Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-16 / 46. szám

uj Dunántúli napló 1991. február 16., szombat Műhelytitkok a tv-sorozatról A Polip a szenvedélyem Itália zokogott Cattani halálakor Megfenyegette a maffia Michele Piacidét? Magyarországon vetítette a televízió a Polip című film négy sorozatát. Cattani fel­ügyelő alakítója, Michele Pla­cido igazi sztár lett Magyar- országon. A felügyelő halála­kor zokogott Itália, de a magyar nézők is elhasználtak jó pár adag papirzsebkendőt. A magyar közönség még nem hallott Davide Licatáról, Cattani utódjáról, akit az olasz tv-nézők már megis­merhettek tavaly októberben. Licata amolyan igazi kemény zsaru, és nem olyan morali­záló nyomozó, mint Cattani felügyelő. Michele Piacidót a Polip előtt ismerte már az olasz közönség, de igazi sztár csak a filmsorozat után lett. Vit­torio Mezzogiorno — Licata — elsősorban színházi berkekben volt ismert. Amikor október­ben bemutatta az olasz tele­vízió a Polip ötödik részét, az olasz lapok tele voltak Mezzo- giornóval és a Silvia Conti bírónőt alakító Patricia Milli­ardeval. A Polipból regényt Marco Nese, a Corriere della Sera neves újságírója írt. A köny­vet lefordították számtalan nyelvre, még kínaiul is meg­jelent. A regényt a közelmúlt­ban vásárolta meg a Magyar Televízió Kiadója, és a Tele­vízió után már ott állt sorba más neves kiadónk is. A filmsorozat azonban nem a regény alapján készült. A sorozat alapja Stelano Rulli és Sandro Petraglia, valamint Ennio De Concini forgató­könyvírók munkája. Mind a három névnek nagyon előkelő csengése van az olasz film- és televíziós szakmában. Gon­doljunk csak vissza a világ­hírű Visconti-filmre, a „Mint a bagoly nappal” címűre. A Polipot 77 ország tele­víziója sugározta. Eddig öt rész készült el. Az első rész rendezője Damiano Damiani, a másodiké Florestano Vanci- ni, míg a további részeké Luigi Perelli, utóbbi fiatal ko­rában az olasz televízió egyik magyarországi tudósítója volt. öt sorozat és küszöbön a hatodik. Három filmrendező, Cattani felügyelő, a moralizá­ló hős és Davide Licata, a ke­mény zsaru. Perelli rendező úgy nyilatkozott, hogy örököl­te a Polipot, és nagyon nagy megmérettetést jelentett szá­mára. Damiano Damiani vi­szont azt mondta, számára a Polip befejeződött az első résszel, és nem akar sorozatot csinálni. Róma belvárosában, beszél­tünk meg találkozót Sergio Silva producerrel. A produ­certől kérdezem, hogy szüle­tett meg az immár ötrészes filmsorozat?- Amikor elkészült a Polip első része, Damiani nem kí­vánta tovább folytatni a so­rozatot, mert kételkedett ab­ban, hogy a Polip következő részének ugyanakkora sikere lenne, mint amilyen az első résznek volt. Damiani filmet akart csinálni a Polipból, nem tv-sorozatot. így keresnem kel­lett egy, oz ő generációjához tartozó másik filmrendezőt, mert meg voltam győződve, hogy a Polipot folytatni kell. így találtam Florestano Van- cinire majd Luigi PereHire. A Polip amolyan különleges kok­tél. Vannak benne úgyneve­zett amerikai jelenetek és vonnak benne szenvedélyek, érzelmek, sőt vad érzelmek, hosszú monológok, egyszóval több íz és zamat és talán ezért volt szükség több film­rendezőre, több látásmódra.- Miként esett a választás Michele Placidora és Vittorio M ezzogiornóra? Ki válasz­totta ki a főszereplőket, a filmrendező vagy a producer?- A filmrendezőkkel egyet­értésben én. Placido rendkívül szenvedélyes, és valami külö­nös melegséggel rendelkezik. Igazi olasz színész, sőt, mond­hatnám, hogy mediterrán, dél­olasz, de ugyanakkor ugyan­olyan finom érzékenységű, mint egy lengyel, orosz vagy magyar színész. Van benne valami a közép-európai színé­szek zártságából, azt hiszem, hogy ezek voltak azok az ösz- szetevők, ami miatt Placido Cattani felügyelővé vált. Mez­zogiorno is igazi olasz szí­nész, de a keményebb fajtá­ból, amolyan igazi kémén/ dió és semmiképpen sem szenti­mentális szerepekre beállított színész. Mind Cattani, mind Licata pozitív hősök, akik azonban nem a felszínen hor­dozzák jó tulajdonságaikat, hanem valahol mindketten el­rejtik a mélyben.- Azt hallottam, hogy Pla­cido nagyon sokszor be akar­ta fejezni a Polipot, a máso­dik, a harmadik rész után.- Nézze, Piacidót teljesen megértem. Mindig az volt a dilemmája, hogy vajon a kö­vetkező részben mit nyújthat, amit esetleg az előzőekben nem tett meg, nem akart ön­maga ismétlésévé válni. így aztán az első rész után azt mondta, amikor a továbbiak­ban is felkértük, hát még mindig . . . aztán jött a har­madik és negyedik rész. El­olvasta a forgatókönyvet és ismét szenvedélyesen bele tud­ta élni magát Cattani felügye­lő szerepébe. De meg kell ér­tenünk a színészt is . . . Az ut­cán már a csendőrök is csak felügyelő úrnak szólították . . .- Cattani szerepe valóban igazi aranyketrec.- így igaz, ezért a végső döntés, hogy szakít Cattani felügyelő alakjával, igazi, bá­tor döntés volt. Cattani fel­ügyelő alakja olyan, mint egy repülőgép, amely felszáll, re­pül, majd ismét leszáll, aztán ismét a magasba lendül. Placido abbahagyta Cattani felügyelő alakját, új utak, más feladatok izgatják, és én na­gyon tisztelem Piacidót ezért a választásért.- Igaz az, amit az újságok irtok, hogy Michele Piacidót névtelen levelekkel megfenye­gették abban az esetben, ha folytatni kívánná a Polipot?- Én csak két dolgot tudok. Azt, hogy a Szovjetunióban nagyon sok levél érkezett a hatóságokhoz a nézőktől azzal a javaslattal, hogy Cattaninak adjanak szovjet állampolgár­ságot, mert Olaszországban veszélyben az élete. És még egy, hogy a negyedik és ötö­dik részben szereplő negatív maffiózót alakító színész ka­pott Szicíliából egy telefonta következő szöveggel: Cariddi, nagyon tetszel nekünk! Ca­riddi igazi szicíliai! Közben a Cariddit alakító Remo Girone azt mondta, hogy csak a tányérjában hajlandó elviselni a Polipot.- Mit jelent önnek a Polip?- A Polip a szenvedélyem, persze, nagyon sok egyéb munkám is van, azokat is szeretem, de a Polip, az tel­jesen más... A Polip vola- hol politikai reagálás is, én a Polipon keresztül fejeztem ki véleményemet a politikáról. Rossi Gabriella A díszlet terve még a kezdeti stádiumban, maketten (A felvételt készítette Proksza László) Márai képekben — Persze az a legszerencsé­sebb, ha a díszletekkel együtt csinálhatja az ember a jel­mezeket is —, kezdjük a be­szélgetést in médiás rés Pin- czehelyi Sándor festőművész­szel, aki nemrégiben új sze­repkörben, díszlettervezőként lépett fel a pécsi közönség előtt Márai Sándor: Kaland című színművében. Nem elő­ször, hiszen annak idején gyakran dolgozott együtt Pál Istvánnal, de a Pécsi Balett előadásaiban is találkoztunk már díszleteivel. Aki emlékszik még a Pécsi Amatőrszínpad­ra, mely az Ifjúsági Házban működött, az gyakran talál­kozott Pinczehelyi Sándor dísz­let- és látványterveivel. — Mit jelent egy festőmű­vésznek a színházi diszlet ter­vezése? Lehet, hogy csupán lutó kaland? — Semmi esetre sem futó kaland, persze, valamelyest ki­térő, hiszen egészen más mű­vészi tevékenységet kíván az embertől. Be kell vallanom, hogy nagyon örültem a meg­bízatásnak, mert számomra nagyon fontos a színház vilá­ga, vonz az egész produkció műfaji összetettsége. Sokat já­rok színházba. Itthon, és ha tehetem, külföldön is megné­zek egy-egy produkciót. Na­gyon izgalmas a képzőművé­szeti műfaji határok kitárulá- sával azon a határmezsgyén ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Beszélgetés Pinczehelyi Sándor díszletéről mozogni, ahol a színház és a festészet találkozik. És itt jön a műfaji összetettség: hogy az egész úgy teljes, ha a kellék, díszlet, jelmez — a látvány — egy kútfőből táplálkozik. A Márai-darabnál szerencsésen alakult a dolog, mert Wieber Mariann jelmeztervezővel na­gyon jól tudtunk együttdol­gozni.- Márai negyvenes években játszódó darabja új értelme­zést kap az ön kortól elvo­natkoztatott, szimbolikus jelen­téssel bitó terében.- Mindenképpen ez volt a szándékom, hiszen a Ka­landban felvetett kérdések között olyan alapvető emberi problémákat feszeget, melyek megengedik, sőt kihívják, hogy ne maradjunk félszáz évvel a múltban. Másrészt az is prob­léma lett volna, hogy meg­felelő, korhű bútorokat ta'ál- junk. A jelmezek jobban kö­zelítettek a korstílushoz, de sikerült megtalálni a két do­log közti egyensúlyt.- Talán a mai nézőnek furcsa lehet, hogy az egyéb­ként mindhárom felvonásban azonos terep egyszerre szalon, orvosi rendelő, dolgozószoba.- Beszéltem öreg orvosok­kal, akik elmondták, hogy fő­leg a pszichiátriai gyakorlat­ban, de más területeken is szokás volt abban az időben a szoba ilyenforma berende­zése. A színházban persze, praktikus okai is vannak, de mindenképpen elfogadható ez így. Tulajdonképpen három rész különül el, az egyébként alapvetően szürke tónusú szo­bában: a szalon fotellal, kan­dallóval, hátul a röntgengép, a vizsgáló, és középen a sem­leges térből kiemelkedik a fe­kete asztal, a centrum, az események fókuszában. — És ott a háttér, ahogy ki­tekintünk a nagy ablakon. — A télutót idéző, a gör­csösen kapaszkodó kezekre emlékeztető fák odakint kont­rasztot képeznek a szoba bel­sejében lévő zöldek belső bur­jánzásával, valahogy így pró­báltam a darab feszültségét képekkel, színekkel ábrázolni. Meggyőződésem, hogy a dísz­let nem csupán keret, ahol a színészek megjelenhetnek, ha­nem a díszlet éppenúgy él, funkcionál, játszik, mint a szó, a gesztus.- Ad-e valami új inspirációt egy ilyenfajta munka a to­vábbi alkotótevékenységéhez?- Fordítva mondanám. Egé­szen más az én alkotótevé­kenységem, a szimbólumokkal, jelekkel foglalkoztam mindig - tehát úgy fordítanám meg a kérdését, hogy ezekből a munkáimból merítettem a színpadkép megformálásában. Inspirációt arra azonban ér­zek, hogy ezentúl is —, esetleg gyakrabban -, szívesen állok ilyen feladatok elé. Zábrádi Marianna Nagy Zolfán Mihály Csipkelődő múzsa Differenciált bérezés Egy elaggott legyet két csapással ütött agyon. Most mélyen háborog, hogy fillér csak a jutalom. Főnöki döntés nyomós okkal Leváltom, mert nem tűrhetem, amit művel Pia Pál. Mámorában nyaralómról mindenfélét kiabál. Hangok az utastérben- Uram, már megbocsásson, keze a zsebembe tévedt.- Haha, üres voít az már, nyugodtan vehet rá mérget. Magasba vágyva naponta nagy albatroszt alakít. Nem veszi észre, verébtől örökölte szárnyait. Erőszak Ennyiszer mászni rám ilyen egykedvű kéjjel már mégiscsak sok, halijai- nyöszörög a sértett, vagyishát vén vekkerünk frigid kismutatója. mmm Pécsi szükség­pénzek kiállítása A rendes pénzforgalom fennakadása háború, infláció vagy egyéb tartós rendkívüli állapot miatt, szükségessé te­heti ideiglenes jellegű pénz kibocsátását. Ilyen helyzet állott elő Pécsett az I. világ­háború befejezése és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után. Az újonnan létrejött államok kényszerűség­ből tovább használták az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott korona bankjegye­ket, amíg saját pénzüket meg nem teremtették. így történt ez az új dél-szláv államban, a Szerb-Horvát-Szlovén Ki­rályságban is, mivel Pécs és Baranya vármegye nagy része szerb megszállás aló került, így a szerb törvényes fizető- eszközök voltok érvényben, vagyis ennek megfelelően lát­ták el felülbélyegzéssel a ko­ronákat. A bélyegzés célja az volt, hogy a fennálló hatalom a korábbi pénzt sajátjának ismerje el, a jelöletlen bankó­kat pedig érvénytelennek nyil­vánítsa. A bélyegzésen kívül bélyeg felragasztósa - „már­kázás" - is szokásos jelölés volt. A megszállás elől elme­nekített nagy mennyiségű pénz és a háború utáni nö­vekvő infláció komoly pénz­hiányt teremtett, amely a gazdasági élet megbénulásá­val fenyegetett. Ezt a kritikus helyzetet Pécs város elöljárósága ideiglenes szükségpénzek kibocsátásával kívánta megoldani. Az első sebtiben kiadott 10, 20, 50 és 100 koronások egyszerűbb ki­vitelűek voltak, így érthető, hogy hamarosan feltűntek a hamisított változatok is. Ezért új, esztétikus, művészi kivitelű pénzek kiadását határozták el, és tervpályázatot írtak ki. A jeligés pályázatot Gebauer Ernő pécsi művész nyerte meg. A pénzhiány enyhítésére ún. magánkiadású szükségpénzek is napvilágot láttak. így pél­dául a Nádor Kávéház, a MÁV Pécsi Uzletvezetősége és a Pécsi Napló is bocsátott ki pénztárjegyet. A fenti témából rendezett időszaki kiállítást a Pécsi Vá­rostörténeti Múzeum és a Ma­gyar Éremgyűjtők Egyesülete Baranya megyei szervezete. Az 1918—1921. közötti időszak pécsi-baranyai szükségpénzei­nek szinte teljes anyaga lát­ható a tárlatban, még a ha­mis 100 koronás is! Az össze­állítást színesíti az eredeti nyomólemezek, próba- és fázis­nyomatok látványa, valamint a korabeli képeslapok, hatósági plakátok ízléses elhelyezése a tárlók felett. A kiállítás gazdag anyagá­nak összegyűjtése, áttekinthető rendezése és az összes szük­ségpénz ábráját is közlő ka­talógus összeállítása a múzeum részéről B. Horváth Csilla, a baranyai éremgyüjtők részéről pedig Hágen Józsel és Ray- man János szakértelmét és munkáját dicséri. A kiállítás jelenleg is megtekinthető a Várostörténeti Múzeumban. Sülé Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom