Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-18 / 226. szám
A parlament alelnöke a kormányválságról és másról Dörnbach Alajos dr., a parlament egyik alelnöke eddigi élete során sem a szerencséjére, sem balszerencséjére nem „panaszkodhatott". Bár 1956-ban tevékeny szerepet vállalt a pesti egyetemi' forradalmi bizottság és a nemzetőrség munkájában, 1958-ban minden probléma nélkül hozzájutott a jogi diplomához. Egy év múlva viszont lecsukták, s ügyvédi pályáját csak 1964-ben kezdhette el. Nem csoda hát, hogy szabadulása után a „föld alatti" ellenzék egyik markáns egyéniségévé nőtte ki magát. A nyolcvanas években a SZETA aktivistájaként, ellenzéki lapok szerkesztőinek védőügyvédéként, 9 a Nagy Imre-per felülvizsgálatának egyik kezdeményezőjeként vált ismertté." A Történelmi Igazságtétel Bizottság nevében a Németh-kormánytól már 1989 elején az ’56-osok rehabilitációját kérte.- Alelnök úr, tudomásom szerint másfél év alatt sem „Sokan bosszúért kiáltanak” Mi lesz ’56 bűnöseivel ? sikerült elérniük, amit szerettek volna . . . — Azért ez nem egészen Így van. Annak idején Németh Miklóséktól jogi, politikai és erkölcsi rehabilitációt követeltünk, s ez megvalósult. — Ügy emlékszem, anyagi kárpótlásról is szó volt akkoriban .. . Ezt a követelést sem Németh Miklósék, sem a jelenlegi kormány nem teljesítette. — Nyolcvankilenc második felében fogalmaztuk meg először azt, hogy a sztálinizmus idejének politikai üldözöttjei anyagi természetű kárpótlást is kell, hogy kapjanak. ,Nem kártérítést tehát, hiszen abban az esetben akkora összegről lenne szó, amit nem lenne képes kifizetni az ország. Másrészt, egy elrontott életért miként lehetne bárkit is kár- tépteni? Az előző kormány ugyan bizonyos kategóriák részére 500 forintos nyugdíjemelést adott, de ez ellen személy szerint mór akkor tiltakoztam. Ez a pénz megalázóan kevés, ráadásul az egykori üldözötteket irritálja is a diszkrimináció. Nekem az a véleményem, nem szabad különbséget tenni az üldözöttek között, illetve, ha igen, akkor a legrászoruitabbaknak kell először elégtételt adni. Legalább is anyagi téren.- Ezért is hagyta ott a TIB-et?- Nem hagytam ott, hiszen ma is a bizottság tagja vagyok. Más kérdés, hogy képviselőként, s a parlament alelnökeként valóban nem marad elég energiám arra, hogy a bizottság munkájában ugyanolyan aktivitással vegyek részt, mint eddig.- Visszatérve az ötvenhatosokra: a törvénysértéseknek nem csak áldozatai, de elkövetői is voltak. — A felelősség kérdése nagyon kényes dolog, sokan bosszúért kiáltanak,. mások viszont azt mondják, inkább előre nézzünk. Az én véleményem: a már elévült ügyekért senkit nem lehet felelősségre vonni, márpedig a súlyosabb bűncselekményeket több mint 20 évvel ezelőtt követték el. S ennek talán örülni is 'lehet. Nem az ö, inkább a magunk védelmében. Hogy tiszták maradjunk, hogy ne szennyeződjünk be...- Két rövid kérdés, de már a jelennel kapcsolatban. Az egyik: milyen pletykákat lehet hallani • a parlamentben, mihez kezd Pozs- gay Imre, miután kilépett a Szocialista Pártból?- Erről a kérdésről magam is csak annyit tudok, amennyit az újságokban olvashattunk. Nem tudom, mit akar csinálni a jövőben a képviselő úr.- Ha , égy miniszterelnök minisztereket vált le, azt a világon mindenütt kormány- válságként aposztrofálják. Hagyjuk tehát a ,,kormány- átalakítás" kifejezést: mit tud arról, kinek kell mennie, s főként arról, mi lesz a baranyai miniszterek sorsa?- A miniszterelnök úr elképzelései, azt hiszem, még nem publikusak, s ezért, úgy gondolom, folyosói pletykák tárgyát sem képezhetik. Ilyesmiről nyilatkozni egyelőre felelőtlenség is lenne. Pauska Zsolt Interjú a magyar katonai elhárítás főnökével Kémek a hadseregben? Kipakolva minden szék o pécsi Nevelési Központ Művelődési Házának nagyterméből. Állva élvezheti mindenki az egyik legjobb magyar együttes, a Bikini koncertjét. 2—300 ember él ezzel a lehetőséggel, zömében tizenévesek. A zenekar jó, a hangosítás hosszú ideig borzalmas, a szövegek politikus csengésűek. D. Nagy Lajossal beszélgetünk.- Sajnálom, hogy ily kevesen voltak ma . . .- Ne sajnáld, a gazdasági helyzet meggátolja sokak eljövetelét, nemcsak koncertekre, moziba is.- „ Félek, hogy a ködbe veszek", énekelte az együttes egyik dalában .. .- Én nem félek ettől. Mindig tudom, merre megyek.- És merre?- Nehéz részletezni,. . . Dolgozunk az új lemezünkön, ami tavasszal jelenik majd meg. Mostanában azért nem készítettünk új dalokat, mert külföldi megrendelésekre dolgoztunk lemezeken.- Miben tudnék a legjobban segíteni az együttesnek?- Hogy megírod a cikket, úgy?- Igen.- Nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha leírnád, hogy a Bikini Európa legjobb együttese, de ez meg hülyeség. Nem akarlak befolyásolni, de ne legyél végső döntőbíró egyszemélyben soha.- Köszönöm a tanácsot. Mi a véleményed arról, hogy harminc éven lelüliek írnak és játszanak tiniknek, akik kedvelik ezt a zenét. . .- Rosszul látod ezt a dolgot. Mondok valamit: Grim is elmúlt már negyven éves, amikor a legjobb meséit megírta 4-6’ éveseknek... A tapasztalat sokat számít.- Van arról szó, hogy Nagy Feró visszakerül a Bikinibe?- Itt nem arról van szó, hogy elhajítani vagy visszavenni. Ha van kedve ír nekünk, ha nincs, nem ír. Megkeressük, ha lesz olyan nóta, amihez szeretnénk, ha ő Írna szöveget. (Csak zárójelben a hangszeres tudás valamennyi tagnál kiváló. Egyikük, Kató Zoltán komlói, és aki - idézve egy régi dalszöveget — szinte „úgy fújta a szaxit, hogy kiegyenesedik".) (bozsik) Rallay Ernő államtitkár legutóbb Bécsben vázolta az új magyar katonai doktrínát, melynek egyik lényegi pontja: hazánknak per pillanat nincs potenciális ellensége. Ezzel eltörlődött a közel 40 éves „ellenségkép"; a NATO vicsorgó urairól készült karikatúra a lomtárba került. Ugyanakkor — 'vélem én — éppen ilyen átmeneti időkben éled a hírszerzés, próbál az új helyzetben megmelegedni,, tanyát ütni a társadalmilag zilált keleti országokban . . . — ön feltehetően ismeri ezt a kilejezést: tégla . . .? A Nemzetbiztonsági Hivatal .épületében tettem föl azt a kérdést dr. Gvaraki Károly ezredesnek, a Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjének, aki alig egy hónapja a- katonai elhárítás főnöke, s vezeti az eqykor llll/4-es csoportfőnökség alaposan átszervezett csapatát. — Hogyne ismerném — kapom a választ. * — Én az ön helyében leginkább attól tartanék, hogy itt, házon belül ne akadjon belőlük egy sem. — Jól látja a dolgokat. S mi mindent megteszünk azért, hogy körünkben ne futkossanak Végvári őrnagyok . . . — Pár napja olvastam a • lapokban, hogy a német hadseregben közel 100 lölötti KGB-ügynökről tudnak. Nálunk mi a helyzet...? — Vártam ezt a kérdést, s megpróbálok rá kerülő úton válaszolni, hogy azért mindenki értse. Elviekben elképzelhető, hogy nálunk is akadnak KGB-ügynökök, illetve máshonnan, akár közvetlen szomszédainktól, akár távolabbról érkezett kémek, de mi még nem találkoztunk velük. Legalábbis a hadseregben nem. ön is bizonyára tudja, hogy a Varsói Szerződés tagállamai között bizonyos kétoldalú megállapodások is léteztek, s ezen belül a katonai elhárítások, biztonsági szolgálatok között is volt információcsere. Ezek újabb megállapodások megkötéséig föl vannak függesztve. Magyarán: feladatunk, hogy az esetlegesen ma is meglévő belső ügynökök — téglák - hálózatát fölgöngyölítsük . . . Beépülésüket megakadályozzuk. De ez csak eqy, a feladataink között.- önök átszervezték a lll/4-est. . . — Igen. A közvélemény előtt más ismert a Dunagate botrány nyomán fölszámolt III/3- as csoportfőnökség ügye, s a Nemzetbiztonsági Hivatalban a Boros miniszter úr által eltávolított emberek témája. (Ugyan a miniszter úr nem mondta el, hogy milyen szisz-téma alapján távolított el bizonyos embereket, nem is az én dolgom, hogy ezt kommentáljam, de biztosan megfontoltan tette. A Katonai Biztonsági Hivatal nem volt sose annyira szem előtt, mint más civil-biztonsági hivatalok. Szőkébb a kör is; a Magyar Honvédség belső biztonsága a tét, s itt jobban lehatárolhatok a tevékenységi körök, mint másutt. Ezért nem volt szükség hasonló módon lépni, mint más hazai titkosszolgálatoknál. Átvilágítva a szervezetünket, racionalizáltuk a feladatköröket. öt főnökség közül hármat fölszámoltunk, leépítettük a belső létszámot ... Ki közös megegyezéssel nyugdíjba ment, ki - lévén katona — más feladatot kapott. Korábban a katonai elhárítás is a BM-hez tartozott, így a köreinkben dolgozó néhány rendőrtől is elköszöntünk. A KBH tisztán katonai szervezet lett.- ön a kémelháritás mellett több leladatról is szólt. . .- Miénk a biztonsági okmányok védelme, a katonai objektumok, lőszerraktárok biztonsága, vagy mondjuk a különösen fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek — tudtukkal történő - védelme. Természetesen figyelünk hatókörünkben az állam elleni bűncselekmények megelőzésére, terrorcselekményékre, harckészültséa veszélyeztetésére, eqyebekre.- Konkrét példát mondana?- Legutóbb megakadályoztuk jó földerítéssel egy lőszerraktár felrobbantását. Mit ne mondjak: már alá volt aknázva, csak a ayutacsot kellett volna begyújtani.- Ezek szerint az ördög nem alszik?- Nem, nem. Vannak olyan országok, akár környezők, avagy mások, melyek enyhülés ide, enyhülés oda, fokozzák tevékenységüket hazánk irányába. Kíváncsiak a mi titkainkra. Ezért mi így, békében is talólkozgatunk ellenséggel, mert mindazok a személyek, akik törvénytelenül, titkos módszerekkel igyekeznek információkat gyűjteni, ellenünkre vannak. Kozma Ferenc Ma esfe a tévében Újra Erzsébetdíj Spéter Erzsébet nyilatkozik lapunknak Ma este a tévé is közvetíti a 111. Erzsébet-díj átadása alkalmából a héten Szegeden rendezett ünnepi műsor részleteit, a program Bodrogi Gyula rendezésében látható. Spéter Erzsébet immár harmadszor ajánlott fel dyat magyar művészeknek. Egy előzetesen megbízott kuratórium választotta ki az adott kategóriákban idén legméltóbbnak Ítélt embereket, aztán pedig választhatott a közönség, a művészetet szerető emberek sokasága is, a legkülönbözőbb lapokban megjelent szavazócédulák alapján. A díjat alapító 75 éves hölgyet Szegeden értük el.- Azért is örülök, hogy a tizenhárom kategória díjait Szegeden adják idén át, mert az alapítvánnyal az egész magyar művészeti életet támogatni kívántam. Szeged jelentkezett először, hogy szívesen rendezi meg a programot.- Más lesz az idei diját- adási ünnepség mint korábban?- Minden anya szereti a gyermekét. Hadd ne ítélkezzek én a műsorról. Mindenesetre az érdeklődést mutatja, hogy több, mint ötvenezer ember küldte be szavazatát, és ezek alapján alakult ki a sorrend.- Mennyi pénzt ajánlott lel idén erre a célra?- Jóval többet, mint egy vagy két éve. Idén 80 ezer dollárt osztanak szét.- Jövőre?- Szeretném folytatni. Az Erzsébetdíj nyertesei Az átadás sorrendjében az alábbiak vehették át az Erzsé- bet-dijat kategóriánként - drámaíró: Spirá György, színházi rendező: Vámos László, operaénekesnő: Kincses Veronika, filmszínész: Cserhalmi György, operaénekes: Sólyom Nagy Sándor, színésznő: Osz- vald Marika, filmszínésznő: Bánsági Ildikó, rádió-tévészi- nésznő: Káldy Nóra, rádió- tévészínész: Mensáros László, színész: Huszti Péter, humorista: Mikó István színművész. A Szí Ivánia-díj jutalmazott ja: Csiky András (Kolozsvár); az Életmű-díjat Simánd y Jó zsefnek nyújtották át. A rádió meghívta Demszky Gábor fővárosi főpolgármestert egy kis beszélgetésre és nemcsak a ripo-rternő, hanem a betelefonáló hallgatók kérdéseire is szívesen-gondosan válaszolt. A hajléktalanok, a várótermi lakók sorsát illetően valaki azzal a javaslattal élt, hogy az országban itt- ott elnéptelenedett falvakat 'kellene felkínálni nekik, az elhagyott, öreg házakba beköltözhetnének, meg hát van föld, dolgozhatná nak, ellátásukról saját maguk gondoskodhatnának. A főpolgármester tisztelettel fogadta az ötletet, elvégre érződik bélőle a segíteni akarás, ám meddő kísérlet lenne letelepítésük, hiszen a hajléktalanok zöme városi közegben élt és él, a paraszti munkát és életformát nem ismerik: a falusi miliő távol áll az ő világképüktől. Hogy más — szinte áthághatatlan — akadályokról ne is beszéljünk, például az anyagiakról (kezdő tőke, uramisten!) meg aztán a kitelepülés önkéntességéről például... Am a riporternő jónak találja az ötletet és megpróbálja meggyőzni a főpolgármestert, mondván: „...Végül is fölnevelne negyven-ötven tyúkot o hajléktalan családja. ha hetente levágnnáak egykét baromfit, már könnyebb lenne . . ." Nem akarom megbántani a kis kolleginát — remélem, nem sértődik meg —, de azért ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy ő kiáll a naiv ötlet mellett, megtoldva még naivabb saját ötletével. Egészen leegyszerűsítve: amíg az ötven csirke tyúkokká nevelődik, addig jócskán fogyasztanak a 900-1200 forintos mázsányi kukoricából (kezdetben ennek őrleményéből), a táp sem olcsó, de tegyük fel, hogy gazdálkodásra biztatván a pesti hajléktalant, megtermelheti ugyan a kukoricát és más éleséget, de ahhoz földterület is kell, meg eszköz a műveléshez, és akkor ez még csak kukorica, és ez még csak tyúk, amelyeket hétvégén megesznek, és mi lesz a többi napokon a „menü”? Nem én mondom, szakem berek állítják — éppen a most lassan zajló földosztásfoglalás idején —, hogy 10 hektárnyi mezőgazdasági területen beindítandó farmergazdálkodáshoz négy-ötmillió forint tőke szükséges. Erő- és munkagépekről van szó, vagy ígásállatokról, épületekről, vetőmagok mázsáiról, műtrágyáról, védőszerekről és ... persze, szakmai hozzáértésről és üzleti érzékről, és szinte mindezt átszőve —, földszeretetről. Melyikkel rendelkezik a városi életet úgy-ahogy élő, nagyvárosi hajléktalan? Még azon kevesek sem, akik nem alkoholisták, vagy nem gyógyíthatatlan betegek, vagy nem megrögzött dologkerülők, nem unos-untalan visszaeső -bűnözők, hanem valami más oknál fogva a társadalom peremére sodródó emberek, ám a rajtuk lévő göncön és kis batyujukon kívül az égvilágon semmijük nincs. Nem ők tehetnek talán róla, de ettől még a tények tények maradnak. A paraszti munkához mindig sok pénz é.s mindig sok és kemény munka szükséges. Nagyon gyermeteg hiedelem az, hogy falun - a nagyvárosiak szavaival étve — „vidéken" az élet könnyebb, hiszen „minden megterem a határban, meg a kertben, meg az ólban . I ." Igen, ahogy ezt Móricka elképzeli . . . Föld A földtulajdon-jogi viták javában forrnak ma különböző országos fórumokon. Még semmit sem tisztáztak. Mezőgazdaságunkra is inkább a káosz jellemző. Sokakban él a remény, hogy apjuk vagy nagyapjuk földjussát visszakapva, bérleményként tovább adják a területet. Aztán majd mint városi lakók, akik érthető módon, nem értenek a mezőgazdasági termeléshez, következésképpen xnem is végzik el a paraszti munkát - majd évente zsebre vágják a haszon egy részét attól, aki eddig a téesz vagy, állami gazdaság üzemeiben állította elő a húst és a kenyeret, és most mint új „árendás", ismét más zsebére gürcöl. Lehet, reményük valóra válik, de lehet, hogy nem. Remélem, nem. 4 vasárnapi Bikini télen
