Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-30 / 266. szám
1990. december 30., vasárnap űj Dunántúli napló 3 ok új feladatra kötelez a szabadság, sokféle megújulással küszködünk, hogy megfelelhessünk a próbatételeknek. E folyamatnak különösen aktív részesei, sok tekintetben, kovászai az egyházak. Az évbúcsúztató olyan pont, amelyről az elmúlt időre is, a jövendőre is egyaránt tekint hetünk. Ilyen számvetésre, beszélgetésre kértük fel a Baranyában, Pécsett működő három legnagyobb hatású protestáns felekezet vezető lelkészeit: hogyan élte meg egyházuk az elmúlt esztendőt, milyen reményekkel, tervekkel, célokkal fordulnak az új, nehéznek Ígérkező esztendő felé? Bizalommal és hitbeli megújulással BÓKA !\NDRÁS, református esperes: A kereszténység - tanúságtétel — Jelen pillanatban 30 református egyházközségünk van Baranyában, s ezek legtöbbje társegyházközség több gyülekezettel. Az egyház anyagi fenntartásában részt vevők száma 13 000 főre tehető. Harminckét lelkészünk van, közöttük egy egészen új munkaterületű: a pécsi kórházakban és a börtönben végez lel- készi szolgálatot. A megyében 103 református templom van és 8 imaház. Sokuk leromlott, felújításra szorul, ami súlyos gond az elöregedett gyülekezetek számára. Ennek ellenére már 1990-ben több helyen összefogtak a hívek a templomot rendbehozni, a reménytelennek látszó helyzetet megfordítani. Tovább épült az egyik kertvárosi templom Pécsett, s ha Isten is úgy akarja, 1991-ben megtarthatjuk benne az első istentiszteletet. Ugyancsak 1991-ben talán Drávaszabolcson is megkezdődhet az új templom építése és a' szederkényi imaházé, amelyet az árvíz rongált meg. Református egyházunk 1991 évi tervei között szerepel a második Magyar Református Világtalálkozó megrendezése, amely a református öntudat és a magyarság összetartását kívánja szolgálni. A most megválasztott új zsinatnak februárban kell összeülnie, hogy a tiszta választások után mint egyházunk legfőbb kormányzó testületé, megkezdje az érdemi munkát. Ezek sorában első helyen szerepel egyházunk alkotmányának, törvényeinek visszaállítása a régi református elvekre és hagyományokra, mintegy lezárva a bizalmi válság időszakát, amelyet a régi rendszerrel való együttműködés és ennek mai megítélése okozott. Baranyában hamarabb léptünk a rendszerváltásban: több, mint egy éve teljesen megújult az egyházmegyei vezetés. A rendes gyülekezeti szolgálatok mellett talán az ifjúsági munka volt a legfontosabb és legintenzívebb. Eddig is minden gyülekezetben volt hitoktatás, így a vallásoktatás szabadsága Pécsett eredményezett csak lényeges létszámnövekedést, olyannyira, hogy lelkészeink segítségre szorulnak. Ősztől kezdve a kertvárosi gyülekezetben van a budapesti Teológiai Akadémia egy kihelyezett tagozata, amely levelező tanfolyam jelleggel vallásoktató tanárképzést folytat. Él kezdődött a cserkészet református szervezése is: az első csapat Sely- lyén alakult meg. Amire a jelen és a jövő érdekében nagyon nagy szükség lenne, az egyházunknak és minden tagjának a hitbéli megújulása. Hamis illúzió volt azt gondolni, hogy a rendszerváltással ott lehet folytatni, ahol 1948-ban abbamaradt. Az elmúlt 40 évet nem lehet kihagyni sem az egyház, sem az egyes emberek életéből, akik közül sokaknak az előző korszak személyes élmény híján semmit nem jelent. Lehet viszont újrakezdeni: megújulni belsőleg és református hitünkben, mert nagyon sok ember nem is tudja, miért református, mi az igazi, tiszta kálvini szellem. Az is kiderült a rendszerváltás után, hogy ez a társadalom minden állítás ellenére nem volt marxista, olyannyira nem keresztény sem. Nagyon kevés az igazán keresztény ember, még kevesebb, akinek az életében a krisztusi eszmék gyakorlattá lesznek. Ezért azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb dolog a megélt keresz- tyénséget tanúságtételként megmutatni. Bizalmi válsággal terhes korban élünk, meg kell találnunk a bizalmat. Ezért is örültem annak, hogy a német- országi ökumenikus Herruhuti Testvérközösség, amely minden évre ad egy jelmondatot, 1991-re Ézsaiás Könyvéből ezt választotta: ,, Aki k az Úrban bíznak, erejük megújul.” Az előttünk álló év biztos, hogy sokkal keményebb lesz, mint a korábbiak voltak, de ha van bizalmunk Istenben és egymásban, akkor ez a bizalom lehet az, ami segít átvészelni a nehéz időt. VARSÁNYI FERENC, a pécsi evangélikus gyülekezet igazgató lelkésze: Alapvető emberi értékekre tanítani — A Tolna—Baranyai Evangélikus Egyházmegye legnagyobb gyülekezete a pécsi: mintegy 2500 evangélikus vallását ismerünk, akik egyházunk szolgálatait igénylik, részt vesznek az istentiszteleteken és az egyház aiyagi fenntartásában. Gyülekezetünk azonban létszámánál, létszám- arányánál nagyobb súllyal képviselteti magát a város közéletében. Ami a rendszerváltást illeti, úgy érzem, hogy felemásan köszöntött ránk. Volt egy eufória a kezdetben, hogy minden másképp lesz, ám a szabadsághoz a jólét nem társult. A szabadságról csak csendesen megjegyzem: a rendszerváltás előtt sem nagyon éreztük a korlátozást. A nagyváros anonimitásában jobban el lehetett vegyülni, de a hitoktatás is az ifjúsággal való foglalkozás is hosszú évek óta nagy lendülettel folyik egyházunkban. A terveinkkel kapcsolatban az ifjúság nevelését - túl a hitoktatási kampányon - nagyon fontosnak tartom. A mai gyerekek, a mai fiatalok lesznek a jövendő nemzedék, a majdani teherbíró réteg: nagyon nem mindegy, hogy milyen hatások érik őket. A rendszer- változás többek között a szabadosságot is magával hozta. Ha az újságárusok, könyvárusok standjait nézem, nem tudom, hogy ilyen kultúrmocsok ,mikor máskor öntött el bennünket. Gyermekeink ebbe nőnek bele, és az egyre szegényedő, polarizálódó társadalomban az egyház nagy felelőssége és funkciója, hogy alapvető emberi értékekre tanítson, ezeket az értékeket tegye vonzóvá: a becsületet, a szülők tiszteletét, a tisztességesen elvégzett munkát, az egymás iránti szolidaritást. lAmikor most a sok minden hiányának furcsa materializmusa tölt el bennünket, egyre inkább felértékelődnek az emberi kapcsolatok, amelyek a jólétben talán nem is hiányoztak annyira. Ilyenkor egy közösség, ahová tartozhatunk, nagyon fontossá tud válni. Az egyház szerintem többek között akkor tölti be iái hivatását, ha pozitív értékteremtő példával tud előállni. S ez nem igényel különösebb beruházást. Nem kell más hozzá, mint egy templom, vagy csak egy fűtött terem, ha vannak emberek, akik hajlandók egymás sorsát figyelemmel kísérni, mégha a szociális gondokon enyhíteni alig-alig is tudnak. Komoly kihívás egyházunk számára, hogy 1991-ben zsinatunk lesz. Elég nagy időközönként, évszázadokon belül kétszer, háromszor, négyszer ül össze ez a tanácskozó testület. Legutóbb 1966-ban volt zsinat a régi rendszer idején. Újra kell fogalmazni törvényeinket, újra végig kell gondolni nagy egyházi összefüggésekben a szolgálatokat, a prioritásokat, de újra fel 'kell mérni a szociológiái környezetet, a társadalmi összefüggéseket is. Újra kell gondolni viszonyunkat a mindenkori államhatalommal, mert az előző zsinatnak éppen ez volt az egyik nagy elcsúszása. Komoly feladatok állnak tehát előttünk. Nagy reményeim vannak: úgy érzem, hoav az egyház éppen azért, mert nem igényli, hogy teljes mértékben invalens közösségként minősítse magát, megőrzi, megerősíti transzcendens vonását. Az egyház örök emberi értékeket hordoz, az Örökkévaló Isten kegyelméből létezik, ezért erősen hiszem, hogy nekünk lesz feladatunk az elkövetkezendő időszakban is. Az 1991-es esztendővel kapcsolatban nincsenek illúzióim: nagyon nehéz év köszönt ránk. De minden nehéz terhet el lehet hordozni, ha van hozzá erő. S nem is kell hozzá túl sok egyszerre. Energiánkat úgy kell megtanulnunk beosztani, hogy legyen minden nopBALOG MIKLÓS, a pécsi, Bokor utcai baptista közösség lelkésze: Elve a szabadsággal- A pécsi gyülekezetben 320 tagot számlálunk. Ez érzékelteti a mi abszolút kisebbségünket a történeti protestáns felekezetek mellett, azonban hozzá kell tennünk ehhez a számhoz, hogy akik nálunk tagok, nemcsak papíron tagok. Nálunk a keresztény egyházhoz való tartozásról önként döntenek az emberek, s csak utána keresztelkednek meg. Nálunk a jelképek nem üresedtek meg, legalább is olyan ■mértékben nem, mint néhány nagyobb egyházban. Bizonyos mértékig érthető is, hogy nagyobb tömegekben nem élik át annyian személyesen a hitnek a lényegét. „Te hitedet mutasd meg a te cselekedeteidben” — mondja a Biblia, s ■mi ezt szeretnénk megvalósítani. Folytatni kívánjuk a jövőben azt, ami bibliai alapelveinkből folyik. Nevezetesen Jézus Krisztusnak a misszió-parancsát: „Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében”. Annak a szabadságával élve, hogy most már iki lehet menni az utcára, s jobban meg lehet oldani, hogy egy kis propagandát csináljunk, szeretnénk meghívni az embereket egy-egy hitbeli ismeretterjesztő előadássorozatra, amelyek templomunkban zajlanak majd. Sőt, szeretnénk ezt az új lakótelepet templomunk környékén megcélozni ilyen szempontból, hogy az emberek megismerjék a Hit igazságait, mert felettébb járatlanok benne. S ha valamit nem ismerünk, azt nem is gyakoroljuk. Nem más egyházak ellen kívánunk munkálkodni. Erre az önkéntesség és a hí- vogatás garancia. Más egyházak csak annyiban missziós területek számunkra, hogy ha valaki egy másik egyháznak tagia, de nincs élő kapcsolata eayházával, sem Krisztussal, akkor ezt a kapcsolatot szeretnénk felébreszteni, feléleszteni. Ha ez versenyhelyzetet okoz, ezzel csak más egyházak malmára is haitiuk a vizet, hiszen jobb munkárá ösztönzi a lelkészkollégákat, s végeredményben a részeredmények összeadódnak: néoünket moaasobb erkölcsi szintre tudjuk emelni ezáltal. Szeretnénk kiterieczteni a h'ttan oktatását. Más egyházaknál ez fakultatív, nálunk különösen az. Magát a hitet nem lehet tanítani, csak a reá vonatkozó ismereteket. Mi a kisavermeke:nket nem kereszteljük meg, a hittanoktató- sunknak viszont konkrét célja ■van: az emberek tudatosan döntsenek amellett az életforma mellett. Ne csak kampányfeladatként vasárnap legyenek keresztények, hanem hétköz- nap is. Az erkölcsi tartásnak nyilvánvalóan gazdasági von- zata is lesz. A Biblia úgy tanítja, hogy akik hűséges Krisztuskövetők, azoknak még a munkájuk is istentiszteletszámba megy. Gyermek Bibliaköri foglalkozásaink visszakaphatták a korábbi hatalom által letiltott nevüket: vasárnapi iskola. Szeretnénk mi magunk is kórházi istentiszteleteket tartani, ha lehet, a többi protestáns felekezettel egyeztetve, ha nem, enélkül is. Folytatni kívánjuk börtön- missziónkat, hogy jótanácsokkal irányítsuk helyes útra a szabadulókat. Eddig is végeztünk szeretetszolgálatot, de 1991-ben szeretnénk az öregek házi gondozását összpontosí- tottabban megoldani. Reméljük, hogy tervünkhöz a városi önkormányzattól megkapjuk legalább az erkölcsi támogatást. Dunai Imre FILMJEGYZET A pécsi néző, ha fellelkesíti a televízió e heti két filmbemutatója, s Zeffirelli művészi alázattal áthatott, megrendítő szépségű Jézusfilmje és Bódy Gábor merész szárnyalású Psyche-fel- dolgozása hatására netán kedve támadna moziba is beülni, hasonló színvonalú élményre nem számíthat. Meg kell elégednie azzal a lehetőséggel, hogy két órácskát elszórakozhat, ha van kedve hozzá. A Vissza a jövőbe című amerikai produkció most látható harmadik részében vain egy igen emlékezetes jelenet, ahol az ötlettel és pénzzel amúgy sem takarékoskodó Robert Zemeckis és csapata szemlátomást apait-anyait beleadott. Arra gondolok, amikor a ChrisVerne és Gyula topher Lloyd által játszott habókos, de azért persze zseniális tudós és szíve hölgye, a nem éppen zsenge, ám gyermekded lelkű tanítónő bevallják egymásnak szívük titkát. Ebben nincs semmi különös, hiszen tavasszal még a krumpli is virágzik. Az is érthető, hogy érzelmeiket Verne Gyula iránti rajongásuk kinyilvánítása által tárják fel, lévén mindketten a tudomány és a képzelet megszállottjai. Azon sem ütközöm meg, hogy eközben lóháton üldögélnek, és a Holdat szemlélik ó'hitatós lélekkel. Istenem, 1885- ben vagyunk, a romantika századában. De ekkor egy hullócsillag suhan át fejük fölött az égen! S ezt már talán a vadregényes ízlés is megsakallaná, ám az égi jelenés mindössze egyetlen másodpercig tart. Annyi időt vesz tehát igénybe, mint egy groteszk fintor. A film mentségére legyen mondva, az efféle évődő szemvillanások és mozgóképi grimaszok sűrűn behálózzák a történetet, melynek hátterében - az egyik szereplőhöz hasonlóan — az ember ősi vágya alussza Csipkerózsika-álmát: az időutazás. Hiszen a sokfele bolyongó Odüsszeusz óta bebarangoltuk ugyan az egész Földet, új kontinenseket fedeztünk fel, rejtelmes szigeteket és legyőzbetetlen- nék vélt hegycsúcsokat hódítottunk meg, már a Holdra is eljutottunk, melynek „geográfiáját” a filmbéli tanítónő még csupán távcsővel tanulmányozhatta, de folyton-folyvást a századok egyirányú utcájában haladtunk. Úgy tűnik, az Idő nagyobb úr, mint a Tér. Nem csoda hát, hogy annyi történetet meséltek már el e zsarnok legyőzéséről. S most itt van az ifjú Marty, azaz Michael J. Fox kalandja dédapáinál. Ha nagyon akarom, Robert Zemeckis a maga módján néha még filozofálni is tud az időről. A film tetőpontján egy ódon mozdony segítségével tolják meg és gyorsítják fel a kívánt sebességre a szuperautó-idő- gépet. íme, az új mindig a régin állápul, a tegnap tudása hajtja előre a mát a holnap -felé, mondhatnám. De hagyjuk ezt! Ne bölcsel- kedjünk, próbáljunk meg inkább derülni. Azon például, nogy a film egy másik jelenetében Doki, a szolid családapává avanzsált (persze azért továbbra is zseniális) tudós bemutatja ifjú barátjának és a nézőknek két csemete kisfiát. Hát mi más is lehetne a nevük? Az egyiké: Verne, a másiké: Gyula. Nagy Imre Az erőszak ellen Az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya csatlakozik a Buda- pesli Református Gimnázium (Baár-Madas) azon felhívásához, amelyben társadalmi ösz- szefogást sürget az ifjúságot megrontó horror-jelenségek bemutatása ellen. Tapasztalataink és a megdöbbentő tények sajnálatosan igazolják, hogy az ifjúság körében megjelenő torz ideológiáiknak, ön- és közveszélyes cselekedeteknek alapjául szolgálnak az erőszakot, kegyetlenkedést és önpusztítást hirdető különböző kiadványok. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk az ilyen jellegű termékek forgalomba hozatalának megtiltását, a visszaélők felelősségre vonását. Fontosnak tartjuk továbbá egy olyan kiadvány közzétételét, amelyben teológus, pszichiáter, pszichológus, pedagógus és rendőr fogalmazná meg az erőszakkal kapcsolatos véleményét. / ra. Ahogy mindennapi kenyerünkért fohászkodunk, s nem előre a holnapiért, holnaputániért, úgy kérjünk erőt t mindennapi dolgaink becsületes elvégzéséhez, s akkor a nehéznek látszó esztendő sem lesz nagyon nehéz.
