Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-08 / 186. szám

1990. október 8., hétfő üj Dunántúli napló 3 I ________________________Céhleiiglek, ■nwteictek ____________ | A Baranya Megyei Levéltárkiállítása az NSZK-ban ^ ........ .......... waj’ , m iÄaifcri.léniái.Vrmlwtrn©a* ©inba*9Rriftrm,int*rÄaifntämu$I. grro etíFt^unfrirdKnin9?irt*r■ Un­Horn, llrfunten uut> tefcnnrn énrimr offcnrlic^ grgrn ffiúnnialufc, in Jfrafr terfré ürftr*»nrf$, baft uní brr öbrbabrt . . • »uí »inter OrfrU in - - grbúrbig, jrbonumft tu rrrncbmm grgrbrn , ira< grflalfrn n frmrr rrtebliften tlrfa^rn balter,N< aübicr teo Uní rrbúá rrlrbrntm Safi »inter $>anhírrt glaubirúrburr ^ruanufi tebúrffia fror / mir grbíibrrnD billióm ftnlanarn ib- rar fin fairré in beírt Korn;.i arrMimftia mifjufbnlrn. ©ami bann birfrí biüitte »earbrrn brr ®X5íf liebenben ©abrbrif túr eirurr, ©ír leinti ©rrgí rnrwrn frtm Ibimen, lontern ibmr oirlmcbr tu fnnrn tpfirrrrn öliirf brrórbrrcn trolim. Orflalf auif tini qarirobl btwuil, unb el in llnfrrn panbimr-l'rotocoil gunt ru&ng aniiodirter A4 brfintef, baft rorqrmrlMrr , ' - ton tem Cbrrngradilrn Un­fern lieben g»it ■ Weiírrn , SBurgrrlnbrn 8a& • »inter Wnflrr ten Ami» 17^/lbro nnrn 1 wrfjmmlrtrn >>anbiterf unb offener £uate rorgntrüf, unb bu« 8jb »inter tynbirrrf fu rrlrbrnm brr Orbnung njcb auf Jabr lang aufgrbnngm. Sacbteme rr feme l'rbt ^Jbt polifonjaién etflrnftr, unb allró baí ^migr ira«* tr bfjhrrgra ju poUjirbm ftulbig grwfrn grbonam«li4 prarítirrt bar, unb fo bann brn. Anno ; rr ron getenbf fnnrn litten 2tbr Wrijler, unb brrnwlrn qetrtíe Gbrrngea<bte il< £»ber ■ 3nJ« ©rtfftr, unb - all llnrrr • 3nt> ©elfter, bm grbalrrnrn gjnjrn fcunbirrrf, uub offener íaate jfrPh binirirbrrum freu Irbig unb lofl arfprwbm irorbrn. *f| gelange! hierauf an aur unb'Grte / mai 0tanbí unb ffiíirbr bit fepn mteirn, infonbrrbrif aber V, an llnfrrr ffirrfamoffenr bimft/rnmbliibrí flnfiiiben unb »ifim. 6if bf* liften mrbr rrnanntm irrgcn frinrf rbrlnftra ©oblrerbaltení baiter fu fnnrn fu&rrnbtn »orbaten altra gaf, unb fírbtr fammrn ffliUm ju erdigen, bif ©ír frlcbe« in terglrttbrn unb antern Oc- -JfeSfök calionrn ?u rcc.procitm llrbiffbig fmnb. Drffen tu mrbrrrrr »efráfügung baten ©tr brrfrn £rbr = »rief nil Unfrrm vwabmcrfi birr anbangrnbm 1NSI- GEL rrtbnlrn »ollen. Often in terlaifrrL JtbmgL grrp ©rabi 3£mffir<b«, ten Anno 17 3. 3. í'ter * unb Unta - #4 Äriffrt, »ttauib anbrtf *11­fi9t4n k? nur Cotfnl. tén^L »m#nl. 1'tinl. 1US «»Ni. Tübingenben, o Neckar-por- ■ti egyetemi városban műkö­dik a Dunai Sváb Történeti és Tájkutató Intézet, és vele szo­ros kapcsolatban tevékenyke­dik a Tübingeni Éberhard- Karls Egyetem Történelmi Sze­mináriuma. E tudományos együttesnek a Délkelet-Európa térségében élt és élő német­ség történetének kutatása a központi feladata. A Baranya Megyei Levéltár mint térsé­günk nemzetiségtörténeti ku­tatásának egyik centruma és fő műhelye, három esztendő óta szoros kapcsolatban áll Tübingennel. Kutatók, kiad­ványok cseréje mellett, tudo­mányos konferenciákon kerül­nek előadásra németségünk problematikáját bemutató té­mák. Szeptemberben négynapos tudományos konferencia zajlott Tübingenben, ahol a Délke- let-Dunántúl és ezen belül a baranyai németség, a bács­kai ' svó'bság, ezután az erdélyi szászság történetéről mintegy negyven előadás 'hangzott el. A levéltár részé­ről a Délkelet-Dunántúl nem­zetiségeinek dualizmus kori kulturális-népoktatási viszo­nyairól Szita László tartott előadást. A tudományos konferencia előtt két nagysikerű kiállítást tekinthetett meg a délkelet­európai országokból érkezett ■mintegy 150 szakember és nagyszámú helyi érdeklődő. A „Südostdeutsche Künstler" című kiállításon Renate Mild- ner-Müller. Hans Hausenstein- Burger, Gert Fabritius festő­művészek alkotásait tekinthet­ték meg. Valamennyien Er­délyből kényszerültek kivándo­rolni o hetvenes években. A konferencia és a kiállítás közönsége ezt követően a tör­téneti intézetben a Baranya Megyei Levéltár által rende­zett kiállítást tekintette meg. E kiállításon a levéltár őrizeté­ben lévő 18., illetve 19. szá­zadi űn. céhlevelekből művé­szeti színvonalon készített faxi- milék voltak láthatók. A harminchárom réz-, acél- és fametszet kópiáit a levéltár restaurátormühelyében külön­böző eljárásokkal, az eredeti­vel szinte összetéveszthető tö­kéletességgel Kirics Márta mű­helyvezető restaurátor, Wallin- ger Mónika restaurátor, Schrempl Attila munkatárs ké­szítette el. Az egykori pecsé­tek rekonstrukciójával, magos esztétikai színvonalú installá­cióval nagy sikert arattak. A bécsi és a müncheni ga­léria szakemberei egyik-másik kiállított metszet iránt külön érdeklődést mutattak. Az 1774—1854 közötti metszetek Pécs, Németbóly, Pécsvárad, Bonyhád, Siklós, Baja, Péter- várad, Nagyszeben, Temesvár, Szeged, Pest, Buda, Graz, Zü­rich, Pozsony, Székesfehérvár, Aschach, Újvidék, Apafin, Bécs, stb. városokat mezővá­rosokat ábrázolják. A díszes metszetek egykori tulajdonosai a legkülönbö­zőbb nyugat-európai mester­ségek képviselői voltak, akik Baranyában, Pécsett, Délkelet- Dunántúlon telepedtek le és folytatták mesterségüket. Vagy itt született iparosok, akik Európa útjain vándoroltak, s térségünk ipari színvonalának, sajátosságainak követeiként nyugati országokban dolgoz­tak. A kiállítás anyaga azért aratott nagy sikert, mert azt sugározta, ami ma Nyugaton is népszerű gondolat: csak a rendszeres napi kapcsolatok hozhatnak tartós kulturális, szellemi emelkedést. Nyugat- és Közép-Európa gazdasági, kulturális együttműködése kö­zös haszonnal járt. A nyugati partnerintézet részletes kiállításvezetőt adott a látogatóknak, amelyet Már­ti Attila főlevéltóros készített, aki feltárta és tudományosan rendezte e kiállítás anyagát. A német nyelvű anyagot Asz- mann Mária levéltáros fordí­tásában ismerhették meg a látogatók. A kiállítás anyaga Baden-Württemberg tartomány városaiban ezekben a napok­ban kezdte meg vándorútját. G. T. Látni és látszani! Az egyiknek érdeke a másik halála Kényszerpályán - szerződéssel Nem kell a hatósági jóváhagyás Az egyik félnek lakás kell, a másiknak támogató. Ez az alaphelyzet a mozgatórugója a legtöbb öröklési, életjára­déki, tartási szerződésnek, amelyek száma az utóbbi évékben jnövekedett Pécsett. iNégy évvel ezelőtt 92, 1987- iben 147, 1988-lban 205, tavaly pedig 199 ilyen szerződést kö­töttek a városban. Hogy idén mennyit irtak-írnak alá, azt nem tudni. Ez évben ugyanis eltörölték a hatósági jóváha­gyást, a tanácsok csak az ál­lami bérlakásokra vonatkozó szerződéseket’ ellenőrzik. Két ember egészségének fenntartásában, a köztük tá­madt konfliktusok feloldásá­ban valóban nem volt meg­határozó a hatóság szerepe, hallottuk Pauli Árpádnétól, a vb-hivataí* főelőadójától. Az elmérgesedett, tarthatatlan 'helyzetekkel a bírósághoz for­dultak a felek. Bár az el­múlt években nem sok ilyen ügyet kellett tárgyalni Pécsett, dr. Poronyi Györgyi bíró, a Pécs Városi Bíróság elnökhe­lyettese szerint egy szempont­ból nem volt teljesen szük­ségtelen a hatósági jóváha­gyás. Az előzetes tájékozó­dással ugyanis megakadályoz­hatták azoknak a szerződé­seknek a létrejöttét, amelyek­ről nyilvánvaló volt, hogy a tartásra vállalkozó nem tudja teljesíteni a kötelezettségeit. Hogy több avagy kevesebb lesz-e az ilyen szerződésekből származó peres ügyek száma, azt ma még nem lehet meg­mondani. Speciális jellegük azonban megmarad, hisz az ilyen szerződésék a Polgári Törvénykönyv által szabályo­zott szerződésekhez képest több eltérést mutatnak. Rész­ben a szerencse jellegük mi­att, hisz adott esetben rövid idejű tartás fejében jelentős vagyonhoz lehet jutni, de for­dítva is elképzelhető mindez. Másrészt azért, mert a felek­nek homlokegyenest ellenkező az érdekük. Az egyiknek az, hogy minél tovább kapja a szolgáltatást, a másiknak az, hogy minél hamarabb hozzá jusson ahhoz, omiért ezt vál­lalta. Durván hangzik, de a valóság sajnos az, hogy az egyiknek érdeke a másik ha­lála, ami kimondatlanul if kísért, és a tisztességes har­monikus egyezségeket is be­árnyékolhatja. Olyan szubjek­tív tényezők, mint a bizalom, a személyiségjegyek is jelen­tős szerepet játszhatnak a szerződések fenntarthatóságá­ban. Ezek azok a sajátos jegyek, amelyek miatt a szakember is elsősorban a kényszerítő kö­rülmények által összehozott szerződéseknek téklinti őket. Olyanoknak, amelyek ellen ágál az igazságérzet. A bíró­nő azon peres esetek tapasz­talataira utalva vélekedik Így, amelyekben tisztességes, jó­érzésű embereket fenyegetett a kisemmizés. Azokat, akik hosszú időn át pont a ben­sőséges, kiegyensúlyozott kap­csolat kihűlésének veszélye miatt halogatták szerződéskö­tést és ők jártak pórul. Azoknak, akiknek ez jelent­het kiutat, a szerződés meg­kötése tehát nagyon fontos. Valószínű, hogy a jövőben sem lesznek kevesebben, akik­nek szükségük lesz rá, hisz a kényszerítő körülmények változatlanul léteznek, mar- kánsodnok. Az idős embere­ket egyre súlyosalbb megél­hetési, a fiatalokat pedig la­kásgondok nyomasztják, és ez olyan tény, amelyen — sem korábban, sem most — nem rendeletekkel, vagy a módo­sításokkal lehet változtatni. T. É. Akkor, amikor társadalmi szinten keressük a biztonságot, nem gon­dolunk orra, hogy életünk minden percében veszélynek vagyunk ki­téve, hisz életterünk nem csak a családi otthonból, munkahelyből áll. Motorizálódott világunkban sok minden dőlhet el az utcán és a közutakon. Egyik legveszélyesebb üzemünk a közlekedés, amelyben szükségszerűen mindenkinek részt kell venni. Tudatunkba ne a meg­döbbentő, sokkoló statisztikai ada­tok okozta gátak tegyék görcsös­sé kezünket a volánon, hanem az, hogy mindenhová meg kell érkez­ni, mindenütt vár bennünket va­laki. A közlekedésben minden időszak­nak, hónapnak, napnak megvan a maga sajátossága, igy az ősznek is, ami akarva-akaratlanul meg­érkezett. A gyorsan változó me­teorológiai frontok idegessé, figyel­metlenné teszik a vezetőket, rezig­nálttá, megfontolatlanná a gyalo­gosokat. Fontos tudni, hogy az uta­kon nem egyedül közlekedünk, ha­nem társak, partnerek vesznek kö­rül. A hajnali pára, a mélyebb területeken jelentkező köd ne kihí­vást jelentsen a közlekedőknek, ha­nem egy veszélyhelyzetet jelentő problémát, amelyet balesetmente­sen kell megoldani. Ezért fontos, hogy mindenki lásson, és minden­kit látni lehessen. A gépjárműve­zetők kapcsolják be a világítást, a gyalogosok pedig úgy öltözköd­jenek, hogy a szürkületben, ködben is észrevegyék őket. Fontos betar­tani a KRESZ jyzabályait és alkal­mazkodni a közlekedésben mankó­ként használni — nem baleset után — a közlekedési műtárgyakat, az optikai vezetőt, az út szélét jelző, fényvisszaverő csíkkal ellá­tott oszlopokat. Nem csak menni kell, hanem, amikor szükséges, meg is kell tudni állni, ami a reflezek és a gépjármű műszaki állapotának — fékberendezés, gu­miabroncsok — is függvénye. Kedves közlekedők I A szüret, az új és régi borok kóstolgatása ma­radjon a pincék és présházak va­rázsa. Ne legyen a közutak rossz szelleme. Figyeljünk egymásra és legyünk partnerek az utakon. Balesetmentes közlekedést kíván a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Vélemények, véleményünk A hordó m*mgy gondolom, önök is érrilk, nem Diogenészről von 11 szó, aki anno bizonyos lakásgondjait próbálta eképp megoldani, lévén sajátos filozófiával megáldva. Sok­kal inkább a Balkán felé csúszó kelet-európai mentalitás apró hordójáról, amelybe vagy amelyre a bűnbakként elő­kotorható kisebbséget próbáljuk be-, illetve fölállítani. Ma a zsidót. Holnap a tótot, svábot, cigányt. Holnapután pe­dig magunk is odakerülhetünk. Elszomorító. Európa szinte minden nációja megjárta a maga holo­caustját éhben a nehezen véget érő évszázadban, ame­lyet néhány szóval nehéz minősíteni. A XX. század mocs­kosabb volt talán, mint a többi megelőző együttvéve. Bár­honnan nézzük. Akár a Kárpát-medencéből, akár az Ural tetéjéről. Kár, hogy a rékordok könyvébe nem jegyeztük a kiásott lövé szár kok hosszát, a bunkerek számát, a föl­használt szögesdrót mennyiséget. A fölrobbantott bombá­kat, a kilőtt töltényeket - s a megalázott emberéket. A halottakat és a lelkűkben — holt életben maradottakat. Az egyes ideológiák és diktatúrák kapcsán kilöiköttöket, meg- bé I yege zettéket. Hallom, olvasom, mondják. Tolerancia hijón van az el­nyomorított kelét, s népek, csoportok a maguk igazát, sérelmeik gyógyírját keresve egymásra mutogatnak. Emitt szemet szúr a keresztény kurzus, amott a kozmopolitizmus. Emlitt a bőr sríne, amott a csillagé. Hergeljük egymást. Hergeljük a politika porondján, értelmiségi és kevésbé ‘ér­telmiségi körökben, a kultúra fellegváraiban és az út szé­lén, útszéli vitákban, (öngyilkos vitákban.) Mintha nem lettünk volna ott, a vagonba tereltek között, bármerre is vitt a sors menetrendszerű vonata: koncentrációs táborba, munkatáborba, elkülönítőbe. Mintha nem közülünk indul­tak volna kiöbrudalva a Felvidékről, hogy az éppen ki­ürített sváb-porták valamelyikében új otthont teremtse­nek. S indultunk Székelyföldről, Moldvából, Partiamból ... S mentünk köziben a világ négy tája felé. Mentünk 1945-iben, mentünk 1948-íban, mentünk 1956-ban, s men­tünk azóta szinte minden évben. Mindig és mindenhol ma­gyarnak vallva magunk, csak éppen az nem fért e mel­lé, ha más is magyarnak szerette volna vallani magát. Megkapargattuk: igazat mond-e? Őröltük egymást idehaza is, az emigrációban is. Mi, a jövő letéteményesei. A fényes és kevésbé fényes szellők szárnyán. Hittünk 1945-iben, 1948-ban, 1956-ban, s azóta is minden évben. S hiszünk időnként a holnapban is. Csak az a holnap ne olyan legyen, amilyennek a má­sik elképzeli. Forradalmárdkká és ellenforradalmárokké válunk aszerint, hogyan alákul ítéletal'kotó kedvünk, s bár nem moccanunk, jobbro-balra spdródurtk a politikai pa­lettán. Állunk sorban az éppen aktuális ideológiát kimé­rő szatócSbolták előtt, ki-ki a maga ízlése szerint, s ki­lökődjük a sorból azokat, akik szerintünk nem odavalók. Véresen komoly játék. De meddig csak játék . . .? Kozma Ferenc Mit hoz a jövő hétfő? A zért' szép lassan csak sikerül egymást kikészítenünk. A politika zászlói alatt vonulók közül néhányon kez­dik elveszíteni fejüket, s - Isten tudja, milyen meg­fontolásból - azt hinni, hogy a hatalom birtdklása fonto­sabb, mint emberségünk, előrébb való, mint a hosszú évék, évtizedék alatt megszerzett tisztesség. Plutarkhosz írja: „nincs vadállat, mely aljasságban túl­tenne az emberen, ha a hatalomvágy úrrá lesz szenvedé­lyeim.” Nem véletlenül másolom ide az idézetet. Az in­dulatok, úgy tűnik, néhány helyen végképp elszabadultak, s ahelyett, hogy összefognának azok, kik egy-egy közös­ség vezetésére érdemesek, gyalázzák, földig tiporják egy­mást - miközben csak egyet felejtenek: aljas indulataik­kal egy nép rendszerváltásba vetett hitét égetik el. Egy baranyai községben meghalt egy fiatalember. A helyhatósági választáson indult, s alulmaradt, önke­zével vetett véget életének. Szomlba.t délután el is temet­ték szegényt. £s most a kérdés: miért, ki .vagy kik miatt juthat idáig egy harmincöt éves férfi? Miért kellett úgy gondolnia — még ha egy rossz pillanatában is öntötte le torkán a halálos gyógyszeradagot -, hogy az elvesztett/ meg nem szerzett képviselői szék fontosabb lett volna, mint élete? Múlt hétfő óta ugyan kit érdekel, hogy ő me­lyük pártnak a színeiben indult? S hozzátartozóitól most ki kér bocsánatot? A rendszerváltás első — s remélhetőleg utolsó — bara­nyai áldozatának tragédiájához az is hozzátartozik, hogy ellenzékiként, eleve nem volt mit veszítenie, hiszen ha­talmon soha nem volt. Sem a régi, sem az új elit tagjai közé nem tartozott, ellenben úgy gondolom, nem neki kellene feltenni azt a kérdést, hogy egy meg nem szer­zett képviselői hely miatt miért döntött úgy, ahogyan dön­tött végül. Másokat kell kérdeznünk ezúttal - s abban sem vagyok biztos, hogy nem saját magunknak kell fel­tennünk a kérdést. És vajon mit hoz a jövő hétfő? Hány infarktus, hány későbbi agyvérzés, gyomorfekély előkészítésén fáradozunk? Miért ennyire fontos, hogy ki dönt és ki nfem? S miért nem lehet civilizált módon ezt eldönteni? Egy fiatalember belehalt a helyhatósági választás ered­ményeibe. Van mit szégyellnünk. Nem is folytatom . . . Pauska Zsolt Pécs az 1820-as években egy korábbi metszeten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom