Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-06 / 5. szám

Sportsikerek Dél-Dunőnlűlon 1990-ben Baranyának is jutott világbajnoki aranyérem Sorvadó, szegényedő sport­életünkben igazán üdítően hatott tavaly, hogy az új év­tized kezdetén sem maradt vi­lágbajnok nélkül Baranya. A világbajnoki címet pedig egy ritka sportág szolgáltatta, mégpedig a Pécsi Rádiós Klub versenyzője, Nagy György. Éppen ezért decem­berben ott lehetett Budapes­ten, az OTSH fogadásán, ahol az évben legeredményeseb­ben szereplő sportolókat ju­talmazták. A 'jutalomra ala­posan rászolgált a pécsi rá­diós tájékozódási futó, hi­szen évek óta tagja a sikert sikerre halmozó magyar vá­logatott csapatnak. Nagy György, mint „magá­nyos farkas" rója közel két évtizede a mecseki utakat, hogy mind egyéni, mind csa­Tájékozódó futó pat világversenyeken 'helytáll­jon szőkébb pátriájáért, Bara­nyáért. Két éve „csak” csa­pat világbajnoki aranyat ho­zott Pécsre, tavaly azonban már a csapata mellett egyé­niben is a csúcsra jutott. 'Ezen megállapítás kétszer is igaz. Egyszer azért, mert a legutóbbi világbajnokságot ugyancsak magasan a ten­gerszint fölött rendezték, Csehszlovákiában, a Csorba-tó mellett, másrészt pedig azért, mert olyan világklasszisokat utasított maga mögé, mint a ■rendező ország futói, mint a szovjet és a skandináv ver­senyzők. A pécsi fiú azonban mind­ezzel nem elégedett meg, rádióval hanem még az ősszel gyor­san begyűjtött egy Európa- bajnoki címet is. Az idén krisztusi korba 'lépett verseny­zőnek álljon itt emlékeztetőül o kétszeres világbajnoki cím elnyerése utáni nyilatkozata: — A nyár elején gerincmű­téten estem át, így csak a nyár végén kezdhettem el az edzéseket. Szerencsém volt, mert Mészáros István profesz- szorban igazán hozzáértő em­berre akadtam. Az edzéseken pedig nagy segítséget jelen­tettek régi vasutas tájfutó ba­rátaim. Mivel nagyszerűen sikerült összehozni a saját készítésű rádiómat, csakis Így történhetett, hogy ne­gyedórát vertem —, az időm különben 58,45 perc volt — a 'mezőnyre. A rendezők nem is akartak hinni a szemüknek. Olyannyira csalódtak, hogy nem hazafi lett a világbaj­nok, hogy a nyilvánvalóan Paspisiinek szánt különdíjat nem az előtte kijelölt sport­miniszter, hanem annak va­lamelyik helyettese adta át.... K. L. Már nem csak a hazai mezőnyben... Amivel csak a ZTE dicsekedhet Az ünneplés pillanatai Körmenden Fotó: Décsy László. Vajon gondolta-e az a nyolcszáz szurkoló, aki 1979. január 13-án bepréselődött a ZTE munkacsarnokába, tap­solni csapatuk első NB l-es mérkőzésén, mindjárt az első győzelemnek, hogy kilenc év­vel később a bajnoki arany­érmet ünnepelhetik? Bizonyára nem. Az élvonal­ba felkerült zalai kosárlabda együttes —, egykét hullám­völgyet nem számítva —, tö­retlen ívű pályát futott be e kilenc év alatt, ezt megkoro­názva 1988-ban elnyerte a ku­pát és a bajnoki aranyér­met is. S bár a következő szezon haloványabbra sikerült, mint azt a szurkolók és maguk a játékosok is szerették volna, 1990-ben ismét kosaras-sikert ünnepeltek (Zalaegerszegen. Erre a sikerre pedig nem­igen számították már Zalá­ban —, még a legvérmesebb szurkolók sem —, hiszen rend­kívül rosszul rajtolt a csapat o bajnokságban. Mint ilyen­kor lenni szokott általában, hamarosan új edző ült le a kék-fehérek kispadjára: az a Farkas Sándor, aki utánpót­lás csapataival kilenc orszá­gos bajnoki címet szerzett az előző években. Az élvonal leg­fiatalabb szakvezetőjének irá­nyításával újjáéledt a ZTE. A játék, a sportcsarnok hangu­lata már-már a két évvel ko­rábbi felejthetetlen idősza­kot idézte. A szó szoros ér­telmében a padlóról küzdötte Ha rajtom múlna. Szekszárd város legjobb sportolójának díját 1990-ben egyértelműen Steig Csabának, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus kereke­sének adnám. A felnőttek kö­zött országúton egyedül ő szerzett két országos bajnoki címet, - hosszú távon és he­gyen — és valamennyi rangos versenyen, melyen rajthoz állt, kiemelkedően szerepelt. Példa­ként említhetném a Mecsek Kupát, a Gemenci Nagydíjat, vagy éppen a Béke GP-t, ahol is az igen erős nemzetközi mezőnyben legjobb magyar­ként ért célba. Pedig igazán nem egy rutinos vén rókáról van szó, hiszen Steig mind­össze 19 (!) éves. Tehetsége már az ifjúságiak között is megmutatkozott, or­szágúton, amit lehetett meg­nyert, jó pór bajnoki cim tu­fel magát a dobogó legma­gasabb fokára a csapat, a hatodik helyről indulva sze­rezte meg a bajnoki címet. De hogyan? A szakemberek szerint minden idők 'legizgal­masabb és legdrámaibb baj­noki csatája zajlott a ZTE és a Körmend között. Még a legkiválóbb drámaíró sem tu­dott volna ennyi fordulatot 'beleszőni abba a forgató- könyvbe, amelyet ezúttal az élet írt. Az öt mértkőzésből egyet sem tudott megnyerni a pá- llyaválasztó csapat. A szálai kék-fehérek végrehajtották azt a bravúrt, amire rajtuk kívül senki sem lett volna képes ma Magyarországon: a kör­lajdonosa. Schneider Konrád edző szerint ilyen talentum még nem fordult meg a keze' platt. Hogy mit is jelent ez a megállapítás, arra talán elég ha csak egy adattal szolgálok. A mester tanítvá­nyai eddig több mint 200 or­szágos bajnoki címet tudhat­nak magukénak. Steig orvosi paraméterei alapján világ- klasszis lehet, persze ehhez a jó munkafeltételek elengedhe­tetlenül szükségesek. Márpedig a Spartacusnál komoly anya­gi gondok jelentkeztek, ezért sem volt meglepő, amikor no­vemberben úgy nézett ki, a szekszárdi klasszis továbbáll o Szolnoki Cukorgyár csapatá­hoz. Szerencsére a kisdorogi Metálbau Kft. látott fantáziát a versenyző reklámértékében, és szigorú teljesitmánycentri- kus szerződést kötött vele, mendi oroszlánbarlamgban háromszor is legyőzték ősi el­lenfelüket. A harmadik győzelem a második aranyérmet jelentette a ZTE-nek. Ők most azzal di­csekedhetnek, amivel vidéken egyetlen csapat sem: 'két baj­noki aranyérmet őrizhetnek vitrinükben. Nem véletlen, hogy Zala megyében 4990-ben ezt a sportteljesítményt értékelte a legmagasabbra a 'közvéle­mény. S ha a bojnoki arany­érem mellett nem feledkezünk el a kupaszereplésről, alkkor még dicséretesebb a kék-fe­hérek elmúlt évi téljesitmé- nye. E. E. Így a város kedvence marad Szekszárdon. Egyébként a szimpatikus sportember édesapja és öccse is közel áll a sportághoz, az előbbi versenybíró, mig az utóbbi szintén az országutakat rójo. Csaba elmondása szerint nem kedveli, ha tehetséges­nek mondják, inkább úgy sze­reti hallani, hogy megdolgo­zott azért, amit idáig elért. Ez így is van, hisz edzőjétől tudjuk, nála nem ritkaság a többletmunka, ha úgy érzi, egy-egy tréning alkalmával még rátesz 30-40 km-t az amúgy sem csekély penzumra. Szóval mindent összevetve, nálam az elmúlt évben Steig Csabának nem akadt komoly riválisa a Szekszárd legjobb sportolója címért folytatott harcban. Krasznai Zoltán A bőség zavara Pakson Paks sportolói igencsak csipkedték magukat az elmúlt esztendőben. Hollmann Ervin világbajnoki ezüstérmet szállí­tott, a PSE ökölvívói csapat- bajnoki arannyal kedveskedtek. A cselgáncsosok Bán Zsuzsa és Kovács Antal személyében szintén szorgos éremgyűjtőnek bizonyultak, míg két ifjú hölgy Saáry Ágnes és Hermész Ani­ta, az RSG válogatott tagjai­ként európabajnoki helyezések­kel rukkoltak ki. És persze a labdajátékok: a férfikosarasok szinte biztos résztvevői a leq- iobbak rájátszásának, a lab­darúgók pedig a legoptimis­tább reményeknek megfelelve a 6. helyen váriák a bajnoki pontvadászatot. Hát íme a menü, csupán választani kell, kinek, kinek saját értékítélete szerint. Magam részéről az NB Il-es Atomerőmű SE labdarúgóira adom voksomat. Bár igaz, hogy „abszolút értékben" nem övék a legfényesebb si­ker, számomra ők jelentették az év legkellemesebb megle­petését. Újoncként indultak a második vonalban. Sokan fél­tették őket, hiszen kísértett a helyi vetélytárs, a PSE gyors bukása. Pusztai László és csa­pata viszont másként gondol­ta: „Ha már beszállunk egy új bajnokságba, akkor nem lehet célunk a kiesés elleni vergődés. A 8—10. hely már valami, ezért érdemes dolgoz­ni." — vallották. És tettek is érte. A harmadik meccsen megszerezték első pontjaikat, s onnan kezdve futott a sze­kér. Sokmozgásos, letámadá- sos harcmodoruknak sok csa­pat nem talált ellenszert. így távozott pont nélkül Paksról a csoport sztárcsapata a Hala­dás és a ZTE is, csak az utolsó percben mentett magá­nak egy döntetlent. „Úgy érzem, emelni kell a mércét. Muszáj tovább lép­nünk. A módosított tervem az 5. hely." - hangsúlyozta a mester, aki már távolabbra is tekint. Mint elmondta, a szak­osztályban lát annyi erőt, 'hogy egy-két év múlva akár az NB l-et is megcélozhatják. Medgyesi Ferenc Nem kedveli, ha tehetségét emlegetik váciéi Privatizálás a futballban Szombaton délelőtt egy újabb NB l-es labdarúgó­csapat vált önállóvá, a Bp. Volán SC-ből Volán FC lett. Hasonlóra volt már példa az elmúlt év szeptemberében, amikor a veszprémi labdarú­gók lettek függetlenek az egyesülettől és váltak futball- klubbá. Érdekesség, hogy a Veszprémnél és a Volánnál is vendéglátós lett az elnök, olyan személy, akinek ismert és látogatott étterme van. A Volán új elnöke Vermes János - sokáig pályázott az MLSZ elnöki tisztségére is - megválasztása után sajtótá­jékoztatót tartott és azonnal tisztázott egy alopvető kér­dést: a híresztelésekkel el­lentétben anyagilag ő nem szállt be az újonnan alakult klubba, üzleti tapasztala­tát viszont kamatoztatni kí­vánja és olasz üzlettársait szeretné szponzorként meg­nyerni a Volánnál is. Hason­ló a helyzet Veszprémben, ahol megyei, illetve városi összefogás nélkül elképzel­hetetlen lenne a klub léte­zése, bár ott állítólag Kiss József anyagilag is érdekelt. Elindult tehát egy új fo­lyamat a labdarúgásban, ne­vezhetnénk privatizációnak, de természetesen ez még messze van a nyugati fut- baltklubok jellegétől. Az vi­szont vitathatatlan, hogy ez a nálunk jelentkező új for­ma megélhetést jelent az élet—halál harcukat vívó klu­boknak. A Volánnál például a régi támogatási forma mel­lett csak egy hónapra volt elegendő a pénz, ha nem jön létre a Vermes Jánossal való „házasság”, akkor csak a csodában bízhattak volna. Érdekesség, hogy mindkét önálló futballklubnál tejha­talma van az elnöknek, ez viszont már csaknem azonos a nagy profi klubokéval. Ezt alapszabályban is rögzítet­ték. Jogos a kérdés, vajon egy vendéglőtulajdonos mennyire ért a futballhoz, hogyan irányítja majd a klu­bot. Nos, valóban más te­rület a vendéglátás, illetve a labdarúgás. A pénzügyek szervezésében nincs sok el­térés, de a két szakma mesz- sze van egymástól. Az ismertek alapján az elnökök tisztában vannak ez­zel. Vermes például olyan személyeket javasolt a négy­tagú elnökségbe, akik ottho­nosaik a futball világában - Martos Győző és Bálint László -, mitöbb, személyes tanácsadójának szerződtet­te az egykori válogatott ka­pust, majd élvonalbeli edzőt, Szentmihályi Antalt. Kiss Jó­zsef is meghívta maga mellé a sport üzleti ügyeiben jár­tas Svédországban élő Móré Imrét, aki a hírek szerint máris szerzett a szponzorok­tól három Saab gyártmányú személygépkocsit, melyeket szolgálati kocsiként használ­nak a veszprémiek. Az elnöki tejhatalomról még annyit, hogy Vermes János a héten már tárgyal a kiszemelt játékosokkal, me­lyek között van egy spanyol labdarúgó is. Kiss Józsefet sem igen zavarja, hogy mennyivel jutalmaz, illetve büntet az edző. Beszélik, hogy a Veszprém játékosai a Ferencváros el­leni győzelmet követően a megengedettnél tovább ma­radtak az elnök sörözőjében. Kiss telefonon érdeklődött valami után és véletlenül egy játékos vette fel a tele­font. Az elnök azonnal kö­zölte, hogy 200 000 forinttal kevesebb lesz a győzelmi prémium, mert a labdarúgók semmibe vették a „zárórát”. Hiába érvelt az edző, hogy mégiscsak a Ferencvárost verték meg, az elnök hajt­hatatlan maradt. Azt a be­vált módszert sem alkalmaz­ta, amit a klubok többsége, hogy az elvont jutalmat egy másik győztes mérkőzésen visszaadja. Gretzky újabb „történelmi" gólja Az észak-amerikai profi jégkorong ligáról, az NHL-ről érkező hírek sorában még mindig főszereplő Wayne Gretzky, egykor az Edmonton Oilers, majd jelenleg a Los Angeles Kings csatára, aki harmincéves kora ellenére is egyeduralkodó a hoki vilá­gában. De Gretzky sok min­denben különbözik a hozzá hasonlóan legendás hírű és mil­liomos sportolóktól. Például abban is, hogy sohasem ma­gánéletének botrányaival ke­rül előtérbe, hanem góljai­val, újabb és újabb rekord­jaival. A Los Angeles-i „Királyok" legutóbb viszonylag könnyebb ellenfelet kaptak, bár ilyesmit az NHL-ben egyetlen csapat­ról sem igazán szerencsés ál­lt ütőn i. A kaliforniaiak az idén igencsak gyengélkedő New York Islanders együttesét fo­gadták, s a papírformának megfelelő, 6-3-as, sima győ­zelmet arattak a keleti part­ról érkezett vendégek felett. A több mint 12 ezer néző azonban nem is annyira a két pontért szurkolt, mint in­kább Gretzkyért. A csillag az­után az első harmadban való­ra is váltotta a reményeket, egy fonákütéssel pályafutása 700. gólját szerezte. Ez a bravúr a liga törté­netében rajta kívül eddig csak három játékosnak sikerült, de mivel valamennyien befejez­ték pályafutásukat, a javítás­ra már csak Gretzkynek volt esélye. Marcel Dionne 731, Phil Esposito 717 góllal zárta karrierjét, míg a „nyolcszáza- sok" klubjának mindössze egyetlen tagja van, a legen­dás Gordie Howe, aki 801- szer juttatta az ellenfél háló­jába a pakkot. Gretzky nemcsak a befeje­zések nagymestere, hanem re­mek érzékkel „löveti" társai­val a gólokat: több mint 2000 pontjával szinte utol­érhetetlen rekordot ért el. Az Edmonton Oilers színeiben 583, mig a kaliforniaiak között eddig 119 találat „tulajdono­sa". Mint az a számokból is kiderül, csütörtökön összesen háromszor „köszönt be" a Glenn Healy-nek az Islanders kapusának. Ha minden igaz, Gretzky még az idén utol­érheti Dionnet és Espositót a gólvadászok örökranglistáján, s talán még arra is marad ereje, hogy Howe nyomába eredjen. vasárnapi 7 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom