Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-31 / 208. szám
1990. október 31., szerda aj Dunántúlt napló 7 lfollqllcoagnsolc — Üzlet ~~| Spórolás Még nem is olyan rég arról cikkeztünk, hogy mennyi a lakossági pénzmegtakarítás, és hogy ez azért jó - legalábbis állította az OTP -, mert így van miből fizetni a lakosságnak áru- és lakásvásárlási, valamint személyi kölcsönt, mert van rá fedezet. A minap hallottam a rádióban, hogy vészesen csökken a lakossági pénzmegtakarítások összege, mely már nem sokkal haladja meg a kétszáz milliárd (forintot, ugyanakkor a lakossági valutaszámlákon elhelyezett nyugati fizetőeszköz- betétállomány nő. Hogy e két tényadat mögött mi húzódik meg a háttérben? Egyre kevesebb félretehető pénzünk van a mának élés miatt a holnapi álmaink megvalósítására, menekülünk a rohamosan inflálódó forintunktól, és igyekszünk azt értékállóbb külföldi fizetőeszközre becserélni? Ezt döntsék el a banki szakemberek, a közgazdászok, a szociológusok. önként spórolunk-e, avagy kényszerből, ha marad még egyáltalán ilyen célra félretehető forint a zsebünkben? Első elemista kislányom tegnap arra kért, hogy számoljam ösz- sze, mennyi iskolatakarék- bélyeget ragasztott be eddig. Büszkén mondtam a végösszeget: „Klárikám, eddig már 370 forintod van." ö mosolyogva és elégedetten nyugtázta, majd megnyugtatott: „Majd, ha év végén kiváltom az egészet, nektek és a maminak is adok belőle, hogy me kelljen semmiről se lemondanotok. Jó lesz, apu?" Kicsikém, mit mondjak? Világosítsalak lel, hogy miért érdemes megszokni a takarékoskodást — ha van, marad még miből? - avagy miért ne is kezd el, illetve folytasd? Tanulj meg beosztani, igyekezz takarékoskodni, hátha, mire felnősz, már ismét lesz értelmes célja és módja a miértnek. „Spórolj csak, Klárikám!" - mondom neki sok puszi kíséretében. Pusziból még van elég, miért is takarékoskodnék vele? M. L. Sargarezöntuények Németországba Kölöncök és kelepcék A hitelhez jutás — az egy külön világ Pálhegyi Imre öntőmester példája - hiába is szépíteném - egyáltalán nem pozitív az egyéni vállalkozásra. Pedig... De hagyjuk, tényszerűbb, ha ő maga számol be a kelepcékről, a kölöncökről, a kedvszegő tényekről és körülményekről. Vállalkozzunk?- Kisebb kitérőkkel hetven- háromtól vagyok öntő kisiparos, alapítottam már jó néhány színesfémöntödét az országban. Annyiszor befürdettek, kétszer kellett szinte a nulláról indulnom. Elég volt. Még egyszer az életben nem közösködöm senkivel. Vegyük sorjába a dolgokat. Nagyárpádon lakom, ott az öntödém és maga mégis itt talált meg a Fülemüle utcában egy általam bérelt irodarészben. Napjában többször is megteszem az „irodám" és a műhelyem között az oda- vissza 20 kilométeres utat a viharvert Daciámmal pusztán csak azért, mert hiába van bent '84 elejétől a telefonáthelyezési kérelmem, azóta sem kaptam telefont, pedig az lét- szükséglet. Itt van telefon és fax, így aztán a hét megadott napjain idevárom a fontos üzleti üzeneteket, innen telefonálok és közben rengeteg értékes időt vesztek. Nyugatra exportálok, Németországba, sárgarézöntvényeket. Irigyelnek is sokan. Arra büszke vagyok, hogy selejt- öntvény hozzám még nem jött vissza . . . Igaz, pénz is alig. Az előző, külkereskedelmi bonyolítást végző partnercégemnek felmondtam, ám a mostani partnerem is olyan szerződést hozott össze a pénzemért, amely egyenértékű a halálos ítélettel. Május végén indítottam az első tételt az NSZK-ba (egy ilyen szállítmány értéke 880 ezer forint), ám pénzt először csak szeptemberben láttam. Már három szállítmány ellenértékével tartoznak, s a hazai megrendelőimnél jelenleg behajthatatlan kintlevőségeimmel együtt mintegy hárommillió forinttal lógnak nekem. Hogy ezt hogyan bírom? Augusztusban egymilliós hitelt kellett felvennem és azt október végéig vissza kell fizetnem. De miből? Már vagy négyszázezer forinttal tartozom a bedolgozóimnak, s magam is csak készpénzért jutok anyaghoz, mindenhez. Speciális anyagot használok, hogy termékeimet ne érhesse minőségi kifogás. Az árak? A csillagos égig érnek Kamarai börze Keres — kínál Különböző bútoralapanyagokat, bükkfa-, furnér- és rétegéit lemezeket, léceket vásárolna német cég; 'kínálata bővítéséhez a német cég ajándékcikkeket és játékokat előállítókkal keres kapcsolatot; osztrák cég csomagoló faforgácsot kínál; német cég különböző pólókat, pulóvereket, sportruhákat és sporttáskákat vásárolna; svéd cég különböző fonalakat (nejlon strech- fonal, gyapjú/akrill stb.) vásárolna; gépekkel és vegyi anyagokkal kereskedő angol cég keres partnereket; a Bosch cég vállalkozási partnereket keres szerviz-, kis- és nagykereskedelmi tevékenység, gépkocsielektronika és elektromosság területén. (Részletes felvilágosítást nyújt a Dél-dunántúli Gazdasági Kamara, Pécs, Bem u. 24. a 10-878-as telefonon.) Marketplace Az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága a Magyar Gazdasági Kamarával együtt rendezi Budapesten november 19— 20-án az EGK—Magyarország konferenciát, (melyre jelentkezni lehet a Dél-dunántúli Gazdasági Kamaránál; Pécs, telefon: 10-878). A kétnapos, konferenciákból, műhelymunkából és magántalálkozásokból álló rendezvényen a magyar üzleti élet képviselői találkozhatnak az Európai Közösség potenciális partnereivel és üzleti kapcsolatokat alakíthatnak ki a gépipar- és feldolgozóipar új gépekkel való felszerelése és korszerűsítése, valamint az energiatakarékosság és környezet- védelem témakörében. Pécsre látogat november 8-án a Valence-i és a Drome-i Kereskedelmi és Iparfca- ntara delegációja. A magyar vállalatokkal az alábbi témákban szeretnének üzleti kapcsolatfelvételt kialakítani: villámcsapás elleni berendezések és elektromos berendezések védelme; prototípusok gyártása, kis szériák gyártatása nukleáris és gépiparban, elektronikában; Mézhez való csomagolóanyagok mikrohullámú sütőkbe való porcé* lánedények, porcelándisztárgyak; mindenféle jármű eladása; vágószerszámok minden iparág részére; autoklávok élelmiszerfeldolgozó ipar, gyógyszeripar, textilipar, gumiipar stb. részére. már, a nyersanyag, az öntéshez szükséges olvasztótégelyek, grafitok, a színtiszta horgany és a szerszámkészítő árai. Ezeket viszont nem tudom érvényesíteni, mivel a szerződéses ár egy évre előre szól és a német partnerem joggal ragaszkodik a szerződésben de ha mégsem adnak hitelt? Végképp enyém a balhé? A mai kamatok egyenesen csődbe visznek. A különféle hivataloknak és szerveknek még mindig kiszolgáltatottak vagyunk. Múltkor is rossz számlaszámra utalták át a vagy 200 ezer forintos forgalmi adó visszatérítésemet, emiatt két hónap után még most sem jutottam a pénzemhez. Természetesen se kötbér, se késedelmi kamatigénnyel nem léphetek fel. De, ha én .késeik Pálhegyi Imre nagyárpádi öntödéjében tűzoltószerelvényekhez készülnek alkatrészek ROVATSZERKESZTŐ: Murányi László foglaltakhoz (ár, minőség, határidő, mennyiség). Mindezt a korrekt üzleti kapcsolatnak megfelelően fogalmazta meg a fővárosi KTV, csak épp a fizetési módnál és feltételeknél tekintettek él ezektől. November közepéig még köt a szerződés, de utána ilyen feltételek mellett nem folytathatom. Futok továbbra is a pénzem után, de ez mór nem akadály-, hanem vesszőfutás. Pedig jövőre már az ideinél is lényegesen többet, 20 ezer speciális fémszerelvény-garnitúrát és 5000 tartót várnának tőlem. De így? Hogyan, miből előlegezzem meg nekik a gyártást? A nagyárpádi öntödém kinőtte magát, tárgyalok a Szénbányával üzem béreléséről, de ehhez egyetlen bank se ad hitelt. A hitelhez jutás - az egy külön világ. Jó pénzért mindenféle hivatalos igazolásokat kell beszereznem a vagyoni helyzetemről — a magyar bankok szerintem nem ismerik a közös kockázatvállalás fogalmát -, elvárják a géprendelési visszaigazolást is. Igen ám, akár egyetlen napot is valamilyen befizetési kötelezettségemmel, máris kapom a büntetőkamatot vagy a letiltást... A packázásoknál maradva: ki van ez kérem találva. Bástyázzam magam körbe jogi és könyvelési szakemberekkel, hogy ne köthessenek belém? De miért nem lehet mondjuk a naplófőkönyvet úgy megszerkeszteni, hogy akár én magam is megérthessem és elboldogulhassak a pontos vezetésével? Miért kell fölöslegesen annyi embert eltartanom? Lassan már az lenne a megoldás, ha a szerződéskötéseknél magam is kikötném: a termékeim árát előre kérem készpénzben. Ezt, ugye nem lehet megcsinálni. így aztán dolgozom, s várom a pénzemet, nemegyszer hónapokig, ha ugyan nem állítanak be engem is a sorba a többi mögé. Van elég hazai megrendelésem, alckumulá torsaru kát és fürdőszobai kiegészítő berendezéseket gyártok belföldre . . . Lejegyezte: Murányi László Rehabilitált rehabilitáltak A bányászok nyugtalanok. Az aktívakat érthetően munkahelyük megtartása, a biztos .megélhetést nyújtó kereset érdekli leginkább. S van is miért szorítani. A szén- és ércbányászok képesítése sok esetben nem .vagy csak nagyon nehezen hasznosítható más .munkahelyeken, S ma már előfordult az is, hogy az egykor kiemelt szakma nyugdíja sem biztosítja a nehéz munkával megelőlegezett öregkort. Vannak esetek, amikor csődöt mond az annak idején nagy gonddal kimunkált, egzisztenciális biztonságot nyúitó szociális intézmény- rendszer is. Különösen gondokkal sújtott a hazai bányásztársadalom eqy ruhamosan duzzadó rétege, amit gyűjtőnéven rehabilitáltaknak szoktak nevezni, ök azok az emberek, akik a föld alatt előírt műszakszám letöltése után vaav egészséqi állapotuk romlása következtében a nyuqdíikorhatár elérése előtt abbahagyják a munkát.' 1974-ben született mea az a jogszabály, amelyik kere- setkieaészítés formáiéban biztosította a mecseki térség rehabilitált bányászainak a biztos megélhetést a föld alatt töltött »veket követően. Az okkor kialakított elvek munkavégzéshez kötötték a kifizetést. Megmaradt egészségének függvényeként ki-ki a számára megfelelő munkakörben (fürdőmester, portás, telefonos, udvaros) helyezkedett el, és az ezért kapott pénzt egészítette ki a társadalombiztosítás a mindenkori átlag váiónkereset* megállapított százalékára. Néhány hiányossága ellenére sokáig jól működött ez az intézmény. Ám a munka- nélküliség hazai megjelenése már befoltozhatatlan lyukat ütött a munkavállaláshoz kötött keresetkieaészítés rendszerén. A rehabilitálta- kat foglalkoztató cégek a csökkent munkaképességű dolgozóiknak mondtak fel először, akiknek ezt követően gyakran még a munka- nélküli-segélvt sem lehetett milyen iogcímen folyósítani. 35—40 éves emberek maradtak ellátatlanul. olyanok, akiknek családjában leértékelődésük folytán halmozottan jelentkeztek a szociális gondok (alkoholizmus, válás, öngyilkosság). Az “rősen leromlott egészségi áMopot pedig legtöbbször leküzdhetetlen akadálynak bizonyult az újra elhelyezkedésben. A vájáriskola kijárása után fiatalon az érc- vagy szénfal elé kerülő emberben 10—15 évi kemény munka után kevés ép ízület maradt, odalett a szív, a tüdő is. A tömegesen jelentkező ellátatlanság feltétlenül indokolttá tette, hogy a szociális és egészségügyi kormányzat újra napirendre tűzze a rehabilitáltak ügyét. Úgy tűnik azonban, hogy az időigényes előkészítés (az Urándolgozók Sza'kszerveze- ténék rehabilitáltakat képviselő rétegszervezete több mint egy éve sürgeti a kérdés tisztázását) ellenére sem sikerült átfogó és kielégítő megoldást találni a minisztériumban azzal, hoqy a tervek szerint a bányászok rehabilitációs ke re se tk i e g és zí- ■ Lését fix összegű, munkavégzéshez nem kötött járadékká alakítják. Vannak ugyan érintett, vidéken élő, volt bányászok, akik úgy gondolják, a fix összeg mellett biztos megélhetést nyújthat a háztáji. A városban élő, csökkentett munkaidőben valahol dolgozó rehabilitáltak viszont nagyon félnek. Elsősorban az inflációtól. Álljon itt ismét, hogy ők nem pár évvel a nyugdíjkorhatár előtt álló emberek. Sokan közülük méq be sem töltötték a neqvedik X-et, tanuló, ne adi Isten, továbbtanulni szándékozó gyerekeik vannak. Számukra a fix járadék nem ad biztosítékot, főleq akkor nem, ha illetményük úqy követi az inflációt, mint például a nyug- dri. Apropó, nyuqdíi! Vajon annak ideién, ha maid elérik a korhatárt, mi lesz az ő öreqséaíiük alaoia? Mea- annvi nyitott kérdés, megoldatlan probléma. Az érintettek attól félnek' a leainkább, hoav meaint megkérdezésük nélkül döntenek sorsdöntő dolgukban. Pedig a rehabilitáltak körében már lábrakapott egy nézet, aynelv szerint a kere- setkieqészítés, illetve a fix járadék legyen választható alternatíva. Ki-ki kérje a számára megfelelőbbet. Akinek otthoni munkalehetősége van, az a járadékot, aki pedig' eqyéb munkahelyen szeretné kamatoztatni maradék képességeit, az a keresetkiegészítést. Hiányzik még eav naqvon fontos elem a N ép iái éti Minisztérium reha bilitá ltokká I kapcsolatos tervezett intézkedéséből. Eay szó sem esik ugyanis kedvező feltételek mellett történő átképzésről. Pedig számos nyuaati példa alapián a megfelelő munkakörökben atka Imazott rehabilitáltak — már csak koruknál fogva is - még nem kis értéket tehetnének gazdaságunk asztalára. A tervek szerint a jövőben mindkét nagv baranyai bányavállalat létszámát csökkentik ugyan, ám ez legkevésbé a vájvéqi dolgozókat érinti. A rehabilitáltak pedig onnan jönnek. Kaszás Endre Cikkünk nyomán Süllyed? - Nem süllyed? Sásdon a Kossuth Lajos utcában egyezség született Nemrégiben hosszabb írásban számoltunk be a sásdi Kossuth Lajos utca 16/B. számú ház körüli vitáról. A gondok 1989-ben kezdődtek, amikor az egyik földszinti lakásban megrepedt a nagyszoba és kisszoba közötti fal, majd hamarosan a felsőbb szinteken is jelentkeztek repedések. Az első bejárásra 1989. április 25-én került sor, ezen részt vettek a Baranyaterv, az OTP, a kivitelező, és a helyi Építőipari Szövetkezet képviselői. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy az épület megfigyelése és szakértői vélemények kikérése után a műszaki hibák kijavítására javaslatot tesznek. 1990. augusztus végéig a lakók türelmesen vártak, de a földszinti lakásban a fal továbbrepedt és újabb repedések is lettek. Az OTP a lakók kérésére — 1990. augusztus 30-án ismételten összehívta az érdekelteket, de ezen csak az OTP és a Sásdi Építőipari Szövetkezet képviselői jelentek meg. Ekkor a szövetkezet műszaki vezetője felajánlotta a lakóknak, hogy a tervező korábbi nyilatkozata alapján .ugyan ideiglenes megoldással, de kijavítják a hibákat. A lakók azonban ezt nem fogadták el, mivel a szövetkezet műszaki vezetője a falrepedések okát az épület mozgásával, süllyedésével magyarázta. A lábazaton keletkezett vízszintes repedésre magyarázatot nem tudott adni. A ház az építési naplók tanúsága szerint a tervben szereplő statikai előírásoknak megfelelően készült. Hogy mégis miért repednek a falak? - erre kerestek választ az október 18-án megtartott bejárás résztvevői. A kivitelező, az OTP, a bonyolító vállalat képviselői, valamint a tervezők a lakók képviselőivel együtt ismételten végigjárták az épületet. Ez alkalommal több lakásba is bementek, az első bejárási jegyzőkönyvben szereplők mellett. Az első emeleten több helyen is megrepedt a csempe a fürdőszobában és nem egy helyen leesett a konyhában. A másodikon a fürdőszo ba mennyezeten és a sarokban található repedés, míg egy másik lakásban a kamra mennyezetéről hullott le a vakolat. A tervezők már a helyszínen kijelentették, hogy ezek a repedések nem őzért keletkeztek, mert az épület süllyed, hanem még nem állapodott meg a ház. Az első, 1989-ben készült jegyzőkönyvben szereplő megállapításokhoz képest nem változott a repedések nagysága, ezért a tervező a válaszfalak repedéseinek kiékelését és újravakolását javasolta. 1990. november 15-ig kell a kivitelezőnek, a Sásdi Építőipari Szövetkezetnek a javítási munkákat elvégezni. A lakók most elfogadták a javaslatot, mert a javított falakra újabb öt év garanciát vállalt a kivitelező, de mégsem nyugodtak mert arra nem kaptak- választ, hogy mi okozza a falak repedését. A lakók éppen ezért fenntartják eredeti elhatározásukat, amennyiben ismételten megreped a fal, független szakértői vizsgálatot kérnek. Sz. K.
