Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-14 / 44. szám
1991. február 14., csütörtök uj Dunántúli napló 11 Iskolások edzett (le n)sége Hasznos tanácsok turistáknak Vészharangok helyett A POTE I. Belgyógyászati Klinikája kardiológiai osztályának vezetője, dr. Mezey Béla elhatározta-, hogy megvizsgál két iskolai osztályt, negyedikeseket és hetedikeseket, s egy év után ismét elvégzi a felmérést. Komplex vizsgálatra gondolt, amelyből kitűnik, hogy többek között milyen a gyerekek izomzatónak állapota, testsúlya, vérnyomása, a zsír és izomzat aránya. Az átfogó kép kialakításához, az ergonometriai vizsgálatokhoz az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kérdőívét csatolta, amelyből a családi körülményekre, szokásokra lehet feleletet kapni. A több száz vizsgálat elvégzéséhez segítőkre, szövetségesekre volt szüksége, akiket •meg is talált, például a POTE testnevelési csoportjában, a JPTE Tanárképző Kar testnevelési tanszékén. A JPTE 1. számú Gyakorló Iskolájának igazgatója, dr. Temes y Tünde pedig szívesen „engedte át" a gyerekeket. A vizsgálat ■ eredményeiről beszélgettek a testnevelőtaná- rokikal és a szülőkkel. Az adatok elgondolkoztatóak. A gyerekek harminc százalékánál a vizsgálat valamelyik összetevőjénél találtak kisebb-nagyobb eltérést az ideális állapottól. Mértek terhelésre kétszáz fölötti vérnyomást, s a megnézett gyerekek 'huszonöt százalékát találták túlsúlyosnak. Volt közöttük könnyűbúvár is, aki mégis több kilót cipelt a szükségesnél. A gyerekek elméletben egyetértettek a sportolás, a mozgás fontosságával, de életmódjukban csak kevesen valósítják meg. A rendszeresen mozgó szülők aránya tíz százalék alatti, a gyerekek nemigen tudnak otthonról példát meríteni.- Bármilyen szomorú, de ez nem is várható el a szülőktől, hiszen évek óta egyre többet kell gürcölni a megélhetésért. Az iskolának, ha átmenetileg is, de ezt magára kellene vállalnia — jegyzi meg dr. Mezey Béla, és hozzáteszi, véleménye szerint a jelenlegi iskolarendszerünk egyenesen gyerekellenes. Nemcsak hogy hiányzik a mindennapi testnevelésóra, de a tanulók napirendje túlterhelt, kevés lehetőség marad a játékra, a mozgásra. Nem mindenütt kedvezőek az iskolai tornaórák tapasztalatai sem, még a heti három órát sem használják ki megfelelően. — Legalább két célt meg lehetne valósítani minden testnevelési órán, minden iskolában — bólint Kiss Sándor, a POTE testnevelési csoportjának vezetője: — A gyerekek A pécsi l-es Számú Gyakorló Iskola hatodikos tanulói, akik a felmérésen részt vettek. Fotó: Koródi Gábor izomerőfejlesztését és állóképességét lehet fejleszteni a szűkös tornatermekben, de jobb híján a tantermekben, folyosókon is. Nem a body building a megoldás, de rendszeres csípőből való felülések, a hasizom, a hátizom terhelése, a kézi súlyzók használata, a tíz-tizenöt perces futás, szökdécselés legalább nyolcvanszázalékos terhelést biztosit a gyerekeknek. Nem mondom, hogy nem kellenének jó tornatermek és a jelenleginél több uszoda, de az elmondottakat meg lehet csinálni, ha a tanár felelősségteljesen, lelkiismeretesen foglalkozik a rá bízott gyerekekkel . . . Felelősségérzet és lelkiismeretesség, gyerekekre szabott feladatok: úgy gyerekekre méretezve, hogy a tanár tartsa szem előtt minden gyerek egyéni teljesítőképességét, adottságait, ügyességét, terhelhetőségét, és ne egy átlaghoz, hanem az egyénekhez szabja. Elvek, amelyekkel bizonyára szintén sokan egyetértenek, mégsem általános gyakorlat. Nagy kór, mert esélyt adnának a gyerekeknek ahhoz, hogy felnőttkorukban egészségesebbek legyenek, hogy kevesebben betegedjenek meg. S álljunk meg egy percre a felnőttkornál. Nyugati országokban meghirdették a nemzeti fitness-mozgal- mat, s ahol komolyan vették, jelentős előrelépésről számolhattak be a lakosság egészségi állapotának, keringési és szívbetegségei arányainak alakulásában. Az eredményeket ott érték el, ahol nem maradtak’ meg a hangzatos jelszavaknál, és ahol különböző pénzforrásokból áldoztak arra, hogy közösségi sportközpontokat alakítsanak ki, ahova felnőttek, öregek, fiatalok, kövérek, soványak, csúnyák és szépek egyaránt betérhettek gátlások és nagy előkészületek nélkül is. Ha körülnézünk, mondjuk Pécsen, bizony igen szegényes választékot találunk. Pedig akadna több épület, létesítmény, ahol kis ráfordítással be lehetne ilyeneket rendezni, ha nem is olyan ra- gyogóa'kat, mint például Finnországban. Czeininger Mariann, Bartis F.szter, Lölller Péter és Kovács István az 1. sz. Gyakorló Iskola hatodik c osztályos tanulói. Részt vettek mindkét vizsgálaton, és nagyon tetszett nekik. Nagy élményt jelentett számukra a szobabiciklizés, ahol úgy kellett tekerniük, mintha az Alföldről felmennének a Mecsekre. Egyikük kivételével azok közé a gyerekek közé tartoznak, akik rendszeresen sportolnak valamit, de még Így is azt tanácsolták nekik, mozogjanak valamivel többet. Volt, akinek fogynia kellett, s ennek a kisfiúnak az anyukája is példamutatóvá vált, naponta fut a fiával. Délutáni különórák, hatórás délelőttök közé nehéz bepaszírozni a mozgást, de akarattal sikerül, még ha kevesebb szobai játékra is marad idő. A tipikus kitűnők és a tipikus semmittevők azok, akik a legkevésbé akarnak sportolni, állapítja meg dr. Temesy Tünde, noha sportolási lehetőség ebben az iskolában számos adódik. A két ízben történt felmérést a csoport ingyen és bérmentve végezte. Ha1 kapnának megbízást és némi pénzt, mondjuk az önkormányzatoktól, nagyobb méretekben is elvégeznék azt. Az eddigi eredményeket szeretnék publikálni, (konferenciákon beszámolni róluk. A publikáláshoz van némi reményük, talán a Pécsi Kardiológusok Egyesülete tudja finanszírozni. Ameny- nyiben nyílna igény a szélesebb körű vizsgálatokra, bevonnának a munkába más szakembereket és orvostanhallgatókat is. Addig is, kísérleti alapon, a vállalkozó Mezőszél Utcai Általános Iskolában néhányon egészség- nevelési órákat tartanak, félévenként tizet, egyelőre második, harmadik és negyedik osztályokban. Barlahidai A. Pécs hatalmi elitje a polgárság idején A hatalmi elit éppúgy része valamennyi társadalmi formának, mint ímondjuk a szegénység. Az már más kérdés, hogy íadott időben kikből áll, és milyen szerep jut e irétegnek. lErre kíváncsi dr. Révész Mária is, oki a Soros Alapítvány támogatásával kutatja az 1870 és 1940 közötti éveket. ,A 'Janus iPannonius Tudományegyetem adjunk- tusa ,,Pécs hatalmi elitje 'a polgári korszakban" címmel készíti átfogó tanulmányát. Még nem ért munkája végére, ám néhány érdekességgel, és főként tanulsággal már most is szolgálhat . . . — Pécs „krémjét" - kezdi a beszélgetést — a gazdasági, politikai és az adminisztratív elit alkotta. A törvényhozó testületbe a módosabbak — lévén a legtöbb adót fizetők — automatikusan, mások választás révén kerültek, főleg a befolyásos gyárosók, pénzügyi szakemberek és értelmiségiek köréből. Nem volt’ éles határ a gazdasági és politikai hatalom közt. — Voltak-e pártcsaták a város élén? — Ezt sikerült kirekeszteti addig, amíg szocialisták nem jutottak be a testületbe. 1910 és 1917 között például Haj d u Gyula jóvoltából többször is megkísérelték politikai szószékké alakítani a törvényhozást. Később ez megszűnt, csak a problémáikkal foglalkoztak.- Mik voltak ezek?- A századforduló táján csaknem ugyanazok, mint ima. Kommunális nehézségek, az infrastruktúra hiánya. Később, ahogy a gazdasági bajok előjöttek, egyre inkább a szociális kérdések foglalkoztatták a városatyákat. Esztergái János polgármestersége idején országosan is egyedülálló lakásprogrammal lettek úrrá a nehézségeken. Soksok kis lakást építtettek, ami kettős hasznot hozott, sőt némi közmunkára is alkalom nyílt.- Miként működött a törvényhozó testület? — Az eddigi kutatásaim alapján állíthatom, hogy nagyfokú hozzáértés, a városért voló felelősségteljes megnyilatkozások jellemezték a munkát. Alapos előkészítés előzte meg a döntéseket, de ez érthető, hisz az elit saját vagyonát vitte a vásárra. — Mikor végez a kutatással? — Még egy évig támogat az Alapítvány, legutóbb hatvanezer forintot kaptam dologi kiadásaim fedezésére. Ez alatt kell elkészítenem egy adattárt, továbbá írnom egy tanulmányt. — ön a pécsi önkormányzat tagja, mit szűrt le az elődök munkájából? — Néha úgy érzem, hogy megállt az idő, ugyanazokkal a problémákkal állunk szemben. Érzésem szerint a polgári időszakban nagyobb mozgásterük volt a képviselőknek, és nem függtek annyira a központi hatalomtól sem ... G. L. Római halpiac A tél nem éppen a turizmus időszaka, Így Róma látogatóinak a száma is 'kevesebb. A magyar turista válogathat a szálláslehetőségek között. A legolcsóbb panziók a Termini pályaudvar környékén vannak, 30 000—40 000 líra körül vannak az árak egy személyre, és ez csak a szállás. Azonban mint minden nagyvárosi pályaudvari környék, a lehető legkevésbé biztonságos, így a Termini környéke sem az. A pályaudvarok környékén találnak átmeneti szállást az elszegényedett, nincstelen rétegek és az Ázsiából, Afrikából beözönlött emigránsok, a nincstelen nigériai lányok, akik legfeljebb 20 000 lírával a zsebükben érkeznek Rómába, és érkezésünk után rövidesen nem marad más hátra, mint az ősi női mesterség. Ráadásul ők jelentik a legalacsonyabb árat a piacon, olasz kolléganőjük háromszor ennyiért dolgozik. Javarészt ők bérlik ki a Termini környéki olcsó panziókat. A Tenminit pontban éjfélkor bezárják és csak hajnali négykor nyitják ki. Így a hontalanok is kénytelenek kifeküdni a közterekre erre a pár órára. Vajon hol tölti éjszakáját az a megállapíthatatlan korú hölgy, akit mindig az állomás metrólejárata második lépcsőjén találok. Télen- nyáron egy színehagyott nagykabátban találom, a nagykabát alatt még harisnyát, alsóneműt sem hord. Környékbeliek mesélik, hogy három évvel ezelőtt még kellemes megjelenésű nő volt. Ma már emberi roncs. Olaszországban pár évvel ezelőtt bezárták az összes elmegyógyintézetet nagy társadalmi csinnadratta és népszavazás mellett, a humanizmus jegyében, pontosan azért, mert rendkívül sok volt a visz- szaélés. Az elmegyógyintézeteket tehát bezárták, ám ezzel a betegek sorsa még korántsem oldódott meg. Vajon mikor veszik észre az emberek ezt a színehagyott kabátú hölgyet és a hozzá hasonlókat? A magyar turista Rómában a legolcsóbb szálláshelyet a Szent István Zarándokházban találja. Ráadásul a Zarándok- íházban szolgálatot teljesítő Ildikó nővér szőkébb hazánkból, Máriagyűdről származik. A Zarándokház címe: Róma via Casaletto 481. szám, telefonszáma Magyarországról tárcsázva: 00-39-6-5373319. Ugyoncsak viszonylag olcsó szállás található egy másik magyar vonatkozású rendházban, a via Francesco To- magno (Príma Valle) alatt, melynek telefonszáma: 00-39-6-6277953. Mindkét helyen a szállás 19 000—20 000 lirába kerül személyenként, a szállás mellé jár egy szerény reggeli is. Persze, aki csak teheti, jobb, ha a hárommilliós Rómán kívül keres szálláshelyet. Pláne, aki autóval van. Róma környéke festői, és tőle 30- 40 km-es körzetben a szállás- költségek jóval alacsonyabbak. Például á Rómától 50 km-re levő Serronéban található a Belsito nevezetű szálloda, ahol már 35 000 líráért teljes panRómai sikátor zió is jár napi háromszori étkezéssel, arról nem beszélve, hogy nyugodtan hajthatjuk fejünket álomra, az autónkat másnap is meg fogjuk találni. A szálloda telefonszóma: 00-39-775/523106. Rómában, ha megéhezünk, ne válasszuk semmiképpen a turisták által gyakran látogatott környékeket, főleg ne a Szent Péter Bazilika környékét, mert ott a legdrágább minden. Legjobb, ha olyan talponálló pizzeriát keresünk, ahol nagyon sokan állnak. Akik ott sorban állnak, már tudják, hogy ott jó pizzát lehet kapni. A talponálló pizze- rián, ahol a friss, éppen tepsiből kikerülő pizzából igényünknek megfelelő mennyiséget vágnak le, ma a legolcsóbb étkezési mód Olaszországban. '10 dkg pizza hozzávetőlegesen 1000 lírába kerül. Ezzel szemben egy szendvics ára 2500 líra körül mozog, a Szent Péter Bazilika környékén, a Forum Romá- mumnál ez a szám minimum 1000 lirával ugrik. Pénzváltásnál szintén ajánlom, hogy kerüljék a bazilika környékét, mert ott a legrosz- szabb az átváltási arány. Míg 150 DM-ért bárhol Rómában 110 000 lira körül adnak, addig a Vatikánban legalább 10 000 lírával kevesebbet. Ami a helyi közlekedést illeti, Róma forgalmából adódóan rendkíbül kaotikus. Metróval például Róma belváro sóba, a piazza Veneziára egyáltalán nem lehet eljutni. A római metrónak van egy A és egy B vonala, valamint egy legújabb szárnya, az EUR felé, amelyet novemberben adtak át. Az A vonalon lehet eljutni a piazza Spagnara (piazza Navona, Fontana dei Trevi, a piazza Spagna közelében), valamint Róma Otta- vicno végállomásra, ahonnan a Vatikán már csak 500 m- re van. A metrónak a Vatikán környékén nincs megállója. A B vonalon jutunk el a Colosseumig, Circus Maximu- sig. Az újonnan átadott vonal egészen kivisz Rebbibiáig. Rebbibia Róma börtönvárosa. A metróra egy jegy 700 lirába kerül. Bliccelni egyáltalán nem lehet. Az utolsó szerelvény 21.30-kor indul. A busz- és a villamosjegy szintén 700 lírába kerül. Lehet váltani 800 lírás jegyet is, amivel korlátlanul utazhatunk, azonban csak másfél óráig. Az autóbuszpálya'udvar a Termini előtt van. Róma múzeumait illetően, sajnos javarészük csak a délelőtti órákban tart nyitva. így például a Vatikáni Múzeum téli időben csak 14 óráiq látogatható, nyáron 16 óráig. Szombaton és vasárnap a Vatikáni Múzeum egyáltalán nincs nyitva, kivéve a hónap utolsó vasárnapját, amikor ingyenes a belépőjegy. A belépőjegy 8000 lírába kerül személyenként. Kedvezményt csak iskolai csoportok és egyházi csoportok kapnak. Iskolai csoport esetén az iskolaigazgatónak kell igazolnia a kétpéldányos névsort. A Bazilika este 19 óráig látogatható. Ingyenesen tekinthető meg a Magyar Kápolna. A kápolna a pápai sírok környékén található. A kincstárba a belépőjegy 2500 lírába kerül, a toronyba felmenni 6000 líra. A Forum Romanum szintén csak a kora délutáni órákig látogatható és a belépőjegy 10 000 líra. A Colosseumba a belépőjegy az első színt megtekintéséig ingyenes, azt követően 3000 líra. Értékeinkre Rómában tanácsos nagyon odafigyelni, nyakláncot lehetőleg ne viseljünk. Ha valaki vonattal keresi fel az örök Várost és éjszaka is vonatozik, legjobb, ha egy spárgát visz magával vagy bicikli láncot, amivel fülkéjét be tudja zárni az éjszakai vasúti hiénák elől. Rossi -
