Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-20 / 19. szám

„Vártunk, Feró, vártunk, Feró" - messze ha Ili k Ma­gyarszék utcáin az ütemes skandólás, amikor péntek este a helyiek számára köz­ismert Sorompó büfé-.fala- tozó ajtaja úgy fél tizen­egy tájban megnyílt a. nép­szerű rockénekes, Nagy Fe­ró előtt. Az égtelenül dü­börgő, monoton diszkont* mus megszakadt, a zsúfo­lásig megtelt, füstös kocs­ma pillanatok alatt rock- srínpaddá alakult. A této­ván lötyögő társaság azon­nal vette a lapot, és már nem akart semmi mást, mint „Kun Bélával találkoz­ni ..," Mi ez a furcsa kevere­dés, mit keres itt Feró? És hol vannak a többiek — a Beatrice? A válasz egysze­rű, a zenekar Feró zsebé­„A diszkázás a pénz kényszere A garázsból a diszkóba egy az utunk... 99 ben lapul kazettán. A Nagy Mágus int egyet a diszkós- nak, becsukom a szemem, s már akár koncerten is le­hetnék. Pedig ez csalás és ámítás. Vagy .mégsem? Nem mennek a koncertek? — Egy ilyen kis helyén nem tudnak minket meg­venni, ez tiszta sor. Persze ettől még nem kell feltétlen diszkóba járni, a zenekar többi tagja nem is tudja ezt megcsinálni, de ettől a pénz még bekap bennün­ket, sajnos. Tavalyelőtt 150 előadásunk volt, tavaly 50, és akkor a Beatrice még nem panaszkodhat, mi még jól állunk, ha a 30 ezer példányban eladott leme­zünkre gondolpk. Két éve kezdtem el diszkóba járni, azt gondoltam, megméretem magam, mérjük öss.ze az erőnket. Persze nem ilyen egyszerű, mert azért közben ez egy rocker számára iszo­nyú. De megfordíthatom a dolgot, és akkor világosan látszik, hogy a diszkónak van szüksége rám.- Magyarszéken a 30 perces műsorod után szinte kiürült a kocsma. Végül is ott a környéken, az egyet­len péntek esti szórakozási lehetőség ez a iiataloknak, szükségszerűen szélesebb réteget tömörít. Mert ugye a Bázisban egészen más volt ia helyzet. A te igazi tereped, úgy gondo­lom, az a Garázs. — Egyik legfőbb célom, hogy a Garázst valamilyen imádon bővíthessem. Agy­rém, hogy a három év alatt semmit nem bírtam előre­lépni, hiába próbáltam az adott keretek közül kilépni. Például nem sikerült azt az apróságot sem elérnem, hogy minden alkalommal ugyanaz a technikus kever­jen. De azért már önma­gában haladás, hogy én ott dolgozhatok. Három éve még botrány volt Nagy Fe­ró a rádióban. Az igazi vágyam, ha ilyen keretek között nem megy a dolog, egy illegális rádiót csinálni. Persze, akkor innen kilépek, nyilván nem lenne etikus. Nem balhét akarok, .hanem, hogy oz én műsorom ne félórás, hanem 2—3 órás legyen. Teret kell adni a fiatal zenekaroknak. Most a Garázsban kb. 400 magyar zenekarom van, akik közt nincsenek sztárok. Hogy mennyire tehetségesek, nem annyira számit. Az a lé­nyeg, hogy kapjanak lehe­tőséget a sikerre, hogy mi­nél több magyar zenekart halljanak az emberek. Nem értem, miért kell nekem a hamburgi slágerlista 53. he­lyezettjeit hallgatni állan­dóan. Olyan ez, mintha mi nekik a mátészalkai sláger­listát nyomatnánk. Őrület.- Itt van például a pécsi Kispál és a Borz együttes. — Fantasztikus csapat. Ök az én zenekarom. Hamaro­san kiadunk nekik egy le­mezt, ami üzletileg nyilván nem lesz nyereséges vál­lalkozás, o mai viszonyok között. A lényeg, hogy mi­nél több alkalmat kell te­remteni, hogy a közönség hallja, lássa őket. Zábrádi Marianna Ne törj tányért, álmodj! A fekete álomképek a lélek változására figyelmeztetnek Életünk egyharmadót alvás­sal töltjük. Dr. Stark András, a Pécsi Mentálhigeniás Inté­zet vezetője az ólmok kitűnő ismerője. A vele készített be­szélgetésből kiderül, hogy az említett időszak egyáltalán nem elvesztegetett része nap­jainknak.- Az álom olyan, mint a Patyolat. Amíg mi alszunk, ad­dig érzelmeinket, feszültségein­ket, elfojtott indulatainkat se­gíti tisztába tenni. Napközben jókneveltségünk, az illem, a normák nem engednek meg mindent. Rendszerint nem vá­gunk főnökünkhöz hamutartót, nem borítjuk feleségünkre az asztalt, uralkodunk magunkon. Ez a feszültség elraktározódik éjszakára, és még akkor is nehéz agresszív indulatainkat magunk számára elfogadható­vá tenni. Az álom mindezt igyekszik szórakoztató, érde­kes formává változtatni, be- óltözteti különböző szereplők közötti konfliktusok alakjába, szinte dramatizálja a helyze­tet. Gyakran még így is ne­hezen elfogadható, hogy ez a mi vágyunk és ez mind belő­lünk fakad. Ha túl na gy a feladat, akkor ébredünk izzad­ton. leverten.- Mindig álmodik az em­ber, mert időnként leidereng valami az ébredés után, de vannak olyan éjszakák, ami­kor ilyen élmények nélkül kö­szönt .ránk a hajnal?- Mindig álmodunk, csak nem emlékszünk a történetek­re Ez egyfajta védekezése a szervezetünknek, Így nem té­veszthető össze a valóság a nagyon valódinak tűnő kép­zelettel. Az elfelejtés tehát azt szolgálja, hogy ne alakuljon ki bennünk zűrzavara, de egy kis odafigyeléssel megőrizhe­tők az álmok. Ennek is lehet feladata, segithet megérteni azokat az erőket, azokat a fe­szültségeket, amik bennünk vannak. Segítségével rálátha­tunk problémáinkra, és cél­szerűbben, hatékonyabban vi­selkedhetünk nappali életünk­ben. Amitől félünk, azt is megálmodjuk. Nagyon gyako­riak az úgynevezett vizsga­álmok, amikben vágy teljesítés a cél. Szeretnénk már mi­hamarabb túl lenni az egé­szen, hogy ne kelljen megvár­nunk a reggelt, a holnapot. Előre jelez, megsejtet valamit, amire várunk, amitől félünk, és ha jól figyelünk, megtalál­hatjuk egy konfliktusos helyzet megoldását is.- Hogyan lehet az álom­lejtést gyakorolni? — Mindenképpen érdemes ébredéskor azonnal lejegyez­ni. Ekkor még minden részle­tében, gazdagságában emlék­szünk rá. Még jobb, ha el­meséljük valakinek, mert ér­dekes módon közlési értéke és közlési igénye is van, ket­tesben olyan részletek is je­lentőséget kaphatnak, ame­lyekre egyedül ügyet sem ve­tettünk volna. Nemcsak a tör­ténetek az érdekesek, hanem megjelenésük is. Van, aki szí­nesen álmodik. A színék gazdagsága összefüggésben van érzelmi állapotunkkal. Ha fekete — fehérré változik, lelki működésünkben kell keresni a magyarázatot. Tehát érdemes figyelnünk, édemes gondot fordítani rá, önmagunkat tesz- szük gazdagabbá azzal, ha foglalkozunk álmainkkal. Zsoldos László Kuvait város madártávlatból Illem indít közel-keleti utakat az IBUSZ A hírek szerint legalább 5 millió forint veszteség érte az IBUSZ-t az öböl-háború miatt. A legnagyobb hazai utazási irodának ugyanis le kellett mondania a közel- keleti utakat és a térségbe tervezett nyári üdüléseket. Az idei év első felére meghirde­tett utak, tulajdonképpen már a válság elmélyülésekor kétsé­gessé váltak, az utolsó lökést azonban minden valószínűség szerint a repülőjegyek árának emelkedése hozta meg. Március végéig nem indíta­nak utakat Izraelbe, Egyiptom­ba, Szíriába, Libanonba és az Arab Emirátusokba sem. Amint azt Herke Attilától, az IBUSZ Baranya megyei igazgatójától megtudtuk, felfüggesztették a törökországi utak és nyaralá­sok szervezését is. A népszerű pécsi indulásé törökországi buszos túrák - a háború ki­menetelétől függően - való­színűleg tavasszal újra kezdik, egyelőre azonban minden' bi­zonytalan. Az elmaradt törökországi, izraeli és közel-keleti üdülő- program helyett a baranyai IBUSZ-irodák jugoszláviai és olaszországi tengerparti üdü­léseket ajánlanak. Jugoszláviá­ban az adriai üdülőhelyeken /még bőven van hely, az olasz- országi appartmanok viszont már fogyóban vannak. Az utazásszervezők dolaót nehezíti, hogy a volt szocialis­ta orszáaokkal eddig még nem sikerült konkrét üzleteket köt­ni. Talán egyedül Csehszlová­kia hajlandó valamilyen együttműködésre, illetve a szovjetekkel is -kialakulóban van egyfajta barterüzlet. A baranyaiaknak sikerült közvet­len megállapodást kötniök holland, osztrák és német cé­gekkel. Pécs és Harkány iránt ugyanis ebből a térségből van komolyabb érdeklődés. Az IBUSZ a kieső forgalmat a szolgáltatások bővítésével szeretné növelni,' ennek érde­kében a közeljövőben külön­féle úi vállalkozásokba kezde­nek. A változások nemcsak Baranyára érvényesek, a tol­nai, a somogyi és zalai uta­zási irodák is nagyobb önálló­ságot kaptak. F. D. Gál György: évSzázados emlékeim A rendőr százados vonata G. Gy. szakaszvezető nyári gyakorlószolgálatát töltötte egy balatonporti kisvárosban. A rekkenő hőségtől és a bikinis lányok látványától ve­rejtékezve, hosszú órákon ke­resztül állt egy egyirányú utca végénél, és a számára meg­határozottak szerint folyamato­san intézkedett.. . Ez abból állt, hogy a közle­kedési morál javítása céljából monoton hangon ismételgette: ...Halt! Ti ne kukkén?? Ájbán strassze! Cváj under forint kom!!! Fiderzén! Csak egy-egy zivatar megjelenése és az „ungarise policáj bőze” sza­vak időnkénti alkalmazása ho­zott számára változatosságot. Egy napon azonban megje­lent „a kerékpáros". A járdán lévő villanyoszlopokat kerül­getve elkerekezett a rendőr mögött, majd kb. 20 méter „biztonságos" távolság után hátrafordult és hangos „Hel- ló!"-kiáItás mellett a kormányt elengedve kecsesen mutatta kezeivel a félre nem érthető egyezményes jelet. Ez Így ment napokon keresztül. Egy hét után G. Gy. fejében „ördögi terv” született. . . Amikor a „beintés" megtör­tént és az ellenfél már fordult volna vissza, a rendőr hirtelen nyelvét kidugta és vad hörgő hangot hallatva szamárfület 'mutatott neki. A válasz, egy csörrenés.,. . egy apró jaj!... és G. Gy. szkv. megirta pá­lyafutása első Írásos jelenté­sét. (Eay könnyű testi sérülés­sel iáró közlekedési baleset helvszinén megtett intézkedés­ről.) Radio mellett, Eltűnődöm: a sajtóvilágnak is megvannak a maga far­kasai, akik a,z útjukba ke­rült vagy közéjük dobott kon­con marakodnak, tépik-nyü- vik az áldozatot és elége­detten nyalják szájuk szélét, körülpillantva, kutatva, ki lesz a következő? Aztán el­hessegetem magamtól ezt a durva és hát - őszintén szólva - nem is nagyon igaz látomást, már csak azért is, mert senkit sem szeretnék megsérteni nagyon is érzé­keny szakmai körömből. De hát e képből nem tudom szétoszlatnj az Író Végh An­tal arcát-alakját, akitől elég gyakran hangos a hazai saj­tó - beleértve rádiót és té­vét is - főleg azóta, hogy annak idején megirta véle­ményét a magyar futball- sportróJ. Akkoriban legalább annyian szidták, mint öltö­nyön tapsoltak neki, könyvé­hez csak pult alól, vagy ma­gas felárral juthatott hozzá az érdeklődő, a bátor gon­dolatokhoz akkor még nem nagyon szokott olvasótábor. Szókimondó regényeire, szo­ciográfiai riportjaira még emlékezhetünk: tapsoltunk neki. Aztán a közelmúltban- miután könyv- és lapkiadó magánvállalatot alapított és volt „egy ügye", ami miatt bírósági perbe is keveredett — a „farkasok" természete­sen nekirontottak. Végh An­tal kemény fiakó, nem tudják letepemi, nagyon is képes arra, hogy megvédje magát. Jómagam — ha ez számit egyáltalán valamit - pártján állok a mai napig is. A napokban a rádió ri­porternője - akit csak hang­ja után ismerek és sok jó riport kapcsán - Végh An­tallal beszélget abból az ap­ropóból, hogy az író által indított új lap munkatársa lett. a sajtóberkekben közis­mert személyiség. B. Gy. Ne­vét azért rövidítem, mert ez­úttal nem kimondottan sze­mélye a lényeg. B. Gy. egy időben a Magyar Rádió po­litikai főszerkesztőségén dol­gozott, később a pártköz­kérdésre az Író röviden vá­laszolt: „Már hogyne- tudtam volna?!” — „És ennek elle­nére felvette ...” — jegyezte meg a kollegina. „Igen. En­nek ellenére. Ami a munká­ját illeti, pontos, megbízha­tó, munkabíró. Engem nem érdekel, hogy korábban mi­lyen beosztásban dolgozott, hol és mikor.” A riporternö Duma pont agitációs és propagan­daosztályának vezető mun­katársa lett, majd végül - lemondásáig a televízió el­nöke. A riporternő azon cso­dálkozott — és ez nem is baj —, hogy Végh Antal, aki so­ha sem rokonszenvezett az MSZMP-vel és politikájával — ennek ellenére felkínált B. Gy.-nek egy szerkesztői ál­lást. Hogy pontos legyek: pályázat elnyerése révén ke­rült Végh Antal lapjához, „Tudta-e Végh úr, hog? B. Gy.-nek milyen múltja van és hogy kicsoda?" A naiv nem enged: „De talán ha megkérdezte volno B. Gy., korábbi, rádiós munkatársait, mi a véleményük erről? . . ." Az író: „Tartom magam a mai követelményekhez: vagy jó szakember valaki, vagy nem. A múltja nem érdekel. Én senkit sem káderezek...!" Aztán Végh Antal hivatko­zott valakinek a szavaira, aki azt mondta: a pártállammal akármilyen mértékben is csak az nem volt elkötelezett, aki negyvenötben mondjuk kó­mába esett és úgy etették negyvenöt éven keresztül. Ennyi, A riporternő csak ezt válaszolta, talán megadóan: „Értem." Talán belátta, hogy ö sem mai csirke a szak­mában és ríporterkedett ö már a pártállam idején is. Nem tudom mit akart elérni ezzel a riporttal. Talán azt, hogy B. Gy.-t ki kellene eb- rudálnia Végh Antalnak. Hogy B. Gy.-n bosszút kéne állni. Hogy amíg a riporter­nő - feltételezem — vallja a ma érvényes nézetet, mi­szerint - és magas politiku­sok szerint is - elsődleges a szakmai tudás, amelyet remélhetően ő sem vitathat el az ügy szereplőjétől — másik kézzel leperget egy riportot, amelyben mindezt tagadja. A módszer nagyon is ismerős. Jóllehet, B. Gy. is gyakorolta annak idején, vagy nem gyakorolta. Mindeneset­re sorsa — amely így ala­kult - semmiképpen sem ér meg egy misét. Egy riportot még úgy sem. Más kérdés, hogy a riport elkészítéséhez joga volt a kolleginának. Mint ahogy nékem is, e fen­ti véleményemhez. Remélem nincs harag, ugye? Mint ahogy remélem nem kerül sor a csatabárd kiásá­sára a következők miatt sem. A héten — az öböl-háború kitörése után - a tévében nyilatkozott az MSZMP egyik vezető személyisége. Ellenzi az amerikai hadsereg iraki akcióját. Ezt mondta: „Az amerikaiak ismét a világ csendőre szerepét vállal­ták...!" Ez mellbe vágott. A „világ csendőre" minősí­tést volt alkalmunk hallani vagy négy évtizeden át, szin­te naponta a lapok, rádiók, tévék jóvoltából. Unalmas és otromba. Mert gyűlöletet keltő. És nem is igaz. Vagy ha igaz, akkor volt még né­hány „világcsendőre" más részein a földnek. Hasonló hangok: „Minden azért a piszkos olajért történik!” Igen. Pontosan. Az olajért. Ha nincs olaj, mines benzin, nincs fűtés, nincs szállítás, nincs ipar, nincs mezőgaz­daság, semmi nincs. A de­magóg dumából megélni nem lehet. Ez_Jlyen egyszerű. 4 vasamapi Csökkenő turistaforgalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom