Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-16 / 224. szám
1990. november 16., péntek aj Dunántúli napló 3 Á „Frédéric Joliot-Curie' véleményt mond: Öt doboz cigaretta és a radioaktivitás A titkosság szétfoszlott, árnyéka azonban kísért dr. Bárány Imre. - Maholnap szokássá válik a tiltakozás . . . Ebbe a körbe sorolhatjuk a mi tervezett hulladéklerakónkkal kapcsolatos ellenérzéseket, megnyilatkozásokat is. Az aggodalom egyik összetevője az ismerethiány és a racionálisan reális gondolkodásban való iskolázatlanság, ami nem csupán az átlagemberről mondható el. ■kői esetében a MÉV okozta többletkockázat fel sem vetődhet! Értve ez alatt: akármilyen veszélyforrást is rakok az ember fölé - legyen az akár a dohányzás, akár a közúti közlekedés —, nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek esetében könnyebben szakad el a Damoklesz-kardot tartó fonal, mint a MÉV okozta radioaktiv szennyezettség miatt. Példának okáért az Az uránbánya meddőhányója Kövágászölös határában Kétségtelenül még mindig igen nehéz helyzetben van, aki a Mecseki Ércbányászati Vállalat „ radioaktivitásával" akar foglalkozni. Akár olyan oldalról, ha arra vállalkozik, hogy bizonyítsa: túlzottak az uránérc bányászatát, részbeni feldolgozását kísérő félelmek. Más oldalról pedig azért, mert — az évtizedeken át tartó szigorú titkosság következményeként — változatlan a bizalmatlanság a vállalat által kiadott, működésének veszélytelenségét jelző adatokkal szemben. Most pedig itt az újabb próbakő: az írekkel tervezett közös munka, illetve a veszélyes-, a kis és közepes aktivitású radioaktív-hulladék lerakó felröppent hire, amely az uránbánya mélyén erre a célra kialakított vágatokban lenne. Mondhatnánk: elege van már a pécsieknek és a város környékén, illetve a vállalat működési területén élőknek a radioaktív veszélyeztetettségükről . kóválygó információkból. Már csak azért is, mert eddig senki sem bizonyította se pro, se kontra ezek igaz vagy ál hír voltát. Elege van viszont mindebből a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak is. Ezzel kapcsolatban mondja dr. Bárány Imre, a MÉV környezetvédelmi területi főmérnöke: — A laikusok, akik félnek az uránbányászattal járó környezetszennyezéstől, . minden bi- . zonnyal ugyanazt tartják veszélyforrásnak, amit mi is, ám a közvélemény erősen eltúlozza a fenyegetettséget — hozzájárul ehhez számos hamis, vagy téves sajtóinformáció is —, éspedig azért, mert nincsenek konkrét inlormációi. A mindenre kiterjedő mérési eredményeink . 1989 végéig szigorúan titkosak voltak, amiből jogosan lehetett • akár arra is következtetni, hogy éppen a veszély "valóságos volta indokolta a titkosságot. Mindjárt hozzáteszi azt is: szeretnék ők' — mármint" a MÉV — szélesebb körben is propagálni, hogy nem kell senkinek sem tartanio,— dolgozzék akár az ércdúsító üzemben, vagy művelje kiskertjét valamelyik bányatérség közvetlen szomszédságában — a radioaktivitástól, vagy más környezetszennyező hatásáról, ám alig-alig keresi meg e témában őket valaki. Holott most már teljes mértékben leloldották a ■titkosságot, az 1963-tól évente készült mérési jegyzőkönyvekbe is bárki betekinthet ha akar, a bánya bármely részére bemehet, mintát vehet, azt elviheti. De .mert — véli a környezetvédelmi főmérnök — a korábbi abszolút titkosság még mindig beárnyékolja munkájukat, vagyis a bizalmatlanság a MÉV adataival szemben alig csökkent, most külső szakértői testülettől kértek vizsgálatot. A napokban kötötték meg a megbízási szerződést az Országos , .Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézettel abból a célból, hogy az OSSKI 'készítsen tanulmányt a MÉV külszíni rekultivációja sugár- védelmi követelményeinek meghatározására, az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati "feladatokról. A szerződésben nem sok időt adtak maguknak: 1991. április 30. A tanulmány elkészítésének határideje. Vannak természetesen mélyebb gyökerei is a félelemnek: világszerte növekvő az aggodalom a nukleáris anyagok alkalmazása miatt. Ismert: Ausztriában kész atomerőmű várja, hogy a lakossági tiltakozás milyen hatással lesz működésére: ,,emlékmű" avagy energiatermelés?- Sokan ellenzik a nu'kteá- . ás anyagok bányászatát, feldolgozását, az atomerőművek üzemeltetését, a veszélyes hulladékok elégetését, feldolgozását végző üzemek és veszélyes hulladékok lerakó he- A megnyitó alkalmából rövid műsort adtak a Nevelési Központ lyeinek létesítését —. mondja táncosai A környezetvédelmi területi főmérnök egy tanulmányt tesz elém: a MÉV környezetének állapota és környezetvédelmi tevékenysége. Oldalakon át az adatok, a radiológiai jellemzők, a .levegővizsgálati eredménye, a radontermékek koncentrációja, talajvizsgálatok, gamma dózisintenzitások, felületi alfa-aktivitás, növényvizsgálatok, zagytározói figyelő k u ta k b ó I vett minták eredményei és így tovább. Keveset mondanak a laikusnak: tele számokkal, képletekkel, rövidítésekkel. Ezzel természetesen dr. Bárány Imre is tisztában van. Vagyis azzal: ha a felkínált lehetőséggel élve bárki elmegy a vállalathoz, s ők - bizonyítandó, hogy nem kell félni működésük környezetszennyező hatásaitól — eléteszik az előbb említett tanulmányt, a megnyugodni kívánó ember zavartan összecsukja a lapokat... Közelítsük akkor érthetőbb oldalról. A főmérnök így fogalmaz: nyugodt szívvel jelentem .ki, hogy a környezet laércdúsítóban dolgozók ugyan minimálisan nagyobb sugár- terhelést kapnak, mint amilyen a természetes környezeti háttérsugárzás, de még mindig töredékét a megengedhetőnek. Számokra fordítva: sugárveszélyes munkahelyeken a felső határ évente 50 egység — csak az érthetőség okán használjuk ezt a „mértékegységet" -, az ércdúsítóban a terhelés 5, a természetes háttér- sugárzás 2,4 egység. És egy megdöbbentőnek mondható adalék ebhez: Angliában, az USA-ban, majd Svédországban, Finnországban és Kínában vizsgálták azokat az embereket, akik egy-egy évben 10-50 egységnyi dózist kaptak. A végeredmény: ebben a népességben kisebb a rák kockázata, mint a lakosság egyéb részeinél. Ekkora dózisnak tehát a rák kockázatát csökkentő hatása van — amihez szinte automatikusan hozzátesszük: mekkora ostobaság! -, ha mindez nem lenne tudományos kutatás következtetése. Még érthetőbben és most az elvileg legveszélyeztetettebb helyen, az ércdúsító üzemben dolgozókra vetítve: miután egy „egység" sugárterhelés egyenértékű egy doboz cigaretta kockázatával, aki évente öt doboznál többet szív, nagyobb kockázatot vállal, mint az ércdúsító dolgozói a sugárzástól. Mindez egy kicsit hihetetlenül hangzik. S miután a már többször hivatkozott néhány évtizedes, ám most már feloldott titkosság árnyékától még nem tudott a MÉV megszabadulni, sokan hihetik: „etetik” az aggódókat. Ám - ma már - ez sem hihető. Ellenőrzésre bárkinek, Így a környezetvédelemmel aktívan foglalkozó zöldeknek is van lehetősége. Minden bizonnyal az lenne az igazi és talán végleges megnyugvást eredményező megoldás, ha a zöldek készíttetnének el egy ilyen, mindenre kiterjedő kontroli-méréssorozatot. A „Frédéric Joliot-Curie” Intézet vizsgálata 1 millió forintba kerül. Kérdés: ennyi pénze erre a célra ' van-e a zöldeknek? Illetve: megérné-e a MÉV-nek, hogy ezt is- finanszírozza - bár mór messze nem igaz a vállalatra az a régi képlet: ' ott nem számit a pénz-. . . Számít, sőt, de a közvélemény megnyugtatása is számít. Korántsem akarunk javallatokba bocsátkozni, de erre — mármint a környéken élő emberek aggodalmainak eloszlatására - ma jobban szüksége van a vállalatnak, mint bármikor. Csak a veszélyes, illetve kis és közepes aktivitású rgdiooktívhulladékok tervezett lerakójára utalnánk: azzal egyre többen tisztában vannak, hogy az ilyen anyagokkal valamit kezdenünk kell, mert különben elönt és megöl bennünket a szemét. Tiszta és tisztán is maradó lappal kellene ebbe belefogni - mert egyelőre az a MÉV- vélemény, hogy felmérték a tervezett lerakó körzetében élők álláspontját: nehezen tartható. De ha már itt tartunk: — Még csak elvi síkon vagyunk - mondja dr. Bárány Imre. — A sokoldalú kutatómunka még el sem kezdődött. A lerakónak ugyanis a legszigorúbb szabványoknak is meg kell felelnie. Ezt nem a MÉV minősíti majd, hanem független — ha kell: nemzetközi - szervezetek végzik a felmérést, csak ezt követően kezdődhet a hatósági üzembe helyezési eljárás. Mészáros Attila Milyen lesz a legújabb csődtörvény? Alig négy éve valóságos üdvrivalgás fogadta a hazai sajtóban az első csődtörvényt. Csaknem általános volt az a nézet, hogy ezzel a jogszabállyal végre megindulhatunk a piacgazdaság rögös útján. Ám az első csődtörvény hamar „csődbe" jutott, sorsa jól példázta azt a tételt, hogy amíg a változások egy gazdaságban el nem érik a kritikus tömeget, addig az elszigetelt intézkedések képtelenek kifejteni mégoly áldásos hatásukat. Az idén tavasszal meglehetősen váratlanul, alapjaiban új csődeljárást hirdettek, meg, amely a kötelező vállalati öncsődre épült. Lényegében ez is megbukott, hiszen ' végre- hajthatatlannak bizonyult. Néhány hete bejelentették, hogy készül a ' legújabb csődtörvény. Ennek részleteiről kérdeztük dr. Sugár Dezsőt, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárát.- Mi a magyarázata annak, hogy az előző két csődtörvény ilyen látványosan megbukott? — A fizetésképtelenség egzakt meghatározása eddig hiányzott, ezért a bírósági ügyek a végtelenségig elhúzódtak. Az új törvény- tervezet már pontosan rögzíti a fizetésképtelenség négy esetét. Eszerint fizetésképtelen az a vállalkozás, 1. amely tartozásait a lejáratot követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, 2. amely a lejárt követeléseket a- hitelezők felszólítása ellenére 30 napon belül nem elégítette ki, és ennek elfogadható magyarázatáról nem adott tájékoztatást a hitelezőknek. 3. amellyel szemben a követelések behajtása eredménytelen volt, és 4. amely vállalkozás a csődeljárás során vállalt kötelezettségeit nem teljesítette.- Az öncsőd már az idén májusban - sokak szerint pánikszerűen - bevezetett jogszabályban is azt a célt szolgálta volna, hogy a bajba jutott vállalat mindent megtégyen helyzete rendezésére. A valóságban azonban a fizetésképtelenek többnyire már nem tudnak. enyhíteni saját bajaikon. Az új jogszabály mit Ígér a fizetésképtelen adósoknak?- Kulcskérdésnek tartjuk, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalat még- legalább egy igazi esélyt kapjon. Ezt szolgálja, hogy öncsőd esetén 3 hónapra minden más fizetési kötelezettsége alól felmentést kap az adós. Ebben az időben az adósnak és a hitelezőknek még lehetőségük lesz arra, hogy közösen rendezzék a vállalat helyzetét, A bíróság ezalatt az idő alatt nem indítja meg az eljárást. • — Sokak szerint a vállalati sorbanállások mára olyan méreteket öltöttek, hogy ez önmagában teljesen szétzilálta a piaci kapcsolatokat. Sokan önhibájukon kívül lesznek fizetés- képtelenek, és sokan nyíltan visszaélnek ezzel a mai le- 'hetetlen likviditási helyzettel. Egy ,,tiszta" piaci viszonyokat feltételező új csődtörvény, tegyen egyébként bármilyen gondosan összeállítva, az általános sorbán- álláson megint elbukhat.- A vállalati kényszerhitelezés mai gyakorlata valóban lehetetlen állapotokat teremtett, de ezt nem lehet feltételként beépíteni a csődtörvénybe. A sorbanálláso kát más pénzügyi eszközök-| kel kell rendezni, többek között a szintén előkészületben lévő számviteli törvény- nyél, amely lehetőséget ad j arra,' hogy az adós a mérlegében a kintlevőségeit átmenetileg csökkentett értékben tartsa nyilván. P. É. Frappáns lapterjesztés... Becsapottnak érzik magukat azok a méhészek, akik rendszeres olvasói a Méhészet című országos lapnak. No, nem a kedvelt olvasmányok miatt. A napokban többen is pórul jártak: megjelent ugyanis a Méhész Újság, a Méhészek Fejér Megyei Egyesületének kiadványa, a Méhészethez hasonló köntösben, . amit utánvéttel küldtek meg az országos lap előfizetőinek. Néhány méhész - családtagja jóhiszeműen - azt hitte, a megszokott újság érkezik — kifizette a borsos árat, a jövő évi előfizetési díjjal együtt, összesen 368 forintot. (Egy Méhész Újság 52 forint, az országos lap fele ennyi.) A frappáns lapterjesztő a Méhész Újság adminisztrációja, amely az Aranynektár Felvásárló Vállalat budapesti központjában van. A méhészek viszont nem elégedettek ezzel a megoldással, sokan ragaszkodnak a megszokott újságjukhoz, azon tanakodnak, hogyan juthatott az előfizetők jegyzéke illetéktelen kezekbe, és visszakapják-e a pénzüket, hiszen nincs szükségük erre a szolgáltatásra . . . G. M. Új balett-termet avattak Régi-új tehetséggondozó Mólomban Az Apáczai Nevelési Központ Pécs—Mólomban működő tehetséggondozó iskolájának „régiségét" az 1986 novemberi alapítási időpont, megújulását pedig az új balett-terem tegnapi átadása jelzi. Az annakidején Lantos Ferenc képzőművész-tanár kezdeményezésére létrejött tagintézmény a tehetséggondozás igényére épülve, az akkori művelődési osztály pártfogásával és a nevelési központ közreműködésével született meg, ám az alapítók az idén — szűknek érezvén az egykori vidéki kisiskola falait - a tágasabbnak ígérkező Petőfi Sándor Utcai Általános Iskolában próbálnak gyökeret verni. A málomi miniatűr „alma mater" azonban túlélte ennek a szakadásnak a kisebb-na- gyobb személyi viharait, s ma már több, döntően általános iskolás korú gyerek jár ide, mint tavaly - 51-en a-vizuális, 68-an a zenei, 81-en pedig a mozgásművészeti tagozaton tanulnak az idén. Többségük a nevelési központban tanul vagy kertvárosi, de' járnak a délutáni, a félévre néhány száz forint tandíjú foglalkozásokra távolabbról is. Az óvodáskorúak zenei és vizuális művészeti előkészítő foglalkozásait Tigelmann ló- zselné, a tagintézmény igazgatója vezeti, hasonló kurzusok segítik a legügyesebbek kiválasztását mozgásművészetből is. A zenei képzést Csányiné Imre Zsuzsa, Gergely Enikő, Erdősi Katalin, Márlly- né Lénárt Mária és a Petőfi Sándor Általános Iskola fakultációján is tanító Udvardy Gizella vállalta. A két rajzíza- kos pedagógus a textilfestéssel foglalkozó Révész Klára és a keramikus Várad y Balázs, míg a mozgásművészet oktatói Szalay Tamás, az ART Kísérleti Stúdió vezetője, valamint Szilárdné Kordély Erika testnevelő tanár. Az intézmény tegnaptól egy tükörfalú balett-teremmel ' is tágasabb lett a kísérleti stúdió társadalmi munkája és az erre megspórolt forintok révén. Tegnap a saját kezük munkáját is köszöntötték ünnepi, avató műsorukkal. B. R.