Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-16 / 254. szám

A fogvájókat is itt készítik Gyufaszálak, egyelőre izzófej nélkül. Dobozolással, gondosan. Fotó: Szundi György Egy szál gyufa sem vesztheti el a fejét Több mini- 400 millió doboz évente Havonta összesen 25 millió doboz gyufát gyártanak Sze­geden két műszakban, a Gyu­faipari Vállalat helyi egysé­gében, fogpiszkólókat is ké­szítenek, és nem feledkezhet­nek meg az extraigények ki­elégítéséről sem. A nyereséges gyáregységben szinte vala­mennyi munkafázis gépesített, és megoldották azt is, hogy ha egy gyufa elvesztené a fe­jét, törődjenek vele. „Gyere, Gyuri, gyújts gyer­tyái a győri gyufagyárban"- mondás már keletkezésekor el­vesztette létjogosultságát. A Gyufaipari Vállalatnak ugyan­is Budafokon és Szegeden van gyára, mi a délalföldibe láto­gattunk. Mint piciny gyerek, ha megtetszik neki egy addig nem ismert játék, oly megle­pő élményekkel találkoztunk Szegeden, Tóth Imrének, a helyi gyár adminisztratív ve­zetőjének kalauzolásával. Először is, itt vannak ezek a nagy nyárfadarabok. Belföldi erdőgazdaságoktól erkeztek, és ha tudnának magukról, nehe­zen képzelnék, hogy egy ki­vágott fa számára a leghasz­nosabb végük következhet be: elégnek. Egy szikrónyi többletenergia is elég lehetett volna ahhoz, hogy látogatói tekintetünkkel meggyújtsuk a közben egy mil- liméternyi vastagságúra (fog­piszkáló méretűre) és *cétmiHi­rn é t e i e s re (gyufaszálnyira) vá­gott fadarabokat. A fadara­bok, amelyek a kívülálló szá­mára elképzelhetetlen gépbe kerülve megadják magukat a pengéknek, és gyufanagyságú­ként esnek le egy olyan tál­ba, amelyből aztán további sorsukat várhatják. Többféle gyufa készül Sze­geden. Békegyufának hívják azt a fajtát, amely valomeny- nyiünk zsebében és környeze­tében a legismertebb. Évi több százmillió doboznyi ké­szül belőlük is, egy részükkel külföldön okozhatnak hasznos tüzet. Családi, nagydobozos gyújtószerszámból 3 milliónyi, a gázgyújtóból négymillió ad lehetőséget arra, hogy elfúj- juk, ha küldetését teljesítette. Mert az emberek törődnek a gyufával. A több mint száz- iharminc éves szegedi gyár­ban például a legelképzelhe­tetlenebb fondorlatokkal meg­áldott gépek során megy át egy fadarab egészen addig, míg gyufának nevezhetjük, és előhúzhatjuk dobozából. Külön szórítórendszer vigyáz arra, bogy az összevágott fadara­bokra időben kerüljön rá a káliumklorátot tartalmazó, más-más színű fejecske, aztán hogy okos, többkarú gépek segítségével bekerüljenek do­bozukba. Az ember a gépet ellenőrzi. Vigyázza a helyi sza­badalom által létrehozott hosz- szúságvizsgáló és a kereszt­metszetet tapintó masinákat is, amelyek súly alapján maguk­tól kiválasztják a hibás pél­dányokat. Az ember feladata az őrzés. Mint embernek a lakás, úgy kell a gyufának a skatulya. Doboz nélkül nehéz. A díszes dobozokat is gépek készítik. Az egyik, a korábban megje­lent és millió dobozonként öt­ezer forintba kerülő címkéket, reklámhordozókat nyomja rá a papírkartonokból készülő do- bozcsikra. A másik hajtogatja ezeket a dobozokat, majd ki­nyitja őket, hogy belekerül­hessen a 48—54 szálas átlag. Ezer darab dobozt hajtogat a masina a doboz külső és bel­ső részéből, árgus tekintettel ellenőrzik ezután emberek — elsősorban „női dolgozók" —, hogy megfelelő-e a foszfortar­talom a dörzsrészen. Aztán ké­sőbb álmélkodunk Tóth Imrén, hogy egy sima gépírópapíron is villanhat, meggyullad a gyufaszál. Véget ér tiszavirág életű sorsa, azzal a boldog tudattal, hogy teljesítette mun­káját. Röpke számvetést is készí­tünk ezekről, a gyárnak ez évben 120 milliós nyereséget hozó, színes fejű fadarabkák­ról, amelyeket kisdobozonként pontosan 93,7 áfával együtt­értendő fillérért ad át a ke­reskedelemnek a gyár. Egy­millió szál gyufához 14 köb­méter fa szükséges, ez ma­gánszámításaink szerint annyit jelent, hogy egykilónyi fa 100 gyufaszál körüli mennyiség ké­szítéséhez elegendő. Természe­tesen ebből leszámítódik a szükségszerűen jelentkező selejt is, amely erre se lejt, arra se lejt, mindenesetre újrahaszno­sítható. A gyár 280 dolgozójának közreműködésével gyártott gyu­fákkal és az évi mintegy, két­millió fogvájóval naponta ta­lálkozhatunk. Gondoljunk né­ha azokra is, akik napi mo­noton munkával előállítják szá­munkra szép gépek segítsé­gével ezeket a nélkülözhetet­len eszközöket. Talán azon is elmélkedhetünk, hogy mire használjuk őket, mert amíg egy szál gyufa elég egy tűz­vészhez, addig esetleg egy ember gyári figyelmetlensége elég lehet ahhoz, hogy tűzhe­lyünket is legfeljebb kovával és taplóval tudjuk csak be­gyújtani. Bozsik László Levelek a szerkesztőhöz „...ám a szexre nagyon vágyom!” ...és az eurocsekk? Eurocsekk és egy hatalmas autó. A gazdagság szimbólumai? Nem hitelkártya, de pénzt kímél 42 millió ember zsebében ott lapul A VDN egy hónappal ez­előtti számában megjelent in­gyenes kupon beküldői posta- fordultával mutatványpéldányt kaptak az ÖKM nemzetközi szexmagazin korábbi számai­ból. Mintegy másfélezer lap talált így gazdára . . . összeállításunk azokból a levelekből készült, melyeket az olvasók a kuponhoz mellékel­tek. „Nincs pénzem, se dohá­nyom, ám a szexre nagyon vá­gyom (igazán!). A lapból egy jó alak erőt ad a . . ,-nak. Sok jó punci, egészség, karácsonyi reménység. üdvözlettel: Sz. Gy." „Ha lehetséges, legyenek szívesek küldjenek szexlapot, illetve ha lehetséges, két la­pot. Szeretem nagyon a szexet, minden lehetséges for­máját. Természetesen szívesen nézem is előtte. Fel tudok jól izgulni. Amit ebben az élet­ben szeretek, az a szex. Jó is meg finom is. örülök, hogy ilyen lehetőségem van, hogy valamit kapok ingyen is, ez nagyon szokatlan. Hát köszö­nöm, hogy ilyen is van. K. Ferenc" „Kérem, adjanak nekem olyan címeket, ahol szex tár­saság található. Én 62 éves, nőtlen ember vagyok, 8 éve kijárok a nudista strandra. De most nincs olyan helyem, ahol a téli hónapokat eltölt- sem. Tévém nincs, szexfilmet még nem láttam. Ehhez hoz­zájárul a szegénység is: tíz év alatt nem kerestem egy fil­lért sem, rokkantsági nyugdí­jas vagyok. Nyugdíjam 5300 Ft. Pesten a kukkoló félórá­ra 100 Ft. Ez az én jövedel­memhez nagyon drága. Tisztelettel: K. Gyula" „Köszönöm a mutatvány­példányt. Egy kéréssel fordu­lok önökhöz: kérem, küldjék ‘el a decemberi számot is, ahol lakom — Nagykanizsán - nem árusítanak szexlapokat. Természetesen az árát és a oostaköltséget vállalom. Előfi­zetni sajnos nem tudom, mert ennyi pénzt nem tudok egy­szerre kifizetni, de ha havonta el tudják küldeni, alkalmanként szívesen kifizetem. Elnézést a ronda írásért! Köszönettel egy hű olvasójuk" Negyven, főleg európai és Földközi-tengeri ország, 15 000 bank, 220 000 bankfiókja, 42 millió kártyatulajdonos — szá­mokban ez az eurocsekk-rend- szer. S a számoknál marad­va: mintegy 5 millió kereske­delmi egység, szálloda, étte­rem, utazási iroda ajtaján van az egymásba csúszó ec emb­léma, s alatta az eurocheque felirat, azaz ennyi helyen te­kintik a készpénzzel azonos fi­zetési módnak az eurocsekket. Nálunk az Országos Taka­rékpénztár bocsátja ki az eurocsekk-kártyát és az ehhez tartozó csekkűrlapot, a deviza- számlával rendelkező ügyfelei részére. Minden magyar ál­lampolgár igényelhet euro­csekket, a feltétel csupán aiy- nyi, hogy a devizaszámláján 35 000 forintnál nagyobb ösz- szegű konvertibilis valuta le­gyen. Az eurocsekk-kártyát az OTP személyre szólóan legyár­tatja — ez két évre érvényes —, egy kártyához négy csekk­űrlap tartozik: a csekkeket ál­talában a meglátogatott or- szág nemzeti valutájában kell kitölteni, de azt ajánlatos fi­gyelembe venni, hogy egyet maximálisan mekkora összegre lehet kiállítani. Magyarorszá­gon például a felső ható" 12 000 forint, Olaszországban 300 000 líra, Görögországban 25 000 drachma, Nagy-Britan- niában 100 font, Németor­szágban 400 márka . . . Milyen előnyei vannak az eurocsekknek? Az érvényes eurocsekk-kártya és a csekk­űrlapok - azt javasolják, soha ne tartsuk egy helyen a ket­tőt, s csekket ne írjunk alá előre - kiviteli engedély nél­kül vihetők ki az országból. A számlatulajdonosnak minden egyes külföldi kiutazáskor és hazatéréskor nem kell az OTP-t felkeresnie, számlája követeléséhez külföldön szaba­don hozzáférhet, a kártya és a csekk segítségével vásárol­hat, szálloda, étterem szolgál­tatásokat vehet igénybe, ha pedig készpénzre van szüksé­ge, bankban azt is felvehet. Ez utóbbi esetben elkerülhető a konverziós veszteség, mivel 28 országban - ez alól pél­dául Románia, Törökország, Csehszlovákia, Szovjetunió ki­vétel - a nemzeti valutában kell az eurocsekket kiállítani. A devizaszámlán a pénz még akkor is kamatozik, amikor a kártyatulajdonos arról már tel­jesített fizetést külföldön. Ter­mészetesen azért, hogy a zse­bünkben lapulhasson egy ilyen műanyag kártyócska — fizetni is kell. A két évig érvényes eurocsekk-kártya naptári éven­ként 10 német márkába, illet­ve ennek az összegnek meg­felelő konvertibilis valutába kerül, ezenkívül minden csekk után általában 2 svájci frank elszámolási költségei kérnek. Az eurocsekk tulajdonkép­pen korszerű készpénzkímélő szolgáltatás, de nem azonos a különféle - VISA, American Express, Master Card - hitel­kártya-rendszerekkel. De ez az egyetlen - legalábbis egyelő­re -, amit mi is használha­tunk. Élünk ezzel a lehetőség­gel? Nem. A devizaszámla­tulajdonosok csak elenyésző része rendelkezik eurocsekk- kártyával, aminek okát a szak­emberek abban látják, a ma­gyar ember jobban szereti a kézzel fogható pénzt, konver­tibilis valutát. Azt már én te­szem hozzá, nyilván azért, mert kevés van belőle! Roszprim Nándor Az Uj VDN gazdaasszonya Hamis borjúszelet és pityókás almaital Sokan kedvelik a marha­húst, de puhára párolása igen hosszú időt igényel, s ha puha is, az idősebbek­nek gondot okoz a megrá- gása. Az alábbi recept sze­rint takarékos, tejjel, burgo­nyával dúsított, a szájban siznte szétömlő, hamis „bor­júszeletet” készíthetünk. HAMIS BORJŰSZELET. Hozzávalók: 25 deka sovány marhahús, 2 nagy szem bur­gonya (kb. 10 deka). 1 deci tej (Nagyobb létszámú csa­ládnál a fenti mennyiség kétszerese.) A marhahúst kétszer átda­ráljuk, hozzáadjuk a héjában főtt, szitán átnyomott burgo­nyát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Ezután összedol­gozzuk 1 deci tejjel és lega­lább egy órát állni hagyjuk. Ha a massza teljesen magá­ba szívta a tejet, lisztezett deszkán tenyérnyi, vékony hússzeleteket formázunk és i forró zsírban mindkét olda- I Ián kisütjük. Forgatólapáttal fordítsuk meg sülés közben, ihogy a szelet szét ne essen. Ugyancsak forgatólapáttal szedjük ki, jól lecsepegtetve róla a zsiradékot. Burgonya­püré és savanyúság illik hozzá. Vitamindús, gyümölcsalapú vendégváró italt készíthetünk házilag az ünnepekre. PITYÓKÁS ALMAITAL. Hoz­závalók: 7 deci almaié, 2 deci méz, 2 deci szesz, vagy 3 deci vodka. Az almaiét készíthetjük nyers almából sajtolással, vagy gyümölcs­centrifugával, még egysze­rűbb, ha vásárolunk egy do­boz BB (balatonboglári) al­maiét, vagy egy üveg Hej- Ihót. A langyos mézet addig keverjük a szobahőmrésék- letű almalében, míg fel nem oldódik, ezután hozzá­tesszük a szeszt és azzal is jól megkeverjük. üvegbe töltjük és ledugaszoljuk. Hűt­ve kínáljuk a vendégeknek. W. M. Nyolcvannégyszer próbálkozott öt hónap alatt A kis Scmdokán Besurranásos lopásokra specializálódtak ötven besurranásos lopás, hat autófeltörés, egy gépko­csi önkényes elvitelének, ma­gyarul ellopásának kísérlete, 27 rendbeli okirattal való •visszaélés terheli azt a bűn­bandát, amelynek vezetője a pécsi kis Sandokan. Névadását az ismert hős mellett az is alátámasztja, hogy bátyja állítólag hason­lít Sandokanra. Ö maga 14 éves, bár csak hat általánost végzett, nem buta. Hogy is lehetne buta az, akit a <54. kísérlete után lehet elkapni, és aki serdülőkorúként hat embert tud irányítani egy bi­zonyos cél érdekében. A kis Sandokant már két éve ismeri a rendőrség, köz­ben egy ideig a kalocsai fiú­nevelő intézetbe került, aztán kiszabadult onnan, ahova a közben elkövetett turpisságok, bűncselekmények gyanúja miatt újra visszautasították. A szabad, független életre vágyó fiú, miután korábban megszökött, majd egy lopott biciklin Pécs tájékára érke­zett, nemcsak magának, ha­nem baráti körének is állan­dó elfoglaltságot biztosított. A hatfős csoport legfiatalabb tagjaként besurranásos lopá­sokra specializálódtak első­sorban. A nyereséget — ahogy az a piacgazdaságban szo­kásos - az elvégzett munka arányában osztotta szét. Az öthónapnyi idő igen vál­tozatoson telt, bár elsősorban csak napközben „dolgoztak". Intézmények üres, nyitva fe­lejtett irodáiba beosonva el- elemelték az árválkodó tás­kákat. Az egyik szállodából elcipeltek egy vasládát negy­venötezres értékben, és ha már arra jártak, benéztek, si­kerrel, egy üres, de nyitott ajtajú lakásba is némi kész­pénzért. Esti munkájúik is csendben, figyelemösszpantosítással zaj­lott. Gépkocsijaikban alvó lengyeleket és románokat lá­togattak meg, nesz nélkül el­emelve táskáikat. Nemcsak pénzre utaztak. Loptak élelmiszert és az ita­lok közül tojáslikőrt és ko­nyakot is. Sandakan szerette az idősebb nőket. . . Jogosnak tűnik a kérdés, min is bukott meg a bűnban­da? Elég szövevényesnek tű­nik a története ennek is. Egy­szerre lett féltékeny egymás­ra a testvérpár és a banda néhány tagja egy vagy több nő miatt. Ennek eredménye­képpen a kis Sandokan, bár ellene a rendőrség gyerek- korúsága miatt a büntetőel­járást megszüntette, a kalo­csai fiúnevelőintézet lakója­ként várja sorsa jobbra for­dulását. (B. L.) 3 vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom