Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-02 / 240. szám

Á sárkány mindig vár rád Fotó: Löffler Gábor Dr. Czoma László keszthelyi független képviselő ma már a Szent Lázár Lovagrend lovag­jaként nemcsak választókerü­letét, hanem a magyarországi szegények, elesettek képvisele­tét is magáénak érzi.- Gratulálva a nemzetközi elismeréshez, mindenekelőtt rw Őskori feltárás Komlósdon Őskori terep öthetes fel­tárása fejeződött be a Barcs­tól Nyugatra, 8 kilométer­re fekvő Komlósd terüle­tén. A feltárást Rózsás Márton, a barcsi Dráva Múzeum munkatársának 20 éves gyűjtőmunkája előzte meg, aki a feltá­rást irányító dr. Honti Szilvia Somogy megyei ős- koros régész mellett szin­tén részt vett az ásatá­son. A három oldalról, víz­zel, mocsárral, rét — lege­lővel körülvett földnyelv a Dráva-szabályozás előtt még víz alatt állt, a ko­rábban mocsaras, vagy teljesen vízzel borított te­rület a század elején szá­radhatott ki. A földnyel­ven a település a' középső rézkortól a későbronzkor végéig, körülbelül a 4. évezredtől az i. e. 8. szá­zad környékéig lakott volt Az ásatások során külön­böző korszakok nyomaira bukkantak. Árkokat talál­tak, amelyek valószínűleg az ottélők védelmét szol­gálták. Előkerültek késő- jézkori tárolóvermek, a leletek legtöbbje kerámia, ép csésze, bögre, néhány csonteszköz és jelentős mennyiségű állatcsont. Méhkas alakú tárolóver­mekre, kiegészíthető edé­nyekre is akadtak, ami szintén azt bizonyítja, hogy a terület a korai bronzkorban is lakott volt. A hajdani település feltá­rásakor kíváncsiak voltak a régészek arra is, hogy a talaj természetes pusz­tulása ellenére akadhat­nak-e még lakóépületek romjaira, de a házaknak sajnos nem maradt nyo­ma. A feltárást a jövő év­ben a komiósdi szőlőhe­gyen, egy jóval kisebb te­rületen folytatják, a hegy­re telepített szőlő termesz­tésének különösebb meg- bolygatása nélkül. A most talált leletek restaurált része a jövő nyáron a barcsi Dráva Múzeumban tekinthető meg. Tröszt É. E vasárnapi j Lovag a Parlamentben arra kértük, mutassa be a lovagrendet. — A legősibb rendek egyike, Magyarországon Szent László király idején alakult, akkor a keresztes háborúk idején ápo­lórendként a szegényeket gyá­molította, de a súlyos fertőző betegeket, leprásokat is ha- láltmegvető bátorsággal ápolta. Európában egészen Hitler hatalomra jutásáig te­vékenykedett, aztán a második világháború után szerveződött újra, ma már hatvan ország­ban nyolcezer tagja van. A Franciaországban élő nagy­mester és a rend németországi feje a tagságot megkérdezve határozta el, hogy Kelet-Euró- pában is újraszervezi a ren­det. Elsőként Magyarországon avattak lovaggá tizenhárom férfit és négy hölgyet, köztük dr. Keresztes Sándort, vatikáni nagykövetünket. — Tudja ki ajánlotta önt? — Elmondták, hogy olyan személyiséget kerestek, aki képes segíteni és támogatni, aki tett az állam és az egy­ház kapcsolatának rendezésé­ért, az egyházak rangjának elismertetéséért, a demokrácia megvalósításáért. Kiderült, hdgy Franciaországban, Né­metországban is figyelemmel kísérték már az előző parla­menti ciklusban is a ténykedé­semet. Nagyon meglepett, de jól esett megtudni, hogy ilyen támogatás is van mögötte. — Mit jelent a Rend lovag­jának lenni? — Szeretnénk megszervezni egész Dunántúlon a szeretet­szolgálatot nemcsak p váro­sokban, hanem a kistelepülé­seken i$. Sajnos egyre több a szegény, elesett ember, aki nem saiát hibáidból kevere­dett ebbe a helyzetbe. Az or­szágos politikában is őket szeretném képviselni, mert nem szabad lemondani olyan vívmányokról, mint az ingye­nes gyógykezeléshez, vagy a foglalkoztatáshoz való jog.- Milyen külsőségekkel jár a lovagi cím?- Egy köpenyefh van, kívül szürke, belül zöld posztó, raj­ta a rendre jellemző kereszt és jelvény.- Felhúzta már?- Nem szeretem a külsősé­geket.- 'Mi lesz az a fontos ese­mény, amelyre mindenképpen felhúzza?- Tamásiból, Barcsról, és máshonnan is megkerestek or­vosok, mert segítenének. Az ő avatásukra felveszem, mert jakkor az azt is jelenti, hogy van talaja a rendnek, sikerült eredményeket elérni. G. M. Műtét - hatósági engedéllyel Hét év a Szahara szélén Dr. Kis György, és dr. Hanicsák József bajai orvos, az al­gériai sivatag kapujában Sidi Aich tulajdonképpen még itt van, alig 200 kilomé térré a fővárostól, a magas fennsíknak nevezett országrész­ben, hol a csodálatos hegy­vidék csúcsain apró települé­sek hunyorognak az éles nap­fényben, az éjszakai sötétség­ben. A Szahara még odébb van, mágnesként vonzva a turistá­kat, nyílegyenes, a franciák által épített utak szaladnak ismeretlen messzeségbe. Itt, az algériai Sidi Aich-ban ká­bítok élnek. Büszkék arra, hogy őslakók, szemben a ke­letről jött arabokkal. Persze, az iszlám már őket is átszőtte, szokásaival, pa­rancsaival — nem könnyű itt az orvos dolga. Dr. Kis György hét évet élt és dolgozott a kabilok földjén, szülész és nőgyógyász. A TESCO révén került Algériába — hogy ott hova, az utolsó pillanatban tudta meg. A Sidi Aich-i kór­ház — mondja — nem volt na­gyobb, mint egy jobb sváb pajta, egyik felében a szülé­szet, a másikban a belgyó­gyászat, élén a doktor ugyan­csak orvos feleségével. Dr. Kisek 1983-ban érkeztek a ta­lán 25 000 lakosú kisvárosba, s jó két évig a műtétre szo­ruló betegeiket a 15 kilomé­terre lévő régi, még az ame­rikaiak által épített 'kórházba kellett vinni. Azt követően már elkészült az új kórház, azák- kori és ottani színvonalhoz ké­pest 'kitűnő felszereltséggel. — Milyen szakmai előnyök­kel jár egy ilyen vállalkozás?- Rengeteget kellett dolgozni, s ez komoly rutint eredménye­zett. Algériában olyan mérté­kű a demográfiai robbanás, amitől már ők is megijed­tek. . . Gyakori volt a 20—22 szülés naponta. A terhesség­megszakítás tilos, s bizonyos műtéti beavatkozásokhoz is számos engedély kellett, mást ne mondjak: a rendőrségé. — Hallgattak a betegek az orvos szavára? — Feltétlenül, elsősorban a tekintélyelv alapján. De amúgy is: lévén sok gyerek, a nő, a családanya egészségét nagyon fontosnak tartották. Azt a tö­rekvést, hogy az adott terület népességének egészségügyi el­látását biztosítsák, állandóan érzékelhettük. — Mi volt az alapmotiváció, amely ennek a nem könnyű hét évnek az elvállalására késztette? ‘ — A mi generációnkban él a megmérettetés iránti igény. A döntő szempont ez volt. Ez mellett nem kell egyáltalában szégyenleni azt sem, hogy mi az úgynevezett szürke állo­mány exportja keretében ju­tottunk el, ki ide, ki. oda. — Hét év ott, egyenlő egy itthoni űrrel. Benyomásai, ta­pasztalatai? — Általánosan: a felesleges­ség és a bizonytalanság ér­zetét veszem észre az embe­reken. Konkrétan: valóban szinte elölről kell kezdenünk, különösen azért, mert ha va­laki felesleges, hát ki legyen elsősorban az, ha nem a hosz- szú idő után távolról hazaér­kezett. De ezzel számolnunk ■kellett. Mészáros Attila Tappancs a zsebben Idegen nyelvű folyóirat-ok Kaposvárrá POCKETMATE MAGYAR—ANGOt fOLYÓlPAI KICSIKNEK ÉS NAÖYOWACSKÁKNAK i. $vt<?íyam 2. $»5m Tappancs, a kis zöld sár­kány roppant művelt lény. 3e- szél angolul, németül és ma­gyarul is, ha kell. De adako­zó természetű is, s ezért úgy döntött, tudományát megoszt­ja az általános iskolás gyere­kekkel. Jószívű és humoros, mesélőkedvű, és izgalmas rejt­vényeket feladó. Tappancs Kaposváron született, néhány kezdeményező, lelkes pedagó­gus, és egy nem kevésbe lel­kes rajzoló ötlete alapján. Tatán már nem is titok, hogy a zöld sárkány egy ha­vonta megjelenő, gyermekek­nek szóló, zsebben is elférő folyóirat főszereplője. Az an­gol nyelvű Pocketmate-nek már második száma került az árusokhoz, míg a német nyelvű . Taschenzeitung novem­berben jelentkezett. először egy dupla számmal. A nyelvtanu­lást játékosan segítő és ki­egészítő zsebújságok a kapos­vári Táncsics Mihály Gimná­zium pedagógiai műhelyében készülnek. Felelős szerkesztője a már mesekönyvet is publi­kált Földvári György. A Poc- ketmate angol nyelvű anyaga Böhm József, a Taschenzeitung német szövege Gyenge Lajos szerkesztésében kerül az ol­vasókhoz. A lapok grafikusa a szintén kaposvári Őszi Zol­tán. A folyóiratok anyagi hátterét és kiadását a kapos­vári PERL Kft. vállalta. Az új­ságokban a hétköznapi .be­szédfordulatoknak megfelelő alapszókincs szerepel, játékos nyelvtani, hangtani ismeretek­kel, izgalmas rejtvényekkel, -, melyekre kedves, értékes jutalmakat lehet nyerni -, bá­jos rajzokkal, s kikapcsolódás­képpen kevés magyar nyelvű olvasmánnyal. A szerkesztők elképzelései azonban nem állnak meg a folyóiratok kiadásánál. Terve­ik szerint az újságok első év­folyamának befejezése után meghirdetnék egy háromfor­dulós vizsgát olvasóiknak, s a legkiemelkedőbb eredményt elérő 25—25 gyereknek nyári, balatoni táborozást szervez­nek amerikai, illetve német gyerekekkel. Ügy gondolják, három év elteltével alapfokú nyelvvizsgát is tehetnek . a zsebújságokat folyamatosan böngészők, s. ezzel már a gimnáziumokba való bekerü­léshez is segítséget tudnak nyújtani. Ha némi haszonra- is szert tennének az újságokkal, kiadnának nyelvi kazettákat és nyelvkönyveket is, mivel vé­leményük szerint a " jelenleg tanított könyvek nem állnak kellően közel a magyar gyer­mekek társadalmi helyzetéhez, lelkivilágához. Arra is gondol­tak, hogy iskolák segítségevei szerte az országban Tap- pancs-klubokat szerveznek, a tagoknak újabb lehetőséget teremtve a nyelvtanuláshoz. A zsebújságokat a posta terjeszti, s elő is fizethetők a példányok. Az angol nyelvűből hatvanötezret, a németből har­mincötezret rendeltek. Hogy miért csak. ennyit, arra ők tudhatják a feleletet. Min­denesetre a beérkező levelek szerint a gyerekek és azok a pedagógusok, akik hozzáju­tottak a laphoz, örömmel fo­gadták be Tappancsot. oki elindult országos hódító útjá­ra. Barlahidai Andrea Szekszárd törvénymódosítást kér a megyei városi címért A héten döntött a parlament a megyei jogú városi címek ügyében; húsz város kapta meg a rangot, kimaradt két megyeszékhely, Salgótarján és Szekszárd, mert lélekszámában egyik sem éri el a törvényben meg­határozott ötvenezres határt. Szekszárdon nem hagyják annyiban a dolgot, a törvény módosítását kérik, azzal,’ hogy a megyeszékhelyek megszorítás nélkül kapják meg a megyei város címet. Megnyerték Nyerges Tibor (MDF) orszáqgyűiési kép­viselőjüket is, aki lépéseket tesz a törvénymódosítás érdekében. A dr. Szabó Lajostól, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztály- vezetőjétől kapott információk, szerint von alapja Szekszárd aggodalmának, ugyanis semmilyen garancia nincs arra, hogy méltó képviselethez jut a december közepéig megalakuló megyei közgyűlésben. Előfordulhat, hoay igen csekély esélye marod érdekeinek érvényesítésére, és az elsorvadás veszélye is fenyegetheti. ■gPgPI «*«•»' Radio mellett... Hűséges nézője-hallgatója vagyok az országgyűlésnek, többnyire nagyon is érdekel, ami ott elhangzik, de néha csak egykedvűen figyelek, amennyiben ez vagy a felszó­lalás nem képes megingatni nyugalmamat. Ilyenkor figyel­mem apró részletekre terjed ki, például: milyen alapon jár egy pohár viz - a parlamenti pincér jóvoltából - az egyik­nek, és miért nem kap a má­sik, vagy mi történne, ha egyik képviselő félbeszakítaná 'hozzászólását, és odaszólna a csálingemek: „Cserélje ki ■nagyfröccsre . . .!" A képviselők közül — az összlétszámot vi­szonyítva - csak elenyészően kevésnek tudom a nevét, mondjuk a frakciók vezetőiét, a helyettesekét, meg hát'azo- két, akik rendszeresen felszó­lalnak, szerepelnek. Hozzájuk fűződő viszonyom egyoldalúan „haveri", miután tegeződöm velük: az elnök közli a követ­kező hozzászólót, és ha várha­tóan izgalmas szövegre szá­míthatok, akkor leeresztem az újságot magam mellé, és fel­erősítem a rádiót. „Halljam csak Józsi, mi a gond?" A ne­veket- természetesen cserélhe­tem Imrére, Katára, Katalinra vagy éppen Viktorra. Szavaik nyomán többnyire vihar támad a teremben, és biztos lehetek abban, hogy másnap koráb­ban kell odaállnom az újsá­gos pavilon elé, ha hozzá akarok jutni néhány politikai napilaphoz. Szinesek a parlamenti tudó­sítások is, de még inkább kedvelem a lapok publicistái­nak jegyzeteit, világos okfej­téseit - bőven fűszerezve iró­niával - az előtte napi ese­ményekről. „Úristen! Milyen okos, kiművelt fejű újságírók vannak!" - hüledezek néha magamban,, nem kevés irigy­séggel. Az- meg egyenesen lázba hoz, ha harmadnap ol­vasom, hogy a képviselők egyike vagy másika megsértő­dik és „kormánylapért ' kiált az égre" —, ami persze nincs. Szóval, nagyjából jól megva­gyok a képviselőkkel, hogy mást ne mondjak: engem az sem zavart a tavasszal, ami­kor a jólfésült képviselők kö­zött feltűntek a borzasfejű, di­vatosan feltűrt zakóujjú, far- meros képviselők, farmernad­rágosan, farmerdzsekisen akár. Idők múltán ugye kiderül, hogy a lezser öltözék is „egy do­log" és viselőik komolysága, okossága is „egy dolog". A komolyságot a mondani­valójukra értem. Mert a haj­dani parlamentben is komoly emberek ültek, nyakig nyak- kendősen, akik mindig tudták, kit kell percekig tartó tapssal üdvözölni a vége-hosszat nem érő felszólalásáért (ömlesztett ideológiai frázisáradatért), amelyet a képviselők törvény- javaslatként - természetesen — egyhangúan és mindig, min­den esetben egyhangúan - el is fogadtak. (Kiderült, sokra mentek vele . . .) Nem mintha számítana is valamit, de az új parlamenti képviselők egy része ma sem került közel hozzám. Emlite­Alattvalók ném őket név szerint is, ho tudnám, de hát éppen azért nem ismerem őket, mert soha még a hangjukat sem hallot­tam. Tudom, persze, hiszen a honatyák nem csak az ülésen „dolgoznak", hanem ilyen­olyan bizottságban, vaay frakcióüléseken, de intézik vá­lasztóiknak ügyeit is, amelvek nem kerülnek tévéképernyőre, ám ténykedésük fontos. Csak van egy képviselői rétég, amely kuncog, ha pártiuknak legdumásabb személyisége emelkedik szólásra. Éleződik a vita, na 'majd a „főnök" most ráncbaszedi a nyavalyás ellen­zékit! Emez még jóf.oimán meg sem szólal, de a közel­ben ülők már összenéznek, bennfentesen mosolyognak, gúnyosan bólogatnak az „el­lenzék” felé. Mint a stréber az iskolában, aki a leghü­lyébb tanári viccre is felsivít, alattvalói hódolattal. Nem sze­retem őket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom