Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-20 / 19. szám
„Vártunk, Feró, vártunk, Feró" - messze ha Ili k Magyarszék utcáin az ütemes skandólás, amikor péntek este a helyiek számára közismert Sorompó büfé-.fala- tozó ajtaja úgy fél tizenegy tájban megnyílt a. népszerű rockénekes, Nagy Feró előtt. Az égtelenül dübörgő, monoton diszkont* mus megszakadt, a zsúfolásig megtelt, füstös kocsma pillanatok alatt rock- srínpaddá alakult. A tétován lötyögő társaság azonnal vette a lapot, és már nem akart semmi mást, mint „Kun Bélával találkozni ..," Mi ez a furcsa keveredés, mit keres itt Feró? És hol vannak a többiek — a Beatrice? A válasz egyszerű, a zenekar Feró zsebé„A diszkázás a pénz kényszere A garázsból a diszkóba egy az utunk... 99 ben lapul kazettán. A Nagy Mágus int egyet a diszkós- nak, becsukom a szemem, s már akár koncerten is lehetnék. Pedig ez csalás és ámítás. Vagy .mégsem? Nem mennek a koncertek? — Egy ilyen kis helyén nem tudnak minket megvenni, ez tiszta sor. Persze ettől még nem kell feltétlen diszkóba járni, a zenekar többi tagja nem is tudja ezt megcsinálni, de ettől a pénz még bekap bennünket, sajnos. Tavalyelőtt 150 előadásunk volt, tavaly 50, és akkor a Beatrice még nem panaszkodhat, mi még jól állunk, ha a 30 ezer példányban eladott lemezünkre gondolpk. Két éve kezdtem el diszkóba járni, azt gondoltam, megméretem magam, mérjük öss.ze az erőnket. Persze nem ilyen egyszerű, mert azért közben ez egy rocker számára iszonyú. De megfordíthatom a dolgot, és akkor világosan látszik, hogy a diszkónak van szüksége rám.- Magyarszéken a 30 perces műsorod után szinte kiürült a kocsma. Végül is ott a környéken, az egyetlen péntek esti szórakozási lehetőség ez a iiataloknak, szükségszerűen szélesebb réteget tömörít. Mert ugye a Bázisban egészen más volt ia helyzet. A te igazi tereped, úgy gondolom, az a Garázs. — Egyik legfőbb célom, hogy a Garázst valamilyen imádon bővíthessem. Agyrém, hogy a három év alatt semmit nem bírtam előrelépni, hiába próbáltam az adott keretek közül kilépni. Például nem sikerült azt az apróságot sem elérnem, hogy minden alkalommal ugyanaz a technikus keverjen. De azért már önmagában haladás, hogy én ott dolgozhatok. Három éve még botrány volt Nagy Feró a rádióban. Az igazi vágyam, ha ilyen keretek között nem megy a dolog, egy illegális rádiót csinálni. Persze, akkor innen kilépek, nyilván nem lenne etikus. Nem balhét akarok, .hanem, hogy oz én műsorom ne félórás, hanem 2—3 órás legyen. Teret kell adni a fiatal zenekaroknak. Most a Garázsban kb. 400 magyar zenekarom van, akik közt nincsenek sztárok. Hogy mennyire tehetségesek, nem annyira számit. Az a lényeg, hogy kapjanak lehetőséget a sikerre, hogy minél több magyar zenekart halljanak az emberek. Nem értem, miért kell nekem a hamburgi slágerlista 53. helyezettjeit hallgatni állandóan. Olyan ez, mintha mi nekik a mátészalkai slágerlistát nyomatnánk. Őrület.- Itt van például a pécsi Kispál és a Borz együttes. — Fantasztikus csapat. Ök az én zenekarom. Hamarosan kiadunk nekik egy lemezt, ami üzletileg nyilván nem lesz nyereséges vállalkozás, o mai viszonyok között. A lényeg, hogy minél több alkalmat kell teremteni, hogy a közönség hallja, lássa őket. Zábrádi Marianna Ne törj tányért, álmodj! A fekete álomképek a lélek változására figyelmeztetnek Életünk egyharmadót alvással töltjük. Dr. Stark András, a Pécsi Mentálhigeniás Intézet vezetője az ólmok kitűnő ismerője. A vele készített beszélgetésből kiderül, hogy az említett időszak egyáltalán nem elvesztegetett része napjainknak.- Az álom olyan, mint a Patyolat. Amíg mi alszunk, addig érzelmeinket, feszültségeinket, elfojtott indulatainkat segíti tisztába tenni. Napközben jókneveltségünk, az illem, a normák nem engednek meg mindent. Rendszerint nem vágunk főnökünkhöz hamutartót, nem borítjuk feleségünkre az asztalt, uralkodunk magunkon. Ez a feszültség elraktározódik éjszakára, és még akkor is nehéz agresszív indulatainkat magunk számára elfogadhatóvá tenni. Az álom mindezt igyekszik szórakoztató, érdekes formává változtatni, be- óltözteti különböző szereplők közötti konfliktusok alakjába, szinte dramatizálja a helyzetet. Gyakran még így is nehezen elfogadható, hogy ez a mi vágyunk és ez mind belőlünk fakad. Ha túl na gy a feladat, akkor ébredünk izzadton. leverten.- Mindig álmodik az ember, mert időnként leidereng valami az ébredés után, de vannak olyan éjszakák, amikor ilyen élmények nélkül köszönt .ránk a hajnal?- Mindig álmodunk, csak nem emlékszünk a történetekre Ez egyfajta védekezése a szervezetünknek, Így nem téveszthető össze a valóság a nagyon valódinak tűnő képzelettel. Az elfelejtés tehát azt szolgálja, hogy ne alakuljon ki bennünk zűrzavara, de egy kis odafigyeléssel megőrizhetők az álmok. Ennek is lehet feladata, segithet megérteni azokat az erőket, azokat a feszültségeket, amik bennünk vannak. Segítségével ráláthatunk problémáinkra, és célszerűbben, hatékonyabban viselkedhetünk nappali életünkben. Amitől félünk, azt is megálmodjuk. Nagyon gyakoriak az úgynevezett vizsgaálmok, amikben vágy teljesítés a cél. Szeretnénk már mihamarabb túl lenni az egészen, hogy ne kelljen megvárnunk a reggelt, a holnapot. Előre jelez, megsejtet valamit, amire várunk, amitől félünk, és ha jól figyelünk, megtalálhatjuk egy konfliktusos helyzet megoldását is.- Hogyan lehet az álomlejtést gyakorolni? — Mindenképpen érdemes ébredéskor azonnal lejegyezni. Ekkor még minden részletében, gazdagságában emlékszünk rá. Még jobb, ha elmeséljük valakinek, mert érdekes módon közlési értéke és közlési igénye is van, kettesben olyan részletek is jelentőséget kaphatnak, amelyekre egyedül ügyet sem vetettünk volna. Nemcsak a történetek az érdekesek, hanem megjelenésük is. Van, aki színesen álmodik. A színék gazdagsága összefüggésben van érzelmi állapotunkkal. Ha fekete — fehérré változik, lelki működésünkben kell keresni a magyarázatot. Tehát érdemes figyelnünk, édemes gondot fordítani rá, önmagunkat tesz- szük gazdagabbá azzal, ha foglalkozunk álmainkkal. Zsoldos László Kuvait város madártávlatból Illem indít közel-keleti utakat az IBUSZ A hírek szerint legalább 5 millió forint veszteség érte az IBUSZ-t az öböl-háború miatt. A legnagyobb hazai utazási irodának ugyanis le kellett mondania a közel- keleti utakat és a térségbe tervezett nyári üdüléseket. Az idei év első felére meghirdetett utak, tulajdonképpen már a válság elmélyülésekor kétségessé váltak, az utolsó lökést azonban minden valószínűség szerint a repülőjegyek árának emelkedése hozta meg. Március végéig nem indítanak utakat Izraelbe, Egyiptomba, Szíriába, Libanonba és az Arab Emirátusokba sem. Amint azt Herke Attilától, az IBUSZ Baranya megyei igazgatójától megtudtuk, felfüggesztették a törökországi utak és nyaralások szervezését is. A népszerű pécsi indulásé törökországi buszos túrák - a háború kimenetelétől függően - valószínűleg tavasszal újra kezdik, egyelőre azonban minden' bizonytalan. Az elmaradt törökországi, izraeli és közel-keleti üdülő- program helyett a baranyai IBUSZ-irodák jugoszláviai és olaszországi tengerparti üdüléseket ajánlanak. Jugoszláviában az adriai üdülőhelyeken /még bőven van hely, az olasz- országi appartmanok viszont már fogyóban vannak. Az utazásszervezők dolaót nehezíti, hogy a volt szocialista orszáaokkal eddig még nem sikerült konkrét üzleteket kötni. Talán egyedül Csehszlovákia hajlandó valamilyen együttműködésre, illetve a szovjetekkel is -kialakulóban van egyfajta barterüzlet. A baranyaiaknak sikerült közvetlen megállapodást kötniök holland, osztrák és német cégekkel. Pécs és Harkány iránt ugyanis ebből a térségből van komolyabb érdeklődés. Az IBUSZ a kieső forgalmat a szolgáltatások bővítésével szeretné növelni,' ennek érdekében a közeljövőben különféle úi vállalkozásokba kezdenek. A változások nemcsak Baranyára érvényesek, a tolnai, a somogyi és zalai utazási irodák is nagyobb önállóságot kaptak. F. D. Gál György: évSzázados emlékeim A rendőr százados vonata G. Gy. szakaszvezető nyári gyakorlószolgálatát töltötte egy balatonporti kisvárosban. A rekkenő hőségtől és a bikinis lányok látványától verejtékezve, hosszú órákon keresztül állt egy egyirányú utca végénél, és a számára meghatározottak szerint folyamatosan intézkedett.. . Ez abból állt, hogy a közlekedési morál javítása céljából monoton hangon ismételgette: ...Halt! Ti ne kukkén?? Ájbán strassze! Cváj under forint kom!!! Fiderzén! Csak egy-egy zivatar megjelenése és az „ungarise policáj bőze” szavak időnkénti alkalmazása hozott számára változatosságot. Egy napon azonban megjelent „a kerékpáros". A járdán lévő villanyoszlopokat kerülgetve elkerekezett a rendőr mögött, majd kb. 20 méter „biztonságos" távolság után hátrafordult és hangos „Hel- ló!"-kiáItás mellett a kormányt elengedve kecsesen mutatta kezeivel a félre nem érthető egyezményes jelet. Ez Így ment napokon keresztül. Egy hét után G. Gy. fejében „ördögi terv” született. . . Amikor a „beintés" megtörtént és az ellenfél már fordult volna vissza, a rendőr hirtelen nyelvét kidugta és vad hörgő hangot hallatva szamárfület 'mutatott neki. A válasz, egy csörrenés.,. . egy apró jaj!... és G. Gy. szkv. megirta pályafutása első Írásos jelentését. (Eay könnyű testi sérüléssel iáró közlekedési baleset helvszinén megtett intézkedésről.) Radio mellett, Eltűnődöm: a sajtóvilágnak is megvannak a maga farkasai, akik a,z útjukba került vagy közéjük dobott koncon marakodnak, tépik-nyü- vik az áldozatot és elégedetten nyalják szájuk szélét, körülpillantva, kutatva, ki lesz a következő? Aztán elhessegetem magamtól ezt a durva és hát - őszintén szólva - nem is nagyon igaz látomást, már csak azért is, mert senkit sem szeretnék megsérteni nagyon is érzékeny szakmai körömből. De hát e képből nem tudom szétoszlatnj az Író Végh Antal arcát-alakját, akitől elég gyakran hangos a hazai sajtó - beleértve rádiót és tévét is - főleg azóta, hogy annak idején megirta véleményét a magyar futball- sportróJ. Akkoriban legalább annyian szidták, mint öltönyön tapsoltak neki, könyvéhez csak pult alól, vagy magas felárral juthatott hozzá az érdeklődő, a bátor gondolatokhoz akkor még nem nagyon szokott olvasótábor. Szókimondó regényeire, szociográfiai riportjaira még emlékezhetünk: tapsoltunk neki. Aztán a közelmúltban- miután könyv- és lapkiadó magánvállalatot alapított és volt „egy ügye", ami miatt bírósági perbe is keveredett — a „farkasok" természetesen nekirontottak. Végh Antal kemény fiakó, nem tudják letepemi, nagyon is képes arra, hogy megvédje magát. Jómagam — ha ez számit egyáltalán valamit - pártján állok a mai napig is. A napokban a rádió riporternője - akit csak hangja után ismerek és sok jó riport kapcsán - Végh Antallal beszélget abból az apropóból, hogy az író által indított új lap munkatársa lett. a sajtóberkekben közismert személyiség. B. Gy. Nevét azért rövidítem, mert ezúttal nem kimondottan személye a lényeg. B. Gy. egy időben a Magyar Rádió politikai főszerkesztőségén dolgozott, később a pártközkérdésre az Író röviden válaszolt: „Már hogyne- tudtam volna?!” — „És ennek ellenére felvette ...” — jegyezte meg a kollegina. „Igen. Ennek ellenére. Ami a munkáját illeti, pontos, megbízható, munkabíró. Engem nem érdekel, hogy korábban milyen beosztásban dolgozott, hol és mikor.” A riporternö Duma pont agitációs és propagandaosztályának vezető munkatársa lett, majd végül - lemondásáig a televízió elnöke. A riporternő azon csodálkozott — és ez nem is baj —, hogy Végh Antal, aki soha sem rokonszenvezett az MSZMP-vel és politikájával — ennek ellenére felkínált B. Gy.-nek egy szerkesztői állást. Hogy pontos legyek: pályázat elnyerése révén került Végh Antal lapjához, „Tudta-e Végh úr, hog? B. Gy.-nek milyen múltja van és hogy kicsoda?" A naiv nem enged: „De talán ha megkérdezte volno B. Gy., korábbi, rádiós munkatársait, mi a véleményük erről? . . ." Az író: „Tartom magam a mai követelményekhez: vagy jó szakember valaki, vagy nem. A múltja nem érdekel. Én senkit sem káderezek...!" Aztán Végh Antal hivatkozott valakinek a szavaira, aki azt mondta: a pártállammal akármilyen mértékben is csak az nem volt elkötelezett, aki negyvenötben mondjuk kómába esett és úgy etették negyvenöt éven keresztül. Ennyi, A riporternő csak ezt válaszolta, talán megadóan: „Értem." Talán belátta, hogy ö sem mai csirke a szakmában és ríporterkedett ö már a pártállam idején is. Nem tudom mit akart elérni ezzel a riporttal. Talán azt, hogy B. Gy.-t ki kellene eb- rudálnia Végh Antalnak. Hogy B. Gy.-n bosszút kéne állni. Hogy amíg a riporternő - feltételezem — vallja a ma érvényes nézetet, miszerint - és magas politikusok szerint is - elsődleges a szakmai tudás, amelyet remélhetően ő sem vitathat el az ügy szereplőjétől — másik kézzel leperget egy riportot, amelyben mindezt tagadja. A módszer nagyon is ismerős. Jóllehet, B. Gy. is gyakorolta annak idején, vagy nem gyakorolta. Mindenesetre sorsa — amely így alakult - semmiképpen sem ér meg egy misét. Egy riportot még úgy sem. Más kérdés, hogy a riport elkészítéséhez joga volt a kolleginának. Mint ahogy nékem is, e fenti véleményemhez. Remélem nincs harag, ugye? Mint ahogy remélem nem kerül sor a csatabárd kiásására a következők miatt sem. A héten — az öböl-háború kitörése után - a tévében nyilatkozott az MSZMP egyik vezető személyisége. Ellenzi az amerikai hadsereg iraki akcióját. Ezt mondta: „Az amerikaiak ismét a világ csendőre szerepét vállalták...!" Ez mellbe vágott. A „világ csendőre" minősítést volt alkalmunk hallani vagy négy évtizeden át, szinte naponta a lapok, rádiók, tévék jóvoltából. Unalmas és otromba. Mert gyűlöletet keltő. És nem is igaz. Vagy ha igaz, akkor volt még néhány „világcsendőre" más részein a földnek. Hasonló hangok: „Minden azért a piszkos olajért történik!” Igen. Pontosan. Az olajért. Ha nincs olaj, mines benzin, nincs fűtés, nincs szállítás, nincs ipar, nincs mezőgazdaság, semmi nincs. A demagóg dumából megélni nem lehet. Ez_Jlyen egyszerű. 4 vasamapi Csökkenő turistaforgalom
