Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-25 / 233. szám

„Dalaim nem érdekelnek senkit, nyugodtan énekelhetek” A Hobo Blues Band a csúcson Bach varázsá­ban Jubilál a pécsi Bach Énekegyüttes Pécs válogatott kóruséneke- seiből Dobos László vezetésé­vel 1985-ben létrejött a Bach Énekegyüttes. Az első, nagy sikerű koncertjükre egyéves, kemény munka után került sor a pécsi Székesegyházban, 1986 májusában. Az együttes eredetileg kitű­zött céljainak megfelelően, koncertprogramjuk kettős fel­építésével a legigényesebb koncertlátogatóknak és a szé­lesebb köz ön ség rétegnek is magas szintű zenei élményt szeretne nyújtani. A kórus- éneklés legnehezebb, darab­jai, a Bach motettáik közül már hármat előadott az együttes, ugyanakkor Bach hangszerekre írott darabjai­nak saját átiraté vokális vál­tozatait is mindig műsorukra tűzik, rendszerint nagybőgő- és ritmuShangszer-kísérettel. De műsorukat általában színe­síti egy-egy örökzöld dallam, spirituálé is. Több alkalommal szerepel­tek a Magyar Rádió stúdiójá­ban, a Magyar Televízióban, és három éve az Országos Filharmónia is szervez koncer­teket az együttesnek. Számos sikeres koncertutat tudnak maguk mögött Ausztriában és az NSZK-ban. A Magyar Rá­dió egy lemeznyi anyagot is felvett már Bach-müvekből, amelynek megjelenése a jövő év első felében várható. Szo­ros kapcsolatot sikerült kiala­kítaniuk a szombathelyi Ca- pella Savária együttessel, akikkel közös produkciót a Bu­dapesti Tavaszi fesztiválon hallhat majd a közönség. A jelenleg tizenöt tagból álló együttesből (legtöbben felsőfokú zenei végzettségű­ek, de van köztük orvos, kis­iparos, főiskolai hallgató is. Dobos László elmondta, Sokáig várakoztatta a Ho­bo Blues Band pécsi rajongó­it: a legutóbbi koncertjük egy éve volt. Most viszont a 12 éve fennálló együttes elkészí­tette 11. lemezét, egy dupla lemezt, és elindult egyelőre végtelennek tűnő koncertturné­jára, melynek pécsi megállója november 23-án volt a Neve­lési Központban. Hobo megérkezett, lázasan, betegen, „a gyerekek” pedig az izgalomtól lázasan számlál- gatták fillérjeiket: sokaknak nehezen jött össze a 180 fo­rint. Utolsó forintjainktól meg­szabadítva (remélem, sikerült bejutnotok) átvergődtünk a szakadt kockásingesek, jól öl­tözött huszon-Tiarminc évesek várakozó tömegén, hogy szóra bírjuk Földes (Szerémi) Hobo Lehoczky Irén 17 éve a Pé­csi Nemzeti Színház dolgozó­ja. Arca .mindannyiunk számá­ra ismerős, de nem a szín­padról, hanem a nézőtérről. Igen, ő az, aki esténként mo­solyogva hellyel kínál, aki a tűzoltóság- szabályai szerint rendet tart a színházban az előadások alatt. Ö a színház legnaprakészebb kritikusa, hi­szen nem múlik el este, hogy bele ne nézzen az előadásba, mert ahogy mondja, mindig más. A színház iránti vonzalom gyökereiről, a munkájáról tu- dakolózom. Hogy is kezdő­dött? Hogyan lesz valaki né­zőtéri felügyelő?- Édesapám porcelánfestő, tánctanár volt, alig volt e'ste, hogy ne mentünk volna közö­sen színházba. Lászlót, és megkérdezzük tő­le, kik ezek a mai hobók. — Nyilván nem a nagykö­zönség, hanem egy réteg, aki­nek mi zenélünk. De nem szo­ciológiailag behatárolható ré­teg, hiszen látad, a tizenéves gyerekektől kezdve, mindenféle emberek vannak itt. Azok, akik Rolling Stones-t, Cseh Tamást is hallgatnak, olvasnak, és gondolkoznak. — Sokan attól féltették az együttest, hogy mi lesz, ha nem lesz mi ellen lázadni. Mi a véleményed a politikai vál­tozásról? — Utálom a zászlólengetést. Egyszerűen élünk a világban, ami adatott. Mi egy baromi nagyképű, de káprázatos ze­nekar "vagyunk. Nem érdekel bennünket a többi csinn-bum zenekar sem, mert nálunk ját­szanak az ország legjobb ze­nészei, bírjuk egymást, és mindig azt csináljuk, amit akarunk. A koncerten a zene­karnak morális kötelessége, hogy - mindegy, mibe - de valamibe bele kell dögleni. A dolgokat egyszerűen csinálni kell, nem beszélni róla. — Miről szól az új lemez?- Visszatér a Vadászatról a bohóc - talán mégsincs min­den veszve . . . Tulajdonképpen az idetartozásról szól a lemez. Megjártam Amerikát, Erdélyt, mindenütt magyarokkal talál­koztam, akik menekültek. Olyan ez, mint egy inga. Ki­Alapelu: a nézőnek be kell futni „Színésznő sosem akartam lenni” Tulajdonképpen az ő révén a művészet közelében nőttem fel. Színésznő sosem akartam lenni, de egész kis korom óta csak a színházban szerettem volna dolgozni. Aztán varga betű következett az életem ben: férfiszabó szakmát tanul tam, levelezőn érettségiztem és amilyen gyorsan lehetett, ide jöttem dolgozni. Először adminisztrátorként, szervező titkárként és 1976 óta néző­téri felügyelőként. Irénke töretlen hittel beszél az emberek iránti szeretettől, hiszen - ahogy mondja - az emberek iránti jóindulat pro­fitál. Pedig, gondolom, van­nak nehéz percek is. — Természetesen. De az az alapelvem - és enélkül nem lehet ezt a munkát csinálni —, hogy a nézőnek be kell jut­nia, hiszen mi kiszolgáló sze­mélyzet vagyunk. Ugyanazt csinálom itt a földön, mint a stewardess barátnőm a lég­ben. Szeretet és megszállott­ság nélkül nem megy. Sok ked vés sztori volt ezalatt az idő alatt, voltak forró pillanatok is, amikor keményebb hangot kellett megütni, de mindig úgy, hogy meg ne bántsak senkit.- Elégedett ember ebben a zavaros világban? — Igen, mert azon kevesek közé tartozom, akik azzal* fog­lalkozhatnak, amit szeretnek csinálni. Édesanyámmal élek, és van 3—4 olyan jó barátom, akikre mindig számíthatok. így stabil hátérrel. munkahelyi megbecsüléssel, a mindenna­pi apró örömök okozta lelki békében élek. Megkaptam a Kiváló Dolgozó címet, és a tűzoltók is kitüntettek, annak ellenére, hogy pályafutásom alatt, három ízben meg is büntettek. De a Madách Szín­ház igazgatóját be kellett en­gednem . . .- Hobbi? — Az utazás, amire sajnos, mostanában már nem nagyon telik, és a rádióhallgatás, mert tv-t nem tudok nézni, hiszen esténként itt vagyok. Van otthon öt rádióm, vala­melyik állandóan szól. Néhány éve el is végeztem egy rá­diós újságíró tanfolyamot, de csak az érdeklődés kedvéért, inem akartam igazán újság­író lenni, bár a változtatás már eszembe jutott. Aztán rá­jöttem, hogy miért változtat­nék, ha itt jól érzem magarn. Z. M. leng mindkét végletig, aztán a végén beáll, nem szakad el. A „Tábortűz Mellett" ünnep,* Könyvtárosok a gyermekosztályon Szekszórdon, a Balassa Já­nos Megyei Kórház gyermek- osztályának első emeleti tár­salgójában izgatottan gyüle­keznek a gyerekek. A na­gyobbak az összetolt asztalok­nál foglalnak helyet, míg az egy—három évesek a szőnyegre telepszenek , le. A megyei könyvtár két munkatársa, Or­bán György és Ruskóné Né­meth Judit mesél és játszik velük. Hetente egy alkalom­mal egy órát töltenek együtt a beteg gyerekekkel. A ki­csiknek csákókat hajtogatnak, .fakockából tornyot építenek. A nagyok rajzolnak, mesét hall­gatnak. Februárban adták át Szek- szárdon az ország egyik leg­modernebb gyerekosztályát. A négyszintes épületben a leg­korszerűbb körülmények kö­zött gyógyítják a beteg gyer­mekeket. Minden szinten ki­alakítottak társalgókat, ahol a már láztalan, lábadozó vagy kivizsgáláson levő fiúk és lányok a nővérek felügyelete mellett játszhatnak. A hatodikos Attila várat rajzol. Tetszik neki a foglal­kozás. Ági hamarosan haza­mehet, meggyógyult. Szívesen hallgat mesét. Szabolcsért közben megérkezik az édes­anyja, nehezére esik elmenni, mert szeretné végighallgatni a történetet. — Már egy fél éve tartunk hetente egyszer könyvtári órát a gyerekosztályon — mondja Ruskóné Németh Judit. — A nővérek is segítenek nekünk, mert minden alkalommal elő­készítik a könyveket, a rajz­lapokat, a színeseket, és ki­hozzák a kisebbeket a társal­góba. Hétről hétre más és más gyerekeire tűnik fel. Mi annak örülünk igazán, ha va­lakivel csak egyszer találko-" zunk, mert akkor tudjuk, hogy meggyógyult és otthon van már. Az egy óra alatt közel kerülünk egymáshoz, nehéz az elválás a foglalkozás végén. Mindig több programmal jö­vünk, hogy a gyerekék maguk választhassák ki, ami nekik a legjobban tetszik. Lehet mesét hallgatni, verset mondani, be­szélgetni, zenélni, rajzolni. A legfontosabb az, hogy ebben az egy órában jól érezzék magukat, elfelejtsék, hogy kórházban vannak. Az egészségvédő program keretén belül szervezte meg a (kórház gyermekosztálya a könyvtárosokkal közösen a fog­lalkozásokat. — Szekszárdon egy gyer­mekközpontú gyerekosztály épült — mondja dr. Schultz Károly osztályvezető főorvos. — A gyerekek gyógyulását elősegíti, ha jól érzik magu­kat a kórházban, ezért osztá­lyunkra mindennap bejárhat­nak a szülők, valamint ezt a célt szolgálják a könyvtári foglalkozások is. Sz. K. Radio mellett... hogy önálló művészeti egyesü­letként teljesen önfenntartó módon nem volt könnyű az indulás, de mára a sokrétű kapcsolatok kialakításával, a szakmai elismerést jelentő ran­gos felkérésekkel némileg könnyebb a helyzetük. Jelen­tős anyagi támogatást a Sík fósi Takarékszövetkezettől kap­tak és a pécsi Iparosháztól, utóbbiak helyet is biztosítanak o heti egy próbákra. „Indu­lásikor még egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy ilyen szorosan Bach közelében ma­radunk, nagy merészség is volt felvenni a nevét. Aztán valahogy mindannyiíunlkat ma­gával ragadott Bach varázsa, a motetták ugyanúgy, mint a hangszeres művek vokális át­iratai, igyekszünk magas mű­vészi színvonalú közös ének­lést produkálni.” Az ötéves jubileumi kon­certek után nem telik tétlen­séggel a téli időszak, hiszen tavasszal két nyugat-európai turné is kilátásiban von, és szerepel az együttes o Tava­szi Fesztiválon, Pécsett pedig a Filharmónia húsvéti koncert- jjén. Z. M. A nyáron - mellesleg a rádió is beszámolt róla - egy Balaton környéki bor­bély segéd felszólította a te­lepülés tanácselnökét, vébé- titkárát, továbbá a strand vezetőjét és - ha jól em­lékszem -, a körzeti orvos­nőt is, hogy mondjanak le, hagyják el a munkahelyü­ket, mert rendszerváltás van, és ők korábbi tisztségükre nem méltóak. Az ügy orszá­gos hullámokat vert, később nyilatkozott a koalíciós pár­tok egyik neves politikusa is, okit - saját szavai szerint - örömmel töltötte el az ügy. Azt ugyan elismerte, hogy az említett borbélyse­gédet senki sem hatalmazta fel eme túlbuzgó-imócsingo- lásra, de ha már megtör­tént, ez jelzi a közelgő tel­jes rendszerváltást, mintegy a nép akarataként. Köziben még visszhangzot­tak azon nyilatkozatok - — főként a tavaszvégi vá­lasztási hadjárat során, (mi­szerint boszorkányüldözésről szó sem lehet, ibélistázásról szó sincs - ami különbem is az átkozott bolsevik-kom­munisták sajátja volt annak idején . . . Persze - tették hozzá magasszinten — a rendszerváltás mindig is bi­zonyos áldozatokkal jár (ez­zel lehet érvelni, a későb­biek folyamán, és meg is tették), de szerepcserére csak magas — mondjuk mi­niszteri és miniszterhelyette­si szinten — kerülhet sor. Sem a minisztériumokban, sem az államigazgatós al­sóbb régióiban nem kell tartaniuk az elbocsájtástól a beosztottaknak, mert mun­kájukra — már amelyik ki­tűnő szakember, persze - a jövőben is szükség lesz. Világos, tiszta beszéd. Kü­lönben is, meg kell várni az őszi önkormányzati válasz­tásokat. Megvártuk. Lezaj­lott. Az új polgármesterek - különböző pártok és párt­függetlenek képviseletében- (még (meg sem meleged­tek székükben, amikor La- kiteiekről érkező híreket a sajtó és a rádió a (héten nyilvánosságra hozta: a pol­gármester felmondott a hi­vatal valamennyi - tizenkét- dolgozójának. Igaz, he­lyükre pályázat útján új emberek kerülhetnek, vagy akár a régiek is, ha részt vesznek a pályázaton és szerencséjük lesz. Nagyon gyorsan kiderült, hogy tör­vénysértés történt, ezt elis­merte az MDF alelnöke, Le- zsák Sándor is, mondván, hogy a procedúra jogilag támadható, ám ő teljes egyetértéséről biztosította a lakitelki polgármester (MDF) intézkedését. Tehát ahogy a nyáron „menleve­let” kapott a borbélysegéd, úgy megveregették a vállát Lakitelek első emberének 'is. Most aztán várható, hogy a példa ragadós lesz, ott és attól függően, hogy ki tart­ja a gyeplőt, illetve ki (mi) áll mögötte? Hozzáteszem, engem nem háborít fel a dolog. Azért nem, mert a módszer nágyon is régi és ismerős, következésképpen a történelmi — .vagy inkább közéleti — ismétlődések már rég fásultságot okoztak ben­nem. Gondoljunk csak a korábbi rendszer úgyneve­zett „k áderp o H tiiká jó ra ”. Akinek egyszer ráköptek a káderlapjára, azt a szeren­csétlen soha többé le nem vakarhatta, vándorolhatott munkahelyről munkahelyre, elöbb-utóbb utána nyúltak. Vagy ha maradhatott is, előmenetelre nem számítha­tott: kispolgár vagy anya­gias vagy sandavilógnézetű vagy megbízhatatlan vagy még a nézése sem jó, jobb, ha „túladunk rajta”. „Min­den posztra szakembert!" - ez volt a jelszó néhány év­tizeddel ezelőtt is. „Feltéve, ha nekünk is tetszik...” - tették hozzá a hatalmasok gondolatban vagy a kádere­sek szűk körében. Ma nin­csenek káderesek. Vannak helyettük 'mások. „A szaktu­dás a fontos, semmi más!" - hangzik ma a perspektí­va. De még megérhetjük, hogy a legkisebb falu leg­kisebb önkormányzati hiva­talának gépíró lánykájának is pályáznia kell. Aztán vagy szerencséje lesz, vagy sem. Lehet, még az önélet­rajzírás -is vissza jön. Isten mentsen, ha valamit kifelejt belőle . . . Káderlap E 1 /nori mr ipi i vuouriic ahol összejönnek létező és némlétező emberek, akik vala­hol ugyanazok ... Z. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom