Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-05 / 4. szám
% I 1991. január 5., szombat uj Dunántúli napló 9 Sarosi Istifan Kettő forint... ...'kettő forimt!, ...kettő forint, ez, ennyi és nem több, soha, eay szóval sem kióit többet, még a hangsúlya sem változik, kettő forimt!, hangja tompán verődik a műmárvány bélelte rideg csarnokban, le s fel jár, a két szürike alumínium oszlop között, oda-vissza, kezében a cirokszerű, ő-se-tudja-hogy- hiviják száraz, fűszerű díszvirág, nem is disz, a természet ■legegyszerűbb virága, az ember nevezte ki dísznek, díszvirágnak, van aki szalma- virágnak hívja, de szerinte ez nem az, az egészen más, és nem 'is érdekes a neve, az embereknek kell, veszik, ez a legfontosabb, kettő forint!, kettő forint!, nyolcat, tízet fog egy csokorba, kezét félig ki- nyújva, előre tartva, mindenkinek látnia kell mit árul, a Júdás-pénzt szerette a legjobban, az emberek is, jobban is, vették, s tényleg szerette, az valóban dísz volt, díszvirág, azt ő is annak érezte, abból három-négy is elég volt egy csokorhoz, és húszat is adtak érte, de ahhoz nem volt szerencséje, tavaly is, tavalyelőtt is megelőzték, mire ment, már egyet se talált, idén pedig buldózer gyalulta le a földet a kőgát mellett, nem volt választása, csak ez, kettő forint!, bársony-bugájú nem-tudja-micsoda, amíg jó volt az idő, fent árulta, a lejárat előtt sétált, a nagy M- betű alatt, nézte a forgalmat, szeme befogta a tág teret a Bazilikától a Filmmúzeumig, először az eső majd a hideg volt az ok, s aztán csak a hideg, a csontig maró, pedig a jégért is felvette, Ányika ráparancsolt, mi mást tehetett volna, már októberben jégért hordott, hiába, a csontjainak mór úgyis késő, már akikor érezte, s már hány éve, kettő forint!, lent nincs hideg, csak huzat, és ha az nem lenne, a legjobb hely volna, itt mindenki megfordul, mindenkinek erre kell elmennie, akár érkezik, akár megy, akár a kékkel, akár a pirossal, vagy a kisföldailattival, ez a legforgalmasabb hely, mindig magyarázta Ányikának, ez a legforgalmasabb hely!, nem értette, legyen kevésbé forgalmas!, az egészséged mindennél fontosabb!, pörölt vele Ányika, s a huzat a legveszedelmesebb !, mert alattomos!, aztán többet nem hozta elő a huzatot, pedig csak azt akarta, hogy Ányika átérezze, hogy annak ellenére érte, kizárólag érte, miatta teszi, minden évben miatta, már hajnalban kel, messze pirkadat előtt, a HÉV-vel kimegy a végállomásig, onnan legalább még egy óra, mire odaér imár dereng, annyit vág, hosszú szárral, amennyit csak tud, többet is elbírna, de az emberek, miattuk nem lehet, tavaly volt, egy éve, pontosan ilyenkor, hogy olyan csyúnyán kiabált vele az a férfi, a peronon állt, tele volt a kocsi, s a köteg virággal mékibiHent a kabátjárrak, nem akarta, véletlen volt, hirtelen fékezett a szerelvény, legközelebb is annyit vágott, de vigyázott, elvitt egy régi lepedőt, majd csinálok belőle felmosó rongyot, meg jó lesz törölgetni, mondta Ányika, de ő elcsente, magával vitte, s becsomagolta az egészet, csak a szárai lógtak ki, így már nem szólhatott senkise, de a durva vászon összetörte a bársony-fejeket, majdnem mindegyiket, alig maradt épen néhány közülük, szörnyű volt, •mint mikor a menyasszony ruhája összekoszolódik, meg elszakad, olyan volt az egész, sírt is, egy kicsit, halkan és titokban, hogy Ányika ne lássa, ne hallja, pedig tényleg miatta csinálja, Ányika nem nem akarja, úgyse jelent semmit az a pár fillér!, mindig ezt mondja, nem éri meg, hogyd abba!, pedig ő tudja, hogy rengeteget jelent, igenis, minden forint, a mai világban minden fillér rengeteget számít, kettejük nyugdíja éppen annyi, de ezt sosem gondolta végig, elérzékenyüilt, ha csak erre gondolt mindig e I érzéke- ínyült, és csakarértis kijött, másnap is, aztán a következőkön is, ma is, húst alkar venni Ányikának, két szeletet, karajt, ő nem érdekes, ő sosem rajongott érte, de Ányika, ő igen, ha majd egyszer sok pénzünk lesz, mondta Ányika, veszünk karajt, jó?, karajt, rövid karajt, s egyben fogom megsütni, úgy mint régen, sok fokhagymával, ahogy szereted, akarod?, s ő mindig azt mondta, hogy akarja, pedig nem is, mert a gyógyszerek mindennél fontosabbak, enni akármit is lehet, de a gyógyszereket nem szabad abbahagyni, se neki, se Ányikának, az orvos mondta, Ányikának különösen nem, a vérnyomása meg a szíve, főleg a szíve miatt nem, amiatt kell állandóan gyógyszert szednie, meg peszméker, azt mondta az orvos, lehet, hogy majd az is keli neki, és a gyógyszerek mindennél fontosabbak, kettő forint!, kettő forint!, ilyenkor mindig hangosabban kell, hogy mindenki halija, nehogy a beszéd, csoszogós, soklábú rohanás elnyomja a hangját, lentről is, fentről is folyamatosan jönnek, van, hogy zit- kásan, de mindig jön valaki, ilyenkor azonban áradássze- rűen, akár a kettes vonal fut be, akár a hármas, mintha zsilipkaput nyitnának ki, kettő forint!, Heidelbergben látta, még annak idején, heteket töltött ott, hónapokat, diák volt, ott állt a parton, neki- támaszikodott a mellvédnek, és nézte a hatalmas zsilipkarokat, ötven éve, majdnem öt- vem éve, s már kívülről tudta a vonatok indulását és étkezését, tudta, melyik iskolá'ban mikor van vége a tanításnak, és sok minden beléivódott, hetven fölött már nem tanulnak az emberek, egyszerűen magukévá teszik a környező világot, beléjük ivódik a külvilág, észre se veszik hogyan és mikor, a diákokat nagyon szerette, várta őket, minden nap, a vérében, a lényében volt a gyerek-szeretet, 53-ban kirakták a piátoktól, rendelet jött, civil nem maradhat tovább, meg hogy fölötte van a létszámnak, történelmet és latint tanított, 58-ban lépett újra katedrára, de latin nem kél!, azt mondták, arra már semmi szükség, aztán onnan is kirúgták, maga .nem történelmet tanít!, a történelem, az nem így volt!, maga meghamisítja a történelmet, frö- csögte üvöltve az igazgató, érdekes, évszázadokig így tanították, és ezt, miért történne a rég-megtörtént másképp, de mondani nem mondta, csak gondolta, félt, aztán különórákkal próbálkozott, újra jó volt a latin, az orvostanhallgatóknak, az se sokáig, rájöttek, az orvosi latin nem latin, azóta csinálja ezt, tavasz- szol is virág, nyáron is, ősz- szel meg ez, pár éve szedret is árult, somot és kökényt, nem érte meg, a Júdás-pénz volt a legjobb, ezt nem szereti, viszont majdnem decemberig kitart, és igenis számít, 'bármit is mond Ányika, minden fillér számit, hisz azt se tudod, mit árulsz!, gúnyolta, a nevét se tudod!, Csempe tudita, tőle megkérdezhette volna, Csempe minden ilyet tudott, biológiát tanított a piákban, Csempe, a gyerekek nevezték így, szélütötte aljka •kissé lejjebb csüngött jobb- Oldlt, páter Titusz, a gyerekeknek csak Csempe, kettő forint!, kettő forint!, most jött be a debreceni, kettő forint!, a pécsi korábban, már csak ez maradt, meg az az egy csokor a táskájában, ingázott a két oszlop között, kettő forint!, táska, miket beszél, mikor völ az táska, Ányika füles szatyra nem táska, kettő forint!, meglepi Ányi kát, két szelet karajt is vesz, annyi csak kitelik, legföljebb vékonyát* kér, és csont nélkül, biztos megérti az eladó, kettő forint!, három napi keresete van az oldalzsebben, biztos, hogy elég lesz, nem fognak örülni a sok aprónak, sosem örülnek, nem érdekes, mindig csak beleszórja, a táskába, nem hajol le, csak úgy egyszerűen, felülről, célzás nélkül is beletalál a résbe, kettő forint!, ilyenkorra már a derekát is érzi, a térdét és a forgóját jóval előbb, de estére már az is fáj, húz, úgy érzi, •lefelé húzza a fájdalom, kettő forint!, kissé előrébb nyújtja a kezét, nem is veszi észre, akaratlanul teszi, sürgeti az időt és az érkezni- nem-akaró vevőt, kettő forint!, hiába, a tömeg átnézve rajta már rég szétszéledt, felmentek, a hármashoz, a kékhez, akikor sem adja fel, szüksége van arra a •négy forintra, Ányika öröme fontosába mindennél, kettő forint!, bár biztos, hogy meg dorgálja, micsoda luxus, hogy engedhetjük ezt meg magunknak!, hová tetted az eszed megint!, mindig morog, titokban meg örül belül, ő tudja, fokhagyma van otthon, azt már a múlt héten megvette, három fejet, az is meglepetés vált, de ez az utolsó nap, elfogyott, nincs több a mezőn, mindig minden fiiért haza- adott, ennyi neki is jár, hogy ő vehessen valamit, és azt is neki, Ányikának, kettő forint!, •kettő forint!, ennek se kell, pedig nézte, nagyon inézte, e! is indult felé, kettő forint!, nem fordul vissza, kettő fort nlt!, imár ritkulnak a járatók, kevesebben is vannak, akkor se hag/ja abba, kettő forint!, üres az egész, még sosem fájt ennyire a dereka, a térde máir igen, az volt, hogy be is duzzadt, de ez leszakad, sehol senki, mély hangú zúgást hall, alulról, ez a piros, kifinomult hallással azt is tudja, hogy a Déli felől érkezik, kettő forint!, nincsenek sókan, •kettő forint!, kettő forint!, három forint!, mutáló kamasz hang, kettő forint!, három forint!, viccelődnék, kettő forint!, három forint!, máskor is csinálták már, utánozták, kettő forint!, három forint!, ketten vannak, s ez most a rriá- sik volt, nem néz rájuk, de érzi őket, a tömeg sűrűjében vonulnak, kettő forint!, három forint!, nevetnek is a tréfán, arany kölykök!, de mások is, ez viszont fáj, nagyon fáj, jó, hogy Ányika nem látja, a múltkor valaki azt kiabálta, tizenkettő forint, ezen ő is mosolygott, jó is lenne, kettő forint!, három forint!, azt Ányikának is elmesélte, ő nem nevetett, miért csinálod?, élvezed, hogy hülyét csinálnak belőled!, Ányika mindig ilyen volt, de a jégért rá- parancsolja, és minden nap ellenőrzi, kikíséri és újra csők ellenőrzi, rendesen begom'bÓI- ta-e a mellényét, nem gyűrő- dött-e meg a sálja a kabátja alatt, Ányika már csak ilyen, és olyan jó, hogy ilyen, kettő forint!, három forint!, a tömeg megint csak magára hagyta, és hidegebb is van már, egy vidéki ügyetlenül bajlódik a lyukasztó automatával, eztán elmegy, ügyet se vet rá, kettő forint!, három forint!, csodálkozik, ez hogy lehet, kövér asszony jön, letűnt nagysága, kifestve, bundában, kettő forint!, három forint!, aztán a nevetés, az előző kettőé, ezek itt vannak, a sarok mögött, a nagyságos lassít egy kicsit, továbbmegy, visszafordul, tanácstalan, felényújtja, kettő forint!, három forint!, pimasz disznók, a kövér meggyorsítja a lépteit, kettő forint!, három forint!, szemtelen fráterok!, szinte hallja amint a mozgólépcső felnyög az asz- szony súlya alatt, az egyik kidugja a fejét, egy pillanatra csalk, máris visszahúzza, három forint!, hallja mutáló •hangját, ilyen még nem volt, ez már több mint játék, jó ha tizenötévesek, Ányikának meg nem mondja, szó se róla, pedig a bundás nő nagyon gondolkozott, s már csak egy csokor maradt volna, három forint?, kérdő a hangsúly, gúnyosabb a nevetés, a lépteit számolja, a távolságot az oszlopok között, ezt is hányszor számolta már, öt erre, hat arra, mert lehajol a táskájához, Ányika füles szatyrához, szabad kezével összenyomja az amúgyis keskeny perselyrést, most hat lépés oda, öt vissza, aztán újra öt és megint öt, még jobban fázik, egész testében érzi, de főleg a hátán, a Csempe ezt •nem tűrné, egyszer megle- gyintett egy gyereket, órán, a biológia könyvvel, igaza volt, a kölylkök mindent megengednek maguknak, mégis feljelentették, a szülők, a prefektusnál meg a rektornál is, ő sosem csinált ilyesmit, pedig tehette volna, de ez akkor volt, és nem most, most megtenné, de tehetetlen, három forint?, ugyanaz a hang, a másik visszhangozza, három forirn?, Ányfkára gondol, aztán megint csak számol, Ányika örülni fog, majd segit neki, a fokhagymát ő pucolja meg, két szeletet nem lehet egybe sütni, de Ányika megoldja, Ányika mindent megold, majd kitalál valamit, mélyhangú moraj erősödik, közeledik, végre, alulról jön, érdekes, fent most ritkábban jár, a nagyságának szerencséje van, nem kell várnia, a Keleti felől jön, sokon vannak, a lábak surraná- sa a jel, ez jó, de nem a virág miatt, most nem amiatt, visszafordul, léptei gyorsabbak, észre se vette mióta, megint hallja a kamasz-vihogást, újra fordul, a fiúk miatt, azért jó, hogy sokon jönnek, ilyenkor Ányika már biztos izgul érte, a mozgólépcsőn varrnak, nyugodtabbnak érzi magát, a tömeg biztos, hogy magával sodorja őket, mint a folyó árja a hordalékot, kettő forint!, három forint!, kettő forint!, három forint!, kiveszi az utolsó csokrot is, szembefordul, szembe az érkezőkkel, kettő forint!, három forint!, mind a két kezét felléjük nyújtja, kettő forint!, három forint!, sietnek, nem törődnek vele, kettő forint!, kettő forint!, ugye mondta, a tömeg magával sodorta őket, kettő forint!, nem baj, mindjár jön a felső, a kék is, hamarosan itt lesz az is, most mór nem érdekes, elmentek, bolond volt a Csempe, gyereket sosem szabad megütni, Ányika már biztos ágyban lesz, ott fogja várni, egyedül van, mégis boldog, kettő forint!, csak úgy magáinak, jókedvűen, majdnem vidáman, kettő forint!, csibész kis kölykök, még egyszer, kettő forint!, hogy visszhangzik most, kettő forint!, Úristen, a táska... kettő . . . Benke László: A l / Ar\ r\ r Lerajzolom cep dadogó nyelvet a meggyilkolt szerelmet vonagló szájat a szivenfőtt forradalmat hátráló időt a maradék emberség rettegéseit kétségbeesett igéket rajzolok s megértem a gyáva életet bálványt hatalmas díszterembe rajzolok tágra nyilt pupillát s megrémült mindent elnyelő fekete lukat tapsos kiirtott játszótereket tömeget vele szembe várakozókat a tömegbe másról beszélő reményteleneket festőket költőket zenészeket s csalásnak meddig uram még meddig édes vigasznak rajzolok rajzolok égi rózsakerteket Trischler Ferenc rajza
