Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-17 / 225. szám
IO aj Dunántúlt napló 1990. november 17., szombat Egy félév a Közös Piac egyetemein TEMPUS-ösztöndij a legjobb hallgatóknak Minden jól működő gazdaság alapja a magas szintű szakemberképzés. Az 1992-től egyesülő Nyugat- Európa nem kerülheti meg a feladatot, hogy segítsen felzárkóznia a kontinens keleti felének. Ezt ismerte fel az Európai Kpzösség, amikor TEMPUS néven kidolgozott egy közös felsőoktatási programot.- Mit jelent a TEMPUS mozaikszó? - kérdezem dr. Szűcs Andrástól, a TEMPUS magyarországi irodájának igazgatójától.- Magyarra lefordítva: Európán keresztüli oktatási program egyetemi tanulmányok céljaira. Háromféle módon támogatja a magyar felsőoktatást. Egyrészt oktatók, hallgatók folytathatnak tanulmányókat a közös piaci államokban. A másik módszer, amikor egy magyar és két nyugat-európai felsőoktatási intézmény közös project kidolgozását vállalja, ez irányulhat a felszerelés fejlesztésére, új tantárgy bevezetésére, kutatásra. A harmadik forma pedig fordítások, magyar folyóiratok, egyetemi lapok támogatása, fiatalok csereutazása. A TEMPUS egy ötéves program, amelynek hároméves kísérleti fázisa most kezdődött. Az elkölthető összeg Magyarországon egyelőre évi 20 millió ECU, ez azonban a későbbiekben emelkedni fog. 600 pályáié az első szemeszterre- Milyen támogatásban részesül egy sikeres egyéni pályázó?- Egy diák 1000 ECU-t kap. Nem kell tanrdíjat fizetnie, a TEMPUS állja az utazás, valamint a kinttartózkodás költségeit. Ez körülbelül 600 dollárt jelent, ebből a kollégiumot is ki tudja fizetni, és jut belőle személyes kiadásaira is.- Hogyan működik az iroda, milyen intézményekkel van kapcsolata?- öt fővel dolgozunk Budapesten, a központunk Brüsszelben van. Az iroda tulajdonképpen a TEMPUS magyar felügyelőbizottsógá- nak titkársága. A felügyelő- bizottság tagjait különböző m i n i sz téri u m ók, felsőok tatá - si szervek delegálták, sőt diák tagja is van. Kapcsolatban vagyunk valamennyi magyar felsőóktatási intézménnyel. Minden egyetemen, főiskolán van TEMPUS-össze- kötő, összesen 100 megbízott.- Hogyan lehet pályázni?- Pályázni a brüsszeli központ által küldött tájékoztató alapján lehet. Ez pontosan leírja a tevékenységi formákat, a feltételeket és tartalmazza a pályázati űrlapokat. A tájékoztatókat megküldtük a hazai felsőoktatási intézményeknek. Az egyéni pályázatokat a mi irodánkba kell benyújtani, a közöseket pedig egyenesen Brüsszelbe. Az idei pályázatokról még ebben a hónapban Brüsz- szelben döntenek.- Mennyire volt eredményes az első pályázat?- A várakozásokat felülmúló volt az érdeklődés. Most jöttem Brüsszelből, ahol kisebb „pánikot” okozott az 1200 közös pályamunka, amelynek 850 magyar résztvevője volt. Egyéni pályázatot 600-at nyújtottak be. A jelentkezési határidő:- Milyen volt a színvonal?- Mint minden új dolognál, sok félreértés adódott a tájékozatlanságból, ezért valószínűleg sok pályázat lesz eredménytelen. A közös intézményi pályázók közül véleményem szerint csak 10— 15 százalék fog támogatást kopni. Az érdekesség kedvéért említem, hogy néhány nyilvánvaló szélhámossággal is találkoztunk, olyan szervezetek is pályáztak, amelyek egyszerűen nem léteznék. Az egyéni pályázóknál pedig sokan nem tartották be a jelentkezés előírásait: géppel írott pályázatot kellett kitölteni, 3 példányban. Ezzel szemben jó néhányon kézzel írotton, egy példányban küldték be jelentkezésüket. Olyan pályázó is akadt, aki az USA-ba szeretett volna menni. Szomorú, hogy egy magyar egyetemista nem tudja: az Egyesült Államok nem tartozik az Európai Közösséghez. A 600 egyéni pályázatból kb. 200- at küldtünk tovább, de ez a keret Brüsszelben tovább szűkülhet.- Milyen volt a vidék-Bu- dapest arány a pályázók között?- Látszatra több budapesti volt, például igen sok a Műegyetemről. Ám hallgatói létszámra vetítve nem volt túlságosan nagy az eltérés a vidék és a főváros között. Az intézményi pályázatok esetén egyértelműen azok voltak esélyesebbek, akiknek már korábbi kapcsolataik voltak külföldi egyetemekkel. Ebből a szempontból kétségtelen a vidéki főiskolák, egyetemék hátránya. Persze itt nemcsak a Budapest—vidék különbözőségről van szó. Sok múlik azon, hogy az adott egyetem, főiskola TEMPUS-összekötője mennyire vette komolyan a dolgát. Tudnék mondani több vidéki felsőoktatási intézményt, ahol a hallgatók semmit sem tudtak a TEMPUS- programról.- Végezetül egy, talán nem alaptalan aggodalomról: nem lesz ebből a leendő magyar értelmiség körében szellemi tőkekiáramlás?- Biztos lesz, de ez a TEMPUS nélkül is megy. Bár mostanában ez a „piac” keid telítődni, hisz már másutt is megnyíltak a határok Nyugat felé. Nagyon a csúcson kell lenni ma szakmailag ahhoz, hogy valaki Nyu- gat-Európában jó állást kapjon. A mi célunk az, hogy minél több magyar diák tölthessen egy-egy szemesztert az EK-orszógok egyetemein. Sok olyan ember kell Magyarországnak, aki alapos szakmai, kulturális, politikai és egyéb tapasztalatokat szerzett Nyugaton. Jó kifejezés erre a „kulturális megmerítkezés". Ha valaki kikerül és valamennyi időt kint tölt — más emberként jön vissza. Szélesebb lesz a látóköre, tud nyugat-európai módon dolgozni, látja a hatékonyságbeli különbséget a magyar és az ottani munkamódszerek között. Érdemes tehát nekilátni a komoly felkészülésnek. A TEMPUS ötéves program, aki most lekésett róla, vagy most nem sikerült a pályázata, annak újabb lehetősége van: 1991. február 28., a jövő évi pályázat határideje. H. A. Hogyan lett egy pécsi orvos Ohio állam díszpolgára Tán emlékeznek még olvasóink, megírtam azt a töté- netet, hogy Szalántán meglátott egy bicegő és ferde gerincű fiút egy amerikai református lelkész, aki épp látogatóban volt itt, és Harkányból jövet rövid időre megálltak a faluban. A lelkész kinyomozta’, ki ez a fiú, és a teljesen ismeretlen gyereket kivitette Amerikába, ahol sikeres gerinc- és vég tag-korrekciós műtétet hajtottak végre rajta. 'Eközben a lelkész érdeklődött, milyenek Magyarországon az orthopédia lehetőségei. Rájött, hogy nem a betegek ki utaztató sóval tud a legjobban segíteni, hiszen ez csak •igen korlátozott szó mba n lenne lehetséges, hanem azzal, ha orvost hív meg, aki megtanulja a világon jelenleg legkorszerűbb műtéti technikát, továbbá, ha ehhez a műszereket is megszerzi. Mivel a lelkész — a magyar származású Szilágyi István — fia jelenleg a POTE hallgatója, természetes volt, hogy a pécsi orthopédiai klinikát kereste meg ajánlatával. így került ki Amerikába az Ohio állambeli Eire város orthopédiai kórházába három 'hónapos tanulmányútra dr. Bellyei Árpád, a POTE orthopédiai klinikájának igazgatója. S hogy .miért céloztam a cim- lben csodákra, az kiderül obiból, amit dr. Bellyei Árpád mesélt az amerikai tartózkodásáról : — Szilágyi István (valóban fantasztikus ember. Hihetetlen energiával rendelkezik, tele van ötletekkel, nem ismer lehetetlent, ha arról van szó, hogy segíteni kell valakin. Bár nem a mai Magyarország területéről származott el, de élete küldetésének tekinti, hogy Magyarországot most a saját eszközeivel segítse, ahogy tudja. Szilágyi István tagja az Amerikai Sza bad kőművesek Lovagjai szevezetnelk, a Shri- nereknek. A Shrinerek gazdag jótékony szervezet, amely 19 gyermekorthopédiai és két égési intézetet tart fenn, mégpedig non-profit jelleggel, ami azt jelenti, hogy az ide kerülő gyerekeknek egy fillért sem kell fizetniük. Nos, ide kerültem én, a Shrinerek Eire- ben működő kórházába — ahol a szalántoi fiút is operálták. Minden költségemet fedezték, sőt két autót is a rendelkezésemre bocsátottak az ott-tartózkodósom idejére. — Ebben a kórházban jelenleg a világ legfejlettebb műtéti technikáját alkalmazzák a különböző veleszületett gerinc- rendellenességek korrigálására •és rövidebb végtagok hosz- szabbítósára. Mi eddig ezeknél az eseteknél az ún. .német módszert alkalmaztuk, ami nem mondható korszerűtCsodák ped ig van nak A mesébe illő történet folytatódik lennek itt Európában, mégis nagy a különbségT A régi módszerrel 50 százalékos javulást lehet elérni, az amerikaival ez 90 százalék. A mi régi módszerünknél a gerinc- műtét előtt a betegeket elő kellett készíteni, a műtét után 3 hét szigorú fekvés, s utána jek nekik még több ipénzbe, hazajövök. No, erről szó sem lőhetett. Ez a fantasztikus ember ismét kézbe vett engem s az ügyeket, én csak kapkodtam a fejem és alig bírtam a tempót, amit ő diktált. Elvitt és bemutatott Richard Celestnek, Ohio állam Robert Boqas szenátor (bal oldalon) átnyújtja dr. Bellyei Árpádnak Ohio állam zászlaját 9 hónapig gipszrögzítést kellett viselni. Az amerikában tanult módszerrel nem kell a beteaet előkezelni, a műtét utáni 8-10. napon már az iskolapadban ülhet a gyerek. Szinte ugyanakkora a különbjén a végtagnyúitó módszernél is, ami tulajdonképpen a szovjet Ilizarov professzor módszere fejlett technikával kiegészítve. Miközben én a műtéti technikát tanultam, Szilágyi úr teljes gőzzel indította el a szervezést, hogy a műtétekhez szükséges műszerekhez - amit mi kapunk - a pénztómogatáso- kat megszerezze. Az áruk 65 ezer dollár. A Shrinerek például hat pályázatot adtak be a nevemben különböző alapítványoknak, intézményeknek, írtak a gyártó cégnek is, hogy ajánlják fel a műszereket a pécsi egyetem számára. Szilágyi István gyűjtést szervezett a református gyülekezetben. Én négy hét után mondtam, már mindent megtanultam, amit lehetett, tulajdonképpen nincs értelme a további kint maradásomnak, s hogy ne kerülkormónyzójónak, aki meghívott a szenátus ülésére, ahol be kellett mutatkoznom és elmondani ottlétem előzményeit és célját. A kormányzó Ohio állam díszpolgárává avatott, s átadta az állami zászlót. Megkérdezte, kikkel szeretnék még találkozni, mert ő azt megszervezi nekem. Azt kértem, ha lehet, szeretnék az ohiái egészségügyi miniszterrel beszélni és találkozni a két neves egyetem, a Calorn- bus és a Carmel vezetőivel. Mindent megszerveztek. Az egészségügyi miniszter magyar szavakkal fogadott. Kiderült, csak az én tiszteletemre tanult meg öt-hat mondatot. Felajánlotta, hogy Magyarországot fel tudná szerelni, igaz nem a legkorszerűbb, de másodvonalbeli technikával, amit náluk leszerelnek (ez .nálunk még igencsak korszerűnek számitana). Felkért, hogy legyek ennek a szervezője, s azt kérte, a magyar miniszter küldjön egy szándéknyilatkozatot a részére, valamint eszközöljek ki tőle egy meghívást, mert akkor hivatalos szintű látogatást tenne Magyarországon, hogy tájékozódjon a magyarországi viszonyokról. A Colombus egyetem rektora felajánlott a pécsi egyetem orvosai, nővérei, műszaki emberei számára tanulmányi ösztöndíjat, s hasonlót kínált fel a Canmel egyetem is. Sőt, a clevelandi egyetemre is eljutottam, s , ők ugyancsak várnának magyar orvosokat. Mindezek közben szinte hetente kétszer interjút kértek tőlem különböző újságök, a helyi, de az ohiái rádióban, tévében kellett szerepelnem, ami roppant kellemetlen érzés volt, mert nem szoktam hozzá ilyen nyilvánossághoz. Kibújni azonban nem tudtam alóla, mert Szilágyi István közölte, a cél érdekében meg kell tennem. Ezeknek a sajtó- szerepléseknek az lett a következménye, hogy megalakult egy orvosokból, üzletemberekből álló csoportosulás, akik a magyarokat segítő társulatnak nevezték el magukat. Az alakuló ülésre meghívtak, ahol be kellett számolnom a magyarországi egészségügyi viszonyokról. Ezen az ülésen azt a döntést hozták, hogy 1991-ben a magyar szívsebészetet fogják támogatni,. 92- ben pedig az orthopédiát. A Shrinerek pedig mielőtt elutaztam, meghívtak az elnökségi ülésükre, ahol azt határozták el, hogy Shriner-kórhá- zat telepítenek Pécsre. Hogy ez mikor és milyen formában valósul -meg, azt nem tudom. Egyszerűen fantasztikus volt, ahogy mindenki segíteni akart. Az emlarációban élő magyarok is hihetetlenül sokat tettok Amikor ezzel a sók-sok ajánlattal a tarsolyomban hazajöttem, meg kell mondanom a pécsi egyetem rektora gyorsan, rendkívül pozitívan reagált a dolgokra. A népjóléti miniszterhez azonban a mai napig nem sikerült bejutnom - többszöri próbálkozás után sem —, hogy személyesen számoljak be az Ohio állam eqészségügyi miniszter kéréséről és nagylelkű ajánlatáról. Pedig kór lenne az irántunk tanúsított együttérzést és lelkes segíteni akarást keserű szájízzé, csalódássá rontani. Az Új Dunántúli Napló stílusához szokatlan, de az olvasók biztosan egyetértenek vele, ha most a nevükben is köszönetünket kifejezzük mindenkinek, akik ott Ohio államban az apró pénzadományoktól kezdve a nagylelkű ajánlatokig tettek valamit Magyarországért. Sarok Zsuzsa- Végre 'megtörtént! Innen vittek el 1952-ben, mint bűnözőt bebörtönöztek, s most ismét itt lehetek! Azóta nem láttam ezeket a helyiségeket, s nem hittem, hogy megérem, hogyha csak kis részét is, de visszakapjuk. Dömötör László, az Irgalmas rend magyar tartományi főnöke mondta e szavakat szívére szorított kezekkel. A kormány — a jelenlegi — tehát beváltotta az előző kormány ígéretét és visszaadja — persze fokozatosan — az eyházi ingatlanok egy részét. így annak alapfeltételei is megteremtődnek, hogy Magyarországon újra indulhasson az Irgalmas rend. Pécsett az egykori irgalmas rendi kórház épületéből, amely egyetemi belgyógyászati és sebészeti klinikaként működik, egyelőre csupán hét helyiséget tudott átadni az egyetem. Ez az induláshoz, ahhoz, hogy a rend elkezdhessen újra szerveződni, egyelőre elég. Dömötör atya örömébe azonban némi keserűség is vegyült, amikor körbe mutatva megjegyezte: „Persze, akkor ez nem így nézett ki.” A látvány lehangoló, s bár az atya óva intett, nehogy valami rosszat írjak, nehogy indul ax irgalmas rend? A POTE visszaadott helyiségeket Segítséget várnak a talpra álláshoz ártsak nekik most, amikor végre elindult valami, nem tudom - nem .lehet - nem szóvá tenni, milyen állapotban kapták vissza. A szegénységnek és az élmúlt negyven év alatt végzett különböző szakipari munkák barbár 1 g é nyt e I e n s ég é n ek I e han g o I ó képét mutatják a helyiségek. Beózott, foltos mennyezetek, falból kitépett vezetékek, mosdókagylók és csapok, és amit ott hagytak, abban sincs sók köszönet. Többször kibontott, áttört régi és felhúzott falak, ajtók, ablakok megszüntetése, újak beépítése, úgy tűnik, ötletszerűen. Ezen átalakítások lehet az adott időben szükségesek és célszerűek voltak, de olyan bagate|l dolgokat, mint műemléki 'boltív, épületjelleg, nem vettek figyelembe. Nem beszélve azon szakipari munkák minőségéről, ahogyan a különböző rendeltetésű csövek részére ütötték át a falakat. Nem tudom például, mikor és kik ebédeltek utoljára az .Ebédlő feliratú helyiségben (valószínű, hogy nagyon régóta nem használták), mert itt a vizes falat ugyancsak kikezdte az erózió, körbeJkörbe nagy foltokban lehullott a vakolat. No, de ahogy Dömötör atya mondta, most örüljünk és munkára fel. Hiszen a jövő hónapban a rend imagasrangú képviselői látogatnak ide Rómából, s addigra valahogy rendet kell tenni. A pécsi rendfőnök eladta Jókai úti lakását, s amit érte kap — több mint egymilliót — a rendház felújítására, az újraindulásra költi. Persze, mindez nem lesz elég. El'kél most számukra a nagy-nagy segítség, hiszen a helyiségeket üresen és csupaszon kapták meg, nincs egy darab bútor, se egy ágy, se egy szék, amit betehetnének. A POTE gazdasági igazgatójától kaptak ígéretet a segítségre, de nagyon nagy szükség lenne most a város polgárai részéről olyan összefogásra, ami megkönnyítené a talpra állást. Hiszen, ha a rend működni kezd, ha lesznek erre elhiva-. tott fiatal jelentkezők, a város is jól jár. Az Irgalmas rend ápoló rend, s tervezik, hogy első indulásiként, amint ehhez a feltételek meglesznek, idősek otthonát rendeznek be. A segítség tehát hosszú távon biztosan megtérül. S. Zs.
