Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-12 / 250. szám
8 uj Dunántúlt napló 1990. december 12., szerda A Vénasszony sikere a gödöllői Stúdió- .és Alternatív Színházi Találkozón Harmadik (utas) Színház Nemrégiben egy színházi előadás láttán fogalmazódott meg bennem az a sokak számára talán nem oly reve- Jatív erejű felismerés, hogy .0 legpocsékabb színházi struktúrában is teremhetnek gyöngyszemek, amelyek téren és időn túli művészi értéket, a tehetség értékét hordozzák. Ascher Tamás rendezett a Katona József Színházban egy olyan Platonov-előadást, amely után (négyórás!) valahogy egyáltalán nem akaród- zott a székből felkelnünk, s akik keményen végigállták - tűzoltói szabálysértés ellenére - tömött sorokban a lépcső- feljárót, azok sem érezték inukban a fáradtságot. Hogy is jön most ez ide? Valami hasonló jelenséget láttam, amikor végigolvastam a pécsi Harmadik Színház előadásairól szóló kritikákat, különös tekintettel a Csirkefej című Spíró-darabból készült előadásra, amely az 1988-as évben az országos kritika osztatlan sikerének örvendett. Vincze János rendezését meghívta a Katona József Színház is, ahol két alkalommal játszottak a fent említett előadáshoz hasonlóan zsúfolt házban, a budapesti Egyetemi Színpadon pedig bárom estén „szálltak ringbe” a budapesti közönség számára Zsámbéki Gábor rendezésében, Gobbi Hilda főszereplésével interpretált Spiró-dartíb- ban. A könnyebbség kedvéért idézek a kritikákból: A „Harmadik Színház győzte átvilágító értelemmel és érzelgősségmentes érzelemmel. Előadásukban a Csirkefej hihetetlen intenzív, hatalmas tétekre menő élet-balól játék. A rendező Vincze János a felpörgetett tempóban is megtalálta (de nem merevítette ki!) a maradék méltóság, a tisztaság és megcsúfolt szépség pillanatait. . . A szűk tér, a kicsinyre vont színpadi mozgásterep egyenlő főszereplővé avat mindenkit. Vincze János ezzel a Spiró-interpretációval „pokolra ment”, s nagyszerű színészei követték oda. Nézői is. (Budai Katalin Film—Színház—Muzsika). Molnár Gál Péter a Népszabadságban így summáz: ,,A Csirkefej — emlékeztessünk ró — budapesti bemutatója idejekor tiltást, tiltakozást váltott ki érdességével, durva szavaival és durva tényei vei. A pécsi Harmadik Szírtház felújítása drámai értékeirtk közé helyezte a művet." Aztán meghívták az előadást a gödöllői Stúdió- és Alternatív Színházi Találkozóra, melynek sikere az Országos Színházi Fesztiválra való meghívással folytatódott, és akkor Sípos László tragikus halála közbeszólt.. . Azóta eltelt két esztendő. Vincze János Nádas Péter Találkozás című drámájának rendezésével mutatott fel újra nagyszerű harmadik utas színházi teljesítményt. Sólyom Kati, aki egy időben Debreceniben is beugrott a vénasz- szony szerepébe, felvetette a rendkívül izgalmasnak ígérkező kérdést, mi lenne, ha mo- nodráimát csinálnának a Csirke fejből. A Vénasszony című előadás egy új minőség. Spiró drámája a jól kiragadott pontokon is oszthatatlan értéket képvisel. A némajátékok, a zárt ajtók katarzisa lett Vinczéék új drámája. Az idén december 1-től 5-ig Gödöllőn megrendezett II. Stúdió- és Alternatív Színházi Találkozón ismét ott volt a meghívottak listáján a pécsi Harmadik Színház. A résztvevő hét együttes produkcióit a Koltai Tamás, Fodor Géza, Pályi András, Taub János és Jeles András alkotta szakmai zsűri a következőképpen jutalmazta. Első díjat a Kaposvári Csiky Gergely Színház stúdióelőadása, Goldoni: Karneválvégi éjszakája, Lázár Kati és Jordán Tamás rendezésében kapta. A második díjat az XL Színház előadásának ítélték oda, az Osborne: Dühöngő ifjúság című drámája nyomán készített Hétvégi ház című előadásért, melyet Bérezés László rendezett. A harmadik díjat pedig a pécsiek monodrámája, a Vénasszony 'kapta. Pécsnek Van Nemzeti Színháza, van Kisszínháza (Nyári Színház) és létezik egyelőre állami támogatás nélkül Harmadik Szíriháza, egy nem éppen populáris, hanem — nevezzük így — intellektuális réteg színháza. Hogy hány színháza lesz a városnak? Ezek után azt gondolom, ez nem mennyiségi, sokkal inkább minőségi kérdés. Zóbrádi Mariann Újra Shírley-röl Beszélő csöndek Telt házzal megy az Én, Shirley a Pécsi Nemzeti Színházban a bemutató óta. Azt mondják, ez nem mindennapos dolog. Nem mindennapi feladat a színésznek sem majd két órát egyedül tölteni a színpadon. Emlékszem ró, amikor Vári Évával a darabról beszélgettünk egy .régebbi alkalommal, azt is mondta, ő többet monodrámában nem akar játszani. — Most is így gondolod? — Már nem. Akkor jobban féltem, az ember mindig tart a próbáktól is, a kitárulkozástól, a folyamattól, míg a lelkét hozzátöri a szerephez. Arra is gondoltam, kit érdekel vajon, hogy egy nő kiáll, és beszél. Aztán kiderült, hogy mások is nop mint nap úgy érzik, be vannak szorítva a lehetőségek korlátái közé. Shirley helyettük is fut. Sok levelet kapok, de vannak, akik telefonon keresnek. Nők, akik elmondják az életüket, azt, hogy Shirley erőt ad nekik is. Mások arról beszélnek, hogy az előadás visszaadta a színházba vetett hitüket. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphatnék. — Mennyire tudod különválasztani magodtól Shirley-t? — Külön kell. De akár Shinley-ről, akár mondjuk Piairól van szó, az ember akkor is önmaga kell maradjon. Ha vállalja magát, annak Váry Éva az „Én, Shirley” cimű darabban Fotó: Tér István sokkal nagyobb hatása van. És ez a legnehezebb is.- Milyen a közönség? Változik? — Mindig más. A legfontosabb, hogy együtt játsszon velem. Megnevettetni vagy sírásig meghatni nerff Olyan egyszerű. Ha együtt játszanak velem, előfordul, hogy fölszólnak a színpadra, de még a szünetekben, a csöndekben is figyelnek, ki-ki maga megtölti a némaságot a belső hangjaival.- Shirley története végül is nyitott marad. Szerinted mi lesz vele később, amikor már nem látjuk? — Az én Shirley-m visszamegy a férjéhez. Ha igazán összetartozik két ember, meg lehet bocsátani, újra lehet kezdeni, meg lehet próbálni együtt. Természetesen ezrem- csak női probléma, ezért tudják férfiak is végignézni, talán fölmerül bennük, mit gondolhat a másik, hogy érezhet. Az igazság az, hogy többnyire csak élünk egymás mellett, és nem ismerjük egymást. A beszélgetés azért nem alakul ki, nehogy szembe kelljen nézni az igazi érzéseinkkel. . .- Új szerepre készülsz-e? — A Tetovált rózsá-ra gondolok most sokat, tavasszal abban játszom. A Piaf-műsor- ból pedig ebben a hónapban kétszer lesz egy-egy összeállítás a Művészetek Házában, 19-én és 29-én: Hodnik I. A komlói Bányász Színpad új bemutatójáról Vásári komédiák Kicsit fáradt, de annál lelkesebb a komlói Bányász Színpad társulata. A nagymúltú amatőr együttes 1958- tól a mai napig kisebb-ma- gyobb szakadásokkal él, és működik. A mostani társulat — tanárok, jegyző, közgazdászok, diákok - ez év májusától dolgozik együtt Nagy Mihály vezetésével. Bányászok már nincsenek az együttesben, az elnevezés csupán tiszteletbeli. Nagy munkába vágták a fejszéjüket a nyárutón, hiszen a szeptemberi bányásznapokra Beumarchais: Sevillai borbély című zenés komédiáját állították színpadra. Mint az amatőr együttesek általában - teljes önerőből. A háromfelvonásos vígjáték jelmezei, kellékei, díszletei az utolsó szögig végtelen odaadó lelkesedésből születtek. A szomszéd kozmetikus sminkel, a portás (eredeti foglalkozása szerint) varr- ja a ruhákat, a takarítónő a kellékes, a sügó, egyébként meg mindenki mindent csinál. ;A Sevillai borbély megélt Komlón hét előadást, négy alkalommal játszották vidéken nagy-nagy sikerrel. Aztán a pihenés helyett jött az újabb feladat. A pécsváradi leány- vásárra a régi repertoárból felújított egy vásári komédiát Nagy Mihály, mely után következett a többi, és mostanra összeállt egy előadás, középkori vásári hangulatot teremtve a komlói színház színpadán. Az előadás két részből áll. Ismeretlen XV—XVI. századi szerzők bohózatai után az első jelentős német drámaköltő, Hans Sachs három vidám jelenete elevenedik meg, az igazi vásártérré varázsolt színpadon. A bohózatok virágkorában a franciák még nem ismerték a hivatásos művészeket foglalkoztató állandó színházat. A színművek előadásában épp oly tarka sokféleség uralkodott, mint az élet bármely területén. A darabokat a város polgárságából műkedvelők adták elő. Megyei kulturális szulgálat születik Eldobni vagy átalakítani ? A kérdés az, mindéit ki kelI-e dobni abból, ami a múlthoz tartozik vagy van-e érték, ami megtartható? Nemcsak a közművelődési intézményekben dolgozók problémái ezek, most mégis e területen próbálunk a dolognak kissé utánajárni. Az egyik téma az, az új önkormányzat illetékes tagjai mit is tudnak kezdeni a régóta működő házakkal és az ottlévőkkel, azok pedig velük, a másik meg: mit várnak el az emberek mindkettőjüktől. A Megyei Művelődési Központ vezetője, Bokor Béla egy új tervvel állt elő, mely mindenesetre megfontolásra érdemes. Amit elmond, mindkét kérdésre válasz lehet... Úgy gondolja, a szerepek feltétlenül átalakulóban vannak, még akkor is, ha a szakma egy része mndig is azt mondta, amit ma: a dolguk legelsősorban is az emberek ügyeinek szolgálata. Minden érintett intézményt nem szabad egy kalap alá venni, vannak és voltak megcsontoso- dottak, de nyitottak is. A kettőt el kell egymástól különíteni, ahogyan azokról is tudnunk kell, akik tudatosan voltak „galádok vagy primitívek". Azt mondja, ne csak a rossz példákat keressük, az elmúlt időszakot értékelni lenne jó, ami hasznos, azt megtörtöm, ami nem, azt kirostálni. Más oldala a témának az, amit Bokor Béla szerepzavarnak nevez.- Az átmenet szülte bizonytalanság ugyanúgy jellemzi a mai politikai élet illetékeseit, mint a házakban dolgozókat. Nem tudja mindig az önkormányzat, mennyiben vár rá tulajdonosi, mennyiben pedig igazgatási szerepkör. Ráadásul a kormányzat sem sorolja az első megoldandó feladatok közé a közművelődés A szó jó értelmében ugyanezt teszik a komlói amatőr színjátszók is városuk és környeügyét, bár a politikai szlengben a téma benne van, a gyakorlatokban nincs. Nem hiszem, hogy ennek értelmiség- vágy kultúraellenes iránya lenne, egyszerűen nem jutott még rá idő. Ezért mi az egyik legfontosabbnak tartjuk, hogy megkeressük az önkormányzatok megbízottjait, partneri viszonyt építsünk ki, bemutassuk magunkat, beszéljünk együtt a problémákról, akármilyen kis faluról van is szó. Ezeket a közös konzultációkat már megkezdtük, majd minden napra megvan az útiterv. Úgy gondoljuk, a kulturális szakembereket azért tenyésztették, hogy segítséget nyújtsanak a polgártársaiknak, a maguk, vagy a segítségükkel élérhető eszközök bevetésével. A Megyei Művelődési Központ és az egyes tájegységenkénti települések önkormányzatának tagjai között létrejött találkozókon már eddig is születtek eredmények. Volt, ahol szociális muVikásra tartanak igényt, máshol a falusi turizmus menedzselési feladataihoz kellene szakembert képezni, de ez csak néhány igény a sok közül. A központ munkatársai szakismereteket szeretnének átadni, és céljuk, hogy minden tevékenységük szolgáltatás is legyen. Nem kormányzatnak, nem megyei hivataloknak akarnak végrehajtó csapatává válni, hanem a közösségnek. Szakembereik, technikai eszközeik, terük van erre. A találkozóknak az is célja, hogy az önkormányzatok tagjait is segítsék akkor, ha a döntési folyamatokban igényt tartanak rájuk. Az eddigi tapasztalat az, hogy sokaknak valóban értékes minden tájékoztatás, mert aki igazán felelősen gondolkodik, az tudja, hogy a jó szándék és akarat mellé minden informázetük legnagyobb örömére, megelégedésére. Z. M. ció hasznára válhat. Szinte mindenhol gond az is, hogy az új, választott testületek tagjai nem ismerik a régebben működő intézményekben dolgozókat, sőt, gyakran még az ott folyó munkát sem egészen. Sértődött hallgatás, várakozás helyett célszerűbb az ismerkedést annak kezdeni, akinek ez előbb eszébe jut. A készülődő más szerepkörben milyen feladatokat tűzött ki még maga elé a művelődési központ, párhuzamosan az ország hasonló, négy, megyei intézményének szakembereivel? Terület, szakma, és piacfüggő kíván lenni. Szervezné és gondozná a helyi társadalmak, közösségek fejlődéséhez szükséges tevékenységeket, szakmai szolgáltatósokat biztosítana, miközben kulturális információkat közvetít, segítené az önkormányzatok szakirányú munkáját, és a hátrányos helyzetű rétegek, települések, etnikai kisebbségek közművelődési aktivitásait. A Baranya Megyei Művelődési Központból létrejönni készülő Megyei Kulturális Szolgálat vagy húsz jelentősebb tevékenységformát, szolgáltatást tervez, köztük például tanfolyamok, tanulmányutak, rendezvények szervezése, kiadványok, helyi újságok készítése, megyei információs úisóg működtetése, helyi televízió létrehozásának segítése, dokumentációgyűjtés, rendszerezés, humán szolgáltatások, felsőoktatás-szakemberképzés, amatőr művészeti mozgalom segítése, menedzselése, művelődési egyesületek, autonom polgári művelődési társulások támogatósa, oktatást kiegészítő tevékenységek, és így tovább. A nyitottság és szakszerűség mindebben általános alapelv, a települések pedig szinte mintha részvényesek lennének a lehetőségekben. Tény, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a többségét meg lehet találni külön-'külön is, az azonban mindenképpen előny, ha jól szervezett, profi gárda van ott minden lépésnél. És hogy miből élne meg ez a szellemi szolgáltató- központ? Éppen szolgáltatásainak bevételeiből, a közösségi egyesületi támogatásból, és nem lenne hátrány, ha állami dotációból is, nem pedig csak abból, egyedül.- Azt gondolom - mondja még a központ vezetője -, a társadalmi nyilvánosság tereinek létrejöttét kikényszeríti az idő, ahogy mindig is tette. Abban azonban, hogy az önszerveződési technikákat újra megtanuljuk, az átmeneti időszakban igenis tehetnek valamita kultúra, a közművelődés intézményei. Ilyen módon nem lehet kérdés az, mire jó nekünk például népművelő, mert az se kérdés, mire jó egy ország? Hodnik I. „A vígjátéki bukás rendszerint abból áll, hogy a hőst meglopják, becsapják, felszarvazzák vagy megverik..." Jelenet az előadásból.
