Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-19 / 257. szám
1990. december 19., szerda uj Dunántúli napló 3 Lesz-e „uránkarácsony”? A kormány csütörtökön dönt a MÉV ügyében Karácsonyi kántálók, Komárváros, Zala m. (A felvétel 1900-ból való.) Karácsonyi kántálók (Folytatás az 1. oldalról) Mint arról már lapunkban is többször hírt adtunk, a termelés folytatása érdekében több külföldi jelentkezővel is tárgyaltak a cég vezetői, míg végül augusztus végén az ír Glencar társasággal kötöttek szindikátusi szerződést. Az okmány aláírása előtt és után végrehajtott költségcsökkentő intézkedések eredményeképpen az 1989. évi 100 dollár/kg uránoxid-önköltséget 60 dollár/kg alá csökkentették. Ez a mutató azonban még mindig csak a hosszútávú szerződésekben szereplő uránárnak felel meg, az 1991—1995-ig előrejelzett 35-40 dolláros árnak nem. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy egyelőre lehetetlen annak a követelménynek a teljesítése, amely szerint a jövőben az állam egyetlen fillér támogatást nem ad az uránbányászat folytatására. E tények és a pénzügyi tárca tiltakozása ellenére az ipari és kereskedelmi miniszter holnapi előterjesztésében mégis a tevékenység folytatását javasolja. A jelenlegi ismeretek szerint ugyanis nem lenne ésszerű abbahagyni az uránbányászatot a várhatóan már nem sokáig húzódó piaci pangás miatt. Az előzetes számítások alapján a termelés folytatása az elkövetkező 3—5 évben esztendőnként 500 millió forint támogatást igényel. Ez az összeg azonban még mindig jóval alacsonyabb a bányabezárás milliárdos kiadásainál, az elbocsátott emberek szociális gondjait rendező költségeknél. A támogatás biztosítására több változatot is tartalmaz a miniszteri előterjesztés. Megoldást jelenthet esetleg a külföldi urán behozatalát tiltó határozat, vagy védővám bevezetése, illetve az, ha a költségvetés vállalná az évi 500 milliós terhet. A döntés a legutolsó percben születik meg. A vállalat alkalmazottai ebben az évben pénteken dolgoznak utoljára, a két ünnep között üresen maradnak a tárnák, üzemek. Tovább halogatni tehát nem lehet a 'határozathozatalt, csütörtökön eldől a MÉV sorsa. Kaszás E. A Biblia szerinti első emberpár, Adóm és Éva megteremtésének emléknapján, december 24-én, a nap leszálltát, illetőleg a szürkület beálltát követő lámpagyújtással köszönt be a ' korácsonyeste, a szenteste vagy bővedestje. Hazánkban hajdanán ezen a napon, az említett napszaktól kezdve éjfélig, igencsak megélénkültek a falvak, a ki- sebb-nagyobb települések. Gyermek és felnőtt daloló csoportók keresték fel a családokat és szólaltattak meg karácsonyi énekeket, ún. kán- tó lókat. A magyarságot honfoglalásától kezdődően olyan hatások érték, amelyek karácsonyi szokások létrejöttét eredményezték. Jelentős szereppel bírtak a katolikus és más egyházak szertartásai és karácsonyi énekei, valamint tanítók és szerzetesek európai karácsonyi játékadaptációi és egyéni dal Iáim kitalálásai, amelyek a századok folyamán átalakultak népi formaváltozatokká. A karácsonyi éneklés, a kámtálás, más szóhasználattal: a gegőzés, a koledálás vagy kolindálás eredete a rómaiak népüdvözlő énékes szokásához nyúlik vissza. A magyar karácsonyi kón- tó'lók sokfélék, színesek és érzelemgazdagok. Megtalálhatók bennük a szeretetnek és melegségnek azok az érzései, amelyek gyermekeink születésével járják át leíkünket-szi- vürtket. A karácsonyi énekek végigkísérik Jézus életét születésétől Egyiptomba meneküléséig. A kántálók elbeszélik, hogy a várva várt Megváltónak milyen szegényes istállóban kellett megszületnie; aztán elmondják, hogy miként vitték a születés hírét az angyalok a pásztoroknak. Szólnak továbbá a pásztorok útjáról a kisdedhez és egy különös csillag feltűnéséről, amely a három királyt Betlehembe vezette. Megemlékeznek az énekek arról a gazdag kovácsról is, aki nem adott szállást Máriának és Józsefnek. Több ének azt az óhajtást tartalmazza, hogy bárcsak Magyarországon született volna Jézus! Azt ma már igen nehéz eldönteni a kán tőlokról, hogy melyik élt „önálló funkciót", és melyik szakadt ki egy bet- lehemes játékból, vagy olvadt abba bele. A legismertebb kántálók közé a Mennyből az angyal, a KiskarácSony, nagykarácsony és a Karácsonynak éjszakáján kezdetű tartozik. A karácsonyi kántálók egy- egy házhoz érve ilyen kérdést tettek fel a lakóknak: „Keil-e kenteknek angyali vígasság?” A „kell" vagy „igen” válaszra kezdtek el énekelni. A gyerekek ablakok alatt, a felnőttek a pitvarokban. Baranyában, Tarcsopusztán a legények Icán tólója így kezdődött: „Vígon zengnek a ci- torák, Krisztus született, harsognak ma a trombiták, Isten ember lett!" Berkesden óképpen zengett az énék második verssZaka: „Nem tudok mit szólni örömömbe', hogy téged látlak ez életbe! Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, aludj, aludj!" Ormánságban ezzel végződött a kámtáJó: „Isten tartsa békességét minden igaz háznak!" Dr. Várnai Ferenc Emlékpiakett Szabad- szentkirályon A kertbarát kör ünnepe Szabadszentkirályon, a kertbarát kör ünnepi megemlékezést tartott abból az alkalomból, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon való sikeres szereplésükért elismerő oklevélben részesültek. Dr. Gyúró Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége (TESZ) országos elnöke köszöntötte a kertbarát kör tagjait és családtagjaikat a termelőszövetkezet kultúrtermében, majd átadta az elismerő oklevelet, valamint a TESZ által alapított Somogyi Imre ,,Kert-Magyaror- szágért" emlékplakettet. Az oklevelet és kitüntetést Frittman László polgármester és Sors Zoltán, a kertbarát kör elnöke vette át. Somogyi Imre-emlékplakettet kapott dr. Tomcsu József, a megyei szövetség elnökhelyettese és Horváth Sándor kertészeti szaktanár, akik sokat tettek a kertbarátmozgalom kibontakozásáért és sikeréért. Emlékplakett kitüntetésben részesült a megyei szövetség, amelyet dr. Horvay Viktor, a szövetség megyei titkára vett át. Ezt követően dr. Merényi Károly, az országos zsűri elnöke, a kiállítás főrendezője 47 oklevelet adott át azoknak a gazdáknak, akik szorgalmukkal, szaktudásukkal hozzájárultak a kiállításon való sikeres szerepléshez. Nádtolvajok Noszfalgiaűtra készül az idős nádfedő Bajban van hazánk legidősebb nádvágója és tetőfedője, a 70 esztendős pécsi Dudás Mihály, akinek a levágott 2000 kévéjéből egyre többet lopnak a gyódi, hosz- szúhetényi és martonfai határban. Nem véletlen, hogy most nádkunyhókat eszkábált és kinn tanyázik, hogy tetten érje a nádtolvajokat. De eddig egyet sem sikerült fülön csípni. Az is megtörtént, hogy a bosszús tolvaj, miután nem sikerült a zsákmányszerzése, meggyújtotta a kévéket tartalmazó gúlát. Van olyan gúla, melyikben 300—500 kéve van felhalmozva. Az idős nódváqó bízik abban, hogy elmúlik a tolvailá- Isi láz, és akkor elindulhat nosztalgia-útjóra, amelynek során a dunántúli megyékben felkeresi a csaknem félévszázad alatt alkotott nádtetőépítményeit. Ezekből vagy száz készült például Fonyódon, Badacsonyban, Agárdan, Kisbéren. így búcsúzik életművétől. A munkát azért még nem hagyja abba, hisz jelenleg is vagy tucatnyi házon dolgozik csak Baranyában. Egyet nagyon sajnál: nem Sikerült utódot kinevelnie. Cs. J. Habostorta, kísértetekkel Képernyő Ezen a hét végén főként a habostortákra koncentrálhattunk. Elsősorban arra, hogy jut-e majd nekünk is, vagy elviszi a költségvetés kisértete. Ezt vitatták a pártok is mint azt a televízió híradóműsoraiból megtudhattuk. A Magyar Televízió nem volt rest, habostorta-ügyben nyilatkozott a koalíciós pártok csaknem egész vezérkara, megha- tottan vehettük tudomásul az ex-belügyminiszter úr meghatott szavait, hogy a népi-nemzeti, a liberális és a kereszténydemokrata tortakövetelők közt megható ez a fantasztikus egység, mi, a nézők is megnyugodhattunk, hogy a Jászai Mari tér után most «najd Bem tér kerül az Országház mellé. S mint korábban, az első lépéseit még csak próbáló nyugati és a letűnöben lévő keleti demokráciákban, gasztronómiai lapot indít legnagyobb pártunk is, hogy az emelkedő habostorta-árak helyett a pártkoalíció habostor- tareceptjei is lejussanak a jó- néphez. Ök főzzék inrceg maguknak, amit enni akarnak. Jó lett volna látni a folyosóra kiküldött, lehajtott fejű újságírókat is, ahogy zavarukban mind kikaparják, kipöckölgetik a gittet a folyosói ablakok rámáiból. Ezek találták ki a nyilvánosságot, és most az abszolút igazságot kísértik vele. Kinézik mások szájából az utolsó falatot is. A kisgazdák is ezért tessékelték ki őket, mert belebeszélnek mindenbe. Kész szel lem járás. Trafóig ártér. Manapság már nem ellenőrzi őket senki. Amíg a kisgazdáknak lassan az álmaikba is befurakodik a föld részjegyekkel történő megváltásának kisértete, és a félelem, hogy mohóságuk miatt még az asztaltól is elültetik őket, addig valódi oktatófilmeket is láttunk valódi kísértetekről. Majd elfelejtettem: arról is, hogyan eszik másutt a habostortát. Mert jó ha tanulunk. Ha felkészülünk erre is. A gyerekek szombaton mór jóval 19 óra előtt oda is ültek a tévé elé, hogy a kis törpbizalom és a szellemes szimfónia után megtudhassák, ki az a miliomos gyilkos, aki unalmában ifjú hercegnőket fojtogat, és hiába is csóváltam a fejem, hogy milyen kísértet az, aki már Inyolc óra előtt megjelenik, győzködtek, hogy a filmben ez másképpen van. Kizárólag a makacsul folytatott testi és szellemi fogyókúrának köszönhető, hogy az ezután bemutatott Vigyázat, felszarvaztak című oktatófilm tortaféléi, spagettis- és makarónistálai, valamint Linó Banff telhetetlen étvágya nem borította föl a családi költségvetést. Az említett receptúrák és a heti svédasztal émelyítő választéka után nem csodálható, hogy a főként ifjú nézőknek szánt és ezért juszt is vasárnap, későn sugárzott amerikai melodráma habostorta- evéssel kezdődik. A derék süketnéma Singer derékban is felettébb bőséges barátja egy kirakatot tör be, hogy formáját tekintve egy Empire State Building ra emlékeztető habostortát elérjen, és két marokkal tömje magába. Ez a lélektanban pongyola megfogalmazással „örömevésnek" nevezett kényszer, mint láttuk, fölöttébb ismerős mifelénk is - néha a televíziónézéshez hasonlít. Bóka Róbert Vörös tarok nélkül... Negyvenéves a Szépirodalmi Az évforduló alkalmából könyvújdonságokat kínál a kiadó Vörös faroknak az Írók, könyvkiadók azt nevezték, amikor egy amúgy értékes, jó műben, irodalmi alkotásban, de még gyermekregényben is a történetet megfejelték valamilyen kifejezetten „szocialista erkölcsöt" sugárzó tanulsággal. Tán a most negyvenéves Szépirodalmi Könyvkiadó munkatársai is tudnának példákat mondani erre. Ha pedig egy, a szocializmus fénykorából származó könyvet előveszünk, gyakran csak ezt a szervetlen függeléket kellene ügyesen eltávolítani ahhoz, hogy a mű visszanyerje eredeti, örökérvényű formáját. A Szépirodalmi Könyvkiadó éppen kiadványainak természete miatt is próbálta e rossz emlékű politikai szempontot mellőzni, hiszen a tanulmányok, versek, esszégyűjtemények, regények nemigen tűrték a befolyásolást, a klasszikusok azért, mert régiek, a modernek meg azért, mert tán nevetséges is lett volna. A jubileumát ünneplő'kiadó nem jelentetett meg ez alkalomra önmagát bemutató kiadványt, helyette több új könyvvel lepi meg az olvasókat. Ilyen például az újdonságok között a Rejtőzködő legendárium, melyben Pándi Pálról és az elmúlt évtizedekről szól többek között Fekete Sándor, Király István, Kulin Ferenc és ’Nemeskürty István. Ajánlják az erdélyi származású Csíki László Idegen tolláim című kötetét, Bede Anna Ezüstfohász című verseskönyvét, Jósika Miklós Abafiról írott munkáját, Keszthelyi Rezső „Aszimptot" című versgyűjteményét, Restár Sándor Ladányi hangját idéző, bátor politikai kritikát is adó poézisét. Érdekes lehet az 1983-ban Erdélyben cenzori figyelmetlenség folytán megjelent, majd betiltott és bezúzott hiteles riporteri munka, Molnár H. Lajos Falra hányt esztendő című könyvet, a több mint száz éve először napvilágot látott Asbóth-regény, az Almok ál- modóját, és Rákos Sándor Két vers között címen megjelent kötete is. A sok vihart megélt kiadóban most úgy gondolják: az, ami nevükkel az utcára kerül, értékről, tudásról ma már jobban beszél bármilyen hangzatos nyilatkozatnál. Hodnik I. Legyen uagy ne legyen? EXP-O(h) Bécs nem lép vissza, maximum annyi engedményt tesz, hogy egy évvel később, 1996- ban lesz a házigazdája a Világkiállításnak. Budapest, azaz a Magyar Köztársaság még mindig gondolkodik, hogy részese legyen-e az Expo-nak. Pontosítva: a kormány ideiglenes szándéknyilatkozatát azért már benyújtotta, mondván, hogy a döntés Budapesté, azaz a fővárosé. Magán közvéleménykutatásom arra irányult, hogy Becs mellett az eredeti elképzeléseknek megfelelően legyen-e társ-házigazdája a világrendezvénynek Budapest, azaz Magyarország is. íme a válaszok: Legyen, de csak akkor, ha nem kerül külön pénzébe az országnak. Legyen, de csakis úgy, hogy az összes beruházási pénzt vállalkozási alapon hozzák a külföldiek. E két válasz lényegében ösz- szecseng, és ez fejezi ki leginkább a vágyainkat. Tehát legyen Világkiállítás társ-rendező hazánk is, de csakis olyan üzleti alapon, mely kizárja a ráfizetést. Mert ráfizetéses üzletet tudunk mi bármikor kötni, nem kell ahhoz Expo — nyugtázza egy vállalkozó. Az viszont még félmegoldásnak se lenne jó, ha Budapest csak kulturális és egyéb rendezvényekkel várnó- csalogatná a látogatókat. „Ugyan kérem, kit érdekel pusztán csak ilyesmi?" - hallom a következő ellenérvet, s magam is igazat adok a ki- fejtőjének. Az EXPO a világ minden táján jó üzlet. Azaz, biztos üzlet, ha gazdaságilag jól megszervezik, ha időben üzleti vállalkozásként állnak a szervezéséhez. Mert csak így érdemes. Ha most nyugodtak lehetünk afelől, hogy ez nekünk így nem fog menni, akkor felejtsük el végképp még a gondolatát is. Ha viszont nem ez a helyzet, akkor minek ez a nagy késlekedés? Az idő is pénz! M. L. Nincs döntés a mohácsi bevásárló központról Hatvan napja mást sem csinálunk, sorba adogatunk el mindent! Ami a magyar állam tulajdona, az az önkormányzaté. Devalválódó másfél millióért odadobnánk a város szívében egy értékes területet?! Ez az összeg az áruház udvarában lévő lakás visszapótlására sem elég. Mint fényképész kisiparosnak örülnöm kellene a másik épület lebontásáért, új tulajdonba adásáért is, hiszen azzal együtt a FÉNYSZÖV helyiség nélkül maradna, én pedig egy konkurenssel kevesebbel versenyezhetnék. De itt és most a város érdekét nézve azt mondom, nem járulok hozzá, hogy a Bárányokért beruházónak tekintsük. Ragaszkodom a testület eredeti határozatához, a bevásárlóközpontra egy pályázat kiírásához! - fakadt ki Winternitz Ferenc, Mohács képviselőtestületének tagja a hétfőn este tartott önkormányzati ülésen. A testület tagjai közül többen hasonló álláspontra helyezkedtek a tárgysorozatban előterjesztett mindkét napirendi pont tárgyalásakor. Kuti István polgármester így végül a témák lezárásakor megállapította, az ide vonatkozó törvények megjelenése előtt a képviselőtestület nem óhajt érdemben foglalkozni sem a belvárosi bevásárlóközpont építésére a Baranyaker által kenyújtott m eg állap odásterve- zettel, sem a SZIMPATEX Kereskedelmi Rt. ajánlatával, a Duna áruházihoz tartozó telek megvásárlására. Ez utóbbi ügyletnél a felajánlott másfél millió forintot egyébként is méltánytalanul alacsonynak tartják. Dr. Németh Elemér független képviselő, mindezeken túl a várakozó álláspontot azért is ajánlotta a testületnek, mert megítélése szerint elképzelhető, hogy a Meruker- nek az áruházi épület eladásához sem járul hozzá a megyei közgyűlés, hiszen e céget valamikor a megyei tanács hozta létre, s így módjában áll a jogutódnak, a megyei közgyűlésnek óvni a vagyonát. Berta Mária
