Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-05 / 4. szám

% I 1991. január 5., szombat uj Dunántúli napló 9 Sarosi Istifan Kettő forint... ...'kettő forimt!, ...kettő fo­rint, ez, ennyi és nem több, soha, eay szóval sem kióit többet, még a hangsúlya sem változik, kettő forimt!, hangja tompán verődik a műmárvány bélelte rideg csar­nokban, le s fel jár, a két szürike alumínium oszlop kö­zött, oda-vissza, kezében a cirokszerű, ő-se-tudja-hogy- hiviják száraz, fűszerű díszvi­rág, nem is disz, a természet ■legegyszerűbb virága, az em­ber nevezte ki dísznek, dísz­virágnak, van aki szalma- virágnak hívja, de szerinte ez nem az, az egészen más, és nem 'is érdekes a neve, az embereknek kell, veszik, ez a legfontosabb, kettő forint!, kettő forint!, nyolcat, tízet fog egy csokorba, kezét félig ki- nyújva, előre tartva, minden­kinek látnia kell mit árul, a Júdás-pénzt szerette a leg­jobban, az emberek is, job­ban is, vették, s tényleg sze­rette, az valóban dísz volt, díszvirág, azt ő is annak érez­te, abból három-négy is elég volt egy csokorhoz, és húszat is adtak érte, de ahhoz nem volt szerencséje, tavaly is, ta­valyelőtt is megelőzték, mire ment, már egyet se talált, idén pedig buldózer gyalulta le a földet a kőgát mellett, nem volt választása, csak ez, kettő forint!, bársony-bugájú nem-tudja-micsoda, amíg jó volt az idő, fent árulta, a le­járat előtt sétált, a nagy M- betű alatt, nézte a forgalmat, szeme befogta a tág teret a Bazilikától a Filmmúzeumig, először az eső majd a hideg volt az ok, s aztán csak a hi­deg, a csontig maró, pedig a jégért is felvette, Ányika ráparancsolt, mi mást tehetett volna, már októberben jégért hordott, hiába, a csontjainak mór úgyis késő, már akikor érezte, s már hány éve, kettő forint!, lent nincs hideg, csak huzat, és ha az nem lenne, a legjobb hely volna, itt min­denki megfordul, mindenkinek erre kell elmennie, akár érke­zik, akár megy, akár a kék­kel, akár a pirossal, vagy a kisföldailattival, ez a legfor­galmasabb hely, mindig ma­gyarázta Ányikának, ez a leg­forgalmasabb hely!, nem ér­tette, legyen kevésbé forgal­mas!, az egészséged minden­nél fontosabb!, pörölt vele Ányika, s a huzat a legvesze­delmesebb !, mert alattomos!, aztán többet nem hozta elő a huzatot, pedig csak azt akarta, hogy Ányika átérezze, hogy annak ellenére érte, ki­zárólag érte, miatta teszi, minden évben miatta, már hajnalban kel, messze pirka­dat előtt, a HÉV-vel kimegy a végállomásig, onnan leg­alább még egy óra, mire oda­ér imár dereng, annyit vág, hosszú szárral, amennyit csak tud, többet is elbírna, de az emberek, miattuk nem lehet, tavaly volt, egy éve, pontosan ilyenkor, hogy olyan csyúnyán kiabált vele az a férfi, a pe­ronon állt, tele volt a kocsi, s a köteg virággal mékibiHent a kabátjárrak, nem akarta, véletlen volt, hirtelen fékezett a szerelvény, legközelebb is annyit vágott, de vigyázott, elvitt egy régi lepedőt, majd csinálok belőle felmosó ron­gyot, meg jó lesz törölgetni, mondta Ányika, de ő elcsen­te, magával vitte, s becsoma­golta az egészet, csak a szá­rai lógtak ki, így már nem szólhatott senkise, de a dur­va vászon összetörte a bár­sony-fejeket, majdnem mind­egyiket, alig maradt épen néhány közülük, szörnyű volt, •mint mikor a menyasszony ruhája összekoszolódik, meg el­szakad, olyan volt az egész, sírt is, egy kicsit, halkan és titokban, hogy Ányika ne lás­sa, ne hallja, pedig tényleg miatta csinálja, Ányika nem nem akarja, úgyse jelent sem­mit az a pár fillér!, mindig ezt mondja, nem éri meg, hogyd abba!, pedig ő tudja, hogy rengeteget jelent, igenis, minden forint, a mai világban minden fillér rengeteget szá­mít, kettejük nyugdíja éppen annyi, de ezt sosem gondolta végig, elérzékenyüilt, ha csak erre gondolt mindig e I érzéke- ínyült, és csakarértis kijött, másnap is, aztán a követke­zőkön is, ma is, húst alkar venni Ányikának, két szeletet, karajt, ő nem érdekes, ő so­sem rajongott érte, de Ányika, ő igen, ha majd egyszer sok pénzünk lesz, mondta Ányika, veszünk karajt, jó?, karajt, rövid karajt, s egyben fogom megsütni, úgy mint régen, sok fokhagymával, ahogy szere­ted, akarod?, s ő mindig azt mondta, hogy akarja, pedig nem is, mert a gyógyszerek mindennél fontosabbak, enni akármit is lehet, de a gyógy­szereket nem szabad abba­hagyni, se neki, se Ányikának, az orvos mondta, Ányikának különösen nem, a vérnyomása meg a szíve, főleg a szíve miatt nem, amiatt kell állan­dóan gyógyszert szednie, meg peszméker, azt mondta az or­vos, lehet, hogy majd az is keli neki, és a gyógyszerek mindennél fontosabbak, kettő forint!, kettő forint!, ilyenkor mindig hangosabban kell, hogy mindenki halija, nehogy a beszéd, csoszogós, soklábú rohanás elnyomja a hangját, lentről is, fentről is folyama­tosan jönnek, van, hogy zit- kásan, de mindig jön valaki, ilyenkor azonban áradássze- rűen, akár a kettes vonal fut be, akár a hármas, mintha zsilipkaput nyitnának ki, kettő forint!, Heidelbergben látta, még annak idején, heteket töltött ott, hónapokat, diák volt, ott állt a parton, neki- támaszikodott a mellvédnek, és nézte a hatalmas zsilipkaro­kat, ötven éve, majdnem öt- vem éve, s már kívülről tudta a vonatok indulását és étke­zését, tudta, melyik iskolá'ban mikor van vége a tanításnak, és sok minden beléivódott, hetven fölött már nem tanul­nak az emberek, egyszerűen magukévá teszik a környező világot, beléjük ivódik a kül­világ, észre se veszik hogyan és mikor, a diákokat nagyon szerette, várta őket, minden nap, a vérében, a lényében volt a gyerek-szeretet, 53-ban kirakták a piátoktól, rendelet jött, civil nem maradhat to­vább, meg hogy fölötte van a létszámnak, történelmet és latint tanított, 58-ban lépett újra katedrára, de latin nem kél!, azt mondták, arra már semmi szükség, aztán onnan is kirúgták, maga .nem törté­nelmet tanít!, a történelem, az nem így volt!, maga meg­hamisítja a történelmet, frö- csögte üvöltve az igazgató, ér­dekes, évszázadokig így taní­tották, és ezt, miért történne a rég-megtörtént másképp, de mondani nem mondta, csak gondolta, félt, aztán külön­órákkal próbálkozott, újra jó volt a latin, az orvostanhall­gatóknak, az se sokáig, rá­jöttek, az orvosi latin nem la­tin, azóta csinálja ezt, tavasz- szol is virág, nyáron is, ősz- szel meg ez, pár éve szedret is árult, somot és kökényt, nem érte meg, a Júdás-pénz volt a legjobb, ezt nem sze­reti, viszont majdnem decem­berig kitart, és igenis számít, 'bármit is mond Ányika, min­den fillér számit, hisz azt se tudod, mit árulsz!, gúnyolta, a nevét se tudod!, Csempe tudita, tőle megkérdezhette volna, Csempe minden ilyet tudott, biológiát tanított a piákban, Csempe, a gyerekek nevezték így, szélütötte aljka •kissé lejjebb csüngött jobb- Oldlt, páter Titusz, a gyere­keknek csak Csempe, kettő forint!, kettő forint!, most jött be a debreceni, kettő forint!, a pécsi korábban, már csak ez maradt, meg az az egy csokor a táskájában, ingázott a két oszlop között, kettő fo­rint!, táska, miket beszél, mi­kor völ az táska, Ányika füles szatyra nem táska, kettő fo­rint!, meglepi Ányi kát, két szelet karajt is vesz, annyi csak kitelik, legföljebb vékonyát* kér, és csont nélkül, biztos megérti az eladó, kettő fo­rint!, három napi keresete van az oldalzsebben, biztos, hogy elég lesz, nem fognak örülni a sok aprónak, sosem örülnek, nem érdekes, mindig csak beleszórja, a táskába, nem hajol le, csak úgy egy­szerűen, felülről, célzás nélkül is beletalál a résbe, kettő fo­rint!, ilyenkorra már a dere­kát is érzi, a térdét és a for­góját jóval előbb, de estére már az is fáj, húz, úgy érzi, •lefelé húzza a fájdalom, kettő forint!, kissé előrébb nyújtja a kezét, nem is veszi észre, akaratlanul teszi, sürgeti az időt és az érkezni- nem-akaró vevőt, kettő forint!, hiába, a tömeg átnézve rajta már rég szétszéledt, felmentek, a hár­mashoz, a kékhez, akikor sem adja fel, szüksége van arra a •négy forintra, Ányika öröme fontosába mindennél, kettő forint!, bár biztos, hogy meg dorgálja, micsoda luxus, hogy engedhetjük ezt meg magunk­nak!, hová tetted az eszed megint!, mindig morog, titok­ban meg örül belül, ő tudja, fokhagyma van otthon, azt már a múlt héten megvette, három fejet, az is meglepetés vált, de ez az utolsó nap, el­fogyott, nincs több a mezőn, mindig minden fiiért haza- adott, ennyi neki is jár, hogy ő vehessen valamit, és azt is neki, Ányikának, kettő forint!, •kettő forint!, ennek se kell, pedig nézte, nagyon inézte, e! is indult felé, kettő forint!, nem fordul vissza, kettő fo­rt nlt!, imár ritkulnak a járatók, kevesebben is vannak, akkor se hag/ja abba, kettő forint!, üres az egész, még sosem fájt ennyire a dereka, a térde máir igen, az volt, hogy be is duzzadt, de ez leszakad, se­hol senki, mély hangú zúgást hall, alulról, ez a piros, ki­finomult hallással azt is tud­ja, hogy a Déli felől érkezik, kettő forint!, nincsenek sókan, •kettő forint!, kettő forint!, há­rom forint!, mutáló kamasz hang, kettő forint!, három fo­rint!, viccelődnék, kettő fo­rint!, három forint!, máskor is csinálták már, utánozták, ket­tő forint!, három forint!, ket­ten vannak, s ez most a rriá- sik volt, nem néz rájuk, de érzi őket, a tömeg sűrűjében vonulnak, kettő forint!, három forint!, nevetnek is a tréfán, arany kölykök!, de mások is, ez viszont fáj, nagyon fáj, jó, hogy Ányika nem látja, a múltkor valaki azt kiabálta, tizenkettő forint, ezen ő is mosolygott, jó is lenne, kettő forint!, három forint!, azt Ányikának is elmesélte, ő nem nevetett, miért csinálod?, él­vezed, hogy hülyét csinál­nak belőled!, Ányika mindig ilyen volt, de a jégért rá- parancsolja, és minden nap ellenőrzi, kikíséri és újra csők ellenőrzi, rendesen begom'bÓI- ta-e a mellényét, nem gyűrő- dött-e meg a sálja a kabátja alatt, Ányika már csak ilyen, és olyan jó, hogy ilyen, kettő forint!, három forint!, a tömeg megint csak magára hagyta, és hidegebb is van már, egy vidéki ügyetlenül bajlódik a lyukasztó automatával, eztán elmegy, ügyet se vet rá, kettő forint!, három forint!, csodál­kozik, ez hogy lehet, kövér asszony jön, letűnt nagysága, kifestve, bundában, kettő fo­rint!, három forint!, aztán a nevetés, az előző kettőé, ezek itt vannak, a sarok mögött, a nagyságos lassít egy kicsit, továbbmegy, visszafordul, ta­nácstalan, felényújtja, kettő forint!, három forint!, pimasz disznók, a kövér meggyorsítja a lépteit, kettő forint!, há­rom forint!, szemtelen fráte­rok!, szinte hallja amint a mozgólépcső felnyög az asz- szony súlya alatt, az egyik ki­dugja a fejét, egy pillanatra csalk, máris visszahúzza, há­rom forint!, hallja mutáló •hangját, ilyen még nem volt, ez már több mint játék, jó ha tizenötévesek, Ányikának meg nem mondja, szó se róla, pe­dig a bundás nő nagyon gondolkozott, s már csak egy csokor maradt volna, három forint?, kérdő a hangsúly, gú­nyosabb a nevetés, a lépteit számolja, a távolságot az oszlopok között, ezt is hány­szor számolta már, öt erre, hat arra, mert lehajol a tás­kájához, Ányika füles szatyrá­hoz, szabad kezével össze­nyomja az amúgyis keskeny perselyrést, most hat lépés oda, öt vissza, aztán újra öt és megint öt, még jobban fázik, egész testében érzi, de főleg a hátán, a Csempe ezt •nem tűrné, egyszer megle- gyintett egy gyereket, órán, a biológia könyvvel, igaza volt, a kölylkök mindent megenged­nek maguknak, mégis felje­lentették, a szülők, a prefek­tusnál meg a rektornál is, ő sosem csinált ilyesmit, pedig tehette volna, de ez akkor volt, és nem most, most meg­tenné, de tehetetlen, három forint?, ugyanaz a hang, a másik visszhangozza, három forirn?, Ányfkára gondol, aztán megint csak számol, Ányika örülni fog, majd segit neki, a fokhagymát ő pucolja meg, két szeletet nem lehet egybe sütni, de Ányika megoldja, Ányika mindent megold, majd kitalál valamit, mélyhangú mo­raj erősödik, közeledik, végre, alulról jön, érdekes, fent most ritkábban jár, a nagyságá­nak szerencséje van, nem kell várnia, a Keleti felől jön, so­kon vannak, a lábak surraná- sa a jel, ez jó, de nem a virág miatt, most nem amiatt, visszafordul, léptei gyorsab­bak, észre se vette mióta, me­gint hallja a kamasz-vihogást, újra fordul, a fiúk miatt, azért jó, hogy sokon jönnek, ilyen­kor Ányika már biztos izgul érte, a mozgólépcsőn varrnak, nyugodtabbnak érzi magát, a tömeg biztos, hogy magával sodorja őket, mint a folyó ár­ja a hordalékot, kettő forint!, három forint!, kettő forint!, há­rom forint!, kiveszi az utolsó csokrot is, szembefordul, szembe az érkezőkkel, kettő forint!, há­rom forint!, mind a két kezét felléjük nyújtja, kettő forint!, három forint!, sietnek, nem törődnek vele, kettő forint!, kettő forint!, ugye mondta, a tömeg magával sodorta őket, kettő forint!, nem baj, mind­jár jön a felső, a kék is, ha­marosan itt lesz az is, most mór nem érdekes, elmentek, bolond volt a Csempe, gyere­ket sosem szabad megütni, Ányika már biztos ágyban lesz, ott fogja várni, egyedül van, mégis boldog, kettő fo­rint!, csak úgy magáinak, jó­kedvűen, majdnem vidáman, kettő forint!, csibész kis köly­kök, még egyszer, kettő fo­rint!, hogy visszhangzik most, kettő forint!, Úristen, a tás­ka... kettő . . . Benke László: A l / Ar\ r\ r Lerajzolom cep dadogó nyelvet a meggyilkolt szerelmet vonagló szájat a szivenfőtt forradalmat hátráló időt a maradék emberség rettegéseit kétségbeesett igéket rajzolok s megértem a gyáva életet bálványt hatalmas díszterembe rajzolok tágra nyilt pupillát s megrémült mindent elnyelő fekete lukat tapsos kiirtott játszótereket tömeget vele szembe várakozókat a tömegbe másról beszélő reményteleneket festőket költőket zenészeket s csalásnak meddig uram még meddig édes vigasznak rajzolok rajzolok égi rózsakerteket Trischler Ferenc rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom