Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-02 / 32. szám

1991. február 2., siombot aj Dunántúli napló 3 Egy nagyból több klctl... Milyen irányba kanyarodik a Pannon Volán? Beszélgetés dr. Kiss Elemérrel, a vállalat új igazgatójával Ellentmondásos a tömegköz­lekedési vállalótok, így a Pan­non Volán helyzete is: a cég­nek ellátási kötelezettsége van a személyszállításban, ugyan­akkor piaci viszonyok között kell gazdálkodni, a helyi autó- buszjáratok viteldíját az ön- kormányzatokkal egyeztették, de a lényeges árnövekedés el­lenére sem lesz ugrásszerű ja­vulás, nagy és korszerűtlen a belföldi árufuvarozó parkjuk, kevés a megrendelés . . . Mi­lyen tervekkel fogott munkához dr. Kiss Elemér, a Pannon Vo­lán pályázat útján kinevezett igazgatója, hoqyan alakul a nagyvállalat jövője, s nem utolsósorban, mit remélhetünk mi, utasok, fuvaroztatók? tetési költségeink is lényege­sen emelkednek. Azt megígér­hetem, hogy az áremelkedés­sel járó nyereséget autóbuszok beszerzésére, fordítjuk. — Terveik szerint ez hány autóbuszt jelent? — Amennyiben maradna a jelenlegi árszint, akkor 35— 40-et vásárolhatnánk remé­nyeink szerint. De aligha való­színű, hogy az Ikarus nem emel árat. . . — Ha már a toriatokról esett szó: mennyi dotációt kap évente a Pannon Volán? — A vállalat eddig sem és most sem kap egy fillér állami támogatást. — Pedig mi, utazók, szentül meg vagyunk győződve arról,- A vállalatnak a gazda­ságtalan járatokat is üzemel­tetnie kell - ebben nincs vál­tozás. Hogy mi lesz? Várjuk a koncessziós törvény megjelené­sét, az talán rendezi majd a sorokat. Higgye el, mi is tud­juk, melyik járatokat érdemes működtetni, s melyikeket nem, a nagy kérdés, hogy ki fizeti a gazdaságtalan járatokat. Er­re sem vállalatnak, sem vál­lalkozónak aligha lesz lehető­sége.- Beszédtéma, hogy évtize­dek után ismét legyen a me­gyeszékhelynek önálló közle­kedési vállalata, önök mit szólnak ehhez?- A szervezeti változások so­rán a személyforgalmi üzem Dr. Kiss Elemér — Bizonyos szállítási igény- növekedés tapasztalható, a cél ennél a területnél is a gazda­ságosság. Kft.-fe alakultak, ahol például a tehergépkocsi-veze­tők árubeszerzéssel is foglal­koznak. Tudomásul kell venni az éles versenyhelyzetet, s eh­hez. minél jobban kell alkal­mazkodni; úgy tűnik, jelenleg a kft. forma a legjobb.- A legfontosabb felada­tomnak a Pannon Volán hely­zetének stabilizálását tartom — mondta dr. Kiss Elemér. - Eh­hez szükséq van a veszteséges gazdálkodás felszámolására, a leqhatékonyabban és legopti­málisabban működő szervezeti forma kialakítására. Ennek ré­szeként a vidéki üzemigazga­tóságoknál kettéválasztjuk a személy- és áruszállítást.- Kérem, mondjon egy pél­dát, hogyan néz ki ez a gya­korlatban: '- A Komlói üzemigazgató­ságot - csakúgy, mint a töb­bit - két önálló egységre bontjuk: az árufuvarozást kor­látolt felelősségű társasági for­mában végzik a továbbiakban, míg a személyszállítás, azaz a tömegközlekedés a Pannon Volánhoz tartozó vállalatrész feladata lesz. Ennek a struktú­rának egyebek mellett az a legnagyobb előnye, hogy meg­szűnik a keresztfinanszírozás az áru- és személyszállítás kö­zött, az önelszámoló egységek pontosan tudják, hogy ered­ményesen dolgoznak-e.- Nagyon megemelkedtek az autóbuszjegyárak. Mi, utasok, azt reméljük, hogy a több pén­zünkért pontosabban közleked­nek, tisztábbak lesznek az au­tóbuszok, nem maradnak ki já­ratok, egyáltalán - kulturál­tabbá válik az utazás.- Hosszabb távon minden­képpen javulni kell a tömeg- közlekedés minőségének, de egyelőre csak azt mondhatom, hogy ez o mostani árnöveke­dés — nálünk ez átlagban 85 százalékos — a szinten tartást fedezi. Természetesen mindén erőnkkel azon leszünk munka­társaimmal, hogy javítsuk az utazás színvonalát, de azt hi­szem, nem kell különösebben részleteznem, hogy az üzemel­hogy az állam is hozzájárul a jegyeinkhez, bérleteinkhez. Ezek szerint tévedünk? — A hiedelem alapja nyil­ván az lehet, hogy az állam a nyugdíjas és tanuló bérletek árát kiegészíti; de ezt sem tel­jesen: például a tanuló 105 forintért veszi meg a pécsi összvonalas bérletet. Ehhez az állam 315 forinttal járul hoz­zá, ez összesen 420 forint, ám a bérlet valós ára 430 forint. A hiányzó tíz forintot nekünk kell kigazdálkodnunk. Tehát az állam nem a vállalatot dotál­ja, hanem az állampolgárt, csak ezt a szociális juttatást a vállalaton keresztül adja.- Úgy tudom, változatlanul „ellátási kötelezettsége" van a Pannon Volánnak. Ez azért jó, mert egy vállalkozás aligha üzemeltet olyan járatokat, melyek veszteséget termelnek. De mi lesz, ha ez megszűnik? igazgatóságot két önelszámoló egységre osztottuk: helyire és a helyközire, ez utóbbi foglal kozik a megyei és több me gyét érintő járatokkal. A helyi, azaz a pécsi ezzel a megol­dással teljesen önálló lett a vállalaton belül. A következő lépés nyilván az lesz, hogy ön álló jogi személyként működ (jön majd: ezt támogatja a pé esi önkormányzat és a közle kedési tárca is nyitott az ilyen változások előtt. Tehát a vál latot nem zárkózik el, hogy teljesen önálló, az önkormány zat irányítása alatt álló le gyen a pécsi tömegközleke dés.- 5 a megye többi városá ban?- Elvileg adott a lehetőség, de nem biztos, hogy az utasok jobban járnának . . .- Mi a helyzet az áruluva rozással? — Lesznek elbocsátások a vállalatnál? — Tömeges méretű semmi­képpen! Tavaly mintegy 25 százalékkal csökkent a köz­pontban dolgozó, ha úgy tet­szik, az alkalmazotti létszám, idén ilyen mérvű leépítést nem tervezünk. Néhány embertől azonban még nyilván meg kell válni, de részükre keresünk munkát. Az utcára senkit nem teszünk ki!- A Pannon Volán mostani átszervezése nekem azt sugall­ja, hogy a cég előbb-utóbb saját magát számolja lel. Rosszul látom?- önfelszámolásról nincs szó, de az tény, hogy nagyvállalat­ból középvállalattá válunk. Megmaradunk egy olyan mag­nak, mely az állami vagyont képviseli a különböző általunk létrehozott cégekben. Roszprim Nándor Autóbusz végállomás Pécsett, a Kertvárosban Fotó: Proksza László a képek Isten veled, Simon! Futnak a képek A filmkritikus most igazán elmondhatja, hogy ez már tiszta Amerika. E héten ugyan­is a pécsi mozik kizárólag tengerentúli produkciókat ját­szanak. Ami nem lenne olyan nagy baj, ha jók lennének. De hát ezúttal nincs szeren­csénk, mert ezek a művecs- kék még a tisztes iparosmun­ka színvonalát sem ütik meg. Itt van például az 1985-ben készült Selyemgubó, mely ál­lítólag odakünn sikert is ara­tott, ám lehet, hogy ezt a hírt csupán azok terjesztik, akik megvásárolták. Úgy rek­lámozzák, hogy tudományos­fantasztikus film. Nem akar­nék elnevezéseken rágódni, de tudomány biztosan nincs benne, fantasztikumról pedig ne is beszéljünk. Rendben van, elhiszem, nem születhetik minduntalan egy Verne Gyula, sőt még egy George Lucas sem. De én azt is le merném szögezni, hogy abban az egy­szerű honfitársunkban is több képzelőerő lángolt, mint e film alkotóiban, aki — egy barátomtól hallottam az ese­tet — két hétre elcsavargott otthonról, s midőn aztán elő­került, szorultságában azt ta­lálta igazolásul mondani ag­gódó, ám némi gyanúperrel élő nejének, ho- elragadta egy UFO, hozzáfűzve, hogy nem emlékszik semmire, de mintha apró zöld emberkék lettek volna. Ugye, nem is rossz ötlet! Pedig az illető­nek esze ágában sincs e ten­gernyi lelemény birtokában filmet készíteni. Rendezőnk, Ron Howard, bi­zonyára úgy gondolta, hogy az E. T. elég széles utat tört ah­hoz, hogy el lehessen ballag­ni azon e jóindulatú „anta- reszi" fickókról szóló történet­tel is. Pláne, ha arról is szó esik benne, hogy sugárzó élet­erejük bámulatosan megfiata­lítja egy aggok házának la­kóit. Kit nem csábít ez a cso­dálatos távlat? Csakhogy Spielberg ötletei itt többnyire esetlen fordulatokká silányul­nak, játékos humora pedig helyenként alpári elmélkedés­sé fajul (bár szerintem ebben a magyar szinkron is ludas) Látványos képek helyett vi­szont be kell érnünk néhány tenger alatti felvétellel. Hogy el ne felejtsem: a delfinek igazán jól játszottak. Még szerencse, hogy - né­mi vigaszként - előkerült Stuart Hagmann húszéves filmje, az Eper és vér, a bal­oldali diákmozgalmak ma is eleven dokumentuma, mely egy egyetemista fiú, Simon Jones néhány napjának egy­szerű történetébe tudta sűrí­teni kora életérzését. Lehet, hogy hőseinek, e sztrájkoló, háború ellen tiltakozó s John Lennon békedalát éneklő fia­taloknak nem mindenben volt igazuk, ám az bizonyos, hogy tiszták voltak és fegyvertele­nek. A film nem hibátlan, le­het, hogy nem is különöseb­ben kiemelkedő mű, mégis őszinte és emberi. Most, hogy újra megnéztem, fedeztem fel, hogy a látvány, amit kínál, milyen hű feltárója a lélek­nek. A képsorok például az egyik legegyszerűbb motívum­ra, a körforgásra, a gyűrű formájára épülnek. S ez egy­aránt sugároz elszántságot, hitet, ártatlanságot — és nai­vitást. 1970 — de régen volt! Az­óta mintha a filmművészet is selyemgubókban várna egy felmentő expedíciót. Lehet, hogy ez már úton van? Re­ménykedjünk. Addig is: Isten veled, Simon Jones! Nagy Imre (Re)prezentáció Mindig tanul az ember, és olykor az is megesik, hogy a tananyag egyenesen házhoz jöm. Például egy ná­lunk eleddig ismeretlen ér­tékesítési módszer, oz ún. prezentáció formájában. En­nek lényege, hogy az el­adni kívánt árucikket a he­lyünkbe hozzák, működés közben ecsetelve annak vi­lágraszóló előnyeit, miköz­ben az el(ő)adó kellőkép­pen kidomborítja a vevő ki­váló tulajdonságait is, ame­lyek birtokában képes fel­ismerni, hogy már régóta pont a szóban forgó áru­cikkre vógytik. Adott esetben egy min­den bizonnyal kitűnő, csúcs­technikával készülő, nyugat- európai származású edény­családra, amely - amellett, hogy használatával pénzt, időt és energiát spórolha­tunk meg - az egészséges táplálkozás alapjait is meg­vetheti a csalódban. A prezentációt és a vele ijóró főzési bemutatót — sőt kóstolót is — celebráló ro­konszenves fiatal pár ala­poson megdolgozott a ju­talékért. és alig másfél óra alatt „megdolgozott”, sőt rabul ejtett minket, és a csodára összesereglett szom­szédságot is. A végén kö­zös erővel kiszámoltuk a havi megtakarítás várható összegét, és egyre jobban hittünk benne: modern em­ber modern konyhája nem is lehet meg enélkül. Elbűvölt állapotban nehéz — és talán nem is illik — oénzrő! beszélni, s a ked­ves fiatalok el is hárították az árra vonatkozó bátorta- lam kérdéseinket, mondván: csak gondoljuk át, szeret­nénk-e korszerűen, egészsé­gesen táplálkozni, a rész­letekre majd holnap vissza­térünk. Mondanom sem kell, hogy aznap éjjel a csillogó csodaedényekről álmodtunk. A korszerű módszer bevált: nyitott lélekkel és némi anyagi áldozatra is készen vártuk az árajánlatot. Arra azért álmunkban sem gondoltunk, hogy a háztar­tásunkat forradalmasító edénycsalád nem sóikkal ke­rül többe, mint egy alig használt Trabant. Némi döbbent csend után szé­gyenlősen Intettünk nemet: ezt, sajnos, nem engedhet­jük meg magunknak. Az if­jú ügynök várakozó tekinte­te elborult, és szomorúan, bár némi szemrehányással kérdezte: szóval önök nem szeretnének egészségesen ét­kezni? Hát, bizony... Végre már nálunk is vannak korszerű eladási módszerek — csak 'mi, vevők vagyunk remény­telenül korszerűtlenek. Min­den prezentáció ellenére szívesebben főzünk a régi fazekakban — amíg von mit . . . S. G. Személyi hívő a kórházban? Ügy tűnik, hogy a közeljövőben személyi hívórendszer működik majd a szigetvári kórházban. A sürgős ellátásra szoruló betegeknek nem kell külön bizonygatni, mennyire fontos, hogy az orvos perceken belül mellettük legyen. Egy nagy intézményben — mint amilyen a szigetvári I kórház is — nemhogy a személyes, sokszor a telefonon kereséssel sem könnyű rövid idő alatt utolérni azt, akire szükség van. Ebből kiindulvo határozták el, !hogy megpróbálnak *egy olyan személyi hívórendszert beszerezni, amelynek kézi készüléke ott lapulhat minden orvos kö­penyzsebében, és jól hallhatóan jelzi, ha pont őt keresik.- Mivel központi költségvetésből nincs esélyünk a beszerzésre, ala­pítványban gondolkodunk — mondja dr. Szabó Péter, o pszichoterápiás osztály főorvosa. — Részben a kórház dolgozóira — elsősorban orvo­sokra — és a rendszer kialakítását támogató szponzorokra alapoztuk a kezdeményezést. Szándéknyilatkozatok már vannak. Magánszemélyektől eddig több mint százezer, a Janus Kft.-től százezer és a kórháztól is ilyen összegű támogatásra kaptak ígéretet. Több közül a düsseldorfi Multi­ton GmbH ajánlata tűnik számukra a legkedvezőbbnek. Ezt a rend­szert egymillió forintért tudnák megvásárolni. T. É. Az igazi vesztesek a forgalmazók? Hétfői számunkban be- I számoltunk róla, hogy 280 I baranyai olvasónk vár agy I még karácsonyra ígért szí- ! nestelevizió-szállitmányt. Az- I óta az olcsó televíziók meg­érkeztek, és tisztázódott az is, hogy miért tartott több ■ mint egy hónapig a készü­lékek behozatala, ki tartotta . vissza a vevők által befi­zetett 8 millió forintot, és valójában mi is okozta a 'bonyodalmakat. — Mi kínosan ügyeltünk arra, hogy az ajánlatunk­ban szereplő feltételeket tel­jesítsük — állítja Tóth Pé­ter, a grazi Unico Handels­agentur magyarországi iro­dájának vezetője. — A 280 vevő a pénzt a Pink Külke­reskedelmi Vállalat’ számlá­jára fizette be. A megálla- ) podás szerint a szállítás fel - i tétele pénz átutalása volt a : mi bankszámlánkra. Az át­utalást leállították, és csak a vevők, illetve a szállító - követelésére indították újra. A mi számlánkra Így csak | január 10-én érkezett meg . a televíziók ellenértéke, 11- 5 én rendeltük meg a szál­I litást. Hogy miért nem került i sor időben az átutalás to­jj vábbítósára, azt csütörtökig f homály fedte. Ám mint azt I Hámori Krisztinától, a Pink I Kft. illetékesétől megtudtuk: [ a grazi bank, ahova a pénzt elindították, azt az informá­ciót közölte, hogy o meg­adott számlássá m nem az Unico cégé, hanem egy magánszemélyé. Szó sincs róla, hogy bár­mi rosszat feltételezzünk, hi­szen mint Tóth Péter és Há­mori Krisztina is elmondta: csupa jó szándékú félreér­tésről van szó. Végül is a vevők — igaz, jócskán meg­késve - a befizetett 28 700 forintért olcsón jutottak szí­nes televízióhoz, a két cég pedig számos tanulsággal lett gazdagabb. Például azzal, hogy az időközben bekövetkezett forintleértéke­lés miatt másfél milliót veszítettek ezen az üzleten. Sajnos, olvasóinktól ka­pott információnk nem volt pontos, hiszen mint azt So­mogyi Lászlónétól, az ÉDOSZ Baranya megyei szö­vetségi titkárától megtud­tuk, nem ők szervezték az aikciót. A munkahelyi szak­szervezetektől szájról szájra terjedt a hír. Egyébként mostanában elég gyakran előfordul, hogy az olcsó be­szerzés reményében az ér­dekvédelmi szervezetek kü­lönféle akciókat szerveznek. Félő azonban, hogy kellő tapasztalat vagy figyelem hiányában egy-egy ilyen üzlet rosszul is végződhet. F„ D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom