Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-10 / 218. szám
IO üj Dunántúli napló 1990. november 10., szombat A tét: a szociáldemokrácia Az elnapolt kongresszus után Ha a búza fehérjetartalmát két százalékkal megemeljük... Félelmetes-e a biotechnológia? A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Gödöllőn A Magyarországi Szociáldemokrata Párt múlt év novemberi kongresszusa előtt solkan fogadták örömmel, ihogy ismét talpra áll a történelmi múltú szervezet. Az azóta eltelt egy év azonban nem igazolta, hogy a párt képes kilábalni belső harcainak szövevényéből, hogy programja elegendő lehet széles tömegbázis kialakulásához. E furcsa helyzetet nem sikerült a napokban tartott újabb kongresszussal sem feloldani, s a közvélemény elé ezt követően is a megszokott arculatával tud csak az MSZDP kiállni. Legalábbis december 9-ig, ameddig elnapolták a párt XXXVII. kongresszusát. Nyitray Béla most, november elején lett a párt egyik alelnöke. Eddig ő vezette a baranyai szervezetet. — Nyitray úr, a bét végén tartott MSZDP-kongresszus milyen helyet loglal el a párt, illetve a magyarországi szociáldemokrácia történetében? Megvonható-e már a tanácskozás mérlege? — Még nem. Tény azonban, hogy pozitív irányú rádiikális elmozdulást nem lehetett ettől a kongresszustól várni, inem lett volna reális erre számítani. A kérdés az volt: szétszakadunk-e, illetve hogy Petra sovitsot újraválasztják-e vagy nem kap bizalmat az első helyen. Ez utóbbi nem lepett volna meg, felkészülteim rá. Annak azonban örülök, hogy őt erősítették meg: tudniillik, választ kaptunk arra a kérdésre, hogy nem a „holdudvara” tartja a pórt élén az elnökasszonyt, hanem a többségi akarat. Ami pedig a kongresszust illeti, képtelen volt arra, hogy a feltűnően szaporodó anomáliákat megszüntesse: :ha sikerül is egy lépéssel előbbre jutni, újabb két nehézséggel ■kell szembenéznie a szociáldemokrata pártnak. Mégsem mondhatom, hogy eredmények nélkül álltunk fel. Bár teljes mértékben sem a szervezeti és működési szabályzatunkat, sem a programunkat megtárgyalni és a testülettel jóváhagyatni nem sikerült, megállapodhattunk viszont azokban az elvekben, amelyekre figyelemmel állítjuk fel a választmányt, az országos vezetőséget. A konkrét eredmény: megválasztotta a kongresszus az elnöki testületet és az elnököt. — A párt elmúlt egy éve a sikertelenségek sorozata. Okolják ezért Petrasovits Anno elnökasszonyt? — Kétségtelenül, egyik oka o kudarcainknak Petrasovits Anna. Neki ma Ibe kell bizonyítania — más választása nincsen —, hogy a róla kialakult kép hamis. Borzasztóan nehéz helyzetben van, ellenségei - akik nem szocdem-pórfban, hanem Petrasovits Annában gondolkodnak — arra fognak törekedni, hogy még torzabb legyen az elnökasszonyról a vélemény. Ugyanakkor az MSZDP-nek is meg kell találnia, hogy végül is milyen párt? Munkás? Nép? Ezért fogalmazunk így: európai értelemben vett munkáspárt vagyunk. Ez volt az egyik kampányjelszavunk is: legyen végre öntudatos polgár a dolgozó ember, akár munkás, akár paraszt, szellemi alkalmazott vagy kisvállalkozó. — Csak hát az ,,európai úthoz" hiteles emberek kellenek, olyanok, akik személyükkel, működésükkel a pártot vonzóvá teszik. Meglepődtem, amikor az országos alelnökök között ott olvastam Kitzinger Ferenc nevét is. — Sőt a vidéki alelnökök közül most ő kapta a legtöbb szavazatot! Ennek egyik magyarázata: már korábban is megkövette a pártot múlt évi viselkedése miatt, a jelenlegi kongresszuson pedig óriási bátorságra valló, önkritikus felszólalása volt. A másik: nagyon régi szociáldemokrata, sokat próbál — külföldi Ikiap- csolatái révén is — tenni a pártért. — Nekem úgy tűnik, sokan forgolódnak a párt élvonalában, durván: kotorásznak a zavarosban, a szociáldemokrata pártot használva lel előtérbe kerülésük érdekében. — Pontosan így van. . A közszereplés utáni vágy. azonban sajnos, nem mindig jár együtt politikai elkötelezettséggel, a párt iránti szolgálat készségével. — Csakhogy mindezeken keresztül nem egyszerűen a Magyarországi Szociáldemokrata Párt sérül, gyengül, veszíti hitelét, hanem maga a szociáldemokrácia. — Valóban sokan vannak közöttünk, akik a szociáldemokrácia eszme- és eszközrendszerét járatják le. Ha ezt be is látják — bár fölöttébb ritkán tapasztalam —, nem törődnek vele. Holott a veszély valóságos. S — Ön most lett oz elnökség tagja. Ha jól tudom, elnökként is felvetődött a ngve. — Az alelnökséget is nehezen vállaltam. Korábban már előfordult: jó előre kizártam — mert szóba került —, hogy a választmány elnökének javasoljanak. Nem szerettem volna, ha a karrierizmus vádját fogják rám . . . Most azonban már cserbenhagyásnak tekinteném, ha az alelnökséget sem vállalom. Tudják rólam, sokat tudok dolgozni, nem riadok vissza a munkától, magam pedig úgy vélem, hogy a szociáldemokráciát mindenképpen az MSZDP-nek kell képviselnie. Ezért akarok dolgozni, ez az elhatározásom döntött, amikor a funkciót elvállaltam. Mészáros Attila Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont - egy pillanatra megállók o Gödöllői Agrártudományi Egyetem szomszédságában lévő impozáns épület előtt, meditálok a feliraton, aztán belépek a jövő századba. A növény-b'iotech- nolágiai, állat-biotechnológiai, molekuláris genetikai, biokémia- és fehérjetechnológiai intézetek tényleges tevékenysége egyelőre megfoghatatlan számomra. A rejtély akkor kezd oldódni, amikor Balázs Ervin főigazgató példákat mond arra, min is dolgoznak a kutatók: a ponty ne három, hanem másfél szezon alatt hízzon meg, a növény a légkörből közvetlenül kösse meg a nitrogént, váljon fagytűrővé az olajrepce, ne pusztuljon ki a magyar szürkemarha . ,.- A kísérletekkel nem az a célunk, hogy jaj-de-funa .növényt állítsunk elő, hanem hasznos növényt. Az állatvilágban sem szörnyeket hozunk létre, hanem például az értékes egyedek szaporítását felgyorsítjuk, vagy génsebészeti beavatkozással egyes tulajdonságaikat erősítjük. Erre példa a ponty esete — 'jelenti ki Balázs Ervin. — A valódi tevékenységünk nem kínálkozik címoldalra, pedig gazdaságilag óriási jelentősége van annak, ha mondjuk, a búza fehérjetartalmát két százalékkal megemeljük. Az újságok viszont a sötétben világitó dohányról fognak írni! A gén- regulációs vizsgálatoknál ennek is óriási jelentősége van, de mi a génsebészetet és a biotechnológiát a mezőgazdaság hasznot hozó részeként kezeljük. Ha egy idegen gént beültetünk egy növényibe, őzt is vizsgáljuk, hogyan viselkedik a természetben, tehát veszélyt jelent-e vagy sem a környezetre.- A kutatóközpont épületét tavaly ilyenkor adták át, a felszerelés-berendezés ez évben zajlott. Mikor lógja érezni a magyar mezőgazdaság, hogy léteznek és működnek ezek a világszínvonalú intézetek?- Szakmailag öt—hat év egy- egy ilyen intézet beindulása. A tudományban ráadásul nem lehet megmondani, milyen eredményt érhetünk el, és mikor. A magyar mezőgazdaság fejlődése óriási, de nagyon sok hibával dolgozik. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen jelentőse mennyiségű műtrágya kerül a talajba, milyen horribilis mértékű a .növényvédőszer-fel- halmozódás. Nekünk tehát olyan növényeket kell előálii- tanunk, amelyek termesztéséhez vagy egyáltalán nem kell, vagy sokkal kevesebb .műtrágya és növényvédő szer szükséges. Ezért lényeges a légköri nitrogént megkötni képes növény megvalósítása. A másik: a háziállatok és a termesztett növények génállománya roppant szűk, ami éppen az emberi szelekciós munka miatt alakult így. Ez a szűk genetikai 'bázis a biotechnológia és a génsebészet által kiszélesíthető, például egy vadnövényből, egy burgonyofélé- ből olyan tulajdonságot tudunk átvinni a haszonburgonyába, hogy az így szárazság- tű/ő vagy valamilyen betegségnek ellenálló legyen. Ugyanígy óriási géntartalékkal rendelkezik a magyar szürke- marha. E fajtát génsebészeti úton, illetve „lombikállatok- kal" kívánjuk megmenteni. — A kutatóközpont másfél milliárd forintjába került a magyar államnak. Mi az- elvárás az intézetekkel szemben: eltartottak lesznek vagy bevételt hoznak? — Kifutási .időre szükség van, de természetesen kell maijd bevételt is produkálnunk. A kutatóközpont haszna egyébként nehezen mérhető, mert a tudásanyag, a szemlélet hat az egész magyar mezőgazdaságra. Az állam ebből nem léphet ki, mint ahogy az oktatásból sem. Németország és Ja.pán a második világháború után minden pénzét a kutatásba és az oktatásba ölté, .meg lehet nézni, hol tartanák. * A kutatóközpont intézeteinek igazgatói szaktekintélyek — az áílat-biotechnológiai intézetet Solti László, a .molekuláris genetikai intézetet Orosz László, a biokémia- és fehérjetechno- lógiait Pongor Sándor, a növény-biotechnológiait Balázs Ervin vezeti. A négy intézet- igazgató közül háromévente mást bíznak meg a főigazgatói teendők ellátásával. Az igazgatók negyven—.negyvenhét év közöttiek, a kutatási csoportvezetők • harmincöt—negyvenévesek, a további hatvan kutató döntően harminc év alatti. A Az épületet Zsigmond Attilával, a kutatóközpont tudo- móinyos titkárával járom körbe. Benézünk a laboratóriumokba, felmegyünk az üvegházba, bekukkantunk a hűtőkamrákba, a dolgozószobákba, a könyvtárba. Mint kiderül, a tetőre helyezett üvegház nemzetközileg is újdonság, s haszna kettős: először is a különálló üvegházhoz viszonyítva ennek olcsóbb a. kialakítása és a fenntartása, másodszor pedig a közvetlen összeköttetés az üvegház és az épület között a kutatók és a növények kapcsolatát, „együttélését" erősiti. (Bécsben most épül az osztrák biotechnológiai központ, a magyar példa nyomóm ott is tetőre kerül az üvegházi) * Szarvasmarha méhét mutató ultrahangos kép az egyik laboratórium falán, Vajta Gábor laborvezető mutatja az embriót, s közli, hogy ez lesz az első magyar munkacsoport által létrehozott lombikboci, a világra jöttét karácsonyra várják. A petesejtet vágóhídi állatok petefészkéből nyerik ki, minimális mennyiségű sperma felhasználásával viszonylag olcsón elő tudnak állítani életképes embriókat. Ezeket vagy már vemhes állatok méhébe ültetik (ezzel az ikervemhességek számát .növelik), vagy nem vemhesült állat kap embriót. A szaporodás felgyorsítása, a szarvasmarha termékenységének növelése a cél. Ezen „egyszerű" manipulációt - az embriót egyhetes, koráig laboratóriumi - körülményeik között kell tartani, csak utána ültethető be! — követően áttérünk egy másik témára, a génsebészetre. Kell-e félnünk tőle? — A természetben számtalan génkicserélődési, génváltozási jelenség lezajlik — mondja Vajta Gábor. — Mi célzatosan olyan változtatásokat teszünk, amelyéket a természet évmilliókon keresztül, az evolúció során megvalósított. Szigorú szabályokhoz tartjuk magunkat, és a környezet, az élővilág megőrzése érdekében ténykedünk, például a génbank létrehozásával is ez a célunk. A génmegőrzés is igen fontos: elsőiként a magyar sz ü rk ema rha fa jtáva I f og la I ko zunk. A laboratóriumi körülmények között létrehozott magyar szürkemarha-embriókat, amennyiben lefagyasztva meg tudjuk őrizni, akkor, ha ez a fajta kipusztulna, bármikor elő lehetne venni újra! * A biokémia- és fehérjetech- nológiai intézet nagyműszeres laboratóriumát Patthy András laborvezető szerelte fel. A laborlétrehozásban már szerzett gyakorlatot, ugyanis Amerikában egy hasonlót már megvalósított. Megjegyzi, hogy itt, Magyarországon lassabban mennek a dolgok, és érdekes, hogy míg a pár százezer dolláros műszerek akadálytalonul megérkeznek, addig a pár száz forintos vegyszerek vagy eszközök hiányoznak! S panaszkodik a szünetmentes áramforrás hiányára: ha áram- ingadozás miatt kikapcsol az érzékeny műszer, okkor a kár nem ritkán kétezer dollár! * — Ebben a kis dobozban száz spárgaegyedet láthat — közli Fári Miklós, o sejtbiológiai és szövettenyésztési labor vezetőije. — ötven ilyen doboz tartalma elég egy hektár földre.-A steril körülmények között előállított és szaporított spárga két—három évig kétszer annyit terem, mint a hagyományos növényi ugyanis a táptalajból felvett hormont pár évig megőrzi! (A műanyag dobozos szaporítóanyag-előállításért, a rendszer kidolgozásáért Fári Miklós három éve második díjat nyert az Innovációk a mezőgazdaságban világpá- lyázaton.) A laboratóriumból átlépünk a steril körülmények között előállított növények birodalmába: ámultán nézem a pár centis növény piciny répatestét, a mini méretű, virágzó burgonyát és a szintén virágzó uborkát, az egy dobozban kétezer broméliát. Toldi Ottó — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen két éve végzett biológus — sorra veszi le a polcról a dobozokat, üvegcséket. El lőhet nézelődni itt napestig .:. L. Cs. K. A PÉTÍV helyet! egymással fogunk Yitatkozni? Melegünk lesz a fűtési díjtól Októberben mór nemcsak a meleg vízért, hanem a fűtésért is a megemelt díjat fizettük. Az előző idényhez képest több mint negyven százalékkal emeltek. EJ- ső lépésként. Egy átlagos, 50 négyzet- méteres pécsi lakás fűtéséért havonta 1300, a me- legvizhasználatért pedig átalányként 283,50 Ft-ot kell fizetni. (Ez utóbbit rendelet kategorizálja, s eszerint egy ilyen alapterületű lakásban hayonta 9 köbméternyi meleg vízre van szükség.) Az előző fűtési idényhez képest egy ekkora lakás fűtési és vizfeímelegíté- si díja csaknem 500 forinttal több. Sok lakónak már a korábbi díj is magas volt, a * kifizetetlen lakossági számlák összege Baranyában négymiftió forint. De akik fizetnek, azok is ezerszer inkább kötelesség- tudó állampolgárként, semmint a szolgáltatással elégedett fogyasztóként teszik. Nem változtat ezen az alapálláson az a tény sem, hogy a baranyai távfűtött lakások — csaknem 40 000 — ellátásáért felelős PÉTÁV a számítógépes feldolgozásra áttérve, változtatott a számlázás módján. Egyrészt azzal, hogy a számlán pontosan feltüntetik az egységárat, a fűtött napok számát, az esetleges engedményt, másrészt azzal, hogy az átutalási betéttel rendelkezők sem a következő, hanem az adott hónapban kapják meg. Az örök vitára és elégedetlenségre okot adó gondok azonban a közeljövőben sem csökkennek, legfeljebb áttevődnek. A szolgáltatás milyenségének alapproblémája ugyanis- a panelházak minőségében, ezen épületek fűtésrendszerében és a rendeletekben van. A rendeletekben, amelyek meghatározzák, hogy X alap- területű lakásban lakóknak hány köbméter meleg vízre van szükségük, amelyek elő- irják, hogy hány Celsius-fok hőmérsékletnek kell lenni a konyhában, a fürdő-, a lakószobában. Mindezt azért, mert ezeknek a lakásoknak a fűtésrendszere is olyan, hogy a lakók nem tudják szabályozni a fűtést. A hírek szerint a közeljövőben valamelyest változik a helyzet. A hőszolgáltató vállalatok — így a PÉTÁV is — a jövő év januárjáig hőmennyiségmérőket szerelnek fel a hőközpontokban, s így bevezethetik a mérés alapján történő elszámolási rendszert. Hogy épületeken» belül egy-egy lakás menynyi hőt „fogyaszt", azt pedig a radiátorokra — állítólag kis költséggel felszerelhető — nyugati gyártmányú, úgynevezett költségmegosztó műszerrel lehet majd követni. Az elnevezés — költségmegosztó — minősíti a pontosságát, megbízhatóságát. S ha figyelembe vesszük, hogy a külső falpanelek hő- szigetelése gyenge, hogy a válaszfalak nem hőszigeteltek, s ezért a lakások között már néhány Celsius-fok hőmérséklet-különbség esetén jelentős hőáramlás indul meg, akkor könnyen elképzelhető, hogy milyen „simán" szót értenek majd egymással a lakók. Azok, akik melegebb lakást szeretnének, azokkal, akik a fűtéssel is takarékoskodni kényszerülnének, a szélső lakásokban lakók a középsőkben élőkkel, a földszintiek a legfelső szintiekkel, és Így tovább. Mivel ezeken a problémákon csak a panellakások fűtésrendszerének teljes átalakításával, a lakásonkénti, hőleadónkénti fűtésszabályozás műszaki lehetőségének megteremtésével lehet változtatni, erre még várni kell. Legalább a házgyári lakások felújításáig. Addig any- nyiban módosulhat a helyzet, hogy a PÉTÁV helyett egymással fogunk vitatkozni. Török É.
