Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-31 / 30. szám
1991. január 31., csütörtök aj Dunántúli napió 7 Kötéltánc a Szigetvári Konzervgyárban szóba velünk, hanem elmenne Törökországba, Jugoszláviába. Tehát nem áron alul vesz! Amiikor a szerződést megkötöttük, tisztességes nyereség- tartalommal történt. Viszont az infláció és a negyvenszázalékos hitelkamat mellett egyszerűen lehetetlen olyan terméket produkálni, ami nyereséget Hozna. A gondok országszerte egybecsengöék. A Földművelésügyi Minisztérium álláspontja az, hogy a vállalat- vezetőik feladata a megoldás. Azonban az igazgatók mozgástere elég szűk — Május végéig, talán. A bo rsószezonig. — És akkor mi történik? — Nem tudom. Újabb szezon készletezését már nem birjuk ki ezzel a kamattal. A termelőnek is kell a pénz. Viszont az a borsó, amit júniusban mi letermelünk, lehet, hogy csak a következő év februárjában megy ki a piacra, addig az elfekvő pénz. — Ha májusig nem történik semmi, és kénytelenek lesznek leülni, akkor mi lesz? — Leválthatják az igazgatót, kinevezhetnek egy kormánybiztost, s az sem tud mit csinálni. Itt lesz egy gyár. ami semmi másra nem használható, csak konzervgyártás- ra Kérdés, hogy érdemes-e ennyi eszközt állni hagyni, miközben exportra termelhetne. — Mire alapozta az optimizmusát, amikor három hónapja benyújtotta a pályázatát az igazgatói beosztásra? — Gyárunk nagyon nagy biztonságban van az áruk minősége miatt, iparágon belül nagyon alacsony a rezsink, kicsi a gyár, nincsenek túl - fejlesztésék, nagyon rugalmasan tud a termékek között variálni, akár egyik pillanatról a másikra átállítható a gyártás, például kislkukoricáról uborkakonzerválásra. Technológiailag rendkívül fegyelmezett. Szakmailag mindez éppen elég pozitívum. — Szigetvári szinten mit jelent a konzervgyár? — A városban három nagy cég van: a cipőgyár, a Mezőgép és a konzervgyár. Itt, Szigetváron már régóta nincs munkaerő-felvevő terület. Ha valamelyik nagy gyár kidől a sorból, nem tudnak mihez kezdeni az utcára kerültek . . . L. Cs. K. Proksza László felvételei Szigetvári Konzervgyár: a foglalkoztatottak száma már ezer alatt van. Egy éve még ezeregyszázötvenen voltak. Kelemen lózsellel, a gyár igazgatójával a nem túl rózsás jelenről és a bizakodva várt jövőről beszélgettem. Kelemen József 1977-től 1985-ig a gyárban dolgozott, majd öt éven át Kaposváron, a sütőipari vállalatnál. Tavaly ősszel visszatért Szigetvárra, a konzervgyárba. — Ebben a kötéltáncban mit csinál a konzervgyár, hogy egyáltalán lennmaradjon? — Hát? . . . Ha nem termelünk, azért vagyunk veszteségesek, ha termelünk, akkor azért. Ez ördögi kör. — Elképzelhető-e, hogy nem termelnek? — Most egy fél évig elképzelhetetlen. Mert már benn van minden nyersanyag a gyárban, sárgarépa, zeller, cékla, ennek zöme feldolgozás után nyugati piacra megy. Piac van, csak a cég működésképtelen, mégpedig a környezeti hatások miatt. — Meddig tudnak veszteségesen termelni? — Ez egyelőre a hitelezők jóindulatán múlik. Megpróbálunk az említett ördögi körből kitörni. Van két nagy partnerünk, velük hamarosan tárgyalunk, mert az világos, hogy külső pénzforrás nélkül nem tudunk fennmaradni. Ez nemcsak ránk, hanem a többi élelmiszeripari cégre is vonatkozik. Most még a viszonylag működőképes vállalatot kínáljuk. Nem szabadna megvárnia az országnak, amíg teljesen működőképtelenné válnak ezek a cégek, és akkor filléreket érnek valóban . . . Tudomásul kell venni, hogy ez még nem piacgazdaság, itt csak szándék van az áttérésre. Az átmeneti időszakban igen is, a kormánynak be kellene avatkoznia megfelelő támogatásokkal a gazdaságba. Ami az ország makrogazdaságára vonatkozik, azt igazgatói székből nem lehet befolyásolni. E képtelen helyzetben mi most abba az irányba megyünk, hogy a vevőnek megmondjuk: mi termelünk, de hozzon hozzá mindent. Nemzetgazdasági szinten nem jó megoldás, ha bérmunkában dolgozunk! — Meddig tudnak táncolni a kötélen? Töltik a 9 komponensü vegyes savanyúságot A kamion hamarosan indul nyugatnak a szigetvári konzervekkel — Kizárt dolog, hogy a francia munkaerő ára. alacsonyabb, mint a magyaré, kizárt az is, hogy a szállításban is olcsóbbak ekkora kilométer-különbségben, és kizárt, hogy a termeltetési költségek kisebbek, mégis, a francia borsó Lyonból Moszkvába szállítva olcsóbb, mint tőlünk vásárolva. Mégpedig o mező- gazdasági termelés országonkénti eltérő támogatása miatt - jelenti ki Kelemen József. — Mennyire von bojban a konzervipar? — Nagyon. A magyar inflációt a külső piacok nem hajlandók elviselni, ugyanakkor a támogatás csökken. Ebbe csak belehalni lehet. Nemcsak mi, hanem a konzervipari vállalatok nagy része veszteségesen zárja 1990-et. — Szörnyű, amit mond: eszerint Magyarországon nem éri meg a termelőnek az alapanyaggyártás, a feldolgozónak a gyártás, tehát egyaránt veszélyeztetett az export és a belföldi ellátás. — Pontosan így van. 1990- ben a termelésünk kilencven százaléka exportra ment, ennek több mint egyharmada nyugati piacra. A nyugati partnerek állandóan többet kérnének, maximálisan elégedettek az áruval. A hazai infláció miatt azonban év végére veszteségessé válnak azok az üzletek, amelyekre a szerződést év elején megkötöttük. — Az üzleteknél nem túl nagy a partner haszna? — Nem kicsi a haszna, de egyébként meg nem állna Az Orvosi Kamara küldöttközgyűlése A szakma tisztasága Lezajlott a BÖK küldöttgyűlése. A delegátusok megválasztása előtt dr. Péley Iván elnök beszámolójában hangsúlyt kapott, hogy fél évszázados kényszerű szüneteltetés után milyen küzdelmes az újrakezdés. A hit, a bizalom helyreállítása az orvosokban a kamara tekintélye, hatékonysága iránt nem megy máról holnapra. Elégedetlenség nyilvánult meg az országos vezetéssel szemben, amely a tagság egyöntetű véleménye szerint nem képviseli a kamarán keresztül az orvosi társadalmat kellő eréllyel azon állami vezetőkkel és a Népjóléti Minisztérium egyes tisztviselőivel szemben, akik úgy vélik, hogy a kamara célkitűzése, léte ,,kettős hatalmat" fog eredményezni. Ezzel a téves nézettel nem ért egyet az orvosok társadalma részint azért, mert a komaro nem lát el államigazgatási feladatot, hanem őrködik a szakma tisztasága, etikája felett és ebben a minőségben segíti a minisztérium munkáját, másrészről a minisztériumot nem tartja ..hatalmat" gyakorló szervnek, hanem a nép jóléte érdekében kifejtett szolgálatnak. Egyre sürgetőbb igény, hogy a parlament végre elfogadja a kamarai törvényt, mert működésének ez az alapja. Dr. Szekeres Péter titkár véleménye szerint addig az alapszabályra kell támaszkodni és megfontolandó a kamarák egyenrangú szövetségének társulása. Dr. Nagy Jenő alel nők a hat szakbizottság munkáját értékelte, dr. Marton Ilona titkár a gazdasági helyzetről számolt be, dr. Horváth László a felügyelő bizottság ténykedését ismertette. Dr. Szabó János levezető elnök vitaindító felszólalását 15 hozzászólás követte. Szinte mindenki érintette a kötelező kamarai tagság kérdését és kulturált nyugati nagy nemzetek példáját idézve helyeselte azt. Kiderült, míg a fogászok zöme kamarai tag, az általános orvosok többsége még vár a belépéssel. Az orvosoknak nincsenek élményei, tapasztalatai arról a magabiztos erőről, amit egy egységesen, határozottan fellépő orvostársadalom képviselhet. Pedig ez a jövő útja. A kamara védelmet fog nyújtani minden orvosnak minden esetben, amikor jogtalan ■sérelem éri. A „kötelező" tagság más értelmezést fog nyerni ebből a szemszögből tekintve. Elért eredmények között kiemelendő, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban a kamara képviselteti magát. Az igényjogosult orvosok parkolójegyet kaptak. Megszívlelendő javaslat: az orvosok ne csak ja napi sajtón keresztül értesüljenek a kamara ügyeiről, hanem részletes, kizárólag orvosokat érdeklő kiadványok által is. A plénum dr. Sülé Tamás, dr. Média Zoltán, dr. Bárdost László, dr. Neogrády Judit és dr. Nagy Jenő személyében megválasztotta azokat a küldötteket, akik az országos értekezleten megyénket képviselik. Amennyiben a közgyűlésig újabb 50 tag lép be a kamarába, a delegáció dr. Papp Zsuzsával egészül ki. Dr. Szalai István Álláspontunk Foglalások Lapunkban megírtuk, hogy Somogyhatvan egyik lakója úgy döntött, visszafoglalja ősei házát, „amit annak idején jogtalanul és igazságtalanul elvettek tőlük”. A tévében láthattuk, hogy valahol az Alfoldön egy gazda úgy gondolta, nem vár tovább és visszafoglalta földjét, „amit annak idején jogtalanul és igazságtalanul elvettek tőlük”. Azt is megírtuk, hogy a somogyhatvani foglalót végül is rábírták, hogy szándékától álljon el. Aztán azt is láthattuk a tévében, hogy kormánypárt- vezetői segédlettel valahol Szabolcs-Szatmár megyében további földfoglalások történtek. Minél többet gondolkodom a két hasonló, ám olyannyira különböző módon megítélt jelenségen, annál inkább nem értem. Mert, ugye, teljes mértékben érthető, hogy a kisgazdák szeretnének végre érvényt szerezni annak, amit választási programjukban hirdettek. Annak, hogy rendezik a földkérdést, s hogy szeretnék az agrárágazatot hatékonyabb termelés érdekében rendbe tenni. Ennek biztosítékát a földek jelentős részének re- privatizálásában látják. Ezért csatázni a Parlamentben - joguk van. (Hogy igazuk van-e ebben vagy sem, azt döntsék el agrárszakemberek.) Am a törvény mindenkire érvényes. Vagy mégsem? Ebben az országban ismét nem egyformán vonatkozik jog és törvény valamennyi állampolgárra? Gondoltak-e föidfoglalók és az ehhez a tévé — és igy az ország — nyilvánossága előtt asszisztáló pártvezetö, hogy ezzel példát adhatnak másoknak? Mi lenne, ha a sok-sok ezer kisebb és nagyobb ingatlanától megfosztott egykori kereskedő, ház-, cukrászda- és vendéglötulajdonos, a különböző üzletekkel, műhelyekkel rendelkezett kisiparosok is nekiindulnának visszafoglalni, ami az övék? Hogy a parasztok türelme elfogyott? Hát a többieké? Az ő türelmükről említés sincs, nem védi körömszakadtáig az érdekeiket egy e programra szerveződött párt. Hogy a föld az más? Hogy gazdasági életünket döntően befolyásoló tényező az, hogy mit, hogyan, menynyit és főként mennyiért termelnek? Igaz! De a mező- gazdaság - bár fontos de csak egyetlen szelete gazdaságunknak. Halljuk az érvelést, hogy végre most a vidéki emberek, a vidék érdekeit képviselik. Igaz. De kérem, a falvakban és kisvárosokban voltak malmok, pékségek, szatócsboltok, patikák, különböző ipari tevékenységet végző iparosok és műhelyek is. Ök is a vidék! S a nagyobb városokban élő sok ezer tulajdonától megfosztott és kitelepített? Ha például a mohácsi Korona cukrászda egykori tulajdonosának elfogy a türelme és visszafoglalja egykori cukrászdája helyiségeit? Ha fodrászok, szabók, kereskedők, vendéglősök visszafoglalást rendeznének? Mindenképp törvénytelen tett lennel De ami törvénytelen az egyiknek, törvénytelen a másiknak is. Már, ha jogállamban élünk. Sarok Zsuzsa Hol lesznek a segítő fórumok? Az utóbbi időben egyre nő azok száma, akik szociálisan veszélyeztetett helyzetbe kerülnek. Az infláció felgyorsulásával a középréteg egy része is elkezdett lecsúszni a szegényekhez. Azok a szociálpolitikai támogatások, amelyek korábban valamibe beépítetten léteztek, gyors ütemben megszűnnek. A piacgazdaságra való áttérés hatásaival szemben az emberek egy része kiszolgáltatottnak érzi magát. A legutóbbi. konkrét példa erre a lakáshitel kamatemelés. Sokan máris kétségbeesetten szaladgálnak különböző fórumokhoz bizonygatni, hogy nem tudják az emelt összeget fizetni. Köztük olyan fiatal és középkorú gyerekes családok is, akik minden pénzüket, minden támogatást igénybe vettek azért, hogy fedél legyen a fejük felett. Óriási tartozásokba mentek belé — akkor még kiszámíthatóan - és ezek terhei most egyik napról a másikra rájuk hárultak. Hasonló gondot hoz majd a bérlakások lakbér- és közüzemi díjak emelése. Hogy számukra mi jelentheti majd a megoldást, egyáltalán lesz-e majd valamilyen kiút előttük, azt nem tudni. Valószínűtlennek tűnik, hogy az önkormányzatok győzzék pénzzel és minden más jellegű támogatással segíteni a rászorulókat. De egyáltalán hol lesznek azok a fórumok, ahova a támogatásra szorulók fordulhatnak? Ma még nincsenek pontos ismereteink. A hírek szerint ami korábban tanácsi feladat, hatáskör volt, az megmarad. Az önkormányzatok, illetve azok megfelelő szervei veszik át a teendőket. A megyei tanácsok általában másodfokon gyakoroltak törvényességi szakmai felügyeletet. E feladatok egy része valószínűleg átkerül a köz- igazgatási bíróságokhoz, s lesznek olyan ügyek, amelyek a köztársasági megbízotti hivataloknál intézhetők. Ilyen lehet például a mozgáskorlátozottak gépjárművásárlásának támogatásával kapcsolatos jogkör. Ami az eddig hallott, elképzelhető változások sorában az egyik legmeghökken- tőbb, az az, hogy képviselő- testületi hatáskör legyen a szociális segélyezés. Ha ez így lesz, félő, hogy a képviselőtestület tevékenysége szétaprózódik, a lényegi dolgokra nem marad ideje. Arról nem is szólva, hogy a képviselőtestületek meghatározott időközönként üléseznek, márpedig a segélyeket gyorsan kell intézni. A tervek szerint a köztársasági megbízotti hivatalokban lesz a törvényességi felügyelet, de hogy a szakmai hol jelenik meg, azt nem tudni. Több szociálpolitikai szakember szerint a szakmát és a törvényességet ezen a területen is szerves egységként kellene kezelni, amihez még egy harmadik tényezőt, a gazdálkodást is hozzá kellene kapcsolni, és legalább régiónként összefogni. Különben aligha lesz rálátása a népjóléti tárcának, a kormányzatnak, az ország szociális helyzetére. T. É.
