Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-05 / 243. szám
a űj Dunántúli napló 1990. december 5., szerda Új helyzet — elavult szerkezet átalakítási elképzelés®!-! tanárképzőn Amikor a nyolcvanas évek elején elkezdődött Pécsett a tanárképző főiskola egyetemmé átszervezése, a Pécsi Tudományegyetemhez való csatlakozása, az új kar lett a JPTE legnagyobb létszámú egysége. Az egyetemi és a főiskolai képzés párhuzamosan ment és megy a mai napokban is. Az eltelt évek alatt az egyes szakok, tanszékek és intézetek bővültek, szakképzési irányuk is módosult, melyeket részben az egyetemmel szemben megjelenő társadalmi kihívások is szükségessé tettek. A karon felhalmozódtok a különböző gondok, s emiatt is döntöttek úgy, hogy a kar szervezetét korszerűsíteni kell, át kell alakítani a jelenlegi formájában már szinte átláthatatlan és nehezen irányítható, nagyméretű intézményt. Az egyetem .rektora ennek előkészítése érdekében kinevezett egy bizottságot, melynek feladata volt a tanárképző - és így az egyetem — jövőjéről kialakított vélemények, nézetek összegyűjtése. Készítettek mélyinterjúkat; kiküldtek kérdőíveket, beszélgettek oktatókkal. A kérdőívek közül a háromszáz valahány oktató hatvankettőt juttatott vissza, a hallgatók kettőt. A véleményekről több fórumon, legutóbb az egyetemi tanács ülésén is vitáztak. Megállapodásuk szerint a bizottság még folytatja a munkáját, hogy a struktúra átalakításához olyan elveket, elképzeléseket gyűjtsenek össze, melyek lehetővé teszik a kar ésszerű elrendezését, melyben a jelenleginél jobban megtalálják az egyének is a helyüket. Az egyetemi tanács tagjai egyelőre az átalakítás eddig felvázolt elveire — pl, az autonómia növelése, a döntések szakmai ellenőrzése - mondtak igent, de a továbbiak kimunkálása nagyrészben a karra tartozik, s majd az egyetemi tanács által is elfogadott tervezetet küldik el a Minisztertanácshoz jóváhagyásra . Az egyetem és a tanárképző tanács egységesen állást foglalt abban, hogy a jelenlegi egyetlen kart több karra kell átalakítani. Több változatból kettőt találtak továbbgondolásra méltónak. Ezek szerint egy bölcsészettudományi és egy természettudományi kart lehetne létrehozni, illetve egy természettudományit, egy társadalomtudományi profillal rendelkezőt és harmadikként filológiai vagy humán tudományok néven elnevezhetőt. Elképzelhetőnek tartják, hogy a megszervezendő karoktól egyes intézeteket függetlenítsenek, és kialakítsanak többek között egy Tanárképző Intézetet is. Dr. Ivancsics Imre egyetemi tanár, a bizottság vezetője beszélgetésünkkor elmondta, minél előbb ki kell alakítani az új és megfelelő szervezeti alapokat, hogy zavartalanul folyjon az oktatás a tanárképzőn. Az alapfunkciónak, az oktatásnak, a kutatásnak, a továbbképzésnek nem szabad kórt szenvednie. Az egyetemi képzés mellett a főiskolai oktatás sem szűnik meg, éppen az elképzelt Tanárképző Intézet terve is ezt erősíthetné. A bizottság tehát tovább dolgozik, s reményeik szerint az elkövetkező félévben már köz- megegyezésen alapuló tervekről számolhatnak be, melyek megvalósításához a költségvetésüknek is gyarapodnia kell. ■b fc B. A. Széles repertoárral itthon és külföldön A Pécsi Szimfonikus Zenekar eredményei, tervei’ A Nürnberger Nachrichten hasábjain olvastam- a' következő mondatot: ,,A Pécsi Szimfonikus Zenekar kínálata érdekesebb,- mint .némely'•német nagyvárosé". .A megállapítás nem meglepő, bár annál- jólesőbb, hiszen a hazai kcmcénrtlátogatók is részesedhetnek kiváló zenei élmények-: ben Bachtól, Mozarton, ■ Pro- 'koíjeven át Bernsteinig, Balassa Sándorig, s még jobb, ha ezzel külföldön is bemutatkozhatnak. ♦ Az 1984-ben alakult zenekar a világ számtalan koncertpódiumán megfordult, az ország, s persze Pécs zenei hírnevét is öregbítendő. A nürnbergiek zenei testvérvárosnak fogadták általuk Pécset, hiszen a zenekar fennállása óta immár negyedik alkalommal szerepelt jelentős produkcióval, osztatlan siker-, rel, a nagy zenei múlttal rendelkező városban. Első ízben 1985-ben Händel születésének 100. évfordulójára rende- dezett ünnepi héten játszottak. A sikeres bemutatkozás után 1987-ben következett Bach: Máté passiója, 1988- ban pedig egy kölni vendégszereplés után hívták meg őket, hogy Nürnbergben is szólaltassák meg Liszt: Esztergomi miséjét és Kodály: Psal mus Hungaricus című művét. Legutóbb 1990. október 27- én Werner Jacob vezényletével jött létre egy nagyszabású közös produkció, Bach: h-moll miséje a St. Sebaldi- nus templomban. Egy igazi nemzetközi, ökumenikus kelet-nyugati produkció, mely Nürnberg után elhangzott Pécsett, Székesfehérváron, Győrben is a Capella Sebaldina, a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa és német szólisták k özrem ők ödéséve I. ♦ A nemzetközi produkciók, -külföldi vendégszereplések nehézségeiről kérdezem o Pécsi Szimfonikus Zenekar igazgatóját, Szkladányi Pétert.- A legnagyobb gond, hogy egyre magasabbak azok a financiális falak, amelyek sok esetben a művészi értékeket háttérbe szorítják. A nyugati impresszáriók egy része sajnos egy bizonyos művészeti szintnél már csak azt nézi, hogy melyik zenekar olcsóbb. Egyre kevesebb a külföldi szereplés lehetősége, ezért ápolni keil a már meglévő -kapcsolatokat. Zenekarunk fennállása óta, a nürnbergi kapcsolaton kívül Kölnnel is jó viszonyban van. .Az, hogy rendszeresen visszahívnak bennünket, olyan zenekarokkal szemben, akik esetleg jobb anyagi feltételeket kínálnak - azt jelenti, fontosabb számukra a művészi színvonal a. financiális érdekeknél'. . - Hogyan értékeli a magyar zenekarok helyzetét a „nypgati piacon"?- Nyugaton a magyar zenei kultúrának presztízse van, erre vigyázni kell, hiszen egy- egy visszahívás, vendégszereplés — mondani sem , kell — nem kizárólag a zenekar számára profitál. Azt is figyelembe kell venni, hogy a Nyu- gat-Európához csatlakozás nem csupán a részünkről inspirált dolog. A Nyugat szellemi felfrissülést vár tőlünk. ♦- Milyen közeli, távoli terveik vannak a nehézségek ellenére?- Decemberben Eszéken vendégszereplünk, szilveszteri koncertet adunk. Olaszországgal is vannak kapcsolataink, tárgyalásban is vagyunk, egyelőre konkrétum nélkül. A mostani nagy sikerű nürnbergi vendégszereplésen megállapodtunk Werner Jacobbai,, egy 1992-es vendégszereplés ügyének tervében. Bach ösz- szes zenekari szvitjét és valamennyi Brandenburgi versenyt tűztük ki célul. És persze egy angliai koncertturné is terv* ben van - vezető karmesterünk, Howard Williams révén. Ezek lennének egyelőre a távlatok külföldre, de nagyon fontosnak tartom, hogy itthon is sokat szerepeljünk, hiszen, szerencsére zsúfolt a koncertjeinken a terem, és ez fontos dolog, hogy a rengeteg gond ellenére tudjunk az embereknek két óra nyugalmat, szellemi, érzelmi felfrissülést nyújtani zenénkkel. ,,A kisebbségi irodalmakban alakul ki az elkövetkezendő Európa lelke. Amíg mindenütt másutt a hatalmi pozícióért folyik a harc, s a gondolatnak szárnya a földi tusákban megtörik, addig mi o szemünket csak az eszmék világára függesztjük” - vallotta Kuncz Aladár, az erdélyi irodalom eszmeteremtő nagy alakja. A romániai magyar irodalomban mindig is jelentős szerepet töltött be a kisebbségi humánum elve, noha társadalmi hatása korlátozott volt. Ez az Káró király a.határon A képen Pilinczes József, Tóth András és Baiatonyi Nándor Fotó: Keresztes Nem tudtam eldönteni, mi is a helyzet a Káró király ügyében. A Pécsi Kisszínház Egyetemi' Színpadán létrehozott előadás ugyanis o bemutatón épp a határon mozgott, de nem a nagyszerű vagy a csapnivaló, nem a jó és a rossz között, hanem azon a mezsgyén, amelyen valamiből valami más lesz, szóval egy minőségből egy másik minőség. Ezúttal volt „az őrületben rendszer", az viszont persze nem várható, hogy egy őrült rendszer ép elme számára érthető legyen. Ehhez valamennyire meg kell bolondulni, és így Káró király meg a népe sem kivétel, másként hogyan is tudnának ■ létezni ott, ahol forradalmak és ellenforradalmak váltják egymást, pillanatról pillanatra minősülnek át egymásba, az üldözőből üldözött lesz és viszont, csak az az egy biztos, hogy az öreg néne rágcsálnivalóit egyre drágábban méri kosarából. Spiró György Káró királyának ősbemutatója nagy feladat volt a társulat számára, s a befogadónak értelmeznie sem egyszerű, még akkor sem, ha végül is mindazt, amit lát, valahogy maga is átélte egy múlt rendszer idején. A gond csak az, hogy a betegségen való átjutással még nem" szereztünk örök időkre immunitást. Az álom- világba utasított valóság — talán épp a rendező, Mikuli János szándéka szerint is -, nem csupán a (rém)álmok törvényei szerint működik, éppen ezért visszacseng minden, ahogyan még napok múlva is Papp Zoltán zenéje például. Egy biztos, a nézők annak az izgalmas játéknak lehettek tanúi, melyben valami épp születik, ez esetben egy előadás . . . Ebben pedig minden szereplőnek feladata, helye volt, de kiváltképp a címszereplő Tóth Andrásnak, és vele Pilinczes Józsefnek, Kala- már Beátának, Inhól Lászlónak és Bognár Attilának. Sem Gellér B. István díszlete, sem a Tresz Zsuzsa tervezte jelmez nem volt csupán önmagáért való, ahogyan az előadás egésze sem. És végül is ez is lényeg a színházban .. . Hodnik I. Kisebbség és humánum irodalom egyébként egyszerre fordul a nemzetiségi lét kérdései és a világ szellemi mozgalmai felé. Pomogáts Béla, „Kisebbség és humánum" ci- mű tanulmánykötete, mély a műelemzések kiskönyvtára sorozatban a közelmúltban jelent meg a Tankönyvkiadó gondozásában, az erdélyi magyar irodalom néhány jeles alkotásáról készített műértelmezéseket, Áprily Lajos, Kós Károly, Kuncz Aladár, Sütő András, Osida Jenő, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Tamási Áron, Méliusz József, Balogh Edgár, Bánffy Miklós egy-egy művét elemezve. A pedagógia időszerű kérdései sorozatban is új kötettel gazdagodott Poór Ferenc ,,A videotechnika lehetőségei a képzésben” címmel kutatta fel a külföldi és hazai próEgy tanácskozás margójára Dobra verik-e a kultúra intézményeit? Kultúra - tortúra előtt „. . . nem- annyira verekednünk kell a hatalomért, hiszen a kultúra önmagában is hatalom." Gergely János, az áprilisban alakult Pécs-Baranya Kulturális Kamara elnöke nem fogalmazhatott másként a testület közelmúltban lezajlott ülésén. A gondolat plátói igazságot fogalmaz, s mint ilyen, igencsak optimista, és persze, amennyire optimista, annyira kétségbeesett is, ha a mélyére nézünk. Hiszen lakás- és kenyérgondok, növekvő munkanélküliség idején a kulturális szférának már végképp nincs más fegyvere, mint a belátásunkra apellálni: arra, hogy egy jó könyv nélkül vagy (szerényen csak rádión hallgatott) színvonalas zenei műsor nélkül az a kevéske jó iz is megkeseredne a szánkban, amit kinek-kinek már csak az életösztöne őrzött meg a jövőnek. Az élet paradox fénytörése, hogy ezeknek a hétköznapjainkig- (egyre körülményesebben leszivárgó) Kulturális értlékeknek olyan „haszontalan" intézmények a vegykonyhái, mint az egyetemi kutatórnűhe- lyek, a múzeumok, a színházak, az akadémia, a könyvtárak, az alkotótelepek — vagy ' c?ak a’ szellem működéséhez szükséges alkalmi" egyedüllét. Még ez utóbJsúnak is jggokat é$ egzisztenciális védőőrTTétet lenne kötelességünk, biztosítani, különösen ‘ most, amikor egyre több tragikus példán bizonyosodik be, hogy értékeire éppen' a gazdaságilag dekonjunkturális koroknak lenne a legnagyobb szükségük. A baranyaiak ezért is szándé- koznak Somogyhoz, de az egész régióhoz fordulni a fővárosi mellett az egyetlen nagyobb, önálló társaságként. Mert ha a- szakszervezetéhez hasonló csatározás idegen is tőlük, a saját bőrükön tapasztalják, hogy csak a hatalom csúcsán következett be a rendszerváltás. Érintetlenül maradt az örököltén értelmiségellenes gazdaságszerkezet és a szegénységben csak felfokozható értelmiségellenes mentalitás. Akárhány párt próbálta is ki erejét, alig mozdult a központosított, monetáris irányítású intézményhálózat, és mint az elmúlt évtizedekben, most is az ellenállását már korábban elvesztett kulturális szférát legkönnyebb nagyvonalúan egy tulajdonképpen még nem is működő — .mert a kínálati és a keresleti oldalon is lyukas zsebű - piac ítéletére • bízni. • A kamarai találkozón az is nyilvánvalóvá vált, hogy az intézmények egy része nem hajlandó föltett kézzel várni a sorsára. Például Vincze János, o MÉV Ságvári Endre Művelődési Házának igazgatója addig levelezett, telefonált, kilincselt, mig tárgyalóasztalhoz nem kényszerítette a fenntartókat, akik a művelődési házat papíron talán már ki is árusították. Vincze egy korábbi, ma is törvényerővel bíró minisztertanácsi határozatra hivatkozott, amely kötelezi a fenntartókat a művelődési és sportlétesítmények életben tartására, és hivatkozott arra a lassan egy éve a minisztériumba is elküldött tervezetre, amelyben a városi szerepkörű, nagy hagyományú ház feladatait, működésének körülményeit vázolja. A PMSC-t és eqy rendelőintézetet is működtető Mecseki Ércbányák Vállalat válaszul 30 millió forintot kapott ezekre a kiadásaira, és a pénz szeptember elején a megyei (akkor még): tanács- hoz(?) végre meg is érkezett. Ebből az összegből a PMSC- nek 8 millió már jutott, és föltehetően nem lehet szőnyeg alá söpörni, más célokra fordítani a többit sem a. közelmúltban összehívott, a „házon belül" megtartott párbeszéd utón, amelyre a városi művelődési osztály és a kamara képviselőit — például Csordás Gábort, Zsikó Jánost — is meghívták. 0 Szerencsésebb a helyzete az olyan nemzetközi hírnévvel és ranggal rendelkező intézményeknek, minta Baranyai Alkotó- telepek. A ' művésztelep történelmi környezetbe ' ágyazott, korszerű ’kerámiaműhelye körül ió- ideje már nemcsak hazai és valutát hozó külföldi művészek rajzarfek, de egyre sze?>b jö- 'vőt tápláló ambíciók is. Komor István, az alkotótelepek vezetője. elmondta,-a siklósi műhely a bővíthető üzleti 'lehetőségek mellett a ■ Janus IPannonoius Tudományegyetemmel 0 szeretne kiépíteni szorosabb., kapcsolatot. Ugyanis ez a műhely, de a kisváros is • kiváló lehetőséget nyújthat arra, hogy az egyetem rajztanszékén végző, szép számú tehetséges fiatal itt képezze tovább magát és váljék alkotóművésszé. Az első lépésben posztgraduális képzés szándékával induló kezdeményezés szellemi bázisát elsők közt olyan tudásukat hagyományozni képes, nemzetközileg számon ta rtott al kotok je - lentik, mint Keserű Ilona, Rétfalvi Sándor, Bencsik Sándor vagy Schrammel Imre. • Ami a pénzügyeket illeti, az alkotótelepek vezetője az alapítványi pénzek fölötti rendelkezés „privatizációs" veszélyeit is emlitette. Ugyanis sokan, főként a szponzorok nélküli apró intézmények válhatnak védtelenné, arakor az alapítványi jog kiverekedése után elesnek a közoonti támogatástól. Surián Miklós, a megyei könyvtár iqazgatája nem véletlenül említette egy kiskönyvtár esetét, amelyből kocsma lett, és hallgatta el a község nevét, és nem véletlenül hívta fel a figyelmet Véqh Józsefné egy ki tudja, milyen kézen-közön született törvénytervezet néhány következetlenségére, s ennek nyomán született végül döntés abban, hogy levelet, majd felhívást is megfogalmaznak az önkormányzatok, illetve a ‘kormányzat számára - megelőzendő azt, hogy a szakszerűtlen, helyismeretet nélkülöző „magasabb szintű" döntések szülessenek. Bóka Róbert bálkozásokát, eredményekét e modern technikai eszköz alkalmazásával kapcsolatban. Ugyancsak a Tankönyvkiadónál jelent meg az Exportmarketing című kötet. A szerzők marketingkutatók és főiskolai oktatók, akik arra vállalkoztak, hogy szakirodalmat nyújtsanak eme egyre fontosabbá váló tevékenységről, a hazai vállalatoknak. A kötetnek a hazai szakirodalomban is vannak előzményei, az Exportmarketing szerzői most azt a célt tűzték ki maguk elé. hogy a közeljövő vállalati szakembereket készítsék föl arra, hogy a marketing már ne csupán divatos szólam legyen a számukra, hanem tevékenységük, mozgásuk természetes közege. A kötetet dr. Törzsök Éva szerkesztette. A Tankönyvkiadó újdonságaiból