Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-26 / 203. szám
1990. október 26., péntek aj Dunántúli napló 3 Diplomás menedzserek Megújul a közgazdászképzés Nyitott és rugalmas egyetem ségeivet, adottságaival. Az általános közgazdasági szak létrehozása ellen szál pl. a hallgatók várhatóan csekély száma (ezt a budapesti egyetem példája is igazolja), a kétszintű képzést pedig meggondolandóvá teszi, hogy elea különféle gazdasági jellegű főiskolákon végzett hallgatók - kétéves kurzuson továbbtanulva - egyetemi diplomát szerezhessenek Pécsett. A másik elfogadott alapelv a tartalmi igényesség, a magas követelményszint mellett a (ki elmúlt évben készült az új számitógépes kabinet az egyetemen Látványos demonstrációkkal került az érdeklődés homlokterébe a felső- oktatás mostanában, de arról mintha kevesebb szó esnék, miként újul meg az oktatás tartalma, történik-e valami annak érdekében, hogy a jövő szakemberei megfeleljenek majd a jövendő új - és sokkal magasabb - szakmai követelményeinek. Ez a fajta műhelymunka kevésbé látványos ugyan, de sok helyütt szerencsére megkezdődött, igy a JPTE Közgazdasági Karán i£ Or. László Gyulától, a kar dékánhelyettesétől a reform fö gondolatairól kértünk tájékoztatást. Az új oktatási struktúráról szóló vitaanyag augusztus végére elkészült, azóta folynak a viták az intézetekben, az oktatáskorszerűsítési bizottságban — mondja dr. László Gyula. A reformjavaslat abból indult ki, hogy a kialakítandó modell feleljen meg a piac- gazdaság általános követelményeinek, a Pécsett szerzett diploma legyen egyenértékű más országokéval. Külföldi (amerikai, francia, német, norvég) minták és a hazai gyakorlat elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy célszerű lenne szétválasztani az általános köz- gazdasági és a menedzserképzést. Olyan modellt kellene kialakítani, amely lehetővé teszi az átjárhatóságot nemcsak e két képzési ág, hanem a kar és más hazai és külföldi egyetemek között is. Az eredeti elgondolás szerint a képzés kétszintű lett volna, vagyis három év után a menedzserszakról üzemgazdasági diplomával kiléphetett volna, aki nem kiván továbbtanulni. A negyedik—ötödik évben egyetemi szinten folytatódott volna a képzés, az itt vagy másutt főiskolát végzettek számára. A viták ezekről az alapelvekről folytak, figyelembe véve, mi az, aminek a feltételei már most megvannak vagy megteremthetők. Kialakulóban van egy olyan kompromisszum, amely összeegyezteti o távolabbi jövőben megvalósítandó célokat a ma lehetőgendő számú főiskola van az országban, és kérdés, vajon oz itteni oklevél egyenrangú lenne-e a „tiszta" főiskolákéval. Az új szerkezetű képzés tehát várhatóan egy szakon és egy szinttel indul meg, tehát egyetemi színtű menedzserképzés lesz, de oly módon, hogy hallgatók szabadságának nagyfokú kibővítése, vagyis olyan rugalmas oktatási szerkezet kialakítása, amelyben a kötelező alaptárgyak mellé a hallgató szabadon választja meg (a megadott órakeret és „étlap” alapján) a speciális szaktárgyakat. Emellett érdeklődési körének megfelelően, széles választék alapján vehet fel akár gyakorlati jellegű, akár általános közgazdasági vagy társadalomtudományi tárgyakat (ezek lehetnek pl. tőzsdei ismeretek, regionális gazdaságtan, válságmenedzselés, vagy politológia, szociológia, de akár retorika is). Csak a rrrn'mális óraszám adott, ennél több tárgy is felvehető, viszonylag rugalmasan megválasztható sorrendben, tehát a hallgató lényegében maga állíthatja össze egyéni tantervét (bár ehhez természetesen segítséget, tanácsot kaphat). Ez a rendszer érett, tudatos hallgatókat feltételez, de a reform kidolgozói bíznak benne, hogy a külső követelményrendszer (az „Élet”) a több tudás, az értékesebb diploma megszerzésére ösztönzi majd a hallgatókat. A magasabb minőség egyik garanciája, hogy Ígéretesen bővülnek az egyetem külföldi kapcsolatai, amelyek keretében a hallgatók külföldi részképzésben vehetnek részt, vendégprofesszorokat hallgathatnak Pécsett. A külföldi tanulmányutak, az oktatócserék, a hallgatók szabad tanárválasztási lehetősége az oktatókat is a szakmai színvonal emelésére ösztönzi, s maga az új tanterv is szakmai kihívást jelent számukra. Dr. László Gyula véleménye szerint a szellemi háttér inkább megvan vagy megteremthető a reform indításához, mint az anyagi: a tantermek, a könyvtár hiánya már ma is nyomasztó napi gondokat okoz. A felvázolt reform-elképzeléseket hamarosan összoktatói értekezleten vitatják meg, majd a tervezet a kari tanács, illetve az egyetemi tanács elé kerül, várhatóan még novemberben. Az idő sürget, mivel az új tanterv bevezetésével nem kívánják megvárni az új tanévet, már a most tanuló évfolyamok következő félévi tantervét korszerűsíteni szeretnék. S. G. „Ilyen fizetések mellett ekkora emelést, — borzasztó lesz...” — Minden vendég megkérdezi, mit tudunk mondani az áremelésről. Mi csak azt válaszoljuk, hogy amit a rádió ban hallottunk, a tv-híradó- ban láttunk, illetve amit a Magyar Hírlapban olvastunk - mondták tegnap a pécsi Fürst S. utcai Áfor-kútnál. - Árlista nincs, de nem kaptunk semmiféle konkrét információt sem. Ebben az az érdekes, hogy senki nem tud semmit.- Beszél mindenki mindent, az egyik ember ezt mondja, a 'másik pedig azt. A tévében 50 forintról, a rádióban 60- ról lehet hallani. A lényeg az, hogy a második napja reggeltől estig áll az autósor, gépkocsi gépkocsi hátán ameddig el lehet látni a Hajnóczy úton. A szuper szerda reggel elfogyott, reméljük ma még hoznak — kaptuk a tájé- 'koztatást a tegnapi napról o Hajnóczy úti benzinkútnál. Csütörtök reggel a Pécsvá- radi úti Shell-kútnál is kifogytak a 92-es oktánszámú benzinből. A 6-os úton sem lehetett látni a személyautósor végét. Egyébként a pécsi benzinkutak ellátásában tegnap délutánig nem volt fennakadás, folyamatosan érkeztek a szállítmányok. A Bolgár 'Néphadsereg útjai és Akác utca sarkán lévő benzinkúthoz például az estére és az éjszakára plusz kútkezelőket hívtak be, Jnogy képesek legyenek megbirkózni a nagy forgalommal. Hatalmas sorok a pécsi benzinkutaknál A kétségbeesetten üzemanyagért sorbanállók között bosszankodva mondták az emberek;- Ma teljesen mást mondanak, mint tegnap reggel. A tv cáfolta, de újabban mást lehet hallani.- Mindig így volt ez, nem mondanak semmit. Az embert pedig a szorongás, a nyomasztó érzések töltik el az áremelések körüli titokzatosság miatt - csóválta szomorúan a fejét egyikük. Egy másik sommásan csók így szólt:- Az igaz, hogy követni keli a világpiaci árakat, de ilyen fizetések mellett ekkora emelést, — borzasztó lesz . . . Sz. J. Tegnap délután még nevettek a sorban állók a Szigeti úti benzinkútnál .. . Kommentár Kinek higgyünk? Kérem szépen, most már ország, világ előtt bizonyítottuk, az átlag magyar állampolgár egyáltalán nem hülye. Nem lehet minket átverni, megetetni mindenféle szósz- szál. Mi csők legyintünk, s megyünk a magunk esze, információink után. Itt van most ez az üzemanyag-áremelés! Mindenféle nemű és rangú illetékesek nyilatkoztak és kinyilatkoztattak, aligha valószínű áremelés. Meg aztán van tartalék bőven ... A furfangos eszű polgár, aki figyelte a tévét, hallgatta a rádiót, olvasta az újságok híreit, azt mondta: meséljenek csak énnekem, én mindenesetre teletankolom a kocsimat! Szóval tegnapelőtt megnyugtattak minket, nem nő az üzemanyag ára, erre úgy megnyugodott mindenki, hogy tegnap szerte az országban hosszú-hosszú sorok kígyóztak a benzinkutak előtt. Hankiss Elemér, az időközben tv-elnökké avanzsált szociológus szerint a kellő információhiány miatt sajátos belső hírképződés indul meg, azért az „ismeretlen tényezők okozta bizonytalanságnak ezt a fokát az emberek, s közösségek már nehezen viselik el, s mindent elkövetnek, hogy megváltozott helyzetüket megértsék, a hatékony alkalmazkodás és cselekvés leltételeit megteremtsék . . A belső hírközlés, a rejtett információ áramoltatása jól (?) működött a mostani benzináremefés kapcsán. A kinek higgyünk kérdésre egy ország adta meg a választ, nevezetesen azt: mondhatnak bármit, éppen az ellenkezője az igaz. Igy volt ez a pártállam idején, így van ez most is, a lábadozó demokráciában. Ami azonban tragikomikus az egészben, hogy néhány nappal ezelőtt Rabár Ferenc, a pénzügyi tárca irányítója szó szerint azt mondta: „...most már akis megszorítások is súlyosan érintik a lakosságot. De ezek a megszorítások nagyok lesznek." Eleddig világos, kössük fel jól a gatyánkat. Ilyent hallottunk már mástól is . ., Igen ám, de később így folytatta : „Nagyon drasztikus lesz az áremelés főleg a fűtőolaj és a villamos áram esetében, pedig csak a támogatás felét vonjuk el jövőre." Tetszenek figyelni, az üzemanyagról egy árva szó sem esik! S miért írtam, hogy tragikomikus a dolog? Igen, mert a fűtőolaj, vagy ha úgy tetszik, a háztartási gázolaj ára nem változott. Tehát mától majdnem a duplájába kerül az üzemanyag, mint korábban. Persze, lehet most keseregni, hogy miből fogunk autózni. Lehet kérdést feltenni, miért volt erre szükség. Indok nyilván van. Sok mindent lehet. De azt megérteni, miért nem 1 mondták meg - aligha lehet. ? Minket nem ejtettek a fejünkre, teletankoltuk kocsijainkat. De nemcsak ' ezért lehetünk nyugodtak: az üzemanyag immáron nálunk is európai (ár)színvonalon van, s ha meggondoljuk, hogy Európa felé indulunk, akkor kétségünk sem lehet - az irány remek. De a kanyarokat úgy tűnik csak- csak képtelenek vagyunk egyenes derékkal elviselni. Majd talán egyszer. Roszprim Nándor Élni méltósággal Krisztián későeste hazament, sátáni sugallatra számos késszúrással megölte, majd feldarabolta a húgát, Krisztinát, ezután úgy tett, mintha öngyilkos lenne. Egyetlen mondatban így foglalható össze az utóbbi évtizedek legbrutálisabban elkövetett magyarországi gyilkosságának a történése. A 12 éves Krisztina elveszítette a méltóságős élethez való alkotmányos jogát, viszont a gyilkosa, a 16 éves Krisztián méltóság- •gal élhet tovább, míg | valami betegség, baleset, ! vagy a kései életkorbeli vég- I elgyengülés végét nem sza- ;i kasztja életének. Kérem az Olvasót, a j fentieket ne úgy értelmezze .' most, amikor Alkotmánybíró- - ságunk kimondta, hogy ha- ; zánkban (is) alkotmányellenes a halálbüntetés, mintha jómagam a halálbüntetés ; híve volnék. Egyetértek ugyanis azzal, amit az Alkotmánybíróság állásfoglalásának az indoklásában is ; kimondott, miszerint „minden embernek veleszületett joga van az élethez és az ■ emberi méltósághoz, ame- j lyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani". Nos, az én gondom éppen ebbe az indokló mondatba gyökerezik. A procedúra tudósításaiban ugyanis I mindvégig csak a gyilkosnak az élethez való jogáról, , emberi méltóságáról volt szó, s még csak érintőlegesen sem történt említés az áldozatról, akit ugyanúgy megilletett volna az élet méltóságának az alkotmányos joga, mint azt, aki e jogától hirtelen felindulásból, vagy előre kiterveltem vagy aljas indokból (I. a BTK. idevágó megállapításait) megfosztotta. Miért nem beszélünk az áldozatról is, aki az életre készült, aki tartalmas életet élt, aki hasznára volt a társadalomnak, T aki a saját maga részéről | haszontalan volt, aki ártal-í mára Volt a társadalomnak, ‘ aki . . . Mindegy, hogy milyen volt a személyiségében az áldozat, a lényeg az, hogy! ember volt ő is, akinek jo-: ga volt az élethez, az emberi méltósághoz. Sejtem,- hoqy azért nem esett szó az j áldozatról, mert ezesetben ! már kevésbbé lehetett volna f tárgyilagos higgadtsággal ■ szólni az elkövető emberi | méltóságáról. Tudom, súlyos az ellent- ■ mondás az emberélet ember általi és állam általi elvétele között, s hogy ezzel az - ellentmondással mindenütt szembe kellett nézni, ahol eltörölték a halálbüntetést. Ezzel majd a mi törvényalkotóinknak is szembe kell nézniök, amikor az Alkotmánybíróság határozata alapján törvénybefoglalják a halálbüntetés eltörlését. Remélem, úgy teszik majd ezt, hogy a jövőben a gyilkos ne érezhesse azt, mintha a halálbüntetést eltörölve, egy-, szersmind társadalmi megbocsátásban is részesül. Magyarul: a kiszabandó büntetés a gyilkosság elkövetésé-! nek az okától; módiától, brutalitásától, netán több emberen történt elkövetett- ségétől függően kellő szigort fejez ki, s gondoskodik arról, hogy pl. egy többszörös gyilkos a tett elkövetése jj után 10-12 évvel ne szerencséltethesse ismét a tár- ' sadalmat, azt úiabb életellenes bűncselekményekkel fenyegetvén. Hársfai István