Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-01 / 209. szám

1990. november 1., csütörtök ui Dunántúli napló 3 Négy kisközség új iskolája Magyarmecskén Újra nyitják a szemét- ledobókat Ismét megnyitják a PiK eme­letei házainak szemétledobóit, amelyeket a KÖJÁL fertőzés­veszély miatt záratott Je. A szökséges fertőtlenítéseket el­végezték, így a PIK nem vár a KÖJÁL további intézkedésé­re, hanem november elsejével a házkezelőségek mindenütt 'megnyitják a szemétledobókat, kivéve ott, ahol a lakók egyéb­ként sem igényelték az üzem­ben tartást. A szemétledobók további üzemeltetésével kapcsoJatos terveket november 6-án vitat­ják meg a PIK szakemberei a KÖJÁL-lal. Elöljáróban a PIK annyit Ígért, hogy vala­milyen mértékben feltétlenül rendszeresebbé teszik a sze­métledobók tisztítását és kar­bantartását. Eddig ugyanis ál­talában negyedévenként, sőt Kertvárosban csak a csőszer­kezet dugulásakor végeztek fertőtlenítést. A legjobb meg­oldás a hetente, kéthetente végzett mosás lenne, de az ingatlankezelő központilag 'meghatározott normatíva sze­rint dolgozik, az anyagi fede­zet Ih'iánya miatt ezt nem tudja teljesíteni. A fertőzésve­szély kialakulását viszont min­denképpen meg kell akadá­lyozni, ezt szem előtt ^tartva, a PIK nyáron gyakrabban fer­tőtleníti a panelházgk szemét­ledobóinak csőszerkezetét. A közelmúltban adták át Magyarmecskén négy kisköz- sén új általános iskoláját. A gyermekek eddig a falu há­rom különböző helyén lévő épületében ültek és okosodtak padjaikban. Az egyikbe kan­nával vitték a nebulók a vi­zet, mert az bizony ott hiány­zott. A másikban viszont volt szénkályha, igaz, az füstölt, de a harmadikban egy idő­ben leginkább csak didereg­tek a gyerekek, amott a fű­tés lógott ki a sorból. A világos, tiszta és közpon- tifűtéses tantermeik miatt igen vidám a tanulósereg. De örült a négy község lakossá­ga is, hogy csemetéik méltó körülmények között tanulhat­nak. Csak annyit mondtak: „Nálunk, az Ormánságban nagyszerű dolog ez." Nagy­szabású ünnepséget szervez­tek ezért, amelyre a megyé­ből, de az országból is sok vendég volt hivatalos’. A zűr­zavaros hétvége miatt András- lalvy Bertalan miniszter levél­ben, a francia nagykövet pe­dig táviratban köszöntötte az új iskolát, ahol mór régebb- óta komoly szinten oktatják a franciát. A környező községek önkor­mányzati képviselői, polgár- mesterei, a tsz vezetői, a rendőrőrs parancsnoka meg­tisztelte a számukra is öröm­teli eseményt. Magyanmecske lakói csak azt fájlalták, hogy nem a nemrégiben megvá­lasztott polgármester adta át az iskolát a tantestületnek és a gyermekeknek. Nem jelent meg az avatáson. Derdák Tibor tanár, ország- gyűlési képviselő nyílt levél­ben fordult a polgármester­hez, Balogh Imréhez (a volt tanácselnökhöz). Próbáltuk megkeresni mi is, de sem ott­honában, sem hivatalában nem találtuk meg. A vb-tit- kár-jegyző, Tessedik László furcsállta jöttürtket és érdek­lődésünket:- Miért lenne bent, ő csak tiszteletdíjas. Különben is kés­ve kapta a meghívót. Sz. J,. Árvízvédelem Szélesítik, magasítják Mohácsnál a dunai támfalat (Folytatásai 1. oldalról) védelem biztonságát szolgáló támfal erősítő és magasító munkákhoz. A beruházás első fázisában tavaly befejeződött az úgynevezett előkészítő sza­kasz, amikor területet biztosí­tottak. Ez év ta va szá n a Dél - dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság építési üzemének kivitelezésében meg­kezdték a második ütemet. Szomolányi Tibor, a KÖVIVIG kárelhárítási osztályának cso­portvezetője, a beruházás mű­szaki felelőse elmondta, hogy jelenleg a tervezetthez képest jobban állnak. így minden feltétel adott ahhoz, hogy a csónakháztól észak—déli irány­ban elkészülnek a betonfal szélesítésével és 60 cm-es ma­gasításával, sőt, a csónakház fölötti szakaszt megerősíthetik. Ezért az 1990-re előirányzott 40 milliós költséget 8 millióval megtoldják. Jövőre a komple­járóig jutnak el, majd a déli rész következik. A befejezést 1992-re vállalták úgy, hogy az évente 40 millió forintos be­ruházás keretében a támfal mögötti járda, a csapadékvíz elvezetés, a tereprendezés, a külső sétány szélesítése is meglesz. Egyébként a sétány gyöngykavics burkolatot kap, ■ú'i padokat helyeznek el és dísznövényeket ültetnek. A falnak a Duna felől maga a betonzsalu ad egy esztétikus felületet, belső oldalát pedig műgyanta alapanyagú festés­sel díszítik. Mohács város tanácsa a támfal tetejére kerülő díszítő­elemeket megrendelte, s erre kerülnek majd 20 méterenként a közvilágítási lámpák, ame­lyek tartó kandelábereit a' helyi vasöntödében számíta­nak legyártani. A Duna teljes magyarorszá­gi szakaszán országos prog­ram keretében a mohácsi munkákkal fejeződik be a víz­ügyi kormányzat által finan­szírozott árvízvédelmi munka. A szakemberek pedig úgy tart­ják, hogy minél távolabb va­gyunk időben egy árvíztől, an­nál előbb számíthatunk az újabbra. Nos, reméljük, a mo­hácsiak egy része által kido­bott pénznek hitt beruházás, alkalom adtán jó szolgálatot tesz a város védelmében. Berta Mária A jövő útja a magángazdák állandó továbbképzése Ingyenes kistermelői, baromfitenyésztői tanfolyam y- Jó, hogy van ilyen képzés - mondja a Szentlőrincen kezdődött ingyenes kistermelői baromfitenyésztői tanfolyamról a 18 éves Pusch Szilárd He- lesfáról. - Még a mezőgazda- sági szakközépiskolába járok, de már most munkahely után kell néznem, mert azoktól, akik végeztek, olyan hírek jön­nek, hogy nincs álláslehetőség. Nekem szimpatikus a kisterme­lés, ha nem találok munkát, megpróbálkozom . . . Különféle fajták, hibridek bemutatása; tojás- és máj-, tolltermelési, hizlalási szakis­meretek átadása; tenyészállat­tartási, takarmányozási, állat­egészségügyi szaktanácsadás 'is szerepel a szentlőrinci Új­helyi Szilárd Mezőgazdasági Szakközépiskola és a Mező- gazdasági Kistermelők Bara­nya Megyei Szövetsége által közösen szervezett 3 hónapos tanfolyam főbb témái között. Az oktatás létrejöttéhez szük­séges anyagi fedezetet a Ba­romfifeldolgozó és a Gabona­forgalmi Vállalat, valamint a Bólyi Kombinát és a Vaskúti Tsz teremtette elő. — Megéri-e a baromfifeldol­gozónak egy ilyen ingyenes tanfolyamot támogatni, mivel több jel is arra mutat, hogy gondban van az ágazat? — kérdeztük Deme Jánost, a vál­lalat igazgatóját. — Mindenképpen megéri, hi­szen az olcsó baromfitermé­kekre mindig lesz kereslet. Az egész baromfiipar mintegy 50 százalékban exportra termel, ez sem mutat negatív tendenciát. A gondok arra vezethetőek vissza, hogy az állami szub­venciót 20 százalékkal csök­kentették, és ez elvitte szinte az egész ágazat nyereségét. Azt még hozzá kell tenni, hogy Nyugat-Európában a tá­mogatási mérték meghaladja a hazait.- Meg kell tanulniuk g ma­gángazdáknak a mezőgazda­ságot, mert ez egy széles kö­rű, komoly tudást igénylő szakma — mondotta Litter Jó­zsef, a tanfolyamnak helyet adó szakközépiskola igazgató­ja. - A privatizáció nem a szövegen, a beszéden múlik, ezért fel kell arra szakmailag készítenünk a kistermelést. Ar­ra, hogy valóban sikerrel csi­nálja, amibe belevágott, amit kíván a piac. A jövő útja a mezőgazdaságban a magán­gazdák állandó képzése, to­vábbképzése kell, hogy legyen. A tanfolyamra jelentkezők fele huszonéves, de vannak nyugdíjasok is. A képzés után az iskola oklevelet ad speciá­lis baromfitenyésztői képesí­tésről. De a lényeg nem a „papír", ahogy egy példával illusztrálta Litter József:- Egy 10-15 négyzetméteres helyiségbe 60—100 tyúkot lehet telepíteni. Megfelelő kezelés­sel annyi tojást képes egy idős házaspár is termelni, amely felér egy nyugdíjjal. Sz. J. Halottaink H ányféle az életünk, s milyen a halálunk? S ha már végleg elköl­töztünk éz öreg sárgolyóról, vajon végképp, elmentünk? Az egyszer volt egy ember jelzése csa'k a fejfánk, vagy az egyre halványabb felirat, amíg még egyálta­lán kiolvasható, eligazító táblája az emlékezetnék? A csinos, fiatal özvegyen jól áll a fekete. Ezt tudja is magáról, s viseli is a „hi­vatalos" gyászévben, sőt, azon túl is. Vonzó jelen­ség. Magára vonja a sze­met, részvétre nyitja az aj­kat. S valójában nem so­kan tudják, hogy hogyan is éltek együtt. Kutya—macs­ka házasság volt az övék, s bár oroszlánrésze volt a férje szív-halálában, most övé a teljes gyász minden joga. Szegény-volt-barátom továbbra is él néhányunk emlékezetében, s addig lé­tezik bennünk, amíg mi ma­gunk is nem követjük őt. De külső jegyeiben is hi­valkodóan a gyász csakis az özvegyé. De gyászol-e való­jában? Erzsi néni gyásza élete végéig tart. Jóban, rossz­ban társa volt férjének, s most öregségére olyan egye­dül maradt, akár az ujjam. Turkálókban talált magának gyászhoz illő ruhát, napon­ta kijár a temetőbe és vi­gasztalhatatlan. „Karcsi itt­hagyott - mondja, s csillo­gó gyász-gyöngy jelenik meg, s hízik egyre nagyobb­ra a szeme sarkában. — Mi lesz most velem, nélküle?” Nem tudom. Karcsi bácsi elment, s akarata él len éré magával vitte megélhetésük másik felét jelentő kisnyug- díját is. Erzsi néni egyedül maradt és a teljes létbizony­talanságban. Ritkán jutok el csak úgy a temetőbe, hogy megláto­gassam szüleim közös ko- lumbári urnát. Többnyire va­lami ismerősöm, rokonom, barátom temetésén teszem meg a tisztelgő látogatást közös nyughelyükhöz, s olyankor mindannyiszor fur­dal a bűntudat: miért nem gyakrabban. Apámra alig emlékszem — hisz még négy­éves sem voltam, amikor meghalt —, így aztán anyám ■hangját vélem hallani a márványtábla mögül. Vagy csak belülről? „Jól vagy kis­fiam? Zsoltinak van már munkája? Eszter jól tanul a gimnáziumban? Klárika el­sős elemisként gyűjti a pi­ros pontokat? Katácska is várja az iskolát? Klári ho­gyan boldogul az egyetem­mel?” Nem tudom, álmo­dom-e, vagy tényleg anyám 'kérdi ezeket? De, hisz már ő is tizennégy éve, hogy nem él közöttünk! Csak'ben- aem (és remélem, még so­kunkban), s talán innen a legfrissebb, velem, velünk kapcsolatos információi? S lám, még most is hogy félt és aggódik! S mennyire ki- halli'k kérdéseiből az őszin­te kíváncsiság . . . Néha lá- tom-hallom Feri \ bátyámat is. Tehát valójában ő sem halt meg?! Tudom, a halottaink nem követelőznek, ha csak oly­kor-olykor jutunk el nyug­helyükhöz egy-egy szál, vagy csokor virággal, gyertyával, mécsessel. Megértik, elné­zik ezt nekünk, mert tudják: egyre rohanóbb az életűnik. És mégis mennyire hálásak ezért a ritka látogatásain­kért! S mennyire megnyug­tatnak az általuk teremtett néhány perces nyugalom­szigettel. Olyan jó, annyi energiá­val tölt fel ez a síri csend, a hajdan-élők társasága. Úgyis itt kötünk ki mind­annyian előbb-utóbb! S'lám, írni élők, idefent, hogy öl- j ü k eg ym á st m i n de nn e I, m i n - denért. Ahelyett, hogy a harmóniát, a szeretetet igye­keznénk kiépíteni, a megér­tést, a lehetséges megbo­csátást és elnézést erősíte­nénk magunkban. Jó lenne idefent is a ha- lottaínk értünk aggódó sze- retetéből minél több! Pe­dig ez - amíg bennünk él­nek - sugárzik belőlük. Sü­ketek vagyunk rá? Vagy az élők vélt igazával nemvesz- szü'k őket komolyan? Köny- nyű nekik! - legyinthetünk, 'hiszen mi még élünk! Az igaz, de ők valameny- nyien nagyszülőik, szülők, gyerekek, unokák, barátok, ismerősök, cimborák, sőt, még a hajdanvolt ellensé­geink is - bennünk élnek tovább. A halottak, velünk, örökké élnek. E nyhe fuvallat táncoltat­ja a gyertyalángokat, zörgeti a virágokat, le­hajtott fejjel, halk léptekkel járjuk a temetőt szeretteink sírját keresve, míg kezünk babrál a gyufával, a virág­csokorral, életre kelnék, ala­kot öltenek bennünk a len­tiek. Simogatást érzek az arcomon. „Anyu" — mon­dom, s keresem madárcson- tú kezét, de hiába, azt töb­bé már vissza nem simo­gathatom. De hangját hall­hatóvá teszi számomra az emlékezet. S ismét - halá­la óta mindig - most is azt suttogja: „Kisfiam, vigyázz •magadra, vigyázzatok egy­másra !" Murányi László Tám László felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom