Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-27 / 263. szám

1990. december 27., csütörtök uj Dunántúli napló 13 Magyarország és az IMF Eg/milliárd dolláros hitelt kaphatunk jövőre a Nemzet­közi Valutaalaptól és ezáltal még azt is eléghetjük, hogy hitelképességünk növekedjék a kereskedelmi bankók szemé­ben. A kormány, a Nemzeti Bank, és a Nemzetközi Va­lutaalap szakértői megálla­podtak egy három évre szóló egyezmény körvonalairól — ér­tékelte a Szabad Európa Rádió. A Valutaalap először 1988 tavaszán nyitott készenléti hi­telkeretet a Magyar Nemzeti Banknak a súlyossá vált fize­tési nehézségek áthidalására. A hitelkeret összege elenyé­szőnek tűnik az országi évi fizetési kötelezettségeihez ké­pest, de nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy a hi­telkeret megnyitása ajánló­levelet jelentett a nyugati ke­reskedelmi bankok számára azzal az üzenettel, hogy Ma­gyarország számára elfogad­ható feltételekkel kölcsönöket nyújthatnak. Egy évvel később a hitelkeret megújításakor ugyanez volt a döntő szem­pont. Most azonban a helyzet megváltozott, a feltételek ke­ményebbé váltak. A magyar gazdaságot tel­jes mértékben sújtja két kül­gazdasági változás. Egyrészt a szovjet olajszállítások csök­kenése, éppen akkor, amikor a világpiacon magas az olaj ára, másrészt a dollárelszá­molásra való áttérés a ma­gyar—szovjet forgalomban, ami azt jelenti, hogy a szovjet olajat is keményvalutáért és világpiaci áron kell megvenni. Ezek a változások nagy vesz­teségeket idéznek elő az or­szág költségvetésében és fize­tési mérlegében. E súlyosbodó körülmények között van szük­ség arra, hogy Magyarország továbbra is megkapja az ajánlólevelet a Valutaalaptól. Tehát továbbra is rendelke­zésére álljon a készenléti hi­telkeret, és végül arra is szük­ség von, hogy a Valutaalap által megszabott feltételek összhangban legyenek a ma­gyar kormány gazdasági stra­tégiájával. A Nemzetközi Valutaalap akkor küldte el szakértői kül­döttségét Budapestre, amikor küszöbön állt a jövő évi költ­ségvetési terv parlamenti elő­terjesztése és vitája. Az volt a küldöttség fel­adata, hogy a kritikus idő­szakban állandó érintkezésben legyen a Nemzeti Bank szak­értőivel és a kormány képvi­selőivel. Az állandó egyezte­tés szemlátomást hasznosnak bizonyult. A Valutaalap vég­eredményben két feltételhez ragaszkodik: ahhoz, hogy a jövő évi költségvetés veszte­sége ne haladja meg a 78 milliárd forintot — ennyi az előterjesztett deficit a költség- vetési tervben -, továbbá, hogy a jövő évi fizetési mér­leghiány ne legyen na­gyobb 1,2 milliárd dollárnál. Mint látható, a Valutaalap csupán ahhoz ragaszkodik, hogy a veszteségek ésszerű korlátok között maradjanak és nem követel olyan egyensúlyt, amelynek elérése politikailag elfogadhatatlan áldozatokkal járna. Mindennek fejében a Valutaalap hároméves meg­állapodást köt a Nemzeti Bankkal és jövőre 1 milliárd dolláros készenléti hitelkeretet bocsát Magyarország rendel­kezésére. Szembeötlő az összeg nagy­sága. Már nemcsak arról van szó, hogy a Valutaalap a hitelkereten keresztül ajánló­levelet küld a kereskedelmi bankoknak Magyarország ér­dekében, hanem arról is, hogy maga a hitelkeret is fontos szerepet hivatott játszani a magyar fizetési nehézségek áthidalásában. Érthető, hiszen a nyugati kereskedelmi ban­kok hitelezőkészsége 1990 má­sodik félében veszedelmes gyorsasággal csökkent, és aligha számíthat vigasznak, hogy nemcsak Magyarország, hanem minden kelet-európai ország rovására. Százéves a Magyarországi Szociáldemokrata Párt „A minimális konszenzus” A Magyarorszógi Szociál­demokrata Párt 100 éves. 1890. december 7-8-án tar­totta alakuló ülését, első kongresszusát. Megalakulását a magyar m u .'lká sosztál y múlt századi sanyarú körülményei tették szükségessé. A munkásság ér­dekét csak a saját pártja volt képes biztosítani. Koráb­ban a Magyar Általános Munkáspárt szolgálta a mun­kásságot, de az utóbbi idő­ben már egyre kevesebb ered­ménnyel. A szociáldemákrata név felvétele nem formális volt, az új párt vallóban a szociális mozgalom új szaka­szát nyitotta meg. Szervezeti és tartalmi vo­natkozásban egyaránt jelentős fejlődés következett be a ma­gyar munkásság politikai szerveződésében. A nagyüzemi szakszervezeti hálózat gyorsain kiépült és létrejöttek a főbb szakmák országos szervezetei is. A szakszervezetek jelentős érdekvédelmi munkát fejtettek ki. A munkásság kizsákmányo­lásának csökkentése érdeké­ben a 90-es években egymás utón következtek a nagy ipari sztrájkok. 1893 júniusában a Pécs vidéki bányászok az éh­bér, a családok nyomora; az embertelen körülmények, az igazgatóság visszaélései miatt általános sztrájkba léptek. A sztrájkot a hatalom csak fegyveres erővel tudta el­nyomni, ami után kegyetlen megtorlás következett. A mun­kásság azonban nemcsak ér­dekeit védte, hanem segítsé­gére sietett a még kegyetle­nebből elnyomott, teljesen jogfosztott, szegény paraszt­ságnak is. Jelentős mértékben a szo­ciáldemokrácia eredménye őszén a magyar demok­rácia megszületése. A kom­munista párt önző hatalmi harca azonban jelentős kárt okozott ekkor is a szociáll- demOkro ciánok és az egész magyar népnek, leheltővé téve a fehér terror megvalósulá­sát. Az MSZDP a Horthy- rendszerben konstruktív ellen­zéki politikai erőként követke­zetesen védelmezte nemcsak a munkásság, hanem a dol­gozó kisemberek érdekeit is. Bátran szembeszáílt a fasiz­mussal. A II. világháború után pe­dig minden erejét igénybe vette a romokban heverő or­szág mielőbbi újjáépítése, de­mokratikus, jóléti Magyar- ország létrehozása. A kom­munista párt azonban, hogy szétrombol ha ssa a születő magyar demokráciát, beépítet­te ügynökeit pártunkba és se­gítségükkel csalárd módon és erőszakkal magába olvasztotta az MSZDP-t. A kommunista erőszak számos, elveikhez hű szociáldemokratát meggyilkolt, köztük Tolnai József volt pé­csi polgármestert is, igen sok párttagot bebörtönzött, vagy emigrációba kényszerített. A szabadon maradtak ille­galitásban dolgoztak az 1956- os forradalomig, amikor a szocdemék ismét az első vo­nalban harcoltak és sokan áldozták életüket a forra­dalomért . Nagy Imre kormá­nyában Kéthly Anna, Kelemen Gyula és Fischer József állam­miniszterként kívántak dólgoz- ni. Az '56-os forradalom vérbe- fojtásával az MSZDP ismét a föld alá kényszerült, míg egyesek, köztük kiemelkedően Kéthly Anna az emigrációban képviselték az egész magyar nép igazi érdekeit. Pártunk nehéz időket élt át a 100 éves működése alatt, a legsúlyosabb következményű magatartást azonban a kom­munista párttól szenvedte el. Ezért tanúsít az MSZDP szük­ségszerű elzárkózást a kom­munista párttól és utódszerve­zeteitől. Fogadja azokat, akik meggyőződéssel vállalják az MSZDP programját és annak megvalósításában közremű­ködni kívánnak. Az 1989. évi újjáalakulá­sunk idejére a régi szoc- demesek tömege erősen megrit­kult. így néhány veterán és a szociáldemokrácia eszméjé­vel rokonszenvező új párttag indította el az MSZDP újjá­építését. A képviselőválasztá­sok kedvezőtlen eredménye, sajnos, á pártépítésre is ked­vezőtlenül hat. De nem a pártunkban volt és van a hi­ba, hanem abban a tényben, hogy a szocializmus megvaló­sítását hirdető kommunista pártok tevékenységükkel, poli­tikai és gazdasági eredmé­nyeikkel nagyon lejáratták az általános jólétet biztosító szo­cializmus eszméjét. Jelentős nehézséget okozott eddig munkánkban, hogy a pár­tunkba is befurakodott kar­rieristák reményeikben csalód­va szembefordultak a párttal, annak működését akadályoz­ták, nemegyszer idegen ér­dekeket szolgálva. Az újjáalakult MSZDP a nyugati szociáldemokrata pár­tokhoz hasonlóan már nem kifejezetten osztálypárt, de továbbra is a munkás embe­rek pártja. Olyan munkás­párt, amely tágabb értelme­zéssel az összes bérből és fi­zetésből élők érdekeit kívánja és fogja biztosítani, minthogy azok érdeke azonosabb. Te­hát nem osztály- vagy párt­érdekekért küzd az MSZDP, hanem egész népünk szociá­lis jólétének megvalósításáért. A 100 éves évforduló alkal­mával megtartott kongresszusi ülés határozataival az MSZDP megteremtette az egységet, a sikeres pártmunka alapjait és feltételeit. Az MSZDP Pécs-baranyai Szervezete Az SZDSZ országos küldött- értekezletén több szó esett a minimális konszenzusról, más megfogalmazásban a liberális minimumról. Felvetődik a kér­dés: jó-e, ha egy jelentős párt politikai minimumra törekszik akkor, amikor az ország bajai maximálisak? A válasz lehetne óvatos, pl., hogy nézőpont kérdése. Vi­szont ez esetben határozottan meg lehet fogalmazni, hogy jó, korszerű és elméletileg jól tervezett a szabad demokraták stílustörekvése. Nem nagy do­log önmagában, de naggyá válhat hatásában, ha az or­szágos szóözön után végre megtörténnének a megegyezé­sen alapuló kis lépések. Végül is mi az a minimális konszenzus? A minimális konszenzus elve régóta használt kategóriája a politikaelméletnek. Különösen a német (NSZK) politológusok foglalkoztak sokat értelmezé­sével, politikai gyakorlatának elemzésével, mert az NSZK- Iban nagyon nehéz folyamat volt a fasizmus totális rend­szerétől egy működőképes, plu­ralista demokráciáig eljuttatni a háború után súlyos anyagi gondokkal küszködő ország közéletét. A minimális konszenzus alapja az elhatárolódás. Ez je­lenti egyrészt a politikai erők szükségszerű, önmeghatározó elhatárolódását, jelenti más­részt a különböző társadalmi problémák, megoldandó fel­adatok közötti elhatárolódást, azoknak a léoéseknek a kere­sését, amelvekben lehetséges az egyetértés és közös léoés. Az egykori hesseni államtitkár, Helmut Lenz így ír erről: „A demokratikus alkotmányos rend alapja az összes demokrata egysége abban, hogy miben nem lehetséges a megegyezés, és ettől kell elhatárolni a po­litika azon területeit, amely­ben mód van az összehan- golódásra". A minimális egyetértések so­rozata nélkül nem működőké­pes a pluralista demokrácia. Ezek az egyetértések tudják megfékezni minden politikai csoportban a szélsőséges erő­ket, és ezek tudják leküzdeni a „magam igazáról” való meg­győzés vagy kényszeríteni aka­rás makacs egyoldalúságait. „Egy demokrácia nem a jobb belátás érvényes igazságából Indul ki, hanem a jobb meg­oldásért való küzdelemből, és az eljárásmódok összehango­lásából" — írja Siegfried Schie­le. - Más politológusok az egyetértések sorozatát úgy te­kintik, mint a társadalom „te­herbíró konfliktus-bázisát”. Nem tartalmi egyetértés a minimális konszenzus, hanem az eljárási módok különböző­ségének elismerése. Azt felté­telezi, hogy eltérő politikai tar­talom, és különböző hangsú­lyok esetében is lehetséges egyetértő politikai cselekvés. A mindenáron való meggyőzés vagy erőfölény keresés helyett sokkal inkább a részmegegye­zések folyamatára törekvés ke­rül előtérbe. Az ilyen prakti­kus megegyezéseken természe­tesen kialakulhatnak tartalmi konszenzusok is. Nem állapot, hanem folya­mat a „praktikus egyetérté­sek" megléte. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert az ember könnyen lehet olyan félreértés áldozata, hogy meg szeretné szilárdítani a nehe­zen létrejött megegyezést. Ez néhány kérdésben lehetséges ugyan, de a kérdések többsé­gére az állandó változás jel­lemző. Ezekben a változások­ban kell keresni a politikusok­nak az egyetértés minimumát, Walter Gobel szerint „Olyan döntések kívánatosak, amelye­ket legalább el tudnak fogad­ni azok is, akik egyetérteni nem tudnak vele”. A konszenzus alaptétele a nyíltság, amely képes kivédeni a manipulációkat, a titkos pak­tumokat, és amely nyilvánossá teszi a megelőző vita érveit, ellentmondásait is. Ez elősegí­ti a politikai megegyezések társadalmi elfogadottságát, az állampolgár „beavatottsá­gát” . . . Wolfgang Hillingen |pl. a konszenzus első alapté­telének tartja: „Hogy minden manipuláció megakadályozható legyen, a konszenzust nyílttá kell tenni. Ily módon meggá­tolható a hallgatólagos meg­jegyezés, és lehetővé válik az ellentmondások kritikája is”. A német tapasztalatok és politológusi gondolatok termé­szetesen nem adaptálhatók a mai maqyar viszonyokra, de arra talán jók, hogy mi is el­gondolkozzunk saiát kis egyez­ségeinkről. A minimális kon­szenzus a lehetséges meq- eayezések alsó foka, első lé­pése. De lépés! És ez több, mint a szó! Dr. Antal Gyula MSZDP-gyűlés Komlón, 1990 tavaszán Mindennapi mérgeink helyett Relormkonyha, gyógynövények- Vannak emberek, akik be­nyitnak a reform-boltba és már csukják is be az ajtót, megállapítva, hogy ez nem egy rendes bolt, hiányoznak a pol­cokról mindennapi mérgeink — kezdte előadását Dénes Ottó, az üzlet vezetője a tanárelnö­kök részére összehívott talál­kozón, ahol főképp a reform- táplálkozásról és a gyógynövé­nyekről esett szó. A mozgósszegénység, a zsír­dús és a rostszegény táplál­kozás megbosszulja magát — mondta, de ecsetelte az alko­hol, dohány, cola és kakaó káros hatásait is. Gyakorlati tanácsokkal is szolgált: ne szoktassuk rá a gyereket a túl édesre és túl sósra, ha rizst eszünk, akkor barnát, fogyasz- szunk sok kukoricát, kalcium­tartalmú kölest. Lépésről lé­pésre térjen át, aki akar, erre az életmódra, különben kudar­cokkal számolhat. Együnk sok zöldséget és kevés húst. A zsírral szakítsunk, helyette használjuk ki az olajak elő­nyeit. Az olívaolaj például gyógyítja az epeproblémákat, ha öt napig 2-2 evőkanállal •nyelünk belőle. Rágjunk na­ponta néhány szem mogyorót, diót vagy mandulát vashiány ellen. A vegetáriánus üzletember után dr. Szabó László, a pécsi Gyógyszertári Központ labora­tórium vezetője gyógynövénye­iket mutatott be. Kiderült, a velük való foglalkozás nem olyan szelíd gyógyászat, mint gondolnánk, ezért kérjük ki előtte az orvos tanácsát. A ri­cinusból például 4—5 mag ha­lálos adag, a nadragulya csá­bos, de mérgező bogyója hal- lucinációt okoz, ugyanakkor helyesen felhasználva -gyógy­szerek. Kitért a népgyógyá­szatra, a tömény szeszes kivo­natok jótékony hatására is, ám mint mondta, a döntő a mérték . . . Egyik hallgató a most oly divatos svéd fű iránt érdeklő­dött. A doktor elmondta, min­den országban van szinte egy ilyen jó értelemben vett „cso­daszer". Általában enyhén has­hajtók, nyomelemben gazda­gok, keserűanyag-tartalmuknál fogva rendbehozzák az étvá­gyat és az anyagcserét, ezen keresztül jobb közérzetet biz­tosítanak, ami sokszor még az 'immunrendszerre is jó hatással van. A baj csak az, hogy sokan akár 1200 forintot is kifizet­nek érte, és életmódjukon semmit sem változtatva, prob­lémáik megoldását a svéd fű­re bízzák. És akkor még nem szóltam az ennek nyomán fel­virágzó feketekereskedelemről. Az előadások után Szűcs Edit, a Vöröskereszt megyei fő­előadója a csoport további ter­veiről beszélt. Akik ugyanis itt ültek, baranyai általános és középiskolai tanárok, akika gyerekek mindennapjaiba be­csempészik az itt hallottakat. Játékos vetélkedőkön bizonyí­tani — ez már a gyerekek fel­adata lesz márciusban. Sz. L. I. A svéd fű mint csodaszer? A pécsi Natura reform-élelmiszerbolt Fotó: Proksza László

Next

/
Oldalképek
Tartalom