Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-05 / 4. szám

1991. január 5., szombat uj Dunántúli napló 7 A pécsi Adidas sportbolt berendezését egyedi tervek alapján néhány hét alatt készítette el a bútorgyár Kóródi Gábor felvételei Régi-új arc a Pécsi Bútorgyár élén Székfoglaló helyett tettek Egy évet ad magának Hódi Sándor faipari mérnök, a Pé­csi Bútorgyár Ikét 'hónapja ki­nevezett igazgatója: >hai ennyi idő alatt sikerül irányt váltani termelésiben és gazdálkodás­ban, aikkor fennmarad a gyár, Iha nem, akkor kétszázhetven dolgozó munka nélkül marad. Hódi Sándor — aki korábbam ugyanitt igazgatóhelyettes volt, ma'jd egy évig más cégnél dolgozott, aztán a gyáriak visszaih ívták igazgatónak — a múltról keveset szól, inkább a jelenről és a jövőről kíván beszélni. Azonban annyit sike­rül megtudnom tőle, hogy je­lentős veszteséggel vette át a Pécsi Bútorgyárat. Az addigi veszteségforrás akkor válik vi­lágossá számomra, amikor sür­gős teendőit vázolja: — A meglevő külpiaci kap­csolatainkat át kell értékel­nünk, azaz olyan szerződése­ket ikell 'kötnünk, hogy mind- kiét -félnek, a külföldi nék és nekünk is az valóban üzlet le­gyen — jelenti ki (Hódi Sán­dor. Az új üzletpolitika másik fi­gyelemre méltó területe a gyorsaság. Megrendelésre a gyártást -rendkívül rövid időn belül elvégzik: tárgyalás, szer­ződésaláírás — egy héten be­iül megy a késztermék. Az új osztrák partner elégedettségét bz mutatja, hogy a már ki­szállított ikét vagonnyi -kiegé­szítő bútorra válaszul újabb négyvagonos megrendelés ér­kezett. Aztán arról beszél az igaz­gató, -hogy a /jelenlegi termé­keik 80-90 százalékát egy éven belül le kell cserélniük, mert sem esztétikailag, sem a felhasznált alapanyagokat te­kintve nem (megfelelő a Pécsi A német exportra készülő Amsterdam komód Bútorgyár kínálata. Amikor megnézem az új bútordarabo­kat, megállapítom, hogy eze­ket csak megszokásból neve­zik szekrénysornak: formáiban, színben sokfélék és emberi környezetbe illők! A különös szekrényajták szürke, fehér, fe­kete, cseresznye színűék, a do­bozszerű tárolók hangulato­saik, az üvegezett -részek kü­lönlegesék. De mindez csak kiindulási alap a majdnem teljes termékcseréhez! A gyár közvéleménykutatást végez — bútortípusra, -színre, méretre vonatkozóan. (A kérdőív az Új Dunántúli Napló december 19-i számában jelent meg — a válaszolók között a január 15-i postabontást követően sorsolnak ki egy iDalima ifjú­sági székfénysort.) A bútorgyár hangsúlyt he­lyez arra, -hogy a termékei ne csak szépek és (praktikusak, hanem megfizethetőek is le­gyenek, tehát lehetőleg olcsó kategóriába tartozzanak. Vo­natkozik ez a szekrényekre csakúgy, mint a heverőkre, kiegészítő bútorokra. És aki nem tudja vállalni az új bú­tor vételével járó anyagi ter­heket, annak is -rendelkezésére áll a Pécsi Bútorgyár: hozott vagy a gyár raktárában kivá­lasztott anyagból új huzatot kap a kárpitosüzemben a be­szállított régi bútordarab — szék, fotel, kanapé, heverő. — Ezeknél a munkáknál nem számolunk nyereséggel — mondja az igazgató. — Hogy akikor miért csináljuk? Egy­részt o dolgozóknak munkale­hetőség, másrészt vevőcsábí­tásnak szánjuk. Aki elégedett az árainkka-l és a m unkánk­kal, az nagy -valószínűséggel a jövőben vevőként -visszatér. A gyár bútorszállítást vállal egy- és öttonnás járműveivel — -vonatkozik ez az újra-kárpi- tozásra váró bútorfélékre is és a mintaboltban vásárolt szekrénysorókra is. A szolgáltatás nem szűkül a lakosságra, a vállalkozói kört szintén érinti: a bútor- gyár üzletberendezést is vállal (példa erre a pécsi Hajas Imre utcai ABC megújulása, ahol Is a tervezéstől a kivite­lezésig csupán (két hét telt -el!). Természetesen egyedi bútort magánszemély megren­delésére is készítenek — akár egy sarak beépítéséről, akár teljes -berendezéséről van szó. A szolgáltatási körzet: Pécs és húsz kilométeres környéke. L. Cs. K. Mire való az MRP? On is lehet tulajdonos! A most még állami tulaj­donban levő vagyon minél szélesebb körben történő privatizációját a kormányzat több módon is igyekszik elő­segíteni. Ezek egyike a mun­kavállalói résztulajdonosi program (MRP), amely — mint neve -is mutatja — arra tartalmaz módszereket, hogy miként válhatnak a munka- vállalók is osztalékkal, tehát jövedelemmel kecsegtető részvények tulajdonosává. Az erről szóló törvénytervezet a'apjául szolgáló program alapelveit egy szakértői munkabizottság már kidol­gozta. Saját tőkével vagy anélkül Az MRP-ben a szakértők arra dolgoztak ki variáció­kat, hogy a munkavállalók ezrei miként lehetnek mun­kahelyükön résztulajdonosok akár úgyis, hogy egyetlen fillért sem fektetnek be sa­lját erőből, akár pedig az­által, hogy megtakarított tő­kéjükből is áldoznak a célért. Ez pedig az osztalék, amit a munkahely fizet a részvényeseknek, az érték­papírok arányában. Az MRP alkalmazásának két alapesete van, aszerint, hogy ki az eladó. Állami és önkormányzati tulajdonú részvények, üzletrészek meg­vásárlása során az eladó az Állami Vagyonügynökség, il­letve az önkormányzatok. Az úgynevezett „nem pivatizá- ciós MRP" esetében viszont olyan részvények, üzletrészek eladása jön szóba, amelyek felett az Állami Vagyonügy­nökségnek nincs rendelkezési joga. Ilyenek a már meg­lévő, vagy pedig alap-, il­letve törzstőkeemelés révén újonnan keletkező részvé­nyek, üzletrészék. Ez utóbbi esetben az eladó határoz­hatja meg a vételár ki- egyenlítésének módját, s hogy milyen kedvezményt kí­nál a jelentkezőknek. Ezzel szemben elsőként említett privatizációs formában a részvények, üzletrészek név­értéken történő megvásárlá­sához kedvezményes kama­tozású hitelek, a vásárláshoz pedig részletfizetési kedvez­mény vehető igényibe. Az egyik lehetséges változat: az MRP többlépcsős megvalósí­tása. Ez alkalmat ad a mun­kavállalóknak arra, hogy minimális alaptőkével gazda­sági társaságot, majd azon belül MRP-szervezetet hoz­zanak létre. Az alaptőkefor­rása adomány is lehet, amelynek fogadására leg­célszerűbb közalapítványt lé­tesíteni. Az alapitványt ugyanis a törvény feljogosít­ja a támogatások gyűjtésére és felhasználására, tagjait pedig arra, hogy a vállal­kozói nyereségadót és a sze­mélyi jövedelemadót érintő kedvezményeket igénybe ve­gyék. Az így létrehozott MRP- szervezetbe tömörült dol­gozók kezdetben nem vásá­rolnak, hanem bérbe vagy lízingbe vesznek az Állami Vagyonügynökségtől állami résztulajdont, például üzle­tet, gyáregységet, műhelyt. A társaság eredményét az MRP-t megillető adókedvez­mények igénybevételével fel­halmozhatják. Amikor az összegyűlt pénzből az állami vagyonrészt már meg tudják vásárolni akkor egyszerű tő­keemelés révén a teljes tár­sasági vagyon részvény-, il­letve üzletrész-tulajdonosává válnak. Hogyan vehetünk részvényeket? A részvényessé válás pénz- technikai részét négy variá­cióban készítette le a szak­értői munkaközösség. Az el­ső: készpénz nélküli — a majdani osztalék terhére tör­ténő — részletfizetés, itt 50 (százalékos kamatkedvezményt kínálnak és a visszafizetést szolgáló osztalék teljes adó- mentességet élvez. A máso­diknál a részvényt vásárlók­nak legalább 2 százaléknyi készpénzt be kell fizetni. Hi­telt vehetnek föl 25 százá- lékos kamatkedvezménnyel, s az osztalék ebben az eset­ben is mentesül az adózás terhétől. A harmadik válto­zat 25 százalékos saját erő lefizetésével számol, egye­bekben a többivel azonos feltételeket kínál. A negye­dik variáció abban külön­bözik az elsőtől, hogy 50 százalékos hitelkamat-ked­vezményt ad, óm ehhez nem járul adókedvezmény. Milyen szervezetek szüksé­gesek az MRP megvalósítá­sához? Mivel a vásárlást, il­letve a befektetést nem köz­vetlenül a munkavállalók bo­nyolítják le, megbízotti szer­vezetet kell létrehozni. Ennek célszerű formája — mint már utaltunk rá — közalapítvány. Ennek lesz a feladata töb­bek között, hogy széles kör­ben és kellőképpen részletes tájékoztatást nyújtson a program alapelveiről és a megvalósítás módozatairól, lebonyolítsa az MRP meg­indításához szükséges szava­zást, majd a privatizálás összes további tennivalóját kézben tartja. Milyen körben jogosultak a részvételre a vállalatok, gazdasági társaságok? A programban valamennyi átalakuló állami vállalat részt vehet. Annáik, (hogy részvénytársasággá, vagy kft.-vé alakul-e át, ebben az ügyben nincs jelentősége. Fontos tudnivaló, hogy az MRP-t csak társaságokká alakult állami vagy önkor­mányzati vállalatok és ma­gáncégek alkalmazhatják. Feltétel, hogy dolgozóiknak legalább a fele jelezze rész­vényvásárlási szándékát, ösz- szegszerűen legalább az alaptőke öt százaléka ere­jéig. A már említett vásárlá­si és törlesztési kedvezmé­nyek igénybevételéhez mind­össze annyi korlátot szab a tervezet, hogy az ily módon a dolgozók birtokába jutó tulajdonrész értéke nem ha­ladhatja meg a dolgozói közösség együttes éves bruttó munkabérének nyolcszorosát. Kik lehetnek a tagok? Mindazok a dolgozók jo­gosultak az MRP-be való bekapcsolódásra, akiket leg­alább a törvényes napi mun­kaidő felében foglalkoztat­nak. További feltétel a leg­alább egyéves folyamatos munkaviszony (a gyes, a gyed, a sorkatonai szolgálat idejét ebből le kell számí­tani). Ez a kör kiegészülhet a társaság munkaviszonyban nem álló vezető képviselői­vel és másokkal, ha részvé­telük jogosságát az alap­szabályban elismerték. Az MRP leofőbb értelme, hogy sikeres megvalósítása esetén a munkavállalók szé­les rétegei lehetnek a rész­vényvásárlás révén tulajdo­nosok. Azok is, akik a pri­vatizációs folyamatba más módon nem tudnának be­kapcsolódni. A tulajdonszer­zések e jelentős kedvezmé­nyekkel járó formája azon­ban a látszat ellenére sem eqészen kockázatmentes. A részvényeket eladó Állami Vagyonügynökség, illetve a hitelt nyújtó pénzintézet ugyanis a törlesztés teljes időtartamára zálogjogot tart fenn magának, s ezzel tet­szése, helyesebben megíté­lése szerinti mértékig korlá­tozhatja a befektetések for­galomképességét. Így a hitelfelvételre kény­szerült munkavállalók — szemben a részvényeket sa­ját erőből vásárlókkal - a törlesztés befejeztéig kiszol gáltatott helyzetbe kerülnek. Mégis, az MRP megvalósu lásával módosulhat a tulaj­donosok skálája: megjelen­hetnek az eddigi passzív szemlélők is a vagyonos tu­lajdonosi réteg mellett. A program kidolgozói úgy vé­lik: évente minteav 40 mil­liárd forint értékű vagyon, néhány év alatt pedig a mai állami vagyon mintegy tized- része kerülhetne az MRP révén a hazai munkavállalók kezébe. Schöffer Jenő Kisvaszar rejtett kincse Mi lesz a lőtér sorsa? Géppisztolyropogóstól vissz­hangzott a lőtér Kisvaszar tő- szomszédságában a múlt év októberéig, a munkásőrség felszámolásáig. A civil lakos­ság elől elzárt katonai terület a 60-as évektől országos je­lentőségű lőtérként üzemelt, amelyet még a Dombóvár mellett állomásozó szovjet ka­tonák is bérbe vették időn­ként. Az egykori lőtér ma szelíd és csendes. A munkásőrség leszerelte az irányítótornyokat, értékesítette a berendezést. A közel 20 hektárnyi, erdővel -körbeölelt völgyet a vadakon kívül csak a négy, egymást 24 óránként váltó őr vigyázza (a falusiak nem kis bosszúsá­gára 80 forintos órabérért). A hideg-meleg vízzel és köz­ponti fűtéssel ellátott épüle­teket — míg gazdája nem akad - nem hagyhatják őri­zetlenül, tudtam meg Czilják József volt munkásőrparamcs- nöktól. A (falu anyagi g ondóikkal küzd, olyannyira, hogy idén nem tellett a szokásos (kará­csonyi segélyre sem. Miklós József polgármester ésszerű megoldást keres: hasznosíta­ni szeretnék a területet, akár eladni, akár bérbe adni. Az erdő szívében fészkelő hely éppúgy alkalmas magánvál­lalkozásra, munkahelyteremtő kisüzem 'létesítésére, mint tu­risztikai célokra, gyermek-tábor vagy üdülő üzemeltetésére. (Több nyáron keresztül tábo­roztak már itt gyerekek.) Egyelőre egy kft. érdeklődött, szövőüzem telepítése céljából. A polgármester reméli, akad több jelentkező is. Egy fontos kérdés azonban még tisztázatlan: hogy a szó- bonforgó területre igényt tart­hat-e a falu. Jelenleg a Pénz­ügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézménye gyámkodik a volt (lőtér fölött. Dr. .Szirmai Tamás igazgatóhelyettestől azt a tá­jékoztatást kaptam, hogy azok az önkormányzatok, akiknek hasonló gondjaik vannak, nyújtsanak -be .kérvényt dr. Gruber Nándornak, a PM fő­osztályvezetőjének, konkrét hasznosítási elképzelésekkel. A döntés a kormány kezében van, de valószínű, hogy akár megveszi, akár bélbe veszi valaki a területet, az önkor­mányzat részesedik a vételár­ból, illetve a bérleti díjból. Sz. L. I. Az egykori lőtér Kisvaszar határában új hasznosítókat keres

Next

/
Oldalképek
Tartalom