Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-08 / 246. szám

1990. december 8., szombat-r­uj Dunántúli napló 3 Egy felelős jogalkotó a privatizációról Nyilatkozik: Kecskés László helyettes államtitkár önkormányzati szabadegyetem Komlón Kétezernél is több a priva­tizálásra váró állami vállala­tok száma. Felgyorsul-e a fo­lyamat, ugyanakkor letisztul-e a kép? Dr. Kecskés Lászlóval, a privatizáció jogi rendjének kialakításáért feleás igazság­ügyi minisztérium helyettes államtitkárral aki a JPTE jogtudományi karán polgári jogot és nemzetközi magánjo­got ad elő — beszélgettem az állami tulajdon nagymérvű fel­oldásáról, azaz magántulaj­donba adásáról.- Milyen szerepe van az Igazságügyi Minisztériumnak a privatizációban?- Mi alakítjuk ki azokat a jogszabályokat, amelyek alapján az állami tulajdon eladásra kerül.- A privatizációs törvény készül, a Parlament várható­an decemberben tárgyalja. Nincs ez elkésve már?- Valóban itt problémák vannak. A társasági törvény és az úgynevezett átalakulási tör­vény alapján általános priva­tizációs jogszabály nélkül be­indult a spontán privatizáció. A régi rendszer jogalkotása ott követett el hibát, hogy úgy magyarázta be az akkori Parlamentnek az átalakulási törvényt, hogy ez csak egy puszta technikai kiegészítése a társasági törvénynek. Ez nem volt igaz akkor sem. Azt akarták, hogy gyorsan szavaz­za meg a Parlament, ne fi­gyeljenek oda. Pedig ennek az átalakulási törvénynek kellett volna lennie az általános pri­vatizációs törvénynek. Ez el­maradt. Július 1-jétől, az új Igazságügyi Minisztérium fel­állásától már több kérdésben léptünk, így a Vagyonügy­nökség jogállást megváltoz­tattuk, a vállalati és az át­alakulási törvényt módosítot­tuk, mégpedig azért, hogy tiszta legyen: az állami válla­latoknál lévő állami tulajdonú vagyontárgyak állami tulajdon­ba tartoznak. A szocialista gondolkodás sok zsákutcá'ja közül az egyik az volt, hogy nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy az állami vállalatnál lévő vagyontár­gyaknak ki a tulajdonosa: az állam vagy pedig az állami vállalat.- Mik voltak a konkrét tör­vényi módosítások?- Például a Vagyonügynök­ség vétójogának kiterjesztése a privatizáció teljes folyamatá­ra: a privatizációs szándékot a vállalat jelzi, az átalakulás feltételeit már a Vagyonügy­nökség állapítja meg egyolda­lúan, továbbá bármikor vétó­joggal élhet, akár megtilthat­ja az átalakulást és ezzel szemben a vállalatnak nincs is jogorvoslata. Az államot, mint tulajdonost ez a Vagyon­ügynökség képviseli, a dönté­seivel szemben éppen ezért bírói jogorvoslatnak nincs is helye. A korábbi szabályozás­ban, a régi jog szerint voltak bizonyos jogalapök, amelyek biztosították azt a lehetőséget, hogy pert indíthattak a Va­gyonügynökséggel szemben. Most nem lehet.- Jogállása szerint a kor­mányhoz tartozik a Vagyon­ügynökség?- Igen. Korábban az Or­szággyűléshez tartozott. A kor­mánynak von alárendelve, de működését az úgynevezett Va­gyonpolitikai irányelvek alap­ján fejti ki, az irányelveket az Országgyűlés határozza meg, évente. Elvileg tehát az Or­szággyűlés irányítja. A Va­gyonügynökség negyedéven­ként beszámol az Országgyű­lésnek arról, hogy mit adott el az állami vagyonból.- Az Igazságügyi Miniszté­riumnál a lő szempont: a privatizáció tisztán, állami kontroll mellett menjen végbe és racionális legyen?- Igen. Nagyon sok vissza­élés volt a spontán privatizá­ció során. Ezekről a nyugati Dr. Kecskés László szakembereknek pontosabb képük van, mint nekünk. Iga­zából rnég nem sikerült fel­térképeznünk ezeket a vissza­éléseket, de igen . figyelemre méltó, hogy sorra adják egy­másnak a kilincset az irodám ajtaján az amerikai ügyvédi irodák, akik vállalnák a ma­gyar állam képviseletét, tehát a magyar államot kliensként vál­lalnák a spontán privatizáció ügyeiben. Ők valószínűleg ná­lunk többet tudnak azokról a visszaélésekről, amelyekben a nyugatiak is benne voltak. A privatizációnak kontroll alatt kell véqbemennie!- Milyen /egyen a priva­tizációs modell?- Az állami vállalat át­alakul részvénytársasággá, a privatizáció alatt álló vállalati vagyon mögött ekkor részvé­nyek vannak. Az az amerikai modell, mit mi szeretnénk be­vezetni, úgy néz ki, hogy a részvények hatvan százalékát a kormány kapja, tehát állami tulajdonba kerül, azaz kifeje­zetté tesszük az állami tulaj­dont, tíz százalék állami ban­kok tulajdona, tíz százalék munkavállalói részvény, az adott vállalat dolgozóinak, húsz százalékot pedig a lakosok in­gyen kapnak, az állami tulaj­donból így részesülnek.- Mindebből hiányzik a vállalkozói réteg!- Nem hiányzik. A vállal­kozó ott lép be, hogy a hat­van százalékot megvásárolhat­ja, az állam továbbadja ugyanis a részét. A modell csak a kiindulási alap. Az igazi privatizáció csak ezt kö­vetően történik! Az első lé­pés csupán jogi mozzanat.- A lakossági részesedés mit takar?- Tulajdonképpen ezzel be­indul a részvénymozgás, s előkerülnek a vánkos alóli pénzek is!- Mit értenek önök lakos­ságon? Minden magyar ál­lampolgárt?- Ez még nem kidolgozott. Lehet, hogy minden tizennégy vagy tizennyolc év fölötti ál­lampolgárt érint. A jogsza­bály jövő év végére lesz meg.- Nem túl késő ez?- Nem. Az elkövetkező tíz­húsz év legkomolyabb, legfon­tosabb jogi kérdése a privati­záció. Maga a privatizáció két évtized témája lesz. Minded­dig egy olyan koncepciót kö­vettünk gazdasági jogalkotás terén, hogy korlátoztuk ma­gunkat, nem akartunk bele­szólni a gazdaságpolitikusok dolgába. De az októberi blo­kád hatására változtattunk magatartásunkon: ha nem lépnek a gazdaságpolitikusok, akkor mi eléjük megyünk. Az­az az amerikai modellt jog­szabályi szinten kidolgozzuk. L. Cs. K. Öt előadásból álló sorozat A helyhatósági választáso­kon megválasztott képviselők és a pártok szervezeteinek ügyvivői részére szervez önkor­mányzati szabadegyetemet a komlói Polgármesteri Hivatal és a Művelődési Központ. Az öt előadásból álló sorozat cél­ja, olyan új információk nyúj­tása, melyek segítségével a helyi politikusok, városatyák, bővíthetik ismereteiket. Az elő­adások megtartására ugyanis pártsemleges szakembereket kértek fel, akik a témakörök leváló ismerői és konzultációk­ra is hajlandók. A január 22-ig tartó elő­adás-sorozat helyszíne a kom­lói városháza lesz, ahol ked­denként tartják a foglalkozá­sokat. Az első előadás decem­ber 11-én, délután 5 órakor kezdődik, előadójaként dr. Csefkó Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia dunán­túli tudományos életének ügy­vezető igazgatóját hallgathat­ják meg a résztvevők. Az ön- kormányzati szabadegyetemen egyebek mellett előadás hang­zik majd el, az önkormányza­tok, a pártok, az egyesületek, s a különféle érdekszövetségek kapcsolatairól, együttműködési lehetőségeiről; az önkormány­zatok helyéről, szerepéről, ki­építéséről; az önkormányzati tulajdonról, a helyi törvényal­kotásról. Egyházi kórusok a baptista templomban • • Ökumenikus zenei áhítat Néhány évre visszatekintő kezdeményezés, hogy advent első vasárnapján Pécs egyházi kórusai összejönnek közös éneklésre, muzsikálásra. Ez az ökumenikus zenei áhítat szívesen látott vendég volt december 7-én a Bokor utcai baptista templomban. A négy katolikus, két református, az evangélikus és baptista kórusok mintegy 250 énekesén túl nagyon sok vendég érkezett erre az alkalomra. A kórusokat és a vendégeket Balog Miklós baptista lelkipásztor köszöntötte. Hadd merjem kiírni, hogy minden „várakozásunkat" fstüí- múlta az, amit láttunk és hallottunk, mert itt elsősorban nem a kórusoké, nem a hangzásvilágé, nem is a megszólalt mű­veké volt a főszerep, hanem azé, amit ki akartak fejezni az ének, a muzsika által és az, akikről és amiről az ének és a muzsika szólt. Itt nem azt kellett figyelnünk, hogy profi énekesek hogyan interpretálják különböző szerzők műveit, mert nem profi kóru­sok voltak jelen. Ehelyett azt láthattuk, azt hallhattuk a szép, egységes hangzáson túl, hogy hogyan tud örömmel együtt éne­kelni egy kórusban kisgyermek, szülő és nagyszülő. Vagy ami­kor ‘a Kolping-gyermekkórus mint megannyi ezüstcsengettyű énekelt csilingelő hangon, a szivünkben is megcsendülhetett valami. Külön élmény volt a végén mind az énekesek, mind a hall­gatóság számára, amikor az összevont nagykórus katolikus, re­formátus, evangélikus, baptista résztvevői „együtt” énekelhet­ték Kodály: Adventi énekét. Míg a jólismert dallam betöltötte a templomot, néhány percre megvalósulhatott az igazi ökumé- nia, mert elvesztek, eltűntek a határok: nemzedékek, nemek, egyének és vallások közt, csak az ének szárnyalt, megfogal­mazva valamennyiünk várakozásának célját és reményét: „Jövel, jövel Immánuel." Kopjár Géza Riadalom után a pécsi Nagy Lajosban A szállingózó pletykák nyomán a szülők, és a patinás intézményt kisze­melő végzős nyolcadikosok is elbizonytalanodtak - ciszterci rendé lesz-e 1991 őszétől a Nagy Lajos Gimnázium, vagy sem? Választ kapnak-e erre vagy sem, hogy idő­ben tudjanak dönteni to­vábbtanulási szándékaik­ról? Avagy a nagyhírű és múltú gimnázium falai közt továbbra is a meg­szokott rend szerint an­gol, számítástechnikai, ké­mia és két általános tan­tervű osztály indul? A közelmúltban ugyanis a ciszterci rend helyi (képviselői — talán nagyon is jóhiszemű­en birva az iskola tulajdon­jogának azonnali rendezésé­ben — úgy vélték, hogy a következő tanévre imár a ciszterci rendház elvei szerint történhet a beiskolázás, és az iskola átalakitása. Legalábbis méltatlankodással vegyes megdöbbenést keltett, amikor tényként közölték a tantestü­lettel, hogy jövőre csak négy osztály Indul a gimnázium­ban, ahová hithű, az első áldozáson már átesett, a he­lyi plébánosok ajánlólevelével és hittani ismeretekkel rendel­kező fiatalt vesznek fel — 80 pécsit, vidékről kollégiumi el­helyezéssel 30 fiút 'és 30 lányt. Másfelől a koedukáció­ra csak addig lenne szükség, amíg a Leőwey Gimnáziumot js vissza nem kapja a M'iasz- szonyunk Rend. Végezetül a mostani Nagy (Lajos Gimnázi­um személyzeti munkájának irányítását egy rendihű 'igaz­gató-helyettes irányítaná. Riadalmat és megdöbbenést keltett a bejelentés ex ka­tedra módja is — hiszen a rendház vezetőivel és oktatói­val együttműködve az iskola azóta már termékeny hónapo­kon van túl: a gimnáziumiban külön tanterme van a művé­szettörténet és a szabadon vála sztható hi tta no Irtató s na k, most fejeződött be egy bib­liatörténeti előadás-sorozat; a gyerekek megismerkedhet­tek az intézmény katolikus múltjának egyes, szép fejeze­teivel is. Ami pedig a hittan­oktatást illeti, gazdagabb kí­nálatot fog nyújtani a Nagy Lajos Gimnázium ezután is. A némiképp elhamarkodott bejelentést, majd az azt kö­vető riadalmat most a belá­tás, újabb megbeszélések próbálják feledtetni az 'isko­lavezetés és a papok között. A beiskolázás szokásos módja tehát nem változik, föltehető­en azért sem, mert legyen bármilyen jóhiszemű és a ké­sőbbiekben majd tulajdonjo­gilag iis indokolt a rendház törekvése, figyelembe kel I- venni, hogy a gimnáziumokra újabb, mondhatni országos „ostrom" vár. Ezekben az in­tézményekben Inkább újabb osztályokat kellene nyitni, mint egyet is megszüntetni. Más­felől a pedagógusok riadal­ma sem ülhetett el igazán, hiszen az itt tanító tanárok többsége éppen a vallás iránti türelmével tanúsítja, hogy nem feltétlenül akar olyan oktatási intézményben tanítani, amely az embereket vallási-ideológiai alapon kü­löníti el, és akik nemcsak az állásukat féltik, hanem az is­kolát is, amelynek o nevéért, 'rangjának megőrzéséért — úgy érzik — őfc is tettek már valamit. Bóka Róbert Lennon 1980. december 8-án a- Dakota House előtt vala­ki megszólalt:- Mr. Lennon . . .? is mire a megszólított megfordult, egy őrült kéz meghúzta a revolver ra­vaszát, s kioltotta John Lennon életét. Megölte azt az embert, aki a hat­vanas években kiragadta kortársait a sivár hétköz­napokból,' új ritmust adott a világnak. Ekkor szűnt meg a Beatles valójában, amikor Bors őrmester ott feküdt a kövezeten. j Hello, Goodbye . . . Kötve hiszem, hogy a világon ! ma jelenik meg olyan napilap, aki ne emlékez­ne a polgárpukkasztó sztárra, akit az arany­korban rendőrkordonok védtek, hogy rajongói ne­hogy agyonszeressék. Aki ; a békemenetek élén rótta az útját, s tette meg az utolsó lépéseit, noha kon­szolidált lét várta, a mil­liomosok édes semmitte­vése. Fogalom volt és ma­radt. Leonard Bernstein vasárnapi zenematinéin az ő dallamaihoz nyúl, s azáta sem akad olyan rá­dióállomás - vagy lemez­kiadó -, amelyik időről időre ne az ő zenéjéhez forduljon a biztos siker reményében. Az egykori .liverpooli skillle-zenekar vezetőjének a hamburgi kocsmákon át a hallha­tatlanságba vezetett az útja, egy nagyszerű csa­pattal, melyben Paul, George és Ringó voltak a segítőtársak, s az álmok megvalósítói. Lile is very short éne­kelte egy dalban Lennon, de hogy valójában milyen rövid az élet, arra talán maga sem gondolt. Negy­venéves volt. Az in me­móriám., leütsz - .Tfrins- -G szörnyű és megmásítha­tatlan valóság: a lemez elején revolverdörrené­sek, a végén mentőkocsi szirénája, s a boritón egy léiig kiitt pohár, mellette John vérrel borított len­cséje, összetört szemüve­ge. Fiz éve már. . . K. F. Fáznak a kis fák Erre sem volt még példa, hogy közterületet foglaljanak el a lakók, mint ez most meg is történt Pé­csett, az llku Pál utcában, ahol 9 lépcsőhöz csaknem félszáz lakója négy éve vár arra, hogy végre fát ültethessen háza elé. Már 40 — egyenként jó méteres - gödör tátong a 7. és a 23. szá­mú épületek között, a képzeletbeli veszélyeztetett csatorna nyomvonalá­ban. A közterületfoglalást ez a csa­torna váltotta ki, mert senki sem tudja, hol a nyomvonala. Hetek óta helyszínelik a hivatali és az illeté­kes szakemberek, de nem tudnak dönteni, merre is halad. Pedig hányszor elhangzott, hogy korszerű városnegyedünkben még korszerűbb közmű-térképek igazítják el az épít­kezőket, a parkosítani akarókat. Négy éve akarnak ide fákat a lakók, mert így próbálnak védekezni a zaj, por ellen, mert szeretik szé­píteni környezetüket. Kezdetben a hivatalos szervek azt akarták, hogy vegyék meg a csemetéket, de erre nem futotta a lakók pénzéből. Most pályázhattak 15-en és megnyertek ingyen legalább' 70 platán- és hársfát. A lakók sejtik vaqy tudják a csa­torna helyét, ásózni kezdtek, s két napja kézről kézre jár a 2-3 ásó. Nem vártak engedélyre. Biztos, hogy rosszat tesznek hivatalos szemszög­ből nézve. Bíznak alkotó kedvükben, amit igazol a sok mini-park és a 11. számú iléqyszintes épület előtt kialakított óriás szőlőluqas, ahol eqy tőkéről futatták ki a teljes épülethomlokzatot beborító inda­rendszert. (Tegnap kaptuk a hírt, hogy a szkókói Budai Dezső utcá­ban, a teniszpálya közelében 20 facsemetét tettek ki. Fáznak a kis fák, ott senki sem ülteti el őket.) Cs. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom