Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-24 / 201. szám
1990. október 24., szerda uj Dunántúli napló 3 Ünnepi ülést tartott az Országgyűlés A Parlamentben október 23-án ünnepi ülést tartott az Országgyűlés, az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. ötuenhat mindenkié Göncz Árpád ...mint a csiszolt gyémánt (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a köztársaság elnöke lépett a szónoki emelvényre. ötvenhat annyiféle volt, ahányon átéltük. Akkor azt 'hittük, s mert ezen a címen ítéltek halálra, szabadságvesztésre, száműzetésre bennünket, még jó darabig őriztük magunkban a hitet, hogy a forradalmat mi csináltuk. Sokáig tartott, s nehezünkre esett, hogy elfogadjuk a valóságot: nem mi csináltuk, hanem a forradalom csinált mi'bennünket. Ahányon részesei voltunk — s a részesei számát csak milliókban lehet •mérni -, mind máshonnan jöttünk, más emlékeket hordoztunk magunkban, más család, más környezet, más élményvi- láa alakított azzá, ami akkor voltunk, amikor a forradalom áradata magával sodort. A közös, elviselhetetlenséq- elleni tiltakozás - ötvenhat — erősebb volt mint mi, erősebb, •mint a résztvevői — a maga képére formált, s azt hittük - elhittük, hoay egyszersminden- korra meghatározza az énünket is. Évtizedbe telt, amíq először fedeztük fel, amíq mi a forradalom legyőzött győztesei, legyőzőink hadifoglyai rádöbbentünk, hogy, már csíkosban sem voltunk egyformák, hogy bár a forradalom sodra egyirá-nyú vcjit, a máshonnan jöttékét mind eqyfelé sodorta, megmaradtunk önma- aunknak, hurcoljuk nemcsak a forradalom utáni, hanem előtti önmaqunk maradványait is. S még azután is kétségbeesetten védelmeztük az egy- séq emlékét — az „egyek va- gvunk” közös indulatát ami több volt, mint a forradalom idején együtt vallott és vitathatatlan egy cél, a nemzet függetlensége, a semlegesség, az iqazságos, minden szeny- nyétől megtisztított, kizsákmányolást nem tűrő, szocialistának vélt közösségi társadalom megteremtése. Védelmeztük, mert attól a kikerülhetetlen valóságtól, hogy ötvenhat any- nyiféie volt, ahány résztvevője, sőt, ahány ellenfele, mire a hazugság áradatban fuldokló tényeit legalább rögzíteni tudtuk volna, lassan, de biztosan elmosódtak a körvonalai: a forradalom emlékét is kikezdte minden múlt átka, hogy az utódok tudatának változásával maga is megváltozik. Ennek az elkerülhetetlen folyamatnak ismeretében, mielőtt még ötvenhat emlékének ápolása az iskolai ünnepélyek kötelező frázisáradatává seké- lyesülne, szeretném kimondani, hogy ötvenhat mindenkié: ha annyiféle volt is, ahány a résztvevője, ötvenhat egy volt és kikezdhetetlen: olyan, mint a csiszolt gyémánt, amelynek valamennyi síkfeiülete imádként töri, más szögben veri vissza a fényt: ötvenhatról levőfaszt - hatatlanok a reformkommunisták, leválaszthatatlan az Irodalmi Újság, a Petőfi kör, leválaszthatatlan a nép mellett döntő, s a döntése mellett holtáig kommunista mártírminiszterelnök, s mindaz, aki mellette volt, leválaszthatatla- nokaz egyetemisták, leválaszthatatlan az utca, a kölyök- felkelők, akik a győzelem oldalára billentették át a történtek mérlegét, leválasztha- tatlanok a gyárat birtokba vevő munkások, a munkástanácsok, leválaszthatatlanok a földkönyvet égető falvak, a Budapestet élelemmel önként ellátó parasztok, a hadsereget hírekkel folyamatosan tápláló vasutasok, a szovjet erőkkel. a harcot kétségbeesetten fölvevő katonák, a döntésüket bíróság előtt halálig vállaló főtisztek, és olykor a parancs ellenére is tovább harcoló kis- katonák, a fejfegyverzett és a bányát fegyverrel védelmező, sztrájkoló bányászok, az életüket az utcakövön áldozó kis csövesek, akik, ha el nem estek és föl nem kötötték őket, a börtönben Kossuth-címert tetováltak a szívük fölé, hogy újra és újra megverjék őket. Leválaszthatatlanok a szabadságharcosokat és szovjet katonákat a tűzvonalból egyaránt kimentő orvostanhallgatók, leválaszthatatlan Maiéter és Pongrácz, Angyal István és a Falábú Jancsi, Wittner Mari és Marián István, Szigethy Attila és Donáth Ferenc, leválaszthatatlan a mosonmagyaróvári és salgótarjáni sortüzek valamennyi áldozata, leválaszthatatlan Mező Imre és a Köztársaság tér minden hajlottja, leválaszthatatlan még az a kiszállásról gyanútlanul hazatérő gépkocsivezető is, akit huszonötödikén lőttek agyon a Földművelésügyi Minisztérium előtt. Leválaszthatatlan, aki újságot írt, aki fényképezett, aki rádióadót működtetett, s aki a szobája magányában vezette a történtek naplóját. Mindegyikük arca, mindegyikük tette ott csillog a kikezdhetetlen és üvegnél keményebb gyémánt, a mi közös ötvenhatunk egy-egy csiszolt és csillogó felületén. Szeretném ezt a mai napot - Köztársaságunk első évfordulóján - azzal a gondolattal indítani, hogy bár senki ne próbálna ma senkit megfosztani közös kincsünktől, ötvenhat tiszta emlékétől. Annál is inkább, mert anélkül ma egy esztendeje nem vehette volna a birtokába az országot polgárainak az a sokszínű ösz- szessége, az.a nép, amely közösen vívta meg forradalmát, amelyek az ország közös tulajdona, s amely együttesen, minden tagját beleértve - ma már elmondhatjuk — ötvenhat iqazi győztese és hőse volt. Amely ma is a haza jövőjének kulcsa és biztosítéka. Annak a jövőnek, amely lehet, hogy ma nem úgy formálódik, mint azt mi ötvenhatban elképzeltük, hiszen azóta sok fogalom - szocializmus, Európa, semlegesség, magántulajdon - átértékelődött, s megváltozott - változik ma is - körülöttünk a világ. Mondjuk meg őszintén, ma is harcban állunk - Parlament, Kormány, Magyarország népe - a körülményeinkkel, önmagunkkal, a bennünk élő múltakkal. Harcunk ma is közös és oszthatatlan, csak éppen belátha- tatlanul bonyolultabb, mint ha géppisztollyal harcolnánk fogható ellenség ellen. Az ellenség ma a szegénység réme, a létbizonytalanság - ne egymásból faragjunk tehát ellenséget. ' Ennek a harcnak ma éppúgy a jövőnk, a társadalmi szolidaritás a tétje, mint volt ötvenhatban.- Éljünk hót bátran jogos örökségünkkel, ötvenhat szellemével, mely arra tanít, hogy egy nép, ha talpra áll önmaga védelmében, ha közösnek érzi a haza ügyét, képes legyőzni előítéletet és ellenszenvet, képes felülemelkedni a kicsinyes érdekeken, képes közösen nemzetté nemesedni. S ha képes rá, csak a Pokol kapui vehetnek erőt rajta. Csak a Pokol kapui - fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Göncz Árpád. E világtörténelmi jelentőségű esemény idején is — a bukás napjaiban is — éreztük, hogy bár most elbukunk, de el kell jönni az időnek, amikor büszkék leszünk arra, hogy 1956 fordulópontot jelentett a történelemben, úgy ahogy a 48-as forradalmak és más levert forradalmak is, útjelzői voltak az új korszakoknak. És történelmi jelentőségű abban is 1956, hogy többé nem lehetett az akkori szovjet politikával, a sztálini, a Sztálin utáni kommunista pártokkal európai országban úgy együttműködni, hogy el ne veszítsék a szellem óriásainak szövetségét. Többé nem lehetett Nyu- gat-Európában baloldali értelmiséginek lenni úgy, hogy együttműködik egy szovjet típusú kommunista párttal. Ott született meg valahol az, ami később eurokommunizmusként divatba jött, és azok a baloldali értelmiségiek — Sartre és mások —, akik a fasizmus elleni küzdelemben szövetséget találtak vagy szövetséget éreztek kommunista mozgalmakkal, többé ezt nem tehették. mer* /,or;g Európa és a világ számára vízválasztóvá vált tisztesség és csalárdsáq, demokrácia és diktatúra között. Erre is emlékeznünk kell.- Ma, amikor az ország nehéz óráit éli meg, amikor Magyarországot nemcsak az öröksége sújtja, hanem új csapások, új fájdalmak, új keserűségek, sokszor egy közönyteremtő csalódottság, akkor is emlékeznünk kell. 1956-ra. A közöttünk feszülő ellentétek, a meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie, és ez pz ellentétek olyan feloldásaként . kell hogy jelentkezzék, amely nem érintheti parlamentarizmusunkat, többpártrendszerünket, azt a demokráciát, amiért együtt küzdöttünk; de meg kell legyen a technikája, a metodikája és az erkölcse ennek az ellentétnek, ennek a versenynek, ennek a szembenállásnak, mert nem engedheti meg magának e nemzet, e nép és a legkevésbé a politikusok,. hogy afféle törzsi háború dúljon ebben az országban, és törzsi háborúk erőtle- nítsék el akaratunkat az új viláq megteremtésében, egy valóságos működő demokrácia és egy működőképes gaz- dasáq megalkotásában. — Hiszem azt, hogy nem élnek önpusztító vágyak e népben, nem élnek bennünk és ha nem élnek, akkor egy új korszak erőtadó hitével, eszméinkhez, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva meg kell kísérelnünk a kormányban, az orszáanvűlésben, az önkormányzatokban együtt dolgozni, és küzdeni az ínség ellen, az ellen, hogy a közöny baci- lusa ne roncsolja szét e népet, e nemzetet - mondotta végezetül Antall József. A miniszterelnök beszédét követően a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot, majd Szabad György bezárta az ünnepi ülést. Zdravko Mrsic horvát külügyminiszter (balról a második) a pécsi August Senoa délszláv klubban Horvátország külügyminisztere Pécsett (Folytatás az 1. oldalról)- fejtegette a találkozót követő beszélgetésükkor Frankóidé György. — Mi az együttműködést a jövőben is úgy képzeljük, hogy az a lehető legegyszerűben, legtermészetesebben valósuljon meg. Egy zágrábi utazást nem szeretnénk „külföldi" útnak tekinteni, hanem az anyaországba való visszatérésnek. Ami a megbeszélések lényegét illeti: sok szó esettt Pécs abbéli szerepéről, mely szerint a magyarországi horvátok központját jelenthetné. Már csak a Horvátországhoz való közelsége miatt, és. azért is, •mert itt a legerősebbek, itt koncentrálódik a horvát értelmiségiek színe-java. Pécsett olyan példaértékű dolgokat tehetnek, mely minta lehet a hazánkban szétszórtan élő íhorvátság számára. A megbeszélésen részt vevőik örömmel üdvözölték Jeszenszky Géza külügyminiszterünk egy londoni horvát nyelvű lapban megjelent nyilatkozatát, mely szerint a Magyarország és Horvátország közötti baráti viszony alapján örömmel venné, ha horvát tanárok és popok érkeznének olyan magyar községekbe, ahol arra 1 igényt tartanak. Ezek a lépések pedig egyértelműen jelzik, hogy itt nem reformokról, hanem gyökeres változásokról van szó a magyarországi horvátok helyzetében. A horvát külügyminiszter kifejtette, hogy természetellenes képződménynek tartja a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségét, mert az alapján egy kalap alá veszik a Magyarországon élő horvátokat, szlovéneket, szer- beket és más délszláv nemzetiségűeket. A horvátok számára az a helyes, ha az újonnan alakult Magyarországi Horvátok Szövetségéhez csatlakoznak. A horvátok szövetségben való egységes fellépését azért is szorgalmazták, mert november közepén valószínűleg Pécsre is ellátogat dr. Franjo Tudman, horvát köztársasági elnök. November azért is jelentős hónap lesz a hazánkban élő mintegy 90 000 horvát nemzetiségű számára, mert Szombathelyen 2-án és 3-án tartják első országos találkozójukat. A hétfői munkamegbeszélésen részt vett Duro Vidmaro- vic, aki egyaránt tagja a szövetségi, valamint a horvát parlamentnek (szobornak) is. Tőle azt kérdeztük, hinnünk lehet-e azoknak a sajtójelentéseknek, politikai kommentároknak, melyek a polgárháború kirobbanásának veszélyére figyelmeztetnek Jug o sz I á vi á ban. •A képviselő válaszában elmondta, hogy szerinte csak ijesztgetik az embereket a polgárháború rémével, ilyen veszéllyel ugyanis nem kell számolni.- Az ellentétek csak dialógussal, demokratikus módon oldhatók fel, mégpedig annak a ténynek a figyelembevételével, hogy Jugoszlávia hat köztársaságból áll, s hogy ezek mindegyike önálló életet akar élni. Ahhoz azonban, hogy a várt dialógus elkezdődhessen, az szükséges, hogy a horvát- hoz hasonlóan a többi köztársaságban is bevezessék a többpártrendszert, lebonyolítsák a demokratikus választásokat. Balog Nándor Ülést tartott a kormány A büntetőeljárási törvény módosító javaslata - Önkéntes egészségügyi csoport kiküldése a Perzsa-öböl térségébe? Antall József: ...egy új korszak erőt adó hitével 1956 világtörténelmi jelentőségű esemény, amelyiket mi, magyarok büszkén vallhatjuk meg a világ előtt, mert ettől nem leszünk sem nacionalisták, sem önhitűek és nem leszünk hun- garocentrikusak, de felmérhetjük azt, hogy 1956-ban a magyarság ezzel a küzdelemmel léket ütött egy zsarnokság hajóján, amelyiket ugyan be lehetett tömni és vízen tudott maradni, de ezt a léket soha többé nem -|pdták igazán megfoltozni, t956 világtörténelmi jelentőségű azért, mert addig is voltak küzdelmek, harcok, tüntetések, de akkor egy ország, méghozzá törvényes kormányával, törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet hatalommal szemben, azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amelyik akkor meghatározta a térséget, világunkat, és amelyikkel az egész nyugati világnak kellett szembefordulnia és hídfőállást építenie. A Kormányszóvivői Iroda közli: A kormány hétfői, rendkívüli ülésen már előkészített téma is szerepelt. A kabinet elfogadta a büntetőeljárási törvény módosító javaslatát. Amennyiben az Országgyűlés is így dönt, akkor — összhangban az Emberi Jogok Í Európai Egyezményének szellemével *- az előzetes letartóztatás időtartama hazánkban sem haladhatja meg a 72 órát. Ugyancsak a múlt hét csütörtökön készítették elő a volt Munkásőrség egyes ingatlanainak hasznosítására vonatkozó döntést. Ennek értelmében 18 ilyen ingatlant ■MKM értékesítenek a közeljövőben nyílt pályázat, illetve versenytárgyalás útján. A Magyar Nemzeti Bank javaslata alapján a kormány megbízta a pénzügy- minisztert, hogy kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióból fedezet nélkül érkező forint- átutalási megbízások pénzügyi fedezetének biztosítása érdekében. A kormány egyetértett azzal, hogy az MNB leállította ezeket a kifizetéseket. Az intézkedés a Szovjetunióból hazánkba áttelepülőket érinti hátrányosan; azokat, akik itteni egzisztenciájukat a Szovjetunióban szerzett és felszámolt vagyonuk transzferálásával kívánják megalapozni. Ezért sürgős a probléma rendezése. A kormány a Honvédelmi Minisztérium előterjesztése alapján megvitatta a magyar fegyveres erők esetleges részvételének feltételeit az iraki-kuvaiti konfliktus megoldásában. Úgy foglalt állást, hogy egy katonai egészségügyi csoport kiküldését javasolja az Ország- gyűlésnek a Perzsa-öböl térségében lévő nemzetközi erők támogatására. Ennek érdekében megbízták a honvédelmi minisztert, hogy tegye meg az előkészületeket egy ilyen csoport - önkéntes alapon való — összeállítására és felkészítésére, valamint hogy — a Külügyminisztériummal együttműködve - folytasson diplomáciai és katonadiplomáciai .tárgyalásokat az érdekeltekkel.
