Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-10 / 218. szám

1990. november 10., szombat uj Dunántúli napló 7 ÉPFU-dilemma: Hogyan tovább? Válás - harag nélkül... A vállalat karcsúsítása hó­napok óta tant: a pécsi szék­helyű, 5-ös számú ÉPFU-nál tavaly még 1500-an keresték meg a kenyerüket, idén már csak 1150-en. A létszámcsök­kenés természetesen nem el­határozás kérdése volt, mint ahogy az sem, hogy a cég termelési értéke 150 millió fo­rinttal lesz kevesebb az idén, mint az elmúlt évben. Válságban van az ÉPFU Pécsi Szállítási üzemegysége, a vállalat vezetőinek prognó­zisa szerint az évet 20 millió forintos veszteséggel zárják. Ha megemlítem, hogy tavaly még 80 millió forintos ered­ményt könyvelhettek el, akkor egyértelműen kitűnik, a „mély­repülés" saját magától vagy a gazdasági környezet válto­zásától nem fejeződik be. Mi­lyen okok játszanak ebben szerepet? Mindenekelőtt az, hogy ezt a céget azzal a céllal hozták létre annak idején, hogy az építőipari nagyberuházások szállítási feladatait elvégezze. Ennek megfelelően az 5-ös ÉPFU is speciális járműparkot alakított ki — panelszállító, cementfuvarozó trélerekkel, mixerkocsikkal, b ii I e nőp I a tó J ú tehergépkocsikkal -, s a vál­lalat szervezeti felépítése is ehhez igazodott. Nem kell kü­lönösebben részletezni, a nagyberuházások egyre inkább visszaestek, kisebbek is csak módjával indultak, így az üzemegység és az irányítása alá tartozó négy megyében lévő 11 termelőegység gond­jai egyre szaporodtak. Szer­kezetváltásról balgaság lenne ebben az esetben beszélni, mert hiszen a hosszú trélerek­kel aligha vállalkozhatnának például tojásszállításra. (A helyzetet számokkal érzékeltet­ve: a 400 járművük közül mindössze 100 alkalmas a lakosság szállítási megren­deléseinek eleget tenni.) Per­sze, hozzá kell tenni, amel­lett, hogy a beruházások igen­csak mérséklődtek,, egyre töb­ben — így egyebek közt a magánfuvarozók — remélik boldogulásukat az árufuvaro­zásban. így túlkínálat alakult ezen a piacon, sokak szerint úgy, hogy nincs versenysemle­gesség. Tehát adott egy nagyválla­lat — jószerivel munka nélkül. A dolgozók vagy hogy egé­szen pontos legyek, a dol­gozók érdekképviseleti szerve­zetei már a nyáron lépni sze­rettek volna: az 5-ös ÉPFU munkástanácsa és szakszerve­zete petíciót küldött az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium­ba, melyben követelik, hogy a pécsi üzemegység kapja meg az önálló vállalati státust. Az augusztus elején írt leve­lükre eddig nem érkezett vá­lasz, mindenesetre azt tudják, hogy most már azon a főosz­tályon van a petíciójuk, amely az ügyben kompetens . . . Or. Tóth Imre. a pécsi szál­lítási üzemegység minöp ki­nevezett igazgatója szerint a cég talponmaradásának alap- feltétele, hogy megkapják az önálló vállalati státust, ezt azonban követnie kell - az átalakulási törvény szellemé­ben - társaságokra történő delkezik szervezetfejlesztési programmal, az ő elképzelé­sük szerint az üzemegységek­ből leányvállalatok jönnének létre . .. Amíg a kérdés nem dől el, konkrét lépéseket nem tudnak tenni. Mindenesetre keresik a kapcsolatokat a dél-dunántúli vállalkozásokkal, vállalatokkal, ajánlatokat téve, hogy milyen szolgáltatásokat tudnak nyúj­tani. Mixerkocsik munka nélkül az ÉPFU pécsi telepén Fotó: Proksza László „osztódásnak". Ez azt jelen­tené, hogy nem csupán az üzemegységnél, hanem a ter­melőegységeknél is lezajlana ez a folyamat. Ami kétségte­len tény: a korábbi alap- tevékenységet, -a fuvarozást, abban a formában el kell fe­lejteniük. Az igazgató, így fo­galmazott, a piachoz kell al- ikalmazkodniok, de úgy, hogy a különféle szervezeti egysé­gek - például speditőrök, szállítók, karbantartók - is üz­leti alapon viszonyuljanak egymáshoz. Mint ahogy an­nak is meg kell szűnnie, hogy például a termelési igazgató- helyettestől a dolgozóig, az irányításnak hat elkülönített szintje legyen. Tehát a bürok­rácia is a végét járja . . . Egyelőre nem tudni, hogy az üzemegység megkapja-e, s ha igen, mikor az önálló válla­lati státust, , ugyanis az ÉPFU budapesti központja is ren­Mint nagyberuházásokat ki­szolgáló cég, szoros kapcso­latban voltak a Bázis Építő­ipari Vállalattal, amely 44 millió forinttal tartozott az 5- ös ÉPFU-nak. Dr. Tóth Imre örömmel újságolta, sikerült megállapodni a Bázissal, hogy a követelés fejében az ÉPFU üzletrészeket vásárol a nagy építőipari vállalatból létrejövő korlátolt felelősségű társasá­gokban. S ami talán még en­nél is fontosabb, szoros m un ka ka peso lat k ia lak ítá sá ra lesz lehetőség. Hogyan tovább? Egyelőre bizonytalan. Az vitathatatlan, szeretnének elválni a buda­pestiektől - harag nélkül. Akárhogyan is lesz, a cég áramvonalasítása folytatódik, s ez nem megy majd zökkenők nélkül. Roszprim Nándor Az első magyarországi magyar kriminológiai „Nobel-díjas” A rejtett bűnözés a rendőrség kritikája Előkelőbb helyszínt keresve sem lehetett volna találni: a Német Kriminológiai Társaság Frankfurtban, a hajdani né­met-román császárok koroná­zó termében tartotta október­ben az általa alapított Becca- ria Érem tudományos díj kitün­tetési ünnepségét. A díjat a német kriminológusok a má­sodik világháború után alapí­tották a korát szemléletével messze megelőző olasz bünte­tőjogászról elnevezve. Beccaria a 18. században már az em­berközpontú büntetőjogot és a bűnmegelőzés kiemelkedő fon­tosságát tanította, Így ko­runkban méltán lehetett-annak a tudományos díjnak a név­adója, amelyet a szakmai kö­rök nemes egyszerűséggel a kriminológiai Nobel-díjnak tar­tanak. Az idei, nemzetközi tu­dományos konferenciával egy­bekapcsolt díjátadáson ketten vehették át a Beccaria Díjat: Albert J. Reiss professzor, a Nemzetközi Kriminológiai Tár­saság elnöke és első magyar- orszóqi magyarként dr. Körinek László, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem Közgazdasági Karának do­cense. 3600 kérdőív- Abban, hogy megkaptam a rendkívül megtisztelő dijat, semmi szerepe nem volt an­nak, hogy kormánytisztviselő lettem a nyáron: a díjra még tavasszal jelöltek. A Beccaria Díjnak két fokozata van. Az arany fokozatot a tudományos életműért adják. Ezt kapta most meg Reiss professzor. Az ezüst fokozatot, amelyben én részesültem, azok a remény- teljes fiatalabbak kaphatják meg, akik tudományos tevé­kenységükkel, publikációikkal Döntött az Országgyűlés Sajnos, nem ritkaság, hogy aki -táppénzen van, a neki járó összeget késéssel kapja meg. Hogyan fordulhat ez elő? Ügy, hogy azoknál a cégeknél, ahol nincs társa- da I o m b i z to s ítá si iklfi zetőhe'ly, az ügyintéző „fekteti”- a pa­pírt, s így késve érkezik a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz. Persze, az is előfordulhat, hogy a megyei igazgatóságon történik vala­milyen ok miatt késés: ez utóbbi főleg akkor, amikor influenzajárvány van, vagy ha a dolgozók tömegei meg­betegszenek. Természetesen adminisztrációs hiba az igaz­gatóságon is történhet, de mint megtudtam, ez szeren­csére nem tipikus. S bizony az sem számít ritkaságnak — főleg gazdasági társasá­gok, vállalkozások tagjai­nál —, hogy ha egy hónapot Nincs változás elmaradnak a társadalom- biztositási járulék fizetésé­vel, akkor a táppénz folyósí­tása csak akkor kezdődhet, ha a cég tartozását befizeti. Természetesen lehetne még hosszan sorolni, hogy miért nem kapjuk meg időben a táppénzünket, de inkább azt érdemes megjegyeznünk, hogy mikor kell ehhez az összeghez hozzájutnunk: a hónap első felében érkezett igényeket a következő hónap 5-ig, a hónap második felé­ben érkezetteket a következő hónap 15-ig kell számfejteni a társadalombiztosítási igaz­gatóságnak. Ez azt jelenti, hogy az e napokat követő egy héten belül postázzák a táppénzt. Amennyiben a jel­zett időt lényegesen megha­ladóan nem érkezik meg a táppénz, akkor ezt jelezzék a megyei igazgatóságon. A táppénzekkel kapcsolat­ban arról is érdemes szólni, hogy a kereset napi átlagá­nak megállapításánál azt az elért keresetet veszik figye­lembe, amelyet a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben végzett mun­kájával szerzett. Ez igencsak igazságtalan, s főleg most, amikor ilyen nagymérvű az Infláció ... így vélekedett az Alkotmánybíróság is, mely a Magyar Közlöny július 31 -i számában kihirdette, az el­járás alkotmányellenes, ezért ezt 1990. október 30-i ha­tállyal megsemmisítette. (Zá­rójelbe kívánkozik, hogy a hetvenes években olyan volt a táppénzrendszer, hogy a táppénzt megelőző három hónap alapján számolták ki az összeget, s ezt azért szüntették meg, mert sok visszaélésre adott alkalmat.) Az Országgyűlés a na­pokban — az Alkotmánybíró­ság döntése alapján — mó­dosította a törvényt. De ez a törvénymódosítás a táp­pénz megállapítását 1990. október. 30-át követően kez­dődő keresőképtelenség ese­tén érdemben nem változtat­ta meg. Tehát marad az igazságtalanság. R. N. felhívták magukra a figyelmet. Én 1971 óta oktatok a pécsi egyetemen és az igazságügyi statisztikára specializálódtam. Amikor a hetvenes évek köze­pén előbb az USA-ban, majd az NSZK-ban elindult a lá­tens, a' rejtett bűnözés kuta­tása, a publikációk alapján egyre jobban megragadott ez a téma. A német kollégákkal 1978 óta tartom a kapcsola­tot. Ez a legnehezebb idősza­kokban is élő kapcsolat, va­lamint az, hogy még annak idején olyan dolgokat is meg­írtam tudományos publiká­cióimban a magyar bűnözés­ről, amelyek őszinteségük miatt kellemetlenek voltak itthon, ér­demesített a jelölésre és díj- :ra. Ezt az indoklásban külön is kiemelték — mondja dr. Kö­rinek László, akinél nem Bu­dapesten a hivatalában kellett audienciózni a beszélgetésért: minden héten egy-két napot Pécsett tölt. Félállásban tovább oktat a pécsi egyetemen általános sta­tisztikát, de mindenekelőtt igazságügyi statisztikát. Így a JPTE Közgazdasági Kara Mód­szertani Tanszékének csöppnyi szobájában elevenítette fel kriminológiai „Nobel-díjának" előzményeit. így többek között azt a hatalmas előnyt, amit számára a Humboldt-ösztöndij jelentett: a legfrissebb krimi­nológiai irányzatokkal ismer­kedhetett meg, s hosszabb időt tölthetett Európa egyik leg­jobb — és legqazdagabban felszerelt kriminolóqiai > intéze­tében. Vagy 1988-ban menie- lent Reitett bűnözés című könyvének előzményeiről: — A látens bűnözés a krimi­nológiának és a statisztikának egyaránt nagy keresztje. Nem tudjuk megmondani, hogy mekkora a bűnözők köre, s úgyszintén azt sem, hogy mennyi és milyen hatóság tu­domására nem jutott bűncse­lekmények sújtják az áldoza­tokat. A szocialista országok közül elsőként Magyarországon és itt, Baranyában végezhettek látens bűnözési vizsgálatot, amely egy amerikai—nyugat­német-magyar vizsgálatnak volt a része. Ugyanazt a kér­dőívet használtuk, mint amit Texasban és Baden-Württem- bergben a kollégák. 3600 kér­dőívet oszthattunk ki. Ebből 2440-et megválaszoltak. Ennek a vizsgálatnak az eredményé­ből írtam a kandidátusi disz- szertációmat, amely majdnem, ugyanaz, mint a négy évvel később megjelent könyvem. A felmérés azt bizonyította, hogy meglehetősen nagy számban vannak olyan esetek, amikor a bűncselekmény sértettje nem tartja érdemesnek, hogy a ve­le történteket a hatóság tudo­mására hozta. Az okok között első helyen szerepel ezeknek a bűncselekményeknek a cseké­lyebb súlya, de a második helyen már az a szemlélet, hogy nem érdemes a hatóság tudomására hozni, mert úgy­sem képes felderíteni. S ezt még árnyalta a kitapintható ellenérzés a hatósággal való ka peso latfel vételiéi szemben. Megelőzni! Tulajdonképpen már nem is nagy ugrás az időben, s el­jutottunk a közelmúlthoz és a jelenhez: dr. Körinek László több mint négy hónapja a Bel­ügyminisztérium helyettes ál­lamtitkára. Közvetlen felügye­lete alá tartozik a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság, a polgári védelem, az adatfel­dolgozó és a Bűnügyi Techni­kai Intézet. Mint hangsúlyoz­za: kormánytisztviselősége nem politikai karrier. Soha nem volt egyetlen pártnak sem tag­ja, most sem az, sőt nem is buzdították ilyen elhatározás­ra. De ónnál érdekesebb a szituáció: közvetlen lehetősé­ge van arra, hogy egykori tu­dományos vizsgálódásának kö­vetkeztetéseit a gyakorlatba ültesse át.- Leqfőbb célom az, hogy ebben az irányban változtas­sak: az állampolgár ne az el­lenőrét lássa a rendőrségben, hanem barátiát és segítőiét. Maqyarorszáqon sajnálatos történelmi hagyomány, hogy az állampolaárok* szemében a rendőr az államhatalom meg­testesítője, s mivel az állam- hatalom oly gyakran volt ide­gen, azért megtestesítője nem válhatott szimpatikussá. Ezen változtatni nem lesz könnyű, mert mélyek a qyökerek. De már vannak jelek az elmozdu­lásra: a taxis demonstráció ideién a rendőrautókat áten­gedték a blokádokon, tehát már nem tartották a rendőrö­ket ellenségnek. Az állampol­gárok régi beidegződését úgy lehet legyőzni, Jiogy közel visszük hozzájuk a rendőrsé­get. Korszerűsíteni kell a rend­őrök kéozését is, hogy az ut­cán intézkedő rendőr tényleg a tudása legjavát legyen ké­pes adni. Ennek az a feltéte­le, hogy a rendőrséq jól meg­fizetett profi apparátussá vál­jon. Az egészségesebb rend­őr-állampolgár kaocsolathoz azonban a másik oldalon is szemléletváltozás szükséges: jobban ki kell domborítani az állampolgárok felelősségét, hogy kötelességüknek érezzék megvédeni saját tulajdonukat, hiszen minden ház elé, min­den bezáratlan ajtajú parkoló gépkocsi mellé nem állítha­tunk rendőrt. Eqy átfoaó bűn- megelőzési rendszer kimunká­lásán dolgozom, amelynek a lényege az lesz, hogy a jól működő német bűnmegelőzési rendszert próbáljuk a magyar viszonyokhoz idomítani. Ebben jelentős szerepet kapnak a felvilágosító szórólapok, vala­mint a biztosítási rendszei megváltoztatása is. Nem kony- nyű feladattal birkózunk, mert az ország szegény, a bűnözési hullám pedia lassan elborít bennünket, de ebben a kér- désben nem lehet megalkudni. Dunai Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom