Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-15 / 223. szám

1990. november 15., csütörtök aj Dunántúlt napló 9 T öbb-kevesebb rendsze rességgel nézője, így botcsinálta résztvevője vagyok a parlamenti munká­nak, s ez bizony többször éb­reszt bennem kedvetlenséget, mint jókedvet. Az egyik utób­bi ülésszakon például azt lá­tom, amikor Szabad György liázelnök létszámellenőrzésre ■szólította a honatyákat és anyáikat, hogy csaknem teljes létszámot mutat a kijelző. Az­tán tíz perc múlva, amiko« már szavazni kellett valamiért, már száznál többen hiányoz­tak az ülésteremből. Ha most vulgáris akarnék lenni, azt mondanám: megtörtént a po- •fafürdő, ki-ki mehet a dolqá- ;a. Elfeledvén, hogy a dolqa éppen akkor ott, a képviselő- házban van. Aztán a múlt héten meg az történt, hogy amikor oly sok dolga lenne a parlamentünknek, az ülés­szak második napján idő előtt véget vetett az elnök az ösz- sze jövetelnek, mert már nem volt együtt a szükséges lét­szám. Képviselő uraink és asszo­nyaink - tisztelet a kivétel­nek! - mintha nem vennék elég komolyan azt, amit oly előszeretettel hangoztatnak egyébként: a néptől kapott megbízatást, legitimációt. Vagy talán a doíqok komolyan- vé­tele az, amikor elmondja va­laki a mondókáját, amiről ő is, meg az egész T. Ház tud­ja, hogy lesz rá észrevétel, ám erre ő már nem kíváncsi, hiszen a mikrofonját kikap­csolva már is száguld ki az ülésteremből. Én az elmondottak tudatá­ban komolyan megriadtam akkor, amikor hallottam, hogy az ország működőképességé­nek a biztosítása végett, az átalakítás gyorsítása érdeké­ben még az idén 34 törvényt kell alkotnia a T. Háznak. 34-et? De hogyan? Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az ülésszak eiső délutánja (de miért csak a délután, s miért nem már a délelőtt is, ha annyira szorongat az idő?) a hosszadalmas napirend előtti felszólalásokkal telik el, s jó, AT. Ház ha el lehet kezdeni az egyéb­ként mindig dús napirend egyik pontjának a megtárgya­lását. Ezt másnap folytatják, de hamarosan le is zárják a vitát (ha általános vitáról van szó), hogy visszaadják az anyagot a bizottságoknak a részletes vita előtt. Aztán elő­vesznek egy másik napirendi pontot, és máris ott az ebéd­szünet, miután is ejtőzés köz­ben a még meglévő honatyák és -anyák meghallgatják oz interpellációkat és a kérdése­ket. amelyekre többnyire nem a miniszterek válaszolnak, hi­szen nekik éppen dolguk, e! foglaltságuk van (hogyan, hát a parlamenti ülésteremben tartózkodás nem munka, nem elfoglaltság?), a választ va­lamelyik éppen ráérő állam­titkár mondja el, természete­sen a miniszter nevében Ha ezután még marad idő, es van elegendő képviselő' 'is, akkor ismét elő lehet venni a napirendet. És máris vége az ülésszaknak, viszontlátásra jövő hétfőn. . . A parlamenti munka a tévé és a rádió jóvoltából nyilvá­nos, Így rengeteg magyar ál­lampolgár kisérheti figyelem­mel, mi történik az országgyű­lésben. S kialakíthatja azt a véleményét is, hogy ami ed dig ment,. nem igazán mond­ható munkának (bár megszóla­lásig annak néz ki), különben nem kellene most, az év hát­ralévő másfél hónapjában több törvényt alkotni, mint eddig összesen. Fog-e ez menni? Nem tudom. De ab­ban biztos vagyok, hogy az eddigi munkastílus szerint aligha. Es ezen az sem se­gít, ha a Házbizottság javas­latára - mint hallottuk — meghosszabbítják a heti ülés­szakok tartalmát. Nyugtalanító volt az el­múlt fél esztendőben, amikor a napnál világosabb volt mindenki számára, hogy az ország gyorsvonati sebesség­gel száguld az összeomlás felé, hogy a frissen megala­kult parlam&cvt és a kormány a rohanás fékezése és meg­állítása helyett szinte folya­matosan a múlton rágódott. Ez év elején Winston Churchill halálának a 25. évfordulója alkalmából irt jegyzetemben idéztem a nagy britnek 1940. májusában (tehát amikor az első nagy csapások érték a birodalmat, és ő egy szemé­lyes. a háború szempontjából nem is jelentéktelen kudarc terhével birkózott) elhangzott mondását: „Ha a jelen meg­próbál törvényi ülni a mull lelett, elveszítheti a jövőt". Akkor még messze előttünk volt a rendszerváltás. De mit láttunk utóbb és azóta is? A jelen bizony egyhuzamban törvényt ül a múlt felett. Ho­lott bölcs dolog lett volaa megszívlelni egy bölcs politi­kus filozófiáját, mert akkor kevésbé kellene félnünk attól, hogy o múlt feletti törvény­ülés miatt elveszítjük a jövőn­ket. Mert tulajdonképpen semmi akadálya nem lett volna an­nak, hogy a múlton rágódás helyett tüstént a jövővel tö­rődés kerüljön a politika hom­lokterébe. Vagy mégis volt akadály? S Így kaphatott a kelleténél nagyobb hangsúlyt a pótcselekvés? Erre én csak egy magyarázatot tudok. Az egykori ellenzék jó ide­je készült már a hatalomát­vételre, akkor, amikor látszat­na megingathatatlannak tűnt a pártállam. Lett volna tehát idő egy olyan gazdaságpoli­tika kimunkálására, amely alkalmas a válság elkerülésé- -re, általa tehát megnyerhető az új politikának az egész nép, és összeállhatott volna eay tekintélyes emberekből álló árnyékkormány is, mely­nek az ismerete biztosíték lehetett volna a program meqvalósulására, s a megva­lósításhoz nyomban a “Válasz­tás után hozzá is kezdenek. Ehelyett pedig mit láttunk? Igazi gazdaságpolitikai prog­ramot nem ismerhettünk meg (igazán meggyőzőt máig sem!), árnyékkormány pedig nem létezett, a későbbi kor­mányférfiak a teljes ismeret­lenség homályából léptek elő, s némelyikük be is bizonyítot­ta az alkalmatlanságát. Ha valamiért, hát azért minden bizonnyal jó volt a taxis de­monstráció, hogy Antall Jó­zsef bölcsen felismerje: oz új szakaszban új, hatékonyabb kormányra van szüksége, s végre vállalkozzék a kormány- átalakításra. Csak ne sokat késlekedjék! z - tment új szakaszt em- -JQb Ittettem. Mert abban élünk már október 28-a óta. Azóta - hadd hi­vatkozzak a szabaddemokra­ták egyik vezető politikusára — ez a Magyarország már nem az a Magyarország. Még változatlanul rohanunk ugyan az összeomlás felé, de talán nagyobb eséllyel fékezhető meg, mint október 28-a előtt. Erre kellene végre odafigyelni a parlamenti ülésteremben is, és a magamutogató szereplés helyett végre a nemzet sorsa, jövője kapná a főszerepet. És ennek a jegyében az sem fenne utolsó dolog, ha a ‘kormánykoalíciós többség a megszokott magabiztosságával nem söpörné félre az útjabol az ellenzéket, bármily okosat, megszívlelendőt mondjon, ja­vasoljon isi Mert a mestersé­gesen felszínen tartott párt­viszályok csak fokozhatják a rohanás ütemét. Ettől pedig az Isten óvjon bennünket. Hársfai István Pénzügyi konfliktusok II. Nehézségek a vagyon megosztása körül A költségvetés megosztá­sán túl a másik vitatott té­ma az állami tulajdon „örök­lésének" kérdése. A helyi önkormányzati törvény sze­rint: „Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdo­nába kerülő vagyontárgyak köre a következő: a) az önkormányzat köz- igazgatási területén lévő ingatlanok . . . törvényben meghatározott köre; b) a tanácsok által alapí­tott és a tanácsok felügye­lete alatt álló, közüzemi cél­ra alapított állami gazdál­kodó szervezetek, továbbá a költségvetési üzemek vagyo­na és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társa­ságokban az államot meg­illető vagyonrész; c) a lakossági szükségle­teket kielégítő közművek építményei, vonalás létesít­ményei, berendezései a te-' lepülés belterületi határán belül . . . d) a tanácsok kezelésé­ben, illetőleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatá­si, kulturális, egészségügyi, szociális, sport- és egyéb intézmények vagyona; e) a tanácsi, illetve a ta­nácsi' ingatlankezelő szervek kezelésében lévő állami bér­lakások; f) a középületek és a hoz- záiük tartozó földek..." A c) és az f) pontban ki­vételt képeznek „az állam kizárólagos tulajdonába tar­tozó létesítmények"-, illetve „a központi állalmi feladato­kat szolgáló épületek". Ugyanakkor a törvénv követ­kező bekezdése szerint: „A tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében lévő állami ingatlanok, erdők, vi­zek - kivéve a védett ter­mészetvédelmi területeket és a műemlékileg védett épüle­teket, építményeket, területe­ket -, pénz és értékpapírok, a törvény hatályba lépésé­nek napján e törvény erejé­nél fogva a helyi önkor­mányzatok tulajdonába ke­rülnek." • A társközségek költség ­Í vetésének megosztásával kap­csolatban már szóltunk a pénzmaradvány „igazságos" elosztásának nehézségeiről. Mi vei a törvény erejénél fogva az önkormányzatok tu­lajdonába kerül „a tanács valamennyi pénzvagyona, ér­tékpapírja és más vagyoni joga", így a pénzmaradvány elosztásának problémája eb­ben a tógabb körben is felmerül. A vagyon azonban nem­csak jogokkal, hanem köte­lességekkel is jár. Ha a volt közös tanácsok társköz­ségeiben a volt tanácsi ke­zelésű, illetve tanácsi irá­nyítású, felügyeleti szerv által kezelt állami tulajdon egyenlő jogú ,, örököse" valamennyi társközségi önkormányzat, akkor a kötelezettségek is egyenlő mértékben terhelik őket. Ha a volt társközségek nem kívánnak közös képvi­selőtestületet alkotni, akkor 'célszerűbb a közös vagyon természetben történő meg­osztása. A vagyonmegosztás során kétféle nézet összecsapása várható. Egyik a történeti jogok, másik a jelenlegi helyzet alapján kíván „igaz­ságot tenni”. A történeti szempont addig mindenki által elfogadható, hogy a közös tanács megalakulásáig az addig önálló község ke­zelésében lévő tulajdon az adott községet illeti meg. Problémát a közösen épített létesítmények (pl. a körzeti általános iskolák) tulajdon­joga, valamint a társközség­ben esetleg a közös tanács által felszámolt (eladott, át­adott, lebontott) létesítmé­nyek pótlása jelent. Miről van itt szó? A ko­rábban önálló községekben tagiskolák, községháza, szol­gálati lakás(ok) is voltak, melyek időközben, megszűn­tek. Ezek esetenként térítés- mentesen vagy igen csekély térítés ellenében cseréltek gazdát, így az nem vizsgál­ható, hogy az ellenérték — esetleg a mai árszínvona­lon — kerüljön az újra ön­állóvá váló községek számá­ra kifizetésre. Az ő „részü­ket" természetben kell „ki­adni". (Folytatjuk) Agg Zoltán közgazdász Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Baranya Megyei Adnfelügyelnsége tájékoztatója Az 1990. évi LXVII-es fö­vény 2. § (7) bekezdése elő­írja, hogy a polgármester megválasztását, valamint a tisztsége megszűnését követő 30 napon belül köteles va­gyonnyilatkozatot tenni. A Baranya Megyei Adófel­ügyelőség ügyfélszolgálati csoportjánál (Pécs, Rákóczi út 56.) és az Adófelügyelöség ügyfélszolgálati irodáiban (Komló, Lenin tér 4., Mohács, Széchenyi tér 12., Siklós, Kos­suth tér 1., Szigetvár, Zrínyi tér 1.) beszerezhető B jelű vagyonnyilatkozatot két pél­dányban kell kiállítani, az egyiket a polgármesternek kell meqőriznie, a másik példányt pedig az önkormányzat ré­szére át kell adnia. Az önkormányzat az átvett adóbevallást a polgármester személyi anyaga mellett zárt borítékban köteles tárolni. levél- és csomagszállító szolgálat Baranyában Elsők között az országban Néhány hete megalakult Pé­csett - az országban az elsők között - a Küld-ön-c levői- és csomagszállító szolgálat. Az el­ső napokban csak Pécs terü­letére vállalták a levelek to­vábbítását, azonban a vállal­kozás életképességét bizonyít­ja, hogy egy hét alatt kiter­jesztették kézbesítő hálózatu­kat az egész megyére, illetve hetente két alkalommal futár megy Budapestre is. Tarifáik 10-25 százalékkal olcsóbbak a postai áraknál, ami nem elhanyagolható szempont a nagy levélforgalmú szerveze­teknél, vállalatoknál. Éppen ezért nem egy pécsi nagyleve­lező már az első napokban bizalmat szavazott a vállalko­zásnak és átpártolt a Küld-ön-c szolgálathoz. Miért ilyen alacsony a tari­fa? Eke László, a Pentamer Kft. ügyvezetője elmondta, egyrészt azért, mert nem kell akkora apparátust működtet­niük, mint a postának. Más­részt nincsenek olyan megkö­téseik, előírásaik, mint amit a nagyvállalatra kényszerítet­tek. Szerintük jelenleg a pos­tának 50 százalékos haszna van a levelek és csomagok továbbításán. A kft. megfelezi ezt a nyereséget az ügyfelei­vel, ezért olcsóbbak a postai áraknál.- Már régóta foglalkoztunk egy levél és csomagszállító szolgálat megalapításával, azonban a gyújtószikrát a taxis blokád adta. Mi nem jelent­hetünk, és nem is akarunk konkurenciát teremteni a pos­tának. Kis hasznot várunk a vállalkozástól, hosszú távon gondolkodunk, szeretnénk, ha a gyerekeink is ebből élhet­nének. Jelenleg 40 kézbesítője van a kft.-nek, de tervezik a lét­szám bővítését. Elsősorban vékony pénztárcájú fiatalokat, egyetemistákat és nyugdíjaso­kat foglalkoztatnának fő- vagy mellékállásban, akiknek jó fi­zetésért van kedvük a strapás munkához. Nálunk egyelőre szokatlan, de vitathatatlanul előnyös, hogy hetente fizetik a munkabért. Az olcsóbb árak ellenére magasabb színvonalú szolgál­tatást kínál a Küld-ön-c szol­gálat, mint a posta, sajnos egyelőre csak közületek, vál­lalatok, vállalkozások, intéz­mények részére. A levelek, csomagok begyűjtési módjától és gyakoriságától függően 10- 25 százalékkal kevesebbet szá­molnak fel a mindenkori pos­tai áraknál. A leveleket 36 órán, az expressz leveleket 24 órán bélül továbbítják a me­gye területén. Ajánlott külde­mények esetén nemcsak 200 forintig fizetnek kártérítést, hanem a telies kárösszeaet megfizetik. Telefax levelezést is vállalnak, • olyan üqyfelek között, ahol csak az egyiknek van telefaxa. Telefonos beje­lentés alapján odaviszik a le velet, ahova a címzett kéri, amennyiben az első kézbesí­tés eredménytelen volt. Lakos­sági szolgáltatásként bevezetik a zenélő táviratot. A bejelen­tésben kért időre esküvők, szü- letésnaook, névadók alkalmá­ból a Pécsi Zeneművészeti Fő­iskola hallgatói néhány per­ces műsort adnak elő a hely­színen. Tervezik a reggeli és esti kézbesítés bevezetését. A szolgáltatást a lakosság még nem veheti igénybe, egyelőre nincs megoldva a le­velek begyűjtése, mert a Küld-ön-c szolgálat nem hasz­nál bélyeget. Jelenleg egy speciális pénzbedobós gyűjtő- láda kifejlesztésén dolgoznak. Elképzeléseik szerint trafikok­kal, boltokkal, illetve más egységekkel is kötnének szer­ződést a levelek begyűjtésére. Várhatóan januártól a lakos­ság is igénybeveheti a Pento- mer Kft. szolgáltatásait. Hajdú Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom