Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-01 / 179. szám

: -egalúbb olyan gyors leszek” ✓ Nem csak a Coca-Cola sikere Mz évszázad sportvállalkozása Mmsrk Spitz Barcelonára készüli Az 1972-es müncheni olim­pián Mark Spitz 7 aranyérmet nyert úszásban. Azóta a neve sporttörténeti fogalommá vált, ő mago pedig abbahagyta a versenyszerű úszást, még a sa­ját kertjének medencéjében is csak néha-néha mártózott meg. Egészen az elmúlt esz­tendő augusztusáig. Akkor, 39 évesen határozta el: vissza­tér egykori sporthőstette köze­gébe, s azóta újra nap-nap után szorgalmasan rája a me- dencéhosszakat. Teszi ezt az­zal a céllal, hogy az 1992-es olimpián megnyerje a 100 mé­teres piHangóúszóst! Elérni ezt a célt - 20 év után ismét olimpiai aranyérmet nyerni - még az egykori csodaúszótól is mage lenne a csoda! Az elképesztő vállalkozásról a francia L’Equipe munkatársa kérdezte Mark Spitzet. — Valóban a barcelonai olimpiára edz? — Igen! Különös ötlet volt, de minél többet foglalkoztam vele, annál erősebb lett az el­határozásom. És ráadásul rá­jöttem, azok a sportolók, akik­kel 20—22 éves koromban úsz­tam, ma sokkal gyorsabbak nálam. Persze általában, hogy valaki gyorsan vagy lassan úszik, nem nagy dolog, mert az idők megugrottak, és így öt-b.ét másodpecrcel lassúbb vagyok. De a 100 méteres pillangóban az időm teljesen versenyképes. A tavalyi nem­zeti bajnokságon, az 54.47-es müncheni időmmel a második lettem .volna.- Az idők összehasonlítása nem sokat jelent.- Lehet. De Münchenben minden számban indulnom kel­lett. Eí ráadásul hosszútáv­úszóként edzettem, hogy mind a hét számhoz legyen elég ki­tartásom. Soha nem úgy, hogy igazi sprinter váljék belőlem. Márpedig két számom gyors­szám: a 100 méteres gyors­úszás és a 100 méteres pil­langó. Sokkal gyorsabban tud­tam volna úszni, ha csak egyetlen szómban indulok. Ez a legfőbb oka annak, hogy úgy gondoltam, visszatérek és csak egyetlen számra koncent­rálok. így még jobb időt ér­hetek el, mint Münchenben.- Jó élete van itt Los An- geles-ben. Úgy tudni, a „visz- szavonulása" óta még a saját úszómedencéjében sem úszott.- Ez igaz. Még otthon sem úsztam, mert az úszáshoz kell hogy legyen egy ok. Ez nem olyan játék, mint a tenisz. Ma van rá okom: egy olyan dolgot véghezvinni, amilyenre eddig még senki sem vállal­kozott. Igaz, amit 1972-ben csináltam, az is egyedülálló. Ott voltam a '68-as olimpián. Ott határoztam el, Münchenig valami nagy dolgot kell csi­nálnom. Minden edzést nem kezdek újra, de remélem, ele­gendő lesz tizedannyit edze- nem, mint München előtt, mert csak egyetlen napról, s csak egyetlen versenyszámról van szó.- De ön mint sportoló már öreg . . .- Nem! Úgy érzem, a tes­tem ma jÓMol erősebb. Hu­szonkét esztendős koromban még nem voltam teljesen érett. És az én időmben, hiszem, hogy aluledzett voltam, noha ma a fiatalok mintegy 20 szá­zalékkal kevesebbet úsznak, mint amennyit én úsztam. Mi­előtt eldöntöttem, hogy vissza­térek, elhatároztam, hogy ed­zéseim ugyanolyan intenzivek lesznek, mint amilyenek tizen­hét évvel ezelőtt voltak.- Tizenhét év alatt hogyan őrizte meg a formáját?- Soha nem híztam meg. Sőt, talán az a tény, hogy ti­zenhét évig nem úsztam, hoz­zájárult ahhoz: nem vagyok kiégett ember! Ezért olyan iz­gató dolog most visszatérni a vízbe. Az én 1972-es olimpiai rekordomat csak a 84-es olimj pia előtt döntötték meg. 1988- ban, tehát 16 évvel München után, Szöulban is döntős le­hettem volna. Határozottan ál­lítom: Barcelonában legalább olyan gyors leszek, mint ami­lyen 1972-ben voltam, vagy még gyorsabb. Nem nyugta­lankodom, mert az időered­mények nem ugranak látvá­nyosan. Természetesen lesznek vetélytársaim, de hát mindig is voltak. Még egyszer mon­dom, keményen kell . készül­nöm, de pszichológiailag sok­kal könnyebb. Ezért tettem ezt a felajánlást. Én vagyok az egyedüli, aki ezt meg tud­ja csinálni. Meg kell ragad­nom ezt a lehetőséget. Nincs semmi vesztenivalóm. — Reméli, hogy ha mostan­tól Barcelonáig napi 6000 mé­tert úszik, az kellően motiválni lógja? — Igen. Az első olimpiámon, 1968-ban még 18 évesen vet­tem részt, azért hajtottam. Négy évvel később pedig azért, hogy minden rekordot megdöntsek. Most az motivál, hogy olyan dolgot csináljak, amit eddig még soha senki.- A családja mit gondol er­ről az egészről? — Először azt gondolták, megbolondultam. De mit te­hetnek velem? Ha nem jutok el az olimpiára, senki sem haragudhat rám, és senki nem kérheti számon tőlem az arany­érmeket. Amit Münchenben csináltam, az is volt valami, ám amire most készülök, az egészen más dolog. — Hoqyan látja az elkövet­kező időket? — Meg akarom mutatni a világnak: Mark Spitz 42 éve­sen gyorsabban úszik, mint ahogyan ugyanő úszott 20 éves korában.- A 18 éves srácok, ha le­győzi őket, utálni logiák önt. Kikapni egy 40 évestől?- Nem hiszem. Az úszásban van egy különös dolog. Azok­nak van tekintélyük, akik elénk kerülnek. És a fiatalok talán megtanulnak tőlem néhány dolaot. És megpróbálnak le­győzni.- Győzni Barcelonában ön szerint, tehát többet érne, mint a müncheni hét aranyérem?- Igen. Akkor is volt ugyan egy tervem, amit megvalósí­tottam. Ma azonban, az én koromban az esély nem az én oldalamon van. És mivel nin­csenek esélyeim, még jelen­tősebb dolog történhet, mint ami 1972-ben. Örült nagy do­log lenne! De attól is boldog lennék, ha csak megdönteném a müncheni időmet. És ha vá­logatott leszek, mindenki mö­göttem fog állni. Melina Mercouri volt műve­lődésügyi miniszter és Athén polgármester jelöltje gúnyo­san a Coca-Cola diadalának nevezte a NOB-na'k azt a döntését, amellyel az ameri­kai Atlantának ítélte az 1996- os olimpiai játékok rendezési jogát. Nem az egykori szí­nésznő volt az egyetlen, aki az üdítőitalt gyártó cég be­folyását sejtette a szavazás hátterében, ez azonban csep­pet sem rontja el a győzelmet ünneplő tengerentúliak hangu­latát. George Bush amerikai el­nök nyilatkozatban fejezte ki elismerését az atlantaiaknak, akik, mint azt az államfő hangsúlyozta, nagyszerű mun­kát végeztek. fogadóképességű, új olimpiai stadionban rendezik majd. Az aréna egyelőre csak maketten létezik, akárcsak a 15 ezer fé­rőhelyes úszóstadion. Készen áll viszont az 53 ezres Fulton stadion, ahol a baseball-talál- kozókat tartják, valamint a 4500 nézőt befogadó Civic Center, amely a súlyemelők otthona lesz. Az ökölvívás helyszíne a Georgia Colij- seum lesz. Ezek a létesítmé­nyek az olimpiai falutól hét kilométeres körzetben találha­tók. Az olimpiai központban épül a 72 ezres, hipermodern Georgia Dome, a tornászver­senyek és a kosárlabda-mér­kőzések helyszíne. A Kong­resszusi Központban - eser Sokan úgy vélik, hogy At­lanta sikere kedvezőtlenül be­folyásolhatja az Utah állam­beli Salt Lake City esélyeit az 1998-as téli játékok rendezési jogának elnyerésére. Az ame­rikaiaknak a japán Nagano, a spanyol Jacca, az olasz Aoste, a szovjet Szocsi és a svéd östersund ellen kell bizonyí­taniuk rátermettségüket. Pal­mer DePaulis polgármester szerint azonban korántsem ki­látástalan Salt Lake City hely­zete, hiszen köztudott, hogy a következő két téli olimpiát Eu­rópa rendezheti: 1992-ben a francia Albertville és 19944>en a norvég Lillehammer. Már­pedig nem valószínű, hogy az öreg földrész egymás után háromszor kap lehetőséget, Az atlantai olimpiai stadion — Valamennyien nagyon büszkék vagyunk, hogy a vi­lág legjobb sportolói 12 évvel a Los Angeles-i játékok után ismét visszatérnek az Egyesült Államokba — mondta Bush el­nök. Bár Melina Mercouri csaló­dottsága érthető, hiszen a görög főváros egészen keddig a legesélyesebb pályázónak számított a centenáriumi já­tékokra, azért hozzá kell ten­ni, hogy' az amerikaiak nem­csak a Coca-Colának köszön­hetik sikerüket. Georgia állam fővárosában készek a nagy­szabású tervek, s biztosra ve­hető, hogy az 1996-os olimpia semmiben nem marad el a korábbi világtalálkozóktól. Sőt, könnyen elképzelhető, hogy az atlantaiak minden korábbi rendező teljesítményét felülmúlják, ehhez ugyanis megvannak az anyagi lehető­ségeik. A legnagyobb érdek­lődésre számot tartó esemé­nyeket, így nyitó- és záróün­nepséget, az atlétikai verse­nyeket és egyes lovasszámo­kat, valamint a labdarúgó mérkőzéseket a 85 ezres be­ménytől függően 3000-7500 néző befogadására alkalmas — küzdenek az érmekért a ví­vók, az asztaliteniszezők, a cselgáncsozók, a birkózók, a tollaslabdázók és a kézi lab- dázók. Egy 17 ezres csarnok­ban tartják majd a röplab- dázók összecsapásait, míg a vízilabdázók és a gyeplabdá- zók az atlantai Egyetemi Köz­pontban találkoznak. Az olimpiai falutól észek- nyugati irányban, 29 km-es távolságra található az úgy­nevezett olimpiai park. Itt már minden készen áll az íjászok, a lovasok, az öttusázók, a lö­vészek, a teniszezők fogadásá­ra, de nemsokára felépül a kerékpárstadion is. A kajak- kenúsok, evezősök és a vitor­lások a Stone Mountain tó vizén mérik össze erejüket, míg a vadvízi kenusok oz Ocoee folyóban viaskodnak egymással és a természeti erőkkel. Atlantában felkészülnek a nagyszámú újságíró fogadósá­ra is. A sajtóközpont az olim­piai centrumban lesz, 35 ezer négyzetméteres területen. így a tengerentúliak legna­gyobb riválisainak a japánok látszanak. A Coca-Cola tiltakozik A Coca-Cola cég egyolda­las írásos közleményben uta­sította vissza a görögök azon vádját, miszerint hathatós esz­közökkel támogatták Atlantát abban, hogy Athénnal szem­ben elnyerje az 1996. évi nyá­ri olimpiai játékok rendezési jogát. A leghíresebb üdítőitalt gyártó vállalat tiltakozása így indokol: „A Coca-Cola az olimpiai kampány idején mindvégig megőrizte semleges álláspont­ját. A cég nemzetközi hírne­ve amúgy sem indökolja, hogy bármelyik pályázót előnyben részesítse még a NOB dönté­se előtt. A Coca-Cola jelen van a világ 160 országában, így bárhol is rendezzenek olim­piát, a vállalat ott lesz a leg­főbb támogatók között" - hangsúlyozza a közlemény, amelynek címéül ezt adták: ,,Az események beszéljenek önmagukért . . ." FF is In vagyok a legidősebb profi ff Elmondja Joe Kasher, Anglia első, ma is élő hivatásos labdarúgója Egy kis kedves, sok virágtól tarkólló, tengerre néző házban éli nyugdíjas napjait a száza­dik életévéhez immár igen kö­zel járó Joe Kasher. ű az egyetlen azok közül, a sun- derlandi játékosok közül, akik 1919-ben - több, mint hetven évvel ezelőtt - lettek profi labdarúgók. Tehát akkor, ami­kor a futballban még sehol sem voltak hivatásos játéko- sbk.- Nem ment minden olyan simán, mint, ahogy hallom, az manapság történik. Tudom, 'hogy májusban aláíratták ve­lünk a szerződést, hogy elég sokan jöttünk össze Sunder- landbe, de az első fizetésünk­re — természetesen hetire — három hónapig kellett vár­nunk. Augusztus volt, amikor 'Bob Kyle, a klub menedzsere, egyenként beszólított bennün­ket az irodájába. — Fizetésünk heti 5 font sterling volt, akkor ezzel a maiaknak nem sokat árulok el. Sokkal értékesebb voltak­kor a pénzünk. Az volt a be­nyomásunk, hogy jól keresünk. Nem annyit, mint a maiak, de azokban a nyomorúságos háború utáni években az az 5 font is szép fizetés volt. öt font, ha a keret tagjai vol­tunk, de hat, ha játszottunk is azon a héten — tehát meg­különböztették az első ósapat- belieket és a tartalékosokat. És ez sem minden. Ha dön­tetlent értünk el, a menedzser még egy fontot hozzáadott, s ha győztünk, a bérünk irnnjár két fonttal több volt. Hogy valamivel ecsetelje a kapott pénzt, Joe Kasher ezt a példát említette:- Mi ketten egy albérleti bútorozott szobáért 27 schil­ling és ^5 pennyt fizettünk. (Hogy az angolokon kívül mások is „megértsék” ezt, íme, mennyi ez: egy font 7 schilling és 6 penny, egy főre tehát 13 schilling és 9 penny jutott, lévén a font 20 schil­ling s ez az utóbbi pedig 12 penny.)- Emlékszem — hogyne em­lékeznék rá - csapatkapitá­nyunk Charlie Buchan volt, akit mindenki Big (Nagy) Charlie-nak hívott, akkor azt hittük, hogy az ő kisujjában több van, mint a csapat vala­mennyi többi játékosának az agyában!- Később átkerültem az Ar- senalhoz, akkor is nagy klub volt, ma is, ha ránéznek a táb­lázatra, ott áll a legjobbak között. Voltak olyan dolgaink is, amit ma tiltanak. Billy Williams, az Arsenal edzője, egy-egy korty whiskyt nyeletett le velünk, mielőtt kifutottunk volna a pályára,* mintha há­borúban lennénk, mert akkor adtak nekünk, a roham előtt, egy-egy kupica rumot. .. Szó­val, hogy bátrabbak, ráme­nősebbek legyünk. — Valamit még Sunderland- ből. — Különben nagyon vigyáz­tak ránk. Albérleti szobáink­ba kettesével helyeztek el bennünket. Nekem az volt a szerencsém, hogy Big Charlie- vel voltam egy szobában. Le­fekvés után — a menedzser utasítására — ő adott be ne­kem valamilyen porokat, ami­től azután hamar elaludtam. Általában rossz alvók voltunk. Frank Cuggy szemére sehogy sem jött az álom, ezért Jack Poole, a szobatársa éjfél után is felolvasott neki a Weekly News-ból. Reggel ott állt az edzőnk a folyosón, zsebórával a kezében, s mindig a meg­beszélt idő előtt tiz perccel kezdett bennünket ébreszteni. Ma a legócskább munkásszál­lásokon sem bánnak így az emberrel. .. — Arra is ügyeltek, hogy az előírt testsúlyunkat megőriz­zük. Én akkor 10 stone súlyos voltam, akkor még kővel fejez­tük ki a súlyegységet, ma fon­tot mondunk, illetve legújab­ban kilókat, tehát csupán 63,5 kilós voltam, s azt ajánlották, hogy én felszedhetek magam­ra még néhány fontnyi súlyt. — Nagyon hajtottunk mi ak­kor. Kíméletlenül is űztek ben­nünket. Hiába volt egy bizo­nyos erőnlét, a nagy tempó kífullasztott minket. A máso­dik félidő közepe táján már holt fáradtak voltunk, a végén pedig szinte olyan roggyan- tak, mint a kiütés szélén álló ökölvívó a ringben. — Védekezni is próbálkoz­tak. — Mi sem voltunk angyalok. Vettem észre ezt én is, pél­dául, amikor valaki a csatá­rok közül megereszt egy ha­talmas bombát, magasan a kapu fölé. Néha eltelt egy perc is, amíg azok ott a kapu mögötti lelátókon állók közül végre visszadobta a labdát. Kissé kifújhattuk magunkat. — A fizetés kézbesítése szer­tartásos volt. — Ott álltunk türelmesen minden hétfőn délelőtt a klub­ház folyosóján. Menedzserünk, Bob Kyle jól megvárakoztatott bennünket. Végre kidugta a fejét és csak ennyit mondott: „Jöjjön be a legjobb játé­kos!” Nem hozott zavarba ez-* zel, mi nagyjából tudtuk, hogy ki milyen magasan áll a klub­létrán. S amikor a zsoldunk- kal a markunkban mentünk ki, utánunk szólt: „Küldje be a következő legjobb játékost!"- lohe Kasher, ahogy azt akkor mondták, középledezet volt — angolul: center hall. Az ő feladata volt a legveszé­lyesebbnek számitó ellenlelet, a középcsatárt ,,lógni". — Az én időmben ez a leg­veszélyesebb emberem W. T. Roberts, a Preston középcsa­tára volt. Ö nyaggatott engem a legkegyetlenebbül. Külön­ben Newcaslleben, vidékünk — Észak-Anglia — első váro­sában játszottam a legna­gyobb publikum előtt: 63 000 ember volt a lelátókon - 1920-ban ez angol rekord volt. A Sunderland, csapatom, ki­kapott, s mi nem érhettük be Liverpoolt, pedig 10 font ster­ling lett vona a prémiumunk. Az ötödik helyen fejeztük be a bajnokságot és ezért külön 5 fonttal jutalmaztak bennün­ket. Később, 1922-ben Kasher a Stoke Cityhez igazolhatta át magát, majd onnan az Acc­rington Standley-ba ment -s ennek csapatkapitánya lett. Majd következett az Arsenal...

Next

/
Oldalképek
Tartalom