélységét a tapasztalati világon túl levő lét adja meg.- Keresztény csak az lehet, oki intenzív vallásos életet él?- Nem. A közelmúltban el­hunyt Karl Rahner német je­zsuita teológus is felvetette azt a gondolatot, hogy na­gyon sok ember él keresztény szemlélet szerint anélkül, hogy különösebb keresztény hitval­lást tenne. Ezeket anonim ke­resztényeknek nevezte. Azt gondolom, hogy ehhez az ér­tékrendhez való kötődés, ín- Itenziv vallásos élet nélkül is megvalósulhat az ember hét­köznapjaiban.- Nem is olyan régen a ke­resztény életszemlélet és élet­mód a magánszlérába kény­szerült. Ez milyen mértékben változott mostanában?- Mindenképpen változott a helyzet. A magánszférába kényszerülés egy erőszakos, ateista ideológia érvényesülé­se nyomán jött létre. Miután ezek az ateista tendenciák megszűntek az élet minden te­rületén, most lehetőség nyílt arra, hogy a magánszférából a társadalom ‘Számára is ér­tékorientáló dolog szülessen. Más kérdés, hogy éppen az el­múlt negyven év miatt felké- szüit-e annyira az egyház, fel­készültek-e a keresztény kö­zösségek, a bázisközösségék arra, hogy ezt a társadalmi szerepet a megújult helyzet­ben betölthessék és vállalhas­sák. ' '5 """" Az előadók közül Giczy Györgytől, az Űj Ember c. katolikus hetilap munkatársától kérdeztük, miként ítéli meg a keresztény eszmeiség és a tömegkommunikációs esz­közök jelenlegi viszonyát. * ■ -----­- Az alkotmány biztosította az egyház és az állam külön­válását. Ma viszont többször tapasztalni, ha valaki keresz­tény szemlélettel próbál be­lépni a politika alakításába, irányitásába, könnyen rásütik, hogy a keresztény kurzus hive.- Kétségtelen, hogy minden felvilágosult európai ország fontosnak tartja az egyház és az állam szétválását. Ez azon­ban soha sem jelentheti azt, hogy az egyházat el kell vá­lasztani a kultúrától, a töme­gektől. Az pedig az elmúlt negyven év ateista gyakorlatá­nak és szellemiségénék újra fogafmazódása, hogy némelyik nem hívő, nem vallásos ateis­ta ember azokban a kereszté­nyekben, akik saját értékrend­jük szerint kívánják alakítani a társadalmat és a politikát, rögtön keresztény kurzust sejt és emleget. Úgy tűnik ebből, mintha egyetlen szalonképes modern világnézet volna csak, az ateizmus. Ez korántsem így van. Akkor, amikor mi az Euró­pához való visszatérésről be­szélünk, mindenkinek tudomá­sul kell venni, hogy azok az alapvető értékek, emberi jo­gok, amelyek ennek a feltéte­lei, valamikor Európában ép­pen a keresztény világnézet alapján fogalmazódtak meg. Európa kultúráját ennek a ke­resztény világnézetnek köszön- Jbeti. Tehát az a fajta kire­kesztés, vagy megbélyegzés, ami a keresztényei ét a jelen­legi demokratizálódás éveiben is sújtja, az a korábbi marxis­ta szellemiség újra fogalma­zása, esetleg egy túlzott li­berális szemlélettel való újra­élesztése. Nem egyéb.- A keresztény gondolkodá­sú emberek többsége szerint a magyar sajtóban, a televí­zióban, rádióban a keresztény életszemlélet és lellogás és ennek közéleti hatása nem eléggé tükröződik.- Szinte magától értetődő, hogy keresztény értékek nem tükröződnek a mai magyar sajtóban. Mégpedig azért, mert a sajtónál való elhelyez­kedés, a sajtóba való bekap­csolódás olyan ideológiai föl­tételekhez volt kötve, ami meg­határozta az egyén ideológiai érdeklődését is. Nagyon keve­sen vannak még a magyar sajtóban, akik valóban ke­resztény értékek szerint akar­nak tájékozódni, vagy ezeket a keresztény értékeket egyál­talán ismerik. A sajtóban be­töltött funkció a korábbi évti­zedek alatt bizalmi funkció volt. Bizonyos hírek áramolta­tása, illetve bizonyos informá­ciók visszatartása a hatalmat gyakorló elit érdekeihez volt kötve. Nem csoda, hogy a saitóban ez tovább folytató­dik. Nincs affinitása a ma­gyar saitónak a keresztény ér­tékek iránt. Nem várhatjuk máról holnapra ennek meg­változtatását. De természetes, hoqy törekedni kell arra - mi­vel a maavar társ'’do,om eqvenranqú állampolgárai a hívő emberek is -, hogy az ő gondolataik, elképzeléseik és értékeik is kellően tükröződje­nek a tömegkommunikáció­ban, hiszen ezek fogyasztói, eltartói minden magyar állam­polgár.- A mai világnézeti bizony­talanságban élők szempontjá­ból mi volna jó: ha ma az újságok, rádió, tv a keresz­tényről szólnának, vagy a ke­resztény elkötelezettség jelen­tőségét hirdetnék? — A közömbösség egymagá­ban sosem jó. A világnézeti közömbösség az erőszakos ate­izmus következményeként szü­letett meg. Az emberek nem lettek marxisták, hanem in­kább közömbösek a világnéze­ti kérdésfeltevés iránt. Kétség­telen, hogy fel kellene kelteni újra a világnézeti érdeklődést az emberekben. Bár ez nem volna kiemelten a sajtó fel­adata, de az sem, hogy ki­mondottan keresztény elkötele­zettségre buzdítson. Erre ott vannak az egyházak, vagy születhetnek ilyen jellegű ki­adványok, egyházi lapok is, melyék ezt szolgálnák. Azt tar­tanám inkább fontosnak, hogy a sajtó, melyektől az objek­tivitás követelmény, valamint az információ továbbítás is, helyet adjon olyan értékorien- tóló eseményeknek, híréknek, anyagoknak is, amelyek a magyar kereszténység érdeklő­désére számot tarthatnak. Halász Rezső jry,'-r • Tt' V3tr.r-b.rt-. n A szociális otthonok is döntésekre A mohácsiak reménykednek Az első szállítmány a múlt héten érkezett. Azóta naponta jegyzik a tesztlápon, hogy hány pelenkát, lepedőt, ha­rántlepedőt, gumilepedőt hasz­nálnak, mennyibe kerül a mo­sás. Ennek a hagyományos ellátásnak a költségét vetik össze az inkontinencia beté­tes, különböző méretű Tena- nadrágok árával és ha az összegek nagyjából megegyez­nek, akkor a svéd Tena mel­lett döntenek. De ha az eddi­gi ellátási gyakorlat bizonyul olcsóbbnak, akkor minden ma­rad a régiben. E példa kapcsán lehet fin­torogni, lehet nem tudomást venni arról, hogy a beteg, főként idős emberek napi gondozásához a tisztázás is hozzá tartozik, de ami iga­zán lehangoló, az az, hogy ennek mikéntjét is a pénz határozza meg. Pedig a mo­hácsi Gólya és Eötvös utcai szociális otthon —, ahol jelen­leg ez a tesztelés tart —, nem tartozott és a jelek sze­rint idén sem fog azon ottho­nok közé sorolni, amelyek nyomasztó pénzhiánnyal küz­denek. Az elmúlt évben az eredeti 14 000 000 Ft-os költ­ségvetésüket több, mint 17 000 000-ra emelték, s éz az összeg valóban elég volt a személyenként havonta több, mint 10 000 forintnyi kiadások­ra. Tavaly az állami költség- vetésből 115 000 forint norma­tív támogatást kaptak lakón­ként, idén ez az összeg 147 000 forint. A két -, együtt 130 személyes -, otthonra ve­títetten ez 19 000 000 forintot jelentene, de a hírek szerint az önkormányzat több, mint 20 000 000 forintot tervez ne­kik. Ez az összeg hozzávetőle­gesen 30 százalékkal több, mint a tavalyi kiadásaik, de Így is kérdés, hogy valóban lépést lehet-e tartani belőle az árakkal, a költségek emel­kedésével? Ám nemcsak ilyen össze­függésben téma a pénz a mo­hácsi, és tegyük hozzá, a többi szociális otthonban, és nem is kizárólag anyagi vetü­letű kérdések foglalkoztatják őket. Jelenleg még nem tud­ni, hogy kik lesznek az ott­honok fenntartói. A két mo­hácsi szociális otthont nagy valószínűséggel megtartja a város önkormányzata. A lakók több, mint háromnegyed része mohácsi. Az viszont szintén nem eldöntetlen, hogy hova és ki veszi fel a jövőben azo­kat, akik a közeli települések­ről ide akarnak kerülni. A más területeken már körvona­lazódó gyakorlat szerint va­lószínűleg fizetni kell a nor­matív támogatás és a tény­leges költség közötti különb­séget azután, aki máshonnét jön. Minden bizonnyal annak az önkormányzatnak -, netán a lakónak ? - kell állnia ezt a különbözetet, ahonnét fel­veszik. Kérdés, hogy vállalja-e, tudja-e fizetni? Lehetne foly­tatni a ma még egyértelmű válasz nélküli kérdéseket, de térjünk vissza a pénzhez. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az otthonok lakói ellen beszé­lünk. Most, amikor sok min­den változik, az eddigi gya­korlatban, jó lenne helyére tenni a szociális otthoni térí­tési díjakat. A mohácsi pél­dáknál maradva csak a Gó­lya utcai otthon lakói — 90 személy - februárban össze­sen 369 228 forint jövedelmet - nyugdíj, járadék — kap­várnak tok. Ebből 130 515 forintot kellett befizetniük az ellátásá­ért -, a maximális térítési díj 2070 forint -, a többivel ki­ki azt csinál, amit akar. Az egy főre vetített havi jövede­lemátlag ugyan alig haladja meg a négyezer forintot, de ez a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy vannak, akiknek semmilyen jövedelmük nincs és az otthon ad nekik havi 200 forintot, úgynevezett cukorka­pénzt -, ami elszomorítóan kevés —, és vannak, akiknek havi 4—5000 forintjuk marad. Rokonokra, vagy az államra száll, az otthon pedig eseten­ként kicsinyes beosztásra kényszerül. S miközben egyre nagyobb­ra nő a szociális otthonok holnapjaira vonatkozó, meg­válaszolatlan kérdésekből, fel­oldatlan feszültségekből hízó hólabda, aközben nagyon ke­vés szó esik azokról, akik az otthonokban dolgoznak. A mohácsiak ugyan most kap­tak 20 százalékos bérfejlesz­tést, így a legmagasabb bér most bruttó 12 300 Ft, a leg­alacsonyabb bruttó 7400 fo­rint. Erre jön az ágy melletti műszakpótlék. S hogy ez mit jelent a napi munkában, an­nak érzékeltetésére csak any- nyit, hogy ma mór mind a két otthonban főként olyan idős emberek élnek, akik nem tudják magukat ellátni. A Gólya utcaiak közül 16 telje­sen magatehetetlen. Elsősor­ban értük meg a hozzátarto­zók, látogatók miatt kezdték a svéd Tena nadrág tesztet. A nővéreknek egyszerűbb lenne a hagyományos módszer. Tu­domásul vették a többlet- munkát, bár mostanában, ahogy drágul az élet, ők is egyre többet beszélnek a fize­tésekről. Nem az elégedettség hanqján. Az is igaz, hogy a többségük évek óta itt dol­gozik és kitart, másrészt ahogy csökken a munkalehetőség, egyre inkább nincs választási lehetőségük. A jó döntésekben reménykednek és addig is teszik a dolgukat legjobb lel­kiismeretük szerint. T. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom