Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-03 / 241. szám

1990. december 3., hétfő aj Dunántúli napló 3 Újkori népvándorlás várható Megmenekülnek-e a menekültek? Erdélyből érkezett magyar me­nekültek a pécsi átmeneti szálláson Mezek András az „Elet és irodalomban" talán egy hó­napja megjelent írása jó ok­kal töpreng tranzit-ország mi­voltunkon. A kelet-európai politikai földrengés, a hatá­rok, a börtönök megnyitása és a gyárkapuk huzata az ur­banizációs folyamatokhoz ha­sonló népvándorlást idézett elő az országban. Csak azok­ról, akik külföldről érkeznek hazánkba, mit tud számontar- tani a Belügyminisztérium Me­nekültügyi Hivatala?- Az elmúlt több mint két és fél év krónikájának döntő mozzanata — mondja dr. Már­ián István, a hivatal vezetője — az 1987—88-as év forduló­ján tapasztalható menekült­áradat, amit még a Causescu- •politika indított útnak. Az előző két évben ideér­kezett 33 ezer - többségében magyar nemzetiségű — román állampolgárt szuverén állami döntés alapján fogadtuk be, és az anyanemzet jogán se­gítettük beilleszkedésüket. Ezt a jogilag köztes állapotot te­rületi menedékjognak tekint­hetjük. Rövidesen, 1989. októ­ber 15-én csatlakoztunk a genfi konvencióhoz, tehát alá­írtuk a Genfi Menekültügyi Egyezményt, és a letelepítés már eszerint folytatódhatott. A decemberi, most már tud­juk, hogy korántsem befejezett forradalom után, amikor az új román kormány deklarálta a büntetlen hazatérés és a sza­bad utazás jogát, sokan úgy vélték, az emberek többsége visszatér hazájába. ,,De a többség csak azért utazott vissza, hogy családját is Ma­gyarországra hozza. Jöttek rféhány ezren olyanok is, akik már korábban kérték a Ma­gyarországra való áttelepe- dést, de csak ekkor kapták meg a hozzájárulást ehhez Romániától is. A második-har­madik nagyobb menekülthul­lámot a március végi, maros­vásárhelyi események majd a felerősödő pártosodás okozta.- Hányán kaptak - kaphat­tak - politikai menedékjogot?- Ebben a két és három­negyed évben 1990. október 31-ig 2462-en részesültek po­litikai menekültjogban, de a konvenció hazai életbelépése, és az önfenntartás követelmé­nyére épülő bevándorlási jog deklarálása után rendkívül le­szűkült a jogosultak köre, akik üldözöttségük révén részesül­hettek megkülönböztetett tá­mogatásban. Megérti, hogy róluk semmiféle felvilágosítást nem adhatok. Például a len­gyelek, akik mindenütt megfor­dulnak, . nem kérnek menekült­jogi státuszt, náluk ilyen prob­léma nincs. — Hányán mennének, , ha­zánkon átjutva, tovább? — A jelzett időszakban tu­domásunk szerint 3000 ember­nek sikerült Ausztriába jutniű, Sie tudjuk, hogy Ausztria és Németország az egyik naptól a másikra vízumkényszert irt elő, és Ausztria szeptemberben felsorakoztatta katonáit a ke­leti határainál. Ma már Ka­nada és az Egyesült Államok is rendkívül korlátozott szám­ban fogad betelepedőket. A Szovjetunióban zajló vál­tozások úiabb, akár népván- dorlásszerű hullámot jelent­hetnek Európa számára. — Erre a gazdasági jellegű migrációra Nyugat-Európa is számít. Készül a szovjet világ- útlevél, még nem tudjuk, hogy ez mit fog jelenteni.- Tulajdonképpen mekkorá­ra becsülhető a hazánkban tartózkodó küllöldiek — ara bök, lengyelek, románok, stb. — száma? És hány menekült- táborunk van?- Nem akarok'- találgatá­sokba bocsátkozni.' Annyi bi­zonyos, hogy ebben az évben október végéig 31 millió más állampolgárságú ember for­dult meg nálunk. Ehhez ké­pest az a 8 ezer ember, aki bevándorlását kéri — sem­miség. Nehéz lenne nyomon követni, hányán tartózkodnak itt illegálisan, kik az autózók, vendégdiókok. Egyébként a menekültek számára Békés­csabán, Hajdúszoboszlón és Bicskén tartunk fenn tábort o lehetőségekhez képest kielégí­tő, ellátással. Bóka Róbert Dél-Magyar országon elsőként Hivatásos határállomás Mohácson (Folytatás az- 1. oldalról) mány gyakorlatilag ugyanazt a feladatot látja el, mint ko­rábban a sorállományú határ­őrök. A határ közel 30 kilo­méteres szakaszát - Ormány­puszta és a Duna között - területekre osztották fel, min­den köizetre területfelelősöket neveztek ki, akik 1—3 kilomé­ter mélységben végzik az őr­zési, ellenőrzési feladatokat, illetve megakadályozzák a til­tott határátlépéseket. A he­tekre előre megszervezett be­osztás alapján járőröznek au­tóval és kutyákkal, informá­lódnak a lakosság köréből. A forgalom.ellenörzö pontokon is hivatásos tisztek és tiszthelyet­tesek teljesítenek szolgálatot. Újdonság, hogy a szolgálat bon lévő határőrök is egy azonosító számot viselnek az egyenruhájukon, hasonlóan a rendőrökéhez. ■ A feladatok ellátásához szükséges létszám biztosítása nem okozott problémát, közel ötszörös volt a túljelentkezés. Belépéskor mindenki megkap­ta az őrmesteri rendfokozatot. Az új állomány egy része a baranyai határőrsökön teljesí­tett szolgálatot, innen szerel­tek le, és most ide jöttek visz- sza. A fiatalok egy 10 hóna­pos tanfolyam keretében is­merkedhetnek meg a jogi, ha­tárőrizeti, rendfenntartási is­meretekkel, a körmendi tiszt- helyettesi iskolában. Mint Lo­vász József elmondta, manap­ság még inkább szükség van a törvények és az előírások is­meretére, betartására, ezért feltétlenül szükséges az iskola elvégzése. Következő lépésként Iván- dárdán, Beremenden, Barcson és Siklóson vezetik be fokoza tosan a hivatásos határőrize-, tét, a végső áttérés időpontja Apa és fia vetélytársak a szép színésznőért: Mester István, Nádházy Péter és Oláh Zsuzsa (Tér István felv.) A három sárkány Nyírborzafő nevű falu nem létezik, valahogy mégis na­gyon ismerős, ha máshonnan nem, hát az irodalomból: kis udvarház valahol a világ vé­gén, a birtokot három özvegy, illetve pártában maradt nővér irányítja, keményen kézben tartva nemcsak a gazdaságot, hanem a család férfitagjainak kisfröccshöz, való jogát is (lásd: három sárkány). Mesz- sze, a bűnös fővárosban ta­nul, lumpol és adósságokat csinál az ifjú Csaholyi Balázs egy szép színésznő körül le- gyeskedve. Innen indul ez a kedves, zenés vígjáték számos előre kiszámítható, de élveze­tes fordulattal és főként jól megírt szerepekkel. Hunyadi Sándor és Szakonyi Károly ér­deme ez. A harmincas évek közepén a nagysikerű színda­rabból film is készült, néhány évvel ezelőtt Szakonyi újra­írta a darabot — érzékelhe­tően belehozva némi % iróniát és alkalmat adva a mai kö-' zépkorú vagy idősebb néző­nek a nosztalgiázásra: tü'k-rös kávéházak szolgálatkész pin Sikersorozat várható cérekkel, zálogba csapott szmokingok, cigányzenekar, Herkulesfürdöi emlék és a többi. Vota Emil ötletes díszletei között pereg az előadás a ■Nemzeti Színház stúdiószínhá­zában. Moravetz Levente ren­dező hajszálpontosan tartja stílusban az előadást: a szi­tuációk pontos kijátszása, a szöveg adta humor érvényre juttatása, a figurák fő jellem­vonásainak kiemelése, de nem eltúlzása és egy csöppnyi ön­irónia. A következetesség meg­hozza a gyümölcsét: nem lóg ki senki a sorból, egyik-másik színésznek már ismerős modo­rosságait is hálásan fogadja a közönség - a mértéktartás itt az egyik legfőbb erény. Ezt remélhetőleg meg tudja őrizni a társulat a negyvenedik elő­adás felé is. A kellemes összjátékban fel­figyelhetünk néhány szólóra: Mester István (idős Csaholyi) az első felvonás végén igazi drámai pillanatokat teremt a fiával való összecsapásban, a felvonás pedig Németh János groteszk táncával zárul. A második felvonás végén Sebők Klára (Zsófia) koszorúzza meg apró szólóinak sorát egy csárdással. Igazságtalan persze, éppen ebből a szempontból kiemelni három nevet az elragadó együttesből: Nádházy Péter (ifj. Csaholyi), Sólyom Katalin (Katalin), Péter Gizi, illetve Krasznói Klára (Júlia), Oláh Zsuzsa (Anna), N. Szabó Sán­dor (dr. Kempelen), Dévényi Ildikó, illetve Horváth Valéria (Kitty), Szivler József (Borza), Szabó Ildikó (Nusi), Radnay György (Ismeretien) és Kama­rás Iván (Pikoló) egyaránt ré­szesei a sikernek, amely — könnyű megjósolni — tartós lesz. A három sárkány-beli Hun­gária Kávéházban Dörömböző Géza és együttese szolgáltatja a muzsikát, zenei vezető Papp Zoltán. G. T.--------Hétfői jegyzet--------­I I catalaunumi síkon U gye, egy hétig sem tartott Angliában a kormányvál­ság: a ma már legendává érett Thatcher-asszony egy övön aluli ütésre lemondott, s mig a BBC te­levíziója azt elemezte, hogy hány lorduló kell az új mi­niszterelnök megválasztásához, Major átvette a kormány­botot. Az érett-albion gyakorlott demokráciájának gyors gyümölcse: eközben minden ment a maga útján, s még a Iont sem vesztett árfolyamából. Major két ellenfele az első lorduló után ,,átállt", s lelszólitotta híveiket (I), támogas­sák az ellenlelet, s oÁet nem a maguk, hanem Anglia ér­dekében cselekedtek. Példa értékű eseménysor hazai egymást és önemésztö po­litikusainknak. Különösen most, hogy látszik; a catalaunu- mi-síkon kiábrándítóan elvéreztek, s a csata másnapján ki­derült, Vtt senki sem nyert, nyerhet. Lám: egymást és saját pártjaikat megtépázva kezdhetik e napokban soraikat ren­dezni nagyjaink. T'lert nemcsak mi, kivülállók, saját sor­sunkért aggódó, cselekvő-szemlélők tudtuk eleitől lógva, hogy e sorsfordító időkben össze kéne lógni, hanem ők is rádöbbentek a hosszú harc alatt. A cenzúra alighanem a ta­xis blokád volt. A kérdés alapvető: mit hoz majd szándé költ szineváltoztatásuk? Vajon sikerül-e a pártközi és a pártokon belüli diszharmóniát karmestercserékkel levezé­nyelni, avagy nem? Sikerül-e saját soraikból a szemben­állás füzeit élesztő, magamutogató lógókat - amúgy kitű­nő felkészültségű, csak éppen az aktuálpolitikához nem ér­tő polihisztorokat - elcspndesiteni, jobb belátásra bírva, szájfogóval ,,likvidálni". Nehéz tél előtt állunk. A löldkérdés és a privatizáció gordiuszi csomóit életlen pengékkel kezdjük nyiszitálni és közben tudjuk, még a kö­vetkező év költségvetése sincs az asztalon. S ilyen időszak­ban kell a lölhergelt közvélemény nyomására az ország nagy karácsonyié ja alatt csengettyűszó és csillagszórólény­ben a kormányt átalakítani. Kezdeni újra — igaz, megany- nyi tapasztalattpl és némi gyakorlattal, s egyetlen öröm- loszlánnyal: pártjaink végre valahára befejezték kampá­nyaikat, mely szinte sosem akaródzott véget érni. S okan cserélhetnek tárcát, mondhatnak le, válthatnak pártot és köpönyeget, újulhatnak e télelön. Ez vár ránk is a változások éveiben, cserélhetünk szakmát és hivatást, gyárkapukon ki-be sétálhatunk, szorongathat­juk munkakönyveinket és fölélhetjük múltunk megmaradt morzsáit. A nép egyet nem tehet: lemondani nem tud, fél­reállni nem tud. Viszont pártállásra tekintet nélkül össze­foghat - tud-e valaki más választást? -, hogy töredezett álmaiból valami megmaradjon, megvalósuljon itt a Kár­pát-medencében. Kozma Ferenc Pécsi Géza a Kolping Egyesület nemzetközi kitüntetését kapta Diploma a hűségért Pécsi Géze az első magyar, oki a Nemzetközi Arany Kol- •ping-jelvény tulajdonosa. A magas elismerést a pécsi pe­dagógus sok évtizedes hűsé­géért kapta, azért a kitartá­sért, amellyel a- Kolping érté­keit őrizve tevékenykedett. — Mit jelent Pécsi Gézának az elismerés?- Közel negyven évi illegá- litásban végzett munkának a jutalmát látom ebben. Re­ménykedem abban, hogy ez megbecsülést jelent azoknak is, akik ma a Kolping Egyesü­letben keresik a másokért ten­ni akarás örömét. Engem sok­szor meghurcoltak, sokan fél­reértettek, de véglegesen meg­bénítani sohasem tudtak. Saját sorsomban kicsit Adolph Kolping sorsát láttám, mindig a példaképemnek te­kintettem, az ő követése ha­tározta meg a cselekedetei­met. Kolping fizikai munkás volt, később, 31 éves korá­ban lett pap. Élményszerűen ismerte tehát a kétkezi mun­kásemberek sorsát, és értük szervezte meg Európában azt a hálózatot, amely menedé­ket, támogatást adott a mes­tereket kereső inasoknak. Ma­gyarországon a negyvenes évek végéig közel száz ilyen központ működött. 1950 után, amikor megszüntették a Kato­likus Legényegyletet, amelynek elnöke voltam, tartottam a kapcsolatot a kölni központ­tal, és az itthoni egyesületi ta­gokkal, akiknek nagyon sokat •jelentett ez az összetartozás - Én is az inasok, a szak­munkástanulók felé fordultam, mert láttam, hogy nincs gaz­dája az ő személyiségük ne­velésének. Ezért is sokszor, sok helyen megrágalmaztak, ne­héz embernek tartottak, pe­dig nem engem, sokkal in­kább a felső vezetést kellett volna elmarasztalni emiatt. Pécsi Gézának szép sikert hozott az elmúlt esztendő, egy -hónap alatt elkelt a zeneta- nitásról szóló könyve a hozzá kapcsolódó 15 hanglemezzel együtt, azóta is ostromolják a pedagógusok példányokért, mert olyan értéket adott a kezükbe, amelyben a zene az egyetemes kultúra részeként -jelenik meg, és új támpontot ad az oktató-nevelő munká­hoz. A művelődési tárcától nemiég értesítést kapott, há­rommillió forinttal hozzájárul­jak az újabb kiadáshoz, amely immár tankönyv lesz. Egy müncheni rendező is meg­kereste, szeretne televíziós so­rozatot készíteni a munkájá­ból. A nyugdíjas pedagógus nagyon reménykedik abban is, hogy egyesületük visszakap­hatja egykori helyiségüket Pé­csett, a Megye utca 20-ban, mert hiába a sok-sok külföldi segítség, az áldozatkész pécsi ember, ha nincs hol megszer­vezniük az időseket, elesette­ket, munkanélkülieket támoga­tó munkát. Akkor félő, hogy az újrakezdés zsákutcába tor­kollik. G. M. ’ < Premier a Nemzeti Színházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom