Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-15 / 253. szám

1990. december 15., szombat aj Dunántúli napló 3 Mára 175-re apadt a létszám r Es mi lesz a megyei tanács dolgozóival Piti Zoltán búcsúzik az államigazgatástól Csendes belenyugvás vagy feszült várakozás? Munka­nélküliség vagy létszámbőví­tés? Két kérdés. Az egyik az újságíróé, a másik a (volt) megyei tanács dolgozóié. Akik - persze, ha nem is a régi létszámmal, de - még mindig teszik dolgukat. Va­lamikor, a hetvenes évek­ben, mikor még „fénykorát" élte a megye, több mint háromszázan keresték itt ke­nyerüket. Piti Zoltán elnök­sége idején a szám csök­kent, egy évvel ezelőtt 265- en dolgoztak a Rákóczi úti üvegházban. Ma 175-en vannak. — Bizonytalanok, s való­ban feszültek a kollégák. Nem tudják, mi lesz, s őszintén szólva, magam is csak találgatok - kezdi Piti Zoltán a beszélgetést. - A megyei szint, a törvénynek megfelelően rövidesen át­alakul, de, hogy az itt dol­gozókra tovább is szükség lesz, szinte biztosra veszem. A közeljövőben alakuló Köztársasági Megbízotti Hi­vatal az ún. dekoncentrált intézmények és a most létre­hozandó megyei önkormány­zati hivatal is munkalehető­séget kínálhat o volt taná­csi dolgozóknak. Biztosan lesznek olyan állások, me­lyeket (főleg) politikai szem­pontok alapján töltenek be. Szakmai ismeretre és gya­korlati tapasztalatokra ezek­ben az intézményekben is szükség lesz - munka tehát akad majd bőven. — Mindezt persze, az op­timizmus mondatja velem, hiszen biztosnak semmi sem biztos - Így Piti Zoltán. ­Remélem viszont, hogy nem vagyok egyedül az optimiz musommal. Százhetvenöt munkatársam közül jelenleg úgy harminc—harmincöt em­ber az, aki várakozó állás ponton van, a többiek vi szont — hivatásnak tekintve a közszolgálati munkát - továbbra is az államigazga­tásban képzelik el jövőjüket. A leendő intézmények leendő vezetőinek leen­dő elképzeléseiről per­sze, még nem so­kat tudhatunk, találgatni te­hát felesleges, de úgy tű­nik, az új szervezeti felépí­tés nemhogy kevesebb, de a jelenleginél is több dol­gozót igényelne majd. A (volt) megyei tanácsel­nök szerint már így is az utolsó órában vagyunk. Ide­je lenne, hogy a parlament elfogadja a költségvetést, s támpontot adjon az önkor­mányzatuknak, ideje lenne, hogy az azonos szerepkör a pécsi önkormányzat és a december 21-én alakuló me­gyei önkormányzat között el­kezdődjön a párbeszéd, s ideje lenne, hogy megala­kuljon végre a Köztársasági Megbízotti Hivatal is. S persze, sokakat érde­kelhet, hogy Piti Zoltán mi­ként gondolja jövőjét? Nos, mint mondta, álláspontja nem változott, 1991-ben te­hát már nem allamigazga- tási vezetőként, hiszen szak­májában, pénz- és hitel­ügyi közgazdászként kíván elhelyezkedni. S hogy kül­földön vagy a fővárosban vagy itt Baranyában, az a következő hetekben dől el. (pauska) * Szolidaritás a pedagógusokkal A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének Országos Választmánya szolidáris a kö­veteléseiknek demonstrációval is hangot adó pedagógusok­kal, tisztában van a közok­tatás és a felsőoktatás tart­hatatlan helyzetével. Az or­szág politikai stabilitása ér­dekében azonban - tekintet­tel a törékeny társadalmi konszenzusra — nem kívánja jelenleg a felsőoktatás dolgo­zóit utcai demonstrációra mozgósítani. Az 1991. évi költségvetési tervvel kapcsolatban követe­léseinket és véleményünket az alábbiakban fogalmazzuk meg: 1. Végzetes hibának tartjuk, hogy az 1991. évi költségve­tési tervezetből nem tükröző­dik a felsőoktatás stratégiai fontosságának felismerése. 2. 1991-ben az infláció hi­vatalosan becsült mértéke 34 -36% körül várható. Ezt a beterjesztett költségvetés az oktatás területén 20%-os bér­automatizmussal és 10%-os bérfejlesztéssel kívánja követ­ni, holott a szinten tartáshoz ennél lényegesen nagyobb mértékű emelésre lenne szük- iség. Ugyanakkor a kormány által 1989-ben elfogadott, a pedagógusok „követő" bér­emelésének második, 1991-re ■szóló lépcsője 22%-os, úgy­nevezett felzárkózási központi bérintézkedést irányzott elő. Sajnálattal láttuk, hogy a kor­mány költségvetési javaslata ezt a megállapodást nem vet­te tudomásul. Az 1989-ben el­fogadott követő béremelés tekintetében tehát újabb hát­rányba kerültünk a termelő szférában dolgozó szellemi ifoglolkozásúakhoz képest. A tjövő évi béremelés tervezett rmértéke - tekintettel a tény­leges és várható inflációra - a felsőoktatási dolgozók ré­szére elfogadhatatlan. Köve­teljük az 1991-es inflációt kö vető, valamint korábban el­fogadott 22%-os felzárkózási béremelés megvalósítását. 3. A kormány a felsőokta­tás működési költségeinek biztosítására 10%-os emelést tervezett. Az ebből fakadó helyzet megítélésénél nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy az oktatás működési költségeire 1990. évre nulla fejlesztést kapott. Az 1990. és 1991. évi infláció ilyen fej­lesztésnél azt eredményezi, hogy a működési költség reál­értéke 1991-ben az 1989. évi- nek mintegy 50%-a lesz. Mindezt súlyosbítja az oktatá­si intézmények tervezett sza­kaszos pénzellátása (havon­kénti bérbiztosítás), amely to­vább bürokratizálja a gazdál­kodást. 4. Megalázónak tartjuk, hogy minden év költségvetési tárgyalásain a pedagógus társadalomnak magának kell bizonyítani munkájának tár sadolmi szükségességét. 5. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy a jelenlegi kor­mányzat sem kíván a korábbi úgynevezett költségvetési ma­radékelven változhatni az ok­tatási terület finanszirozásá ban. Tová-bbi tárgyalásokat kez­deményezünk a pénzügyi kor mányzattal, annak tisztázásá­ra, hogy a felsőoktatásban dolgozók a társadalmi érték­skálán milyen helyet foglal nak el, és ehhez milyen jőve delmi pozíció tartozik. A tár gyalásokon azt kérjük, hogy készüljön intézkedési terv rész-, illetőleg végső határ­idők rögzítésével, számon kér­hető garanciákkal a felsőok­tatásban dolgozók felzárkóz­tatására. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének Országos Választmánya A jövő útjait kutatja most a helytörténész Lassan már közhely, hogy o nemrégiben megválasztott polgármesterek ideje igencsak kíporciózott. Ki rfi István, Mo­hács város polgármestere mégsem panaszkodik, s iga­zából nem is panaszkodhat: csak az érte utol, amiért né­hány hete a polgármesterje­löltséget elfogadta. — Független, egyéni jelölt ként jutottam be a testületbe, soha nem. voltam, s most sem vogyok egyetlen pártnak sem tagja. Mint függetlent, a Ke­reszténydemokrata Néppárt je lölt polgármesternek, de tu­lajdonképpen valamennyi párt megkeresett ebben az ügy­ben. Éppen azt látva, fogad­tam el a jelöltséget: ha mindegyik politikai erőnek független, semmilyen irányban el nem kötelezett polgármes­ter kell, mert az tárgyilago- sabb tud lenni, akkor ebben a tisztségben valószínűleg le­het dolgozni, lehet csinálni valamit. Ami a mennyiséget illeti, ez a remény mára bizonyossággá vált. A helyzet úgy alakult, mint a légiós viccben a jó hir, a rossz hír: van teendő bőven a polgármester számá­ra. Kamatoztathatja többirá­nyú szakvégzettségét, gyakor­lati tapasztalatait. Anélkül, hogy megismételnénk lapunk­ban már megjelent rövid élet­rajzát, mindenképpen érdemes utalni arra, hogy mezőgazda­sági szakképzettsége is van, s közel két évtizedig dolgo­zott a mezőgazdaságban, s utoljára a himesházai terme­lőszövetkezet fóagronómusa- ként, de vízügyi műszaki szak­mérnök is, s legutóbbi mun­kahelyén, a Kelet-baranyai Vízgazdálkodási és Talajvédel­mi Társulatnál az utóbbi tíz évben a tervosztály vezetője volt. De az államigazgatás sem ismeretlen számára, hi­szen a járási tanácsok meg­szűnéséig három és fél éven át a Mohácsi Járási Tanács Városvédő a város élén Kuti István, Mohács polgármestere a város terveiről mezőgazdasági osztályának a vezetójekent dolgozott.- A polgármesteri tisztség ugyan új számomra, de csak egy kicsit. Járási mezőgazda- sági osztályvezetőként szerez­tem annyi tapasztalatot, hogy az államigazgatás funkciói át tekinthetők számomra, s álta­lános igazgatásból annak ide­jén szakvizsgát is tettem. Ezek azonban csak támpontok most már: azt vallom, hogy egé­szen másként kell dolgozni, mint a korábbi struktúrában. Képtelenség megvalósitani úgy az újat, hogy közben folyton belevisszük a régi elemeket. Fordított alapállásból kell építkezni: nem azt kell nézni, hogy mit lehet átmenteni, ha­nem azt, hogy a- régi struktú­rából mi volt az igazán jó, ami a most épülőbe hasznos elem lesz. S ilyen biztos, hogy sok van. Kuti István mohácsi patrio­tizmusa egészen sajátos for­mában nyilvánult meg az el­múlt évtizedekben. Alapvetően agrár- és műszaki érdeklődé­se mellett immár 25 éve hely- történeti kutatásokkal is fog­lalkozik. Mohács elfelejtett, vagy fel sem tárt múltjából jó néhány fontos témát publi­kált mór. Kezdetben a Mohá­csi Városvédő Egyesületnek al- elnöúe volt, idén pedig ép­penséggel elnöknek is megvá­lasztották. Munkahelyén érdek­lődésére tekintettel az általa vezetett osztályra bízták a Mo­hácsi Történelmi Emlékpark működtetését, összegezve: tör­téneti vonatkozásban a város­képről, a város fejlesztéséről igen számottevő áttekintéssel rendelkezik. — Már a századunk elején megfogalmaztak Mohácson egy 50 évre szóló távlati fejleszté­si programot. Ha ezt elolvas­suk, akkor döbbenünk meg igazán, hogy mennyire nem tudtunk előrébb jutni 50 vagy 90 év alatt, mennyi minden nem valósult meg a hajdani tervekből. Ennek egyik oka két­ség kívül a dunai víziszá11ítás volumenének katasztrofális csökkenése. A korábbi vízifor­galom Mohács életének pezs- ditője volt. A másik ok az utóbbi 40 év visszafogottabb fejlesztési elképzelése, a cent­ralizáció, amely elsősorban Pécset és Komlót erősítette, s elhanyagolta az olyan kisváro­sokat, mint Mohács. Számos rossz helyi döntés is született. A városi tömbbelső kialakítá­sa például rettenetesen rossz ötlet volt: nemcsak csúnya, de a történelmileg kialakult vá­rosszerkezetet is megbontotta. Most megpróbáljuk helyrehoz­ni ezt, ha egyáltalán sike­rülhet. — Az előbbin kívül még mi­ket szeretne megvalósitani a polgármester és a testület? — A távlati elképzelésekben sok minden szerepel. Elsők között a város főutcája bur­kolatának felújítása, mert a jelenlegi állapot tarthatatlan. Van egy-két épületünk, ame­lyeket feltétlenül át kell építe­nünk, hogy úgy beleilleszked­jenek a városképbe, mint a Koronával szembeni rész a belvárosi rekonstrukció ered­ményeként. Szeretnénk a busz- pályaudvarunkat most már valóban igazi buszpályaudvar­rá alakitani. Tervezés előtt áll a Duna-parti rész városképbe illő hasznosítási területe. Amennyiben nem romlanak a város működési feltételei, in­tézményeink nem esnek a de­centralizációs törekvések áldo­zatául, és az önkormányzatnál maradnak, akkor feltétlenül fontos lesz a gimnáziumot tan­termekkel bővíteni, és ezzel együtt a kollégiumot is. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a sportcsarnok építésének egy évtized óta húzódó ügyét mi­hamarabb rendezzük. Nyilván­valóan a feladatokat rangso­rolnunk kell, s megvalósítá­sukhoz menedzser típusú ön­kormányzati munka szükséges: vállalkozások kezdeményezése, alapítványok létesítése, hogy a szükséges pénzforrás rendel­kezésünkre álljon. Én bízom abban, hogy a legfontosab­bakra telik az erőnkből és a mohácsi polgárok patriotizmu sából. Dunai Imre Kiállításon a pécsi bankó Egy társadalmi szükséghelyzet megoldása Pécsi bankóként emlegette a lakosság Pécs szabad kirá­lyi város önkormányzata ál­tal a szerb megszállás alatt kibocsátott úgynevezett szük- ségpenzekét. Tegnap a Város­történeti Múzeumban Pécs szükségpénzei címmel kiállí­tás nyílt erről az időszakról a Magyar Éremgyüjtök Egyesü­lete megyei szervezete és a Janus Pannonius Múzeum szervezésében. Pécs 1918 novembere es 1921 augusztusa között állt szerb fennhatóság alatt. Az Osztrák—Magyar Monarchia és a katonai megszállás miatt kritikus gazdasági és pénzügyi helyzet teremtődött. Többféle pénz is forgalomban volt, mégis válságos pénzhiány ke­letkezett. — Példaértékű, hogy miként tudott megoldani egy társa­dalmi szükséghelyzetet Pécs önkormányzata - mondta a kiállítás megnyitóján Zsikó Já­nos művelődési osztályvezető a Polgármesteri Hivatal kép viseletében. — Ma is arra az együttműködésre és együtt- munkálkodásra lenne szüksé­günk, amit elődeink megtettek Pécs városáért. A pénzhiány olyan kilátás­talan volt, hogy a nyugdijak kifizetésére is a szabad Ma­gyarországról csempésztek át pénzt. Sürgősen cselekedni kellett. Az önkormányzat gyor­san lépett, mégis szervezetten. Pályázat alapján, művészek tervezték o bankót. Húszmil­lió korona értékben 10, 20, 50 és 100 koronás címletek ben bocsátott ki pénzjegyeket Pécs városa. Kialakult ugyan tízszázalékos felár a helyi pénzzel fizetett árun, de a pécsi bankó megállta a he­lyét. Biztosította a lakosság elemi szükséglete beszerzésé­nek pénzfeltételeit. Szabó Nándor Pécs volt megbízott tanácselnöke, a Magyar Éremgyűjtők Egyesü­lete megyei vezetőségének a tagja is azt hangsúlyozta megnyitójában, hogy a helyi önkormányzat képes volt úrrá lenni a gondokon a város életének továbbvitelét szem előtt tartva. A kiállítás feb­ruár harmadikáig tekinthető meg a Vá rostört énéti Múze­umban. Sz. J. Búcsúztatták a volt kórház­igazgatókat Rendhagyó megyei egész­ségügyi vezetői értekezletet hivott össze tegnap délután­ra dr. Rúzsa Csaba megyei főorvos. Ugyanis az értekez­letre meghívták a megválasz­tott új kórházigazgatókat - akiket köszöntöttek - és a volt főigazgató főorvosokat, valamint helyetteseiket, akik­től elbúcsúztak és megköszön­ték, hogy eddig becsülettel és hozzáértéssel látták el fel­adatukat. Erdély-kötet németül A budapesti Akadémiai Ki­adó gondozásában megjelent a háromkötetes Erdély törté­nete németül, egy kötetben, amelyet pénteken mutatott be Magyarország bonni nagykö­vetségén Köpeczi Béta akadé­mikus, a szerzői munkaközös­ség vezetője és Hazai György, a kiadó igazgatója. Hazai György elmondta, 'hogy az angol és német nyel­vű változat mellett a munkát ki akarják adni franciául és oroszul, s talán egyszer sike­rül kiadni románul is. Az Er­dély története Magyarországon 130 ezer példányban fogyott el, kedvező nemzetközi fogad­tatásban részesült, szakmai kö­rök kiemelték objektivitását. A kiadó szívesen megjelentetné az Erdélyről román történészek jáltal írt munkát is, más néző­pontok megismerése mindig hasznos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom