Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-02 / 210. szám
1990. november 2., péntek üj Dunántúli napló 3 (El)ismerem Minden emberi lény úgy születik, hogy senkit sem ismer, sőt eleinte saját magáról sem tud, egyes feltételezések szerint pedig egyenesen fordítva látja környezete tényeit. Aztán telnek-múlnak a napok, és egyre több ismerőse lesz. Először a szűk családi kör, aztán pedig érdeklődése, társasága lévén sok-sok más ember. Minden ember életében eljön az az időszak, amikor tévét kezd nézni, rádiót kezd hallgatni, esetleg még újságokat is kezébe vesz. Az újságokban naponta sokáig ugyanazokat a neveket olvassa, néhány névvel tehát nem találkozik. Aztán tovább múlnak a percek, napok, hónapok és évek és újabb nevekkel ismerkedik meg. Közben felsóhajt: kik ezek? ' Tényleg, tisztelt olvasóim, kik voltak, hol dolgoztak, hol gondolkodtak, hol tevékenykedtek azok az emberek, akiknek a nevét mostanában ismertük meg országunkban és a határokon kívül? Tényleg, hol szunnyadozott annyi tehetség, hol voltak azok, akiket szapulni is lehet, mert megismertük őket valamilyen csatornán, hullámhosszon vagy újságoldalon? Miért félünk az új nevektől éppen abban az időszakban, amelyet egyre több új név fémjelez vagy tesz tönkre? Mara- diságunk vagy a jövőbe vetett érces hitetlenségünk az ok? Büszkék vagyunk-e arra, akit ismerünk? Vannak-e olyan emberek, akiket — nem feltétlenül szürke fénybe bújt országos menőkként — elfelejtenénk? Szívesen tárgya- lunk-e mindenkivel, akire nézve felkiáltunk: persze, mi ismerjük egymást!? Ismerjük-e saját magunkat? Ki ez? Még soha nem hallottam a nevét, hogy jön ahhoz, hogy polgár- mester, jegyző, miniszter, államfő legyen, mikor én még, pontosabban én sem ismerem, hangzik el naponta többször is baráti beszélgetéseken. Ki vagy te, hogy ilyet kérdezel, vágnék vissza legszívesebben, cinikusan. Tényleg, kik vagyunk? Talán emberek, akiket az ismertség vagy az ismeretlenség fénye és homálya tesz eggyé, egy országgá. És talán valamennyien eljuthatunk oda, hoqy a porondról eltűnt politikusokat látva sem kiáltunk fel: jé, ez még él?! Még élünk, élnek, éltek. (bozsik) Keresse fel UJ HIRDETÉS- FELVÉTELI IRODÁNKAT Pécsett, a Sallai u. 1. szám alatt Lakossági, közületi és expressz hirdetések felvétele hétfőtől péntekig 9-17 óráig, szombaton 9-13 óráig Telefon: 14-212 Hirdetésfelvétel a Hunyadi u. 11. sz. alatt isi Hétfőn 7-17,30-ig, keddtől péntekig 7,45-15,15 óráig A használt ruhák Fellbachból érkeztek a Vöröskereszt pécsi szervezetéhez Fotó: Proksza László Illem maguknak kertek Fellbachi adomány a Vöröskeresztnek A középkorú asszony kissé elfogódottan válogat. Egyedül van a Vöröskereszt pécsi vezetőségének irodájában, a legkisebb gyerekével, Körülötte mindenütt halomban a holmik. A cipőknél, csizmáknál kezdi.- Ezt nyűvik el leggyorsabban, nem győzzük pótolni - mondja, miközben forgatja, •nézegeti a lábbeliket. — A ruhákból még nehezebb lesz választanom. Sok a szép, nagyon jó állapotban lévő szoknya, blúz, kabát. De most •minden darab nagyon jól jön. Építkeztünk Pécs közelében, rengeteg a kölcsönünk, be is kellene rendezni a házat, de öt gyerek mellett nagyon nehéz. Hogy miként került a rengeteg ruha a Vöröskereszt pécsi szervezetének irodájába? A történet -még az év elején kezdődött, amikor kiderült, hogy a dolgozók fizetésén kívül — azt is 10 százalékkal csökkentve - mást nem kapnak a költségvetésből. Azóta maguknak kell gondoskodniuk az épület fenntartási költségeitől kezdve a szakmai programok finanszírozásáig mindenről. Az már az év elején egyértelmű volt számukra, hogy ezt sem pályázatokból, sem az egyre vékonyabban csordogáló vállalati támogatásokból nehezen tudják megoldani, de az igazi gondot az jelentette, hogy egyre többen fordultak hozzájuk konkrét anyagi, illetve természetbeni támogatásért. A meglehetősen kilátástalan helyzetükben jutott eszükbe a fellbachi Vöröskereszt.- A Lenau-házon keresztül még a tavasszal Írtam F. W. Kiel úrnak, Fellbach főpolgármesterének - mondja dr. Kárpáti Júlia, a Vöröskereszt Baranya megyei vezetőségének titkára, — Természetbeni segítségért, használt ruhák küldéséért fordultam hozzá, tudva, hogy a Vöröskereszt fellbachi vezetője. Nem volt felemelő érzés ilyen tartalmú levelet megfogalmazni, de a szégyenérzetet elnyomta az a tudat, hogy nem magunknak •kérek. Megírtam, hogy részben a szegényeknek, munkanélkülieknek, fogyatékos, beteg gyerekeknek szeretnénk továbbadni, illetve egy részük eladásából finanszíroznánk a nyáfi táboroztatások költségeit. Mikor Kiel úr Pécsett járt, személyesen is elmondhattam a kérésemet. Rendkívül alaposan kikérdezett a gondjainkról, s megígérte, hogy hamarosan választ ad. Ebben a válaszban pedig már azt írta, hogy jön a küldemény, és meg is érkezett. Csaknem 6 tonna felső- ruházatot küldtek. Ennek kisebb részét a kilós boltokéhoz hasonló, illetve alacsonyabb áron eladták. A bevételük 465 ezer forint. Az összeg feléből karácsonyi — főleg alapvető élelmiszerekből álló — csomagokat akarnak küldeni a nehéz körülmények között élő idős, illetve családos embereknek. A vörösfkeresztes körzetek jelzései alapján döntik el, hogy kik kapják. A másik részéből pedig városi szociális célú alapítványt szeretnének létrehozni, hallottuk Szűcs Zoltánné városi titkártól. A ruhákat ezekben a napokban is osztogatják. Adtak a vakok és csökkentlátóknak, a mozgáskorlátozottaknak, szociális otthonoknak, s személyre szóló levélben hívták be válogatni a többgyermekes családokat. Eddig több, mint 200 család fordult meg a ruharaktárrá változtatott irodákban, s a következő hetekben is jönnek. T. É. Miniszteri jutalmak: nem pluszpénzből A vezető kormánytisztviselőknek kifizetett jutalmak finanszírozása nem igényelt költségvetési átcsoportosítást - adott tájékoztatást szerdán az MTI kérésére Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára. Mint ismeretes, október 23-a alkalmából a helyettes államtitkárok, az államtitkárok, valamint a miniszterek kéthavi bruttó fizetésüknek megfelelő összeget kaptak jutalomként. A kifizetésekről a miniszterelnök döntött, ő maga azonban nem vett fel pénzt. Szilvásy György emlékeztetett: a miniszterek bére két éve nem emelkedett, s így az ahhoz kötődő vezetői illetmények sem változtak. Ez a tisztviselői kör - mintegy 200 vezető — nem kapta meg az állam- igazgatásban szokásos 13. havi fizetést sem. A jutalmak bruttó összege 21 millió forintot tett ki, ám ennek csak negyedrészét fizették ki. A többi nyugdíj- járulék, társadalombiztosítási járulék, adóelőleg formájában azonnal visszaáramlott a költségvetésbe. A helyettes államtitkárok például 52 ezer forintos bruttó fizetésük alapján 104 ezer forint bruttó jutalmat kaptak, ám a borítékukban csak mintegy 40 ezer forint volt. Körbetáncoltuk a Vezúvot Pécsi diákok Olaszországban Napjainkban megélénkült az érdeklődés Magyarország iránt, s távoli városok is keresik a kapcsolatot hazánkkal. Így jött létre egy kulturális és ifjúságvédelmi csere a pécsi Janus Pannonius Gimnázium és a Vezúv lábánál fekvő olasz város, Somma Vesuviana között. Tíztagú csoport indult útnak tíz napra, s folklórműsorral próbáltuk megismertetni hazánk hagyományait az olaszokkal. Hat szereplésünk volt e rövid idő alatt, amelyen •népi hagyományainkból mutattunk be ízelítőt énekkel, tánccal, hangszeres muzsikával. Szó szerint körbetáncoltuk a Vezúvot, hiszen azok a városok, amelyekben felléptünk, körbeveszik ezt a ma is babonás tisztelettel övezett, s alvó óriásként emelkedő hegyet. Nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadtak bennünket mindenhol, s szabadtéri előadásokon, színháztermekben egyaránt sikerrel szerepeltünk. Két legemlékezetesebb fellépésünk közül az egyik egy nápolyi zenét játszó együttessel adott közös koncert volt, a másik pedig szereplés Nápoly védőszentjének ünnepén. Ez utóbbi hatalmas utcai rendezvény volt, amelyen ezrek vettek részt. Az ifjúság védelmére -nagy gondot fordítanak Olaszországban. Mi olyan intézményekben jártunk, és olyan előadást hallgattunk, ahol a problémával küszködő fiataloknak próbálnak segítő baráti kezet nyújtani. A két polgármesteri fogadás hangulata is azt bizonyította, sikerült utazásunk célját elérni. A munka mellett Campania tartomány szépségeivel és nevezetességeivel is ■ megismerkedtünk. Mátyás Beáta 3. b. oszt. tan. Szágy, Tormás, Baranyaszentgyörgy községek közigazgatási területén alakuló körjegyzőség körjegyzői állásra pályázatot hirdet a 3 község képviselőtestülete. Pályázati feltételek: - szakirányú végzettség- minimum 2 éves szakmai gyakorlat. Fizetés: hatályos jogszabály szerint. Jelentkezési határidő: 1990. november 8. SSzágy-TormáFdSjaran^aszentg^^^ Pályakezdő tervező a Pécsi Nemzeti Színházban A beszédes díszlet A dolgok is könnyeznek. Kicsi a valószínűsége, hogy a latin eredetű mondás kitalálója díszlet- vagy jelmeztervező lett volna. Bár, ha valóban színház az egész világ — nem állunk messze az igazságtól, vagyis, hogy a minket körülvevő tárgyak nem élettelen kellékként, hanem nagyon is alkotó erőként szervezik mindennapjainkat, és persze, azokat az ünnepnapokat, melyeket színházi előadásként aposztrofálunk. — Az sem mindegy, hogy mekkora az ajtó — kezd a beszélgetésbe Rózsa István díszlet- és jelmeztervező, aki friss diplomával a Pécsi Nemzeti Színházban kezdi pályáját. — Az ajtó persze, apróság. Méretre legalább akkorának keli lennie, hogy az ember beférjen rajta. Igen, de ha mégsem, akkor is közöl a „néma" díszlet. Nagyon fontos, hogy ezt az öntörvényű világot a színházi eszköztár maximális kiaknázásával képileg jói meg tudjam valósítani, hiszen a látvány a néző számára az első benyomás az egész műről. Ezért szeretem, ha a díszletekkel együtt a jelmezeket is tetrvezhetem, mert számomra csak így tud egész lenni a kép. — Hova vezet az .út a pálya elejéről visszatekintve? — Messzire. Soha nem gondoltam, hogy színházi ember leszek. Színházban csak kívülről, nézőként vettem részt. Festő szerettem volna lenni. Jelentkezgettem is a főiskolára, aztán már 26 éves lettem, és rájöttem, hogy ez Így nem megy. Elmentem rendes munkát végezni, díszletfestő lettem. Nem telt el sok idő, míg rájöttem, micsoda izgalmas dolog, mennyire a szín- sáz lelke a díszlet. Adtam magamnak még egy sanszot — felvettek. — Budapesten él a családja. Hogyan került Pécsre? — Hárman végeztünk ezen a szakon. Lengyel György, a pécsi színház igazgatója eljött a főiskolára, megnézte a munkáinkat, és engem választott. A két csoporttársamnak tudtommal még .nincs szerződése. Sajnos, pályakezdőnek a mi szakmánkban sem könnyű indulni. — Rózsa István azért nem teljesen idegen a pécsieknek. — Tavaly itt készült az egyik diplomamunkám. Havel: A leirat című drámájának díszlet- és jelmezterveit készítettem. A munka közben készült vázlatokból és más, a főiskolán készített munkáimból összeállítottunk egy kiállítást Vincze Jánosék segítségével a Ságvárí Művelődési Házban.- És a festészet?- A festészet létszükséglet számomra. A főiskolán párhuzamosan elvégeztem a festő szakot is. Már csak egyvalami hiányzik — a műterem. De ha felépül végre a házam . .. Z. M.
