Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-06 / 214. szám

1990. november 6., kedd uj Dunántúli napló 3 A pécsi önkormányzat mozgalmas ülése (Folytatás az 1. oldalról) zömétől hely hiányában elte­kintünk. Dr. Kripp! Zoltán polgár- mester elnökletével a testület először az alpolgármesteri tisztség társadalmi megbízatá­sú ellátásával kapcsolatos 'napirendi pontot vitatta meg. Történt ugyanis, hogy dr. Mi­kes Éva megválasztott alpol­gármester kérte, hogy társa­dalmi megbízatásként láthas­sa el ‘funkcióját. Kérdésünkre a FIDESZ helyi irodavezetője elmondta, hogy elsősoriban azért jutott erre az elhatáro­zásra, mert egyre több fel­adata van a párt irodájának teendőivel. Hosszabb vita kö­vetkezett, melyben az alpol- gármesternő először ideigle­nesre módosította, majd visz- szavonta elhatározását, ame­lyet a testület tudomásul vett. Ezek után nem volt semmi akadálya annak, hogy a tiszt­ségviselők bérének megállapí­tásáról döntsön a testület. Kívülállóként akkor még sen- tki sem gondolhatta, hogy ez a téma is heves, a napirendi ponton túlmutató viták szín­terévé válik. A disputa akörül forgott elsősorban, hogy a miniszteri fizetés meghatáro­zott százalékaként előírt bé­rezés a miniszterek mostani vagy mindenkori béréhez iga­zodjon-e. A testület majd’ egy órányi vita után a kö­vetkező döntést hozta: a pé­csi polgármester fizetése a törvényben meghatározott, a miniszteri fizetés nyolcvan százalékában meghatározott összegnél száz forinttal ke­vesebb, azaz havi bruttó 51 900 forint, az alpolgármes­terek közül dr. Páva Zsolt fi­zetése a miniszteri bér mint­egy 70 százaléka, azaz 45 500 forint, míg ‘Mikes Éváé 42 250 forint. Mielőtt nőellenességgel vádolnák a pécsi testületet, megjegyezzük, hogy egy kép­viselő kérdésére az alpolgár­mesternő elmondta: ő kérte ezt a differenciálást. ‘Ezek után a testület — kis több­séggel ugyan — de leszavaz­ta, hogy az említett tisztség- viselők bére automatikusan kövesse a miniszteri fizetése­iket — százalékosan. A következő témaként sze­replő jegyzői állás pályázatá­nak elfogadása sem zajlott le simán. A pécsi önkormány­zati testület ideiglenes bizott­ságának javaslata alapján mindenki pályázhat a jegyzői posztra, akinek jogi végzett­sége és ötéves államigazga­tási gyakorlata van, azt vi­szont már a testület döntésé­re bízta, hogy mindenfajta jogi szakvizsgát elfogad-e újabb feltételként, vagy mind­ezektől eltekint. Szélsőségek­től sem mentes, hosszas és felesleges Vita következett ez­után. Addia-addig bizonygatta az egyik fél, hogy a rég‘i rend­szert is kiszolgáló államigaz­gatási gyakorlat csupán el­hanyagolható feltétel és ne követel mény legyen, addig- addig érvelt a másik fél amellett, hogy a jegyzői ál­lás szakmai és nem politikai funkció, míg kiderült, a tör­vény is előírja az államigaz­gatási gyakorlatot. (A pályá­zat pontos szövegét hamaro­san nyilvánosságra hozzák.) A következőkben a testület majd egyhangúlag döntött arról, hogy ‘Pécs ‘Város Egye­sített Egészségügyi intézmé­nyeinek orvos-igazgatójává — a korábbi vezető megbíza­tásának lejárta miatt — dr. Otö Tamást nevezi ki, meg­határozott időre, 1994. október 31-ig. Az új orvosigazgató havi bruttó ‘bére 58 ezer forint. Szünet után a testület elő­terjesztést hallgatott meg az IMS vázszerkezetű épületek pécsi helyzetéről. A jelenlé­vők korántsem nagy meglepe­tésére a következő ülésre szánt részletes jelentés előtt erről a témáról is vita bon­takozott ki. A vita folytatódni fog. Annyi bizonyos most csu­pán, hogy Pécsett 67 ilyen technológiával készült épület van, közülük 25 szerepelt ta­nácsi kezelésűként. Bizonyos­sá vált az is, hogy a Buda­pesti Műszaki Egyetem szak­értői véleménye’ mellett az USA-beli Michigan Egyetem szaikemlbereit is ‘megkérik egy olyan szaktanulmány készíté­sére, amely elsősorban a pé­csi magasház megerősítésének lehetőségével foglalkozna. '(Az amerikaiak, mai ismere­teink szerint, gyakorlatilag potom pénzért, egymillió fo­rintnak megfelelő összegért vállalták a megbízást.) A többi, (pécsi, IMS-technológiá- val készült épület vizsgálata és javítása folyamatos. Az önkormányzati ülés vé­gén, napi renden kívül három javaslat hangzott el. Ezékről most csak röviden: a KDNP részéről előterjesztett szociális alapítvány létrehozásáról, an­nak pontosabb kidolgozása után, következő ülésén dönt­het a testület. Elfogadták viszont az Európai Közösség Gazdasági Tanácsának fel­ajánlását, hogy ha ‘Pécs is bizalmat kap tőlük, átfogó, energiahasznosítással kapcso­latos vizsgálatot folytathatnak külföldi szakemberek a me­gyeszékhelyen. A külföldi ér­deklődéssel kapcsolatos fel­vetésekre lapunkban részlete­sen visszatérünk. Végül, önálló képviselői ja­vaslatként hallgathattak meg a képviselők egy, a lakáscélú hitelek kamattámogatásával öszefüggő és a kormánynak szánt javaslatot. A testület végül is úgy döntött (egyéb­ként hosszú, elvi kérdéseket is érintő vita utón), hogy a javaslat ne a testület állás- foglalásaként „menjen” a kormány elé, viszont, mivel tartalmával zömében egyetér­tenek, semmi akadálya an­nak, hogy magánemberként a javaslatot, — amelynek szö­vegét később ismertetjük — bárki aláírja. A Pécs városi önkormányzat foglalkozott még azokkal a javaslatokkal, amelyek az ez évi testületi ülések napirendi pontjaiként számba vehetők lesznek, és amelyek az ügy­rendi bizottság, valamint a tudósító véleménye szerint is naponta változhatnak. Bozsik László A Möbiusz Húsipari Vállalat egyik környezetvédő beruházása a zárt rendszerű melléktermék-tárolás és -szállítás. Fotó: Proksza László I# ■■ , W ■ ■■ tv Környezet es jovo Indokolt a szemléletváltás Stratégiai, azaz hosszú távú tervezésre a környezet- védelemben is szükség van, vagy inkább: ha valahol, ak­kor itt igazán nagy körültekin­téssel kell a jövőbe tekinte­nünk, és meghatároznunk a környezet állapotát meghatá­rozó célokat, döntéseket, meg­oldásokat. Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága székházában teg­nap kezdődött kétnapos tudo­mányos konferencián a kör­nyezetvédelmi stratégiák jövő- kutatási megalapozása volt a fő témakör. Több szempont miatt is most időszerű az elképzelések újra­gondolása, újraépítése, miköz­ben alapozni lehet a tudo­mány eddigi hazai eredmé­nyeire is. Az időszerűséget ta­lán az is alátámasztja, amit dr. Enyedi György akadémikus említett megnyitó beszédében. Szerinte indokolt az a szem­léletváltás, amely a környeze­tet már nem a gbzdasági tár­sadalmi folyamatok keretének, hanem azok belső részének, tartozékának tekinti, olyan­nak, aminek állapotához al­kalmazkodni szükséges. Az is fontos, hogy a társadalom új tulajdonosai mór másképpen fognak „viselkedni” és a régi szerepek is módosulnak. Az államnak csökkennek felada­tai, az önkormányzatok füg­getlen szereplőkké válnak, új tulajdonosai lesznek a gazda­sági szervezeteknek is, s a civil mozgalmak jelentős hatással voltak — lesznek — az állam­polgári magatartásra. Ma a konferencia a környe­zet okozta egészségkárosodás gazdasági értékelése témakö­rében folytatja a tanácsko­zást. B. B. Jegyzet Pro és kontra T apasztaljuk: a jó ide­ig egyszerre lépdelő, uniformizált társadal­munk most kezd színesedni. Sokféle érdek és vágy pró­bál érvényesülni a bontako­zó pluralizmus jegyében: most tanuljuk eltűrni ét tisz­telni a másképpen gondol­kodást. A más bitet, a más ideológiát. Évekig kötelező volt vi­gyázni a marxizmus minden­hát óságára. A tölcsérrel fe­jekbe töltött ideológiához használati utasítást is kap­hattunk, miszerint ‘ha nem is közvetlenül életünkre tör, de ellenünk van potenciáli­san mindenki, aki mem a marxista ideológia talaján áll. S ha időnként fel is tűnt, hogy ez a talaj ingo­ványos, sikerült az alktuál- politiiká hoz igazítani; tönk­remagyarázva, módosítva, ki­lúgozva. A gesztus persze mindenkor adott volt: a máshit és másütemze-lépés mindenki magánügye. E magánügy kategóriája napjainkban kezd bontako­zó közösségek számára köz­üggyé válni. Sokszor megmosolyogjuk. Sokszor hitetlenkedve rácso­dálkozunk. Ki-ki a maga vérmérséklete, hite és múltja alapján ítélkezik. Persze időnként ugyanúgy belerú­gunk a múlt értékeibe, s köpünk apáinkra, s 'horda­nánk szemétdombra a mate­rializmust, ateizmust — pe­dig egyiket sem negyven éve találták ki —, mint ahogy sért, ha keresztény ideológiáról esik szó. A hit nem egyszerű do­log: a világ egyházai és felekezetei is éppen csak megvannak egymás mellett. Ragasztgatjók a képzelet hirdetőoszlopaira az ökume- né plakátjait, mert még ma is valódi bombák robban­nak és fegyvereket éleznek vallások jegyében. De ne menjünk messzire. ‘Nálunk is folyik ez-az. ‘Holott szűk ha­tárok 'közé szorított kis or­szágunk — vélem — ideális méretű lehet az általános ‘megbékélésre-tóiéra nciá ra. Még nyakatokért jogi meg­alapozottság nélkül is, dek­larációk és törvények híján is. Megelőlegezett jóindulat­tal. A hírek szerint Pécsett ma — oh, mily pitiáner az ügy! - egy nevelési kísér­letként megálmodott, s pár hónapja folyó kezdeménye­zés bukik el. Szülők örömé­re és ‘igényére, egyházilag véleményezett és pártolt óvodai (program elé állít stop-táblát a ‘hatóság, a ‘kultuszminisztérium ügybuzgó leirata nyomán mondván ki a végső ítéletet: márpedig állami óvodában keresztény- alapú nevelési program nem tűrhető! ‘Illetve: nincs rá jogszabály. (Talán olyan sem, ami engedi, s olyan sem, ami tiltja.) öt óvodá­ról, s öt, nem népes óvodai csoportról van szó. S nem másokat kirekesztő szándék­ról, hisz az öt ominózus óvodában, van nem keresz­tény-alapú nevelési progra­mon felcseperedő csoport is. Mindezt egy országgyűlési képviselő fogadóóráján el­mondottakból tudom; a kép­viselő maga a kultuszmi­niszter volt, s a dolgot fel - panaszolákaz óvónők. Állító­lag ma hívják őket össze, — bár lenne téves az infor­máció —, s kisérletüketf?), mely azért kétezer éves gyö­kerű, leállítják. ‘Eddig az eset. S a végén ott az ígé­ret is: a miniszter úr felte­hetően körmére néz egy fő­osztályvezetőnek, s ezzel megint begördül a legfőbb „hatóságihoz” egy akta és ügy, ami nem feltétlenül odavaló, amit helyiben is meg lehetett volna ítélni, némi ‘jóindulattal, toleran­ciával. A magánügyek közösségi üggyé terebélyesed­nek. Sokféle érdek és vágy (próbál érvényesülni a most bontakozó pluralizmus jegyében, s talán egyszer megtanuljuk tiszteim a más­képpen gondolkodást ‘is. Pro és kontra. Negyven évig harcoltak egymással az ide­ológiák. Jó lenne a harcot félretenni: versengjenek az értékeik. . . Kozma Ferenc Egyelőre marad a jelenlegi benzinár (Folytatás az 1. oldalról) kormány. Ugyanakkor' az elő­terjesztés szerint ilyen fogyasz- tásiadó-tételek mellett is tart­ható a jelenlegi benzinár, ha a 29 dolláros (30 dolláros határparitásos) barrelenkénti importárból indulnak ki. Az év végéig a többletbe­vétel mintegy 1,6 milliárd fo­rintot jelentene. A kormány ál­láspontja szerint ez az ösz- szeg majdnem teljes mérték­ben lehetőséget adna a sze­mélyszállítás, a víz- és csator­naszolgáltatás, a posta, a me­zőgazdaság, a rendőrség, a tűzoltóság, mozgássérültek, valamint a háztartási tüzelő­olajat fogyasztók összességé­ben mintegy 1,8 milliárd fo­rintos költségvetési támogatá­sának konpenzáoiójára. A munkaadói és munkavál­lalói oldal vitatta a számítá­sok teljeskörűségét. Palotás János megkérdezte, miért nem szerepel a többletbevételek ol­dalán az a tétel, amely a to­vábbi idei szovjet kőolajszál- Jítások és a hazai termelés ára, illetve a termelőiár-szá- mításnál kalkulált 29-30 dol­láros barrelenkénti ár különb­ségéből adódik. Az sem vilá­gos — mondta -, hogy a költ­ségvetés mennyit nyer a szov­jet import lefölözésének és a Szovjetunióba irányuló ma­gyar export támogatásának összevetéséből. Ugyanis nem­Mohács polgármestere: Kuti István (Folytatás az 1. oldalról) polgármesterválasztás céljá­ból ült össze a testület. A második fordulóban Mayer Árpád továbbra is élvezte tá­mogatói bizalmát, s elfogadva a jelöltséget újólag „harcba indult”. Somogyi László viszont visszalépett. Bár az SZDSZ-FIDESZ-frak- ■ció komoly kompromisszum­készségről tett tanúbizonyságot (a hétfő esti szavazáson Kuti István, pártonkívülit, a Keresz­ténydemokrata Néppárt volt polgármesterjelöltjét támogat­ták), a választási ülés nehéz­kesen indult. Az eredmény: 10 szavazat ‘Kuti Istvánra, 7 Mayer Árpád­ra, 3 szavazat pedig érvény­telennek bizonyult. Mivel nem jött össze a 10 plusz 1 sza­vadat, nem született eredmény. Végül is 7 órára újabb tes­tületi ülést hirdettek meg, melynek végén — ‘hosszas, zártkörű alkudozások után — újabb szavazás következett. Ekkor azonban már egyetlen jelöltre, Kuti Istvánra, ugyanis Mayer Árpád a végső döntés megkönnyítése érdekében visszalépett. így aztán a 20- ból 18 érvényes szavazattal Kuti István, a KEBAVIT mű­szaki-termelési osztályvezetője lett Mohács első embere. A polgármester egyébként 52 éves agrármérnök, tőzsgyöke- res mohácsi, és két gyermek édesapja. Az alpolgármester dr. Grünlelder Lőrinc (FgKP) lett. A polgármester fizetése bruttó 45 500 forint. A választáson komoly iz­galmakat és felbolydulást okozott, amikor több testüle­ten kívüli polgár javaslatára felvetődött jelöltként a volt tanácselnök, a nagy népszerű­ségnek örvendő Németh Ele­mér neve. Ö azonban, bár lett volna törvényi mód jelö­lésére, azt nem fogadta el. Hisz — mint mondotta - „a pártpaktum már megszüle­tett", s ezért ő képviselőként kívánja a jövőben szolgálni a várost. Balog Nándor * Testületi névsor listáról: Bánki Erik (FIDESZ). Monostori Antal (KDNP), Winternitz Ferenc (MDF), Weiszbort József (MDF), dr. Grünfelder Lőrinc (FgKP), Forray Ferenc (SZDSZ). Kunovszki István (SZDSZ). ifj. Grain András (SZDSZ), Szabados Sándor (SZDSZ), Eller András (német nemzetiségi független). Egyéni körzetből: dr. Németh Elemér (független), Lojdi Antalné (MDF), Kovács Győző (MDF), Ja­kab János (SZDSZ—FIDESZ), Szen­té István (FgKP—KDNP), dr. Heim Gáspár (SZDSZ—FIDESZ), Somogyi László (SZDSZ—FIDESZ), Bártfai István (SZDSZ—FIDESZ), Grain Fe­renc (MDF), Mayer Árpád, (füg­getlen). csak a szovjet kőolajszállítá­sok csökkentek, hanem a ma­gyar export volumene is. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke a munkavállalói oldal részéről a szünet előtt végül azt javasolta, hogy legalább abban állapodjanak meg: a fogyasztói adó tételeit nem emelik az október 25-ihez ké­pest, a termelői ár kérdéséről pedig tovább folytatják a vi­tát. Mivel az előterjesztett kor- Imányjavaslat alapján a tár­gyalófelek nem tudtak egyet­értésre jutni, ezért az üzem­anyag-liberalizálás feltételei­ről további ÉT szakértői egyez­tetés, majd ÉT plenáris ülést tartottak szükségesnek. A kon­szenzus létrejöttéig a jelen­legi, a 12 forinttal csökken­tett üzemanyagár van érvény­ben. A tárgyalások keretében mielőbb szükséges kidolgozni a liberalizáció mindhárom fél számára elfogadható elveit. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke a munkavállalói oldal képviseletében kifejezte igé­nyét, hogy az eddig érvénye­sített üzemanyagár-emelés, il­letve az ezzel kapcsolatos inf­lációs hatások kompenzáció­jának megvitatására novem­ber 12-ére hívjanak össze ÉT- ülést. A munkavállalói oldal igénye, hogy az ÉT mielőbb foglalkozzon a társadalombiz­tosítással, a szociálpolitikai in­tézkedésekkel, a bérliberalizá­lással, valamint a privatizáció­val. A munkaadói oldal is je­lezte, hogy a november 12-1 ülésen az üzemanyagár ter­melőkre vonatkozó kompen­zációjával is foglalkozniuk kell. „Az Érdekegyeztető Tanács 1990. november 5-i ülésén meg­állapodott az alábbiakban: az üzemanyagok árának és forgalmazásának liberalizálásá­hoz szükséges intézkedések előkészítésére haladéktalanul tár­gyalások kezdődnek az ÉT szakbizottságaiban, amelyek ered­ményét az ÉT plenáris ülése elé terjesztik. A szakértői tárgyalásokat és azt követően az e napirenddel foglalkozó ÉT plenáris ülésének munkáját úgy kell megszer­vezni, hogy a liberalizálás szabályai minél eőbb életbe lép­hessenek. E szabályok életbe lépéséig az 1990. október 29-e 24.00 órától érvényes üzemanyagárak maradnak érvényben. Amennyiben a kőolaj és üzemanyagok világpiaci ára a jelen­legihez képes nagy mértékben változik, valamint a beszerzési lehetőségeik beszűkülnek, haladéktalanul összeül az ÉT az új helyzetnek megfelelő megállapodás kidolgozására. Az ÉT egyetért annak a tilalomnak a feloldásával, miszerint a benzinkutak csak a gépkocsik üzemanyagtartályaiba szol­gálhatnak ki üzemanyagot. Az ÉT úgy foglalt állást, hogy következő ülését, november 12-én tartja az üzemanyagár-emelés gazdasági-szociális hatá­sainak ellentételezésével kapcsolatos javaslatok megtárgyalá­sára.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom