Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-20 / 228. szám
to aj Dunántúli napló 1990. november 20., kedd \ Nem csalás, nem ámítás! Vála« az Új DN október 27-én kelt cikkére, melyben dr. Ébli György- né, az Állami Biztosítás- felügyelet vezetője mintegy a pszichológia nyomás eszközét alkalmazza azokkal a nagy hagyományokkal rendelkező, tőkeerős nyugati cégekkel, illetve üzletkötőikkel szemben, akik az ÁB enyhén szólva elavult üzleteinél jobb ajánlattal kopogtatnak be az ügyfelekhez. Kényelmes pozíció volt 40 éven keresztül monopolhelyzetben lenni, s a „válassz az egyféléből" logikája alapján a lakosságra szinte bármiféle konstrukciót ráerőltetni. Most azonban a magyar biztosítóknak is tudomásul kell vennie, hogy nagyhatalmi helyzete véget ért, s ha talpon akar maradni, megújulva kell bekapcsolódnia a piaci versenybe. Aki jobb, előnyösebb konstrukciót nyújt, kedvezőbb feltételeket kínál, azt fogja választani az ügyfél. Bizonyára az olvasónak is feltűnt, hogy egyetlen cég sincs konkrétan megnevezve, egyetlen jogszabályra sem történt hivatkozás. Nem véletlenül! D[. Ébli Györgyné nyilván tudja, hogy ha csak egyetlen nyugat-európai Bank vagy Biztositó nevét kiejtette volna, az hitelrontásnak, rágalmazásnak számit, s a tisztességtelen piaci magatartásért azonnal pert indítottak volna ellene. Hogy a magyar biztosítók tőkéjének több százszorosával rendelkező óriási hagyományú osztrák cégek ne teljesítenék szerződésben vállalt kötelezettségeiket, annak feltételezése az számomra elképzelhetetlen. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon az o szabad magyar ún. európai polgár, aki világútlevelével törvényes devizaszámlájával a legtöbb országba vizűm nélkül utazhat, szállodára, étteremre, kaszinóra, sorsjegyre, uram bocsá' nyilvánosházra költheti a valutáját, gazdagíthatja vele a fogyasztói társadalmat, olyan értékpapírt miért nem vásárolhat, amelynek révén devizája megduplázódva kerül vissza az országba. Nem itt kellene a jogszabályokon változtatni? Nem ebbe kellene az a bizonyos rendszerváltás? Egyébként ha az Állami Biztosításfelügyeletnél szoktak tv-t nézni, akkor egyre több nyugati biztosító cég reklámjával is találkozhattak. A csőd szélén álló, az állami költségvetésből felpumpált s o versenyhelyzetet nem vállaló magyar biztosítók ellenpropagandáját érzem ki a cikkekből és a nyilatkozatokból. Novemberben a Parlament elé kerülő deviza- törvény elfogadása remélhetőleg szükségtelenné és fölöslegessé teszi a későbbiekben hasonló tortáimé cikkek megírását. Az én ajánlatom az, hogy eltörölve a korlátokat, becsületes, tisztességes piaci versenyben mérkőzzenek meg egymással, Dr. Győrfy Mihály Pécs „A falakat nem tudom ledönteni*’ Ketyere-kálvária Hír lapunkból: A Magyar Vállalkozásfejlesztő Alapítvány induló vállalkozásokat segítő pályázatán 200 ezer forintos maximális támogatást nyert el Komanovi cs István pécsi feltaláló. Munkahelyén, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán beszélgetünk. Komanovics István főiskolai adjunktus (okleveles gépészmérnök, kazán- szakértő és géplakatos is egyben) csendes, határozott, a realitások talaján álló műszaki szakember. Érvei megfognak. Találmánya - melyet következetesen csak ketyeré- nek említ — a KOMA szén- hidrogén tüzelésű láng- és füstcsöves gőzkazánok és hatásfokuk védelmének új módszere oly egyszerű, olcsó és biztonságos, hogy akár nekem is eszembe juthatott volna. Találmányának lényege? A beépített KOMA védelmet nyújt tűztértúlterhelés, utó- éqés, a vízoldal elszennyeződése és vízlefogyás miatti kazánsérülés — robbanás ellen. Ha a füstgáz Hőmérséklete az optimális fölé emelkedik - mivel az egyértelműen valamilyen kezdődő kazán- károsodási folyamatra utal - leállítja a rendszert és jelez: a KOMÁ-val tehát nem következhet be se kazónrobba- nás, se ' valamilyen súlyos anyagi következményekkel járó kazánsérülés. Szinte mentegetőzve mondja:- Ez az egész egy konkrét eset kapcsán, egy kazánsérülés okainak visszakövetkezteté- sekor született meg. Ilyen típus vagyok. Konkrét probléma adja meg a lökést, és addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a megoldást.- De honnan ez a szakértelme?- Voltam kazánüzemvezető és energetikus, több mint másfél évtizeden ót kazánfelügyelő és tíz éve tanítok itt, a főiskolán. Hazánkban az ipari és kommunális létesítményekben körülbelül tízezer gőzkazán van és 1985. április 5-e óta - amióta szabadalmi oltalom védi a rendszeremet - 160 kazánra tudtam felszerelni. Nehéz idehaza prófétának lenni, pedig. . . De maradjunk a tényéknél! A kazánfelügyelet szerint sokévi átlagban a hazai láng- és füstcsöves gőzkazánpark mintegy öt százaléka sérüi meg. A KOMA felszereléssel ellátott gőzkazánoknál még nem fordult elő kazánsérülés, és az üzemi tapasztalatok szerint 3-15 százalékos az energiamegtakarítás. Hogy ez forintban és biztonságban mennyi hasznot hoz? Rengeteget. A KOMA MO-1 mechanikus változattal nagydíjat nyert az 1987-es Pécsi Ipari Vásáron, a hazai kazánfelügyelet is javasolja alkalmazását a -vizsgálataik alapján. Tavaly fejlesztette ki a védelem elektronikus változatát, a KOMA E—1 műszert, mely önellenőrző kivitelű, egyesíti a reteszadó és a maximummutatós hőmérő funkcióját, továbbá: a műszer memóriájában tárolt adatok egy évnél hosszabb kikapcsolás esetén sem vesznek el. — Tavaly első dijat nyertem az OMFB, az Ipari Minisztérium, az OTH, valamint az MTESZ támogatásával meghirdetett „Új, korszerű, kisüzemi termák, technológia, szolgáltatásfejlesztés 1989.” pályázatán, most megkaptam a Magyar Vállalkozásfejlesztő Alapítvány maximális, kétszázezer forintos támogatósát. A falakat mégsem tudom ledönteni. Most már magam is kihangsúlyozom: ketyeréje nem a már bekövetkezett kazánkárosodást, hanem a még csak alig megkezdődött káro- sodási folyamatot mutatja ki!- Mit kezd a kétszázezres támogatással?- Köszönettel visszamond- tam.- Miért?- Hogy más elől ne foglaljam le a pénzt. Ugyanis a pályázatnak az a lényege, hogy az így támogatott termék kerüljön ki külföldre. Ehhez viszont valuta kell. Az Alapítvány viszont csakis forintot ad, olyan kikötéssel, hogy annak fele a külföldi engedélyeztetés, megjelenés (utazás, szállás stb.) költségeinek fedezésére szolgál, és ezt is számlákkal kell bizonyítani. Tehát nem adnak valutát, a forintunk meg ugye, még nem konvertibilis. Ez tehát így zsákutca. Hívták szeptemberben Kölnbe az' I. Biztonságtechnikai Világkonferenciára, melyre va- lutáris okok miatt nem tudott kiutazni. Pedig a Német Biztonságtechnikai Felügyelet (TöV) akármiért nem küld meghívást egy világrendezvényre. Magános farkasként küzd tovább. Maga készíti a mechanikus ketyerét, az elektronikust gyártatja, s ahogy ideje engedi, a képmagnóval felszerelkezve indul útnak, hogy bizonyítsa: érdemes beépíteni a KOMÁ-t. Az energetikusok lelkesednek a találmányáért. Sokan mégis úgy érzik, hogy az fölösleges. Kilincsel, levelez, vívja a szél- malomharcót. Felajánlotta egy sor közvetítő cégnek; impexek- nek is szabadalmát, de eddig még hiába ......Olyan kevesen érte nek hazánkban a gőzkazánokhoz. . .!" - jegyzi meg. Tántorjthatatlanul hisz az igazában, s azt bizonyítani is tudja. Ezért nem adja fel. . . Nemrég levelet irt az ipari és kereskedelmi miniszternek. Reménykedik: talán előírja a ketyere használatát az Országos Energiagazdálkodási Hatóság. Esküszik rá, jól járnának a ketyerével az üzemeltetők és így az ország is. Mert az elhárított kazánsérülést nem kell kifizetni és a legolcsóbb üzemanyag az, amit meg se kell vásárolni. Murányi László A kivégzés m minap az ablakom alatt gyermekhad gyűlt össze. Xi- végzésre készültek. A hóhér szerepét egy nyolc év körüli Hú vállalta magára. Az áldozat egy tegnapról ittlelejtett gyermekjáték volt, nevezetesen egy " teherautó. Fémből készült, csicsás jószág volt, nem tartozott a miniatűr játékok családjába, platóján tán még egy csecsemönyi hely is akadt. Kié lehetett, nem tudni. Ott lapult az egyik bokor tövében, tulajdonosa tán nem is tudta, hol hagyta el, de az is lehet, örült neki, hogy elveszett, mert már a megunt játékok sorába tartozott. A játék persze erről mit sem tud hatott, küllemével, mondanám ápoltságával kinálgatta magát, gyermekkezek ölelésére, bobusgatásra vágyott. Nem tudni. A kivégzőosztag olyan volt, mint az életben. Szabályszerűen mégyszögesitett. 'Középen a hóhér és az áldozat. Az áldozat örüli ennyi megbecsülésnek. Nini, ennyi gyermekszem tapad rá, mind öt gusztálja. Kellette is magát, chogyan csak tőle tellett. A sápadó naplényt igyekezett megsokszorozni, de fiaskót vallott, Így hát szerényen, szemérmesen várta az eseményeket. Amelyék tnem ikésték. A hóhér előbb büszkén körülhordozta tekintetét az egybegyűlteken, majd lassú mozdulattal rátaposott az autóra. Az állta a támadást, a mozdulói sem vonalaiban, sem helyzetében nem okozott változást. A láb most egyszerre pöröllyé változott. Gyorsabb ütemű, erőteljes rúgások érték a játékot, amely most már a hátára lordult, továbbgurult, valójában azonban mégsem engedett az atrocitásnak. A hóhér tekintélye megingott. Nolene, nem bír ezzel a kis semmivel? Most már két lábbal ugrált az áldozaton, egyre több sikerrel. Előbb a vezetőfülke teteje -horpadt be, majd a plató nyomorult meg, végül ronccsá vált a játék. A kis hóhér még egyet-kettőt rúgott a játékon, mintegy levezetésképpen, aztán méla undorral lellordult áldozatától. Honnan tudhatta, sejthette volna, hogy most log elszabadulni a pokol? Mert a .kibichad génjei megértették a jelet! Most már övék a terep! Neki is álltak tisztességesen, hogy befejezzék a „munkát". Egy perc múlva tizen ugráltak az autón, amely most már számot vetett sorsával. A tomboló, lenekedett orgia végére megsemmisüllen, laposra taposva ott maradt a játéktér közepén. A kis hóhérok még vetettek rá egy pillantást, de ez nem a részvét, inkább a büszke öntudat pillantása volt. A játék megszűnt, kimúlt, nem volt többé. Csak egy darabnyi fémtárgy a kavicsos homokban, megfosztva kecsességétől, értelmétől és céljától. Elgondolkodtam! Nicsak, cseppben a tenger! Nem igy válik-e napjainkban konccá sok nemes érv, gondolat, nem egyszer hit, elv, vágy, ember? Nem akad-e mindig mindenhol valaki, aki összeszoritott lógókkal, kitapintho- tatlan és érthetetlen okokból beletapos valamibe, valakibe, valakikbe? Hogy aztán öntudata csúcsán otthagyja koncnak, áldozatnak a megkezdett munkát. És tetszelegjen a társada lom igazságszolgáltatójának hiúskodó szerepében. A végrehajtó igy önkényesen .teremt kategóriát, saját elképzeléseit, vágyait engedi szabadjára. Nem egyszer még azt sem. Csupán szerepelni akar, kitűnni, megalázni. És előre nem is tudja, tudhatja, hogy társakra talál, akik igazolni lógják tetteit, szándékait. Még az eszközeit is! Mert az elto posott, a megsemmisített többé nem tud lelkelni. Nem tudja elmondani, hogy igaztalanul érték a rúgások, feleslegesen kellett odaadnia az életét, reményeit, erkölcseit, jövőjét. Vajha a sors lehetővé tenné, hogy a megtaposottak világgá kürtölhessék, milyen gonosz szándékok martalékává kellett válniok, milyén semmitérő lábak tiporták el, milyen kisstílű szélhámosok aljas ösztöneinek lettek áldozatává. Mennyi köztünk mosolygó, magát kellető hóhérocska som- lordálhatna szégyenében a sarokba, dobhatná el kivagyiságát. P edig ők itt vannak, köztünk élnek. Aljasságukhoz nem egyszer mi magunk nyújtunk segítséget, meghurcoltatásuk ellen pedig védelmet. Az a társadalom, amely ösztöneiknek mindennap ki van téve! Nem kéne leiébredni néha? Sokrétás András E rre a házra valóban költöttek. Bevakolták, megerősítették a hosz- szú folyosót, kerítést építettek, rendbe tették az egyik szobát és hozzákezdtek a másikhoz is. Az először kapott hatvanezer forinttal már el is számolt a fiatalasszony, a másodszor adott hatvanezerről most kellene. Számlákkal. Ez az előfeltétele annak, hogy esetleg újabb összeget kapjon a még visszalévő munkákra. „Sürgős" megerősítéssel jött az üzenet a Pécs környéki kis faluból a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézethez. A lényege, hogy a fiatalasszony várja a GYIVI munkatársait. Még aznap kimentek. Régóta jól ismerik a huszonéves fiatal nőt, aki hívto őket, intézeti gyerekük volt, aki felnőve hosszú ideig sodródott, de tolón most kiköt valaki mellett. A férfinak, akivel ósszeköltözött, saját, de alapos felújításra váró háza van. Ezt kezdték el együtt és énhez kért úgynevezett életbeindítási támogatást a fiatalasszony. Hogy kap-e további segítséget, vagy sem, azt nem tudom, de nem is irigylem azokat, akiknek ebben dönteniük kell. Több okból. Egyrészt azért, mert a fiatalaszszony nem titkolta, hogy a második hatvanezer forintból nemcsak a házra költöttek. Falvédőt, kályhát és hízónak való malacot is vásároltak, s ezzel - ha nem is szabályos — egyet lehet érteni. Ugyanakkor gyakran emlegette a közelgő búcsút, ami az élettársa családjában egyben ke resztelőt is jelent, nagy a rokonság, jönnek o vendégek. Könnyen elképzelhető, hogy a népes ünnep közeledtével vált ilyen sürgőssé a további támogatós kérése. Az életbeindítási segély jó célt szolgál. A rendezetlen családi háttér nélkül felnövő fiatalok önálló életkezdését alapozza meg. Azokét, akik nem számíthatnak sehonnét semmilyen támogatásra, s akiket óhatatlanul a lecsúszás, a lezüllés fenyeget, ha az utcán kezdik a felnőtt életüket. Csakhogy nincsenek garanciák arra, hogy ez az állami adomány valóban azt szolgálja, amire szánják. Akik döntenek róla, kockáztatnak. Abbon a reményben, hogy a gyerekek valóban megkapaszkodnak ebből a pénzből. Az országos tapasztalatok vegyesek. Volt, aki két napon át több vóiosbon taxival járta belőle az éttermeket, szórakozóhelyeket, mások vettek egy komfortos falusi házat és elkezdték rendbe hozni. Idén 156-an kértek és 68-an kaptak életbeindítási támogatást a GYIVI-től. A kilencmillió forintból hatmilliót adtak harminc fiatalnak lakásvásárláshoz, harmincnyolcnak pedig hárommilliót bútor, tartós fo gyasztósi cikk vételéhez. Lehet, hogy egy idő múlva nem ilyen lármában és ösz- szegben adják majd az életbeindítási támogatást. Feltételezhető. hogy a családi pótlék — ami áprilistól alanyi jogon jár az intézetben élő gyerekeknek is - kiváltja, vagy kiegészíti ezt a támogatási formát. Évek során szép összegre emelkedhet a jelenlegi havi 2170 forint, amit az intézetek tekerékban gyűjtenek a gyveteknek. Ugyanakkor néhány kérdés tisztázásra vár. Például az, hogy nem válhot-e rejtett segélyezéssé ez a családi pótlék? Azon szülők közül, akik időközben rendezték körülményeiket és hazavitték a gyerekeiket. Néhány már most jelentkezett a GYIVI-nél a családi pótlékot kérve, mondván, hogy kell a gyerekeknek télikabátra, csizmára, tüzelőre. Amig a gyermek kiskorú, a gyámhatóság szava a döntő, de ha betölti a 18. életévét nem szólhatnak bele, hogy mire költi a pénzt. A másik, hogy miért csak az OTP-ben, s miért nem abban a pénzintézetben gyűjthető o gyerekek pénze, amelyik o legtöbb ka- metot fizeti? M indez egyelőre a levegőben lóg. Már csak azért is, mert a társadalombiztosítás még nem is utalta át az OTP-hez a több, mint hatszáz enntett baranyai gyermek családi pótlékát, s így ez a pénz hónapok óta nem is kamatozik. Kockázat T. E.
