Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-23 / 231. szám

1990. november 23., péntek uj Dunántúli napló 3 Sorra lelentkemek a vállalkozók Nyitott kérdések az IMS-konferencia előtt Joggal kérdezi az olva­só, tulajdonképpen mi van ezzel az IMS-üggyel? Történt az elmúlt egy év­ben valami? információ­kat kapott csupán innen- onnan terméketlen viták­ról, időnként botrány-sza- gú eseményekről. Van, oki a tükröt szeretné ősz- szetörni: mintha a sojtó tehetne mindenről. Valójában konkrét megol­dást vár mindenki. Mielőbb megtudni, ki vagy kik a fe­lelősek ezért a több száz mil­liós országos kárért, aztán megnyugtató megoldást végre az épületek helyreállításában, és azt sem lenne rossz tudni, hogy mindezt ki fizeti majd? Amíg tart a pécsi magas­hoz ügyében a nyáron meg­kezdett per, addig lehet a vá­laszokat hologatni, az informá­ciókat elrejteni, de sokan tar­tunk attól: a per végén sem lesz megnyugtató magyarázat, pedig azt hisszük, ez támpont lehet, majd a többi 125 ház­hoz is. Addig is egyre-másra jelent­keznek a vállalkozók jobbnál jobb ajánlatokkal — a jó üzlet reményében. Mert jó üzlet az IMS-probléma. Nem is lenne baj, ha nem kísérné kiszorítós­di, a szakmai lejáratás, ha tudhatnánk, kinek a zsebéből remélnek hasznot a vállalko­zók. . . Ami konkrét támpont lehet­ne: a Budapesti Műszaki Egye­tem vasbetonszerkezetek tan­széke határidőre - november 16-ra - leadta a szakvélemé­nyét a pécsi magasházról, de még el sem készült, szakmailag kifogásolták, a kifizetését szü­neteltetik. Közben a pécsi ön­kormányzat szakmai véleményt kért a Michigan Egyetemtől az épület megerősítéséről. Ki dönt majd a kettő között? És azért is fizetni kell majd... A héten megküldte az aján­latát az Építésügyi Minőségel­lenőrző Intézet is a somogyi és a pécsi önkormányzatoknak. Nagyon rokonszenves munka. Komoly felkészültséggel jelent­kezik az intézet: roncsolásmen- tes feltáróvizsgálatokat ígér, vi­szonylag olcsó helyreállítást, úgy, hogy a házak építészeti és funkcionális változtatására ne legyen szükség, és a lakókat a legkevésbé háborgassák. Ajánl­ja azokat a cégeket is, ame­lyek részt vettek mindezek ki­dolgozásában, végrehajtásá­ban, a Dunabau 43. Általános Építőipari Vállalat és a Tesit SpA (Milano) céget, illetve magyar közös vállalatát a Te- sit-Duno Kft.-t. ­Ugyanakkor a magasház megerősítésére meghirdetett PIK-pályázatra jelentkezők vár­ják, hogy elbírálják a vállal­kozásukat, és rendre jönnek ajánlatok a ház megvásárlá­sára. Nos, ember legyen a talpán, aki képes ennyi ajánlat között választani, miközben a sötét­ben tapogatózik - konkrét vá­laszok híján - alapvető kérdé­sekben, minthogy mi okozta a bajt, kire lehet terhelni az anyagi felelősségvállalást. Nagy érdeklődéssel várjuk mindezek után azt a konferen­ciát, amelyet a pécsi önkor­mányzat kezdeményezésére hét­főn rendeznek a műszaki főis­kolán. Talán megtudjuk: miért nem vizsgálta az ÉMI a klorid- tartalmú és ezáltal korróziót okozó PU-pasztát; hol vannak a dokumentumok a magasház alkalmassági engedélyéről; mennyiben okozta a bajt a paszta vagy a hanyag alkal­mazása, esetleg a rendszeres házkarbantartás hiánya? Miért jók a házak Jugoszláviában? Mit mond minderről a Buda­pesti Műszaki Egyetem és a Mi­chigan Egyetem? Ha minderre választ kaphatunk, értelme lesz a szakmai találkozónak. . . G. M. Hitoktatói képzés Pécsett A budapesti Református Teológia három éves hit­oktatói kurzust indított Pécsett. A kihelyezett ta­gozat hallgatói, akik fő­ként nyugdíjas, illetve fő­állású tanárok havonta egy&zer jönnek össze a kertvárosi gyülekezeti ház­ban, ahol őket pesti ta­nárok oktatják. Jelenleg négy pécsi iskolában dol; goznak református hitok­tatók. Komoly az érdek­lődés a hittan iránt, ezért indul be nálunk a Dél- Dunántúl egyetlen hitok­tatói kihelyezett, kurzusa a kertvárosi református parókián. Kész tetőtéri lakások a pécsi Móra Ferenc utca 48. számú háztömbben Fotó: Proksza László Magán kazetta­kiadás A Pécsett élő Bárdos- né Tóth Lídia és férje „Változhat a világ" cím­mel saját szerzeményű ke­resztény dalokat, megze­nésített verseket tartalma­zó kazettát jelentet meg magánkiadásban kará­csonyra. A kiadás hivata­losan engedélyezett. A kazettára tíz számot rög­zítenek. A későbbiekben az édesapa, a pécs-somo- gyi egykori református lel­kész, Tóth Kálmán alko­tásait is megjelentetik. Beépítik a tetőteret a pécsi Móra utcában A lakók a beázástól félnek A PIK gondos munkát ígér Közéleti és vállalkozói fórum Komlón, a Városi Műve- velődési Központban hét­főnként közéleti és vállal­kozói nyitott fórum műkö­dik, Ezen november 26-án 18 órától vendég lesz Tóth József polgármester, oki kötetlen beszélgetésre invitálja az érdeklődőket és a panaszosokat. A fó­rum pártoktól függetlenül akarja tevékenységét foly­tatni és egyfajta érdek- egyeztetést, polgári aka­rat-közvetítést akar felvól- ■ I al ni. A pécsi Móra Ferenc ut­cai háromszintes társasház már épülésekor konstrukciós hibával, lapos tetővel készült. 'A lakók 1971 óta figyelik aggódva, mikor hullik a nya­kukba vakolat, tégladarab a beázott folyosókon, ugyanis a meleg tetőn elolvadt hó be­fagy a lefolyó csatornában, ott jégdugó keletkezik, ezért a tetőn megáll a víz, és jön a beázás. A sokasodó panaszok, 2-3 éve húzódó levélváltások, „szemlézések" után a PIK idén végre a tető beépítése mellett döntött. Májusban még arról tájékoztatták a ház lakóit, hogy a nyári hónapok­ban végzik a munkát, sőt, az idejére szükséglakásokat is felajánlottak. A második eme­leten hárman éltek is a le­hetőséggel, de a másik három lakó nem vállalta a költözkö­dés tortúráit. A nyár gyorsan - és szá­razon I — múlt el, de a - mun­kások nem jöttek. Október végén jelentek meg. A laká­sokkal egyelőre nincs gond, hála a száraz időszaknak, de mit tesz a PIK az ottmaradt családokkal, ha hirtelen mégis nagyobb csapadék szakad rá­juk? A szomszéd házban ugyanis, szintén tetőtér beépí­téskor az összes lakót szük­séglakásba kellett költöztetni egy felhőszakadás után, sőt a földszinti fűszerbolt elektromos vezetékei is tönkrementek. A PIK a késést azzal indo­kolta, hogy a munkák sor­rendjét mindig a beavatkozás sürgőssége határozza .meg, a nyárra tervezett Móra Ferenc utcait más azonnali beavat­kozást igénylő ducolás- és te­tőjavítási munkák előzték meg. Az építést a PIK két ütem­ben végzi: a magastetőn most dolgoznak, a szerkezerállitást és fóliázást december első he­tére ígérik, ekkor megszűnik a leázás-veszély. A második ütem, a lakások kialakítása, a homlokzatjavítás 1991 júniu­sában készül el. Fodor Tamás, a PIK kivitelező önelszámoló egységvezetője megnyugtatá­sul közölte, hogy a munka fo­lyamatos takarással készül. Ha a beázás mégis megtör­ténne, úgy a PIK ügyeleti rendszere lép működésbe... Reméljük, hogy a következő ház lakóinak, akikre szintén a tetőtérbeépítés vár, már nem­csak a jó időben kell bízni, egyébként a PIK megértést kér, és a lakókat legkevésbé háborgató munkát ígér. Tröszt É. Értelmiséginek lenni ma NI agyarországon Egy réteg veszélyhelyzetei és tagozódásának törésvonalai — Hatalomban, vagy inkább a pártok szellemi függelékeként? A titkok tudása alázattal párosuljon Napjainkban különösképpen izgalmas témát vizsgált szerda esti összejövetelén a pécsi Keresztény Értelmiségi Műhely: Ér­telmiséginek lenni ma Magyarországon. A műhely vendége és a téma vitaindító előadója dr. Balassa Péter irodalomtörté­nész, esztéta volt. Vele beszélgetve mindenekelőtt arra kértük, hogy értelmezze: számára mit jelent az előadás címében meg­határozott téma elemenként.- Értelmiléginek lenni: >an-e I ennek kortól, helytől független kritériuma f- Van egy sajátos értelmi­ségi magatartás, vagy inkább az értelmiségi magatartósok- 'nak egy gyűjteménye, amely kialakult az európai tradíciók­ban. Ezeknek az értelmiségi magatartásoknak közös neve­zője, hogy az értelmiségi az európai kultúra alapértékei­nek hangoztatásával, rögzíté­sével, állandó újraépítésével, korrigálásával szüntelenül szembesíti a társadalmat, amely mindig is bizonyos spontaneitásban él. Megszeg­jük a szabályokat, a törvénye­iket, eltérünk az erkölcsi pa­rancsoktól és eltérünk az igazságtól is. Az értelmiségnek ebben a spontaneitásban van kiigazító, szembesítő szere­pé. Ahhoz, hogy ezt a funkció­ját betölthesse, az értelmisé­ginek más embereknél is job­ban kell őriznie belső függet­lenségét. Mindig hűnek kell lennie az igazsághoz. Át kell világítania önmagát is, a társadalmat is, hogy igaz dolgokat tudjon mondani. I- Van-e speciális vonása a ke- let-közép-európai vagy éppenség­gel a magyar értelmiségi létnek?- Feltétlenül. A hazugsá­gok, a diktatúrák, az idegen megszállások viszonyai között - s itt nemcsak az elmúlt 40 évre gondolok, hanem az egész közép-európai történel­mi nyomorúságra - az értel­miségnek sokkal sajátosabb és nehezebb a szerepe, mint másutt. Állandóan őriznie kel­lett a nemzeti gondolatot, s a nemzeti vonásokat kellett ötvöznie a társadalmi prog­resszióval és szabadsággal, vigyázva, hogy nehogy szem­bekerüljenek egymással a nemzeti értékek és a felvilá­gosult összeurópai emberi ér­tékek. S ez gyakran nem si­került, és nem sikerül. Idén is annyi furcsa ideológiai vi­ta volt Magyarországon. Ez az év is megmutatta, hogy e kettő összekapcsolása tovább­ra is feladat, s nem is konf­liktusmentes. I — Vannak-e mai vonásai a ma­gyar értelmiségi létnek?- A kelet- és kelet-közép- európai országokban az értel­miségi mindig is veszélyhely­zetben van abból a szempont­ból, hogy nehéz megteremte­nie egzisztenciális függetlensé­gét, és munkájának presztí­zse nem megfelelő. Ebben a térségben inkább, mint má­sutt, az értelmiségi az adott hatalmi struktúrával bensősé­ges, s időnként kiszolgáltatott viszonyban áll. A társadalom­nak erős a hajlama, hogy az értelmiségit valamilyen politi­kai alakulat, párt szellemi függelékévé tegye. Ma is minden egyre inkább ebbe gz irányba mutat: az értelmiség úgy differenciálódik, ahogy pártok különültek el egymás­tól. Ez képtelenség: épp úgy az értelmiségi függetlenség el­vesztéséhez vezet, mint a kom­munizmusban.- ts ha as értelmiségi társa­dalom vallások, illetve hívők és ateisták törésvonala mentén tago­lódik?- Ez sem lenne szerencsés. Azt hiszem, nincs fontosabb kötelessége egy értelmiségi­nek, mint a tisztelet a más vi­lágnézetű emberek iránt. Az elmúlt másfél évben sajnos, visszaéltek a „keresztény" szó­val, s ez annál irritálóbb, mi­nél mélyebben érzi magáénak az ember a keresztény értéke­iket. A „keresztény” szó nem hordozhat magában olyan tar­talmat, amely valamilyen irányban is kirekesztést jelen­tene, mert akkor már nem fe­lel meg önmagának.- A politikai rendsiorváltás után más rétegekből gyakran hallatszik olyan értékelés, hogy most az értelmiség került hata­lomra, jutott abszolút túlsúlyra a parlamentben és a városi ön- kormányzatokban. Miként véleke­dik erről a problémakörről? — Évszázadok óta kialakult Európában egy olyan szakér­telmiségi réteg, amelynek ha­talomban kell lenni, mert ért az állam igazgatásához. Ettől a rétegtől meg kell • különböz­tem azt a nehezen meghatá­rozható értelmiségi fajtát, amelyet sajátos, egészséges kettősség jellemez: egyrészt szakértő a maga területén, másrészt az európai kultúra humanista értékeit fokozottan képviseli, s folytonosan szem­besíti ezekkel a társadalmat. Éppen ezért e humán értelmi­ségnek kevesebb köze kell, hogy legyen a hatalomhoz, mint a szakértelmiségnek. Fon­tosnak tartom az értelmiség jelentős súlyú részvételét az .önkormányzatokban, de az a véleményem, nem kell az értel­miségnek megszállnia ezeket a hatalmi centrumokat, mert félő, hogy ez a társadalom féloldalúságához, inmobilitá­sához vezet. Akadályozhatja, 'betetlenné teheti más réteg­hez tartozók értelmiségi réteg­be kerülését, vagyis legyen­gíti az értelmiség megújulá­si képességét. I- Az értelmiség egyre terebé- lyesedő rétegén belül mind mar­kánsabban rajzolódik ki a be- avatottabbak, az elitebbnél eli­tebbek szükebb rétege. — Azt hiszem, hogy ez el­háríthatatlan, s talán termé­szetes is. Vigyázni kell azon­ban, mert a beavatottak na­gyon hamar elkülönülnek, s -csak őrzik az igazságot, anél­kül, hogy megmondanák. A Titkok ' tudásának mérhetetlen erkölcsi szerénységgel és alá­zattal kell párosulnia, hogy az elit ne sajátítsa ki a hatalmat. Mert bizony erre is van ér­telmiségi hajlandóság: az exkluzivitás, amely okozott jó- néhány elrettentő példát az utóbbi kétszáz évben. D. I. Ami az érdemrendeknél is többet ér... Karnagy, zeneszerző, egyetemi tanár, városatya. Tillai Aurél mindez együtt. De Ha csak ennyit tudunk róla, még nem tudunk semmit. Én talán olyan vagyok, mint az a falusi tanító, akinek sok mindent magának kell megol­dania. Gyakran egy-egy nép­dalfeldolgozást, megzenésí­tést a szükség hívott életre. Mindenesetre nagy szeren­csém, hogy a szakmám és a hobbim azonos, a legnagyobb örömet az jelenti nekem, ha együtt dolgozhatom a kórusta­gokkal, a dalostársaimmal, ha meg tudjuk szólaltatni azt, amit hangjegyek mögött az igazán lényeges.- Pedagógusként is sok fel­adatot meg kellett oldania, gondolom, hiszen a Mecsek Kórusnak régebben, az Egye­temi Kórusnak és a Nevelők Háza kamarakórusának ma is vezetője, a hazai és külföldi találkozók műhelyeiben vég­zett munkáról már nem is be­szélve . . .- Azt hiszem, zenére csak' zenével lehet nevelni, nem hosszú beszédekkel, üres gya­korlatokkal. Emellett azonban kell a kitartás. Engem is so­kan szigorúnak tartanak és ez igaz is. De az is, hogy ezt a pontosságot sok tanítványom is átvette. Egyébként szerin­tem jó tanárnak lenni hosszú távon kell, olyan ez, mint a kertész munkája, folyamatos és figyelmes tevékenység, néha fárasztó részletekkel .. . Tillai Aurél valóban büszke lehet, hiszen, bár nem köny- nyen, de jöttek azért az elis­merések. Ügy negyven nem­zetközi versenyen kapott kóru­saival díjat, 1 itthon pedig a legrangosabb kitüntetések közé a Liszt-, és a SZOT-díjat számítja, még akkor is, ha volt, amelyik néha évekig el­feküdt valahol a hivatalos út­vesztőkben. Talán ezért is ért­hető, ha úgy gondolja, az ér­demrendeknél is többet ér tár­sak, a közönség öröme.- Legutóbb új szerepkörbe is került, városatya lett. Mit gondol erről a feladatról? — Nem szeretném, ha ez lenne a legfontosabb területe az életemnek, de azt el kelle­ne érnünk, hogy a mi kétezer éves városunk polgárai érez­zék, ők mások mint egy más város lakói, azért is, mert tál más az építészet vagy az is­kolai oktatás szelleme... Ezt a sajátos arculatot igazán a kultúrával lehet kifejezésre jut­tatni. Tillai Aurél most hatvan­éves. Van mire visszatekinte­nie, de van mit terveznie is. Egyetemi tanárként tovább dolgozik, a kórusmozgalom ki­emelkedő személyiségeként új zenei területeket szeretne meg­hódítani együtteseivel. Nem elégedetlen azzal, ami történt eddig az életében, de úgy tartja, az embernek mégis mindig előbbre kell jutnia egy- egy lépcsőfokkal ... Hodnik I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom