Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-26 / 25. szám
1991. január 26., szombat aj Dunántúli napló 11 Felekezefttol függetlenül Ferences rendi kollégium Pécsen A szobákban különböző érdeklődésű fiatalok kerülnek össze: itt egy orvostanhallgató, és egy zeneművészetis fiú lakik. Läufer László felvételei Az oklevelek tanúsága szerint 1280-bán már éltek Ferences rendi szerzetesek Pécsen, s az azóta eltelt többszáz év alatt is képviseltették magukat a városban. Ez alól nem volt kivétel a török megszállás és az elmúlt negyven év sem. A rend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított Szigetváron, Siklóson, Máriagyűdön és Mohácson is tartott fenn rendházot, Mohácson egy kis gimnázium is az övék volt. A Ferences rendi szerzetesek sohasem csak egyféle feladatot vállaltak. A munka életük része, melyet nagyon szívesen végeznek. Pécs két pontján, a pécsbányatelepi kórházban dolgoznak Ferences rendi apácák, míg a szegénygondozó Ferences nővérek házi ellátást, élelemszóllitóst vállalnok. Rácvárosban. A pécsi Minaret turistaszálloda és étterem épülete egykor Ferences kolostor volt. Ma a helyiségek egy része visz- szakerült eredeti tulajdonosukhoz, o Ferences rendhez. A sörkertet és az éttermet nem kérték, mert úgy gondolták, a vendéglátóhely jelenleg hiányozna az idegenforgalmi szezonban. A szállodai és presz- szórész átalakításához azonban rögtön hozzáfogtak, amint visszakapták. Az épület tatarozásra, felújításra szorult. A munkák még most sem fejeződtek be, de már kialakították egyetemi, főiskolai kollégiumuk egy részét. Ugyanis az épületben nemcsak Ferences rendi szerzetesek élnek, hanem o helyiségeket a köz javára is fordítják, ötven, pécsi felsőoktatási intézménybe járó fiatalember lehet a Collegium Seralicum lakója. S ha igénylik, és lesz anyagi lehetőség, az épület tetőterét ötvenfős lánykollégiummá alakítják a későbbiekben. A kollégiumot még csak egy szerény kis cédula jelzi a volt turistaszálló egyik ajtaján. A csöngetésre dr. Vass László, a Collegium Seraficum rektora nyit ajtót. A pécsiek jól ismerhetik őt. hiszen főiskolai, illetve egyetemi tanulmányai után huszonöt évig Pécsen dolgozott. Tanított a tanárkép ző főiskola növénytani tanszékén, a Széchenyi István Gimnáziumban és Szakközépiskolában, a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában és öt évig a megyei tanácson tevékenykedett szakfelügyelőként. Biológia-földrajz szakos tanár, doktorátusát a biológia tudományából szerezte. Tizenegy évvel ezelőtt szentelték pappá, s tizenkét évig tanított Esztergomban és a piarista gimnáziumban Kecskeméten.- örömmel jöttem vissza Pécsre, mert ugyan királyegyházai születésű vagyok, s szerettem Szegedet is, mégis minden Pécshez köt. Az apró rektori szobába behallatszik az ütemes kopogás, három fiatal szerzetes és néhány szakmunkás dolgozik a kollégium további szöbáin. Vakolnak, építenek. Ahogyan elkészül egy szoba, már jöhet is két új kollégista. Jelenleg huszonegyen laknak már itt, a többiek még a költözésre várnak. A szobákon kívül egy kis kápolnát, nyelvi loboratóriumot, számítógépes termet, kondicionáló helyiséget, társalgót, könyvtárat, olvasótermet is berendeznek. Dr. Vass László felkereste mór dr. Ormos Máriát, a JPTE rektorát, s a többi felsőoktatási intéz- rmény vezetőivel is kiván szót váltani arról, hogy a kollégium előterében egy nyitott egyetemi klubot is -kialakítanak, ahova minden főiskolást, egyetemistát várnak. Lesz olcsó, önköltséges büfé, újságok, folyóiratok. Lehet mojd itt beszélgetni, találkozni egymással, randevúzni - jelenti ki dr. Vass László.- Kikel vesznek löl a kollégiumba?- Az Eötvös kollégiumok mintájára szeretnénk megszervezni a miénket is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak egy egyetemről veszünk föl fiatalokat, hanem mindegyikről. Így talán jobban elkerülhető, hogy a hallgatók szakbarbárok legyenek. Egy orvostanhallgatónak jót tesz, ha beszélget egy bölcsésszel, és fordítva is. Már van hallgatónk a Zeneművészeti Főiskoláról is, külön színt jelentenek a kollégiumban.- A Ielvétel elnyeréséhez kikötés, melyik vallási lelekezet- hez tartozzon a jelentkező?- Nem. Bármelyik felekézet- hez tartozhatnak, de felekeze- ten kívüliek is jelentkezhetnek. Kikötésünk mindössze annyi, hogy tisztességes, becsületes ember legyen az illető, aki komolyan veszi a tanulmányait, nyitott mindenfajta erkölcsi értékkel szemben, s érez vonzódást a transzcendens iránt. A szentmiséken, zsolozsmákon, a vallási oktatáson való részvétel önkéntes.- Mennyit fizetnek a kollégiumért a hallgatók?- Szeretnénk minél kevesebbet kérni, úgy ezer, ezerötszáz forintot havonként, hogy Így is segítsünk azoknak, akik három-ötezer forintot fizetnének ki albérletre. Van egy hallgatói konyhánk, a fiatalok a reggelijüket vagy a vacsorájukat ott megfőzhetik, ehhez nyersanyagot biztosítunk a számukra, s ennek a költsége is a kollégiumi díjban található. A kolfégium további felszereléséhez, alakításához egyébként pályázatok útján is szeretnénk pénzt szerezni. S a munkák nagy részét a szerzetesek, köztük én is, megcsináljuk. A törmelékcipelésbe, bútorok szállításába besegítettek a hallgatók is. Az 506. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai társadalmi munkában mázoltak, festettek nálunk, s hasonló ajánlatot kaptunk a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolától. Hallgatóinknak szervezünk sítábort már az idén is. Ausztriában a rendházunknak több kis szállása van, ahova mehetnek a mi kollégistáink is. A vizsgaidőszak közepén járunk, ki itt, ki ott vizsgázik éppen. Szigecsán Tamás, a POTE elsőévfolyamos hallgatóját viszont szobájában találtuk, következő vizsgájára készül.- Egyik barátomtól hallottam a Ferences kollégiumról. Már ősz óto itt lakom, és nem csalódtam. Bajai vagyok, Pannonhalmán érettségiztem. Szüleim vallásosan neveltek, nekem ezért is jelentett örömet ez a lehetőség.- A hit, a vallás a kollégisták között közügy vagy magánügy?- A legszigorúbb magánügy.- Egyetemi csoporttársai mit szóltak, amikor mesélt nekik a kollégiumról?- Van, aki már szeretne is idejönni lakni. Itt remek lehetőség nyílik a tanulásra, minden feltétel adott. Kevesebben is vagyunk, mint egy nagy kollégiumban, sokkal családiasabb a légkör. Mindenki akkor utazik haza, és akkor megy ki a kollégiumból, amikor akar. A csoporttársaimmal én is járok különböző bulikra, moziba, presszóba. Este tíz után csengetni kell, de nincsen belőle probléma, ha valaki későn ér be. Egyébként kérdezgették az év elején a csoporttársaim, hogy pap akarok-e lenni, meg ilyesmiket. De most már túltették magukat a kezdeti érdeklődésen. Megjegyzéseket nem tesznek, igaz, el sem tűrném. * Szabadság, de nem szabadosság - foglalta össze házirendjük alapelvét dr. Vass 'László, s hozzátette, azt írná ki a legszívesebben a diákok faliújságjára, hogy csak annyi figyelmet fordítsanak másra, mint magukra. Borlahidai A. Az itt lakók a folyosó végén hangulatos társalgót rendeztek be Kiáltás Háború. Krieg War! Minden helyen, minden időben ugyanaz: pusztulás, halál. Minden nyelven ugyanaz: a halálsikoly, a zokogás. Mindenkinek, mindenhol ugyanaz: félelem, rettegés . . . Nincs határ, nincs földrész, nincs ember, nincs hit. Csak a pillanat rettenete van, a tágra nyílt pupillák mélyén a rémület. Aztán nincs többé semmi. Sem hit, sem eszme, sem szerelem. Se remény, se öröm, se könny. Se álom. Csak az az egyetlen. Az örök. Emlékek: fölidézhetetlenek! Mégis szétterülnek az agysejtek rejtett tekervéoyeiben, belemarnak a gyomor zsige- reibe, ott zakatolnak minden szívverésben. Emlékek? Ugyan kinek az emlékei? A holtaké? A túlélőké? Hiszen olyan egyformák már. Nem! Nem emlékek. Lidércnyomás,, iszonyat. A háború kisértetei. Kék égboltozaton a csillogó szárnyú végzet kötelékei, a kondenzcsí'kok szelíd bárányfelhőkké fodrosodott jégkristályai, tízezernyi lóerős motorok morajlássá halkuló robajai . . . Sosem kellett volna hallani, hogy ne kelljen hallani újra: a fütyülve zuhanó halálszimfóniát, érezni a Napot éjszakai sötétbe borító robbanások marón keserű füstjét .. . Aztán a házaknak már nincsenek fa lai, a bomba- tölcsér helyén az előbb még kert volt, a földhányás szélén kilátszik egy játékbaba lába. Aki játszott vele, mélyen alatta van . . . Emlékek! Sosem kellett volna látni, hogy ne kelljen látni mindig: ragyogó napsugárban, esti homályban, éjszaka sötétjében, gyertyák fényében, szemek tükrében . . Torkolattüzék: sűrű, rövid villanások, mély sárga lángcsóvák. A halál csi'llagszórói. Es egy arcon torz fintorrá merevül a kiáltás. A sisak közepén, a homlok fölött egy aprócska lyuk. Hát ennyi volt. Élt tizenkilenc évet. És egy temető egy normandiai falu határiban: John Bradly tizedes. Élt huszonkét évet. Aztán odébb: élt harminckét évet, Stefan Müller százados. És élt húsz évet, élt harmincat, élt. . . és elesett egy napon, és hívták Jánosnak, és hivták Georgnak, és hívták Ivánnak, és hívták Johannák. Es hivták valakinek, amíg nem parancsolta a háború ölni és - megöletni. Háború. Megint háború! Emlékképek. A minapiak: csaknem tapinthatók, bejönnek a szobánkba, mellénk szegődnek, torkon ragadnak! A képernyő szenvtelen fénypontjai távoli városok halottairól üzennek: egy lőtt seb közelképe taszít egy szétnyíló gyomorfalon, egy kivérzett arc sápadt merevsége, egy élettelen testté amott, a járda szélén . . . És emlékeink mélyén földübörgő harckocsikról üzen és a hatalom minden parancsát teljesíteni kész armada ítéletvégrehajtói gyilkos mozdulatairól . . . Háború! Épp most a beteljesült bizonyosság: egy megszállott hatalomvágy, egy őrült fanatizmus oltárán újabb áldozatok ! Ártatlanok, kiszolgáltatottak. És önfeláldozók, akik tán megváltják a világ bűneit . . . Háború: lángok, pusztulás, halál. Ma néhány száz. Holnap néhány ezer. Holnapután? Nincs válasz. Csak szorongás von és szomorúság. És rettegés. Nem a pusztulástól, a haláltól. Az előbb- utóbb mindennel, mindenkivel megesik. Hanem az embertelenségtől. Attól, ahol még tartunk, attól, amitől tartanunk kell. A Hazugság hatalmától; az önkény őrületétől; a Gonosz rémuralmától. Ezektől ments meg, Uram, minket! Az élet gondjaival majd csak elboldogulunk valahogy. Búsbarna László misüvegből, csak megmaradjon. Rendetlen, amolyan „ki tudja mikor készül el" épület benyomását kelti első pillantásra Tóth Ferencék keszüi, tetőtér- beépítéses családi háza. Bent is hasbnló a kép. A családfő az emeletre vezet, az egyetlen szobába, amit nappal is fűte- nek. Hogy mennyire, az neki is csak akkor tűnik fel, amikor pár percnyi üldögélés után hidegnek érezzük a szobát. De ők nem nagyon szoktak üldögélni. Most fizetés nélküli szabadságon van, a tetőtérbe vezető lépcsőt csinálja. Neki beletelik két hónopjába, megtakarít 14 000 forintot. Harmincezret kért érte egy mester, neki nyolcezer forint a fizetése. Tulajdonképpen mindent ilyen aprólékosan, megfontoltan kalkulálva léteznek évek óta, de távolról sem jószán- tukból. Rávitte őket a kényszer, amely attól a perctől kezdve, hogy Pécsről Keszübe költöztek, egyre erősödött, jóllehet ők azt gondolták, falun könnyebb lesz a megélhetés. Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Gyöngyös utcai kétszobás OTP-lakást egy régi vályog- házra váltották, mór nem volt elég az a pótlás, amit az 1987- ben vásárolt gyódi kert adott. De alighogy kiköltöztek, hozzákezdtek az új ház építéséhez. Részletekben bontották a régit. Ök öten, a család. Nemcsak Tóth Ferenc, hanem a most húszéves Robi és a 18 éves Melinda is fönn volt a tetőn. A legkisebb, a most 10 éves Évi és az édesanyja rakta, hordta, ami lejött. S közben kacsát tömtek, bikákat tartottak, fenyernek való földet béreltek. Kötegnyi fénykép idézi ezeket a napokat. Aztán eljött az az idő is, amikor már csak egy lakható szoba maradt a régi házból, de az újba még nem tudtak beköltözni. Két heverő betétjét feltették a szekrény tetejére, ott aludt a két nagyobb gyerek, a kicsi meg a szüleivel. Robi, a legnagyobb - fogyatékos. Nyolc osztályt végzett, a szociális foglalkoztatóban dolgozik. Melinda a bútoreladó szakmát tanulta, de most élelmiszerüzletben dolgozik és elsős a dolgozók gimnáziumában. Karácsonyra mindannyian színes tv-t szerettek volna, de nem mertek belevágni. Ha valamikortól, mostantól igazán meg kell gondolni, mire ad ki pénzt a család, s főleg azt, hogy mit vesz fel hitelbe. Ezt már a rendkívül jó kedélyű édesanyjától hallom, aki postai kézbesítőként dolgozik Készéiben. Arra nem is emlékszik, hogy mikor vett magának új holmit, de arra igen, hogy tanította Robit olvasni, s hogy mennyire örültek a gyerekek minden olyan új darabnak, játéknak, ami sok gyerek számára szinte természetes. És nem győzi dicsérni a férjét, aki a betonozástól a padlófűtés-szerelésen át a csempé- zésig mindent maga csinált. Ók voltak a segítői. A kertben is együtt dolgoznak. Ősszel 600 salátát palántáztak és már kibújt a cukorborsójuk is. A kereső gyerekek fillérre pontosan hazaádott keresetével, Robi járadékával és a családi pótlékkal együtt 34 000 forint- a havi jövedelmük. Ebből a részletek, a kötelező kiadások eddig meghaladták a hatezer forintot. A különböző kölcsönökből 500 000 forinttal tartoznak, A szülők, akik éveken ót hajszolták magukat, akiket nem zavart, hogy ha a hátuk mögött sajnálkozva ösz- szesúgtak, hogy ők csak így képesek valamire, most keseredtek meg. Értelmetlennek látják az elmúlt éveket, a sok mindenről lemondást, az állandó munkát. Két—három évvel az 50. életévük előtt nem tudnak hinni abban, hogy egyszer tényleg elkészül a házuk ... T. É. A tetőtérben az egyik gyerekszoba már csaknem készen áll, mutatja be a házigazda. Läufer László felvételei \ \
