Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-16 / 224. szám

1990. november 16., péntek aj Dunántúli napló 3 Á „Frédéric Joliot-Curie' véleményt mond: Öt doboz cigaretta és a radioaktivitás A titkosság szétfoszlott, árnyéka azonban kísért dr. Bárány Imre. - Maholnap szokássá válik a tiltakozás . . . Ebbe a körbe sorolhatjuk a mi tervezett hulladéklerakónk­kal kapcsolatos ellenérzéseket, megnyilatkozásokat is. Az ag­godalom egyik összetevője az ismerethiány és a racionáli­san reális gondolkodásban való iskolázatlanság, ami nem csupán az átlagemberről mondható el. ■kői esetében a MÉV okozta többletkockázat fel sem vetőd­het! Értve ez alatt: akármi­lyen veszélyforrást is rakok az ember fölé - legyen az akár a dohányzás, akár a közúti közlekedés —, nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek esetében könnyebben szakad el a Damoklesz-kardot tartó fonal, mint a MÉV okoz­ta radioaktiv szennyezettség miatt. Példának okáért az Az uránbánya meddőhányója Kövágászölös határában Kétségtelenül még mindig igen nehéz helyzetben van, aki a Mecseki Ércbányászati Vállalat „ radioaktivitásával" akar foglalkozni. Akár olyan oldalról, ha arra vállalkozik, hogy bizonyítsa: túlzottak az uránérc bányászatát, részbeni feldolgozását kísérő félelmek. Más oldalról pedig azért, mert — az évtizedeken át tartó szi­gorú titkosság következmé­nyeként — változatlan a bi­zalmatlanság a vállalat által kiadott, működésének veszély­telenségét jelző adatokkal szemben. Most pedig itt az újabb próbakő: az írekkel tervezett közös munka, illetve a veszé­lyes-, a kis és közepes akti­vitású radioaktív-hulladék le­rakó felröppent hire, amely az uránbánya mélyén erre a cél­ra kialakított vágatokban len­ne. Mondhatnánk: elege van már a pécsieknek és a vá­ros környékén, illetve a válla­lat működési területén élők­nek a radioaktív veszélyezte­tettségükről . kóválygó infor­mációkból. Már csak azért is, mert eddig senki sem bizonyí­totta se pro, se kontra ezek igaz vagy ál hír voltát. Elege van viszont mindeb­ből a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak is. Ezzel kapcso­latban mondja dr. Bárány Imre, a MÉV környezetvédel­mi területi főmérnöke: — A laikusok, akik félnek az uránbányászattal járó környe­zetszennyezéstől, . minden bi- . zonnyal ugyanazt tartják ve­szélyforrásnak, amit mi is, ám a közvélemény erősen eltúloz­za a fenyegetettséget — hoz­zájárul ehhez számos hamis, vagy téves sajtóinformáció is —, éspedig azért, mert nincse­nek konkrét inlormációi. A mindenre kiterjedő mérési eredményeink . 1989 végéig szigorúan titkosak voltak, ami­ből jogosan lehetett • akár ar­ra is következtetni, hogy ép­pen a veszély "valóságos volta indokolta a titkosságot. Mindjárt hozzáteszi azt is: szeretnék ők' — mármint" a MÉV — szélesebb körben is propagálni, hogy nem kell senkinek sem tartanio,— dol­gozzék akár az ércdúsító üzemben, vagy művelje kis­kertjét valamelyik bányatérség közvetlen szomszédságában — a radioaktivitástól, vagy más környezetszennyező hatásáról, ám alig-alig keresi meg e té­mában őket valaki. Holott most már teljes mértékben leloldották a ■titkosságot, az 1963-tól évente készült méré­si jegyzőkönyvekbe is bárki betekinthet ha akar, a bánya bármely részére bemehet, min­tát vehet, azt elviheti. De .mert — véli a környezetvédel­mi főmérnök — a korábbi ab­szolút titkosság még mindig beárnyékolja munkájukat, vagyis a bizalmatlanság a MÉV adataival szemben alig csökkent, most külső szakér­tői testülettől kértek vizsgála­tot. A napokban kötötték meg a megbízási szerződést az Or­szágos , .Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregész­ségügyi Kutató Intézettel ab­ból a célból, hogy az OSSKI 'készítsen tanulmányt a MÉV külszíni rekultivációja sugár- védelmi követelményeinek meghatározására, az ezzel kapcsolatos elméleti és gya­korlati "feladatokról. A szer­ződésben nem sok időt ad­tak maguknak: 1991. április 30. A tanulmány elkészítésé­nek határideje. Vannak természetesen mé­lyebb gyökerei is a félelem­nek: világszerte növekvő az aggodalom a nukleáris anya­gok alkalmazása miatt. Ismert: Ausztriában kész atomerőmű várja, hogy a lakossági tilta­kozás milyen hatással lesz működésére: ,,emlékmű" avagy energiatermelés?- Sokan ellenzik a nu'kteá- . ás anyagok bányászatát, fel­dolgozását, az atomerőművek üzemeltetését, a veszélyes hulladékok elégetését, feldol­gozását végző üzemek és ve­szélyes hulladékok lerakó he- A megnyitó alkalmából rövid műsort adtak a Nevelési Központ lyeinek létesítését —. mondja táncosai A környezetvédelmi területi főmérnök egy tanulmányt tesz elém: a MÉV környezetének állapota és környezetvédelmi tevékenysége. Oldalakon át az adatok, a radiológiai jel­lemzők, a .levegővizsgálati eredménye, a radontermékek koncentrációja, talajvizsgála­tok, gamma dózisintenzitások, felületi alfa-aktivitás, növény­vizsgálatok, zagytározói figye­lő k u ta k b ó I vett minták ered­ményei és így tovább. Keve­set mondanak a laikusnak: tele számokkal, képletekkel, rövidítésekkel. Ezzel természe­tesen dr. Bárány Imre is tisz­tában van. Vagyis azzal: ha a felkínált lehetőséggel élve bárki elmegy a vállalathoz, s ők - bizonyítandó, hogy nem kell félni működésük kör­nyezetszennyező hatásaitól — eléteszik az előbb említett ta­nulmányt, a megnyugodni kí­vánó ember zavartan össze­csukja a lapokat... Közelítsük akkor érthetőbb oldalról. A főmérnök így fo­galmaz: nyugodt szívvel jelen­tem .ki, hogy a környezet la­ércdúsítóban dolgozók ugyan minimálisan nagyobb sugár- terhelést kapnak, mint amilyen a természetes környezeti hát­térsugárzás, de még mindig töredékét a megengedhetőnek. Számokra fordítva: sugárve­szélyes munkahelyeken a fel­ső határ évente 50 egység — csak az érthetőség okán hasz­náljuk ezt a „mértékegysé­get" -, az ércdúsítóban a ter­helés 5, a természetes háttér- sugárzás 2,4 egység. És egy megdöbbentőnek mondható adalék ebhez: Ang­liában, az USA-ban, majd Svédországban, Finnország­ban és Kínában vizsgálták azokat az embereket, akik egy-egy évben 10-50 egység­nyi dózist kaptak. A végered­mény: ebben a népességben kisebb a rák kockázata, mint a lakosság egyéb részeinél. Ekkora dózisnak tehát a rák kockázatát csökkentő hatása van — amihez szinte automa­tikusan hozzátesszük: mekkora ostobaság! -, ha mindez nem lenne tudományos kutatás kö­vetkeztetése. Még érthetőbben és most az elvileg legveszélyeztetettebb helyen, az ércdúsító üzemben dolgozókra vetítve: miután egy „egység" sugárterhelés egyenértékű egy doboz ciga­retta kockázatával, aki éven­te öt doboznál többet szív, nagyobb kockázatot vállal, mint az ércdúsító dolgozói a sugárzástól. Mindez egy kicsit hihetet­lenül hangzik. S miután a már többször hivatkozott néhány évtizedes, ám most már fel­oldott titkosság árnyékától még nem tudott a MÉV meg­szabadulni, sokan hihetik: „etetik” az aggódókat. Ám - ma már - ez sem hihető. El­lenőrzésre bárkinek, Így a környezetvédelemmel aktívan foglalkozó zöldeknek is van lehetősége. Minden bizonnyal az lenne az igazi és talán végleges megnyugvást ered­ményező megoldás, ha a zöl­dek készíttetnének el egy ilyen, mindenre kiterjedő kont­roli-méréssorozatot. A „Fré­déric Joliot-Curie” Intézet vizsgálata 1 millió forintba ke­rül. Kérdés: ennyi pénze er­re a célra ' van-e a zöldek­nek? Illetve: megérné-e a MÉV-nek, hogy ezt is- finan­szírozza - bár mór messze nem igaz a vállalatra az a régi képlet: ' ott nem számit a pénz-. . . Számít, sőt, de a közvélemény megnyugtatása is számít. Korántsem akarunk ja­vallatokba bocsátkozni, de er­re — mármint a környéken élő emberek aggodalmainak el­oszlatására - ma jobban szüksége van a vállalatnak, mint bármikor. Csak a veszé­lyes, illetve kis és közepes aktivitású rgdiooktívhulladékok tervezett lerakójára utalnánk: azzal egyre többen tisztában vannak, hogy az ilyen anya­gokkal valamit kezdenünk kell, mert különben elönt és megöl bennünket a szemét. Tiszta és tisztán is maradó lappal kellene ebbe belefogni - mert egyelőre az a MÉV- vélemény, hogy felmérték a tervezett lerakó körzetében élők álláspontját: nehezen tartható. De ha már itt tartunk: — Még csak elvi síkon va­gyunk - mondja dr. Bárány Imre. — A sokoldalú kutató­munka még el sem kezdődött. A lerakónak ugyanis a leg­szigorúbb szabványoknak is meg kell felelnie. Ezt nem a MÉV minősíti majd, hanem független — ha kell: nemzet­közi - szervezetek végzik a felmérést, csak ezt követően kezdődhet a hatósági üzembe helyezési eljárás. Mészáros Attila Milyen lesz a legújabb csődtörvény? Alig négy éve valóságos üdvrivalgás fogadta a ha­zai sajtóban az első csőd­törvényt. Csaknem általános volt az a nézet, hogy ezzel a jogszabállyal végre meg­indulhatunk a piacgazda­ság rögös útján. Ám az első csődtörvény hamar „csőd­be" jutott, sorsa jól példáz­ta azt a tételt, hogy amíg a változások egy gazdaság­ban el nem érik a kritikus tömeget, addig az elszige­telt intézkedések képtelenek kifejteni mégoly áldásos ha­tásukat. Az idén tavasszal meglehetősen váratlanul, alapjaiban új csődeljárást hirdettek, meg, amely a kö­telező vállalati öncsődre épült. Lényegében ez is megbukott, hiszen ' végre- hajthatatlannak bizonyult. Néhány hete bejelentették, hogy készül a ' legújabb csődtörvény. Ennek részletei­ről kérdeztük dr. Sugár De­zsőt, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárát.- Mi a magyarázata an­nak, hogy az előző két csődtörvény ilyen látványo­san megbukott? — A fizetésképtelenség egzakt meghatározása ed­dig hiányzott, ezért a bíró­sági ügyek a végtelenségig elhúzódtak. Az új törvény- tervezet már pontosan rög­zíti a fizetésképtelenség négy esetét. Eszerint fizetés­képtelen az a vállalkozás, 1. amely tartozásait a le­járatot követő 60 napon be­lül nem egyenlítette ki, 2. amely a lejárt követe­léseket a- hitelezők felszó­lítása ellenére 30 napon belül nem elégítette ki, és ennek elfogadható magya­rázatáról nem adott tájé­koztatást a hitelezőknek. 3. amellyel szemben a követelések behajtása ered­ménytelen volt, és 4. amely vállalkozás a csődeljárás során vállalt kö­telezettségeit nem teljesí­tette.- Az öncsőd már az idén májusban - sokak szerint pánikszerűen - bevezetett jogszabályban is azt a célt szolgálta volna, hogy a bajba jutott vállalat min­dent megtégyen helyzete rendezésére. A valóságban azonban a fizetésképtelenek többnyire már nem tudnak. enyhíteni saját bajaikon. Az új jogszabály mit Ígér a fi­zetésképtelen adósoknak?- Kulcskérdésnek tartjuk, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalat még- legalább egy igazi esélyt kapjon. Ezt szolgálja, hogy öncsőd ese­tén 3 hónapra minden más fizetési kötelezettsége alól felmentést kap az adós. Eb­ben az időben az adósnak és a hitelezőknek még le­hetőségük lesz arra, hogy közösen rendezzék a válla­lat helyzetét, A bíróság ez­alatt az idő alatt nem in­dítja meg az eljárást. • — Sokak szerint a válla­lati sorbanállások mára olyan méreteket öltöttek, hogy ez önmagában telje­sen szétzilálta a piaci kap­csolatokat. Sokan önhibá­jukon kívül lesznek fizetés- képtelenek, és sokan nyíltan visszaélnek ezzel a mai le- 'hetetlen likviditási helyzet­tel. Egy ,,tiszta" piaci viszo­nyokat feltételező új csőd­törvény, tegyen egyébként bármilyen gondosan össze­állítva, az általános sorbán- álláson megint elbukhat.- A vállalati kényszerhi­telezés mai gyakorlata való­ban lehetetlen állapotokat teremtett, de ezt nem lehet feltételként beépíteni a csőd­törvénybe. A sorbanálláso kát más pénzügyi eszközök-| kel kell rendezni, többek között a szintén előkészület­ben lévő számviteli törvény- nyél, amely lehetőséget ad j arra,' hogy az adós a mér­legében a kintlevőségeit átmenetileg csökkentett ér­tékben tartsa nyilván. P. É. Frappáns lapterjesztés... Becsapottnak érzik magukat azok a méhészek, akik rend­szeres olvasói a Méhészet cí­mű országos lapnak. No, nem a kedvelt olvasmányok miatt. A napokban többen is pórul jártak: megjelent ugyanis a Méhész Újság, a Méhészek Fe­jér Megyei Egyesületének ki­adványa, a Méhészethez ha­sonló köntösben, . amit után­véttel küldtek meg az orszá­gos lap előfizetőinek. Néhány méhész - családtagja jóhisze­műen - azt hitte, a megszo­kott újság érkezik — kifizette a borsos árat, a jövő évi elő­fizetési díjjal együtt, összesen 368 forintot. (Egy Méhész Új­ság 52 forint, az országos lap fele ennyi.) A frappáns lapterjesztő a Méhész Újság adminisztráció­ja, amely az Aranynektár Fel­vásárló Vállalat budapesti központjában van. A méhészek viszont nem elégedettek ezzel a megoldással, sokan ragasz­kodnak a megszokott újság­jukhoz, azon tanakodnak, ho­gyan juthatott az előfizetők jegyzéke illetéktelen kezekbe, és visszakapják-e a pénzüket, hiszen nincs szükségük erre a szolgáltatásra . . . G. M. Új balett-termet avattak Régi-új tehetséggondozó Mólomban Az Apáczai Nevelési Köz­pont Pécs—Mólomban működő tehetséggondozó iskolájának „régiségét" az 1986 novembe­ri alapítási időpont, megúju­lását pedig az új balett-te­rem tegnapi átadása jelzi. Az annakidején Lantos Ferenc képzőművész-tanár kezdemé­nyezésére létrejött tagintéz­mény a tehetséggondozás igé­nyére épülve, az akkori mű­velődési osztály pártfogásával és a nevelési központ közre­működésével született meg, ám az alapítók az idén — szűknek érezvén az egykori vi­déki kisiskola falait - a tága­sabbnak ígérkező Petőfi Sán­dor Utcai Általános Iskolában próbálnak gyökeret verni. A málomi miniatűr „alma mater" azonban túlélte ennek a szakadásnak a kisebb-na- gyobb személyi viharait, s ma már több, döntően általános iskolás korú gyerek jár ide, mint tavaly - 51-en a-vizuá­lis, 68-an a zenei, 81-en pe­dig a mozgásművészeti tago­zaton tanulnak az idén. Több­ségük a nevelési központban tanul vagy kertvárosi, de' jár­nak a délutáni, a félévre né­hány száz forint tandíjú fog­lalkozásokra távolabbról is. Az óvodáskorúak zenei és vizuális művészeti előkészítő foglalkozásait Tigelmann ló- zselné, a tagintézmény igaz­gatója vezeti, hasonló kurzu­sok segítik a legügyesebbek kiválasztását mozgásművészet­ből is. A zenei képzést Csá­nyiné Imre Zsuzsa, Gergely Enikő, Erdősi Katalin, Márlly- né Lénárt Mária és a Petőfi Sándor Általános Iskola fakul­tációján is tanító Udvardy Gizella vállalta. A két rajzíza- kos pedagógus a textilfestés­sel foglalkozó Révész Klára és a keramikus Várad y Balázs, míg a mozgásművészet okta­tói Szalay Tamás, az ART Kí­sérleti Stúdió vezetője, vala­mint Szilárdné Kordély Erika testnevelő tanár. Az intézmény tegnaptól egy tükörfalú balett-teremmel ' is tágasabb lett a kísérleti stú­dió társadalmi munkája és az erre megspórolt forintok ré­vén. Tegnap a saját kezük munkáját is köszöntötték ün­nepi, avató műsorukkal. B. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom