Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-23 / 261. szám

1990. december 23., vasárnap inöimonttffl ftapió n Karácsonyi kislexikon Krisztus Jézus születésnapja Alkalmi kislexikonunk korántsem tartalmai minden le­hetséges címszót: inkább csak válogatás, s ezen belül is főképpen a néphagyományokból. A felsorolásból eleve ki­maradtak a Karácsony, vagy Karácsonyi vezetéknevü, neve­zetesebb személyek, az ilyen jelzőt, vagy címet viselő iro­dalmi, zenei, képzőművészeti alkotások, de még a kevésbé jelentős helységnevek is. így is a bőség zavarával és a terjedelem korlátáival küszködött a szerkesztő, akit az a remény éltetett közben, hogy így sem lesz haszontalan ol­vasmány az ünnepek időszakában ez az összegző ismertető. KARÁCSONY: a keresz­ténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének emléknapja. Jézus születésé­nek december 25-i meg­ünnepléséről az első ada­tok a 4. századból maradtak fenn: I. Gyula pápa (337— 352) alatt kezdték ünnepelni Rómában, majd innen ter­jedt tovább. Hajdan a ke­leti egyházban a vízkereszt­tel együtt január 6-án ün­nepelték meg, a nyugati egyház azonban születését december 25-re tette, amit a 4. századtól a keleti egyház is elfogadott. Erre a napra azért is esett a vá­lasztás, mert Antiochus híres kalendáriuma december 25- ét a Nap (Napisten) szüle­tésnapjának nevezi. Aurelia-' nus császár (270—275) el­rendelte, hogy december 25- én birodalma egész terüle­tén ünnepet tartsanak a Le­győzhetetlen Nap, vagyis a téli napforduló tiszteletére. Az ünnep új, keresztény tartalmának szimbolikus ma­gyarázata szerint karácsony Jézusnak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak a születésnapja. Az 5. század elején karácsony ünnepét a római állam is elismerte: Honorius és Arcadius csá­szárok e napon a cirkuszi játékok megtartását is be­tiltották. KARÁCSONYI ABROSZ: a december 24-i családi étke­zéshez használt abrosz, ame­lyet általában csak ezen az ünnepen terítettek fel, s leg­inkább karácsony 3. napjáig, vagy vízkeresztig maradt az asztalon. Meglehetősen álta­lános volt a gyógyító erejé­ben való hit. * KARÁCSONYI AJÁNDÉKO­ZÁS: ókori előzménye a ró­mai újévi, január 1-jei aján­dék, amelyet jókívánságaik­kal egymásnak küldözgettek az emberek, akkoriban még sütemény, aranyfüsttel be­vont gyümölcs, szerencsét hozó gally formájában. A énekeket énekelve járnak házról házra, adományokat gyűjtve. * KARÁCSONYI MISZTÉRIU­MOK: a karácsony-vízkereszt ünnepkörbe tartozó bibliai tárgyú népi alakoskodó já­tékok, amelyek szereplőit a néphagyomány betleheme- seknek és háromkirályoknak nevezi. J. KARÁCSONYI MORZSA: jelentős szerepet kapott a néphiedelemben mint a ter­mékenység-varázslás eszkö­ze. Eredeti értelemben a ka­rácsonyeste fogyasztott éte­lek hulladéka, de szokás volt az is, hogy a vacsora ételeiből, vagy csak a jel­legzetes karácsonyi ételek­ből morzsákat készíteni. * KARÁCSONYI NÉPÉNEK: az egyházi népének alkalmi csoportja, amely Jézus szü­letéséről és köszöntéséről szól Mária, az angyalok, a pásztorok, illetve a hívek Mi az a hatás és mechanizmus, amely beindítja a sejtburjánzást az egyik élőlényben, a másikban meg nem?... A titok kapujában A rák rettegett betegség. Valamiféle misztikus félelem­mel gondolunk rá, hiszen sen­ki sincs bebiztosítva ellene. A rákról mór nagyon sok min­dent tudnak. Tudják azt, hogy kóros sejtburjánzás, tudják azt-, bogy ha ezeket a kóros sejteket valami módon elpusz­títják - vegyi anyaggal vagy sugárzással —, akkor meg le­het állítani vagy fékezni to­vábbi .szaporodásukat. Tudják azt is, hogy vannak bizonyos anyagok, tényezők, amelyek nagy valószínűséggel felelőssé tehetők a daganatok kialaku­lásában. De azt, hogy valójá­ban imi történik, ■ hogy ponto­san mi játszódik le az élő sejtek legapróbb részeiben, hogy mi az a hatás és me­chanizmus, amely beindítja a sejtburjánzást az egyik élő­fényben, a másikban meg nem, ezt még nem tudják. A világon sókfelé jól felszerelt ku ta tó la bo ra t ári um ók ba n p ró ­bálnak a titok nyomóra buk­kanni. Sok, eddig ismeretlen, pár éve imég hihetetlennek tartott összefüggést fedeztek fel, s amikor már azt hitték, itt a megoldás, kiderült, a ti­tok nem olyan könnyen adja meg magát. * A Pécsi Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének együk fiatal kutatója, dr. Sze- berényi lózsel három évet töl­tött el az Egyesült Államok­ban, Bostonban, a Harvard Egyetemnek a világ egyik leg­híresebb rákkutató központjá­ban. Kutatásainak eredmé­nyeiről nemzetközi szakfolyó­iratban közlemény is megje­lent, ami a hasonló területen dolgozó kutatók figyelmét fel­keltette. Dr. Szeberényi József a kö­zelmúltban érkezett haza, s arra kértem, beszéljen arról, hogyan sikerült ebbe az inté­zetbe kijutnia, és hogy mi is a kutatásának a lényege. — Én már dolgoztam az Egyesült Államokban 1982-től 34-ig St. Louisban '(Washing­ton állam), az egyetemen a mikrobiológiai intézetben. Itt baktériumgenetíkával foglal­koztam. Ez nem volt szoros kapcsolatban a rákikutatással. Amikor hazajöttem, a főnö­köm, dr. Tigyi András profesz- szor szorgalmazta, hogy ve­gyük fel a kapcsolatot olyan Intézettel, ami orvosi vonatko­zású 'molekuláris biológiával foglalkozik. Ez a bostoni kutatólaborató­rium jelenleg a leghíresebb a világ rákkutató központjai között. Nem kis merészség volt részemről, hogy ebben a ku­tatóintézetben pályáztam meg egy állást, hiszen a világ min­den részéről az e témával foglalkozó kutatók ide szeret­nének jönni, s nem könnyű bejutni. Azt, hogy nékem ez sikerült, valószínű, annak kö­szönhetem, hogy előzőleg St. Louisban dolgoztam, s onnan két .professzor kedvező véle­ményt adott rólam és a mun­kámról. A bostoni intézet a világhí­rét annak köszönheti, hogy a 30-as évek elején ebben a laboratóriumban azonosítottak először emberi rosszindulatú hólyagdaganat egy sejtjének DNS-ében egy olyan gént, amely egyébként normális génnek a mutációja volt, s amely gén felelős volt a da­ganat kialakulásáért. A daga­natért felelős géneket - ame­lyeket onkogéneknek neveznek — mór ismerték, a 70-es évék közepén bizonyos vírusokban fedezték fel, mégpedig azok­ban, amelyek az állatkísérle­tek során az állatokban da­ganatot idéztek elő. (Ekkor hitték először azt — és röp­pentették fel a világhírügy­nökségek —, hogy megtalál­ták a rák okozóját, ezeket a bizonyos vírusokat. Később ki­derült, ez is zsákutca. A titok titok maradt.) A bostoni kutatólaborató­rium felfedezése, hogy ezek­hez a virusonkogénekhez na­gyon hasonló géneket az egészséges, normálisan műkö­dő emberi sejtekben is meg­találták. Ekkor jött a felisme­rés, hogy ezeknek az egyéb­ként normális, minden emberi sejtben megtalálható gének­nek a megváltozása, mutáció­ja felelős a daganat kialaku­lásáért. Ez a felfedezés nagy izgalmat keltett tudományos körökben, úgy tűnt, megtalál­ták a rák problémáját. Hiszen ha megtalálták a felelőst, könnyű lesz kideríteni az oko­kat. Később ez a lelkesedés le­lohadt, kiderült, nem ilyen egyszerű. Ezért az érdéklődés más irányba fordult. A 80-as évek elején indult be az a biotechnikai forradalom, amit génsebészet néven ismernek, és amely nagyon előrelendi- tette a molekuláris kutatáso­kat. Egyre többet és többet tudtak meg a sejtekről, gé­nekről, onkogérrekről, a külön-. böző folyamatokról, a sejteket ért hatásokról, e hatások .bio­kémiai jelekként való átala­kulásáról. Az én kutatásom ezzel a jelátviteli mechaniz­musokkal foglalkozott. Sokan kutatták már, hogy mi törté­nik bizonyos hatásokra a sejt­hártyában és fehérjéiben, ugyancsak sokan vizsgálták a sejtmagban lejátszódó folya­matokat, ám senki nem vizs­gálta, mi történik a kettő kö­zött, vagyis a cytoplazmában. Hogyan zajlik ott a jelátviteli mechanizmus? A kötőszöveti sejtek szaporodását és az idegsejtek kialakulását vizs­gáltam e szempontból. Még­pedig úgy, hogy ezekbe a sej-, lekbe bevittem egy olyan mu­táns gént, amely a normális gének működését gátolta. Ez ott teljesen új dolog volt, s az ebből kapott eredményekre valóban felfigyelt a szakmai világ. Ezek a kutatások azért fon­tosak, mert ha nem ismerjük, hogy milyen folyamatok ját­szódnak le a sejtek normális működése közben, akkor nem tudjuk, mi az a változás, ami a daganatok kialakulását eredményezi. Ezek alapkutatá­sok, de vannak már gyakor­latban is alkalmazható ered­ményei. Például egyes daga­natokból kimutatott génmutá­cióból következtetni -lehet a betegség lefolyására, sőt en­nek segítségével ki lehet vá­lasztani arra a daganatra a leghatásosabb terápiát. A má­sik: egyes tüdődaganatok ki­alakulásában örökölt genetikai változások is szerepet játsza­nak. Ezek a genetikai válto­zások az egyén összes sejtjé­ből kimutathatók. így akinél ilyen változásokat találnak, azokat figyelmeztetni lehetne, ne dohányozzanak, mert na­gyobb az esélyük tüdődaga­nat kialakulására, mint má­soknak. (Ezt persze, még csak a távoli jövőben lehet majd rutinszerűen alkalmazni.) * A rákkutatás előtt tehát még sok a nyitott kérdés. Nem egyszerű a válasz, hiszen a daganatok sokfélék, azonos típuson belül is nagyon sok a különbözőség. Ami az egyik­nél igaz, nem igaz a másik­nál. Amikor új felfedezésre jutnak a kutatók, kiderül, ez újabb és újabb kérdéseket vet fel. Ott állnak már a titok ka­pujában . . . Vajon mikor lép be oda valaki? Sarok Zsuzsa KARÁCSONY BÖJTJE: de cember 24. Tulajdonképpen már az ünnep kezdete a több hetes előkészület után. Ezen a napon hajdan az asszonyok takarítottak, sü­tötték, főztek. A férfiak az udvart, az istállót takarítot­ták, a takarmányt hordták, tűzifát vágtak. A római ka­tolikus családokban régeb­ben egész nap böjtölték, s ezt csak az esti harangszó után a karácsonyi vacsora oldotta fel. * KARACSONYEST: a kará­csony előestéje, vigíliája, másképpen szenteste. Ma­gába foglalja a szent éj­szakát, amelyen a keresz­tény világ a Megváltó szü­letését ünnepli. Az ünnep egyházi részének középpont­ja az éjféli mise Jézus szü­letésének emlékére. * KARÁCSONY ÉJFÉLI MISE: a fentebb említett vallási, egyházi jelentőségén túl számos néphiedelem fűződik 'hozzá. Aki feláll az éjféli misén a Luca székére, meg­látja, hogy kik a boszorká­nyok. Az a leány, aki ha­rangszókor, a kútba tekint, meglátja jövendőbelije ké­pét. Azt is tartották, hogy az éjféli mise alatt meg­szólalnak az állatok és elmondják véleményüket gazdájukról, gondozójukról. * KARÁCSONYFA: a növé­nyek és a fény kultikus al­kalmazásában gyökerező, ókori előzményű karácsonyfa- állítás szokásának korai elő­fordulásai az újkor kezdeté­től ismertek Európában, fő­leg német területről. Először ezt a szökőst Eíszászban je­gyezték föl a 17. század leg­elején. Ettől kezdve mint protestáns családi szokás terjedt el először német te­rületen. Keresztény szimboli­kája a 18. században ala­kult ki és a következő szá­zadban indult világhódító útjára. Hazánkban is a 19. század húszas éveiben je­lent meg, előbb arisztokrata, majd polgári körökben. Dr. iSzeberényi József, a POTE 'Biológiai Intézetének kutatója középkor első időszakában a karácsony és az új év kez­dete egybeesett, akkor azon­ban már pénzajándék jött divatba a feudális hierarchia szerint. A protestantizmus döntően családi ünneppé tette a karácsonyt, így az ajándékozás családi körben jutott jelentőséghez. Első­sorban a szülők ajándékoz­ták meg gyermekeiket a föl­döntúli lény nevében. A né­met területeken a 16. szá­zadban Mikulásunk elődje, Szent Miklós volt feltüntetve ajándékozóként. A német protestantizmus kiszorította alakját, s náluk jelent meg először a 17. század elejétől Jézus (Jézuska) az ajándé­kozó szerepében. * KARÁCSONYI ALMA: né­hol szokás volt karácsony es­téjén az alma közös el­fogyasztása abban a hitben, hogy ha valamelyik család­tag eltéved, eszébe jut, hogy kikkel ette együtt a karácsonyi almát és haza­talál. * KARÁCSONYI ASZTAL: megtérítése a karácsony szo­kásrendjében fontos helyet foglal el. Különlegesen ün­nepélyes módon terítik meg, s rá és alá különböző gazdasági és háziesrközö'ket, ételeket, valamint gabona­magvakat, szénát, szalmát helyeznek. A hiedelem sze­rint azért, hogy a család bőségben éljen, illetve a ka­rácsony éjjelén látogató kis Jézus, az angyalok és a halottak szállást és ennivalót találjanak. A szokás antik római hagyományokra vezet­hető vissza. * KARÁCSONYI KÖSZÖN­TÉS: a karácsonyi ünnep­körben véghezvitt szokások: angyali vigasság, kántálás, kórigyálás, medikálás, pászt- lizás. A köszöntők karácsonyi szójába adva, sőt gyakran meg is jelenítve az énekei­teket. ■ * KARÁCSONYI SZALMA: karácsonyeste általában a vacsorára való terítéskor vit­ték a szobába és szétterítet­ték, vagy kötegekben helyez­ték el. Jézus születésére való utalás, de egyben az égi vendégek, a halott ősök szálláshellyel kinálása is. k KARÁCSONYI TÁNC: az első világháborúig a farsang előtti legjelentősebb téli mu­latság volt. Rendszerint ka­rácsony másnapján rendez­ték a bált. * KARÁCSONYI TUSKÓ: tő­ke, vagy fahasáb, amelyet karácsony estéjén gyújtanak meg, hogy egész éjjel ég­jen. Meggyújtásával, tüzé­nek piszkálásával a jövő évi bő termést, a család gyara­podását, egészségét igyekez­tek biztosítani. * KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR: a római liturgia szerint ad­vent első vasárnapjával ve­szi kezdetét és vízkereszt nyolcadával végződik január­ban. * KARÁCSONYI VACSORA: a szegényes, bojtos ételek és a sokfogásos étrend kettős­sége jellemzi a hagyomá­nyokban. Él az a felfogás, hogy ilyenkor sokat és sok­félét kell enni. Bojtos étel­ként a hal a legtipikusabb. A termékenység-varázsló szo­kások, illetve jövendölések számos ételt emeltek a ka­rácsonyi asztalra: kalács, mákostészta, dió, fokhagyma, bab, lencse, alma, sült tök, méz. A hiedelmek szerint az éjjel látogató angyalok és halottak ellátását szolgálta az asztalon hagyott mákos­tészta. D. I. Korácsonyi népszokás = betlehemes játék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom